A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-10 / 45. szám
7. OLDAE A Jó PÁSZTOR SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Úgy lett elrendezve minden, mintha az idegen ur csakugyan vendége lenne a háznak. Bulwer a földszinten egy szobát rendeztetett be számára s meghagyta a cselédségnek, hogy őt pontosan kiszolgálják. Esebéd után a dohányzószobába vonultak és finom havannára gyújtottak. — Ez kellemes élet, — szólt Barros lelkesülten. — így már csakugyan fizetés nélkül is megélhet az ember . — De azért meg kell ám dolgozni érte, — jegyezte meg Bulwer. — Most mindjárt oly megbízást adok, mellyel alkalma lesz irodalmi képzettségét kimutatni. Tartott ön már valamikor főiolvasást?' — Oh akárhányszor. — Akkor hát ez nem újság önnek. Annál jobb. De előre figyelmeztetem, ennek a felolvasásnak nem szabad aféle tucatmunkának lennie. Inkább egyszerűség és keresetlenséggel hasson, mintsem fényes kidolgozással. — Kegyeskedjék megismertetni velem a tárgyat, amelyet fel kell dolgozni, a többit bízza rám. — Volt-e Mexikóban? — Ott éppen nem voltam, de Kanadában, Ohioban, láttam a Niagara zuhatagot, láttam az óriási prairieket és igy fogalmam van a mexikói sivatagokról is. i * ä» — Jó, jó, de nem erről kell felolvasása tartani, hanem a mexikói aranyhegyekről. — Azok ott nincsenek. — De vannak. Én fedeztem fel őket. Ezeknek a hegyeknek aranytartalma bámulatos. Az ember úgyszólván a szabadban találja az aranyércet. Barros nagyot bámult. — Ezt most hallom először, — mondotta. — Jöjjön, majd mutatok valamit. Átvezette őt a régiségtárba s ott egy csinos ládikáíban aranyrudakat mutatott neki. — Ez a híres mexikói arany . . . saját termésem. Ezt nem is bányásztam, hanem összeszedett aranyéréből olvasztottam be egy közönséges olvasztó kemencében s egy aranyműves által szépen kikalapáltattam. — Lehetséges lenne? — kiáltott fel Barriet, ki e pillanatban nem tudta, hányadán áll a ház urával. — Úgy kell lennie, amint mondom, önnek az általam felfedezett aranykincsről felolvasást kell tartania, azaz csak kidolgoznia, a felolvasást személyesen tartom meg. Ezek az aranyrudak fogják támogatni. Az előadásban említés lesz téve óriási ültetvényeimről és legelőimről, melyek mintegy százezer holdnyi területet tesznek. Ezt a birtokot én kivándorlók számára parcellázni akarom. Hangsúlyozni kell, hogy kétharmada síkság és termőföld és csak egyharmada erdős hegység. De ez a legértékesebb, mert ez a hegység rejti magában az aranykincset. Ezek az aranytermő hegyek mintegy beszegzik a sikságot, úgy, hogy aki termőföldet vesz, mindjárt megfelelő aranytermő hegységet is kaphat hozzá. — Értem, — szólt erre Barros. — Mennyi hasznot vár ettől sennor? — Nem nagyon sokat. Kivándorlóknak olcsón kell ígérni a földet, mert különben senki se mozdul ki hazulról. De ettől eltekintve, ön kétszázezer franknyi jutalmat kap, ha mindaz sikerül, amit tervbe vettünk. A további részleteket később fogja megtudni. Egyelőre csak a felolvasást dolgozza ki. Mint már mondám, ne legyen szellemes, hanem meggyőző. Azt akarom, hogy a hallgatóság lelkesedésre gyuladjon Mexikó aranyhegyei iránt s a kisemberek kedvet kapjanak olcsó földek vásárlására. De mint mondám, a részletek majd csak ezután jönnek. — És mikorára legyen kész a felolvasás? — kérdezte Barros. — Minél előbb, annál jobb. De azért elhamarkodni nem kell. Vegyen magának időt alaposan átgondolni a dolgot. Azt hiszem, három nap alatt elkészülhet vele. Barros erre helybenhagyólag bólintott fejével s ezzel befejezést nyert az előjáték. XXVIII. FEJEZET. A mexikói nábob. A következő napokon óriási falragaszok jelentek meg a boulevardok hirdető oszlopain, s más e sélra kijelölt helyeken. Legfelül ökölnyi hetükkel ez volt nyomtatva: “A mexikói nábob”. Ezekből a falragaszokból megtudta a közönség, hogy sir Archibald Bulwer, az úgynevezett mexikó nábob, ekkor és ekkor, rendkívüli érdekes felolvasást fogtartani mexikó aranytermő hegyeiről. Az aranyember nagy érdekéi fejtegetéseit mindjárt az általa termelt arannyal is megfogja gyakorlatilag világítani. Mesés az a kincs, ami amaz áldott hegyek méhében lappang és csak arra vár, hogy szorgalmas kezek napfényre hozzák. Egy kis szorgalom és bátorsággal a legszegényebb ember is rövid idő alatt vagyonra tehet szert. Hogy mikép? Azt a felolvasásból bárki is megtudhatja, ha az iránt érdeklődik! És ki nem érdeklődnék? Ki nem szeretné szegénységét fénnyel és gazdagsággal felcserélni? Ki maradhatna közönyös akkor, mikor arról van szó, hogy néhány frankkal száezreket szerezhet rövid idő alatt. Ugyanily tartalmú cikkek jelentek meg bizonyos hírlapokban is, melyek arról ismeretesek, hogy jó pénzért a legsilányabb ügynek is szolgálatába állanak. Ez igy tartott egy két napig. A közönség kíváncsisága csakugyan- fel lett keltve. A kávéházak és vendéglők törzsasztalainál e tárgy körül folyt a beszéd. Lehet is a dologban valami. Kalifornia is Amerikában van és mennyi ott az arany! Még mindenki, aki oda ment túrni a- földet, vagyont szerzett. Miért ne lehetnének Mexikóban is arany termő hegyek? Akadt is egy két rokkant a Miksa-féle mexikói hadjáratból, akik egész biztosan állították, hogy van ott egy hegyvidék, ahol szabadon is lehet találni aranyércet. Mennyi lehet tehát a hegyek belsejében s a föld alatt? De azért akadt egy két kétkedő is. — Az már alig hihető, — mondták. Ha csak olyan könnyen hozzáférhető volna az arany, a bennszülöttek bizonyára nem várnának arra, hogy idegenek hordják el az orruk elől. Erre minden oldalról felzugott a hiszékenyek ellenmondása. — Hiszen Kaliforniában is vannak bennszülöttek, de azért mégis az élelmesebb európaiak szedik el előlük a kincset! Majd igy lesz az Mexikóban is! Fel tehát Mexikóba. A mexikói aranygazdagság hire a kaliforniai aranybánya részvénytársaságok köreiben már is vetélyszenvet és félelmet keltett. Ezek attól tartottak, hogy mindenki csak a mexikói aranyföldekért fog rajongni s a kaliforniai részvények ezáltal árhanyatlásnak lesznek kitevő. A börzén esetleg áramlat keletkezhetik oly célból, hogy a kaliforniai részvények árfolyamát egész a fagypontig lenyomja. Meg is kezdődött részükről a harc a mexikói aranybányák ellen, melyek még nem is léteztek s már is lidércnyomásként nehezedtek rájuk. E harc csak fokozta az érdeklődést á mexikói aranymezők iránt. A felolvasási terem zsúfolásig megtelt hallgatósággal, melyben Páris lakosságának minden rétege képviselve volt. A terem olyan képet nyújtott, mint egy zsongó méhkaptár. A karzatokat és páholyokat elegáns hölgyek foglalták el, az aranyhegyek őket is érdekelték, sőt őket talán legjobban. A zsongás egyszerre lecsendesült. A hátulsó kis ajtón át az emelvényre lépett az est hőse: sir Archibald Bulwer, a mexikói nábob! Hatalmas alakja, impozáns megjelenése, hoszszu szénfekete szakálla, vállára omló haja s merész tekintete, tiszteletet parancsolt. Egy percig néma igézet fogta el a hallgatóságot — de aztán elemi erővel tört ki a tapsvihar. A mexikói nábob puszta megjelenésével is már meghódította a hallgatóságot. Utána még egy mexikói alak jelent meg az emelvényen. Ennek is hosszú vállra omló haja volt, az arca azonban egész csupász, ami sajátszerü exotikus kinézést kölcsözött neki. A főfigyelem természetesen mégis a nábobra irányult, ki a hallgatóság által előlegezett tapsot nyálas meghajlással köszönve meg, helyet foglalt a felolvasó asztalnál s szétbontotta maga előtt az írást. * r* . A zsongás elcsendesedett, mindenki a felolvasóra irányozta szemeit. Sir Archibald Bulwer csengő hangon kapott bele a felolvasásba. Francia kiejtése kissé idegenszerüen hangzott, de azért mindenki könnyen megértette. Minél tovább olvasott, annál jobban belemelegedett és annál jobban lelkesedett a közönség. “Mexikó hegyei mérhetetlen kincseket tartalmaznak, — kiáltott fel Bulwer lelkesülten. — íme, ez az aranyrud csak szemernyi része annak, ami még a hegyek méhében rejlik és napfényre vágyik. A monda szerint esténkint lidércfény szokott megjelenni ott, ahol aranykicsek rejlenek. Ezzel mintegy jelképezve van az aranynak ama vágya, mellyel az emberek által észrevéteti a természet szavát és a kutató ész világa mellett hozza napfényre a kincset, melynek az a rendeltetése, hogy okosan használva, gyönyörködtesse az emberiséget.” Ezen szavak leírhatatlan tapsvihart keltettek. A’hölgyek zsebkendőiket lobogtatták a karzatról a nábob felé, ki igen előkelő főhajtással köszönte meg a szívélyes tüntetést. A felolvasásnak azonban még nem volt vége, miután még csak most következett a második rész, az olcsó földeladás. Ezt a tárgyat is gyakorlati oldaláról mutatta be a felolvasó. Elmondta, hogy Mexikóban általában, de különösen az ő birtokán, mesésen olcsó földekhez lehetne jutni. Nem kell hozzá egyébb, mint csak egy kis bátorság, vállalkozó szellem és néhány száz frank. Akárki száz frankért oly nagy területet kaphat, amekkora itt a kiélt vén Európában, legalább is tízszer annyiba kerülne. És az a föld nem erdőség, melyet előbb még ki kell tisztogatni, hanem televény- szántóföld és kövér legelők, melyek még a Kanaán földjénél is áldottabbak. Mindenki úgy hallgatta ezt, mint valami szent oktatást, mellyel egy felsőbb lény boldogítja a halandó embereket. A felolvasás végén vége hossza nem volt a tapsolásnak. Az emberek annyira elvoltak ragadtatva, hogy ezekkel a szavakkal biztatták egymást: — Fel Mexikóba! A következő napon Bernardy bankigazgató jelent meg Sir Archibald ur házában, ki legott bemutatta neki gazdasági felügyelőjét sennor Barros Amarossy Meridanot. Bernardy melegen megszoritta a derék ur kezét. — Nos mit csinálnak az aranytermő hegyek? — kérdezte. — Várják az első kapavágást! — Meg is lesz, csak türelem még egy kis ideig! — Én már sejtem, hogy mi a szándék. — szólt Barros. — A sennor maga nem akar vesződni az aranybányászattal, ez okiból alighanem el akar mindent adni. Pedig ez nagy kár, ezer franknál ebből másfél év alatt biztosan lenne egy millió tiszta haszon. De mint mondám, a sennor nem akar már semmivel sem vesződni! Bérbe venném én magam is, de erről nem akar hallani. — Legyen csak nyugodt, sennor Barros, — viszonzá Bernardy. — A dolgot úgy ütjük majd nyélbe, hogy ön rövidséget ne szenvedjen. Úgy áll a dolog, hogy az aranykincs kiaknázására részvénytársaságot alapítsunk. Meg vagyok győződve, hogy a lakosság két kézzel is kap a részvények után. — No nem igen. — vettte ellen Barros. — Ez csak aféle szalmaláng volt, melyet bizonyára egy más ügyes tárggyal is ép úgy, vagy talán még jobban fel lehetett volna kelteni. — Én már tudom, mi fáj önnek! Ön attól tart, hogy elveszti jó állását, •— szólt Bernardy. — De legyen nyugodt, önre még sokáig szükségünk lesz! Tehát nem marad kenyér nélkül! — Ön tehát meg akarja kisérleni egy részvénytársaság alapítását a .mexikói aranyhegyek kiaknázás a céljából? — kérdezte Archibald Bulwer a bankárhoz fordulva. — Nem lennék üzletember, ha ezt meg nem kisérelném. A hangulat bámulatosan kedvező! — Az csak szalmaláng, bankár ur. — jegyezte meg Barros. — Holnapig már elfelejtenek mindent és uj tárgy, újabb szórakozás után vágyódnak. — Ebben igaza van, — válaszolt Bernardy; — az emberek egy része csakugyan ilyen. De vannak ám komolyabbak is, akik megszívlelik a dolgot és a szerint cselekednek. Ezek tehát belemennek a földvásárlásba. Éppen azért, megakarom alapítani a mexikói aranybánya részvénytársaságot és megcsinálom a földeladó szövetkezetét is. Hogy a célt biztosan elérhessük, fogni kell a társaságok élére ?gy-egy nagynevű embert, vagy egy minisztert. Ez által a közönség bizalma erős támaszt fog nyerni 3 a részvények úgy elkelnek, mint a parancsolat. És most halljuk az ön feltételeit, sir Archibald Bulwer! A mexikói nábob erre igy szólt: — Előre mondom, nem leszek olcsó János. Ez az én felügyelőm legjobban tudja, mit érnek az én földeim, legelőim és aranytermő hegyeim. Ugyan Barros, mondja csak, hány holdra megy a föld? — Több mint százezerre! — És mit hoz évenkint? — Több mint egy milliót! — No lássa, — szólt Bulwer,- Bernadyhez fordulva. — Egy birtok, amely egy milliót jövedelmez, legkevesebb számítással megér negyven milliót. Ez tiszta dolog. De megér többet is, mert mind csupa első osztályú termőgöld! A legelőkön pedig ha látná, mily gyönyörű gulyáim és méneseim vannak! — De mi lesz a fundus instruktussal? — Az mind marad! Ha a földeket tőlem átveszik, én mindent átadok, úgy amint van! Épületek, felszerelések, lábas jószág, minden, minden a vevők kezébe megy át. Ugyan Barros, mekkora lehet a gulya? — Állhat vagy kétezer darabból! Hát a ménes? — Oh az még nagyobb! Három helyen is vannak tenyésztelepek, azokból látjuk el fajlovakkal egész Amerikát. Sir Archibald büszkén fordult a bankárhoz U — íme, én még keveset is mondtam! De nem csoda, hiszen nem tudom oly jól, mint az én derék felügyelőm, ki az egész gazdaságnak a lelke, öt sajnálnám legjobban, ha az üzlet létre jönne, mert akkor megszűnne felügyelő lenni, öt kellőképen megjutalmazni az én dolgom lesz, valamint azt is figyelembe kell venni, hogy a cselédeket is kárpótolni kell. (Folytatjuk) A hét legjobb vicce Valaki panaszolta Kádárk Jánosnak, hogy a párt kiáltványai és a kormány rendeletéi hibás magyarsággal vannak megfogalmazva. Kádár megrhagyarázta: — A hibás fogalmazásért’ a fordítók felelősek. Az orosz eredeti mindenkor hibátlan. HALFOGÚ HANGOK TOKIO. — Japán kutatók érdekes módszerekkel kísérleteznek a halfogás növelésére: a halak hangjait, zörejeit vizalatti mikrofonokkal fölfogják, felerősítik, majd visszavezetik a vízbe, hogy ezzel a halrajokat a hálókba csalogassák, vágj' zavarják. A kutatók már régebben megfigyelték, hogy egyes halfajfák jellegzetes zörejeket hallatnak. Megállapították, hogy a halrajok kíváncsian a saját hangot kibocsátó hangforrás irányába tódulnak, miig ellenségeik hangja menekülésre készteti őket; ez a módszer tehát alkalmas arra, hogy a halászok hálóiba tereljék őket. Hiúság volt a bűne BUDAPEST. — Húszéves, csinos fiatal lány állott a központi kerületi biróság előtt. Mint a tárgyaláson kiderült, vidékről jött fel Budapéstré. Társaságban szórakozott, és ugratták, miért nem ment eddig férjhez. A lányt bántotta a dolog és ezért személyi igazolványába belehamisitotta, hogy Miskolcon egy 29 éves fiatalemberrel házasságot kötött. A legközelebbi alkalom-'1 mai azután eldicsekedett, i hogy ő asszony. A hamisítás., kiderült, és a biróság 800 forint pénzbüntetésre Ítélte. GROSZ ARMAND MEGHALT BARCELONA, Spanyolország. — Grosz Armand festőművész váratlanul meghalt 68 íves korában. Érdekes, színes egyéniség volt, az utolsó évti- ’ cedekben bejárta az összes vi-’ • lágrészeket, mindenütt kiálli- ; tásokat rendezett és többek között XII. Pius pápától is ma?as kitüntetést kapott. A má- ‘ sodik világháború alatt Sang- 1 halban tartózkodott, ahol szoros kapcsolatban állott Tre- ' bitsch Lincolnnal, a század egh Íresebb magyarszármazáui kalandorával, ki mint buddhista főpap fejezte be életét. Pocahontas, Va. A környék magyarságának igaz barátja! Üzleteinkben mindig megkapja pénzének ellenértékét! Pocahontas Fuel Stores including Champion Stores operated by Pocahontas Fuel Company Division of Consolidation Coal Company Ina: TÖI.GYF.SY MIHÁLY
