A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-08-18 / 33. szám

8. OLDAU A Jó PÁSZTOR Pünkösd után 13-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 17. fej., 11-19. szak. Az időben történt, hogy amint Jézus Jeruzsá­lem felé tartott, átméne Szamárián és Galileán. Mi­kor pedig beméne egy faluba, tiz poklos férfi jőve eléje, akik távolról megállának és fölemelék szavu­kat, mondván: Jézus, mester, könyörülj rajtunk!... Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek és mu­tassátok meg magatokat a papoknak... És lön, hogy amint mentek, megtisztulának. Az egyik pe­dig közülök, látván, hogy meggyógyult, visszatére, nagy szóval magasztalván az Istent és arcra borul­va az ő lábainál, hálát ada és ez szamaritánus vala. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde tizen tisztul­tak meg és kilenc hol vagyon? Nem akadt, aki visz­­szatérvén, dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez idegen. — És mondá neki: Kelj fel menj el, mert hited meggyógyított téged. SZENTBESZÉD Ha végignézünk az embereken, ha széjjel tekin­tünk a népek és nemzetek között, bizony-bizony sok betegségre, sok fertőző, szerzett és öröklött nyava­lyára találunk. Szinte alig van ember a föld hátán, akinek ne volna valami testi baja, valami testi fáj­dalma és ha van is, annak az egészsége is milyen töré­keny és mennyire ki van téve mindenféle káros és kóros bacillusnak, amellyel a levegő állandóan telve van. De a sok-féle testi betegség és nyavalya között talán alig van súlyosabb és visszataszitóbb, — mint az úgynevezett p okiosság. A poklos beteg menthetetlen, bajára legfeljebb csupán enyhület van. de gyógyszer nincs. Minden más betegségben van, vagy legalább is lehet re­mény a gyógyulásra, de a poklosnak nemcsak hogy nincs reménye, hanem ellenkezőleg biztosan tudja, hogy veszve van. Valami szörnyű lehet hát a pok­losnak lelki állapota, amit szerfölött növel még az is, hogy az ilyen betegnek azonnal el kell hagynia csa­ládját, nehogy megfertőzze az öveit, mert a poklos­­ság nagyon ragadós betegség. Ámde a testi poklosságnál van még egy borzasz­tóbb, egy még visszataszitóbb és ez a lelki poklosság. Ami a poklosság a testen, az a bűn a lelken. Megfertőzi a lelket, mint a poklosság — a testet. Micsoda borzasztó pillanatok, micsoda borzasz­tó órák ezek, de hát mik ezek az örökévalósághoz képest? És micsoda borzasztó a bűnös helyzete, ami­kor kénytelen maga is belátni, hogy haszontalan, semmirevaló ember és mikor kénytelen maga beval­lani, hogy hiába minden, ő nem képes megjavulni, számára nincs megtérés. Oh ez még sokkalta ször­nyűbb tudat, mint a gyógyíthatatlan testi beteg tu­data, mert hát a lélekről a halhatatlan lélekről van szó, mely érzi, hogy örökre veszve van és nem a testről, amely úgyis múlandó. Óvjuk hát magunkat a bűntől. Ha óvjuk magun­kat a testi fertőzéstől, nemcsak magunkért, de főleg környezetünkért, mennyivel inkább kell akkor óv­nunk magunkat a bűntől, nemcsak azért, hogy lel­künket ne fertőzzük meg, hanem azért is, hogy má­sok lelkének ne ártsunk. A poklosok, amikor hallották, hogy Jézus köze­ledik feléjük, már távolról kiáltották: “Jézus, Mes­ter, könyörülj mi rajtunk!" És Jézus könyörül a testi élő halottakon és meggyógyította őket... Mi­ként a poklosokat csak csoda menthette meg a pok­­ósságuktóí, akként a bűnösöket is csak csodá ment­iét meg a bűntől, a megbocsátásnak isteni csodája.., És ha Krisztus megkönyörült a testi betegség­ben sínylődő embereken, mennyivel inkább meg fpg akkor könyörülni a bűnben vergődő embereken, kik bizalommal kiáltanak hozzá: “Jézus, Mester, könyö­rülj rajtunk!” hiszen Ő maga mondotta: “Nem jöt­tem az igazakért a földre, hanem a bűnösökért s nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő fölött inkább, mint 99 igaz fölött, kik nem szorulnak bün­­bánatra.” Kérjük Jézust, hogy könyörüljön rajtunk is. BORDEAUX, Franciaország. — Egy itteni újság­ban a következő apróhirdetés jelent meg: “Hölgyek! Vasárnap nagy jótékonycélu bazárt rendezünk. Hoz­zanak magukkal oly háztartási cikkeket, amelyekre már nincs szükségük, de mások esetleg hasznát vehe­tik. Ne felejtsék el férjüket is magukkal hozni”. SEVILLA, Spanyolország. — Luis Carasco, 44 éves, az alvás országos bajnoka, talán világrekordere. Oly sokáig és oly mélyen alszik, hogy a ma született csecsemő is megirigyelheti. Zsiványok csak a pénzéért irigylik és ez év eleje óta már tizszer besurrantak a la­kásába és lopkodtak. Legutóbb ellopták az ágyát is és az alvás bajnoka reggel a padlón ébredt fel. A SZENT JOBB TÖRTÉNETE ÉS TITKA Fegyelmezetlen autóvezető. — Mary Mellecker (jobbra a háttérben) Chicago egyik forgalmas, széles utcáján, mindenféle jelzés nélkül egyik laneből a másikba vezette kocsiját. Az ötödik sávban Mitchell Caplan (állva a középen) elütötte az autót. Mellecker kocsijában utazott Mary anyja is, aki a baleset­nél kisebb sérülést szenvedett! balra). Az ezeréves magyarország megalapítóját, Szent Istvánt fehér márvány koporsóiban te­mették el Székesfehérvárott és a krónika szerint három évig gyászolta őt a nemzet. 45 évig pihent István ki­rály teteme a székesfehérvári sírban és 1083-ban, amikor a pápa szentté avatta őt, László király emeltette ki az első ki­rály holttestét a sírból. S a megnyitott koporsó kö­rül megrendülve álltak az ud­vari emberek. — Miráfculum! — Csoda! — suttogták megilletődve, mert a nagy király jobb keze­­fejét 45 esztendő után teljes épségben találták. A legenda szerint Isten kü­lönös kegyelme Szent István jótéteményeire való emlékez­­tetósül őrizte meg a király jóttevő jobbját. László erek­lyének nyilvánította a Szent Jobbot és külön apátságot ala­pított őrzésére. A Szent Jobb kolostora kezdetben fáiból ké­szült. Álmos herceg azonban díszes kőépülettel cserélte fel. A török uralom alatt Bosz­niába került a Szent Jobb ott drága pénzen keresztény ke­reskedőik váltották maguk­hoz és megőrzés céljából a ra­­guzai domínikánuselk kolosto­rába vitték. Az ereklye két századnál tovább maradt Ra­­guzában anélkül, hogy Ma­gyarországon tudták volna 'hollétét. Több magyar four véletle­nül akadt nyomára és figyel­meztette rá előbb Lipót csá­szárt, majd Mária Teréziát, aki az ereklyét 1771-ben előbb Schönbrunniba, innen Budára hozatta. Mária Terézia a Szent Jobbot az udvari plébá­nosnak és áz angol kisasszo­nyok főnöknőjének őrizetére bízta és a visszaszerzés emlé­kére pénzt veretett. 1862-ben készítette a ma­gyar püspöki kar a szent erek­lye számára a mai, remek ki­vitelű drága ereklye tartót. 1882 óta a budai királyi pa­lota plébánosa látta el a Szent Jobb őrizetét. A Szent Jobb egyedülálló csodája az, hogy minden bal­zsamozás nélkül maradt fenn épségben csaknem egy évez­reden át. Hiszen a balzsamo­zás segitségável való fennma­radásban éppen nem lenne semmi csoda. Számtalan olyan ősi marad­ványt ismerünk, melyek a balzsamozás segítségével ma­radtak épségben napjainkig. A balzsamozás nagymesterei az egyiptomiak voltak. Náluk szabott ára volt a holttest enyészettől való megőrzésé­nek. Az elsőosztályu balzsamo­zás fényűzését csak királyok és igen gazdag emberek en­gedhették meg maguknak. A másodosztályú balzsamozás sem volt a népnek való mulat­ság. A nép számára való olcsó ibalzisamozás abból állott, hogy a tetemet nitrumba fek­tették 4-10 hétre. Ezt a sót az alsó egyiptomi sóstavakból nyerték és, az főleg szénsavas nátriumból" állt. Akárhány olyan múmiát is-Első után harmadik Sokan csodálkoztak már azon, hugy a történelemben nincsen szó második Napóle­onról, 1. Napoleon után, csak harmadikról, Louis Napóleon­ról. Ennek magyarázata külö­nös története — a következő: Az államcsíny előtt a francia belügyminiszter igyekezett mindent pontosan előfeszíteni a küszöbön álló változáshoz és megfogalmazta azt a kiált­ványt is, amelynek a lapokban másnap meg kellett jelennie a közhangulat biztosítására. Ez a kiáltvány a kéziratban igy végződött: “Jelszavunk ez legyen: Él­jen Napoleon!!!”. A miniszter anagy sietség­ben és izgalomban nem irta elég világosan a három felkiál­tójelet és a szedő Ill-asnak szedte. A jelszó tehát igy je­lent meg: “Éljen Napoleon III”. Az emberek nem értették csodálatos épségben maradt. Persze ezek mind az elsőosz­tályu eljárással voltak kon­zerválva. A balzsamozás technikája azóta megváltozott és ma már főleg a sók konverváló hatásán nyugszik. Már Nagy Sándornak holttestét is sós mézbe fektették konzerválás végett. VI. Sixtus pápa alatt, 1475-ben egy sós vízben fekvő halott lányt találtak a régi Roma idejéből egészen friss állapotban, mintha aludna. 1889-iben Magyarország­ban, a vízaknai sóstárnáiból bámulatosan épen egész se­reg 1849-ben elesett honvéd teteme került elő. Mindez a sók konzerváló hatásának kö­szönhető. A modern balzsamozás a holttestet már csaknem ha­tártalan ideig konzerválhat­ja. XII. Károly svéd király te­temét a halál körülményeinek kiderítése végett 1859-ben, tehát halála után 141 évvé1, megvizsgálták és teljesen ép­nek találták. ugyan, hogy miért III. Napó­leont kell éltetni, de az illeté­keseknek sem volt már idejük a nagy felfordulásban, hogy kijavítsák a sajtóhibát. A kiáltványt mindenfelé újra és újra kinyomtatták az eredeti szedés alapján és mindenütt IlI-as lett a három felkiáltó jelből. így maradt meg aztán a III. Napoleon elnevezés vég­legesen. Őszinte szó Újházi Ede, a Nemzeti Szín­ház egykori nagyon tehetsé­ges és nagyon goromba színé­szének hírességéhez az is hoz­zátartozott, hogy ha a színház tagjai megjöttek a nyaralás­ból, elsőnek a Mester előtt je­lentkeztek tisztelgésre. Volt a Nemzeti Színháznak egy kiállhatatlan tagja, akiről még az a hir is járta, hogy besúgó. Ez is ragyogva állt a Mester elé: — Idén fogyókuurát tartot­tam, és alaposan lefogytam! Mennyire becsül most, Mes­ter? Újházi fanyarul nézte vé­gig: — Semennyire. CSAPJ FEL ÖCSÉM KATONÁNAK! WASHINGTON. — A kon­gresszus törvényt hozott, mely szerint idegenek, akiket be­hívtak katonai szolgálatra, most újból önként katonai szolgálatba állhatnak és nem kötelesek megfogadni, hogy kérelmezni fogják az ameri­kai állampolgárságot. DEBRECENI HIÁNYCIKK Kevesen tudják, hogy Deb­recenben nincs ló és bab. Csak iu van ér paszuly. As apostolok Jeruzsálemben tanítanak, merünk, mely 3000 éven át Szent Máté, 21, 33-42 Mondá az Ur e példabeeszédet: Vala egy csalá­dos ember, ki szőllőt ültetvén, bekerité azt sövény­nyel, és sajtót ása benne, és tornyot épite, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méné. Mikör pedig a terményérés ideje elközelgetett, szolgáit a mívesekhez kíildé, hogy beszedjék a szöllőterményt. De a mívesek megfogván az ő szolgáit, némelyet megverének, némelyet megölének, némelyet pedig megköyezének. Ismét más szolgákat külde, többet az elsőknél; és hasonlóképen cselekvőnek azokkal is. Végre pedig fiát küldé hozzájuk, mondván: Meg fog­ják becsülni fiamat. Azonban a mívesek látván a fiút, mondák magok között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el örökségét. És megra­gadván^ őt, kiveték a szőllőből és megölék. Mikor te­hát eljő a szőllő ura, mit fog cselekedni azon míve­sekkel? Felelék neki: A gonoszokat gonoszul veszti el, és szellőjét más míveseknek adja bérbe, kik meg­viszik neki a termést annak idejében. Mondá nekik Jézus: Soha nem olvastátok-e az Írásokban: “A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lön. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt,” SZENTBESZÉD “Ne Ölj!” — ez Isten parancsolata, és a mai evangélium arra int, hogy vesztébe rohan, aki ezt a parancsolatot megszegi. Aki kardot ránt, kard ál­tal vész el, aki gonoszul cselekedett, annak rossz vége lesz. Mert az a világ rendje, hogy a bűnös el­nyerje méltó büntetését és e törvény alól, amely nemcsak isteni, hanem emberi, állami törvény is, nincsen menekvés. Csak ideig-óráig győzedelmesked­­hetik a rossz, mert isteni rendelés, hogy az igazaké legyen a földi élet minden áldása s elkárhozzék a gonosz lélek. Kapzsiság a legtöbbnyire az oka annak, ha az ember főbenjáró bűnre vetemedik. A gyilkos míve­sek példája is arra mutat, hogy haszonlesés, más va­gyonára vágyás vezeti bűnös útra az embert. A kap­zsiság és az irigykedés tehát az elemi büh, amelyből a nagyobb bűn, a megbocsáthatatlan bűn fakad. Az igaz ember ezért fékezi természetének rossz hajla­mait s aminthogy lefékezi bűnös testi vágyait, úgy szárnyát szegi gonosz gondolatainak is, amelyek más jószágára irányulnak. Még önnön haszna és érdeke is azt parancsolja, hogy tartsa tiszteletben másnak a tulajdonát, merthiszen nem várhatja el mástól jog­gal azt, amit ő maga nem ad meg másnak. Nem igaz ember az, aki kétféle mértékkel mér; nem sokkal jobb az, mint az erdő duvadja,amely a gyengébbnek a védtelennek életére tör. Legyünk mindenben mérsékletesek, ne kíván­juk meg a másét, gondoljunk arra, hogy a lélek nyu­galma, az igazságosság és a tisztaság öntudata töb­bet ér minden földi kincsnél. BIBLIAI JELENET Jézus megmossa tanítványa lábát. ABENGOUROU, Elefántcsontpart, Afrika. “ — Több helyen a község pénztára üres volt s a gondter­helt községtanácsosok a falu bölcsét vagy a csodadok­tort hívták segítségül: mondják meg, mi módon lehet­ne a kiürült pénztárt feltölteni. Csodadoktorok meg­mondták, hogyan lehet a pénzhiányon segíteni: Átvet­tek egy nagyobb összegre szóló bankjegyet, azt borí­tékba téve, mindenféle hókuszpókusz kíséretében el­ásták egy fa alatt, És várták, hogy, mint a csodadoktor kilátásba helyezte, a fa ágairól bankók hulljanak le. De a fán nem termettek bankjegyek és amikor a köz­ségtanács tagjai legalább az elásott bankót vissza akar­ták szerezni, kiderült, hogy a csodadoktor üres boríté­kot ültetett el a fa alatt. Ekkor már nyoma veszett en­nek a csodadoktornak, és elillantak a sikerült ültetési csel után más csodadoktorok is. Egy párat közülük sike­rült elcsípni és ezek egy-egy évi börötönbüntetést kap­tak. Pünkösd után 13-ik vasárnap EVANGÉLIUM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents