A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-08 / 36. szám
4. OLDAL A Jó PÁSZTOR ÓHAZAI HÍRADÓ Mocskosszáju Nikita tanitványa BUDAPEST. — Kruscaev piszkos cipőjével a balkezében, így halandzsázott a magyarországi szovjetkormány rádióján a hivatalos politikai kommentátor: Egy délután meglátogattam az Állatkertet, mert úgy gondoltam, hogy nemcsak felüdülésre, de tapasztalatszerzésre sem utolsó hely. Nem is csalódtam, akadnak itt is figyelemreméltó, tanulságos kezdeményezések. Egy igen jó és mély bölcsességről tanúskodó ötletet kívánok méltatni. Az Állatkert utjain elhelyezett padok egy részén a következő felirat áll: “Ne ingereljük az állatokat!” Egyszerű, hiszen fnindenfajta állatra káros, ha ingerük. De nemcsak állatokra káros, és mégsem láttam sehol olyan feliratot, mely arra . hívna fel, hogy ne ingereljük az embereket! Holott ilyen felszólítás kellene a hivatalokban, villamoson, autóbuszon. - i Ezért kellő s fokozottabb propagandát kellene folytatni az emberek idegeinek kiméiésé- 3 ' ré. Ezért ajánlom, hogy használjuk fel az állatkerti példát “no ingereljük az embereket” szövegezéssel. E szövegből exportálhatnánk is, sőt a kivitel sokkal fontosabb lenne, mint a hazai szükséget kielégítése. Most olvasom például McNamara a m e r i kai Hadügyminiszter legutóbbi beszédét és ebből megtudtam, hogy azzal nyugtatta meg honfitársait, ha atomháború törne ki, csak 50 millió amerikai pusztulna el. Nem tudom, honnan vette a hadügyminiszter ezt a számot. Mindenesetre még anynyira sem vette tekintetbe az emberek ingerlékenységét, hogy legalább igy fogalmazta volna: atomháború esetén 127 millió amerikai életben marad Igaz, hogy ez végeredményben egyre megy, de azért finomabb. Szerencsére az ügyek kimenetele nemcsak McNamara hadügyminiszteren és hasonszőrű társain múlik, de azért nem ártana egy tábla az irószobájában a budapesti Állatkert módosított mondásával: Ne ingereljük az embereket! Ne ingereljük, mert a végén mindig az jár pórul, aki ingerel. Ä POTYAMUNKA JUTALMA Budapesti lapjelentések nyomán többször említettük, hogy Magyarországon a nyári iskolai szünidőben a diákokat potya munkára fogták, rengeteg ingyenes munkát végeztettek velük. Ezt most helyre kell igazítanunk, miután egy újabban érkezett pesti lapból értesültünk, hogy a fiatalok az ingyenes munkáért igenis fizetséget kapnak. Nem ugyan pénzben, de — emlékbélyegben. A Hazafias Népfront budapesti bizottsága kiadott emlékbélyegeket e felírással: “Társadalmi munkával a szép Budapestért.” Minden fiatal fiú és lány, aki a kerületi népfrontbizottság által elrendelt társadalmi (vagyis ingyenes) munkában résztvesz, kap mindéin munkáért egy-egy bélyeget. Aki több munkában vett részt és igy több bélyeget kapott, az ráadásul még egy érmet is kap, ezzel a felírással: “A kiváló társadalmi 'munkáért. Hazafias Népfront.” Amiből kitűnik, hogy minél többet dolgozik valaki potyán, anál kiválóbbnak ismeri el a Hazafias Népfront. A Népszava ennek kapcsán jelenti: Az első kitüntetettek azok a társadalmi munkások lesznek, akik a Népfront kezdeményezésére resztvettek a lakóházak átlagának felméréségben. Ebben a munkában mintegy 3000 mérnök és technikus működött közre és ezzel hatalmas költségeket takarítottak meg. A kitüntetésnek arany, ezüst és bronz fokozata van. Egy másik pesti újságban a hansági potyamunkáról számol be egy riporter lelkes cikkben, imigyen: Tábortüzek lobognak Nyugat - Magyarországon, a hansági táborokban. Fiatalok indultak el egy uj országfoglalásra, emberi kéztől sohasem érintett ősi területek megváltoztatására. Középiskolás diákok építik a kisudvari táborban a vízlevezető főcsatornát. A nehéz fizikai munka mellett a szellemiekről sem feledkezik meg a tábor vezetősége. Az elmúlt héten Parragi György újságíró tartott előadást a nemzetközi helyzetről. Nem rossz: forintok és fillérek helyett Parragi Gyurika szellemi kincseivel fizetnek anehéz és hasznos munkáért! KERESIK A KIRÁLYNÉ KINCSET f BUDAPEST. — A mohácsi vész után, amikor II. Lajos király a Cselepatakban életét vesztette és a török elözönlötte Magyarországot, a király özvegye megpróbálta megmenteni a kincstár arany, ezüst, gyémánt és drágakő készletét. Budavárából minden értéket egy dunai hajóra szállíttatott. Az éj leple alatt a hajó elindult Pozsony felé, ' ahová azonban sohasem érkezett meg. Azóta kiderült, hogy a magyat kincseket szállító aranyhajó Esztergom és Győr között elsülyedt. A rejtélyes arany ha jó több mint • négyszáz éve pihen a Duna nyosnak tekintik, hogy a kincsek csaknem teljesen sértetlenek maradtak. A tervek szerint 1962 nyarára felszínre kerül a rejtélyes aranyhajó. A búvárok segédkeznek majd a Bajánál elsülyedt két német (hajó és az Adony környékén levő ugyancsak német aknauszály felszínre hozatalában. Mindhárom a második világháborúban került a Duna mélyére. Érdekes uj feladat lesz a buvárhalászat. A győri halgazdaság kérésére a tavakban levő rablóhalakat szigonypisztollyal irtják ki. . mélyén. Az Óbudai Hajógyár búvárjai most vállalták a hajó felkutatását és kiemelését. Az . előmunkálatokat már megkezdték. Tudományos számítások segítségével megállapították, hogy a hajót az eltelt négy évszázad alatt 20-25 centiméter vastag betonkemény iszap- réteg fedte be. A tudományos kutatók bizo Előfordul, hogy 30-40 méter mélységbe is leereszkednek. Ilyenkor a feladat nem könynyü, de igen érdekes. És talán ez a magyaráztata annak hogy miért jelentkezik olyan sok fiatal búvárnak. A múlt esztendőben negyvenötén végezték el az öthónapos könynyübuvár tanfolyamot, az idén az első tanfolyamnak hu- szónkét hallgatója Volt, Mrs. Mary Tryner Braidwood, 111. állambeli farmján Susie, a iehén előszeretettel mászik fel egy dombtetőre friss levegőt szívni. A közelben elhajtó idegenek azt hiszik, hogy Susie egy díjnyertes tehén szobra. A LÁNGESZŰ FÉRFIAK - ROSSZ FÉRJEK... Amikor Rita Hayworth első férjétől -a színész és -rendező Orsón Webestől elvált, ezt mondta a kiváncsi újságíróknak, akik a válás okai felől érdeklődtek : “Orson zseniális ember. De a lángeszű férfiak alkalmatlanok a házasságra.” Afelől lehet vitatkozni, hogy Orson Welles valóban zseniális -ember-e. Az is vita tárgyát képezheti, hogy Hayworth megállapítása megállja-e a helyét.. Annyi bizonyos, hogy Welles inkább tehetséges, mint zseniális -ember. A második tétel megválaszolása viszont nem ilyen egyszerű dolog. Mielőtt e kérdés taglalásába bocsátkoznánk, hadd említsük meg a következő érdekes apróságot. Korunk egyik legeszesebb ass-zonya, Simoné de Beauvoir francia írónő hűséges és Odaadó élettár-s-a, barátja munkatársa, titkárnője kétségtelenül zseniális- francia i-rónaik: Jean Paul Sartrenák. De -Simoné sohasem -gondolt arra, hogy feles-égül menjen a lángeszű íróhoz. arH- m-inc -év óta áll mellette, rósz-tvesz minden örömében, gondjában-bajában. De -egy percig sem gondol arra, hogy valaha is feleségül menjen hozzá. Valaminek tehát lennie kell abban a megállapításban, -hogy a lángeszű férfiak — nem ideális férjek. A tétel igazsága mellett számtalan példa sorolható fel. Paul Gauguin a zseniális festőművész, negyven éves korában otthagyta kényelmes banktisztviselői állását, feleségét, gyermekeit és elköltözött Tahiti szigetére, hogy festői tehetségének szentelje életét. A pél-d-ák között akadnák kevésbé , drámaiak, — ám ezek is azt bizonyítják, hogy a zseniális férfiak hűtlensége majdnem tipikus jelenségnek mondható. O’Neill amerikai drámaírót és költőt, a “Különös közjáték” szerzőjét, felesége Ágnes, memorjában így jellemezte: “férjem önző, beszámíthatatlan, durva em-be-r volt.”-Charles Dickens angol regényíró, aki müveiben olyan szeretettel és -megértéssel rajzolta meg a polgári élet idillukus szépségeit, gyakran vétett a hitvesü hűség ellen. Még -aggastyán-korában is voltak kedvesei. Paul Ver’.-ain a nagy francia költő, jócsalád-ból -származó feleségét a legnagyóbb nyomorba taszította. ' . . Ezek a példák arra engednek következtetni, -hogy a zseniális emberekben jóval több önzés lakik, mint átlagos képességű embertársaikban. Ennek magyarázata nyilván az, hogy a nagy tehetséggel megáldott művészek, elsősorban művészetüknek élnek és annak oltárán lelkifurdalás nélkül áldozzák fel családi életüket.. A nagy művész számára !a család: teher,- amely RÓMA. —A közeli Rocca di Pa-pa helységben egy őrült rendőrök szeme láttára megölt két nőt. Szombat este egy lakásból géppisztoly - sorozat hallatszott ki: Egy Mauro Serafini nevű férfi megölte leendő anyósát. A . lövések zajára rendőrök és -csendőrök siettek a helyszínre. A házat 16 órán át valóságos ostrom alatt tartották, behatolni -azonban nem mértek. Egyébként is a renddául c-élba lőtt falevelekre, rafini nem tett kárt senkiben, és csak szórakozásból lövöldöz. A férfi együtt lakott jegyes-évei, Gabriella Fazival és velük -élt Floredane nevű, akadályozza őt müvei megalkotásában. Vannak és voltak zseniális emberek, akiknek házassága ha nem is boldog, -boldogtalannak sem volt mondható. Különösen áll ez a tudományok művelőire. Albert Einstein, áz atomfizika apja, egyizben ezt mondotta feleségéről; “Ha otthon vagyunk, feleségem törlőronggyal a kezében egész nap a buto-rok körül forgolódik. Ha azonban utón vagyunk-, én vagyok az egyetlen “bútordarab”, amelyet letörölgethet. És ez nem mindig kellemes számomra.” Einstein jóindulatú, fölényes hangon beszélt házassági problémáiról. Két házassága nem volt tulajdonképpen boldog, de legalább békében élhetett. Ugyanez volt nagyjából a helyzet a tudomány más kiválóságainál: Sigmund Frend-nál, Louis Pasteurnél, Charles Darwinnál. Általában megállapitható: a kutató, tudósokban több megértés, türelem lakozik, a lákás ablakában a legkülönösebb dolgokat művelte, -például célba lőtt felvételekre, villanylámpákra, konzervdobozokra. Serafini kihozta a lakásból az egyesztendős Floredanát s átadta a rendőröknek. Egy őrmester karon is ragadta, de azután elengedte, mert bizott az őrült szavában, aki megígérte, hogy mindjárt viszszajön. Bement a lakásba és újabb lövéseket lehetett -hallani; megölte jegyesét is. Készül a vörös paradicsom BUDAPEST. — A magyarországi fajta-kísérleti állomáson moszkvai utasításra megkezdődtek a kísérletek egységparadicsom megteremtésére a szovjet gyarmatbirodalom egész területén. Mint ahogyan nem tűrnek meg elhajlást a marxista-leninista tanoktól, úgy a jövőben nem lesz eltérés orosz és magyar, román és szovjetnémet paradicsom közt. A kísérleti parcellákon már elültették a magyar, keletnémet, bolgár, román és többféle orosz paradicsom palántáit. Még nem lehet tudni, milyen lesz a minősége a szovjet paradicsomnak, de annyi bizonyos, hogy vörös lesz kivül-belül. VISZONTLÁTÁS 50 ÉV UTÁN SPENCER, W. Va. — A Borsod megyei Borsod községiből ide érkezett Borbély Lászlóné sz. Kovács Erzsébet, fiiéhoz, Dr. Borbély Lászlóhoz aki az itteni elmegyógyintézet orvosa. Clifton, N. J.-ben augusztus 19-én találkozott bátyjával, Kovács Imrével, akit 50 éve nem látott. A kiégeti ajtón keresztül látható amint Mrs. Kay Moore néhány dobozon ül, amelyeket sikerült kimentenie leégett apartmenljéből San Franciscóban. A 100,000 dollár kárt okozott tűzben egy lakó meghalt, egy másik pedig súlyosan megsérült. mint a művészekben. GYILKOSSÁG RENDŐRI SEGÉDLETTEL egyéves ‘kislányuk. Az őrült — 11 1 wxx......JJ1!1. .......................... ■■ ■ ...... NAPRÓL NAPRA A legújabb, berlini vasfüggöny mögött mindennapi szokássá lett, hogy keletnémet kommunisták (agyonlőnek szökni próbáló német honfitársakat. A kínai kommunista kormány panaszolja, hogy Amerika fokozza katonai felkészültségét Délkeietázsiában, miközben a berlini kérdésben fokozza a feszültséget. Minthogy kommunistáknál mindig annak ellenkezője igaz, amit mondanak, ez arra vall, hogy a kinai kommunisták Délkeletázsiában támadásra készülnek, kihasználva az amerikai haderők, a haditengerészetnek is, Európában való elfoglaltságát. Kruscsev kijelentette, hogy ha a nyugati szövetcégesek gazdasági bojkottot rendelnek el a keletnémet 'szovjetzóna ellen, ők teljes blokád alá veszik Nyugat- Berlint, I Atlanta, Ga. négy állami iskolájába felvettek kilenc néger diákot. Száz év óta folyt a harc, mely a fehérjiéger egyenjogúságnak ezzel a győzelmével ért itt véget. A szovjettel kacérkodó brazillal elnök lemondása polgárháború felé sodorta a nemzetet. Az alkotmány értelmében az ugyancsak szovjetbarát Goulart aleli'nökre száll az elnökség és a kommunisták — Riótól Moszkváig — az alkotmányos rendet követelik, kivételesen. A lányoknak megtiltani nem lehet» CASTLEMARTIN, Wales. — Angliában több helyen, többek közt ennek a walesi falunak határában német csapatok gyakorlatoznak. A németeket — a NATO nyugati védelmi szövetség katonáit — az angol kormány hivta meg. Német katonák itteni táborozása ellen pedig kampányt vezetett egy bizottság, amelynek tagjai nem hajlandók elfelejteni, hogy a németek pár évtizeden belül kétszer is ellenségek voltak. De hiába tiltakoztak a bizottság agitátorai, a falu népe barátságosan fogadta a 84-ik német páncélos zászlóalj 51 katonáját, az elővédeket, akiket nemsokára többen követnek ide. A barátságtalan tüntetés, amelyet a bizottság előkészített, elmaradt. A falu szépei fés fiatal fiuk is valósággal megrohanták a jóképű német katonákat, autogramot kértek tőlük, egy-egy kiválasztott “vitéz úrral” karonfogva sétáltak végig a falu ■főutcáján. A következő napokban sokan a németek közül leveleket kaptak a lányoktól. Gerhard Zinser hadnagynak egy lány ezt irta: “Én azt hiszem, maga nagyon csinos fiú!” Egy lány találkát kért szive német választottjától és Ígérte, hogy saját autójával fog érte menni. így változnak az idők, a gyűlöletet barátság váltja fel. A SIRÁLY ÉS A HALACSKA Egyszer, réges-régen egy nagy tengeri sirály elragadott a vízből egy sovány, kis halacskát. A halacska ugyancsak megijedt, gondolta, megkéri szépen a hatalmas sirályt, hátha hallgat rá: — Ne bánts, ne bánts, büszke sirály, madarak királya — rimánkodott a kis, sovány halacska —, beteg vagyok, nagyon beteg. Az uszonyom odacsapódott a sziklához. Kérlek, vigyél vissza fészkembe, az öböl partjára. Meglásd, meghálálom a jóságodat. — Miket beszélsz te? — nevetett csufondárosan a sirály. — Mit is tehetnél te értem? — Elmondom fóka unokatestvéreimnek — szólt a halacska — és ha valaha bajba kerülsz és találkozol velük, csak annyit mondj: én mentettem meg a törött uszonyu kis halat. A sirály elgondolkodott, aztán fogta a halacskát és visszavitte a fészkébe, az öböl partjára. A rövid nyár elmúlt. Beköszöntött a hosszú, hideg grönlandi tél. A halak behúzódtak a vizbe, sziklák közti fészkeikbe s a sirály már nem talált ennivalót a part mellett, mindig messzebb és messzebb kellett berepülnie a végtelen tengerre, hogy eleséghez jusson. Egyszer is jó messze bekalandozott a tengerre és észre se vette, hogy nehéz, fehér hófelhők gyülekeznek az égen. Amikor meg észbekapott: már késő volt. Kitört a vihar. Fújt a szél. Sürü pelyhekben esett a hó. A sok hó pedig menten ráfagyott a sirály szárnyára, amely mind nehezebb és nehezebb lett. Érezte a sirály, hogy saját erejéből meg nem menekül! Nézett jobbra, nézett balra, nézett előre, nézett hátra, hát egyszer csak meglát egy barna bőrű fókát. No hiszen, több se kellett a sirálynak, összeszedte minden erejét, odarepült a barna bőrű fókához és már messziről kiáltozta: — Én mentettem meg a törött uszonyu kis halat! Én mentettem meg a törött uszonyu kis halat! — No ha te mentetted meg — szólt a barna bőrű fóka —, akkor csak kapaszkodj jó erősen a hátamba, ott biztonságban leszel, amig a vihar elmúlik! így mentette meg a kis halacska a fóka segítségével a sirályt. Mert ahogyan a grönlandi közmondás is mondja : rossz fakad a gonoszságból, jó a szeretetből. 1
