A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-31 / 13. szám

A Jó PÁSZTOR 3. OLDAL MUNKÁCSY MIHÁLY FESTŐMŰVÉSZ ÉS ASZTALOS Munkácsy Mihály, a világhírű festőművész asz­talosinasból verekedte fel magát a dicsőség legmaga­sabb csúcsára. Az asztalosinasi évek kemény sorsáról bus sorokat ir Munkácsy Mihály később a naplójába. Elpanaszolta, hogy több pofont kapott, mint karéj ke­nyeret. Nem is tetszett neki ez a nevelési metódus. Az asztalosságot szerette. Lekötötte sercenő forgácsok mu­zsikája, az alkotó munka, ahol látni lehetett, hogy s mint lesz nyers deszkaszálakból bölcső, szekrény, ágy, vagy koporsó. Büszkén emlékezik vissza első önálló munkájára, egy asztalra. “Nem volt ez tökéletes re­mekmű — mesélte barátainak —, de négy lába volt; enni, kártyát verni, borozni lehetett rajta. Amikor az asztal elkészült, azt éreztem, hogy soha nem hagyom el szép asztalosmesterségemet. Dehogy jutott volna ak­kor eszembe, hogy valamikor még piktor leszek ... Később volt Munkácsy életének egy olyan izgal­mas órája, amikor már a képek mellől akart visszamen­ni az asztalosmühelybe. 1863-ban történt. A fiatal művész Bécsben dolgo­zott. Szép kis műterme volt, amelyet néhány barátjá­val közösen bérelt. Munkácsy fiatalon sem tartozott a bohémek közé. Hajnaltól késő estig dolgozott, tanult. Ebben az időben egy öreg koldus volt a modellje. A fia­tal művész rengeteget bosszankodott azon, hogy nem sikerült az öreg vonásait tökéletesen megörökíteni. Az öreg modell megszólalt: — Majd belejön az ifiur a festőmesterségbe. Fia­tal ember nem tudhat sokat. Múltkor Knaus professzor urnák ültem. Egy délután lefestett. Remekül sikerült a kép. Munkácsy ismerte a nagy Knaust, de a fiatalok titánkodó önérzetével nem akarta elismerni magasabb­­rendüségét. Most, amikor a dicséretet hallotta, méreg­be jött és fejére csapta kalapját. — No, elmegyek és megnézem azt a hires képet. Vájjon ki tud többet kihozni a maga ábrázatából, Kna­us, vagy én? Ha ő, akkor én leteszem az ecsetet és visz­­szamegyek a gyalupadhoz. Félóra múlva már ott is volt a hires bécsi műke­reskedőnél. A Kanus-képet kereste. Nem volt nehéz rátalálni a hatalmas műre, amely az öreg modellt, mint furfangos, ven bűvészt ábrázolta. A képről úgy mo­solygott Munkácsyra az öreg modell, mintha élt volna. Még némi incselkedést is fel lehetett fedezni mosolyá­ban. Bizony, a kép kitünően sikerült. — Gyönyörű — mormogta Munkácsy. — Gyönyö­rű. Hazament és Otthon odavágta hegyes báránybőr sapkáját az asztalra. — Ez aztán kép! — kiáltotta bámuló barátainak. — Aki ezt festette, bátran nevezheti magát művész­nek. Belőlem nem lesz piktor már soha. Hazamegyek asztalosnak. Munkácsyt egyik lakótársa vigasztalta. Az illető ismerte Knaust. Tudta róla, hogy mennyi küszködés után jutott el az érvényesülésig. Éjfélig magyarázta a bus Munkácsynak, hogy van mód Knaus felülmuiásá­­ra is. Tanulni kell. Tanulni, dolgozni éjjel-nappal. Vég­re sikerült felébreszteni a csüggedő, keményfej ü pik­torban az akaraterőt. Hajnalig beszélgetett a két fiatal művész. Amikor aztán megvirradt a nap Bécs városa felett, Munkácsy felkelt ágyáról, kinézett a gyengéd violaszinü hajnalba és öklével az ablakpárkányra csa­pott: — Majd meglátjuk, ki viszi többre, Knaus, vagy én?! Nem kellett soká várni. Néhány év múlva Mun­kácsy világhirü festőművész lett. VISSZA NEKIK! A kongresszusban — inkább a folyosókon, mint az ülésteremben — még mindig vitatkoznak demokra­ták és republikánusok, hogy szellőztetnie kellene-e a cigányalkut, amelyre Kennedy elnök kényszerült, hogy az RJ3-47 felderítő repülőgép két tisztjének sza­­badonbocsátását kieszközölhesse a moszkvai banditák­tól. Semmi kétség, hogy Kruscsev repülői Kruscsev személyes utasítására légi orgyilkosságot követtek el, hiszen az amerikai repülőgép több mint 50 mérföld­­nyire az orosz partoktól, a nyílt tenger felett repült. De a cigányalkunak egyik feltétele — a szovjet zsarolás — éppen az volt, hogy erről ne essék szó többé. Rendbe nvan. Két amerikai tiszt élete és szabad­sága nem tulmagas ár azért, hogy nem leplezzük le a világ előtt, hogy Kruscsev orgyilkosokat bérelt fel. EB-47 felderítő repülőgépek tovább is végeznek felderítő szolgálatot, de 50 mérföldnél mélyebben nem közelitik meg a szovjet partokat. Ha Kruscsev újra or­gyilkosokat bérel fel az amerikai repülőgépek lelövé­­sére, mit kell tenni? A két RB-47 tiszt azt ajánlja a had­vezetőségnek, hogy a felderítő repülőgépeket lássák el Sidewinderekkel. Ezek rakéták, amelyek a támadó orosz repülőgépeket felrobbanthatják. A Wallops Island, Va.-i kisérleli telepen az amerikai asztronauták kiképzés alatt állanak. így azután ha majd sor kerül az igazi repülésre, a Mercury "capsulában" már "otthon" fogják érezni magukat. Mindent legyőz az akarat! Raymond J. Teare, egy kis szerszámgyár utazó ügynöke volt, hosszú éveken át. Sza­badidejében egyetlen szenve­délynek áldozott: orgonáit. Teare már kora gyermekségé­ben tanult meg játszani ezen a hangszeren. Tanárai nagy jövőt jósoltak neki; különös képessége volt ahhoz, hogy művészi érzékkel szólaltassa meg ezt a bugóhangu, rendkí­vüli tudást és elmélyedést igénylő ins trumen t umot. Az volt a szándéka, hogy nyugalomba vonulása után teljesen az orgonálásnak ál­dozza magát. Úgy gondolta, hogy az orgona hangjai mel­lett tölti el majd . eletetnek hátralévő'éveit. A sora azon­ban közbeszólt. Teare előbb ronult. nyugalomba, mintsem szerette volna. Máig is megállapithatatlao ukoból — talán egy fertőzés következtében — trombózist kapott a lábában, amely olyan súlyossá vált, hogy nem ma­radt más megoldás: ha élet­ben akart maradni, le kellett amputálni mindkét lábát, tér­den felül. Teare az életet vá­lasztotta. így került sor a ké\ láb eltávolítására. Hosszú, hosszú hónapokig nyomta az ágyat. Kapott ugyan, mülába­­kat, de ezek nem voltak alkat: masek arra, hogy az orgona pedáljait kezelje velük. Már­pedig az orgonajáték elenged­hetetlen kelléke a pedálozás. Teare azonban nem adta, fel a harcot. Addig keresett., kutatott, amig összeköttetés­be került egy orgonaépitö szakemberrel, aki — kérésére — megígérte neki, hegy egy olyan orgonát szerkeszt, mely­nek segítségével ezt a kérdést meg lehet oldani. A feltaláló, W- W. Mstcalf, aki Cleveland egyik- elővárosában lakik, so­káig törte a fejét a megoldá­son. Hosszú hónapok kísérlete-, zése után Metcalf “előállítot­ta” az újfajta,' kizárólag Teare löszére készült orgo­nát. A pedálokról fémrudakat vezetett fel az ülés magassá­gig. Ezekre a fómrudakra amelyek a legkisebb érintés­re: is működésbe lépnek, puha anyagokat aplikáH. A második proVéma az veit, hogyan érintse az orgo­nista ezeket a meghosszabbí­tott pedálokat. Ebiből a célból Teare lábcsonkjainak burko­latára gumim i lábé .' ka t szerelt Ezekkel a “labdákkal” érinti a pedálokat; ilyképpen a já­téknak semmi akadálya bines. Teare most már újra áldoz­hat szenvedélyének. Szerző­dést kapott egy éjjeli bárhely­ségben, az Ohio állambeli Willoughby ban. É j s z a kán­ként ott játszik és szórakoz­tatja kiváló játékával a kö­zönséget. A lábnélküli orgonista, .most hogy visszatalált a régi útra, derűsen éli életét. Már régen belenyugodott lábai el­vesztéséibe. Az orgona játék és az a lehetőség, hogy kedves hangszerén éppenugy játsz­hat, mint valamikor,' amikor még mindakét lába ép volt, — visszaadta életkedvét. Az or­­gonálás'ból rendesen megél és így jövője is biztosítva van. Íme, egy újabb példa arra hogy az akarat és kitartás — csodákat tehet. Teare eseté­ben ezt a csodát még egy errn beirtársának segítsége “idézte elő.” Ez azonban semmitsem von le abból a tényből, hogy erős akarattal “hegyeket le­het megmozgatni.” Teare ese­te alátámasztja azt a régi igazságot, mely szerint nincs olyan zsákutca, amelyből elöbb-utóbb ki ne lehetne ke­rülni. A hazafiasság ellen • BUDAPEST (FEC). — Az Országos Népművelési Tanács folyóiratában, a Népművelés­ben megjelent cikk szerint a felnőtt lakosság nagyrészé­nek gondolkozásában még mindig nagy szerepet játsza­nak a burzsoá naciohalista társadalom szemlélet marad­ványai. A nemzeti közösséget örök és változatlan jelenség­nek tekintik. A társadalmi fejlődésnek ez a megrekedt felfogása összhangban van a burzsoázia érdekeivel. Ezen az ideológiai talajon jött lét­re a nacionalizmusnak 1966- os fellángolása és újították fel az annak tartalmát kife­jező nacionalista jelszót: “Minden magyar testvér!” Titéval báláikéinak (FEC). — Magyarországon múlt év december eleje óta nem jelent meg Jugoszláviát támadó cikk. Nem ismertet­ték a kinai és szovjet támadá­sokat sem, sőt Gomulka kri­tikájáról sem emlékeztek meg. Az összes keleteurópai kommunista államok közül Magyarországon ismertették legrövidebben az Albán Kom­munista Párt kongresszusát, csupán párszavas jelentések­ben. Láthatólag elitélik az al­bán pártvonalat, mely a kinai szovjet vitában nyíltan a kí­nai oldalra állt. Emelkedik a magvar-jugo­­sziáv kereskedelmi formálom is, a március 1-én Belgrád­­ban aláirt árucsereforgalmi jegyzőkönyv szerint. Ma­­'gyarország különféle gépe­ket és berendezéseket, rádió­­alkatrészeket, műszereket, fo­gyasztási cikkeket, vegyi- és gyógyszertermékeket, vala­mint kohászati anyagokat szállít, jugoszláv fatermékek, vegyianyagok, ásványi nyers­anyagok, vasércek, szines­­fémtermékek, bútor, gépek, fémáruk és szerelési anyagok cllpnphpn. ÍTÉLET VARSÓ — Egy lengyel bí­róság, hét évi börtönbüntetés­re ítélte Gertrude Miatkows­­ka asszonyt azzal a váddal, hogy Nyugatnémetország ja­vára kémkedett. Világpolitikai idcjáiásjeleniés. Szombat. Rusk külügyminiszter több mint négy óra hosszat tanácskozott Gromikó orosz külügyminisz­terrel. Csupa kényes kérdésről, amelyeknek mindegyt ke egy kérdőjellel záruk' Elkerülhető-e a fegyverért” leszámolás a szabad világ é; a világhóditásra törő szov­jet közt? Laos, Kongó, Boriin, Kuba — csupa tűzfé­szek . . . ■ Hétfő. Erről a külügyminiszteri találkozóról a vi­lágszerte olvastott nagytekintélyű bostoni Christian Science Monitor napilap főszerkesztője ezt irta: Rusk külügyminiszter megelégedéssel tapasztal­hatta hogy a szovjet tartózkodóbb lett. Rusk és Gro­mikó nyiltan megmondták egymásnak, hol állnak. A* megbeszélés barátságos légkörben folyt le. Ez a helyei módja a diplomáciának. Kedd. Gromikó az Egyesült Nemzetek ülésén a tőle és Kruscsevtől megszokott, kocsmai hangnemnél is ocsmányabb szennyes szóáradattal köpködött a vi­lágszervezet legfőbb tisztviselője, Hammarskjöld fő­titkár felé. Véreskezü gyilkosnál is aljasabb fickónak ócsárolta a világ egyik legtiszteltebb nemzetközi dip­lomatáját, aki — ordítozta Kruscsev mosdatlanszáju szócsöve — Lumumba gyilkosainak a fegyvert a ke­zükbe adta. Ennek a mocskolódásnak célja: az Egyesült Nemzetek szervezetének felrobbantása, hogy még s.zó­­noklási fórum s legyen, ahol megálljt lehet kiáltani a megveszett vörösremázolt hitiereknek. A kongói vitában hangzottak el a gromikói mocs­­kolódás. A szovjet diplomácia, — amelyet hétfőn a Christian Schice Monitor főszerkesztője megdicsért — változatlanul arra irányul, hogy a UN katonasága ta­karodjék Kongóból, hogy azután a moszkvai Lenin akadémiában kiképzett Gizcnko kádárista hívására szovjet katonaság vonulhasson be oda és idővel kikiált­hassa az első Afrikai Szovjet Köztársaságot. Kennedy elnök megüzente Gromikó urának, hogy ilyesmiről hasztalanul ábrándozik, ilyesmit Amerika és az egész szabad világ nem tűrne el. A NAP TESTVÉBE A szegény embernek elfogyott a lisztje. Elment a földesurhoz, és kérte, adjon neki valami munkát. A földesur meghallgatta a szegény ember kérését, és megegyeztek. Azt mondta neki: — Rendben van, adok neked munkát. Egynapi munkáért pedig kapsz.egy zsák kukoricalisztet. A szegény ember szorgalmasan dolgozott, amig csak a Nap le nem nyugodott. A írkor fogta zsákját, és ment a földesurhoz a bérccr!. A. földesur azonban fel­mutatott az égre és igy szólt: — Nézd csak . . . most jön fel a Hold. A Hold á Nap testvére. Neked is addig kell dolgoznod, amig az fenn lesz az égen. Akkor majd megkapod a béredet. A szegény ember újból hozzáfogott a munkához. Egészen hajnalig dolgozott szorgalmasan. Amikor lát­ta, hogy a Hold is nyugodni tért, fogta a zsákját, és még egy zsákot, ment a földesurhoz a bérért. — Jól van — mondta a földesur. — Töltsd meg d zsákodat. 4 A szegény ember ment a kamrába, megtöltötte mindkét zsákját, Éppen indult völna hazafelé, amikor jött a földesur és ráförmedt: — Hallod-e, szegény ember! Nem igy egyeztünk ám! Azt mondtam neked, hogy egy napi munkáért egy zsák lisztet kapsz. Mi az a másik zsák nálad? — Ez uram nem más, mint az egyik zsák testvére — mondta a szegény ember. Azzal fogta a két zsák lisz­tet és otthagyta a földesurat. CHASSELAY, Franciaország. — Az adóhivatal­ban kifüggesztették ezt a felhívást: “Adófizető polgár­társak, ne szomorkodjatok. Ki tudja, meddig vigadhat­tok, legyetek tehát vidámak, amikor ide beléptek.” A NEW YORKI SZENT KERESZT GÖRÖG KATOLIKUS MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉG (323 East 82nd Street) KELLEMES'ÉS JÓ HÚSVÉTI ÜNNEPEKET kívánnak híveiknek, barátaiknak és mindazok-1 nak, akik szeretetteljesen támogatták az Egyhá­zat az elmúlt évben. Ne feledkezzenek meg Egy­házunkról a jövőben sem. A HÚSVÉTI ISTENTISZTELETEK SORRENDJE; NAGYCSÜTÖRTÖK; reggel 9 órakor szentmise, esle léi 8 órakor kinszenvedési evangéliumok olvasása. NAGYPÉNTEK; reggel 9 őr ikor királyi imaórák, este léi S órakor vecsernye és sírbafélel, NAGYSZOMBAT: reggel 8 órakor szentmise, este 8 étakor feltámadás és rászkaszenteléss. HUSVÉTVASÁRNAPs ünnepi mise !0:3Q-kar, szenibeszéd és míroválás. HÚSVÉTHÉTFŐ: 10 órakor szentmise, HUSVÉTKEDD: 0 órakor szentmise. Rév. SZAJKÓ DÁNIEL, lelkész 312 EAST 82nd STREET NEW YORK, N. Y. Telefon: RE 7-1159 Trusleek: KORNICZKY PÁL és KOMAR ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents