A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-10 / 45. szám

5. OLT)AC "

Pünkösd után 25-ik vasárnap.

EVANGÉLIUM Szent Lukács, 12, 16—21

Monclá az Ur e példabeszédet: Egy gazdag embernek földje bőséges termést ada. És gondolkodik vala magában, mondván: Mit növeljek? mert nincs hova gyüjtenem terményeimet. És mondá: Ezt cselekszem: Elbontom csűreimet és nagyobbakat épitek, és oda gyűjtöm minden terményeimet én javaimat. Azután mondom lelkemnek: Lelkem! van sok jószágod, sok esztendőre eltéye; nyugodjál, egyél, igyál, vígan.lakozzál. Az Isten pedig mondá neki: Esztelen! ez éjjel számon kérik tőled lelkedet; a miket tehát szerzettel, kié lesznek? így vagyon, a ki magának kincset gyü,t, és nem gazdag az Istenben.

SZENTBESZÉD

íme, mily gondjai vannak a gazdagnak. Aggódik, mint egy szerfelett szegény, mivel mint nagyon, gazdagnak, nincs helye, ahová a földi termését elhelyezze. Még nem is szedte össze a termését, máris a kapzsiság bűnét vonta magára, midőn magáénak mondta azt. Mert tudjuk, hogy milyen sok veszélynek van kitéve a földi termés az összegyűjtés előtt.. . Gyakran elveri a jégeső, sőt a nap égető hősége kezeinkből ragadja ki azt és a felhőkből sokszor lezuhozó záporeső hasznavehetetlenné teszi.

De a kapzsi gazdag nem gondolt ezen balesetekre, hanem csak azon törte a fejét, hová gyűjtse össze terményeit és mondá: elbontom csűreimet és nagyobbakat építek s oda gyűjtöm az évi minden terményeimet és az előbbi esztendőről fennmaradt minden javaimat. A kapzsiság vezérelte a gazdagot ezen elhatározásra és nem a szeretet, amely ezt sugalta volna neki: “Oszd szét javaidat a szegények között!”

így vagyon, aki magának kincset gyűjt és nem gazdag az Istennél és ilyen vége lesz majd a fösvény gazdagnak, aki magának gyűjt kincset és nem gazdag az Istennél. Az Istennél pedig az gazdag, aki alamizsna és más jccselekedetek által sok érdemet szerez és elhelyezi az Istennél és napról-napra növeli, fokozza azt.

A mondottakból következik, hogy minden múlandó; megtanulhattuk azt is, miképen kell elenyésző javakkal gazdálkodni, hogy örökkétartó javakat szerezhessünk magunknak. Ép ezért kerüljünk mindent, amit eddig lelkünk üdvösségének kockáztatásával folytattunk, hogy midőn eljön a múlandóság sötét éjszakája, semmi szégyenfolt ne mocskolja be sziveinket, hanem mint a hó, tisztán és fehéren állhassunk az örök Biró elé . . .

Legyünk azért erősek a hitben, ragaszkodjunk tántorithatatlanul az Üdvözítő törvényeinek megtartásához, hogy egykor mi is elmondhassuk Szent^Pállal: “Azért bizonyos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem akármely egyéb teremtmény nem választhat-el minket a jóisten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban alapul.”

A HOLNAPUTÁNI HÁBORÚ

Mig mi rettegtünk, hogy holnap talán kitör a harmadik világháború és lesz atom rohanás, égszakadás, földindulás, milliók pusztulása — Curtis E. LeMay tábornok, az amerikai légierő vezérkari főnöke már a holriáputáni háborúról beszél.

Ez a háború — mondta LeMay tábornok — a légitérben fog lejátszódni. (Ezt az uj szót, légitér, jegyezzük meg magunknak, sokszor fogjuk hallani.) Hogy előbb-utóbb elkövetkezik a légitéri háború, arra utal a repülés története. Az első repülőgépek még csak felderítési szolgálatra voltak alkalmasak. Aztán, az első világháborúban, repülők már lövöldöztek egymásra, lelőtték egymást. Aztán következett a légi bombavetések kora. Ez a fejlődés a föld légkörében ment végbe. Most az ember kezd kiszállni a föld légköréből, kimerészkedik a magasságos messzeségekbe, a csillagok világába. Egyelőre csak felderítő, kémlelő műveletek folynak, amelyeket még nem lehet hadműveleteknek nevezni. Közel már az idő, amikor az ember beül egy mübolygóba, párszor kering a föld körül, aztán leszáll azon a helyen, amelyet leszállásra kiszemel magának. Amikor az ember űrhajóban oly biztonsággal fog közlekedni, mint ma autóban az országutakon, képes lesz lövöldözésre is. Az űrhajó oldalára festett csillag vagy kereszt vagy más jelzés megmutatja, hogy a szembejövő űrhajós barát-e vagy ellenség s ha ellenség, arra rálő s amelyeket találat érte, az lepottyan a földre. Persze nem kell gépfegyverre vagy ágyúra gondolni; a jövő légitéri háborújában egészen másfajta, ma még ismeretlen fegyverek kerülnek alkalmazásba — halálthozó sugarak és miegyebek.

És a háborúk és fegyverek történetéből azt a

A Jó PÁSZTOR

KIS KÁPOLNA A NAGY VÁROS SZIVÉBEN

irta: KUN SZÉK Y GYULA (Budapest)

A • tadapssfci Szent Rókus kápolna a hatvani országút mellett épült, melynek a mellette húzódó nagyvárosi szakaszát ima, Rákóczi útnak hívják. A milliós város zabáiban nehéz elképzelni, hegy itt valaha a világ zajától elvonultam rametéskedni lehetett. Pedig így volt a régmúltban, kerek magyedévezred'del ezelőtt.

Olvassuk a Rókus kápolna krónika j át:

“Pest város tanácsa az ismételten pusztító pestisjárvány megszüntetése végett életbe léptetett óvó intézkedései között 1711 tavaszán, mivel a pestisjérványüan Isten tüntetését vélte felismerni, a város lakosainak kimaiért, Istennek vezeklésül és engesztelésiül megígérte, hogy Szent Rókus tiszteletére kápolnát emeltet. A városi tanács Ígéretének beváltása végett még a nyáron belefogott a kápolna építésébe és 1711 julius 27Jén ünnepélyesen letette annak az alapkövét.’’

A kis kápolna az akkori városon kívül épült, túl az azóta lebontott Hatvani-kapu várfalán, szántóföldek közepett. (Az akkori szántóföldeket ma Erzsébet- és Józsefvárosnak nevezik. A hátfalhoz remete lakot is építettek a kápolna gondozását teljesítő remete számára.

A kápolna utolsó remetéjét Preymeyr Györgynek nevezték, s arról is van feljegyzés, hogy az alapítás után mintegy fél évszázaddal, Szent Rókus ünnepén bizonyos Fröhlich Jakab atya mondott beszédet, amely nyomtatásban is megjelent, “Dank und Drcih- Rede” címmel. Bizony német volt ez a város akkoriban . . .

A kis kápolnácdka kezdetben csak lassú ütemben fejlődött V,s épült tovább. Nem csoda, hiszen a 18-ik század közepén a városi tanács mindössze 12 forintnyi összeget szánt a fenntartására. Ám a •magában állott kápolna környékién lassan uj városrészek épülték, s a Rá ,ius kápolna ekkor a józsefvárosi plébánia fillája lett. A század végén felépítették köréj e a Rókuskóiházat, ekkor vált szükségessé a légi kis kápolnának •mai formájában való kibővítése is. És a kültelki kis kápolnáé ka egyszer csak azon vette észre magát, hogy egy rohamosan fejlődő főváros kellős köze; éhe, mondhatnék a szivébe került. És a “város

' I

szive” kifejezést nemcsak a központi fekvés, hanem a köz■órzület átvitt értelmében is magyarázhatjuk. Nincs Budapestnek még egy olyan temploma, amely annyira dédelgetett, közkedvelt lenne, mint a Rókus kápolna. És nemcsak a katolikus hivő körében. A Rókus kápolnát minden budapesti szereti. Nehéz megmagyarázni, miért. Talán azért, mert ennek a hirtelen megnőtt nagyvárosnak a gyermekkorára emlékeztet. Rangban is emelkedett idők folyamán. 1822-ben még csak a kórházépület területének belsejére nézve léptették elő önálló plébániává, 1924-ben pedig egy terjedelmes, sűrűn lakott városterületnek plébániatemploma lett.

Együtt élt, együtt szenvedett Budapesttel. 1838-ban őt is elöntötte az árvíz. Olyan magasságban, hogy nemcsak az urfelimutatáskor letérd&plőket, hanem az evangéliumkor felállókat is ellepte volna az áradat. Az első világháború még efek a harangjait vitte el, de a második világháborúban már belövéscf-tol súlyosan meg is sebesült. Az ötvenhatos forradalomban a tornya és homlokzata ment tönkre. De mindig gyorsan újjáépült. Nemcsak újjá, hanem újabbá, szebbé.

Az 1945-ös renoválás során felfedezték, hogy a szentély alatt egy koraközépkori ókeresztény lóhere alakú ősibb szentély alapfala lappang. Az ehhez vezető folyosót a fogadalmi táblák százaival, — de az sis lehet, ezreivel — bélelték ki.

Nehéz lenne nyomon követni azt a sok restaurálást, amiken ez a kis kápolna fennállásának harmadfélszáz éve során keresztülment. Ezért hát csak az Utolsóról emlékezünk meg. Mintegy hárommilliós álkimköltségen felépült újból ■a torony é:S a homlokzat újonnan faragott szent-szobrokkal ; az egyházközség pedig az uj harangokról és a díszes és ízléses belső kiképzésről gondoskodott.

A diadalívre Szőnyi István tervezett freskót. Sajnos, váratlan halála megakadályozta a kivitelben. De majd megcsinálja valamelyik másik rangos művész. Á szentély falára mozaikot tervez a templom jelenlegi plébánosa. Előbb-utóbb ez a terv is megvalósul. A Szent Rókus kápolnának július 27-i 250-ik születésnapján és augusztus 13-i bucsuünnepén uj fénye máris fényesebb, mint a régi ...

Ezt a 30 láb magasságú deszkakerítést azért építették a téglafal mögé, hogy teljesen elzárja egymástól Berlin két övezetét. A kommunista rendőr most azt figyeli: bámulják-e odaátról a téglafalat és a deszkakerítést?

tanulságot is levonhatjuk, hogy bizonyos fegyvernemek lomtárba kerülnek. Alig emlékezünk már a huszárok kardjára és a német nácik bukóbombázója sem rettent meg már senkit. LeMay tábornok úgy véli, hogy a holnaputáni háborúban már csak a múlt emléke lesz a megatonos atombomba. Elképzelhető, hagy a légitéri háború csupán a légitérben fog folyni és a földön a népek a városok biztonságban, sértetlenek maradnak. Ugyanakkor feleslegessé is fog válni minden földi fegyverkezés, mert mire jó a földi fegyver, ha nem lesz többé földi háború? A szovjet most csak propagandázik a lefegyverkezés jelszavával, amelyben nem hisz; de eljöhet az idő, amikor a fegyverkezés feleslegessége feleslegessé fog tenni minden vitát és propagandát a lefegyverkezésről.

Mindez fantasztikusan hangzik, de — az amerikai légierő vezérkari főnöke mondja ezt s ő tudja, mit beszél.

Magyai művészek nagy sikere

A new yorki nagy napilapok zenekritikuisai a legnagyobb elismeréssel méltatták Kónya Sándor szereplését a Metropolitan Operaházáhan, a Lohengrin operában.

A New York Times szerint a zenei világ egy uj nagy tenoristával gazdagodott. Kónya Sándor a budapesti Liszt Ferenc zeneakadémián tanult, képességeit a milánói Scalatól a Csendes Óceán partjáig már mindenütt ismerik.

Ifj. Erdélyi József másodgenerációs amerikai magyar Lárogatómüvász a Carnegie Hallban egészen különleges jellegű koncertet adott Liszt Ferenc születésének 150-ik évfordulója alkalmából.

Liszt Ferenc magyarságát | angol és magyar szónoklatban méltatta utána pedig miég jobban játékával. A koncert sikeréhez hozzájárultak Pongrátz István zongoraművész és Kondor Mariska énekesnő közreműködése. Ifj. Erdélyi hangversenyeit vidéki körút keretében óhajtja folytatni “Land of Liszt-All Hungarian Program” cimmel. Akik ilyen hangverseny rendezését óhajtják más városokban, forduljanak ifj. Erdélyi Józsefhez: 426 W. 44 St., New York 38, N. Y.

HALLOTTA MÁR . . .?

. . . hogy a National Hot Dog and Sausage Council kimutatása szerint Amerikában a legnagyobb virslit egy michigani ibusfeldo 1 g o z ó üzemben Ikésziltették: 17 láb volt. a hossza és 80 font a súlya. De mi ez ahhoz képest, amit a Német Mészárosok Céh je jelentett: A 17-ik században egy hentes készített egy virslit, amely több mint fél mérföld hosszú volt és 885 fontos nyomott.

. . . hogy a Duna 1750 mérföld hosszú és körülbelül 300 mellékfolyója van.

Szent Máté 13. fej. 31—■ 35. szakasz

Az időben mondá Jézus: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vevén az ember, elvetett földjébe, amely kisebb ugyan minden magnál, mikor pedig felnő, nagyobb minden veteménynél és fává leszen, úgy, hogy az égi madarak eljönnek és ágai közt laknak. Más példabeszédet is mondott nekik: Hasonló a mennyek országb a kovászhoz, melyet vévén az asszony, elvegyite három véka lisztbe, mig mind megkovászosodott. Mindezeket példabeszédekben mondá Jézus a seregnek, és példateszédek nélkül nem beszélt nekik, hogy beteljesedjék a próféta szava, ki mondotta: Megnyitom számat példabeszédekben, hirdetni fogom, ami el volt rejtve a világ kezdetétől.

SZENTBESZÉD

Hány és hány nagynak, halhatatlannak hirdetett emberi munkára mondhatjuk el napjainkban: “volt és nincs”, — hány és hány, egyszer világhírű, világszerte ismert s ünnepelt ember volt, akinek ma már a nevét sem tudják és fordítva: mennyi és menynyi kezdetben kicsiny és lenézett isteni, vagy Istentől ihletett emberi mü van, ami még napjainkban is él és virul, mint ahogyan él és virul a búza, avagy a rozs, melynek magvát a jó Isten évezredekkel ez előtt hintette el a földbe és mennyi és mennyi , életében nem ismert, félreismert vagy pláne a világ részéről eszelősnek, hogy ne mondjam bolondnak tartott ember ma ismert, ünnepelt és boldognak, szentnek hirdetett Krisztus Urunk földi országában, az Egyházban.

“Az én alkotásom tovább marad fenn, mint a tied . . .” Amit az egyszerű, névtelen rabszolga mondott a királynak, azt mondja mintegy Szt. Péter, az ismeretlen, az egyszerű halász, amikor megérkezik Tornába s megáll a római császárok palotája és a po- i ;ány istenek emberépitette temploma előtt ... Az a rabszolga, kicsiny, szerény magvat vetett csupán, ami meg se látszott a hatalmas gúlák mellett és mégis: az még ma is él, épugy Szent Péter is kicsiny, ismereten volt az akkori világ nagyjai, császárai és királyai, latalmasai és tudósai előtt és mégis Krisztus Urunk .eki mondotta: “Te Péter vagy és e kőszálon építem Anyaszentegyházamat, s a pokol kapui sem vesznek «mot azon.” És ime, hol vannak a Péter ideiebeli császárok, királyok, tudósok és hatalmasak; legfeljebb i történelem lapjain olvashatók; Szent Péter azonban él és uralkodik szerte a világon a katolikus Egyházban ; él és uralkodik pedig a római pápában a világ végezetéig.

A mustármag ugyanis, amelyről a mai szent evangéliumban maga az Ur Jézus szól, az Egyházat ,elenti, de jelentheti az Egyház tanítását, a krisztusi tanítást is . . .

Általában nagy baj az embereknél, hogy a kicsiny dolgokra, legyenek azok akár jók vagy rosszak, nem fordítanak elég gondot. Pedig a kicsinyen kell a. jót is kezdeni,, hogy a nagyobb jót is elérhessük és viszont a kis bajt, a kis bűnt is el kell kerülnünk, nehogy a kis bajból nagyobb származzék.

Nagy dolgot nem tud mindenki produkálni, a mindennapi kis dolgokat azonban mindenki elvégezheti, csak legyen meg benne a jóakarat. És erre kell ránevelni az embernek önmagát, a szülőknek a gyermekét, az elöljárónak alattvalóját, a tanítónak'tanítványait, mert ne felejtsük el, hogy az embernek boldogsága a mindennapi kis dolgokon fordul meg s aki a kisebb dolgokban pontos, az a nagyobbakban még inkább azzá lesz.

NEM FENYEGET MUNKANÉLKÜLISÉG...

WASHINGTON — A Southern Pacific Railroad táviró szolgálatának alkalmazottait nem fenyegeti a veszély, hogy elvesztik állásukat; megmaradnak állásukban még akkor is, ha nem akad számukra munka. Más szóval: állásuk végleges. Semmi kétség, mondják a vasutváilalatok vezetői, hogy a Southern Pacific után sorra következnek a többi vasutak és mindenütt bevezetik az uj rendszert, melynek lényege az állás tartósságának biztosítása. A Southern Pacific és az unió (Order of Railroad Telegraphers) közti megállapodás a kormány közvetítő szolgálatának közreműködésével jött létre és Goldberg munkaügyi miniszter hangsúlyozta am nak nagy jelentőségét.

Az állás-garancia, amelyet az unió ennél a vasutvállalatnál kiharcolt, védekezés az állások állandó csökkenése ellen. A vasút alkalmazottak száma a legutóbbi öt év folyamán 1.2 miliőről 800,000-re zsugorodott. A vasutigazgatóságok azt állítják, hogy még így is több a munkás, mint a munka a vasutaknál. Ez a régi “featherbedding” panasz.

Pünkösd után 25-ik vasárnap EVANGÉLIUM