A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-03 / 9. szám
Ä Jö PÁSZTOR 7. OjlDáaj — Oh azt megengedem, — válaszolt Ilma. — Voltunk mi már többen is. — Kegyedet most magammal fogom vinni, — jelentette ki a rendőrkapitány. — Látom, hogy vallomásai igen bizonytalanok. Ez előttem legalább is gyanús. Erre Kömlőváry haragra lobbant s hevesen kiáltott: — A leányt csak úgy fogja elvinni, ha én megengedem. — A törvény nevében viszem magammal. — Itt más törvény nincs, mint az én akaratom, — egyenesítette ki magát Kömlőváry dacosan. — Én pedig nem akarom, hogy ezt a nőt magával vigye. Felvinczy mindegyre ingerültebb lett. — Mindebből látszik, hogy itt valamit titkolnak. Bizonyosan Lorántffynét. Ezennel kijelentem, hogy a kastély földalatti részeit is fel akarom kutatni. — Tessék, — válaszolt a gróf kurtán. Ketten lementek a földalatti helyiségekbe. A gróf szeme most egyszerre égni kezdett. A rendőrkapitányt valóban a legnagyobb mértékben kényelmetlennek, sőt magára nézve veszedelmesnek találta. S még hozzá a leányt is magával akarja vinni. Persze, hogy ekkor mindent kivenne belőle. Tekintete szinte belefuródott a kapitányba, mint ez kutatva nézett jobbra-balra. Mindegyre erősebb lett benne az elhatározás hogy ezt az embert el kell tenni láb alól. Lorántffyt ezalatt elteszi Bálint, a főszolgabíró hallgatni fog s az egész ügy, mely oly veszedelmes jelleget kezdett ölteni, szépen el fog aludni, mint a mécses, melynek olaja kiégett. A gróf egyébként egész közönyösen viselte magát s hagyta kutatni a kapitányt kedve szerint. A pincehelyiségekben egész mostanig semmit sem talált a rendőrkapitány. — Nincsnek-e itt földalatti kazamaták? — kérdezte a gróhoz fordulva. — De vannak, — felelt Kömlőváry. — Nem lenne szives nekem azokat is megmutatni? •** — Ha éppen kívánja, megmutatom, de biztosítom, hogy semmit sem fog találni. — Mindegy, azért mégis látni szeretném. — Jöjjön hát, — szólt fagyosan a gróf. Most ő volt a vezető. A vár pincéjének egyik elágazásában sziklába vájt fülkék látszottak sorjában. Ezekbe bevilágítottak, de nem láttak semmit. — A végén a várkastély börtönét is megmutatom, — szólt Kömlőváry. — Nem mondhassa később hogy nem mutattam meg mindent. E börtönhöz rémes emlékek fűződnek. A családi hagyományokból tudom, hogy aki egyszer ide jutott, az nem került ki többé élve. A börtön rozsdás ajtaját felnyitotta a gróf. — Tessék besétálni, — szólt sajátszerü hangon s úgy tartotta a viasztekercset, hogy fénye csak igen tökéletlenül eset ta tömlöcbe. A kapitány mitsem gyanítva belépett — de abban a pillanatban elvesztette lábai alatt a talajt és eltűnt. ' * Kömlőváry sátáni kárörömmel zárta rá az ajtót és visszatért a napvilágra. Legelső dolga volt Bálint után nézni, de ez még nem tért vissza, szintúgy a másik szolga sem. De azért nem aggódott. Valószínűleg nem találják meg a cigányokat mindjárt. De majd csak rájuk találnak s akkor Lorántffy kezet foghat a kapitánynyal a másvilágon. Betért az ebédlőbe, ahol a főszolgabíró nagyokat horkolt. Az altatószer, ami a borban volt, megtette hatását. — Most ezzel is tehetnék, amit akarnék, — gondolta, magában a gróf. — De nem bántom. Ő az én emberem s nem fog ellenem tenni semmit, ha ki is ereszteném innét. Ha kérdezni fogja, mi lett a rendőrkapitányból, azt fogom mondani, hogy haragosan elment, miután nem talált semmit. Később majd keresni fogják a kapitányt. De mi közöm hozzá? Azt fogom mondani, hogy innét elment. Embereim bizonyítani fogják ezt, aminthogy általában mindent bizonyítanak, amit rájok parancsolok. Lorántffy se lesz tcbbé s igy ismét nyugodtan élhetek tovább. Ami pedig a cigányokat illeti, ezeket a legrosszabb esetben mind behajtom a büdös barlangba. Büdös barlangnak hívtak azon a környéken egy sziklaüreget, melynek aljából meleg kéngőz párolog ki. Ember vagy állat, aki abba beletéved, ki nem jön onnét élve. Ezokból mindenki óvatosan kerüli. 12. FEJEZET A cigányok medvéje Ezalatt Bálint és társa a cigányok keresésére indultak. Hatalmas fütykösökkel voltak felfegyverkezve mind a ketten. Revolver vagy ilyesmi nem is kellett. Az óriási erejű Bálint egymaga képes szétverni az egész bandát. Sokáig barangoltak már a hegyek között, anélkül, hogy a cigányok búvóhelyét feltalálhatták volna. — Talán már el is kotródtak, — szólt Pista. — Az meglehet, — jegyezte meg erre Bálint. — De azért csak keressük tovább. Végre füstöt pillantottak meg. — Ahol van mi, — kiáltott fel Bálint. — Ott lesznek a cigányok. Látom már a füstjüket. Rögtön neki vágtak annak az iránynak, melyben füstöt láttak felszállni a magasba. Csakhamar egy nyurga leányka szaladt .lélekszakadva a barlang felé: — Jaj, jaj, jaj! — kiáltott anyjához berohanva, egész kikelve magából. — Mi bajod Elma? — Bálint jön egy férfivel. Mind a kettő fütykössel van felfegyverkezve. Oh anyám, ebből én rosszat sejtek. Elemér meghallotta ezen szavakat. — Ki az a Bálint? — kérdezte. — Oh az egy igen félelmes ember és mindenese a gróf urnák. Bizonyosan a gazdája küldi s az nem jót jelent. — Hogy lehet az? — szólt Elemér. — Hiszen a rendőrkapitány és a főszolgabíró oda mentek a grófhoz . . . A következő percben hangos lárma és visitás hallatszott be kívülről. Bálint ugylátszik már megkezdte működését. Vera lányával együtt holtra rémült. — Mi ez ? — kérdezte Elemér felfigyelve. — Minő lárma ez? Elma kezeit tördelve jajgatni kezdettu"- •' — Oh, most végünk, végünk. Az a; két ember agyonver bennünket. ' Erre Elemér összeszedte minden erejét s elő akarta keresni revolverét, de bizony nem találta. Su'yos betegségében nem gondolt rá eddig s igy nem tudta, vájjon ott hagyta-e a párbaj színhelyén, vágj akkor veszett el, midőn őt a cigányok ide hozták. Most tehát védtelenül ki van szolgáltatva a gróf ambereinek. Ez tehát csakugyan egy hallatlan gonosz unber. De vájjon mi történt a rendőrkapitánnyal ét ársával ? — Oh, félek, hogy ezeket is eltette láb alól! Ezalatt egyre hangosabb lett kívül a lárma. El na összeszedte magát s a fekhely elé állott. — Én megvédem a nagyságos urat! — kiáltot dszántan. — Csak az én holttestemen át férhetne! önhöz. . ■;■■■ ' Elemér megcsodálta volna a leány hősies elszánt ágát, de erre most nem volt idő. Úgy amint volt sápadtan felemelkedett s elvette Elma kezéből a tfagy' kést, melyet ez hirtelenében előkapott. — Add ide csak nekem, — mondotta. — Én bizonyára jobb hasznát vehetem. A barlang előtti, sátrakban többen tanyáztak z cigányok közül. A véletlen úgy hozta magával, hogj a medvetáncoltató, ki jó darabig a környékbeli helységek vásárjait látogatta, most szintén itthon volt, kipihenendő a művészi körút fáradalmait. Medvéje ott guggolt éppen a barlang bejárata melletti zugban és a talpát nyalogtta. Vastag lánc volt a nyakán, melynek másik vége a sziklába vert vaskampóba volt akasztva. Bálintéit csakugyan neki estek a cigányoknak, 3 agyba főbe verték irgalmatlanul. Szerencsére három férfi volt jelen. Ketten voltak a medventáncoltatók, a harmadik pedig az volt, aki néhány nap előtt Elemér levelét vitte a főszolgabíróhoz. Ezek sem hagyták magukat s botot ragadtak, miközben az asszony és gyereknép iszonyú sivalkodást vitt véghez. A medvetáncoltatók egyike futott a medvéhez s eloldozta. A verekedés és lárma felbőszitetet a különben csendes állatot. Bálint a vagdalkozás hevében nem is vette észre, hogy a medvét is harcba viszik a cigányok. Egyszerre félelmes bődüléssel megtámadta őt hátulról a medve s comjába vágta karmait. Bálint felorditott fájdalmában s hátranézett. Most észrevette, hogy medvével van dolga. Az óriás erejű székely, kinek aligha ez volt első medve-kalandja, legott megtámadója ellen fordult. De már késő volt. A medve mindkét első lábával megragadta őt és most irtózatos küzdelem fejlődött ki kettejük között. Társát veszélyben látva, Pista is a medvére vetette magát és husángjával agyba főbe verte. A medve irtózatosan üvöltött dühében s még kevésbbé eresztette ki karmai közül áldozatát, kinek ereje a vérvesztés és fájdalom következtében rohamosan hanyatlott. Maga alá gyűrve őt, két első lábával rátaposott s fogaival marcangolni kezdte őt. S miután a másik nem szűnt meg őt botjával ütlegelni, Bálintot elhagj’va, a másikra vetette magát. E pillanatot helhasználva az összemarcangolt székely fel akart tápászkodni, de összeesett. Az általános verekedésben a cigányok is vérszemet kaptak s miután tudták, hogy jogtalanul lettek megtámadva s látva, hogy most már csak egy ellenféllel van dolguk, rátámadtak a gróf emberére s irgalmatlanul elverték. A medvét aztán nagy nehezen le bírták csittitani és ismét előbbi helyére láncolni, ahol el is fogyasztotta azt a husdarabot, amit Bálint testéből kitépett. Az asszonynép az egész marakodási jelenet alatt őrült jajveszéklést vitt véghez. Képzelhető, mennyire felizgatta mindez Elemért, ki biztos rejtekébői mindent hallott. Végre befutott hozzá Elma. — Az istenért, mi történt? — kérdezte izgatottan. A leányzó erre nagy szörnjüiködések között elmondta,. hogy szorultságában a medvetáncoltató a megtámadókra szabadította medvéjét, aki Bálintot egészen összemarcangolta, a másikat meg maguk a cigányok verték véresre. — Oh Istenem, — tette hozzá kezeit tördelve, — most már nem maradhatunk itt. A gróf ur lekaszaboltat bennünket mind, ha megtudja a történteket. Elemér sehogy sem bírta megérteni a dolgot. A rendőrkapitány és a főszolgabíró azzal távoztak innét, hogy felmennek Kömlőváry gróf kastélyába és kérdőre vonják őt. Hogy van az, hogy most két embert küldött ide? Mit akartak ezek és mint van az, hogy az urak közül egy sem mutatja magát? Tán még tart a vizsgálat s a gróf megtudva, hogy ő életben maradt és itt van, titkon embereket küldött ide, hogy őt megöljék! Vájjon megtalálták-e Ilonkát és egyáltalán bebizonyult-e, hogy gróf Kömlőváry titokban haramiavezér? Mindezek oly kérdések voltak, melyekre nem tudott válaszolni. De nem volt ideje ezekkel bővebben foglalkozni, mert Vera is bejött s kijelentette, hogy itt nem maradhatnak tovább. — Ha megtudja a gróf, hogy emberei mily pórul jártak, reánk tör s mindyájunkat kardélre hányat. — mondotta. — De miért félnek, mikor itt vannak a törvény emberei, akik esetleg megvédenék bennünket! — Oh, ki tudja mi történt azokkal? — Az lehetetlen, — vettte ellen Lorántffy. — Ta a gróf orvul legyilkoltatta volna őket, akkor bijonyára ő maga is eljött volna, hogy annál biztosab ean végezzen velem. — Mindegy, akárhogy áll is a dolog, itt nem maadhatunk, — jelentette ki Vera. — Legalább mi elnegyünk s más tartózkodási helyet választunk ma púnknak. Elemér is elhatározta magát. — Jól vari, — mondotta. — Veletek megyek ; egközelebbi városba, ott a hatóság tudomására hoz ;unk a dolgot! Ebben az ügyben tenni kell valamit Hä a gróf netalán mégis tett volna valamit a ható ág képviselőivel, akkor ez nem maradhat büntetlen A cigányoknak volt egy rozoga kordéjük, arr; eltették Elemért, egyetlen lovukat befogták s a sa átszerii karaván útnak indult. A gróf meg ezalatt hiába várakozott embereire Vlár be is esteledett s még mindig nem értek vissz? Hogy lehet az, hogy rá nem találtak a cigányok •a; vagy valami bajuk esett? Ezt a gróf alig fcirtí elképzelni. Bálint hatalmas erejével őt emberrel i felveszi a harcot. Öreg este lett s a gróf nyugtalanul járt-kelt tér meiben. Nem tudta elképzelni, mi történhetett a két emberrel! Eltévedtek, vagy szerencsétlenül jártak, avagy i úgányok leverték volna őket? Az utóbbit nem igen akarta elhinni. A cigányo’ kevesen vannak, alig van köztük egy-két férfi. Bá unt tehát másodmagával könnyen kifoghatott rajtuk Vagy meglehet, hogy a cigányok megérezvén r pecsenye illatát, futásnak eredtek s Lorántffyt is magukkal vitték és Bálint most iizőbe vette őket! Ebben megnyugodott, vagy legalább megnyugodni igyekezett, de ez sem sikerült. Nagyon sok történt ma, ami anélkül is ingerlékeny idegeit a legnagyobb mértékben felizgatta. Ekkor eszébe jutott a postagalamb esete. Ezek a lányok ezzel a csínnyel mily veszélybe döntötték őt. Jó hogy nem engedte a kapitányt négyszem között beszélni Ilmával. — Egyébiránt igy is, úgy is csak az lett a vége. hogy a kapitányt eltettem láb alól. El kellett tennem őt, mert kétségkívül folytatta volna a nyomozást. Most majd a lányokra is rákerül a sor. Rögtön felemelkedett s dacára annak, hogy már későre járt az idő, átment Ilma szobájába, ki rettegve fogadta őt. Kömlőváry megállóit a szoba közepén s ahogy nagj'’ mérgében tenni szokta, keresztbe fonta karjait s metsző hangon igy szólt: — Tehát már postagalambokhoz is folyamodtunk s ily szokatlan utón vádoltuk be a zsarnok Kömlőváryt! Szólj, hogyan jutottatok ahhoz a postagalambhoz? — Irgalom, — kiáltott Ilma összekulcsolva kezeit. — Tudni akarom, hogy hogyan jutottatok ahhoz a postagalambhoz. Talán még most is fennáll valami titkos összeköttetés a külvilággal ? — kiáltott a gróf. (Folytatjuk) ■ A hét legjobb vicce A cigány lopás' vácijával áll a bíróság előtt. — Tudod mi vár rád, 'ha ihaziuderi fogsz? — kérdezi a bíró — Tudom. A pokolba kerülök, kezicsókolom. — És ha igazat mondasz? — Akkor a börtönbe . . . Pesti hívogató BUDAPEST. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: Néhány napig Budapesten folytatott tárgyalásokat az IBUSZ-szal a több mint 50 éve Amerikába szakadt Oscar M. A. Róna, az egyik nagy los-angelesi utazási iroda, a Róna Travel Bureau tulajdonosa. Amint elmondotta, a megbeszélések eredményesen végződtek. Irodája már ebben az évben is több mint 70 ame"ikait hozott Magyarországra ás úgy számítja, hogy az IBUSZ-szal együttműködve, 1981-ben sikerül ezt a számot ?00-ra növelnie. Hozzáfűzte, bogy meggyőződése szerint », következő évben az Egyesült Államoknak csupán egy részéből, California, Aregon, Washngton, Nevada és Arizona álamokból 1000 amerikai, közük számos régen elszármazott magyar keresi fel Magyarországot. Az érdeklődés íövekedését segítik azok az ímerikaiak, akik az utóbbi dőben itt jártak és igen kedvezően nyilatkoznak magyar•rszági élményeikről. Akadt >lyan amerikai turista is, aki cét hétre jött és három hónaiig maradt. Szívbaj és jövedelem CHICAGO. — Az amerikai xrvoászövetség lápjában tauilmány jelent meg, amely xeszámol a hároméves vizsgást eredményéről, amelyet dr. Sidney Pell és.C. A. Alonzo orosok hajtottak végre a DuPont kémiai vállalat 89.089 ilkalmazottja körében. A vizsgálat eredményéből ritünt, hogy téves az a nézet, miszerint minél magasabb és ’elelősebb állást tölt be egy személy, annál nagyobb esélye van a szívbetegségekre. Az orvosok megállapították, hogy t szivszélhüdés a legritkább (2 eset 1000 személy közül) a egmagasabb jövedelmi osztásába tartozók között. Ezzel szemben, minél kisebb jövedelnü személyekre összpontosult x vizsgálat, annál nagyobb számban fordultak elő szivbeegségek. A felelőség foka nincs öszszefiiggésben a szivbetegségekkel. Ezzel szemben feltűnőnek tartják azt a körülményt, hogy az alacsony jövedelmű alkalmazottak emésztik magukat éppen sikertelenségük miatt és ez járulhat hozzá szivállapot.uk rosszabbodásához. Titokzatos vendégek HIGHLAND PARK, 111. — Titokzatos “vendégek” jártak Arthur Goldsmith otthonában, mialatt a házigazda távol volt. A hívatlan vendégek megittak 150 dollár értékű whiskeyt és' pezsgőt, elszívtak 5 dollár értékű cigarettát. A kályha még meleg volt, mert a yendégek sütöttek főztek. A hűtőszekrényből két font szalámi hiányzott. Még a lemezjátszó gépet is használták, sőt — meg is fürödtek az ismeretlen látogatók. Irta: TÖLGYESY MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE
