A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-17 / 7. szám

8. OLDAU A Jó PÁSZTOR Nagyböjt dső vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János 1, 44—52. Azon időben: Ki akart Jézus menni Galileába, és találá Fiiepet. És mondá neki: Kövess engem. Fi­lep pedig Betszadából való volt, András és Péter városából. Filep találkozók Nátánaellel és mondá neki: Akiről Mózes irt a törvényben és a próféták, meg­találtuk Jézust, József fiát Názáretből. És mondá neki Natánael: Kerülhet-e valami jó Názáretből? Mondá neki Filep: Jer és lásd. Látván Jézus hozzája jönni Natánaelt, mondá felőle: íme az igaz izraelita, kiben nincs álnokság. Mondá neki Natánael: Honnan ismersz engem? Fe­lelvén Jézus, mondá neki: Mielőtt Filep téged hi­vott volna, midőn a fügefa alatt voltál, láttalak té­ged. Feleié neki Natánael, és mondá: Rabbi, te vagy az Isten fia, te vagy Izrael királya. Felelvén Jézus, mondá neki: Mivel mondottam neked: Láttalak téged a fügefa alatt, hiszesz; még nagyobbakat fogsz látni ezeknél. És mondá neki: Bi­zony, bizony mondom nektek, mostantól látjátok az eget megnyílni, és az Isten angyalait fel és leszállani az ember fia felett. SZENTBESZÉD Négyezer éven keresztül zárva volt az ég embe­rek előtt bűneik miatt, midőn végre az Ur Jézus Krisz­tus megnyitotta azt. A Szentlélek megvilágitá Filep elméjét, minek folytán ő a legnagyobb készséggel engedelmeskedett az Ur hivó szózatának és rögtön követte Krisztust. Amint hallottuk, az alacsony származású és tu­datlan halászokat hívta meg Krisztus Urunk az após­­tolságra, és azok a legnagyobb készséggel azonna. követték az Urat, hálát adva, hogy Jézus őket pos­­tolaivá választotta. Isten Mesterünk minket is és min­den embert meghívott az üdvözítő hitre; mi is ad­junk hálát, hogy tagjai lehetünk Kiisztus Anyaszent­­egyházának, amelynek gazdag kegyelemeszközeit üd­vösségünk munkálására használjuk fel és mint az Anyaszentegyház buzgó és élő tagjai, sóhajtsunk fel: “Oh végtelen irgalmu Isten, ki minket, méltat­lan szolgáidat, érdemeink nélkül csupán kegyelem­ből a Te szőllődbe az üdvözítő hitre meghívtál, esd ve kérünk, nyújts segélyt, hogy mint fáradhatatlan, jc munkások, szent akaratod szerint buzgón müködhes sünk és a jó munkának jó bérét mennyekben élvez­hessük.” HAMVAZÓSZERDA A Iiiinliánnt és vczekclés 10 napja A nagyböjt negyven napjának kezdő napja a maga szürkeségével eszünkbe idézi a zsoltár szavát, melyet az esendő és bukásra hajlamos ember min­den idegszálával érez: “Tiszta Szivet teremts bennem Istenem!” Hiszen áhitjuk annak az életnek szépségét, mely az isteni parancsolatok sövénye között tart merede­ken az ég felé. Ha az ember a bűn miatt elvesztette ezt a szép­séget, vissza kell szereznie a bünbánat által. Az Egyház ősidők óta a Negyvennap idejét ren­delte a bünbánatra és vezekelésre. Őseink vezeklése nagyon kemény volt. A szentegyház pitvarában szennyes ruhában, könnyezve térdeltek, gyászolva az elvesztett életet; bőjtöltek, imádkoztak, alamizs­­nálkodtak s kérlelték az Egyházat. Az Egyház pe­dig, mint egy nagyon régi imádság mutatja, igy kö­­nyörgötí érettük: “Könyörgő kérésünket, zokogó szivünket önt­jük eléd, Uram. Könyörülj meg azokon, akik bevall­ják előtted bűnüket! Irgalmazz nekik, hogy ne esse­nek az ítéletkor fenyegető büntetésbe;. térjenek visz­­sza a tévedés útjáról az igazság ösvényébe és soha többé ne sértsék őket uj sebekkel!” Ha nekünk nem is kell már ilyen keményen ve­zekelnünk, lelkünk megtisztulása végett, mi is rászo­rulunk. Szivünkben olyan vágyak indulatai hullám­­zanak, amelyeket sem ésszel, sem erővel le nem gyűr­hetünk ; ez ellen az imádság gyógyszerét használjuk. A gyónás pedig a léleknek valóságos gyógyfürdője; helyes és gyakori használata kiemeli lelkünket a gyar­lóságból és egészségessé teszi. A bünbánat szelleméhez nem elég a gyónás: kell az önmegtagadás is, mert a lélek csak vele lehet tisz­ta, mint a liliom a tövisek között. Mindennek betetőzése pedig: érintkezésbe ke­rülni az Élettel. Az igazi Élettel, aki Krisztus. A bot­lásból felocsúdó lélek odaborul eléje és meghallja vigasztalását: Ne féljetek a világ bűneitől, ne féljetek a testi szenvedély tüzétől: Én vagyok a bűnök bocsánata! Ne féljetek a sötétségtől: Én vagyok a világosság! Ne féljetek a haláltól: Én vagyok a feltámadás és az élet! ... _ A "capsula" megtalálói. — Az amerikai légierők különlegesen kiképzett egysége találta meg a cap­­sulát, amelyben Ham. a csimpánz tért vissza a vilá gürböl. Régi francia katedrális régi magyar krónikása Az elmúlt hetekben nagy ünnepélyességgel emlékezett meg Franciaország katolikus társadalma a ehartresi szé­kesegyház felszentelésének hétszázadik évforduló j áról. Az ünnepi szentmisét Feltin bíboros, Paris érseke mondot­ta. A dhartresi székesegyház a világ egyik legszebb és leg­hatalmasabb gót-stilusu épü­lete. Hatalmas kriptatemplomá­ban őrzik a NotreDame-sous-' Terre, a Földalatti Miasszo­nyunk kegyszobrát. Ilire oly nagy volt, hogy a magyar Es­­terás Pál, a világegyház kegy­­helyeinek magyar krónikása is felvette 1690-ben kiadott könyvébe. Nem kisebb dolgot mond el ódon zamat u ma­gyarsággal a szobor gyerme­kien kedves legendájában, mint bogy az régebbi a ke­reszténységnél, a gallok po­gány papjai a druidák állítot­ták fel. Hadd idézzük Esterás me­séjének egyes részeit, nem azért, mintha történeti hite­le volna, hanem azért, hogy bemutassuk a középkori ka­tolikus nemzetek egymással versengő Máriatiszteletét, ki­terjesztve a zsidó prófétáik Messiás-várását a maguk ősi pogány papjaira is. Történik egykor — meséli Esterás Pál —, Krisztus urunk születése előtt másfél­­száz esztendővel, hogy hall­ván azon druidesek a zsidók­tól, hogy valaha egy Messiás, avagy Megváltó jönne a világ­ra, ki egy szűztől születtet­­nék. Istennek nagy csudálatos rendelése által. Azon druides papok ezen dolgot az egész országbélieknek ekjeikben ad­nák, kit hallván egyenlőkép­pen végzők, hogy azon Szűz­nek s tőle születendő Messiás­nak egy képet csinálnának, melyet nagy böcsületben tart­ván tisztességére templomot is épittetének . . . Csinálának ezért egy fara­gott képet, ahol egy székben helyezte!..'.a egy koronás ki­rályné asszony, ölében egy kisded gyermecskét tartván, kinek is jobb kezében egy go­lyóbis adatott, hogy azzal je­lentenék az egész világnak megváltását ... A kép fölött azt Íratván: \ A szülendő Szűznek . . . Sok időnek elfolyása után Szent Péter apostol küldötte Szent Savinianus és Potentia- \ nus tanítványait Franciában, Krisztus urunk születése után való negyvenedik esztendő­ben, hogy azon országot a po­­gányságbul az igaz hitre té­­rittenók. Kik midőn Carno­­tum (Chartres latin neve) városába jutának, s a dolgok­nak mivoltát, úgy a képet is látnák, bizonyitták, hogy azon Szent Szűz, akinek tisz­teletire csináltatott vala ezen kép, most is élne Jeruzsálem városában, Szent Fia pedig, aki e világnak megváltásáért emberi testet révén magára, mennyből alá szállott, kín­szenvedése után föltámadván, viszont mennyekbe ment és isteni dicsősségben uralkodik. Mely dolgot méghallván a gallusok, avagy franciák, Car­­notumban gyülekezvén, azon­túl követeket küldőnek a Bol­­dogságos Szüzhöz Jeruzsálem városába. Aholott az egész or­szágot, kivált képpen pedig Carnotum városát . . . örökö­sen oda ajánlák. E követséget kedvesen vé-ÁRAMVONALAS ÖSSZEESKÜVÉS Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 4. fej. 1—11 Az időben Jézust a pusztába vivé a Lélek, hogy megkísérelte őt az ördög. És miután negyven nap és negyven éjjel bőjtölt, azután megéhezék. És hoz­zájárulván a kisértő, mondá neki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak. Ki felelvén, mondá: írva vagyon: Nemcsak ke­nyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik. Távozzál sátán! Akkor magával vivé őt az ördög a szent város­ba és a templom ormára állitá és mondá neki: Ha sten fia vagy, vesd le magadat; mert meg van ir­­ra, hogy angyalainak parancsolt felőled s kezeik­ben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Megint írva vagyon: Ne kí­sértsd a te Uradat, Istenedet. Miután Philadelphiában a szövetségi biró a mo­nopoltörvény megsértése, árdrágító összeesküvés mi­att börtönbüntetésre, felfüggesztett szabadságvesztésre és csaknem két millió dollár pénzbüntetésre Ítélt 29 nagy villamossági vállalatot és 44 vállalati igazgatót és főtisztviselőt, kártérítési perek özöne fenyegeti a General Electric, Westinghouse, Allis-Chalmers és a többi nagyvállalatokat. Ezek a vállalatok turbinákat, generátorokat, transzformátorokat és egyéb nagy és drága felszereléseket adtak el körülbelül nyolcezer dollárért városi és állami kormányzatoknak, villany- és telefontársaságoknak és most, miután a szövetségi biróság előtt bebizonyosodott, hogy a törvény kijátszá­sával tulmagas árakat számítottak fel, ezek a vevők visszakövetelhetik a jogtalan profitot. Százmilliókra menő visszatérési perek vannak előkészületben. Ge­neral Electric és Westinghouse máris késznek nyilat­koztak hatalmas összegek visszafizetésére, hogy elejét vegyék kinos pereskedésnek. Egyébként a pereskedés­nek — vagy perenkivüli alkudozásnak — csak a kár összegére kell szorítkoznia, mert a bűnösség kérdése már eldőlt, amikor a biróság előtt egyetlenegy vádlott sem védekezett a vád ellen. A nagy per fő jelentősége abban áll, hogy megmu­tatkozott, hogy nagy ipari vállalatok, amelyeknek ve­zetői leghangosabban szokták hirdetni az amerikai sza­bad vállalkozás rendszerének dicsőségét, minden ere­jükkel arra törekedtek, hogy a szabad verseny kikü­szöbölésével jogtalan haszonra tehessenek szert. Súlyos szemrehányás ez és ez ellen General Electric és a töb­biek vezetősége azzal az állítással próbál védekezni, hogy a vádlottak személyes visszaéléseket követtek el, amelyek ellentétben állnak a vállalat üzleti elveivel.. HAZAI VIZET FOGNAK INNI FORT LAUDERDALE, Fia. — A Guantanamo kubai flottabázison szolgálatot tevő amerikai katonák és amerikai kubai munkások ezentúl amerikai vizet fognak inni. Miután Castro lefoglalta a Guantanamo közelében levő vállalatot, amely a bázist ivóvízzel lát­ta el, az amerikaiak Fort Lauderdale kikötőhatóságá­tól fogják kapni az ivóvizet, naponta két millió gallont, ezer gallononkint 25 centért. A viz elszállítása innen Guantanamoba egy és fél napig tart. vén a iBcldogságos Szép Szűz. ajánlotta kegyességét, öröm­mel vévén ajánlott országo­kat s kiváltképpen Carnotum városát, gyakorta Carnotum asszonyának is nevezvén ma­gát . . . “Uj Ember”, Budapest Majd ismét egy igen magas begyre vivé őt az ördög és megmutató neki a világ minden országait és azok dicsőségét s mondá neki: Mindezeket neked adom, ha leborulván, imádsz engem. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál, sátán, mert írva vagyon: A te Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj. Akkor elhagyá őt az ördög és ime, an­gyalok jövének és szolgálnak neki. Szabók védőszetttjei A múlt század derekán va­lamelyik belga levéltárban egy régi egyházi kódexben rá­bukkantak egy képre, amely a “háromkirályt” egy olaj-, lámpa körül ülve ábrázolja, ke­resztbevetett lábakkal, amint nadrágjukat foltozzák és a ka­bátot javítják. A képhez csa­tolt szöveg szerint a betlehe­mi bölcsőhöz vivő ut közben nagyon megviselődött az öltö­zetük, és hármuk közül a leg­fiatalabb, Gáspár, azt a meg­jegyzést tette, hogy az uralko­dói méltóság megsértése nél­kül alattvalóik előtt ilyen ál­lapotban meg nem jelenhet­nek. A másik kettő osztotta e nézetet. Elhatározták tehát, hogy senkitől nem látva, éjnek idején végzik el a ruhajavitást nehogy fejedelmi méltóságuk csorbát szenvedjen. Midőn országukba visszatér­tek, népeik kiváló elegánciá­­j ükért megbámulták őket, és azt sugdosták egymás közt: “A szép ruhákat bizonyára a világ uj királya ajándékoz­ta királyainknak.” Az újonnan felfedezett le­gendára hivatkozva az egyik brüsszeli lap azt indítványoz­ta, hogy a szabótestületek a “háromkirályt” válasszák vé­dőszentjüknek. Ugyan a hiva­talos egyház nem tette magáé­vá ezt a felfogást, de Belgium­ban ma is a “Háromkirályo­kat” tisztelik a szabómester­ség védőszentjének. SZENTBESZÉD A nagyböjtben mi is nagy munka előtt állunk. Az ördög hatalmát: a sötétséget, a bűnt kell magunk­ban legyőzni s Krisztusba kell költöznünk. Az Egyház csak Krisztus Urunk példáját kö­veti, amikor böjtöt rendel. Az Egyház csak alkalmat és módot nyújt híveinek, hogy Krisztussal együtt ve­zekeljenek. Nem igaz keresztény tehát az, aki azt mondja, hogy a böjtöt nem Krisztus rendelte, hanem az Egyház s azért az nem kötelező. Nem mondotta-e Krisztus Egyházának: “Aki ti­teket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg.” Nem igaz keresztény az sem, aki azt mondja: akkor bőjtölök, amikor akarok, vagy akkor, midőn nincs mit ennem. Az előbbi semmi más, mint akara­toskodás, az utóbbi pedig kényszerű helyzet. Sem az egyiknek, sem a másiknak Isten előtt semmi érde­me nincs, vagyis a saját akaratunknak, kívánságunk­nak és vágyunknak alárendelése, megfélezése. Krisztus Urunk is egész földi életében elsősor­ban az engedelmességet gyakorolta. Ő maga mond­ja: “Engedelmességet akarok és nem áldozatot.” És egész élete a folytonos engedelmesség volt, a já­szoltól a keresztig, Betlehemtől a Kálváriáig, amint az írás is mondja: “Engedelmes volt pedig a halálig, még pedig a kereszthalálig.” “És ha Krisztus engedelmeskedett, akkor köve­tőjének szavad önkényeskednie? Vájjon mióta na­gyobb a tanítvány a mesterénél, Ádám fia az Isten Fiánál? Krisztus engedelmeskedett mennyei Atyjá­nak, az igaz kereszténynek pedig engedelmeskednie kell a Krisztus által alapított Egyháznak. Krisztus Urunk nemcsak azért bőjtölt, hogy ne­künk példát adjon, hanem azért is, hogy példáját követve és bűneinket vezekelve egyben jót is csele­kedjünk. A jó cselekedetek közé sorozza a böjtölést is. Legyünk tehát jók, amint Krisztus is mondja: “Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.”

Next

/
Thumbnails
Contents