A Jó Pásztor, 1961. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-26 / 21. szám
2. OLDAL (THE GOOD SHEPHERD; _______Founder: B, T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefons CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI Így évre _________ FéJ évre_________ DIJAK: _$6.00-$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year _______________$6.00 Half Year __________$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio UTRAVALÓ Nehéz podgyásszal megrakott repülőgépen utazik Kennedy elnök a budapesti hóhérral való találkozásra Bécsbe. Viszi magával a laosi és a kubai vereséget, a kongói és a berlini veszélyt, Dél Vietnam és Sziám lidércnyomásait. És egy szovjet szótárt is visz magával. Pihenőóráiban lapozgatni fog ebben a hamissággyüjteményben, nehogy Kruscsevvel beszélgetve megfeledkezzék egyes szavak szovjet értelméről. Például, egy pillanatig sem szabad megfeledkeznie arról, hogy demokrácia diktatúrát, rendőrállamot jelent. Koreai Demokratikus Köztársaság. Német Demokratikus Köztársaság . . . Békés együttélés azt jelenti, hogy jaj annak, aki a szovjetet nem hagyja békén . . . Egyáltalán, mit jelent béke? Azt jelenti, hogy atombombás rakétákkal nem lövöldöznek, hanem csak fenyegetőznek. Amióta genfi békés együttélés van a hidegháború színpadán, Kruscsev 130 rakétafenyegetést bocsátott ki ... A népek önrendelkezési joga — ez mit jelent? Kruscsev azt mondja: Az én népem 1917-ben szavazott s választása egyszersmindenkorra szól. Castro még határozottabban nyilatkozott: Választás nem lesz, mert a népnek nem kell választás ... Mi a leszerelés? Kruscsev szeret közmondások formájában politikai nézeteket vallani. Ami az ellenőrzést illeti, az ő elve: Ha akarom, vemhes, ha nem akarom, nem vemhes . . . Szovjet technikai szakértők Ázsiában és Afrikában — miféle népség ez? Tisztek, katonák és titkosrendőrök civilben . . . Mindebben éppoly kevés humor van, mint abban a viccben, hogy Kennedy egyszer (vagy talán többször) felsóhajtott: “Óh, miért nem Nixon győzött?!” HALLGATNI ARANY Az amerikai hadvezetőség “Military Review” cimü hivatalos katonai folyóiratának május számában olvasni léhét — az oroszok is olvashatják —:, hogy mi ismerjük 37 szovjet rakétaállomás helyét, köztük az egyiket, amely alig 500 mérföldnyire van Alaszkától. És tudjuk 14 orosz rakétagyár helyét is. Továbbá arról is informálja a “Military Review” az orvosóit, hogy hány amerikai messzevivő rakéta van kilövésre készen amerikai állomásokon. Mi lesz, ha az orosz kémszolgálat pár centért megveszi ezt a folyóiratot? És mi lesz, következésképpen, ha az oroszok áthelyezik máshová azokat a rakéta állomásokat és üzemeket? Bizony, bizony, jól kiszolgáljuk mi az orosz kémszolgálatot. Nem tanultuk meg az ősi bölcsességet, hogy hallgatni arany. GYILKOS URAK FIGYELMÉBE A kanadai országos kormány törvényjavaslatot terjesztett elő, amely a halálbüntetést előre megfontolt, hidegvérrel végrehajtott gyilkosság eseteire korlátozza, különbséget tesz főbenjáró és nem főbenjáró gyilkosság közt. Ez a javaslat több megértéssel találkozhat, mint a halálbüntetés eltörlése általában. Mert kétségtelen, hogy vannak esetek, amikor a halálbüntetés tulszigoru és mégis a bíróságok kénytelenek alkalmazni, miután a törvény azt határozottan előírja. A halálbüntetés általános megszüntetése ellen van egy megdönthetetlen érv: az, hogy minden esetben fennáll a kegyelmezés lehetősége. NEM ÉLHETNEK PROPAGANDA NÉLKÜL PARIS. — A repülőgépgyárosok szövetsége május 26-tól kezdve több napon át kiállítást és mutatványokat rendez s erre az alkalomra meghívta Párisba Yuri Gagarin őrnagyot, a szovjet első űrhajóst. A szovjet kormány készséggel megadta az engedélyt Gagarinnak, hogy külföldre utazzék, mert biztosra vehető, hogy vissza fog térni hazájába, ahol fejedelmi jutalmat, négyszobás lakást kapott. Jelentette tehát Moszkva Párisnak, hogy Gagarin még — május 31-én Párisban lesz. De Gagarin május 31-én mégsem lesz Párisban. A francia kormány ugyanis értesítette a szovjet kormánymányt, hogy mivel május 31-én Kennedy elnök Párisba érkezik, a rendőrségnek nem lenne módjában Kennedy és Gagarin személyi biztonságáról egyidőben gondoskodni. így füstbement a szovjet propagandisták terve, hogy Kennedy érkezésének napján előtérbe tolják az ő űrhajósukat. AJó PÁSZTOR A kanadai parlament épülete Ottawában, ahol Kennedy elnök beszédei intézett a kanadai törvényhozókhoz. Baloldalon az angol királynőt képviselő George P. Vanier kormányzó arcképe látható. Jobboldalon: Diefenbaker kanadai miniszterelnök. A CSÁSZÁR BORBÉLYA Irta: JOSEPH KESSEL Cseng hatalmas császár volt. Egész Kina fölött ö uralkodott. A dallamok, az illatok, a fényes templomok és a homályos kápolnák, az asszonyok epekedő tekintete, az alattvalók tömege, gazdagok, nyomorultak vagy tudósok, verőfényben és árnyékban mind á Nagyin* dicséretét zengték. A lakomák főmestere naponta újfajta háromszáz fogást tálalt fel asztalára, a legjobb zenészek uj és uj dalokat pengettek előtte, amilyeneket isteni füle még soha nem hallott, kedvenc asszonyai pedig a kéj titkos könyveit tanulmányozták, hogy boldoggá tegyék. Cseng azonban már gyermekkora óta ismerte a boldogságot. Belefáradt. A legeredetibb dáliám számára egyhangú zümmögés volt, a legpompásabban elkészített csemege izetlen fogás, és ha biborszinii családi sárkányfaragásokkal díszített aranyágyára gondolt, számára ez is csak örömtelen órák fészke volt. Nagy háborúkat indított. Földig romboltatta le a falvakat, végig fosztogatta a városokat. Gigászi virágokként, égig csaptak fel a lángok, de mindez túl kevés volt ahhoz, hogy unalmát elűzze. Felolvastatta a bölcsek müveit. Sok jótanácsra lelt bennük és kevés örömre. Gyászos látomások látogatták. Csengben lassanként elhatalmasodott a halál utáni vágy, annyi bátorsága azonban nem volt, hogy magától kóstoljon bele a másvilágba. Minden reggel, amikor a napsugarak oldalról rácsaptak a tiltott város hepehupás háztetőire és úgy tűnt, hogy felverik az utcákon szálldogáló aranyport, az eunuchok és az udvaroncok bevezették a felséges szobába Lang-Fut, a császár borbélyát. Megtört szemű öregember volt Lang-Fu, mozdulatai aprólékosak és biztosak. Homlokát- földig hajtotta, s szürke varkocsa Cseng lábát súrolta. Majd egyik segédje felé fordult, aki a felszentelt borotvákat vitte utána és esdekelve kérte a császárt, jelölje ki azt, amely felséges arculatát fogja érinteni. Volt a borotvák közt olyan, amelynek fogantyúját rőt aranyból verték, volt közöttük igazgyöngyökkel kirakott volt olyan is, amelyet kék türkizek- és olyan, amelyet vérvörös rubinkövek ékesítettek. Volt közöttük egy olyan is, amelyet egyszerűen fekete ébenfába ágyaztak és amig amazok pompás játékszereknek látszott, emez fenyegető és dölyfös volt, mint valami szép fegyver. Soha a császár szeme nem méltatta figyelemre ezt a csupasz borotvát. Aznap azonban, amikor úgy érezte, hogy élete éppoly hitvány és hízelkedő, mint a palota ölebei, erre esett a választása. És azalatt, amig a kemény és merész penge orcáját érintette, a császár arra gondolt, hogy a borbély egyetlen mozdulata megszabadíthatná nyomorult életétől. Kikergette kamarásait, eunuch jait, szolgáit és a segédeket s egyedül maradva Lang- Fuval, igy szólt hozzá: — Borbély, úgy döntöttem, hogy meghalok és erre téged szemeltelek ki. Lang-Fu térdre esett, a császár pedig a parancsnál követelőbb nemtörődömséggel tette hozzá: — Mielőtt, eljönne az ujhold, amikor te akarod és anélkül, hogy előre értésemre adnád, átmetszed a torkomat. Az öreg borbély testében remegni kezdett. Szólásra akarta nyitni a száját, hogy tiltakozzon, de Cseng engesztelhetetlen tekintetére homlokával a padlót érintette és igy suttogott: — A Menny Fiának óhaja teljesülni fog. Majd lassan megtörölgette borotváját, melynek éje meg megvillant a napfényben és folyvást hátrálva, megtört szemmel távozott. A császárt valami derűs elégedettség töltötte el. Megszokta, hogy mindenütt vakon engedelmeskednek neki, olyannnyira, hogy pillanatig sem kételkedett: öreg szolgája teljesíteni fogja parancsát. Cseng végzete most már ott állt, megírva a Sors könyvében. A napfényt hirtelen ragyogóbbnak kezdte látni és szemét szeretettel legeltette a szobáját megtöltő aranytárgyakon és drágaköveken. A nap dallamosan, könnyen telt el. Mint rendesen, Lang-Fü másnap is eljött, hogy megborotválja. A császár biztos volt benne, hogy a borbély nem hajtja azonnal végre a parancsot. Szorongással figyelte a borbély kezejárását, aggodalmát azonban igyekezett elfojtani. A művelet, mely a császár számára gyászszertartás jelleget kezdett ölteni, egy héten keresztül békésen ismétlődött. Amilyen mértékben rohantak a napok, minden reggel egyre inkább úgy érezte a császár, hogy megfagyasztja a ráleselkedő halál lehelete. Igyekezett leolvasni sorsát az öreg borbély arcáról. Ennek arcvonásai azonban mozdulatlanok voltak, tekintete üres. És minden dolog nagyszerűvé kezdett válni a császár előtt: az emberek közelebb kerültek hozzá; a nők mosolyának értéke kimondhatatlanul nagy lett. Szivét valami nagy, nagy gyöngédség töltötte be és néha rajtakapta magát, hogy epedve sóhajtozik. Nem szerette többé látni, hogyan öli meg az árnyék lassanként a világosságot és hogyan változtatja át székvárosát mély és kongó szakadékká, mely fölött a hold szomorkodik. Balzsamosak és zamatosak ANYÁM TYÚKJA Irta: PETŐFI SÁNDOR Ej, mi a kő! tyukanyó, kend A szobámban lakik itt bent? Lám, csak jó az Isten, jót ád. Hogy fövitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá. Még a ládára is fölszáll. Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyukanyó, hát Jól megbecsülje kend magát. Iparkodjék, ne legyen ám Toj ás szűkében az anyám. Morzsa kutyánk, hegyezd füled. Hadd beszélek mostan veled. Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberül szolgáltál. Ezután is jó légy. Morzsa, Kedvet ne kapj a íyukhusra. Élj a tyúkkal barátságba' , . , Anyám egyetlen jószága, Ludas Matyi a hentesboltban Szintér: egy pesti hentesüzlet. — Kérek tizenöt deka párizsit. Nagyon szépen kérem, vékony szeletekben ... — mondom igen szelíden, abban a reményben, hogy ezúttal talán nem kerül harcra sor. A hustorony segéd háromfelé vág egy rudat. Hány felé vágta volna, ha nem kérem nagyon szépen? Papírra teszi és a mérlegre csapja, hogy a mérleg nyelve kétszer ide-oda vágódik a 0 és a 100 között; akkor aztán lekapja róla. — Lehet öt forint?! — s máris csomagolja. Egy pillanatig tétovázom, harcba szálljak-e vele. De máris döntök: igen, Az utóbbi időben annyiszor futamodtam meg gyáván ebből az üzletből — forintokkal vagy ehetetlen mócsingokkal becsapottan —, hogy önbecsülésem visszaszerzésének egyetlen módja: ma én győzök . . . Bár az ellenfél karja olyan, mint nekem a derekam, tehát a nyers erő kétségtelenül az ő oldalán van. A sziporkázó szellem viszont az enyémen, s ez a fő, ez dönt itt ma. A szóharcban lehengerlem majd. így hát méltóságteljes elszántsággal a következőképpen válaszolok: — Ajánlata nem korrekt. Még pedig kétszeresen nem az. Először, mivel lekapta a mérlegről a parizeremet, mielőtt megállapíthatta volna pontosan hány dekát nyom . . . A nyers erő a pult másik oldalán szúrósan rám néz: — Azt csak maga hiszi, mert maga laikus. Én kézbeveszek egy darabot, már megmondom hány deka! — Ezt én nem hiszem, kérem. Az emberi becslőképességnek is van határa . . . — Tehetünk egy próbát — feleli nyersen —, magáról is pontosan megmondom, hány deka, csak egy percre kapnám derékon . . . Nem, nem. Maradjunk csak eszmei síkon. Fölemelt hangon folytatom: — Másodszor: azért nem járt el korrektül, mert ha megállapíthatta volna is, hogy hány deka, maga nem fejszámolómüvész. Kizárt dolog, hogy fél másodperc alatt kiszámíthat ennyi és ennyi parizer ellenértéke éppen, de éppen kerek öt forint. — És ha igen?! — s mintha készülne átugrani a pulton. Nem, ma nem hagyom abba a harcot, semmi áron. Legrosszabb esetben is a késő korok fellelik majd síromat itt, a hentesüzlet keramitkockái alatt. És miközben gondterhelten próbálják összerakosgatni rapityára tört csontvázamat: kegyelettel fognak megemlékezni rólam, aki életemet áldoztam a vevők szent ügyéért! Ezen magasztos gondolatok közben noteszt és ceruzát veszek elő, s gyorsan kiszámítom, hogy öt forintért tizennyolc és fél dekagramm parizer jár nekem. — Tegye vissza csomagomat a mérlegre, hentes kartárs. Ha a tizennyolc és fél dekát nyom, hajlandó vagyok ünnepélyesen bocsánatot kérni öntől, sőt társadalmi munkában föl is seprem a boltot. Szelíden kiveszem kezéből a parizert, mielőtt hozzám vágná, és ráhelyezem a mérlegre. Tizenhat deka. Önelégülten leveszem, lépnék a pénztárhoz, de ő kijön a pult mögül, s elállja az utamat. Segélykérőén nézek a harcot végig figyelő üzletvezetőre . . . S ő egy kézmozdulattal megállítja a nyers erőt. Hurrá, a vevő mellé állt, győzött az igazság! Nem volt hiába a harcom, most nyilván megleckézteti a helytelen magatartást tanusitó segédet, s a vevőkkel szembeni mindenkori pontosságra, udvariasságra inti . . . — Gusztikám, — mondja az üzletvezető —, hagyd a fenébe a pasit. Dunai Ferenc voltak az órák, mint a legpompásabb gyümölcsök. ő azonban attól kezdve, hogy a hajnal halványan megcsillogtatta a skarlátvörös sárkányok hideg szemét, egy mohó kezet érzett, amint mellére nehezedik. Ilyenkor felébresztette álmából szorosan hozzásimuló éjszakai ágyastársát, csakhogy ennek sem sikerült szorongását elűznie. Nehéz szívvel, feszülten figyelve várta a császár a borbély jöttét. Egy reggel Lang-Fu egy árnyalattal nehezebben helyezte a pengét Cseng torkára, aki úgy érezte, hogy az most fog belemélyedni. A kővémeredt császár már-már elkiáltotta magát: “Megállj!” A borotva máris gyorsan, könnyen továbbsiklott. Ennek a pillanatnak érzése azonban nem hagyta többé el Csenget. Amikor a borbély, varkocsával a földet súrolva eltávozott, a császárból a megkönnyebbülés sóhaja tört fel. Az életet oly izzónak érezte, mint valami csatadalt és oly kellemesnek, mint egy lótuszokkal telehintett tó fölött lengedező szellő fuvallatát. Gőgösen szívta a levegőt és büszkébben húzta ki magát, mint egy háborús győzelem után. És már nem akart meghalni. Akkor pedig, hogy isteni személyét megkímélje egy parancsvisszavonás szégyenétől, lefejeztette Lang-Fut, a hü borbélyt. KILENC ÓRA ÉS KILENCVEN PERC CULVER CITY, Calif. — Hoyt és Betty Mull házassága mindössze 9 óráig tartott. A boldog fiatal férj agyonlőtte a boldog fiatal asszonyt, mert a lakodalmi pártiról eltűnt és csak 90 perc után jött viszsza. Talán első férjével volt találkája a 25 éves ifjasszonynak? . . . Kék menyasszonyi ruha volt a fiatalasszonyon, amikor, három sebből vérezve, holtan feküdt a szoba padlóján. A férj, akit gyilkosság cimén letartóztattak, azt mondja, hogy veszekedtek és eközben véletlenül elsült a pisztolya. Háromszor egymásután véletlenül elsült a pisztoly? . . . A JÓ PÁSZTOR 53
