A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-24 / 8. szám
2. OLDAL a Jó pásztor ILJU!IU'II..,!| A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó fflE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség- kiadóhivatal — Publication Office I7äö EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI tirv évre________ «•<* *1 évre_________: 'JAK: _$6.00-$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year______________$6.0) Half Year $3.5 ) Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio ESŐFELHŐK AZ ÉDENKERT FELETT Oroszországi lapok különös dolgokról tudósítanak, amelyekből kiderül, hogy az emberek nem lelkesednek az ottani paradicsomi állapotokért, többek közt az ingyenes kórházi kezelésért. Az Orvosi Munkás cimü lap közli egy rostovi sebészorvos esetét, aki, ha ezer rubelt vagy többet dugnak a markába, elvégzi az operációt, ahelyett, hogy az ingyenes kórházba küldené a pácienst. A lap közli, hogy ez nem szórványos eset, hanem általános jelenség: Az emberek inkább fizetnek, ha tudnak, hogy szabaduljanak a szovjet rendszer egekig dicsért áldásától, az ingyenes kórházi szolgálattól. A rostovi orvost, amikor bűne kiderült, kidobták kórházi állásából. Most már csak otthon fog ezer rubeles operációkat végezni... Sok más baj is van a szovjetparadicsomban. A fiatalság Pravdája panaszolja, hogy akinek dolga akad a hivatalnokokkal, sehogysem tud zöldágra vergődni. A hivatalnokok ide-oda küldözgetik a hozzájuk forduló embereket, senkisem vállalja a felelősséget valami cselekvésért. A Pravda ismerteti egy öreg asszony kálváriajárását a bürokrácia őserdejében. Nyugdíjért jelentkezett az anyóka és bárhol kopogtatott be, azt mondták neki, hogy máshova, más szobába, a másik emeletre kell mennie. így ment ez hónapokon át. Sok baj van — jelenti ugyanez a Pravda — az információs asztalnál ülő titkárnőkkel. Ezek fő feladatuknak tekintik az emberek elriasztását, elkergetését. Pia valaki a telefonhoz kér egy hivatalnokot, a titkárelvtársnő oda se néz, hogy az illető ott van-e vagy sem, gorombán bekiált a kagylóba: “Nincs itt!” A szovjet bürokrácia jeligéje: “Nyet!” A LÉLEK MÉRLEGE * Nincs rejtélyesebb, kiismerhetetlenebb az emberi léleknél. Érzékeny szeizmográf az, amely minden apró behatásra reagál. Tükör, amelyben visszatükröződik a világ-mérleg, amely méri az érzéseket, a gondolatokat, a jelenségeket. Ez a “mérleg” minden embernél különböző. Van olyan, amely mindent “könnyűnek” talál, van, amelyik a legkisebb súly alatt is a mélypontra esik. Aztán vannak közömbös “mérlegek” amelyek nem mutatnak semmit, bármi is kerüljön “serpenyőikbe”. Ebből a fajtából van a legtöbb: ezek a közöny mérlegei. A közönyről sok szó esik mostanában. Az emberek — mondják a pszichológusok — egyre kevesebbet törődnek társaik problémáival. A mindennapi élet fokozódó üteme és ritmusa lassan megbénítja a lelkeket. A mások gondja-baja megtörik a falakon. Az emberek bezárkóznak saját problémáik elefántcsont-tornyába, amelybe a külvilág zaja csak elmosódottan szüremli’ be. Igen, az emberek lassan elfásulnak; a “mérleg” amely valaha minden apró rezdülésre megingott, most érzéktelenül áll. Mi ennek a jelenségnek az oka? — ve tődik fel a kérdés. Talán az emberi lélek konstrukciója változott meg? Nem — hiszen az ember ma is olyan ide gekkel születik, mint száz, vagy százezer évvel ezelőtt. Csak külsőségeiben változott, természetében nem. Éppenugy, mint ahogy a fák atomjai ma is olyanok, mint az őskor fáié voltak. Csak éppen másra használják ma őket. Az embert — hangoztatták a lélek alapos ismerői -— a civilizáció teszi embertelenné. A gépkorszak, amely géppé alakítja át az embert is. Az anyagi javak bősége, a hajsza a naponta születő technikai csodák után — ezek keményítik meg a lelket, ezek zárják el az utat, az érzések “mélytengere” előtt. A nagy francia forradalom előtt a tudósok a “viszsza a természethez” jelszavával igyekeztek a mesterkéltté vált embert visszavezetni a helyes útra. Volt néhány korszak, amelyben az anyagiasság világa felett ismét az érzelmek világa nyert polgárjogot. Ezek a korszakok most ugylátszik lealkonyulóban vannak . . . Tán viharnak kéne jönni, hogy az emberi lélek érzékeny mérlege ismét megrezzenjen? . . . A2 X-15 rakétarepülőgépet, amely 4000 mérföldes sebességet is elér és 100 mérföldnyi magasba repül, átadták az amerikai légierőknek további kisér létezés céljából. Télapó haragja Irta: MÓRA FERENC Régen történt. Biz az régen. Abban az időben, amikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. Az volt csak a jó világ, vig világ. Még akikor a só is sósabb volt, virágosabb a tavasz, hosszabb a nyár, áldót; tabtb az ősz. Hogy nagyot mondjak, nagyobb volt akkoriban a buzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetett diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajában nem fért volna be az ajtón. No, hanem Télapó gélkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában. Akkor is olyan öreg volt már, mint az országút. S ha savanyú kedvében megrázta szakállát, egyszerre beborult a szép világ, vig világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjunépség, az sem tudott egyebet kiabálni, csak azt. hogy akármilyen kár, odavan a nyár. — Bizony kár — sóhajtozták az emberek —, mert többet ér egy nyár száz télnél. — Ohohó, ohohó! — sikoltóttá mérgesen Télapó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz faágak. — Ugyan minek is terem Földem csak pár viiágcserépnyi Irta: BÓDÁS JÁNOS Különös ez: már évek óta csak városban, kövek közt élek, mégis a falum határával van még tele bennem a lélek. A városhoz szokott a testem, ideköt kényelem, robot. • > A rothadásig tökéletes kultúra vágkép megfogott. És mégis, bennem tél és tavasz, nyár s ősz változnak évről évre, s igy ősszel, mintha a falum minden édes gyümölcse bennem érne. A hegyek mustja bennem erjed s ködlenek bennem téli tájak, tavaszi trillák zengnek át s éget arany heve a nyárnak. DIPLOMATA SORS A diplomaták hivatását bizonyos dicsfény veszi körül és a néphit azt tartja, hogy a külföldi követségi állások azonosak a jól jövedelmező, gondtalan életmóddal. A helyzet azonban távolról sem ez minden esetben. így például a State Department nemrégiben megállapította, hogy az Egyesült Államok követei sokszor kénytelenek voltak eladósodni, hogy eleget tehessenek az állásukkal járó kötelezettségeknek. Kitűnt többek között, hogy a londoni, párisi, vagy Különös ez: kopár az aszfalt s földem csak pár virágcserépnyi, mégis, mégis, az én haiárom szemmel sohsem lehei beérni. ügy járok benn, mintha még mindig szántanék, vetnék, úgy, mint régen s varjak jönnének bogarászva utánam lassan, feketében. Hallom, amint susog a szellő. Estharang kondul néha bennem. Kis fogoly-madár szívverését most is érzem a tenyeremben. Illatot küld felém a kertünk s mikor itt a piacon járok, fejük emelik, megismernek s rám neveinek a vadvirágok. S ha ezer idegtépő zajtól fáradt fejem párnámra hajlóm, álmomban édes illatú bodzabokor tövében alszom. Az én lelkem már nem is lélek: széles határ! — a nap süt rája s ha meghalok, kihajt belőlem, mint búzavirág, pipacs, zsálya . . . római U. S. nagykövet, akinek évi fizetése 27,000 dollár és reprezentációs költségmegtérités 13,000—16,000 dollár körül mozog, évente legalább 100,000 dollárt kénytelen vendéglátásra fordítani, hogy eleget tehessen a társadalmi élet követelményeinek. Ilyen körülmények között csak igen gazdag emberek vállalhatták el ezeket a követi állásokat és bizony nem minden esetben talált egymásra a pénz és a diplomáciai képesség. Csak támogatni lehet tehát Kennedy elnök javaslatát, hogy a kongresszus szavazzon meg olyan költségmegtérítést az Egyesült Államok követei számára, hogy hivatásos diplomaták tölthessék be a fontos állásokat, ne pedig gazdag műkedvelők. tette a jó Isten ezt a gonosz telet ? Vir ágtör delelnek ? Madérpusztitónak, emberek sanyargatójának? — Hiihi, huhuhu, haha ha — kacagott be Télapó kéményeken, hogy csak úgy borsózott bele az emberek háta. — Hej, de nagy öröm lenne ha egyszer megenné a farkas a telet! — No, hanem erre csakugyan megharagudott az öreg Télapó. Kapta magát, szedte, vette sátorfáját, s úgy elszelelt, hogy meg se állt amíg azok közé a magas, zordon hegyek közé nem ért, ahol a madár sem járt. Ott ütött tanyát a-z 'égnek meredő ormokon, és onnan süvöltözött le nagyibőszen a világra. — Megáll jatok, majd hívjátok még vissza Télapót! — Csak azt lesd — nevettek az emberek. Soha gazdagabb termést j nem adott a föld, dusabb gyümölcsöt nem adtak a fék. I mint abban az esztendőben.Alig győzték az emberek betakarítani az istenáldást. — -Siessünk emberek: biztatták egymást — mig Télapó megint a nyakunkon nem ül. Bizony nem jött Télapó, kár volt tőle ijedezni. A napocska szüret után is úgy szórta a szikrát, -mint aratáskor, nem volt aki fellegfátyiat terítgessen elébe. Tele volt vi raggal a mező, nem volt, ak' letarolja. Tele dallal az erdő, hideg szeleik neun kergették el a madarakat. — Nini — örvendeztek az emberek — nyilván csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének. Nem -is kellett tiizrevalc után járni senkinek. Sütött a napocska úgy, hogy a fák mér meg is sokallották. Leperzselődött, leégett róluk a levél. Nem bólintgatott lágyan, szelíden, mint mórkor. Csörgött, csikorgóit, hogy szomorúság volt hallani. — Szánj meg, szánj meg, Télapó! — meredeztek a poros levegőibe sorvadt gallyaikkal a fák — elveszünk nálad nélkül. Lesült a rét, kiégtek a mezők, meghasadozott a föld, s a csillagfényes, tikkadt éjsza Icákon föl-f ölsóhaj tett az égre : — Könyörülj rajtam Télapó, takard be sebeimet, puha, fehér hótakaróddal. Bezzeg az -emberek sem áldották mór a végtelen nyarat. Kiesorbult az eke, a kiégett földben nem lehetett szántani, vetni. Nagy kínnal ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette -gondjába Télapó, nem takargatta be puha, fehér takaróval, hóval. Féreg kiette, egér elhordta, szárazság megölte a vetőmagot. i— Nincs vetés, nem lesz kényéi'! — sóhajtoztak az, emberek, s reménykedve tekintettek a magas egek felé; hátha mégis leszáll közibük az a jó Télapó. De nem szállt ám le, akárhogy könyörögtek neki, abban az esztendőben nem lát-VITA A RAKÉTÁKRÓL A “missile gap” katonai és politikai jelszót Amerikában már minden újságolvasó ismeri. Milyen nagy az ür, vagyis milyen messze maradtunk el a szovjet mögött a rakéta versenyben? — ez a kérdés. Kennedy a választási kampány során azt hangoztatta, hogy van missile gap, vagyis az eisenhoweri években lemaradtunk. Most ezt mondják és azt mondják és senkisem tud bizonyosat mondani. Azt el kell hinnünk Kennedy elnöknek, hogy amennyi atombombás rakétára Amerika védelmére szükség van, annyink van, tehát nyugtalanságra nincs ok. Ami pedig a nem katonai, hanem inkább tudományos célokat — és egyben propagandát — szolgáló rakétákat, miibolygókat illeti, mi feltétlenül előnyben vagyunk, mert a mi észlelő felszereléseink fejlettebbek, finomabbak. Viszont óriási előnyben van velünk szemben a szovjet a kiröpitőerő dolgában, minek folytán képes a mieinknél sokszorta nehezebb, nagyobb mübolygókat kiröppenteni földkörüli keringésre, a hold kikémlelésére, a Vénusz megközelítésére. Tehát igenis van missile gap. Kennedy, amikor ezt állította, igazat mondott. A kiröpitőerő — ez a nagy probléma. A most a Vénusz felé robogó sputnik, amelyet egy föld körül keringő sputnik dobott ki magából, csak azért volt lehetséges, mert a szovjet nagyobb kiröpitőerővel rendelkezik. És ez nemcsak propaganda-előny, hanem nemzeti biztonságunk veszélye is. Könnyű megérteni: Az oroszok felbocsátottak egy mübolygót s ez egyideig a föld körül keringett ,majd az oroszországi kísérleti állomásról feladott rádió jelzésre kidobott magából egy kisebb mübolygót és ezt a millió és millió mérföld távolságban levő Vénusz felé irányította. Nos, ha az oroszok a föld körül keringő mübolygóból célba tudják venni a Vénusz bolygót, célbavehetik New Yorkot és Detroitot is, atombombát tudnak leröpiteni New Yorkra vagy Detroitra. Ha ma még ilyesmire nem merészkednek, holnap vagy öt vagy tiz év múlva talán elérkezettnek láthatják az időt ilyen támadásra. Amerikának kell, hogy hasonló kivédhetetlen támadó fegyvere legyen. Ennek előfeltétele: több kiröpitőerő. A kiröpitőerőt a rakétatudósok fontokban mérik. A héttonás sputnikot és azt, amelyik a Vénusz felé törő mübolygót kiröpitette, 800,000 font röpitőerő emelte a magasságokba. A mi kiröpitőink sokkal gyengébbek. Kísérleti állomásainkban dolgoznak nagyobb erő», megteremtésén. De még jóidéig eltart, mig a tervekből valóság lesz. Mennyi ideig fog ez tartani? Ez a nagy kérdés. Dr. H.'L. Dryden, azr ofsZágos űrhajózási hivatal helyettes igazgatója azt mondja, hogy négy vagy öt év múlva leszünk ott, ahol az oroszok most vannak. Nagyon borús kilátás. De H. Richey, az Amerikai Rakéta Társaság elnöke az űrhajózási hivatal megbízásából készített jelentésében azt állítja, hogy egy és fél év múlva felülkerekedhetünk. Négy vagy öt év vagy másfél év? — ugyan ki ismeri ki magát itt? Most tekintsünk a jövőbe. Amerika nagy röpitőerejü motorja a Satum lesz, egy és fél millió font röpitőerővel kétszer olyan erős, mint az oroszok mostani motorja. De a Satum aligha lehet készen 1965 előtt. H. Richey, aki kedvezőbbnek látja a helyzetet, úgy vélekedik, hogy már három éven belül készen lehet egy hét rakétából álló alkotmány, egyik rakéta magasba röpiti a másikat, a második a harmadikat és igy tovább; ez az összetett rakéta 21 millió font röpitőerővel bírna. Hol a határ? . . . A hóvihar New Yorkban teljesen megbénította a forgalmat. Az autóbusz közlekedés is szünetelt. ták a telet, de nem is ettek a 'másikban 'kenyeret. Lett olyan éhség, hogy hullottak az em, berek, mint ősszel a légy. Akik megmaradtak, nem győzte’ eléggé hálálkodni Télapónak mikor megint leszállt a földre fehér bundájában. — Ó, Télapó, mit érne nálad nélkül a nyár? Télapó jókedvűen nevetett, és megígérte, 'hogy nem haragszik meg többet az emberekre, ha az emberek sem ártják magukat az ő dolgába. Hanem, hogy emlékezetes legyen nekik ez a lecke: sose nőtt’ többet dió olyan nagyra, mint azelőtt volt. Pedig ugye kár? EGY PERC Egy amerikai üzletember igy imádkozott egyszer. — Istenem, azt olvastam rólad a Szentirásban, hogy 100,000 év számodra csak egy perc. Bizonyára 100,000 dollár sem több számodra e centnél. Édes istenem, adj nekem a Te mértéked szerint — egy centet. És megszólalt az Ur: —- Várj egy percet. •ö
