A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-29 / 52. szám
8. OLDAU EVANGÉLIUM Szent Lukács 2, 33-40 És az ő atyja és anyja csodálkozának azon, amiket előle mondtak. És megáldá őket Simeon és mondá Máriának, az anyjának: íme, tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben és jeléül, melynek ellene mondanak, neked magadnak is tőr fogja átjárni lelkedet, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szivből á gondolatok. És vala egy Anna nevű próféta asszony, Fanuel leánya, Aser törzséből, ki igen előrehaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után s már nyolcvannégy éves özvegy volt és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgálván éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órában odajővén, dicsérte az Urat és szóla felőle mindazoknak, kik várják vala Izrael megváltását. És miután mindent elvégeztek az Ur törvénye szerint, viszszatérének Galileába, az ő városukba. Názáretbe. A gyermek pedig növekszik és erősödik vala, telve bölcsességgel és az Isten kegyelme vala rajta. SZENTBESZÉD Még fülünkbe cseng a karácsonyi ének, mely Istennek dicsőségét, a jóakaratu embereknek pedig békességet hirdet, még halljuk a betlehemi pásztorjait, mely az Ur Krisztus jászolához szólít bennünket, még erezzük bensőnkben az ajándékozásnak, a szeretetnek édes örömét, még szinte látjuk magunk előtt a kisded Jézust pólyába takarva és jászolba fektetve, s ime a mai evangélium azt mondja Krisztusról: “tétetett ez sokak romlásra s föltámadására Izraelben.” Hogyan, hát Krisztus nemcsak sokak föltámadására, hanem sokak romlására is van? Nincs itt valami bántó ellenmondás, valami erkölcsi lehetetlenség? Sajnos, egyáltalán nincs mindez, amit az evangélium mond, bármily különösen és szinte hihetetlenül is hangzik, keserű valóság, komor igazság. Krisztus Urunk, bár szeretetből jött a földre és üdvözíteni akart és akar ma is mindenkit, nemcsak kegyes Megváltónk, hanem egyben szigorú biránk is. Mert ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért született, hogy mi egyszer egy évben örvendezzünk: hogy az Ur Jézus csak azért tanított, hogy mi a tanaiban gyölyörködjünk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért fszenvedett és halt meg, hogy mi sopánkodjunk; ha; iem Krisztus azért született a földnek, hogy mi megszülessünk lélekben az égnek, hogy tanitását elfogadjuk és kövessük; azért szenvedett és halt meg, hogy mi is tudjunk Érette szenvedni s ha kell, meg is halni. Ha a Karácsony nekem csak nagy ünnepem és semmi . lás, ha Krisztus tanítása én előttem csak gyönyörű : an, nem pedig parancs, akkor — bármennyire komoran hangzik — a romlásomra van. Gondoljunk a föld javaira! Isten azokat kétség' eleníil az emberek javára adta és rendelte — és mégis :.nily sokaknak vannak a romlására. Mennyi embert tesz jobbá és nemesebbé a pénz s mennyi embert tesz gonosszá! A természetnek erőit és törvényeit mennyi ember használja ki a maga javára, de másrészt mennyi ember fordítja azokat maga ellen, — a maga kárára! Mennyi rosszat tehetek önmagámnak vagy másnak ugyanazzal ! Tőlem függ, egyedül tőlem, hogy mit jelent reám nézve, Krisztus, hogy üdvözítőm avagy kárhoztató birám lesz-e? BIBLIAI JELENETEK Az angyal és a pásztorok A Jó PÁSZTÓ j( A kis, közszeretetben álló Grandma Moses, aki 70 éves korában kezdett festeni, békésen elhunyt Hoosick Falls, N. Y.-ban, 101 éves korában. Baloldalon kettő festményei közül. Mátyás király utolsó Szilvesztere A felséges udvar Budán tartózkodik. Világhíres palotájába tért haza a nagy király, hogy máltókíip'pén ünnepelje meg az év fordulóját. Vele van az egész udvar és itthon van Beatrix királyné, a nápolyi király legszebb leánya, alki a nyarat Diósgyőrben töltötte a saját koronabirtokán, ahol minden reggel megfürdött a Szinva patak hüs és tiszta vizében, majd itt töltötte el az első hónap iáit is az ősznek, amikor girnesszarvasra vadásztak. A királyné az ünnepekre visszatért Budavárába. Soha nem volt még itt ilyen fényes királyi ünnepség. A király befejezte török nek büszke várát, az övé voltak a cseh tartományok Morva, Szilézia és Luzácia és a magyar királynak egymillió forintos bevétellel több jövedelme volt, mint az akkori nagyhatalmak és országok királyainak. ö volt az európai égen a fénylő csillag. Mátyás a szilveszteri: nagy fénnyel akarta megünnepelni. Budavár minden hatalmas termét a legfényesebben világították ki, ezernyi fáklyák tüze ragyogott, de a legnagyobb, szemkápráztató tündöklés mégis az volt, amikor imperátori díszében bevonult Mátyás, a magyarok királya, a magyar birodalom ura, kézenfogva szép szőke feleségét Beatrixot. Az udvar zsibongása lehalkult ennyi fénytől és méltóságtól. Mindenki hátrább húzódott, még a legmagasabb állami hatóságok is. János váradi püspök a főkancellár. Bakács Tamás győri püspök az alkanceliár. Orbán prépost a kincstartó, a legelső udvari katona, Csáktornyái Ernuszt János gazdag budai polgár, Mátyás király (komája, még maga a kis apród is Poki Ferenc, sőt az udvari bolond is. Tibrili, Nagyszakácsi községből származó szakácsok, mert mindenkit meghívtak erre a remek ünnepségre, amelyet a király diadalaiank tetőpontján Budavárában ünnepelt meg. Mátyás kegyesen intett és erre a finom és nagyúri gesztusra mindenkibe visszatért az életerő. A hatalmas cinteremben fejedelmi ajándékok vártak mindenkire, az udvarhölgyekén kívül csupa férfiajándék, kard, puska, ruha, páncél, buzogány, mert Mátyás udvarában enm tűrt női cselédeket. Az ünnepi vacsora a legjobb hangú: la‘ban folyt le. Az asztalnál ült Stilus Italieus, Mátyás könyvtárosa, Ugelotti Tádé, a nagyhírű humanista, Bonfini, a felséges udvar historikusa, és Galeotti, a nagy tudós, aki azt irta könyvében, hogy a római Corvinok révén Mátyás egyenesen j Jupiter istentől származik. És ott voltak az ünnepi vacsorán a csillagászat tudósai, az asztrológusok is, akikre a nagy király nagyon sokat adott. A földrajziban, a bölcsészeiben, a haditudományokban, teológiában és költészetben egyaránt nagy király sokat tartott a csillagjóslásról és főleg Regiomon‘tánusról, aki a fényes királyi asztal egyik díszvendége volt. Már tizenegy óra volt, amikor a fejedelem asztalt bontott. A szépséges nápolyi királyasszonyt udvarhölgyeivel átterelte a játszószobába, ahol a zene és költészet hangjai mellett szórakozhatnak. Mátyás maga tudósaival átment a nagy könyvtárterembe, ahol faltetőig sorakoztak fel a remek Korvinák és a menyezetet azok a horoszkópok borították el, amelyeket a nagy király trónfoglaláskor, házasságakor, hadjáratai előtt alkottak meg a legnagyobb csillagászok. Mátyás leült kedves, római a'.kotásu karosszékébe. Leültette az urakat ég felhívta Regicmontámrst, hogy jósoljon a csillagképekből. Regiomontánus, feltéve nagy fekete, hegyes süvegét, jósolt a királynak: — Felséges uram, a csillagképek rosszul állanak. A legnagyobb vágyad nem fog teljesülni, nem fogsz újabb diadalmas hadjáratot folytatni és fiad szép és tündöklő képe úgy eltűnik majd, mint a nyári harmat. Mátyás indulatosan kelt fel a karosszékből: — Nem igaz, nem igaz, nem mondhatnak igazat a csillagok! El kell érnem a két legfőbb célomat. Fiamat. Joannes Corvinust királlyá koronáztatóm Székesfehérvárott és ezután megindulok délre minden hadammal, hogy kiűzzem Európából a törököt. Addig élnem kell, amíg ezt a cél t meg nem valósítom! Pusztulj a szemem elől, Regiomcntánus, mert hazudtál . . . A csillagjós és a többi asztrológus megalázottan távozott a királyi könyvtárteremből. A király ezután rendre hivatta birodalmának főtisztviselőit. A főkancellárt, az alkancellárokat, a főudvarmesmennyi tanácsosát, a tudósokat és művészeket és kihirdette előttük nagy határozatát: — A következő ás tavaszán megkoronázzuk utódunkká egyetlen kedves fiunkat, Joannes Corvinust. Észrevétlenül eltűnt egy kis apród, aki szaladt Bearix termeibe és berontva hangos szóval kiáltozta: “Corvin János lesz a király, így döntött Őfelsége!” Beatrix ájultan dőlt udvarhölgyeinek karjai közé. A király pedig folytatta; — Ha megtörténik a koronázás, akkor megindulunk a török hadak ellen. Úgy, ahogy megígértem a pápa Őszentségének és kiűzöm a pogány!. Európából. Az udvari tanácsosok hallgattak, mert a király nagyon ingerült volt. Végre Bakács Tamás, a győri püspök és alkanceliár állt a király elé: — Felséges uram, minden kívánságodat teljesítjük, csak helyezd szabadlábra és kegy elemre f őpaptársunkat, Váradi Pátert, akit hat év óta fogva tartasz és hiába jár érte közben Angelus, az orvietói püspök, őszentsége legátusa. A király néhány pillanatra magába mélyedt, majd így szólt: — A volt kalocsai érseknek és főkancelláromnak megbocsátok, ha ezentúl lakatot tesz a szájára. Ti azonban Ígérjétek meg, jó hi veim, akik tőlem annyi jutalmat és gazdagságCit kaptatok, hogy támogatjátok a fiam királyságát és célomat, hogy Európát megmentsem a pogányságtól. Az ország nagyurai a legkisebb apródig esküre emelték fel kezeiket. Csak az udvari bolond csapkodta össze bohókosan a kezeit é3 sápitozott jaj, jaj szavakkal. Éjjel két órakor kialudtak a fáklyák a budai királyi várban. Mátyás és kísérete pihenőre tért. Beatrix ablakai még a hajnali órákban is világosak voltak. Ez volt Mátyás utolsó szilvesztere Buda várában. A király február közepén Bécsibe utazott, második fővárosába. Itt ragadta el a halál az Urnák 1490-ik esztendejében, április 6-án, virágvasárnap. ITT ÉLNED, HALNOD KELL! Az angliai Southampton kikötőjéből kifutott az Astania nevű olasz személyszállító hajó a 30 éves Franklin Zanddal a fedélzetén, alki a hajó állandó lakosává vált. Zand, aki eredetileg rotterdami lakos volt, de úgy látszik nincs állampolgársága, néhány hét előtt Jamaica kikötőjében, Kingstonban szállt fel a hajóra és elindult Angliába. Az angol hatóságok nem engedték partraszállni, mert iratai nem voltak rendben és visszaküldték Kingstonba. Ott ugyanazzal az indokolással tagadták meg tőle a partraszállási engedélyt és ismét visszaküldték Southamptonba. Most harmadszor teszi meg az utat az Atlanti óceánon keresztül és minden kilátása megvan arra, hogy továbbra sem engedik le a hajóról. EVANGÉLIUM Szent Máté 2, 7—15. Ekkor Herodes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosán megtudakold tőlük a csillag megjelenésének idejét. És elküldvén őket Betlehembe, mondá nekik: Elmervén, szorgalmatosán kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ime a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más utón térének vissza hazájokba. Mikor pedig azok visszatérnek vala, ime megjelenők az Urnák angyala Józsefnek álomban, és mondá: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amig én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Ő pedig fölkelvén, véve a gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba távozék. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Ur mondott a próféta által, aki igy szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. SZENTBESZÉD A karácsonyi szentünnepek isteni Megváltónkat szent gyermekségében állítják elénk. Valami csodálatos báj, elragadó kedvesség árad elénk az isteni Gyermekből. Ennek az oka hitünk mélységes igazságaiban rejlik, amelyekben az Üdvözítő szent gyermeksége iránt tanúsított áhitatunk alapszik. A kis Jézus tisztelete a megtestesülés titkában és az isteni, valamint az emberi természetnek az isteni személyben való egyesülésben áll. Jézus Isten s ember. így tehát az Üdvözítő szent gyermeksége tulajdonképen az ő istenemberi életéhez tartozik, mert Krisztus Urunk épugy isten gyermekségében, mint szenvedésében és megdicsőülésében. Innen van az, hogy Jézus szent gyermekségének egyes tényei époly megbecsülésre, tiszteletre és követésre méltók, mint későbbi életének mozzanatai. Jézus szent gyermekségét ép olyan alapon tisztelhetjük, mint szenvedéseit, mint az Oltárszentségben való jelenlétét, mert az Üdvözítő fogantatástól kezdve mindig Isten-ember. Az isteni Üdvözítő kicsinységében époly vonzó hatással van reánk, mint szenvedésével. Minél nagyobb gyöngeséget, lealacsonyitást, önmegtagadást vesz magára az üdvözítő életének valamelyik titkában, irántunk való szeretetből, épen azért annál jobban meg kell becsülnünk, magasztalnunk és gyöngéd szeretettel körülvennünk. Ezért oly szeretetreméltó az Üdvözítő szent gyermekségében, ahol “minél kisebb lett érettünk, annál kedvesebb nekünk!” A kisded Jézus tisztelete tehát kedves és szivreható ájtatosság. Alig van más titok szent hitünk igazságai között, amely oly szelíden, megható módon szólna szivünkhöz, mint ez. Minél világosabban és érezhetőbben áll előttünk valamely ájtatosságnak a tárgya, annál biztosabban hat értelmünkre, képzelő tehetségünkre, szivünkre és akaratunkra. Emberileg mily megható, mikor Isten szolgáival, Ábrahámmal, Mózessel társalog! De végtelenül többet ad nekünk Isten a Gyermek Jézusban. Bizalom, szeretet, odaadás töltse be szivünket a kis Jézus iránt és legyünk határtalanul jók, odaadok, kedvesek az ő képviselőivel s felebarátainkkal szemben. A TÉKOZLÓ FIÚ MEGTÉRÉSE.
