A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-13 / 15. szám
A Jó PÁSZTOR " 1. OLDAE SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYEST MIHÁLY — Akkor fel van fogadva, — jelentette ki a lord. — Szolgálata a mai nappal kezdődik. Barriet be fogja önt vezetni teendőibe. Ezzel vége is volt az audienciának. A másik kettő távozott. Az első szobában Armand igy szólt: — Ugyan hamar végeztünk. Máskor is ilyen kurta? — Legtöbbnyire ilyen. Csak annyit beszél, amenynyi éppen szükséges. De amit mond, az meg van mondva. Attól nem tágít és el nem enged belőle egy jottát sem. — Ilallod-e Barriet, és nem szeretek egy ilyen embernek a szolgája lenni. — Nem is leszünk sokáig. Ha az, amit feltettünk magunkban sikerülni fog, akkor mindegyikünk úrrá lesz téve. — De hátha nem nyerjük meg a pert? — Most nem erről beszélek. Az örökség a mi magán ügyünk, amihez Disney urnák semmi köze. Az előbb az ő tervéről beszéltem. — Mondd meg hát, miben áll az? — Meg fogod tudni tőle magától — én még nem vagyok feljogosítva ezt elmondani. — De már fel vagyok fogadva negyediknek! — Ez még nem elég! Disney ur előbb ki akar téged próbálni. Ha ez meglesz, akkor aztán munkához látunk. — Nem mondanád meg nekem, ki a harmadik? Vagy talán ez is titok? — Legkevésbbé sem. A harmadik az inas, aki körülötte van. — Ezt is te szerezted? — Nem! Ez már régóta körülötte van! Voltakép nem is szövetségese, hanem igazi szolgája és úgyszólván vak eszköz kezében. — Voltakép ki ő? — Nem tudom, kedves barátom. Ezt még én előttem is titkolja. Én Párisban ismerkedtem meg vele! Ott egy nagyszerű csínyt vittünk véghez, mely neki két milliót, nekem pedig kétszázezer frankot hozott a konyhára. — Ez már szép, — mondotta Armand. —- De az c jutalékát a tiedhez képest igen nagynak találom. — Ezen nincs mit csodálni. Az eszme az övé volt ennélfogva a haszon oroszlánrésze is őt illeti. Armand kérésére Barriet elbeszélte a Párisi nagy szédelgést. ' „ — Ez már valami, — kiáltott fel Armand álmélkodva. — Ez igazán zseniális gondolat volt tőle. Már most látom, hogy mesterünket tekinthetjük benne! társának báljára elmenni. De vájjon elmaradhat-e? Tudta bizonyosan, hogy a vikomte mi célból rendezi ezt az ünnepélyt. Fitogtatni akarja gazdagságát, 'másrészt keresi az alkalmat, hogy Líviát elkápráztassa. Neki tehát ott kell lennie, hogy elhárítsa a veszélyt. Elemér is ott lesz ugyan, de benne nem igen le hét bízni. Elemér félig meddig a vikomte pártján van és inkább neki szeretné adni Líviát. A párisi vendégek a kastélyban nyertek elhelye zést. Midőn Elemér megérkezett, a vikomte különösen előzékenységgel fogadta és ő maga kalauzolta őket a számukra elkészített lakosztályba. A vendégek mindegyre sűrűbben jöttek és a vikomte már el sem szabadulhatott a terem bejáratától, ahol a jószágigazgató és nejének közreműködésével fogadta a vendégeket. Bent a teremben nappali fényt árasztottak a csillárok. Alattuk fényes társaság hullámzott. A hölgyek gyönyörű jelmezei képezték most a társalgás legfőbb tárgyát. Egy nefelejtsjelmez, különösen feltűnést keltett, nem is annyira a jelmez, mint inkább viselőjének szépsége miatt. A férfiak egész oda voltak és a legnagyobb élénkséggel kérdezősködtek utána. így tudták meg, hogy a nagyszerű szépség voltakép Párisból jött ide, de nem francia, hanem magyar leány. A vikomte, amint csak tehette, rögtön Lorántffyékat kereste és a legszebb táncrendet sajátkezüleg ajánlotta fel Líviának. — Nagysád, úgymond, az első négyesre, legyen szives engemet előjegyzésbe venni. — Bocsánat, — szólt közbe Alfréd. —Ezt én már lefoglaltam. A vikomte erre érdesen igy szóit. — Ön mint rokon, valóban az utolsóval is beérhette volna. Alfréd úgy elvörösödött, mint a paprika. De megfékezte magát, mert tekintettel vola arra, hogy ő mór, mint vendég van jelen e házban. — Remélem, — tette még hozzá a vikomte, — az én kedvemért vissza fog lépni az első négyestől. Nagy súlyt fektetek rá, hogy ezt éppen Lívia kisasszonnyal táncoljam. — Én pedig az ellenkezőre fektetek súlyt, — válaszolt Alfréd csípősen. A vikomte nem akart vendégével kellemetlenkedni, gs hirtelen Líviához fordult; Úgy hát a másodikat, kérem, kisasszony. De kérem, Jegyezze fel, nehogy feledésbe menjen. — Igen, igen, mosolygott Lívia! . A vikomtének. úgy sikerült intézni a dolgot, hogy legalább vis-á-vis-je lehetett Liviának, nagy bosszusá. gára Alfrédnak, ki már sejtette, hogy ez összekoccanás elkerülhetetlen.: . 38. FEJEZET. Első négyes — első vér. A vadászbálra nagyban folytak az előkészületek. Deloire éjjel nappal talpon volt és rendelkezett. A kastély nagytermet erre az alkalomra kitatarozták és megújították. Ugyanez történt a mellékhelyiségekkel is. Tizenhárom párisi kárpitos már napok óta dolgozik a díszítésen. A nagy parknak valamennyi pálmája és egyéb délszaki növénye mind felvándorolt a kastélyba, ahol részint a lépcsőházban, részint pedig a nagy terem különféle csoportozatai körül találtak elhelyezést, A vikomte nagy érdeklődéssel kisérte mindezeket az előkészületeket. Párist kerülte, nehogy Clairette alkalmatlankodjék neki. A meghívók is mind szétküldettek. A fősulyt nem annyira a párisiakra fektette, mint inkább a környékbeliekre. Lehetetlen is lett volna neki Mendonban bált adni és a környék előkelőbb családjait meg nem hívni. Igen természetes, hogy Elemér is kapott meghívót, szintúgy Alfréd is. Az utóbbit Elemér kedvéért nem volt szabad kihagyni, mert különben Elemér is elmaradt volna. Párisban általában kevesebben kaptak meghívót. Ebben is volt célzatosság. A vikomte nem akarta, hogy a bálnak hire menjen és az által Clairette is tudomást nyerjen róla, mert kitellenék tőle, hogy kijön és botrányt idéz elő. Lívia nem igen örült a bálnak. Mintha sejtette volna, hogy nem jól fog végződni, másrészt lehangólag hatott rá Elemér kedvetlensége. Elemér legjobban szeretett volna el sem menni, de már vissza nem vonulhatott, miután szavát adta a vikomtének. Másrészt azt is gondolta, hogy az elmene-’ téllel talán örömet szerez Liviának. A bál napja lassankint elközelgett. A komorna már jóval előbb mindenféle jelmezeket ajánlott a nagyságos kisasszonynak. Lívia azonban, amit túlságosan feltűnőnek gondolt, ellensége lévén, a lehető legegyszerűbbet választotta. Alfréd a maga részéről igen elégületlen volt a dolgok folyásával. Nagy önmegtagadásába került verseny-A bálon jelénleyő fiatal urak siettek magukat bemutatni Liviának és mindegyik igyekezett egy-egy táncot elnyerni. Lívia tehát biztosítva volt, hogy nem fog petrezselymet árulni. A zene szólt, a táncoló párok keringtek, forotgak. A vikomte mindig ki tudta lesni, mikor teszi le Líviát valamelyik táncosa. Ilyenkor mindjárt ott termett é: táncra kérte őt. Milyen tánc volt ez! Lívia szinte érezte a perzselő lángot, melyet a vikomtének egész lénye sugárzott. A zenekar hirtelen egy szép keringőbe kapott. Lívia meg akarta köszönni a táncot. — Oh, csak most ne, — suttogta a vikomte szinte könyörögve. — Nem ismeri a keringő címét? “Veled örökké!” Oh Lívia, bár én is mondhatnám kegyednek veled örökké! Lívia elhalványult, de mit tehetett? Ellenállhatotte a vikomtének, ki őt szenvedélyesen szorítja magához és forró ajkát veszedelmes közelségbe hozza homlokához? Zavarában nem is tudja, mi mindent nem súg neki a vikomte! Alfréd messziről látja és a féltékenység csak nem fölemészti őt. — Most igazán látom, hogy miért rendezte ezt a bált a vikomte! A nyomorult el akarja kápráztatni a leányt. De ennek én végét fogom vetni! A fiatal táncospár egyszerre eltűnt szemei elől. Vájjon hová vezethette Líviát a vikomte? Alfrédet f pillanatban a féltékenység valóságos szörnyeteggé vál toztatta át. Mint az őrül úgy kereste őket a táncteremben és mellékhelyiségeiben, végre a télikertben rájuk talált. Ők is csak éppen most jöttek ide. Lívia kimerültén rogyott egy kis pamlagra, mely fölé egy hatalmas pálma szinte védőleg terjesztette ki ágait. — Az égre kérem, — mondta Lívia, — adasson valamit innom, mert eltikkadok. A vikomte intésére egy inas azonnal hűsítőt hozott ezüst tálcán. Lívia mohón ivott. A vikomte megfogta kezét. — Ne oly mohón, drága nagysád. Vigasztalhatatlan lennék, ha ezáltal betegséget szerezne magának. — Bántaná ez önt? (Folytatjuk.) Sztálin neve eltűnt — szelleme megmaradt... A Sztalin-Allee-t — Keletberli-n “kirakatutját” — Marx Alle-re keresztelték át, de a tämeg'gyilkos szovjet diktátor szelleme változatlanul ott lebeg a kommunisták által megszállt városrész, országrész felett. Ha Nikita Kr uscsev végleg ki akarta volna seprüznii a sztlinizmuist Keletnémetországiból, könnyen elveszthette volna ezt a nyugtalan csatlósállamot. Mert csak a sztálinizmus, amelyet Walter Ulbricht keletnémet pártvezér prédikál és alkalmaz a néppel szemben, csak e kíméletlen, kegyetlen és ellentmondásokkal teli elmélet segítségével tudja a kommunista párt a népet igája alatt tartani. A politikai élet berkeiben járatos nyugatiak azit ajánlják turistatársaiknak: ha valóban tiszta képet akarnak nyerni a világhódító, propaganda-trükkökkel dolgozó kommunizmus igazi arcáról, keressék fel egyszer a Marx Allee-t. Itt többet tudhatnak meg a kommunizmus természetrajzából, mint száz kötetből, ezer újságból. Ez az ut — amelyet moszkvai mintájú felhőkarcolókkal tűzdeltek tele — a szovjet-ábránd egyik megtestesítője. Ilyennek képzeli a Kreml a “jövő útvonalát.” Érdekes és jellemző, hogy a berlini feszültség ellenére, a kommunisták mindig örömmel veszik, ha nyugatiak végigjárják a Marx Alléét. Még a múlt év augusztus 13-án, amikor a kommunisták a hírhedt'Nagy Falat emelték, még ezen a baljóslatú napon is örömmel fogadták Ulbricht emberei a nyugati turistákat és büszkén mutogatták nekik a “jövő útját”. A betanított bolsevista útikalauz hivalkodva mutatott az ut mentén sorakozó épületekre és kijelentette : “A kommunizmus uj világot épít és a németek számára ez az uj világ Kelet- Berlinben a Marx Allee-vel kezdődik. Ez ut egyre növekszik és egy napon átfogja Nyugat-Berlint. Akkor egész Berlin kommunistáké lesz,.” A sors különös és ördögi szeszélye folytán a nagy keletnémet lázadás 1953 június 17-én éppen a Sztalin-Alleen kezdődött. A Sztálin-Allee építőmunkásai lázadtak fel először az akkor végrehajtott fizetés-csökkentés miatt. A munkások leültek az épületek vázaira és tüntetni kezdtek az Ulbricht rendszer ellen. A Nyugatról érkező turisták megdöbbenve állnak meg a “csodaut” környékén. Ott ugyanis még valóságos szemétdomb fogadja a látogatót. A bombák által vájt tölcsérekbe szemetet hánytak, a szemétből gaz nőtt ki. A terület sivár, elhanyagolt, olyan mint egy gondozatlan külváros “grundja”. Miért hagy ták ott ezt a csúfságot? Azért, mert a keletnémet kormány elérkezett anyagi ereje végére. Sem anyag, sem emberi erő nem áll többé rendelkezésére ahhoz, hogy továbbépítse az utat, amelynek az a hivatása, hogy “egyszer benyomuljon Nyugat-Berlinbe.” Jelképes értelme van annak a ténynek, hogy a Falat abból az építőanyagból emelték, amelynek eredeti rendeltetése az volt, hogy — házakat építsenek belőle. De a politikai cél fontosabb volt, mint a keletberliniek lakáskérdésének megoldása. A házaknak szánt köveket a Falba építették be. Keletnémetország gazdasági Srtagnációja 1953-ban kezdődött. A szovjet tankok által levert lázadás óta megbénult a gazdasági élet. A nyomor eilen az Ulbricht rendszer a jólbevált terror-módszerekkel küzd. Aki kinyitja a száját, bírál, vagy elégedetlenkedik, másnap már eltűnik valamelyik koncentrációs tábor drótsövénye, vagy a börtön falai mögött. Ulbricht sztálinista módszerekkel dolgozik; rendőrsége, katonasága jólfizetett emberekből áll, akik mögött szovjet tankerdő sorakozik. Osak a szovjet tankok tartják vissza az, elkeseredett embereket az újabb lázadástól. Nikita Kr uscsev jól tudja, hogy Ulbricht bukása, vagy a rendszer liberalizálása beláthatatlan, messzemenő következményekre vezetne. És még ilyen kettős terror mellett sem képesek a kommunista vezetők komoly munkára kényszeriteni a népet és elérni azt, hogy az ország a nyugatnémet életszínvonal közelébe férkőzzék. A Marx Allee-vá átkeresztelt Sztálin Alleen azért most is folyik a munka. De a munkások nem uj épületeket emelnek; mindössze azzal foglalatoskodnak, hogy a meglévőket megjavítsák. Mert a selejtes anyagból épített házak gyorsan kopnak, romlanak és pusztulnak — márpedig ezt az egy kirakatutat, a “jövő útját” meg kell menteni a megsemmisüléstől . . . A hét legjobb vicce Kohn látogató útlevelet kér az Egyesült Államokba, hogy szeretné megszemlélni a halódó kapitalizmust. Hazatérése után megkérdezik tőle a hivatalos szervek: — Na, Kohn elvtárs, látta a halódó kapitalizmust? — Bizony láttam! Micsoda szép halál! PESTI KIS HÍREK Uj szobrokat kap az Operaház homlokzata: Wagner, Beethoven, Mozart, Rossini, M'usszgorszkij és Csajkovszki szobrait állítják fel a régi, azétmállott szobrok helyett. Károlyi emlékbélyeget hozott a magyar posta forgalomba március 18-án, mely Károlyi Mihály arcképét ábrázolja, névértéke egy forint. * Kodály Zoltán gyermekkari müvet irt a komlói általános iskola énekkara számára, melyet az iskola fennállásának 25. évfordulóján adnak elő, májusban. ❖ Sándor Erzsi, az Operaház örökös tagja, az egyetlen magyar “kain ara én ek e :>i rí ” március 21-én Budapesten elhunyt. Alig volt szoprán-szerep, melyet ne énekelt volna, s mellyel ne aratott volna sikereiket. hírek mindenhonnan-IBADAN, Nigéria, Afrika — Aminu Amoo hírhedt rabszolgakereskedőt 12 évi börtönre ítélték, mert 700 dollárért eladott egy 30 éves nőt. NEW HAVEN, Conn. — A Yale egyetem technikai tudósai egy rendkívül érzékeny elektronikus készüléken dolgoznak, amely elemezni tudja a Hold talajában levő anyagokat és amit észlel, azt rádió utján leüzeni a Földre. LONDON — Az angol kormány úgy határozott, hogy óvóhelyek építése helyett inkább a városlakók kitelepítését szervezi meg atomháború esetére. London, az ipari gócpontok és a kikötővárosok lakóit az ország nyugati részében és Walesben helyeznék el a vészé,ly idejére. A kitelepítés önkéntességi alapon történnék, senkitsem köteleznek háza, lakása elhagyására. Viszont a közlekedési eszközök igénybevételénél elsőbbség illeti meg a 18 éven aluliakat és anyjukat, várandó nőket, vakokat, nyomorékokat, betegeket és öregeket. A terv szerint körülbelül 10 millió városi lakost telepítenének ki vidékre. MOSZKVA — A pjatigorszki gabona állomás igazgatóját, aki egy banda élén éveken át dézsmálta a búzakészleteket, halálra ítélték és agyonlőtték. A lakásán több mint 100,000 rubel készpénzt és más értékeket foglaltak le. A tolvajbanda többi tagjai sokévi börtönbüntetést kaptak. LIPCSE, Keletnémet szovjetzóna — Kutncr orvosprofesszort megfosztották katedrájától, mert egy előadásában azt fejtegette, hogy kecskeszakállt oly férfiak növesztenek, akik mértéktelenül túlbecsülik szellemi képességeiket és bizalmatlanok mindenkivel szemben. A diákok tombolva ünnepelték a professzort, aki ilyen éles bírálatot mert mondani Ulbrichtról, a szovjet kecskecsakállas helytartójáról. De a diákok öröme nem tartott sokáig, elvesztették legnépszerűbb tanárukat. VIENTIANE, Laos — A kommunista felkelők egyik bázisa közelében lezuhant egy orosz kétmótoros repülőgép, nyolc utasa elpusztult. A kormány csak annyit jelentettt, hogy az elpusztult emberek — fehérek voltak. BERLIN — Gerhard Ulbricht, a kecskeszakállas szovjet helytató unokaöccse, hat és fél évi börtönbüntetést kapott államellenes tevékenység címén és most, tizenkét és fél év után kiszabadult a börtönből. Hogyan lett a 6 és fél évből 12 és fél év? Úgy, hogy a nagyur rebellis unokaöccse még a börtönben is gyalázta a nagybácsiját és az egész bandát, amely a Német Demokratikus Köztársaság kormányának csúfolj'a magát; ezért rádupláztak a büntetésére.
