A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-13 / 2. szám

f. OLDAL Balmoralra vonatkozólag is mindennap jelentést tétetett magának a porkoláb által. Ezek a jelentések úgy hangzottak, hogy a fogoly teljesen megváltozott. Eddigi hetykeségét és elbizakodottságát mély levert­ség váltotta fel. Sokszor óra hosszáig is elül egy hely­ben s merően néz maga elé — majd felugrik, izga­tottan jár fel s alá és szidja azt a púpos teremtést. — A bűntudat tehát felébredt benne, — szólt a biró. — Egy napig még csak hadd gyötörje őt a rossz lelkiismeret. Holnapután, ha addig nem bírjuk kipuhatalni bűntársát, hozza őt ide hozzám. Akkorig talán közlékenyebb lesz. így is történt. A titkosrendőr sehogy sem birt ráakadni a bűntársra sem a város területén, sem an­nak kültelkein. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fic­kó már nem tartózkodik Londonban, de talán Ang­liában sem, s arra kérte a bírót, hogy rendelje el a köröztetést. — Mindenesetre meglesz, előbb azonban Balmo­­ralt akarom még egyszer kihallgatni. Hátha elárulja társát. A biró tehát maga elé rendelte a vádlottat, ő ma­ga is meg volt lepetve, annyira megváltozottnak ta­lálta Armandot. Arca sápadt volt, szemei körül fe­kete karikák, tekintete réveteg és bizonytalan, egész lényén a legmélyebb levertség látszott. — Balmoral Armand, — kezdte a vizsgálóbíró —elég időt engedtem magának arra, hogy magába szálljon és töredelmes vallomást tegyen. Erre nem azért van szükség, mintha bűnössége nem lenne mái eléggé bebizonyítva, hanem egyedül csak azért, hog} lelkét ezáltal megkönnyítse. A büntetést sémmi esetre sem fogja kikerülni. — Nem én fojtottam meg anyámat, — válaszol" végre a vádlott. — Hát ki?. — A másik! — Nevezze meg azt a másikat! Saját érdeke ii megkívánja ezt. Csak nem fogja engedni, hogy ma gát akasszák fel ő helyette? ' — Engem nem lehet felakasztani! — Nem csak lehet, de ez magának biztos. Sze met szemért, kötelet kötélért. Aki tulajdon édesany ját megfojtja és felakasztja, az kötelet érdemel ét meg is kapja. Ha bűntársát meg nem nevezi, a vizs gálatot berekeszteni s az iratokat átteszem a törvény székhez. A végtárgyalás meglesz és annak kimene telére nézve nekem semmi kételyem nincs. A vizsgá­lat eddigi adatai szerint, ön egy hihetetlenül romlot és elvetemedett egyén! Biráiban tehát csakis őszinte vallomással, mint a javulás legelső jelével, kelthetn maga iránt kedvezőbb hangulatot. Az őszinte valló máshoz tartozik a bűntárs megnevezése is . . . Balmoral tétovázás nélkül felelt: —Megnevezem tehát őt! De biztos-e, hogy ezál tál kikerülöm az akasztófát? — Csak előbb nevezze meg társát, a többi aztái magától jön. Armand tehát kijelentette, hogy társát Clifford Róbertnek hívják. A biró rögtön feljegyezte magának ezt a nevet. — Hol van jelenleg az az ember? — Nem tudom, lehet hogy ő is megszökött. — Mondja el, hogyan történt a dolog. Balmoral a következőket adta elő: — Anyám Parley lord halála után egyre rosszabb anyagi helyzetbe jutott. Azt a kis pénzt, amije még volt, lassankint mind felélte. — És magának adogatta . . . — Én csak keveset kaptam belőle. Minden fillért úgyszólván veszekedve kellett kicsikarni tőle. Ekkor jutott nyilvánosságra lord Parley sajátságos végren­delete. A tervvel rögtön készen voltunk. — Kivel ? — Barátommal, Clifford Róberttel. Tudtuk azt, hogy Parley lord több millióra menő vagyont hagyott hátra. Nagyon kívánatosnak találtuk ezt karmaink közé keríteni. Vágyódtunk milliomosokká lenni. Az anyámnak volt egy kiadó hónapos szobája. Ezt is csak azért adta albérletbe, hogy a házbért könnyebben fi­zethesse. Clifford kibérelte ezt a szobát és nyomban be is költözött. Tervünket csakhamar megvalósítot­tuk. Én megvásároltam a kötelet s anyámhoz belép­vén, mindenekelőtt pénzt kértem, ő ezt megtagadta. Ekkor szekrényéhez léptem s erőszakkal akartam ki­venni azt a pár fontját, amit Clifford a szobáért fi­zetett neki. ő utamat akarta állani, erre én meglök­tem. Anyám rám vetette magát s megakarta gátolni, hogy pénzcskéjét kivegyem a szekrényből. Kettőnk között dulakodás keletkezett. Ekkor bejött Clifford, ki rögtön fenevad módjára rávetette magát áldozatá­ra és megfojtotta. Ez megtörténvén, felakasztottuk őt, hogy ezáltal azt a látszatot adjuk a dolognak, mintha öngyilkosság esete forogna fenn. Én ekkor A jó pásztor elsiettem, Clifford pedig szobájába vonult s később ő maga is egész nyugodtan távozott el hazulról, mint­ha misem történt volna. A biró eközben egyre bólintgatott a fejével an­nak jeléül, hogy ez az igazság. — Mi lett aztán? — kérdezte. — Csak arra akartunk várni, mig anyámat aka­dálytalanul eltemetik. Ennek megtörténte után, ér­vényesíteni akartam igényeimet az örökségre. — Minő megállapodás jött létre kettőjük között? — Az, hogy felezünk, ha megkapjuk a vagyont. — Csak folytassa, — mondotta a biró. — Most már csak igen kevés van hátra. Anyám temetése nem következett be akadálytalanul. A rend­őrség gyanút merített. A gyilkosság ténye meg lett állapítva s miután neszét vettem, hogy a gyanú én rám irányul, a legelső hajóval elmenekültem. A hajó éppen Alexandriába ment, én is tehát oda utaztam, ahonnét Kairóba vetődtem. Ott fogtak el. — Ez mind igen helyes, — viszonzá a biró elé­gedetten. — Most csak azt mondja meg, hol van a bűntársa? — Ezt a legjobb akaratom mellett sem tehetem biró ur! Nem tudom, hova szökött. — Mint van az, hogy nem szöktek együtt? — Már nem volt annyi időnk, hogy összebeszél­hettünk volna. Őrá nem volt gyanú, ő még maradha­tott. Hogy még jelenleg is itt van-e, nem tudom. — Van-e neki szeretője? — Van, — válaszolt Armand határozottan. — Maining Marynak hívják és Westminsterben lakik. A számot nem tudom egész biztosan, de azt hiszem, agy ügyes detektív a neve után is rájön. — Mi annak a nőnek a foglalkozása? — Énekelni szokott a külvárosi lebujokban. — Jól van, — mondotta a biró, ezeket az adato­kat mind feljegyezve magának. Mindezeket az adatokat aztán a detektivvel is cözölte, aki most már több siker reményében fogott íozzá a nyomozáshoz. Londonban minden rendőr, ami a saját kerüle­­ét illeti, teljesen informálva van mindenről, ami ab­­>an történik. Egyrészt mert komolyan veszi hivatá­­át, másrészt a kellő intelligenciával is bír oly meg­­agyelések eszközlésére, melyeknek nemcsak közren­­lészet és egészségügyi, hanem a fenyitő igazságszol­gáltatás is hasznát veheti. A londoni rendőr nem ásitozik unalmában állo­mása helyén, hanem csendesen megfigyel mindenki! s mindent, ami körülötte történik. Ismeri kerületében minden ház lakóit. Ismeri fogl­alkozásukat, jövedelmüket, életmódjukat, szokásai­ét, tudja, ki hogyan jár haza, mennyit költekezik is igaz utón szerzi-e a pénzt? Meining Mary énekesnő Westminster Street 88 zám alatt lakott. A környéken állomásozó rendői gén jól ismeri őt is, mint kerületének többi lakóit is Legutóbb feltűnt neki, hogy igen gyakran eg} 'ehérszakállu férfi társaságában hagyja el a házat íz a férfi uj jelenség volt előtte. Alkalmilag me£ s kérdezte a házfelügyelőtől, ki az? Ettől azt a fel-­­dlágositást nyerte, hogy ez az öreg ur az énekesnő ttyja, ki nem rég érkezett meg vidékről. így állottak a dolgok, mindőn a detektív poszt­ói posztra menve, kérdezősködött Meining Mary fe- 51. Végre rá is akadt arra a rendőrre, aki ismerte őt. — Akkor hát helyen vagyunk, — szólt a detek­­;iv elégülten. — Tudja-e, hogy ennek az énekesnőnek izeretője van? — Tudom. — Tehát ismeri őt? — Látásból ismerem, mert gyakran láttam őt az ínekesnő társaságában. Erre a detektív felolvasta neki a személyleirást melyet a vizsgálóbíró Balmoral Armandtól kapott. — Ez az, — jelentette ki a rendőr. — Legutóbb azonban nem látható, nyilván azért, mert most a lány­iak az édesatyja van itt. — Látta ön ezt? — Láttam. A fehér szakállu férfi feltűnt nekem 3 kérdezősködvén, megtudtam, hogy ő az énekesnő atyja, aki látogatóba jött hozzá a vidékről. — Ez az öreg ur engem érdekelt, — szólt a de­tektív. — Mit gondol, otthon van-e jelenleg? — Alighanem otthon lesznek mindketten, mert csak estefelé szoktak elmenni hazulról. A detektív a közeli őrtanyáról egy polgári biz­tost vett maga mellé s ennek a társaságában felment az ötödik emeletre, ahol a házfelügyelőtől nyert fel­világosítás szerint Meining Mary énekesnő lakott. Azt is megtudták, hogy itthon van az öreg úrral, aki nem régen jött haza. A rendőr ezalatt a kapu köze­lében foglalt állást s feltűnés nélkül figyelte' a ki- és bemenőket. Ezalatt az ötödik emeleti padlásszobában nem éppen szerelmes szóváltás folyt a szoba lakói között. Az “atyus” ez egyszer nem viselt fehér körszakállt. — Utoljára mondom neked, Róbert, — szólt Ma­ry, — igyekezzél elpárologni Londonból, mert ez igy sokáig nem tarthat. Attól félek, hogy utoljára is fel­fedezik ittlétedet s akkor engemet is magaddal rán­tasz. — Feleded Mary, hogy én még milliomos lehe­tek? — Haha, — kacagott fel a lány gúnyosan. — A te millióid alighanem a holdban vannak. — Az angol bankban vannak azok lelkem! Bal­moral Armand ügyes fiú, nem hiszem, hogy valamit kisütni bírjanak rá s utoljára is megkapja a millió­kat. Akkor aztán osztozkodni fogunk. — Én ugyan nem hiszem, hogy abból a pénzből, amit igy remélsz, csak egy shillinget is lássunk. Ép azért legjobban tennéd, ha olyan helyre mennél, ahol rád nem találhatnak. E pillanatban csengettek kívül. Mindketten ösz­­szerezzentek. Mary kiment, hogy megnézze, hogy ki csengett, Clifford pedig gyorsan felkötötte a hamis szakállt, ami azonban a nagy sietségben nem jól si­került neki. — Ki van itt? — kérdezte Mary. — Levélhordó, — volt a válasz. Ezt csak azért mondta a detektív, hogy felnyis­sák az ajtót. A hé! legjobb vicce Bodros elmegy a szemor­voshoz, és elpanaszolja, hogy olvasás közben elmosódott fe­kete foltokat lát a papiron. Az orvos megvizsgálja a sze­mét, és egy szemüveget ren­del neki. Mary fel is nyitotta, mire a két detektív gyor­san belépett. A lakás mindössze egy előszobácskából és egy lakószobából állott. A törvény emberei rögtön benyitottak s ott ta­lálták a férfit . . . A szürke szkáll azonban oly rosszul volt felköt­ve, illetőleg oly ferdén állott, hogy hamis voltát rög­tön fel lehetett ismerni. Bodros másnap újra meg­jelenik a szemorvosnál, most már pápaszemmel. — Nos — kérdezi az orvos —, még mindig látja a fekete foltokat ? — Még mindig — feleli Bodros, — de szemüveggel most már sokkal tisztábban. A detektív egyszeriben ott termett s vállára tet­te kezét: — Ön foglyom! Az ekkép meglepett férfi hátrahökkent, arca ol> sárga lett, mint a viaszk. Mary rémülten bejött s kezeit összecsapva jaj­­veszékelni kezdett. — Legyen csendben, — szólt hozzá a polgári biztos. — Saját érdekében kérem, ne csináljon feltű­nést. A detektív pedig igy szólt szigorúan a férfihez — Vegye csak le azt a hamis szakállt. Ön Clifforc Róbert! — De mit akarnak önök? — kérdezte az utóbb isszeszedve magát és felháborodást színlelve. — Ön foglyom, — ismételte a detektív. — De kicsodák önök? És mi jogon merik az em bért magánlakásában megrohanni? Ez laksértés! — Mi a törvény emberei vagyunk. — válaszolt í defektiv. — Ide jöttünknek célja az, hogy önt letar áztassuk és a vizsgálóbíró elé állítsuk. — Csak nem ment el az eszük! — kiáltott Clií ord. — Mit keresnek önök rajtam ? Törvénytelen fel épésük ellen a leghatározottabban tiltakozom! —Tagadni merészeli, hogy ön Clifford Róbert“ — Akár az vagyok, akár nem, önöknek semm cözük hozzám, engemet hagyjanak békével. — Minek visel ön álszakállt? — Azért, mert ez a szerepemhez tartozik! Engen íagyjanak békével! Ma még játszanom kell s arra i :is időre, ami az előadás kezdetéig még hátra van lágy szükségem van. — Tehát nem tagadja, hogy ön Clifford Róbert — Az vagyok és most ajánlom magam! — Most harmadszor is kijelentem, hogy ön fog yom s velem fog jönni. — szólt a detektív. — Adj; neg magát szép szerével s ne kényszeritsen arra íogy erélyesebb eszközökhöz nyúljak. Clifford erre igy szólt lihegve: — Jól van! Elmegyek önökkel, de csakis azérí hogy elkerüljem a botrányt, de jegyezzék meg, hog; ennek önök fogják meginni a levét. Meining Mary sivalkodni kezdett. — Légy nyugodt, — szólt hozzá Clifford. — Ezel fz urak nyilvánvaló tévedésben vannak személyemé lletőleg. Ez a tévedés azonban csakhamar helyre főj. állni. A detektív most ily szavakkal fordult a leány­hoz: — Tudja-e, mit csinált ez a fiatal ur? — Os Istenem, engem ne bántsanak, — jajga­tott a leány. — Ma is mondtam neki, hogy menjen e’ innét s ne rántson engem is magával. — ön tehát tudja, mit csinált ez az ember? Mary hallgatott. — Beszéljen, — rivalt rá a detektív. — Önnek tudnia kell, miért bujt ide Clifford. Ha mindent bt nem vall, magát is bezáratom. — Az Istenért, ne tegye, — könyörgött a lány. — Nekem ma még fel kell lépnem s ennek elmara­dása miatt nemcsak jövedelemtől esnék el, hanem bírságot is kellene fizetnem. — Mondja meg hát, miért tartózkodott most ön­nél Clifford, holott azelőtt saját hónapos szobájában lakott? — Nem tudom, uram! Váltig mondtam is neki, kíméljen meg jelenlétével, mert sejtettem, hogy bajba kerülök miatta. — Figyelmeztetem, hogy ha kérdésemre határo­zott választ nem ad, akkor kegyedet is bekísérem, — szólt a detektív fenyegetőleg. Ez hatott. Meining Mary bevallotta, hogy Clif­ford Róbert Balmoral Viktória asszony meggyilkolá­sában részt vett. (Folytatjuk) BOLDOGTALANOK ÚJÉVE TOKIÓ — Még csak öt na­pos volt az uj év, amikor megkezdődött a reménytelen szerelmesek öngyilkossági szezonja. A Tokio kikötőjében levő Oshima szigeten, boldog­talan szerelmesek utolsó ta­lálkozóhelyén, egy férfi fel­akasztotta magát, menyasz­­szonya mérget vett be. TERMÉKENYSÉG LYON, Franciaország — Vlichele Montét 21 éves. asz­­•zonynak 8-ik gyermeke szü­­etett 7 éven belül. Két iker­pár volt a gyermekek közt, :ét gyermek meghalt. NEHÉZ ÜT PÁRIS — André Barret ká- Aháztulajdonos a legnehe­­:ebb utat választotta az élet­ül való távozásra. Felmá­szott a 170 láb magas Bastille >szlopra, 238 lépcsőt kellett násznia, mig a csúcsra ért, íztán leugrott. )r. Szabó uj palástja Az első magyar református gyház Nagytemplomában a arácsonyesti istentisztelet lőtt szép meglepetésben ré~ zesült az egyház lelkipász­­ora, Dr. Szabó István: A Ló­­. ántffy Zsuzsámra Nőegylet levében Csatlós Sándorné el­­>öknő átnyújtotta neki a leg­­\agyobb titoktartás mellett lew Yorkban megrendelt, re­­nek kivitelben készült gyö­­yörü magyar palástot. Dr. ; zab ót módfelett megörven­­leztette ez a szép ajándék, nely valóban ünnepi ado­­nány, mert az egyház, mely­­lek élén ő áll, ebben az év­ien megalapításának 70-ik évfordulóját ünnepli meg. Ju­­lileumi palástban fog Dr- Izabó a gyülekezet élén jubi­­álni. JÓSLAT Mi lesz az év legszenzáció­sabb hire? Washingtonban a külföldi nagykövetségek tájé­kán azt jósolják, hogy Krus­­csev még ebben az évben lelép a színpadról és Malinovszki tábornagy lép a helyére. Em­lékezünk, hogy a párisi csúcs­konferencia megfúrására ket­ten mentek: Kruscsev Mali­novszki kíséretében, vagy Ma­linovszki Kruscsev kíséreté­ben ... VARGA — DISZDOKTOR BERLIN. — Varga Jenőt a Moszkvában élő közgazdászt, a Humboldt Egyetem közgaz­dasági diszdoktorrá válasz­totta. Varga Jenő nagy tisz­teletben áll a szovjet világ­ban, mert már 40 év óta hir­deti, hogy Amerika és a kapi­talizmus halálra van Ítélve. Irta: TÖLGYEST MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE

Next

/
Thumbnails
Contents