A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-12-08 / 49. szám
OLDAL A Jó PÁSZTOR v í‘HE GOOD SHEPHERD; pounder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó OÍE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY «erkeszt. .e? 's kiadóhivatal — Publication Office .173# EAST 312nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI 'JA,. I SUBSCRIPTION RATES évre _— -----^ ____$6.00 One Year______________$6.i)U üS] évre ---------------- $3.501 Half Year .............. ^*3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio ITT AZ IRAS, OLVASSÁTOK! A szovjet kormány hivatalos lapjában, az Izvesztijában, teljes terjedelmében olvashatták az oroszok milliói, mit mondott Kennedy elnök a véreskezü ukrajnai és budapesti tömeggyilkos vej ének. Órákig tartott, mig a tiz hasábnyi cikket átolvasták, nem egyszer, de többször is, minden szót többször megforgatva elméjükben. Ez idő alatt nem volt vasfüggöny a szovjet rabvilág és a szabad világ közt, Kennedy szava áttört a szegesdrótkeritéseken, az aknamezőkön, a cementfalakon. Akármi volt a célja Kruscsevnek azzal, hogy ide küldte a vejét az elnök dolgozószobájába, annyi bizonyos, hogy mi nyertünk ezzel. Az Izvesztija hasábjain, amelyeken mindennap csak úgy hemzsegnek hazugságok, most ez egyszer hamisitatlan igazságot találtak az olvasók. És ami igazságot ott találtak, az gyökeret fog verni az elméjükben. És bűntudat és szégyenérzet fog támadni a lelkűkben. És hisszük, követelni fogják, hogy az igaz szó a szabad világból máskor is eljusson hozzájuk. A SZOKÁS HATALMA Különös az ember természete: könnyen megszokja a jót, de éppen olyan könnyen megszokja a rosszat is, A sanfranciscói repülőterét felhivta egy asszony a nemrég a hadvezetőség által elrendelt félnapi repülési szünet estéjén, panaszolta, hogy a kisgyermeke nem tud elaludni, mert hiányzik neki a repülőgépmotorok megszokott zajcsinálása. A bébi arra kérte a mayf fi I mát, hogy hozzon neki a szobájába egy hangosan berregő repülőgépet. A Panama csatorna zónájában pedig amerikai aszszonyok panaszt emeltek az ellen, hogy az oda leküldött TV szalagokból kivágták a U. S.-ben megszokott szappanhirdetéseket. A szokás ily erős hatalmát tekintve, az ember joggal kérdezheti, vájjon helyes-e, hogy Washington uj nemzetközi repülőterét több övezetben fákkal veszik körül, hogy azok elfojtsák a motorok berregését? Nem szabad elfelejteni, hogy Washington lakóinak nem kis része a repülés zaját úgy megszokta, mint kisvárosi ember a vasúti mozdony zakatolását. És egyáltalán, ki tud nyugodtan aludni ezekben az időkben, amikor egy hatalmi tébolyba esett ember egyszer a cipőjével dörömböl, másszor atombombás rakétákkal dobálózik? MIRE JÓ A PAPÍR? Korunkat gyakran szokták az “atomkorszak” megjelölése mellett “papirkorszaknak” is nevezni. Valóban talán a világtörténelemben még sohasem fogyott annyi papir, mint mostanában. Nem beszélünk most a könyvről, amelynek termelése a kulturális szinvonal emelkedésével párhuzamosan szinte hihetetlen arányokban nőtt meg, még csak az újságokról sem beszélünk, amelyek pedig szintén rekordpéldányszámokban jelennek meg szerte a világon. A papir más vonatkozásokban is “bölcsőtől a koporsóig” kisér bennünket. Egy Svédországból érkezett hir szerint a papirt legújabban merőben uj célra használják fel. Egyes svéd kórházakban, ahol az ágyneműt sűrűn kell cserélni, hogy a fertőző betegségek terjedését megakadályozzák, — most érdekes kísérletbe fogtak. A költségek csökkentése érdekében a vászonlepedők és párnahuzatok helyett papirlepedőt teritenek az ágyra és ugyancsak papirral burkolják be a párnákat, sőt a takarókat is. A papir igen hasznos és nélkülözhetetlen utitársunk az élet utjain, de ilyenformáju felhasználást mégis túlzásnak, hiábavaló kisérletezésnek tartjuk. Mert a papir — ahogy mondani szokták — sok mindent kibír, de nem birja ki a beteg forgolódását, sem a lepedőn sem a papirhuzatu párnán. A rongyos lepedő és párna pedig nem épületes látvány, különösen nem a tisztaság és rend birodalmában: a kórházakban. PARIS — Maurice Thorez, a francia kommunisták vezére, szeretett volna Sztalin-temetést rendezni Párisban, de nem sikerült. Javaslatát, hogy a földalatti vasút Stalingrad állomását átkereszteljék, a városi tanács elutasította azzal az indokolással, hogy a névváltoztatás sok költséggel járna. Ezt a három asztronautát szemelték ki, hogy egy raKetan körül utazzák a földet, a jövő év elejen. Balról-jobbra: Alan Bartlett Shepard, Jr., 38 éves tengerésztiszt, a 36 éves Malcolm Scott Carpenter, tengerésztiszt és a 40 éves John Herschchel Glenn, Jr a marine-katonák alezredese. Emlékezés Jeanette nénire Kick jácinfürtökkel volt teli a kertije, s fehér jázminokkal, kavicsos uit vezetett iaz ajtajához; zöld pázsit, ihletett kézzel nyírott bokrok, olyan művészien,, mint Versaillesiban, noha Jeanette néni utálta Versaillest és a hugenottákat (szerettie, de csak azért, mert sok borsot törtek a királyok orra alá. A kis budai kert olyan elegáns volt, mint Jeanette nénii, akit egy délceg tiszt hódított meg ötven évvel ezelőtt Yilleneuvesur Yonne-ban. Kisváros, Paristól nem messze.; öreg templomainak keskeny ablakait alatt karcsú kösz tízek imádkoznak, játékosan folyik alá ruhájuk ezer redőjie. Itt láétálgatott a francia kislány és az osztrák-magyar főhadnagy. Jeanette megszerette a katona tekintélyes bajuszát, fekete gomibszemét, vitézlő csörömpölését a sarkantyúkkal. A daliás tiszt, harminc éve halott, Jeanette néni talán el iis felejtette már a vonásait, amikor még mindig emlegette lépteinek félelmetes dobogását, csizmáinak harcias zörejét. Nyugodjék békében szegény Ernő bácsi. De egyet biztosan elfelejtett a bohó kiä Jeanette, mielőtt eljött vele (Magyarországra: mélyebben belenézni a főhadnagy ur iszép szemeibe — bizony meglátta volna bennük, bogy a férfias indulatok füzén kívül nem ég azokban semmi sem, kaitonaaigyveleje volt a vitéznek. Időnként, amikor okos dolgokról beszélgettek társaságban és Ernő bácsi szokása szerint valami ostobaságot (mondott, Jeantte némi ingerülten intette le: “Monsieur, maga csak csinálja az a zaj a sarkantyúval, ebbe -beleszóljon ne!” Akkor ismertem meg Jeanette nénit, amikor a férje már rég nem élt, egy fényképe lógott csak a barna zongora fölött, hegyes bajuszával haragosan döfött a mellette függő Voltaire-arokép felé. Itthagyta egyediül Jeanette nénit s ő nem, ment többé haza. Évtizedek alatt -talán háromszor, vagy négyszer volt iFranciiaországban. Pedig, hogy vágyott Páriába, meg a szülővárosába! A francia nyelvlec.iítí fele mindig emlékezésekkel telt el és röpítő honvággyal. Parisban jártunk ilyenkor gondolatban, a Cbur de Ad-ieux ködös félhomályában ; hatalmas katedráli-sok öblös hajójában és kis szajnaparti kápolnákban nyúlánk, gótikus árnyakkal találkoztunk; ültünk a (Boulevard Rias-pail kávéházainak elhagyott teraszán s kék estéken csatangoltunk a Palais Royal náptelen árkádjai alatt; jártunk a Faubourg St. Honoré mü-kereskedés-eiben s a Montmartre hangos- mulatóiban. Pesten úri családok gyermekei jártak hoz-zá francia órára, előkelő magániskolák, exkluzív szerzetes- és apácazárdák növendékei, miniszteriális csemeték. Jeanette néni meghozatta Párisiből a forradalmárok Írásait, az Enciklopédia fellelhető köteteit, Pottiér verseit, -Diderot müveit, sőt -még Jaurest is, s ki tudja még mennyi szikráját a francia szellemük. Most meghalt Jeanette néni, hetvenhét esztendős koráiban, egy hüvöis, koranyári reggelen. Üvegverandáján ült és várta az első tanítványát, előtte könyvek — nyelvtankönyv, egy Voltaire-kötet, reggeli újság. Egyszer csali ráborult az asztalra, hangtalanul, fehér kis kontyfa kioldódott, zöld selyemkendőj-e lecsúszott törékeny válláról. Meghalt Jeanette néni, virágos 'kertje küszöbéin. ki amfeei a viharban A különféle népek babonái rokonságot tartanak fenn egymással s a i legtöbbször csak változatai egy-egy közös ősibabonának. így például a vihar, jégeső elleni védekezés -széles- e világon majdnem -egyforma recept szerint történik;, éles vasszer-számot hajítanak bele a fergetegbe.-Egyes vidéken jégesőkor a fejszét az udvarra dobják, de úgy, hogy az éle égnek álljon. Másutt baltát vágnak a, földbe, isok helyen lapátot és csipővasat tesznek keresztbe vagy sarlót szúrnak le a ház. közelében. Némely községben nyáris-at és vaiskanalat fektetnek a küsiziö-bre, másutt fejszét és vasvillát hajítanak az udvarra. Van vidék, ahol nagy zivatar idején, kivált- ha jég esik, baltát dobnak a földre, hogy -kár ne essék a gabonában. A néphit szerint az udvarra kitett vaslábos vagy sütőlapát is megóv a jégveréstől, de jó a küszöbbe vett sarló is. Fel az Északi tengerig mindenütt igy küzdenek a vihar ellen. A német néphitben megtaláljuk a magyarázatát ennek a fejiszedobálás-nak: a viharban boszorkány kering, azt kell megölni azi éles szerszámmal. Tirolban kést vágnak -bele a viharba, hogy halálra sebezzék a rontó szellemet. Pfalzban kést, sarlóit,, baltát dobnak a ház elé, vagy puska-golyóvá lőnek bele a viharba. Kelet-Boroszor szá-gban a fejszét a küszöbbe vágják erre valóságos- alakjában is megmutatkozik a boszorkány. Ugyanez történik, ha valaki a bal cipőjét veti bele a forgószélbe. ELŐRE LÁTTA PÁRIS. — Therese Colliot jósnő nem jelent meg ügyének tárgyalásán. Később, amikor elővezették, a biró megkérdezte tőle: miért nem jelentkezett a korábbi idézésre? A jósnő igy válaszolt: “Azért, mert előre láttam, hogy úgyis felmentenek”. Ezúttal igaza is volt, — felmentették, de igazolatlan távolmaradása miatt 30 dollár pénzbírságra ítélték.' A LEGYŐZHETETLEN BttVESZNÖ BAKU, Szovjet-Aszerbájdzsán. — “A legyőzhetetlen Zeinab” — igy nevezik ennek a modernizált olajfővárosnak hires boszorkányát, enyhébb szóval büvésznőjét. Legyőzhetetlen ő két okból. Az egyik az, hogy a szovjet törvények sok mindent tiltanak, de a boszorkánykodás tilalmáról valahogyan megfeledkeztek Lenin tanítványai. Zeinab legyőzhetetlenségének másik okát ő maga abban látja, hogy ő — egyedül ő a földkerekségen — a tudója a 7-es szám titkának. A moszkvai Irodalmi Újság dörgedelmesen elitélő cikkéből megtudja mindenki, akit illet, hogy ezt hogyan kell érteni. Egy példa minden bűvészmutatványnál meggyőzőbben beszél: Egy asszony panaszolja, hogy elhagyta a férje. “Vissza fog jönni”, — mondja a mindentudó határozottságával a legyőzhetetlen Zeinab. És folytatja imigyen: “Gyere vissza holnap és hozzál magaddal 7 kiló cukrot, 7 tojást, 700 rubelt, 7 ezüst kanalat és egy lakatot.” Egy bakui lap jelenti: Egy napon a szerkesztőségbe jött a legyőzhetetlen boszorka, azt mondta, ő tudja, hogy leleplező cikket készülnek írni róla. “Hát jobban teszik, ha azt a cikket nem teszik be az újságba, meg fogják bánni!” — fenyegetőzött Zeinab. A szerkesztő nem ijedt meg, megjelentette a boszorkányt megcsufoló humoros riportot. És aznap éjjel letört a lap nyomtatógépe. BALATONI TEMETŐ Füred szomszédságában egy domb peremén áll a holtak kertje, az arácsi temető. Egyik sarkában két sírkő áll. Az egyiken ez olvasható: Ériem szén idői. Én Ns. Dömös János, Meghaltam 1830-dik esztendőben 3-dik októberben. A mai ember ilyen megjegyzés előtt hökken rá, mennyire megváltozott életszemléletünk a korhatárok kérdésében is. Nemes Dömös Jánosnak 1830-ban a maga 54 esztendeje még szép időnek számított, szinte büszkén emlegeti. Aki ma ötvenegynéhány éves korában távozik, azt sóhajtjuk felette: szegény, milyen korán halt meg. Egy másik, ugyancsak régi síremlék igy panaszkodik: Ns Szilási Juliánná nyugszik ez halomban, Ns Csepeli Pál kiért borult siralomban. 46 esztendőt töltött életében, S akkor költ az halál deli termetében. 1829 közepén, julius havának negyedik hetében. Éveink hoszabbak lettek, sírfelirataink annál kurtábbak. A Lóczy síremlék szomszédjában egy uj sir felírása csak ennyi: “Az örök élet reményében. H. Istvánná”. Ezenkívül születési és halálozási év, melyből kiderült, hogy az elhunyt 83 esztendőt élt. Alatta még kurtább felírás. Név nélkül mindössze ennyi: “Fia”. Születési dátuma is rajta van, a halálozási dátumnak azonban csak az eleje: 19 . . . Majd akkor kerül rá a vége, ha a fia is odaköltözik édesanyja mellé. A temetődomb aljában húzódik meg az arácsi öreg templom. Remek szép barokk oltárával a környékbeli szentegyházak egyik gyöngye. Ide járt az elhunyt imádkozni. A PÉK ÉS A HIVATAL Irta: ANTONI MARIANOWICZ (Varsó) Összegyűlt a Fontos Bizottság, hogy megítélje a fiatal pék első müvét: a zsemlét. A bizottság első tagja körzővel a kezében bizonygatta, hogy a zsemle formája még sok kivánni valót hagy maga után. A második azt kifogásolta, hogy olyan a szaga, mint egy péksüteményé, és nem mint parfümé. A harmadik bebizonyította, hogy a zsemle hajnövesztőszerként nem használható. A negyedik azért hibáztatta a müvet, mert túl puha volt, és ezáltal nem alkalmas arra, hogy billegő bútorok alá tegyék. Az ötödik csodálkozásának adott kifejezést, mivelhogy a zsemle sem papát, sem mamát nem tudott •mondani. A fiatal pék újra munkához látott, és egy év múlva másik zsemlét vitt a Fontos Bizottság szine elé. Ezt pontosan a kívánalmak szerint sütötte: köralaku és parfüm illatú volt, elősegítette a haj növést, kiváló alátétül szolgált billegő bútorokhoz és elragadóan tudott “papát-mamát” mondani. Többórás tanácskozás során értékelte a Fontos Bizottság a zsemlét, mely minden lehetséges előnnyel rendelkezett, csupán egy kis elhanyagolható hibája volt: nem lehetett megenni. CASTRO VÖRÖS NAPTARA Castro szint hallott: Kommunista volt mindig és lesz mindhalálig. Ez a kinyilatkoztatás jó alkalom arra, hogy visszafelé lapozzunk a naptárában. Mit mondott három és négy és öt órás szónoklataiban? 1959 április 17, uralomrajutása után három és fél hónappal, igy kiabált: “Rágalom az, hogy a kubai kormányba kommunisták beszivárogtak.” 1959 május 8: “A mi forradalmunk nem kommunista gorradalom.” 1959 julius 17: “Nekem elegem volt ebből az örökös kritizálásból, hogy kommunista vagyok.” 1961 március 28: “Mi egyetértünk a kommunizmussal.” 1961 május: “Nekünk éppen annyi jogunk van panaszolni, hogy 90 mérföldnyire Kuba partjától kapitalista állam van, mint az amerikaiaknak, akik panaszolják, hogy 90 mérföldnyire az ő partjaiktól szocialista állam van.” 1961 december 2. “Én marxista-leninista vagyok és az leszek, amig élek.” Castro beszélt és most el kell hallgatniok azoknak az amerikaiaknak — jóhiszemű hívőknek és hosszhiszemü agitátoroknak —, akik Castrot megvédték a kommunizmus vádjával szemben. A ? j PÁSZTOR
