A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-13 / 2. szám
2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) _________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Üserkesztoaég 's kiadóhivatal — Publication Office »73« EAST 22nd SIPPET Cl EVEL.AND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 El OFIZETESI így évre _________ *"<>1 évre_______ ;a:c: ___$b.0U _ 83.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.00 Half Year ..____ SH.ftu Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio NÉPSZAVAZÁS AZ ALGÉRIAI BÉKÉÉRT , Franciaországban és Algériában De Gaulle elnök rendeletére népszavazás volt s itt is, ott is a szavazók többsége De Gaulle béketerve mellett szavazott, amely fokozatos és feltételes függetlenséget biztositana a tartomány francia, arab, berber és más népeinek. De — Algéria tiz milliónyi népe közül csak egymillió szavazott. És — az algériai franciák, mint kerületenkint a szavazás titkossága ellenére is megállapítható volt, De Gaulle terve ellen szavazott; ők rendületlenül kitaranak elvük és álmuk mellett, hogy Algéria francia terület és az kell, hogy maradjon. A felkelők mindent elkövettek, hogy a népet a szavazásban való részvételtől elriasszák, torkok átvágásával fenyegetőztek. Sokhelyütt erőszakkal igyekeztek a szavazást megakadályozni, a háromnapos szavazási időszakban legalább 36 áldozatot számláltak. De Gaulle megkapta a szavazatot, amit kért, de a békét, amit remél, nem kapta meg. A felkelők, akiket afrikai mohamedán és néger kormányok, a szovjet és a kinai kommunisták a végsőkig való harcra biztatnak, nem veszik tudomásul a népszavazás eredményét. Mindenesetre De Gaulle kezét erősítette a szavazás. Számológép segítségével végrehajtott oktató berendezést mutat be Debby Johnson New Yorkban. A berendezést a System Development Corp. készítette Santa Monica. Californiában. ÁRVA PANDÚR AZ UJ TELEFONSZÁMOK Az Ohio Bell telefontársaság, — amint jelentettük — fokozatosan átállítja az eddig részben betűszámmal ellátott hivókészülékéket teljes számsorra. Rövidesen tehát eltűnnek a tárcsáról a betűk és a telefonálónak csak számokat kell tárcsáznia. A nagyobb városokban hét számot, a kisebbekben hatot, vagy annál is kevesebbet. Az uj rendszer tulajdonképpen nem is uj. Mert a nagy európai városok, — amelyek jó darabig szintén ilyen kombinált tárcsával szerelték fel telefonjaikat, — már régebben áttértek a teljes számrendszerre. Az ottani tapasztalatok bebizonyították, hogy ez a fajta hivási módszer sokkal gyorsabb és a tévedéseknek kevesebb lehetőségük van. Az Egyesült Államokban és Kanadában, ahol ez a rendszer ma még él, igen sokan tévesztették össze a nullát az “O” betűvel. Ez felesleges kapcsolási zavarokat okozott. Másrészt a hálózat bővülésével nincs elegendő betű az ábécében ahhoz, hogy a két első belül állandóan variálhassák. A számsor viszont végtelen. Végül — és nem utolsó sorban — a számokat csoportosítva könnyebb megjegyezni, mig a betűket sokszor félreértik a partnerek. Mindezek figyelembevételével készül az uj rendszer, amely tehát részben az előfizetők, részben a társaság előnyére válik majd. Van azonban egy pont, ahol a problémát magunknak kell megoldanunk. És ez a feleslegesen hosszú beszélgetés kérdése. New Yorkban például az automata készülékeken három perc után kikapcsolnak. Ha a hivó tovább akar beszélni, újabb pénzdarabot kell a készülékbe bedobni. Ezt a rendszert nem helyeseljük. Három perc gyakran túl rövid idő ahhoz, hogy fontos problémákat megtárgyaljunk. De három óra már egy kicsit túl hoszszu. A középutat, hogy a beszélő felek is “jóllakjanak” és a békesség is megmaradjon, nekünk magunknak kell megtalálni. A SAJTÓKONFERENCIA Az Egyesült Államok elnöki tisztét, a világ egyik legfontosabb hivatalát, mély tisztelet és megbecsülés övezi.A demokrácia szellemének megfelelően azonban, az elnöki sajtókonferenciák ezt nem igen tükrözik viszsza. Az újságírók az elnökhöz olyan kérdéseket tesznek fel, amelyeket mint privát személyek soha nem bátorkodnának az elnöknek, mint magánszemélynek, feltenni. Az ujságirók “mentsége” az, hogy ők az indiszkrét kérdéseket nem a saját nevükben, hanem a “közvélemény” nevében teszik fel. Az igazság nincs is távol a valóságtól, hogy a “közvéleményt”, vagyis az olvasóközönséget gyakran az elnök személyi és családi ügyei jobban érdeklik, mint a száraz politikai vagy gazdasági események. Jellemző erre a legutóbbi kedves kis történet is, amely az újságok hasábjain szinte a háttérbe szorították, Kennedy megválasztott elnök mondanivalóját. John F. Kennedy, a megválasztott elnök, szokásához hi ven, egyik sajtókonferenciáját Palm Beach-i otthonának kertjében tartotta meg az esti órákban, amikor a kertbe kitopogott, hálóingben és édesanyja ma-A Bakonyalján nóta hordozta annak idején Környe Gábor pandurkáplár nevét. Magas növésű, vállas volt. Patkós csizmái alatt a kavics is szétroppant. A harminefontos duplacsövű puskával C3ak olyan könnyedén bánt, mint gyerkőc a ludtollsippal. Szürke szemeinek fenyegető pillantását, sebíorradásos arcának szigorúságát kevés ember állta ki. Ágrul szakadt szegény legény volt. Apai intő szót sohase hallott; anyai becézgetésből is kicsi rész jutott neki. Úgy növekedett föl, mint az erdei fa: senki sem nevelte nyesegette. Pöndölyös gyerek korában már a legelőre került a mernyei határba a gulya mellé. Legénysorba verődvén, birkát legeltetett a somogyi vágásokban. Bizony elszokik ilyen puszta életben az ember a sok beszédtől. Ebben az állapotban az aratógárda Verájának szivével boronálta össze az ördög a Környe Gábor szerelmes szándékait. Azért az ördög, mert ez a szerelmes história nem egy nehéz órát okozott a legénynek. Már annyiban volt a mátkájával, hogy a kisaszszonynapi búcsún egy akarattal menyasszonyládát is válogatnak, de meg a selyemro jtos menyecskekendöt is megveszik. Pipi-pirosat, bokorvirágosat. Azonban hiába kereste Gábor a búcsún Veráékát. Pedig jó egynéhányszor végigszemlélte a ponyvasátrakat. Megzavarta ez a dolog egy kevéssé a legényke fejét. Az egyik deszkabódéban italt mértek, meg muzsikáltak. Éppen a vásárhelyi csöndbiztos kalamájkáját dudálta a vak dudás. Öt-hat somogyi kanászlegény meg rakta a nótára a tempót. Azon vette észre magát Gábor, hogy hát ö előtte is piroslik a bicskanyitó lé a gunárnyaku üvegben. A kanászok persze görbe szemmel passogtak a j uhászra. Kanász a juhászt sohse állhatta; viszontag juhász is akkor lásson kanászt, mikor a háta közepét. Már csak azért is, mert a kanász fején peremes kalap vagyon; mire Irta: BAKONYI MIHÁLY nézvést az ihász aszonta, hogy ez a kalap kalapnak süvegformájú, — süvegnek meg mégis inkább kalap. Más szóval se süveg, se kalap. A kanász meg azt tartja, hogy a ' juhász fejéről untalant béget j a birka. Vagyis hogy a juhásznak a veszprémi gubás ' készítette bagósüvegje birkából való. A hullott juhot is azzal csúfolja a kanász, hogy: sohse busulj, úgyis a gazdád kobakjára kerülsz! Gábor kevés ügyet vetett a disznóbőrtarisznyás kocabojtárokra. Vera jutott eszéme; erre aztán úgy elszontyolodott, hogy illedelmes hangon eldallozta a bubánatát: Az én sírom nincs már messze,, Sej, nincs, aki fölkeresse! Nem lesz annak járott útja. Szél befújja, Hervadt levél elbontja... A kanászok összenéztek; aztán akiben leghamarabb fölforrott a kurázsi, fölborította az ihászlegény italát. Ez persze megiegyintette ötét egy kevesség a balaskájával. Efajta legyintés kemény koponyáju embernek is elég utravalóként a másvilágra. Ilyen cselekedet után rendszerint bujkáló lesz az emberfiából. Hanem a tisztesséugy hozza magával, hogy mielőtt utoljára lépi át az ember a vármegyéje határát, illendően elkövetkezzék azoktól, kik őt becsületben tartották. Legelsőbben is a rózsáját kéréssé föl. Gábor még ezen napnak éjszakáján bekocogott a Veráék firhangos kis ablakán. Várták. Az első kocogásra kijött a leány. — Kerestelek ám a búcsún — mondta Gábor. — Nem jó helyen kerestél, ha nem találtál — enyelgett a leány. — De bizony ne játszál, Verus! Nem érek én rá a tréfára. Nem látsz engem többet; csak azt akartam mondani utoljára, hogy egy menyasszonyládával kevesebbet adott el a mocsonoki tislér . . . — Lelkemre mondom, már gassarku cipőjében kisleánya, a 3 éves Carolina, A kis; leány, az ujságirók derültségére, felszólította Kennedy t, hogy térjen már be a házba, mert késő van. A fényképészek magnézium lámpái felvillantak és megörökítették ezt a nem mindennapi sajtókonferenciát. John F. Kennedy egyébként bejelentette, hogy a Fehér Házban majd jobban fognak ügyelni Carolina magatartására. SZÓ ÉS TETT A kommunistáknál szó és tett, mint olaj és viz, nem vegyülnek. Laos délkeletázsiai ország kommunistáinak a szovjet repülőgépeken ágyukat és lőszereket szállit és ugyanakkor a kommunista világpropaganda azt óbégatja, hogy a gonosz amerikaiak katonai akcióra készülnek Laos ellen. utón voltunk, mikor besúgták édesapámnak, hogy te — zabigyerek vagy! Gábor, nem is szólt, inkább hörgött: — Ha ez bűn, akkor bűnös vagyok! Nem volt ideje, hogy sokat teketóriázzon. Az agyonvert kanász lelke égette a nyomát, a leány szava meg elvette a józanságát. Katonának állt. Itt nem píron gatták le a származása miatt de meg Majlandig nem nyúlt el a törvény keze, hogy hurkot vessen rá a kanász miatt. Vera hetekig siratta. Aztár elgyürüzték a leányt egy másik legénnyel. Menyecskefejjel majd elfelejti a leánykori esztelenséget ... ír. * Egyszer mindennek kell hogy vége szakadjon. A katonaéletnek is. A rezes csákóra is ráun az ember és szivesörömest megcserélné kalappal. Nehéz a sorsa az obsitos katonának. Kivált ha kutya se várja itthon a jöttét. így aztán Gábor mint aféle kapakaszakerülő ember, beszegődött pandúrnak. A statáriumlevél éppen ki volt szögezve a szentegyházajtókra, csárdák söntéseire, malmok kapujára. Mustrapandur vált Gáborból. Egyhamar káplárnak tették. A káplár kisisten volt azon időben. Környe káplárról még kiváltképpen sokat meséltek a majorokban, kocsmákban, rónák kövér legelőin. Nótát költöttek felőle. Zsufa lován ültében förgeteg volt. Kakastollas pörge kalapja meg úgy illett gőgös tartásu fejére, mint kőszálsziklára a nyugovó bárányfelhő. Sok-sok szép asszony csókja harmatozott a vaspandur bajuszán. Gazdag bécsi kupec járta sorra az urasági gulyákat. Címeres ökröt, göbölymarhát szemlélt a német. Jó pénzzel fizetett, hát szívesen látták A lőrintei csordából válogatott legtöbbet, vagy harminc darabot. Mindannyia értékes állat. Párja megéri a három százat. Az állatokat aztán haj csárok vették gond alá, hogy föltereljék Becsbe. Jó kereset volt a hajcsárság. Különösen ha értette az ember a csinját-binját. Példának okáért, ha idején hirt adott az erdőbe, hogy mikor, merre hány állat lesz terelve. A maga jussát mindig megkapta az ilyen ügyes hajcsár becsülettel, ha az erdei legények szerencsésen átkeltek a jó szággal a gránicon. Az ilyen kereset többet hozott a sze gény ember bugyellárisába mint tiz-tizenöt konvenciós család esztendei öszves bére. Egyik-másik faluban meg ta_ (Folytatás a 8-ik oldalon) A JUHOK ÉS fi KUTYA BOLGÁR MESE. Egyszer a juhnyáj összebeszélt. Elvonultak gazdájukhoz ,a pásztorhoz és nagy bégetésbe kezdtek a kunyhója előtt. A pásztor a lármára kiment hozzájuk és megkérdezte tőlük, mi a kívánságuk. Előlépett a legidősebb kos és igy szólt: — Kedves gazdám, azért jöttünk, hogy panaszt tegyünk. — Mondjátok el a panaszotokat, majd meglátom, mit tehetek — válaszolta a pásztor. — Nem vagy igazságos, gazdám. Mi tejet adunk neked, a tejből sajtot készítesz, eladod és szép pénzt keressel ezzel. A gyapjúnkkal ruházod egész családodat. Sok kisbáránnyal is szaporítjuk nyájadat. Évről évre gazdagabb leszel, de ránk mégsem gondolsz. Reggelenként kihajtasz bennünket a mezőre és azt mondod: “Rajta, legeljétek a füvet!” De a kutyáddal úgy bánsz, mint a himes tojással. Reggelire vastag karéj kenyeret szelsz neki, és vacsorára sajtot is a kenyere mellé. Mivel érdemelte ki ezt a kutyád? Ad neked gyapjút vagy tejet? Vagy bárányokat kapsz tőle? Azért jöttünk, hogy megmondjuk neked, ezentúl nem akarunk füvet enni. Kergesd el a kutyát és nekünk add a kenyeret. — Rendben van, teljesítem a kéréseteket, — válaszolta a pásztor. Elűzte a hűséges kutyát és húsz kenyeret süttetett a juhoknak. A juhok egész álló nap iakmározták a kenyeret és nem mentek ki a legelőre. Este, amikor már álomba' merültek, hirtelen-váratlanul ott termett a farkas. Odalopózott a hodályhoz és amikor észrevette, hogy nincs ott a kutya, egyszeriben átugrott a kerítésen. Az öreg kos hanyatt-homlok elrohant a pásztorhoz és felébresztette. — Gazdám — lihegte — itt a farkas! Végünk van! Hol a kutya? — Azt akartátok, hogy kergessem el a kutyát és én hallgattam rátok. — Kedves gazdám, ezentúl ne fogadd meg a mi együgyü szavunkat — kérlelte minden izében remegve a kos. De a hü kutya nem hagyta el őket. A közelben vert tanyát és amikor meíjszirnatolta a farkast, rávetette' magát. Ledöntötte a földre és a gonosz állat csak nagy üggyel-bajjal tudott bemenekülni az erdőbe. Ettől a naptól fogva a juhok megbecsülték és igaz barátjuknak tekintették a kutyát. KONGÓI IEEE fi TEREMTÉSBŐL Feleséget vett magának hajdanában a Nap, elvette a Vizet. Rengeteg gyermekük lett. Ezek a halak, melyek benépesítik a tengert. Ott élnek anyjuknál. * De elöregedett a Viz és a Nap újra feleséget vett magának. Elvette a Levegőt. Rengeteg szárnyas gyermekük lett. Ezek a madarak, melyek benépesítették a Levegőt, mert ezek is jobban érezték magukat anyjuknál. De elöregedett a Levegő is és a Nap még egyszer megházasodott. Elvette a háncsszoknyás lombokkal. ékesített és virágfüzérekkel diszitett Erdőt. Újra rengeteg gyermeke lett. De ezek is jobban szerették anyjukat és elbújtak az erdők sűrűjében. Azért élnek az őserdő árnyában ma is az állatok. Igen fájt a Napnak, hogy gyermekei mind az anyjukhoz húznak és nagyon magányosnak érezte magát. Nagyon kivánta, hogy bár szerető gyermekei lennének. Akkor meglátta az egyszerű sivatagot, és úgy megszerette, hogy még egyszer próbát tett. Azt is elvette fefeleségül, rengeteg szép sötétbőrü fia és lánya lett, és ezek végre ugyanúgy szerették őt, mint anyjukat. De védtelenek voltak kedves gyermekei, a tengerben élő halak, az erdőben élő vérengző tigrisek és oroszlánok, meg leopárdok ellen, rettegtek a keselyüktől, még a sivatagban is. Akkor a Nap, haragjában hűtlen gyermekei iránt és szeretetében kedves sivatagi gyermekei iránt, összevonta a felhőket és azokon keresztül nagy dörgések és villámlások között éles, villogó sugarakat dobált a földre. Az aranyos napsugarak, hoszszu, villogó lándzsákká és nyilakká változtak. Azóta van a kongóiaknak fegyverük a ragadozó állatok ellen, de azóta bizony nagyon ritkán esik az eső, mert akkor a Nap nagy haragjában és szeretetében elpazarolta. De a kongóiak igy is boldogok és szeretettel ragaszkodnak életadó apjukhoz, a fényes és sugárzó öreg Naphoz. MADARAT TOLLÁRÓL... HAVANA. — Castro kormánya a csehszlovák szovjetköztársaság washingtoni követségét kérte fel a kubai érdekek védelmével az Egyesült Államokban. ❖ * ❖ CIUDAD TRUJILLO. — Dominika és Kuba diktátorai — egyik fasiszta, a másik kommunista — barátsági megállapodást kötöttek, kötelezve magukat, hogy tartózkodni fognak ellenséges propagandától és egyetértésben fognak eljárni közös ellenségeikkel szemben. )'a
