A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-10-14 / 41. szám
2. OLDAL « -»/,•*» A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI ügy évre _________ **1 pvrp ________ DIJAK: I SUBSCRIPTION RATES: _______$6.00 One Year_______________$6.00 ________$3.50 1 Half Year S3.5C Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio KRUSCSEV NÉPSZERŰSÉGE A hir röviden ennyi: a new. yorki rendőrség letartóztatott egy Richard Hogan nevű 22 éves fiatalembert, aki átmászva a UN kerítésén, egy úgynevezett “Molotov-koktélt” szorongatott a kezében. Ezt akarta a szovjet cirkusz igazgatójának, a világ egyik legnagyobb zsarnokának becstelenségben megkopaszodott fejéhez vágni. Kruscsev állandóan azt hangoztatja, hogy milyen “népszerű” ő a külföldi országokban. Milyen lelkesedéssel fogadja őt a nép, — őt, a világ proletáriátusának megváltóját, a nagy békeapostolt. Ami igaz, az igaz. Népszerűségben nincs is hiány. Hiszen már megérkezésekor ezrek és ezrek tolongtak a kikötőben, hogy valami aprósággal kedveskedjenek neki. Volt, aki rothadt záptojást akart feléje hajigálni, mások csak néhány “üdvözlő” szóval adtak kifejezést rokonszevüknek. Elhalmozták a becéző nevek tömegeivel. Mondták neki, hogy tömeggyilkos, hóhér, mészáros és még ki tudja felsorolni a többit . . . ? Kruscsev látható örömmel sütkérezett a népszerűség fényében. Talán csak az fájt neki, hogy bomba nem robbant a távolban, hiszen a bomba a népszerűségnek legmagasabb foka. Most megkapta volna, ha a new yorki rendőrség nem lépett volna idejekorán közbe. De ugylátszik az amerikai rendőrség nem szereti a szeretetnek és hódolatnak ilyfajta megnyilvánulásait. Ezekután nyugodtan elmondhatja a világ, hogy a szovjet diktátor “bombás” fogadtatásban részesült. A világ kíváncsian várja, vájjon mindezekről hogyan fog a továrisoknak beszámolni. “Elvtársak, — harsogja majd a fáradt munkásoknak, akik túlóra nélkül kénytelenek hallgatni a beszédet —, egész Amerika a lábaim előtt feküdt. (Ez igaz is) Hatalmas tömegek kisértek mindenfelé. Ezek kiáltoztak valamit, én azonban nem értek angolul. Ami pedig azt a bombahistóriát illeti, mondhatom, nagyon jót mulattam rajta. Az egész egyike volt azoknak az amerikai blöfföknek, amelyekben a yenkik olyan utolérhetetlenek. Ezzel a meghiúsult kísérlettel újabb csapást mértünk az imperialisták fejére. Ünnepeljük meg ezt azzal, hogy az eddiginél még többet dolgozunk . . • ” KÁDÁR JÁNOS TÖRTÉNELMET CSINÁLT Kádár Jánosnak, Budapest hóhéra segédjének, sikerült az, ami eddig még senkinek sem sikerült az Egyesült Nemzetek new yorki palotájában: Elérte azt. hogy amikor szólásra emelkedett, a jóérzésü UN delegátusok sorra kivonultak a teremből, faképnél hagyták. Nem akarták, hogy a politikai bélpoklos lehellete megüsse arcukat. A faképnélhagyás a legsúlyosabb sértés privát vagy közéleti társaságban. Ez a legsúlyosabb sértés a legkevesebb, amit az orosz zsarnokok kitartott pribékje megérdemelt. HOL VAN A MŰSZAKI ZÁR? r Hol van a kerités? A kerten belül vagy kivül? A pesti Népszabadságban egy “haragszom rád”cikk jelent meg, amelynek szerzője dühösen kikel Raab osztrák kancellár ellen, egyebek közt azért, mert olyasmit mert állitani, hogy vasfüggöny van Ausztria keleti határán. Azt irja a haragos népszabadságos Írnok, hogy a műszaki zár nem Ausztria határán, hanem a magyar népköztársaság területén van. (A vasfüggönyt nem a nevén nevezik a népidemokraták, hanem műszaki zárnak nevezik, mert akasztófára való ember házában nem szeretnek kötelet vagy szegesdrótot emlegetni . . . ) CSENDES PROPAGANDA A szovjet országokban hangos dobveréssel biztatják a munkásokat, hogy keressenek-kutassanak jobb termelési módszereket s hasznos ötletekért jutalmat ígérnek. Nosza rajta, elözönlik az üzemvezetőségeket mindenféle jó és rossz, okos és ostoba ötletek. És mert a hangos dobverés szokásukká vált, a kommunisták nap-nap mellett kikürtölik a legjelentéktelenebb újítást is. Nálunk az efféle propaganda csendesen, szinte észrevehetetlenül folyik. Az ipari üzemekben, a közhivatalokban szívesen vesznek jó tanácsot és azt bőségesen jutalmazzák. A Civil Service Commission most — egyszer egy évben — beszámol az elfogadott ötletekről és újításokról. Jelenti, hogy a múlt évben 189,000 kormányhivatalnok okos ajánlatait fogadták el, ezek ré% ... v Tulajdonosainak azonnal ki kellelt ürileniök ezt a 75,000 dollárt érő házai, miután a föld valósággal megnyilt alatta Californiában, a malibui Escondido Beachen. A MAGYAROK LISZTJE NÉPME'E A TÖRÖK HÓDOLTSÁG IDEJÉBŐL A peregi malomban négy- j száz évvel ezelőtt törökök is őröltek, magyarok is. Idejárt Hamzsa bég, a mindenható török helytartó. Innen vitte haza a finom lisztet, a magáét, de vitte a másét is. — Kicsire nem nézünk — ez volt a szavajárása. A magyarok hallgattak, mert nem mertek kikezdeni a hatalmas béggel. — Ha ti nem mertek, majd merek én! — mondotta Háborgó János, aki állandóan tüzelt a török megszállók elen, ezért is hívták Háborgónak. Egy szép tavaszi napon, amikor már fogytán volt a kenyér, Hamzsa bég és Háborgó János együtt őröltek a Deregi malomban. Forgott a lágy malomkerék és ömlött a finom, hófehér liszt a török zsákjába. Emberei egyremásra hordták a tilt zsákokat a szekérre, mig a bég a malom lócáján falatozott. Ezilatt Háborgó János gyorsan bebújt a legnagyobb zsákba és odasugta az egyik molnárlegénynek : — Rakj fel szaporán a bég szekerére! A többi az én gonlom. A molnárlegény felkapta a nehéz zsákot és szuszogva vitte a szekérre. — Az apádat! Ne szorítsd úgy a nyakam — nyögte János. A molnárlegény gondosan letette legfelülre a zsákok tetejére. Minthogy a bég nem bízott senkiben, maga hajtotta a lovakat. Ment is simán minden, a bég álmosan dudolgatott, még el is bóbiskolt a bakon. A vidék békés és mozdulatlan volt, akár a zsákok. Jámbor jószág egy ilyen pukkadásig megtelt zsák, de csak addig, mig Jánosunk meg nem unta a dicsőséget. Ekkor nagyot bökött fejével, mire a zsák engedett és János feje félig, kibújt a zsákból. Kémlelte a vidéket. Épp egy szegény magyar tanyáján hajtották át. János nem sokat gondolkodott, legurította az egyik zsákot. Nemsokára egy szegény özvegy háza előtt hajtottak el. Férje a török elleni harcban esett el és öt gondozatlan árvát hagyott hátra. Jánosunk itt egyszerre két zsákkal gurított le. Meglátták ezt a kis árvák és olyan örömtáncot jártak, hogy emberünk meg nem állhatta, hogy gyorsan j még egy harmadik zsákot is gurított a gyermekek lába elé. így ment ez napszálltáig. Ahol éhező, szűkölködő magyarok laktak, Jánosunk mindenütt leguritctt egy-két zsákkal. Végül már csak egy zsák maradt, amelyikből János kibújt. A bég nem vett észre semmit, de bizony észrevették a lovak. Könnyű volt a szekér, a lovak meg éhesek, igy aztán ügetni, majd vágtatni kezdtek hazafelé. A vágtató szekérről János nem mert leugrani, igy hát szépen visszamászott a zsákba, a vágts^ivljovak pedig felébresztették a bóbiskoló béget. aki ösztönszerüen visszanézett, de ki is rázta a hideg nyomban: a szekér üres volt! — Allah! — fohászkodott és megrántotta a gyeplőt, hogy a lovak megálljának. De ekkor jött az igazi borzalom ! Az egyetlen zsák, mely még a szekéren maradt. feltápászkodott, és lassan, óvatosan, mintha csak dzsin, vagy szellem járna benne, megindult a szekér vége felé. Kétségtelen volt, hogy az utolsó zsák is meg akar lépni. Több sem kellett az álomittas bégnek. Leugrott a szekérről, és iszkolt, amennyire a potroha engedte, a szomszédos erdőbe. Csak az erdőből mert viszszatekinteni. Ekkor újabb meglepetés érte: a szekér is eltűnt, Közben ugyanis az történt; hogy Háborgó János kibújt. ,a zsákból és látva, hogy a bég, eszeveszetten menekül, s&éT nyugodtan felült a bakra és visszahajtott a malomba. — Most legalább magam is kocsin viszem haza ke'iü ke lisztemet — gondolta, dr legjobban mégis annak örült hogy estére sok magyar gye rek eszi majd jóizüen a friss lángost és a madárlátta kenyeret. Szegény emberek szerencséje Irta: HELTAI JENŐ Ilarun-Al Rasid, az igaz-1 ságos kalifa szeretett álruhában a nép egyszerű gyermekei közé vegyülni, hogy meghallgassa a szegények panaszait, és gyógyítsa az éhezők nyomorúságát. Egyszer beszélgetésbe elegyedett egy szegény vizhordóval, aki keservesen nyögött az élet sokminden terhe alatt. — Miért nem fordulsz a kalifához? — kérdezte tőle. — A kalifa jó és igazságos, és azt szeretné, ha minden alattvalójának a fazekában legalább egyszer hetenként tyuk főne. — Az én bajomon a kalifa sem tud segíteni! — mondotta a vizhordó határozottan. — A kalifa hatalmas, próbáld meg! — A kalifa szóba sem áll i velem! — Hát akkor segitek rajtad én, aki csak egyszerű ember vagyok, olyan mint te. Mi a kívánságod? A vizhordó megvakarta a fejét, nem tudta, higyjen-e, nem-e az idegennek ? Nagynehezen kinyögte: — Hát akkor segitek — Szeretném, ha egyszer az én fazekamban is tyuk főne !-— iüz minuen : — Nem olyan könnyű az. Elsősorban fazekam sincs. A kalifa adott neki fazekat. Mikor a fazék megvolt, azt mondta a szegény ember: — Most meg nincs belevaló tyúkom . . . A kalifa tyúkot is adott neki. A szegény ember újra megvakarta a fejét: — Végeztül nincs feleségem, aki megfőzze a madarat! A kalifa feleséget is adott neki, és a vizhordó nagy hálálkodva vitte haza az aszszonyt, a tyúkot és a fazekat. Harmadnapra a kalifa megint találkozott a vizhordóval. — Izlett-e a tyuk ? — kérdezte jókedvűen. A vizhordó busán legyintett. :— Mondtam ugye, hogy az én nyavalyámon senki nem tud segíteni. Alighogy hazamentem, jött a végrehajtó és elvitte a fezaket. Jött a kánya, elvitte a tyúkot . . . —- Szegény ember — sajnálkozott a kalifa. — De legalább a feleséged megmaradt ? vén a hivatalokban 144 millió dollár megtakarítást sikerült elérni, és az újítások értelmi szerzői összesen 13 millió dollár jutalmat kaptak. A legnagyobb jutalom a törvény előírása szerint 25,000 dollár. A vizhoidó aica hirtelen felderült. —- Nem. Allahnak hála, jött az ördög, és elvitte a feleségemet. Ä pesti Mari izgalmas kalandja a párisi Luxembourg kertben Mari rokoni látogatásra Párisba utazott s rögtön el is határozta, hogy a rokonság csupán arra kell neki, hogy néhány hónapig Párisban élhessen, tető legyen a feje fölött, teleszivja magát látnivalókkal. Eltartja ő magát! Bízzák csak rá! S mert Mari a tettek embere s ráadásul tizennyolc esztendős, elhatározását azon nyomban igyekezett megvalósítani. Jelentkezett egy hirdetésre, melyet az Alliance Francaise-nél adott fel bizonyos Madame Herbin nevezetű hölgy, aki vasárnap délutánra megbízható diákleányt keresett gyermekei mellé. A háztartási alkalmazott-kérdés Franciaországban is nehéz probléma és a francia asszonyok az Alliance Francaise tanfolyamait látogató idegen diáklányok köréből igyekeznek segítséget szerezni. Mari odahaza Lágymányoson beszélt franciául, de a Rue Rivolin kiderült, hogy a lágymányosi franciatudása hiányosnak mondható. Madame Herbin dallamos hadarásából csupán foszlányokat értett s derülátó mosollyal próbálta pótolni a hiányzó szöveget. Ahol pedig a mosoly nem bizonyult elég érthetőnek, ott kézzel-lábbal tett Ígéretet, hogy alkalmasabb személyre anya még nem bízta gyermekét, mint amilyen ő! Szépen megegyeztek tehát s Mari megjelent vasárnap délután Madame Herbinnél, ahol is a Madame átadta öt gyermekét. De előbb dallamos nyelvén arra kérte Marit, hogy mosogasson el, öblítsen ki néhány rongyocskát, törölje le a port a lakásban. Mari törölgetett, mosogatott, öblitgetett, majd mikor mindezzel elkészült, a Madame nem tudni honnan, újabb négy gyermeket varázsolt a meglévő öt mellé. Úgy látszik a család valamennyi gyermekét összeterelte erre az alkalomra, majd mint aki dolgát jól végezte, karonfogva ellibbent monsieur Herbinnel. Mari kissé nyugtalanul nézte a megszaporodott gyermekállcm'nyt. Magyarul se tudott volna mit kezdeni kilenc idegen gyermekkel, hát még franciául! S a megbízatás még hozzá úgy szólt, hogy a Luxembourgkertbe vigye sétálni őket. Ez első hallásra igazán könynyünek tűnt. Néhány srácot megsétáltatni a Luxembourg-kertben . • . Az is valami? Mari azonban nemcsak a francia nyelvben volt gyengécske, de a gyerekek nevét sem tudta s amig kiért velük a Luxembougr-kertbe, franciapótló mosolyát cifra magyar káromkodással helyettesitette. A kilenc gyermek tüstén tizfelé szaladt, elkeveredve a parkban játszó gyerekek között s ettől kezdve Mari szerepe csupán rohangálásra és iaigatásra szorítkozott. Elkapta az egyik gyereket, a másik futott el. Majd eltűnt a harmadik, erre valamennyien visongva keresték, végre ’előkerült 's ő kereste a többieket, üvöltve, hogy megvan már! Mindez a gyerekek számára pompás játék volt, remekül mulattak Mari kétségbeesésén! Végre ütött a szabadulás órája, a hazamenés ideje. Mari nagynehezen összetrombitált nyolc gyereket, a kilencediket azonban sehol sem találta. Nemcsak a nevüket nem tudta, de az arcukat sem jegyezte meg, csupán arra emlékezett, hogy az egyiknek piros a szvettere, a másiknak bojtos a sapkája, a harmadik kötött kabátkát viselt. De a parkban annyi gyerek hord piros szvettert, bojtos sapkát és kötött kabátot! Mari végre megragadott egy kisfiút, aki hiába üvölött, Mari szorosan fogta a csuklóját. Nem hagyta magát visítással tévútra vezetni. A megpróbáltatások erőt öntöttek belé. Diadalmasan vitte haza a kilenc gyereket. De Madame Herbin még leltárba se vette őket, máris sikoltozni kezdett: hol van Francois? És ki ez az idegen gyerek? Kit hozott haza? Hol van az én Francois-m? A Madame ájuldozott, a gyerek győzelmesen visított, a többiek segítettek neki. Mari emlékezett a parkbeli tiltakozó visításra, bizonyító köpködésre, melynek ellenére magával vonszolta az ismerős kötöttkabátkát. Rohant vissza a parkba a bömbölő kötöttkabátkával. A parkban egy másik ájuldozó anya várta, aki csak annyi időre szakította félbe ájuldozását, amig szitkozóiott, fenyegetőzött . . ■ Hosszas keresgélés után kicserélték a kötöttkabátkákat, illetve a visitozó gyerekeket s Mari egy padra rogyva várta, hogy egy jótét lélek hazatámogassa. De mert nem akadt ilyen jótét lélek, csendesen, de alaposan belecsipett a megkerült Francois-ba, hogy a legközelebbi vasárnap délutánra a piros kabát alatt legyen egy zöld folt rajta, amelyről felismeri . . . Palotai Boris ARAB KÖZMONDÁSOK A világ orvosságai nem elegendők a világ mérgei számára. * Az alkalmak tovább vonulnak, mint ahogy tovább vonulnak a felhők. * Az ember olyan, mint egy hid; jó és rossz megy rajta keresztül. * A fiatalságot tanitani anynyi, mint kőbe vésni. ❖ Szegénység adósság nélkül tökéletes gazdaság. * Gazdaság jótékonyság nélkül: fa gyümölcs nélkül. GÓLYASZÁMLÁLÁS 94,000 góolyapár él Európában a szakértők becslése szerint. Számuk az utóbbi 25 év során jelentősen csökkent, különösen Európa északnyugati területein.
