A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-14 / 15. szám
A Jó PÁSZTOR “ T 3. OLDAL A TOZSÉREK Már kiveszőben van nyelvünkből a “tőzsér” szó. A tőzsérség volt az első szinmagyar kereskedő rend. Nem selyemmel, szövettel, fűszerrel, vagy más messzi országokból hozott portékával kereskedtek, hanem “Göböllyel”, azaz hizlalt marhával. A pozsonyi vámnapló szerint Dévényi Márton nevű magyar kereskedő a 15-ik században sok ökröt és bőrt küldött nyugatra. Bécs és Morvaország meghódítása után Mátyás király is rendelkezik a bécsi és auspitzi nagy heti marhavásárokról. Ez időtájt a nagy bécsi vásárokon a magyar szó uralkodott,, és a 16. századi jelentések szerint Bécs mészárosai beszéltek magyarul. Ä német birodalmi kereskedők pedig magyar tolmácsokkal érkeztek a bécsi marhavásárokra. Régi adatok bizony it ják, hogy a magyar füvespuszták kormosszürke, fehérszőrü vagy deres marhája az Alföld rónáin hizott göböly milyen értékes áru volt hosszú időn keresztül. Mind a németek, mind az olaszok a magyar marhát becsülték legjobban húsáért, bőréért, szaruanyagáért. Augsburg városának hatósága nem engedte, hogy magyar marhák vágása idején a mészárszékekben másfajta marhahúst is árusítsanak, nehogy magyar marhahús néven kevésbé értékes húst adjanak el. A magyar marha ugyanis mindig drágábban kelt el, mint a helybeli vagy a lengyel marha, és mégis kelendősebb volt a többinél, mert húsánál minőségre, izre nem akadt párja Közép-Európában. Amikor 300—400 ilyen “egyszőrü fejér szőjke” magyar marha bevonult egy-egy német birodalmi városba, ez valóságos eseményszámba ment. A nagy iparüző német városok a legjobb üzletfelei a magyar tőzséreknek. Nemegyszer indítanak mozgalmat a bécsi udvar korlátozó rendeletéi ellen, a magyar marhakereskedelem szabadsága mellett. A német városok a húsellátást már a 16-ik században intézményesen megszervezik. Münchenben a piaci rendőrség Augs- Uurgban, Nürnbergben, Strassburgban az ökörhivatalok intézték a marhavágás és huskimérés ügyét. Bécs erőszakos rendeletéi a magyar tőzsért kötelezték, hogy ne annak adja el ökreit, aki a legtöbbet ígérte, hanem kénytelen legyen Bécsben eladni. A birodalmi városokat, vagyis a legjobb vásárlókat sokszor korlátozták vagy teljesen eltiltották a vásárlástól. Ulm város tanácsa Írja például 1680. május 28-án, hogy Magyarországba küldött mészárosai elegendő marhát vásároltak ugyan, de a bécsi udvari kamara a passzusok kiadását megtagadta. így tehát a városban két hétig nem lészen hús. Nürnberg városa Írja 1715-ben, hogy mészárosai néhány száz ökröt vásároltak Magyarországon, de ezeket Bécsben lefoglalták. A magyar tőzsérek, akik számos távoli országban is megfordultak, éppen nagy világlátottságuknál fogva széles látókörű, deákos, azaz latiniskolás műveltségű réteg a 15—17-ik század társadalmában. Egyéni áldozatvállalásokkal iskolákat, kollégiumokat alapítanak, művelődési intézményeket szerveznek. A kornak megfelelő, de szabadabb szellemű, céhszerü társaságokba tömörülnek. A tőzsérmesternek szabályszerű “kö rösztölőn” kellett átesnie. Ez amolyan felavatósszerü ceremónia volt. A reformáció idején hajlanak az uj hitre. A legnagyobbrészt protestáns tőzsérek mesterségüket többnyire apáról fiúra hagyva űzték. Valóságos tőzsér-dinasztiák alakultak ki. Közülük néhány főnemesi rangra is emlekedett. A magyar történelemben is szerephez jutott tőzsér família volt a Thököly-család. A tőzséreken kívül sok főnemes és nagybirtokos is foglalkozott a marhakereskedéssel. A Zrinyi-család már a 16-ik században szállította a marhát a velenceieknek. Zrínyi Miklós (a költő) és Zrínyi Péter egy-egy évben néha 10,000 marhát is eladtak Velencének. Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsánna és sokan mások tőzsérkedtek; ezt tette Nádasdi nádorispán és Lippai György esztergomi érsek is. Dobó István, Zay Ferenc főkapitány és Bornemissza Sebestyén egy kompániában űzték a marhakereskedést, s részint a “bécsi kőre” hajtották a marhát, részint otthon adták el. A nagykereskedelmi szervezet hálózatában a kompiárok, csihesek, kuszmérok, kupecek, kisérek és kufárok szedik össze a göböly őket. így a tenyésztés központjait képező nagyobb mezővárosok és a nagyobb piachelyek lakosságából rengetegen részesednek a marhakereskedelem hasznából. Ennek nyomán indul meg például a “három város” (Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös) vidékének, Debrecen, Szeged lakosságának gazdagodása. Nem véletlen, hogy e mezővárosok népe jelentkezett a fölkelő jobbágyok élén a Dózsa-féle parasztforradalom derékhadául, és a hajdú- meg a kurucküzdelmek során még sokszor töltik be e szerepet a magyar történelemben. A 16-ik században a harmincadosok kimutatásai többnyire a debreceni tőzséreket emlegetik. Oláh Miklós érsek feljegyzése szerint akadt itt olyan tőzsér is, akinek 9000 ökre legelt a mezőkön. Dúsgazdagok még a nagyszombati, pozsonyi, magyaróvári, győri és kecskeméti tőzsérek is. A sok százezer marha kivitele a szállítás akkori viszonyai közt el sem képzelhető másként, mint lábon hajtva, “terelve”, “füveltetve”, “bogaroztatva”. A széles göbölyhajtó utak mentén mindenütt nagy füves térségek biztosítják, hogy az állatok megfelelő állapotban érjenek a vásárra. A velenceiek Zára mellett kivágat- 1 ták a “Fekete erdőt”, hogy ott megfelelő legelő legyen a barmok számára. A marhával nagy hozzáértéssel kellett bánni, hogy el ne hulljon éhség vagy szomjúság miatt. A Velence felé irányuló hajón-szállitás során sok állat pusztult el vízhiány következtében. Ha vihar dühöngött és a hajó oldalra dőlt, a marhák mind egyoldalra rohantak, a hajó felborult és elsülyedt. De a lábonhajtás sem völt éppen mindig veszélytelen, kivált ha el akarták kerülni az osztrák vámhivatalokat. Az 1588 évben egy Jurkovics nevű “váimvegzátor” a zárai marhaszállitással kapcsolatban javasolja az uralkodónak, hogy a zengi őrség csapjon le a marhahajtókra és ölje le őket. Az útviszonyok is egyré bizonytalanabbá válnak és az idegen zsoldosokkal,' valamint a kóborló “latrokkal” való állandó küzdelem' miatt a tőzsérkedést és a marhahajtást a 17-ik század végefelé már “rettenetes mesterségnek” nevezték. VSofe bátorságra, leleményességre és hozzáértésre volt szüksége annak, aki ilyen körülmények között ily hatalmas érték továbbítására vállalkozni mert. A külön társadalmi réteggé fejlődött hajtok, a “hajdúk”, hozzáértésben, ügyességben és bátorságban nem álltak hátrább, mint a filmeken annyiszor megcsodált cowboyok. Nem volt ritka az olyan vásár, mint például a szeredi, ahol egyszerre 20,000 ökör is várt eladásra. 1548 és 1558 között, a bécsi vásárokon összesen mintegy félmillió magyar marha fordult meg, de még nagyobb e szám Rudolf uralkodása idején, amikor is egy évtized alatt a milliót is eléri az Ausztria felé kihajtott magyar marhák száma. Nürnberg évi 70,000 magyar marhát vásárol ez időben. Ezek a hatalmas számok mutatják a tőzsérek tevékenységének jelentőségét és a magyar gazdasági életben. Pénz úgyszólván csak a tőzsérek utján jut az országba. A tőzsérséget már a 16-ik században “országfenntartó elemnek”, a “kincstár éltető erének” mondották. Ez a magyarázata annak a szívós küzdelemnek, melyet a bécsi udvar a magyar tőzsérség és a marhakereskedelem jövedelmének megszerzéséért oly hoszszu időn át folytatott. Hiába azonban a magyar tőzsérek kereskedelmi készsége, hiába a magyar föld szinte kimerithetetlennek látszó produktivitása, a három évszázadon át úgyszólván megszakítás nélkül ható szűklátókörű és kapzsi Habsburg-elnyomás végül is pusztulásba viszi ezt a jobb sorsra érdemes kereskedő rendet, sőt vele együtt tökreteszi a régi nagyhírű magyar marhatenyésztést is. Az udvar nyomására, vagy éppen részvételével egymás után hívják életre a különféle monopolista társaságokat. Ezek sokszor felelőtlen kalandorok vezetése mellett mérhetetlen károkat okoztak mind a magyar kincstárnak, mind a tőzséreknek és meebizóiknak is. Az idegeneknek adott számtalan kiviteli engedély, az ut- és hajtási viszonyok romlása, a külföldi hitelek behajthatatlansága lassan-lassan elsorvasztja a régi magyar gazdasági életnek ezt az életerős hajtását. A “felszabadító háborúk” után I. Lipót uralma végleg elsöpri. Aini még azután is maradt belőle, arra bizony már nem illik a tőzsér név. Olasz és bécsi monopolisták, császári kompániák forgalmazzák a maradék magyar marhát. De a tőzsénekkel együtt pusztul a magyar marhatenyésztés is. Egyik Írásos emlékünk igy panaszkodik: “Magyarországban most nagyon kevés a szarvasmarha, ellenben igen sok a császári katona.” A császári katonák száma még ezután is egyre növekedett, a marhaállomány egyre csökkent, az egykor oly virágzó magyar tőzsérség pedig végleg eltűnt, gazdaságtörténelmi emlékké vált. A szovjet benyújtja a számlát PRÁGA. — A “Béke és Szocializmus Problémái” cimü folyóirat orosznyelvü kiadásában élesen támadja Kruscsev antikommunista féltestvérét, Nasser egyiptomi diktátort, amiért elnyomja és üldözi az egyiptomi kommunistákat és demokratákat. (Ez felesleges szószaporitás, mert a szovjet nyelvhasználatban kommunista és demokrata egyet jelent. — A szerk.) A lap szerint az utóbbi három hónapban Egyiptomban több mint 200 kommunistát és demokratát bebörtönöztek vagy a sivatagban levő koncentrációs táborokba küldtek. A foglyokat kegyetlenül kínozzák, azzal a célzattal, hogy megtörjék az akaratukat. Ezt a prágai anti-Nasser tirádát Moszkvában diktálták. A szovjet, miután fegyverekkel és technikai segítséggel ellátta Egyiptomot, benyújtja a számlát: jó bánásmódot, demokratikus szabadságjogokat követel Nasser diktátortól. Sokáig tűrte, úgy látszik nem akarja tovább tűrni a szovjet azt, hogy Nasser igénybeveszi a kommunista segítséget, de ugyanakkor országában nem tűri meg a kommunista izgatást. Nasser semlegessége nem tetszik Kruscsevnek. HAVANA. — A kommunista pártlap jelenti, hogy Kubában oly nagy a szappanhiány, hogy az embereknek ezt a nótát kellene íujniok: “Lesz, lesz, majd lesz szappan!”_____________________ Tavasz Washingtonban. — Reba Wilson, a kongresszusi atomerő bizottság titkárnője, élvezi a tavaszi napsütést. A cseresznyefák virágzása különös szépséget kölcsönöz a fővárosnak. ____________ A televízió áldozata Londonban nemrégen megdöbbentő ügyet tárgyaltak. A bíróságnak azt kellett eldöntenie: mi okozta a 12 éves Michael Rates öngyilkosságát. A fiú apja, aki a Northumberland megyei Hexham város könyvelője, előadta a tárgyaláson, hogy felesége este félnyölckor elment hazulról és akkor látta utoljára életben gyermeküket, ő maga este tízkor került haza. Látta, hogy a televíziós készülék nyitva van és egy vadnyugati film jelenetei peregnek a képernyőn. A szobában senkisem volt. Amikor benézett a fiú hálószobájába, ott találta fiát — a hálószoba szekrényből kiálló rúdon — felakasztva. Azonnal leemelte a gyermeket és telefonált az orvosnak, de a segítség már elkésett. Michael már több mint egy órája halott volt. A tárgyaláson a szülők kijelentették, hogy Michaelnek semmi oka nem volt az öngyilkosságra. Rendkívül éíeseszü gyerek volt, osztályának első tanulója, akinek érdeklődési köre igen sok területre terjedt ki. Ugyanezt mondta Dr. Ridely Scott, a család háziorvosa is, aki a fiút születése óta ismerte. Szerinte Michael Bates ragyogó eszü, rendkívül sokoldalú tehetség volt. Az ügy háttere teljes sötétségben maradt volna, ha arra a fiú egyik osztálytársa nem vetett volna fényt. Ez a barát elmondotta, hogy Michael sokszor beszélt vele a vadnyugati filmek "rendkívül érdekes” trükkjeiről. Sokat vitatkoztak azon, hogy vajon hogyan oldják meg a filmrendezők az “akasztást” ? Néhány más tfükköt már “kipróbáltak” — ez utóbbiról azonban ő mindig lebeszélte. Michael aziránt is érdeklődött, milyen érzés lehet “fuldokolni” a kötél szorítása alatt. Az ezzel kapcsolatos nyomozás során megállapították, hogy az “öngyilkosság” időpontjában bemutatott televíziós vadnyugati film szintén akasztással kezdődött. A rendőrség képviselője valószínűnek tartotta — a barát vallomása után — hogy a gyerek ki akarta tapasztalni, milyen érzés az, amikor valakit “játékból” felakasztanak. Lehetséges, hogy tapasztalatszerzés közben lába lecsúszott a szekrény alsó fiókjáról, amelybe megkapaszkodott és később már nem tudott lábának támaszpontot találni. Az esküdtszék ezekután balesetnek minősítette a kisfiú tragédiáját. A megállapítással egyidejűleg a zsűri elnöke szükségesnek tartotta elitélni a televíziós filmekben tulgyakran bemutatott erőszakosságokat, amelyek az értelmesebb fiuknak olyan gondolatot sugalmaznak, hogy utánozzák és “próbálják ki” azokat a vad jeleneteket, amelyeket a TV írói és rendezői kiagyalnak és amelyekkel a nézők — különösen az ifjúság — fantáziáját felizgatják. Bank, ahol a szolgálat “SZEMÉLYES ÉRINTKEZÉSRE” helyezi a fősulyt! Kérdezze meg hivatalnokaink egyikét: “Mi újság?” (mint ez a férfi tette) és a valószínű válasz ez lesz: “Mail-A-Check.” Mi ez? Egy újfajta check szolgálat—jó példája annak, hogy szolgálatainkat mennyire összpontositjuk ügyfeleinkre—ügyfeleink kényelmére. Látni fogja, hogyha “Mail-A-Check” szolgálatunk kiküszöböli a boriték címzést—a címzett és az ön cime az ablakos borítékon át látható. Számlák fizetésekor időt takarít meg és elkerüli azt, hogy tévedésből a rossz borítékba helyezi a csekket. Az ilyen extra szolgálat —egy kis személyes érintkezés—nagy különbséget jelent csekk-számla szolgálatunkban... NATIONAL BANK member federal deposit insurance corporation A SROWINO FINANCIAL FÖRDE IN CLEVELAND .,s TOTAL RESOURCES OVER $400,000,000
