A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-12-29 / 52. szám

8. OLDAU EVANGÉLIUM Szent Lukács 2, 33-40 És az ő atyja és anyja csodálkozának azon, ami­ket előle mondtak. És megáldá őket Simeon és mondá Máriának, az anyjának: íme, tétetett ez sokak romlá­sára és feltámadására Izraelben és jeléül, melynek ellene mondanak, neked magadnak is tőr fogja átjár­ni lelkedet, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szivből á gondolatok. És vala egy Anna nevű próféta asszony, Fanuel leánya, Aser törzséből, ki igen előrehaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzes­sége után s már nyolcvannégy éves özvegy volt és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádság­gal szolgálván éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órá­ban odajővén, dicsérte az Urat és szóla felőle mind­azoknak, kik várják vala Izrael megváltását. És miu­tán mindent elvégeztek az Ur törvénye szerint, visz­­szatérének Galileába, az ő városukba. Názáretbe. A gyermek pedig növekszik és erősödik vala, telve böl­csességgel és az Isten kegyelme vala rajta. SZENTBESZÉD Még fülünkbe cseng a karácsonyi ének, mely Is­tennek dicsőségét, a jóakaratu embereknek pedig bé­kességet hirdet, még halljuk a betlehemi pásztorjait, mely az Ur Krisztus jászolához szólít bennünket, még erezzük bensőnkben az ajándékozásnak, a szeretet­nek édes örömét, még szinte látjuk magunk előtt a kisded Jézust pólyába takarva és jászolba fektetve, s ime a mai evangélium azt mondja Krisztusról: “té­tetett ez sokak romlásra s föltámadására Izraelben.” Hogyan, hát Krisztus nemcsak sokak föltámadására, hanem sokak romlására is van? Nincs itt valami bántó ellenmondás, valami er­kölcsi lehetetlenség? Sajnos, egyáltalán nincs mindez, amit az evangélium mond, bármily különösen és szin­te hihetetlenül is hangzik, keserű valóság, komor igazság. Krisztus Urunk, bár szeretetből jött a földre és üdvözíteni akart és akar ma is mindenkit, nemcsak kegyes Megváltónk, hanem egyben szigorú biránk is. Mert ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért született, hogy mi egyszer egy évben örvendezzünk: hogy az Ur Jézus csak azért tanított, hogy mi a tanaiban gyö­­lyörködjünk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért fszenvedett és halt meg, hogy mi sopánkodjunk; ha­­; iem Krisztus azért született a földnek, hogy mi meg­szülessünk lélekben az égnek, hogy tanitását elfogad­juk és kövessük; azért szenvedett és halt meg, hogy mi is tudjunk Érette szenvedni s ha kell, meg is halni. Ha a Karácsony nekem csak nagy ünnepem és semmi . lás, ha Krisztus tanítása én előttem csak gyönyörű : an, nem pedig parancs, akkor — bármennyire komo­ran hangzik — a romlásomra van. Gondoljunk a föld javaira! Isten azokat kétség­­' eleníil az emberek javára adta és rendelte — és mégis :.nily sokaknak vannak a romlására. Mennyi embert tesz jobbá és nemesebbé a pénz s mennyi embert tesz gonosszá! A természetnek erőit és törvényeit mennyi ember használja ki a maga ja­vára, de másrészt mennyi ember fordítja azokat ma­ga ellen, — a maga kárára! Mennyi rosszat tehetek önmagámnak vagy másnak ugyanazzal ! Tőlem függ, egyedül tőlem, hogy mit jelent reám nézve, Krisztus, hogy üdvözítőm avagy kárhoztató birám lesz-e? BIBLIAI JELENETEK Az angyal és a pásztorok A Jó PÁSZTÓ j( A kis, közszeretetben álló Grandma Moses, aki 70 éves korában kezdett festeni, békésen elhunyt Hoosick Falls, N. Y.-ban, 101 éves korában. Baloldalon kettő festményei közül. Mátyás király utolsó Szilvesztere A felséges udvar Budán tartózkodik. Világhíres palo­tájába tért haza a nagy ki­rály, hogy máltókíip'pén ünne­pelje meg az év fordulóját. Vele van az egész udvar és itthon van Beatrix királyné, a nápolyi király legszebb leá­nya, alki a nyarat Diósgyőr­ben töltötte a saját korona­­birtokán, ahol minden reggel megfürdött a Szinva patak hüs és tiszta vizében, majd itt töltötte el az első hónap iá­it is az ősznek, amikor girnes­­szarvasra vadásztak. A királyné az ünnepekre visszatért Budavárába. Soha nem volt még itt ilyen fényes királyi ünnep­ség. A király befejezte török nek büszke várát, az övé vol­tak a cseh tartományok Mor­va, Szilézia és Luzácia és a magyar királynak egymillió forintos bevétellel több jöve­delme volt, mint az akkori nagyhatalmak és országok ki­rályainak. ö volt az európai égen a fénylő csillag. Mátyás a szilveszteri: nagy fénnyel akarta megünnepel­ni. Budavár minden hatalmas termét a legfényesebben vilá­gították ki, ezernyi fáklyák tüze ragyogott, de a legna­gyobb, szemkápráztató tün­döklés mégis az volt, amikor imperátori díszében bevonult Mátyás, a magyarok királya, a magyar birodalom ura, ké­zenfogva szép szőke felesé­gét Beatrixot. Az udvar zsibongása lehal­kult ennyi fénytől és méltó­ságtól. Mindenki hátrább hú­zódott, még a legmagasabb állami hatóságok is. János vá­­radi püspök a főkancellár. Bakács Tamás győri püspök az alkanceliár. Orbán prépost a kincstartó, a legelső udvari katona, Csáktornyái Ernuszt János gazdag budai polgár, Mátyás király (komája, még maga a kis apród is Poki Fe­renc, sőt az udvari bolond is. Tibrili, Nagyszakácsi község­ből származó szakácsok, mert mindenkit meghívtak erre a remek ünnepségre, amelyet a király diadalaiank tetőpont­ján Budavárában ünnepelt meg. Mátyás kegyesen intett és erre a finom és nagyúri gesz­tusra mindenkibe visszatért az életerő. A hatalmas cinte­remben fejedelmi ajándékok vártak mindenkire, az udvar­hölgyekén kívül csupa férfi­ajándék, kard, puska, ruha, páncél, buzogány, mert Má­tyás udvarában enm tűrt női cselédeket. Az ünnepi vacsora a leg­jobb hangú: la‘ban folyt le. Az asztalnál ült Stilus Italieus, Mátyás könyvtárosa, Ugelot­­ti Tádé, a nagyhírű humanis­ta, Bonfini, a felséges udvar historikusa, és Galeotti, a nagy tudós, aki azt irta köny­vében, hogy a római Corvi­nok révén Mátyás egyenesen j Jupiter istentől származik. És ott voltak az ünnepi va­csorán a csillagászat tudósai, az asztrológusok is, akikre a nagy király nagyon sokat adott. A földrajziban, a böl­csészeiben, a haditudomá­nyokban, teológiában és köl­tészetben egyaránt nagy ki­rály sokat tartott a csillag­­jóslásról és főleg Regiomon­­‘tánusról, aki a fényes kirá­lyi asztal egyik díszvendége volt. Már tizenegy óra volt, ami­kor a fejedelem asztalt bon­tott. A szépséges nápolyi ki­rályasszonyt udvarhölgyeivel átterelte a játszószobába, ahol a zene és költészet hang­jai mellett szórakozhatnak. Mátyás maga tudósaival át­ment a nagy könyvtárterem­be, ahol faltetőig sorakoztak fel a remek Korvinák és a me­­nyezetet azok a horoszkópok borították el, amelyeket a nagy király trónfoglaláskor, házasságakor, hadjáratai előtt alkottak meg a legna­gyobb csillagászok. Mátyás leült kedves, római a'.kotásu karosszékébe. Leültette az urakat ég felhívta Regicmon­­támrst, hogy jósoljon a csil­lagképekből. Regiomontánus, feltéve nagy fekete, hegyes süvegét, jósolt a királynak: — Felséges uram, a csillag­képek rosszul állanak. A leg­nagyobb vágyad nem fog tel­jesülni, nem fogsz újabb dia­dalmas hadjáratot folytatni és fiad szép és tündöklő képe úgy eltűnik majd, mint a nyá­ri harmat. Mátyás indulatosan kelt fel a karosszékből: — Nem igaz, nem igaz, nem mondhatnak igazat a csillagok! El kell érnem a két legfőbb célomat. Fiamat. Joannes Corvinust királlyá koronáztatóm Székesfehérvá­rott és ezután megindulok délre minden hadammal, hogy kiűzzem Európából a törököt. Addig élnem kell, amíg ezt a cél t meg nem valósítom! Pusz­tulj a szemem elől, Regio­­mcntánus, mert hazudtál . . . A csillagjós és a többi aszt­rológus megalázottan távo­zott a királyi könyvtárterem­ből. A király ezután rendre hivatta birodalmának főtiszt­­viselőit. A főkancellárt, az al­­kancellárokat, a főudvarmes­­mennyi tanácsosát, a tudóso­kat és művészeket és kihir­dette előttük nagy határoza­tát: — A következő ás tavaszán megkoronázzuk utódunkká egyetlen kedves fiunkat, Jo­annes Corvinust. Észrevétlenül eltűnt egy kis apród, aki szaladt Bearix ter­meibe és berontva hangos szó­val kiáltozta: “Corvin János lesz a király, így döntött Őfelsége!” Beatrix ájultan dőlt udvar­­hölgyeinek karjai közé. A király pedig folytatta; — Ha megtörténik a koro­názás, akkor megindulunk a török hadak ellen. Úgy, ahogy megígértem a pápa Őszentsé­­gének és kiűzöm a pogány!. Európából. Az udvari tanácsosok hall­gattak, mert a király nagyon ingerült volt. Végre Bakács Tamás, a győri püspök és alkanceliár állt a király elé: — Felséges uram, minden kívánságodat teljesítjük, csak helyezd szabadlábra és kegy elemre f őpaptársunkat, Váradi Pátert, akit hat év óta fogva tartasz és hiába jár érte közben Angelus, az or­­vietói püspök, őszentsége le­gátusa. A király néhány pillanatra magába mélyedt, majd így szólt: — A volt kalocsai érsek­nek és főkancelláromnak megbocsátok, ha ezentúl la­katot tesz a szájára. Ti azon­ban Ígérjétek meg, jó hi veim, akik tőlem annyi jutalmat és gazdagságCit kaptatok, hogy támogatjátok a fiam király­ságát és célomat, hogy Euró­pát megmentsem a pogány­ságtól. Az ország nagyurai a leg­kisebb apródig esküre emel­ték fel kezeiket. Csak az ud­vari bolond csapkodta össze bohókosan a kezeit é3 sápito­­zott jaj, jaj szavakkal. Éjjel két órakor kialudtak a fáklyák a budai királyi vár­ban. Mátyás és kísérete pihe­nőre tért. Beatrix ablakai még a hajnali órákban is vi­lágosak voltak. Ez volt Mátyás utolsó szil­vesztere Buda várában. A király február közepén Bécsibe utazott, második fő­városába. Itt ragadta el a ha­lál az Urnák 1490-ik eszten­dejében, április 6-án, virág­vasárnap. ITT ÉLNED, HALNOD KELL! Az angliai Southampton ki­kötőjéből kifutott az Astania nevű olasz személyszállító ha­jó a 30 éves Franklin Zand­­dal a fedélzetén, alki a hajó állandó lakosává vált. Zand, aki eredetileg rotterdami la­kos volt, de úgy látszik nincs állampolgársága, néhány hét előtt Jamaica kikötőjében, Kingstonban szállt fel a hajó­ra és elindult Angliába. Az angol hatóságok nem enged­ték partraszállni, mert iratai nem voltak rendben és vissza­­küldték Kingstonba. Ott ugyanazzal az indokolással ta­gadták meg tőle a partraszál­lási engedélyt és ismét vissza­küldték Southamptonba. Most harmadszor teszi meg az utat az Atlanti óceánon keresztül és minden kilátása megvan arra, hogy továbbra sem en­gedik le a hajóról. EVANGÉLIUM Szent Máté 2, 7—15. Ekkor Herodes titkon hivatván a bölcseket, szor­galmatosán megtudakold tőlük a csillag megjelenésé­nek idejét. És elküldvén őket Betlehembe, mondá nekik: El­mervén, szorgalmatosán kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulá­­nak. És ime a csillag, a melyet napkeleten láttak, előt­tük megy vala mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy öröm­mel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztes­séget tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródes­­hez vissza ne menjenek, más utón térének vissza ha­­zájokba. Mikor pedig azok visszatérnek vala, ime megje­lenők az Urnák angyala Józsefnek álomban, és mon­dá: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amig én mondom né­ked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Ő pedig fölkelvén, véve a gyermeket és annak any­ját éjjel, és Egyiptomba távozék. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy betel­jesedjék, amit az Ur mondott a próféta által, aki igy szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. SZENTBESZÉD A karácsonyi szentünnepek isteni Megváltónkat szent gyermekségében állítják elénk. Valami csodála­tos báj, elragadó kedvesség árad elénk az isteni Gyer­mekből. Ennek az oka hitünk mélységes igazságaiban rejlik, amelyekben az Üdvözítő szent gyermeksége iránt tanúsított áhitatunk alapszik. A kis Jézus tisztelete a megtestesülés titkában és az isteni, valamint az emberi természetnek az isteni személyben való egyesülésben áll. Jézus Isten s ember. így tehát az Üdvözítő szent gyermeksége tulaj­donképen az ő istenemberi életéhez tartozik, mert Krisztus Urunk épugy isten gyermekségében, mint szenvedésében és megdicsőülésében. Innen van az, hogy Jézus szent gyermekségének egyes tényei époly megbecsülésre, tiszteletre és követésre méltók, mint későbbi életének mozzanatai. Jézus szent gyermeksé­gét ép olyan alapon tisztelhetjük, mint szenvedéseit, mint az Oltárszentségben való jelenlétét, mert az Üd­vözítő fogantatástól kezdve mindig Isten-ember. Az isteni Üdvözítő kicsinységében époly vonzó hatással van reánk, mint szenvedésével. Minél na­gyobb gyöngeséget, lealacsonyitást, önmegtagadást vesz magára az üdvözítő életének valamelyik titká­ban, irántunk való szeretetből, épen azért annál job­ban meg kell becsülnünk, magasztalnunk és gyöngéd szeretettel körülvennünk. Ezért oly szeretetreméltó az Üdvözítő szent gyermekségében, ahol “minél kisebb lett érettünk, annál kedvesebb nekünk!” A kisded Jézus tisztelete tehát kedves és szivre­­ható ájtatosság. Alig van más titok szent hitünk igaz­ságai között, amely oly szelíden, megható módon szól­na szivünkhöz, mint ez. Minél világosabban és érezhetőbben áll előttünk valamely ájtatosságnak a tárgya, annál biztosabban hat értelmünkre, képzelő tehetségünkre, szivünkre és akaratunkra. Emberileg mily megható, mikor Isten szolgáival, Ábrahámmal, Mózessel társalog! De vég­telenül többet ad nekünk Isten a Gyermek Jézusban. Bizalom, szeretet, odaadás töltse be szivünket a kis Jézus iránt és legyünk határtalanul jók, odaadok, kedvesek az ő képviselőivel s felebarátainkkal szem­ben. A TÉKOZLÓ FIÚ MEGTÉRÉSE.

Next

/
Thumbnails
Contents