A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-02 / 22. szám
8. OLDAL A Jó PÁSZTOR Pünkösd után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács. 14, 16—24 Az időben egy ember nagy vacsorát szcrze és sokakat meghiva. S elküldé szolgáját a vacsora órájában megmondani a hivatalosoknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készítve. És kezdék magukat mindnyájan sorra mentegetni. Az első mondó neki: Földet vettem s ki kell mennem megnézni azt, kérlek, ments ki engem. Másik meg mondá: Öt iga ökröt vettem és megyek megpróbálni azokat; kérlek ments ki engemet. Másik ismét mondá: Feleséget vettem, azért nem mehetek. Hazamenvén a szolga, jelenté urának mindezt. Erre megharagudván a házigazda, mondá a szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira s a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram, megtörtént, amint parancsoltad, azonban még mindig van hely. Akkor mondá az ur a szolgájának: Menj ki az utakra és a sövényekhez és kényszeritsd bejönni a járókelőket, hogy megteljék házam. Mondom azonban nektek, hogy senki ama férfiak közül, akik hivatalosak voltak meg nem ízleli az én vacsorámat. SZENTBESZÉD Nyolc napon keresztül fényes ünnepséget rendez az Egyház a tabernákulum csendjében rejtőzködő Krisztusnak. Erről zeng az ének, szentbeszédekben e szent titkot hirdetik a vallásos élet mélységeiben elmerülő és boldogságot találó'telkeknek; ezért öltözik virágos illatúra az oltár és száll az ég felé naponkint a kellemes illatú tömjénfüst. Valóban méltó, hogy ez az ünnep a katolikus léleknek boldogságos legyen, hiszen az öltáriszentség a nap világosságunk egén. E fényes ünnepség között eszünkbe kell, hogy jusson az is, aki hivatalánál fogva elsőrangú szerepet tölt be az isteni titok létrejötténél épen úgy, mint a kiszolgáltatásánál. Könnyen rájöhetünk arra, hogy kicsoda ez. Nem más, mint a felszentelt pap, akinek oly nagy méltósága van, amely messze felülmúlja még az angyalokét is: a krisztusi szavakkal leparancsolhatja az eget a földre és kezeiben tarthatja Azt, aki ,„z ég és földnek hatalmas Ura és Istene. Mit mondjak a papi méltóság szentségéről en- Uél többet? Tudja ezt nagyon jól a gonosz világ ér ízért támadja olyan hevesen a papságot, mert érzi, logy a papságon ejtett tiszteletlenség különös segítséget nyújt a hit legyöngitéséhez. Hiszen a pap és a szentmise, valamint az Qltá: iszentség közt szoros kapcsolat van. Nem lehet bán- 1 ani a papot, hogy egyszersmind ne ejtsünk csorbát i izeken is és fordítva is mondható: nem vagyok igaz tisztelője, és kevésre becsülöm én az Oltáriszentséget, ha nem becsülöm meg méltókép a papi méltóságot, melynek köszönhetem azt. Milyen viselkedést tapasztalhatunk a papsággal t zeniben ? Vannak közönyösek. Elismerik, hogy szükségük van papra a keresztelésnél, esketésnél és temetésnél. Vannak korlátolt értelműek, akik parancsolni akarnának a papnak. Mi fizetjük, a mi szolgánk legyen ! Nem gondolják meg, hogy a rendőrt, bírót, minden állami hivatalnokot is ők fizetnek és mégsem parancsolnak nekik, de ép az ellenkezője történik. Az ilyeneknek nem ártana megtanulni azt, hogy a pap csak az Mennek szolgája. Vannak gonoszok. Ezek nyílt ellenségek, mindenki észreveszi azt, hogy a gyűlölet hajtaja őket. Végül: az igazak csoportja. Ezek Isten szolgáját tekintik a papban és meleg szeretettel, ragaszkodással veszik őt körül, mint legnagyobb jótevőjét lelkűknek. A Dallas-i állaikeriben David Burks, 4 éves kisfiú meglovagolja a hatalmas leknősbékál. Az áooló hallotta, hogy David vágya c "ieknősbéke-Iovaglás" és a szabályok ellenére engedélyt adott arra, hogy e kisfiú e kívánsága teljesüljön. ............................................ A hatalmas Mississippi folyó Memphis, Tenn.-ben oly magasra emelkedett, hogy elöntéssel fenyegette az autóutat. 11 év óta ez volt a folyó legmagasabb vízállása Memphisben. AUSCHWITZI VÉRTANÚ EVANGÉLIUM Szent Máté 4, 18—21 Azon időben járván Jézus a galüeai tenger mellett, láta két testvért: Simont, ki Péternek hivatik és testvérét, Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe (merthalászok voltak). S mondá nekik: Jöjjetek utánam és emberek halászaivá teszlek titeket. Azok pedig mindjárt elhagyván hálóikat, követték Őt. Onnan tovább menvén, látott más két testvért: Jakabot, Bebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal kötözgették hálóikat s hivá őket is. Azok pedig mindjárt elhagyván hálójukat, követék Őt. . . És körülj ára Jézus egész Galileát, tanítván zsinagógáikban, hirdetvén az ország evangéliumát és meggyógyítván minden nyavalyát és nrnden. betegséget a nép között. SZENTBESZÉD Pünkösd után 2. vasárnap P.ÓMA. — Megkezdődött Maksymilian Kolbe lengyel vértanú boldoggáavatási pere. Kolbe atya az auschwitzi haláltáborban egy tizedelés alkalmával önként elvállalta a halált egy elitéit társa, Franciszek Gajowniczek lengyel őrmester helyett, mert az családos ember volt. Kolbe atya 1-94:1. augusztus 14- én. Nagyboldogasszony vigilliáján halt meg éhhalálra Ítélve. Egy lengyel katolikus hetilap munkatársa a boldoggáavatási per kapcsán beszélgetést folytatott Franciszek Gajowniczekkel. Franciszek Gajowniczek az Odera melletti Berzegben él ötven kilométerre Boroszlótól.. A riporter első kérdése: — Ismerte-e azelőtt is Kolbe atyát? Volt-e vele kapcsolata a táborban? — Egyszer trágyát hánytunk. Egyesek közülünk lent álltak a gödörben, a többiek fent. Akkoriban boldognak érezte magát, aki dolgozhatott. Hogy ezt a munkát végeztük, jött egy SS legény a kutyájával és egyikünket kihívta a gödörből. Kínozni kezdte. Emlékszem, leesett a szemüvege. Akkor tudtam meg, hogy az illető pap: Kolbe atya. — Miért kinozta az SS legény éppen Kolbe atyát ? — Talán tudta, hogy pap. Talán nem végezte Kolbe atya jól a munkát. Mert az ilyen munkát meg kell szokni. — Ez után az eset után gyakran látta Kolbe atyát? — A táborban kétezren voltunk. Senkinek sem volt neve, csak száma. Csak arra gondoltunk, hogy* ehessünk. Kegyetlenül kínoztak bennünket. Kiment munkára száz ember és hatvan jött vissza a saját lábán. A többit úgy kellett huznunk magunkkal, mert a kihallgatáson meg kellett lennie a létszámnak. Úgy huztuk őket vérbefogyva, agyba-főbe verve, trágyával bemocskolva. — Beszéljen valamit arról a bizonyos kihallgatásról. Valaki megszökött, igaz? Elfogták? — Nem hallottam róla semmit. Augusztus elején volt. Aratáskor. Talán nem is szökött meg, csak elbújt valamelyik gödörben. Mövt igy szokott történni. Aztán jöttek az SS-esk a kutyákkal és elfogták , ott helyben felkoncolták őket. A barakkot pedig, ahonnan valaki igy eltűnt, megtizedelték. — Jött a felügyelő és kiválogatta a gyöngéket. Mindegyiknek belenézett a szemébe és azt mondta. “Ez”! Rám i mutatott* Az SS-ek karon agadtak és felálitottak a barakk mellett. — Hogyan történt, hogy éppen maga helyett lépett ki Kolbe atya? — Nem emlékszem rá. A baj társaim .azt mondták, hogy gyermekeim!” — Hogyan értékeli Kolbe atya cselekedetét ? Hiszen ilyen helyen mindenki csak egyre gondol: hogy ő túlélje, — Önfeláldozás volt. Mások, nekimentek a drótnak, vagy más olyat tettek amiért agyonlövik őket. — És Kolbe atya ? — Ő mindig bátorított és vigasztalt. A táborban szüntelen biztattuk egymást. Ha valaki hozzájutott egy német újsághoz, nyomban elmesélte. Elmondta, hogy már nem sokáig tart. — Hogyan vigasztalt Kolbe atya? — Gyóntatott, az emberek lelkére beszélt. Egy másik papot, is ismertem, egy Józkowiak nevűt, akit az egyik krakkói kolostorból hoztak be, az is mindig gyóntatott. Éjszaka végezte gyóntatásait. — Mi járt azért, ha valaki gyóntatott ? — Elvitték a tizenegyes barakkba, ahonnan senki ki nem került élve. Minket, többieket is gyötörtek, de ahogy azokat kínozták, rettenetes volt nézni. Ott két napon belül meghalt mindenki. . . Az a bizonyos eset egyébként már a, második volt, hogy engem kivégzésre kijelöltek. Először 1940-ben Ítéltek halálra, májusban, háromszázad magammal. Agyon akartak lőni bennünket a X-es és XI.-es barakk között. Néhány órát vártunk a kivégzésre, de viszszavonták a parancsot. — Miért akarták önöket agyonlőni ? — Valószínű, hogy amiatt a vonat miatt, amelyet Krakkó mellett röpítettek a levegőbe. Egy német divizió ment a frontra . . . — mikor Kolbe atyát elvitték a halálkamrába, beszéltek róla a táborban? — Hogyne. Körbe jár hire, hogy azt végzik ki, aki a lelket tartotta bennünk. Legtovább ő élt kamrában. Tizenkét napig- > — Ez annyit jelent, hogy fizikailag erős és szívós volt? — Dehogy is! Annyit jelent, hogy nem tört meg lelkileg. Voltak esetek, hogy a legegészségesebb ember hirtelen összeroppant és meghalt, vagy nekiment a drótoknak. — Miyen kamrába került Kolbe atya? — Nehéz megmondani. Amikor a háború után újra elmentem Auschwitzba, egy baj társam, aki ott dolgozik, megmutatta az egyik kamrát. Egy kereszt van a falába karcolva. Valószínű, abban ült Kolbe atya. De hogy biztosan az volt-e, nem tudni. Franciszek Gajowniczek egy másik társának is köszönheti életét. Az a konyhán dolgozott, onnan némi ennivalót tudott hozni. A csoport egyébként, amelyben Kolbe atyával együtt szenvedett, úgyszólván teljesen elpusztult. 180Q emberből mindössze 48-an maradtak életben. — Nem okozott-e önnek va-IfcnLféle lelkiismer ettfurdalást, hogy Kolbe atya ön helyett meghalt? — Mindenki tudta, hogy ma ez hal meg, holnap pedig amaz. Mindenkire ugyanaz a sors várt. A papokat később Dachauba vitték. Egy alkalommal azonban nyolcvan lengyel papot Zamojszczes környékéről az auschwitzi haláltáborba irányították. Itt egy kőutat építtettek velünk. Mezitláb kellett huzniuk a hengert az éles kövön. Egy szálig mind elpusztultak. Franciszek Gajowniczeket harmadszor is halálra ítélték. Negyvenfokos lázat kapott és az orvos kijelölte, hogy el kel! pusztítani. Annak köszönhette életbenmaradását, hogy láza hirtelen leesett. így került haza három halálraitélés után. Otthon szegénység és nyomorúság várta. Két fia, egy 18 éves és egy lő éves legényke is a háború áldozata lett. A varsói felkelés után haltak meg. Maga is egy fé.tucat betegséget szedett össze a táborban. Megmentőj ével sokat foglalkozott és foglalkozik azóta is. Többször meglátogatta a Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett telepet, a hatalmas kiadóvállalatot, amelyet Kolbe atya annyi fáradsággal és szenvedéssel alapított meg. Egyetlen kis képet őriz róla a fiókjában. Felírása: “Maksymilian Kolbe ferences, aki életét adta felebarátjáért.” Galileában Jézus egy alkalommal a tibáriási tenger mellett járt azért, hogy az apostolságra meghívja Pétert és Andrást, Jakabot és Jánost. A tenger partján észrevett az Úr két hajót: az egyikben volt Simon, aki Péternek hivatik, azaz kőszirtnek, szirterős férfiúnak; a másikban volt Simon-Péternék fitestvére: András, ami görög szó és magyarul annyit jelent, hogy bátor, férfias és erős. Krisztus belépett az egyik hajóba, amely Péteré volt és onnan tanította az összesereglett népet, aztán megparancsolta Péternek, hogy vesse be hálóját a tengerbe, aki engedelmeskedett és oly sok halat fogott egyszerre, hogy a háló szakadozott és a halak bősége megtöltötte mind a két hajót. Itt hívta meg másodszor az Ur Pétert és Andrást apostolaivá, részint a csodálatos halfogással, részint pedig szóval, mondván: Jöjjetek utánam, én foglalkozástokat sokkal jobbra s magasztosabbra változtatom és emberek halászaivá teszlek titeket, hogy az embereket a világ romlottságából kivonjátok és a mennyországnak megnyerjétek, Péter és András mindjárt elhagyták hálóikat és követték Jézust; elhagyták hajóikat, a házaikat, halászati foglalkozásukat, szolgáikat, szüleiket és rokonaikat, családbelieiket és minden egyebet Szent Péternek Krisztushoz intézett érne szavai szerint: “íme, mi mindent elhagytunk és téged követtünk, mi lesz tehát most velünk?” Péter és András meghívása után Jézus egy kissé távolabb ment és látott két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát s testvérét, Jánost, amint atyjukkal Zebedeussal kötözgették hálóikat; ezeket is meghívta az Ur, akik részint Krisztus hivó szózata által, részint a csodálatos halfogás folytán, részint pedig társaiknak, Péternek és Andrásnak példája következtében felbuzdulva követték Krisztust, elhagyván hálóikat és atyjukat és mindenüket. Ez volt az apostolok második meghívása. Az apostolok ezen négyes fogatán emelkedünk fel az égbe; eme négy szögletkövön épült az első Egyház. Péter ugyanis példájával int minket, hogy Krisztus hivó szózatának engedelmeskedjünk; András példájával int minket, hogy a meghívásnak férfiasán eleget tegyünk; Jakab arra int, hogy az ellenséget el kell ejteni; János pedig példát nyújt nekünk, hogy mindezek betöltésére gyakran esedezzünk a jó Isten rnalasztjáért. E négy apostol buzgósága szolgáljon nekünk például. Elválaszthatatlanul csatlakozzunk Krisztushoz s hagyjunk el mindent, ami a legfelségesebb Isten-emberrel való összeköttetésünket megzavarná. Midőn arról van szó, hogy Krisztushoz tartozik-e valaki, vagy Krisztus-ellenes, nyilvánosan ad juk jelét annak, hogy mi Krisztus hívei vagyunk, akiért, ha kell, mindenről lemondunk s követjük Öt. M AMERIKAI VÖRÖSBEGY Az amerikai és kanadai tavasz egyik első jele a vörös begyü robin (rigóféle) meg írkezése. A him az első meleg szelei szárnyán jön északra, a nős,ény rendesen néhány nappa később jön. Van néhány robin, mely ismeretlen okból nem vándoro 'isszel délre a többi madarakkal. A robin (turdus mígrato•ius) a rigók családjába tartozik. A közönséges rigó melle pettyes, a robiné egyszinü, De a családi vonás kiütközik a fiatalokban, amelyek petytyes mellel születnek. A teljesen kifejlett robin arról, hogy fején a fekete illetve sötét szinti tollak mélyebbre nyúlnak. A robin ritkán, előfordul Európában, Angliában is, de ezeket eltévedt vándoroknak tekintik. I kínai piac OTTAWA, Ont. — Hamilton földművelésügyi miniszter, Hong Kongból visszaérkezve beszámolt a hatalmas üzletkötésről, amelyet a kanadai kormány megbízásából végzett a kinai kommunista kormánnyal. Parlamenti beszámolója során megemlítette a miniszter, hogy a mezőgazdaságot írintő és példátlanul nagy üzlettől eltekintve, a kinaiak még más iparcikkeket is foglak vásárolni. Többek között említette, hogy a kanadai tejkor, fagyasztott ételek, kannás árucikkek, épületfa, aluminium, újságpapír és sok más árucikk találhat piacot Kínában. A hamburgi biróság nem ismerte el, hogy Anna Anderson (alsó) sronos Anasztázia orosz hercegnővel, II, Miklós cár legfiatalabb leányával (felső). MADRID. — Antonio Ordénez, a világhírű bikaviador összeállította eddigi karrierjének mérlegét: kilenc év alatt 1250 bikát ölt meg, tizennégyszer sebesült meg viadal közben, de arra a legbüszkébb, hogy Ernest Hemingway regényt irt életéről. vönnyen felismerhető téglavörös melléről és szürke hátáéi. A him fej- és farktollai söétebbek mint a nőstényé. A •obinra talán legjellemzőbb, ihogy a gilisztát huzza ki s >ázsit alól. Tavasszal gyönyörűséggel hallgatjuk vidám ínekét, amely két és három hangú ütemekből áll. A robin igen elterjedt ma iár. Kanadában egészen a? északi fahatárig mindenüti otthonos. De van egy válfaja, amely a Sziklás Hegység nyugati lejtőin fordul elő British Columbiában. Jó megfigyelő legyen, aki a szabad mezőn felismeri á nyugati robint a farktollain levő fehér sáv kesk.enységéről és
