A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-09-30 / 39. szám

AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA EGYES SZÁM ÁRA 15 GÉN I No. 39. SZÁM Yh* GOOD SHEPHERD te the tersest Hungarian Weekly Newspaper in America VOL. 40. ÉVFOLYAM Cleveland, New York, Buffalo, Newark, Bridge port, Philadelphia, South Bend, péntek, 1960 szeptember 30 MEGHIÚSULT ZSAROLÁS Senkitsem ért meglepetésként az a magatartás, amelyet a szovjet tömb vezetője, Nikita Kruscsev ta­núsított az Egyesült Nemzetek szervezetének közgyű­lésén. Előrelátható volt, hogy ismét a rég bevált mód­szerekhez folyamodik: a zsaroláshoz. A békeapostol mezében tetszelegve a legképtelenebb és a legelfogad­hatatlanabb javaslatokat terjesztette elő, majd arra kérte a delegátusokat: bocsássák el a világszervezet el­nökét, Dag Hammarskjoldot. Végül pedig, — de nem utoljára — azt javasolta, hogy az Egyesült Nemzetek székhelyét helyezzék át valamilyen “semleges” terü­letre. c ■ Mindkét javaslat a tagság legnagyobb részének ellenállásába ütközött. Sőt: a józan delegátusok való­ságos szimpátia tüntetést rendeztek a szervezet elnöke mellett. Az viszont egészen természetese, hogy a csat­lós államok képviselői, hü szolgák módjára, minden bírálat nélkül helyeselték a “vezér” verejtékszagu ja­vaslatait. Nem fukarkodott Kruscsev a szokásos fenyegető­zésekkel sem. Ismét előkerült a régi frázis: “ha nem történik minden úgy, ahogy ő szeretné, jön a hábo­rú ... ” Ezek az ijesztgetések azonban senkitsem félem­­litettek meg. Nyugat ma már pontosan le tudja mérni a kruscsevi szavak értékét. Nem vitás, hogy éppen a szovjet az, amely egy háború esetén annak legnagyobb kockázatát lenne kénytelen vállalni. A szovjet diktá­tor okult elődeinek példáiból. Tudja, hogy a diktatú­rák leghalálosabb ellensége a zavar, a káosz, amely a háborúk elmaradhatatlan kísérője. Az 1905-ös bolsevis­ta forradalmat sem azért verte le a cári hadsereg, mert “az idők még nem értek meg a forradalomra”, hanem azért, mert akkor viszonylagos béke volt Oroszország­ban. A kommunisták csak akkor kerülhettek uralomra, amikor 1917-ben a vesztes háború felőrölte a cári biro­dalom ellenállóképességét. Egy harmadik világháborúban támadó és védeke­ző egyaránt súlyos sebeket szenvedne. Milliók és mil­liók esnének az uj tömegmészárlás áldozatául. De a ro­mokból csakhamar újjáélednének azok az államok, amelyek a szabadság megdönthetetlen talapzatán áll­nak. A szolgaság rendszere azonban kártyavárként omlana össze. Kruscsev zsarolásait és fenyegetéseit igy értékeli a UN. Szilárdan és magabiztosan néz szembe a pojáca­ként ágáló diktátorral, aki a jelek szerint ismét néhány keserű tapasztalattal “gazdagabban” tér haza lelkesen helyeslő csatlósai élén. A nagy TV-viia. — Kennedy, a demokrata párt elnökjelöllje és Nixon, a republikánus párt elnökjelölt­­je televiziós program kereleben fogják kicserélni nézeteiket az Amerikát érintő nagy kérdésekről. Kire szavazzunk? AMERIKA HITVALLÁSA Az Egyesült Nemzetek szervezete bebizonyította, hogy életképes intézmény. Az utóbbi hónapok esemé­nyeinek rohanó árjában kemény kézzel emelt gátat a pusztítás démonai előtt. Rendet teremtett az afrikai tűzfészekben, őrködött Nyugatberlin sorsa felett, hal­latta hangját a világ fórumain. De az ott elhangzott megnyilatkozások közül messze kimagaslott Eisenhower elnök legutóbbi beszéde, amelyben hitet tett az Egye­sült Államok és a szabad világ örök eszményei mellett. Az elnök, józan tárgyilagosságán szánalmas hajó­törést szenvedett Kruscsev minden durvasága, színpa­di kirohanása. Eisenhower, azzal a fölénnyel, amely az igazság szavát jellemzi a hazug frázisokkal szem­ben, egyszerűen figyelmen kívül hagyta a szovjet dik­tátor otrombaságait. Mig Kruscsev azzal igyekszik nép­szerűségét növelni, hogy az egyszerű munkásember pózában tetszeleg, az amerikai elnök a tényeket hűvö­sen mérlegelő, békeszerető polgár józanságával ragad­ta meg nemcsak hallgatóságának, hanem az egész sza­bad világ figyelmét. Eisenhower kinyilatkoztatta, hogy semmisem ked­vesebb az amerikai népnek, mint az, hogy békében él­jen a Szovjetunióval. De ezt a békét nem lehet az egy­kori müncheni egyezmény szellemében megvalósítani. Amerika kész elmenni addig a határig, ameddig be­csülete és szabadságszeretete engedi. Kész megfelelő feltételek mellett a lefegyverzésre. De szabadságát semmiféle látszatbékééért nem bocsátja áruba. Nem adja fel elveit, nem árulja el szövetségeseit, nem hagy­ja cserben a béklyóba vert nemzeteket. Eisenhower beszéde Amerika hitvallása volt. Olyan beszéd, amely egy olyan férfiúhoz illik, akinek vállain nemcsak az Egyesült Államok népének, hanem az egész világnak szabadsága, boldogabb jövője nyug­szik. Az elnökválasztásoktól már alig választ el bennünket négy öt hét és a választási kam­pány már teljes gőzzel fo­lyik. Talán elérkezett annak ideje, hogy szemügyre vegyük a két nagy amerikai párt programját, a pártok jelölt­jeit és a háttérben meghúzódó ellentétek igazi természetét. Az amerikai demokrácia alapja a kétpárt rendszer, amely biztosítja az uralmon lévő párt politikájának bírá­latát és ezáltal lehetetlenné teszi a diktatúra kibontakozá­sát, vagy akár a nép érdekeit szem elől tévesztő politikai folytatását. A kétpárt-rend­­szer a tökéletesség netovább­ja, de összehasonlítva a dik­tatúrákban létező egypárt rendszerrel vagy a közelmúlt­ban Franciaországot mételye­­ző sokpárt szisztémával, elő­nyei nem kicsinyelhetők le. S mi több, Amerika viszonylag rövid történelme folyamán egészen kiváló eredményeket produkált. A két pártnak, — a de­mokratáknak és republikánu­soknak, — története a való­ságban Amerika történetének felel meg. E két párt jelöltje­ként kerültek az elnöki szék­be olyan személyiségek mint Jefferson, Lincoln, Theodore és Franklin D. Roosevelt, Wilson, Truman és Eisenhow­er elnökök. S ezek a férfiak voltak azok, akik irányt mu­tattak, nagy tettekre inspi­ráltak és az Egyesült Álla­mokat a világ első nagyhatal­mának pozíciójába emelték. Mit várhatunk az elkövetke­zendő elnökválasztások je­löltjeitől? Méltóak lesznek elődeikhez ? Amerika, mint a szabad vi­lág vezető állama a második világháborút követő években szemben találta magát egy agresszív, bűnös és alapjai­ban embertelen hatalom vi­láguralmi szándékaival. A Szovjetunióval. Ennek a né­pes európa-ázsiai hatalomnak a vezérei, saját népük életní­vójának emelése helyett, min­den erőforrásukat arra össz­pontosították, hogy hatalmi erejüket növeljék és a sza­bad népek biztonságát és bé­kéjét katonai erejük növeke­désével párhuzamosan veszé­lyeztessék. Ez a szándékuk kifejezést nyert nemcsak a Koreához hasonló nyilt kato­nai támadásokban, de szinte minden cselekedetükben. A Sputnik kilövésétől kezdve halászhajók” kiküldéséig a szabad tengerekre, amelyek nem egyebek mint álcázott kémállomások. Ez a körül­mény helyezte az amerikai po­litikai élet és természetesen az elnökválasztási kampány előterébe a külpolitika kérdé­sét és azon keresztül, a bel­politikai vonatkozásuak egész sorát is. Ma amerika népe előtt az a kérdés lebeg hatalmas kér­dőjel formájában, hogy az el­következendő évek során me­lyik párt s ann^k ,'elöltje lesz képes felvenni a versenyt a könyörületet nem ismerő vö­rös diktatúra rendszerével anélkül, hogy elveszítenénk hagyományos amerikai élet­módunknak alapvető tartozé­kait. A republikánus párt és an­nak elnökjelöltje Nixon, az elmúlt évek rekordja alapján kívánja megvívni választási harcát. Nixon szerint a re­publikánus adminisztráció 8 éve alatt, a szovjet nagy szá­­jaskodása ellenére területi gyarapodásra nem tett szert. Amerika népének életnívója a történelem folyamán soha nem volt magasabb és az Egyesült Államok katonai ereje még mindég nagyobb a Szovjetunió kátonai erejénél. A demokrata párt és annak elnök jelölt je Kennedy szená­tor, természetesen ennek pon­tosan az ellenkezőjét állítja. Nézete szerint az Egyesült Államok republikánus vezetés alatt arra az útra lépett, amely rövidesen másodrendű hatalom nívójára fogja sül­lyeszteni az országot. A de­mokraták megbocsáj ihatat­lannak tartják, hogy közel öt­millió embernek a munkanél­küliség jusson osztályrészül amikor a világ népei hiányt szenvednek élelemtől kezdve, ruházaton keresztül, a laká­sig. Megbocsájihatatlannak tartják, hogy Eisenhower el­nök, az állami háztartás egyensúlyozása érdekében megengedte az oroszoknak, hogy Amerikát megelőzve, a légürnek legyenek a meghó­dítói. A republikánus párt külpolitikáját, képzeleterőt nélkülöző, merev politikának tartják, amely meglévő bará­tainkat elidegeníti, uj bará­tokat pedig nem képes szerez­ni. A két párt vádjaiban és el­lenvádjaiban mindenütt meg lehet találni az igazság és r túlzás elemeit. Végső elhatá­rozásra a választópolgár azonban csak úgy juthat, ha nap mint. nap a híreket fi­gyelve és elemezve, a jelöl­tek múltban tanúsított maga­tartását vizsgálva, lelkiisme­rete és józan esze szerint dönt jelöltje mellett. Amerika nagyszerű demok­ráciájának örök értéke ugyan is abban rejlik, hogy lehető séget nyújt a jobb, az iga­­zabb, a nép érdekeit megfele­lőbben szolgálni tudó és aka­ró elnökjelölt megválasztásá­ra. Hilenrhavi börtön KARLSRUHE, Németor­szág — A német felsőbíró­ság kilenchavi feltételes bör­tönbüntetésre ítélte Anton Donhausert, a nyugatnémet parlament volt tagját. Don­­hauser 1956 és 1959 között ál­lítólag együttműködött a ke­letnémet hírszerző szolgálat hálózatával. 25Ha5H5a5í5dE5d525252H5£>2 Hírek a világ minden részéből MOSZKVA. — A Szovjetunió kormánya azzal vá­dolja az Egyesült Államokat, hogy a háttérből irányít­ja az ellenállást Laosban Souvanna Phouma herceg neutralista kormánya ellen. A szovjet vádak szerint az amerikai kormány fegyverekkel látja el a felkelőket és a közelben cirkáló Hetedik Flotta jelenlétével meg akarja félemliteni Souvanna kormányát. A moszkvai híradás arról mit sem szól, hogy a kínai kommunisták és a vörös Észak-Vietnam által támogatott Pathet Lao mozgalom már hónapok óta fegyveres erővel igyekszik magához kaparintani a hatalmat. KUALA LUMPUR, Malaya. — Perils Rájáját, Putra Ibni al-Mahrum Syed Hassan Jamalullait vá­lasztották meg a malayi federáció uralkodójává. A 39 éves uralkodót a federáció kilenc fejedeleméből álló bizottság választotta meg 5 évi időtartamra. TORONTO, Ont. — Bohumil Cejnar, 60 éves gaz­dag farmertől, akinek három prémállatgazdasága van, a montreali csehszlovák konzulátus 50,000 dollárt kért azért, hogy 15 éves fiát Prágából kiengedjék kivándor­lási útlevéllel. TAIPEI, Formosa. — Lelepleztek egy pénzhami­sító bandát, amely hamisított amerikai 10, 20 és 50 dol­láros bankjegyekkel árasztotta el Formosát és Okina­­wát. TOKIO. — Sekou Toure, a francia gyarmatból ön­álló néger állammá lett Guinea köztársaság elnöke, Pe­­kingbe érkezett a kínai kommunista kormány vendége­ként. MELBOURNE, Ausztrália. — Dr. Bérei, a Mel­bourne University kísérleti sebészeti előadója ismerte­tett egy uj, Ausztráliában gyártott készüléket, amely forradalmositja az X-ray vizsgálatokat. A beteg szerv­ről felvett X-ray képet nem kell előhívni, hanem köz­vetlenül televízióra lehet átvinni, mégpedig nemcsak azonnal, hanem később is, bármikor. Másik előnye az, hogy csökkenti a kisugárzás veszélyeit., EASTON, Pa. — A 90 éves, majdnem teljesen vak Stella Wyker asszony még ma is, nap, mint nap, átusz­­sza a Delaware folyót, anélkül, hogy különösebb fárad­ság jelei mutatkoznának rajta. Az idős sportasszony a buvártechnikában különlegesen jártas. Csak egyet nem szeret: ha úszás közben lefényképezik. HAVANA. — A havanai amerikai követség titkár­nőjét, a 26 éves Marjorie Lenoxot “kémkedés” gyanú­ja miatt, a Castro rendszer titkosrendőrsége letartóz­tatta. A titkárnőt, akinek semmiféle kémkedésben nem­­volt része, csak az amerikai hatóságok erélyes tiltako­zására bocsátották ismét szabadon. ‘Túlszárnyaljuk Amerikát!" A Kremlin vastag falai mö­gött mint sötét pókok szövik hálóikat a szovjet urai. Te­vékenységük kétirányú: az egyik — a világ feletti ura­lom marxi-lenini stratégiájá­nak és taktikájának végrehaj­tása, a másik — a belső hely­zet megjavítása. Az elsőt a “békés együttélés” már el­csépelt jelszavával álcázzák a másik akció jelszava ez: túlszárnyaljuk Amerikát!” Ezt harsogja naponta a szov jet sajtó, ezt bömböli a rádió, ezt idézik a plakátok tömegei. Nem vitás, hogy a Szovjet­unió az utóbbi időkben jelen­tős előrehaladást tett úgy társadalmi, mint tudományos téren. Az utcákról eltűntek a rongyos ruházatú emberek, az építkezés teljes erővel fo­lyik. A szovjet tudomány is elkönyvelhet néhány komoly, világraszóló sikert. Csakhogy a tények mérlegelésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy közben a nyugati világ is tett egy-két lépést előre. A szovjet fejlődést nem lehet elszigetelten értékelni, hanem csak úgy mint az egyetemes fejlődés egy részét. Ha a dol­gokat ilyen perspektívába ál­lítjuk, a képnek egészen más optikája lesz. Nyilvánvalóvá válik, hogy az orosz fejlődé? üteme csak elvonatkoztatva számottevő; amint Amerika mellé állítjuk, a számadatot elvesztik szép zománcaikat. Mert a szovjet nép — a szám­szerű előrehaladás ellenére — még ma is ott tart, ahol Ame­rika ki tudja, mikor tartott. Mikor voltak olyan idők a'­­Egyesült Államokban, amikor bizonyosíajta cikkeket csak nagy nehézségek árán, vagy semmiképpen sem lehetett megvásárolni ? Moszkvában ma még mindig az a helyzet, hogy a silány minőségű tö­megcikkek mellett igen sok árufajta “hiánycikk”, amely­hez a szovjetpolgár nem jut­hat hozzá. Ami pedig a statisztikai adatokat illeti: a szovjet acéltermelés ellenőrizhetetlen és minden valószínűség sze­rint eltúlzott állítása szerint évi 60 millió tonna acélt ter­mel. Ezzel szemben az ameri­kai acéltedmelés 1150 millió tonna körül van. Az olajter­melésben az eltérés még na­gyobb. Az életnívóban mutat­kozó eltérések pedig egysze­rűen megdöbbentőek. íme né­hány példa: Mig egy ameri­kai munkás két font husért alig fizet többet, mint egy órai munkabérének megfelelő összeget, a szovjet munkás ezért egy egész napon át kénytelen dolgozni. Egy cipő az Egyesült Államokban né­hány órai munkabérért meg­vásárolható. A szovjet dolgo­zó tiz napi munkabérét kény­telen egy cipő megvásárlásé-' ra fordítani. Egy kis sze­mélyautóért — minden szov­jetpolgár álmáért — mint­egy tiz évig kell robotolnia a bolsevista paradicsomban élő munkásnak, mig Amerikában az autó olyan könnyen besze­rezhető közszükségleti cikk, mint a kenyér, vagy a tej. “Túlszárnyaljuk Ameri­kát!” tetszetős jelszó ez, de a tények ismeretében nem is több annál. Ahhoz, hogy a szovjet e jelszót valósággá váltsa, mindenekelőtt meg kellene tagadnia önmagát. Rabszolga munkával lehet ideig óráig gúlákat építeni, lehet külsőségekben hivalkod­ni, de nem lehet egy nép életét szebbé, gazdagabbá, tartalmasabbá tenni. A szov­jet rubel-milliók a fegyvertá­rakba, sputnikokba vándorol­nak és közben a nép részére úgyszólván semmisem ma­rad. Lehet, a szovjet a sput­­nikokban túlszárnyalja Ame­rikát, de az a vörös álom, hogy a nép valaha is úgy él­jen, mint a szabad Ameriká­ban — mindaddig, amig dik­tatúrában él, teljesülhetetlen álom marad. HATÄRINCIDENS SALON ICA, Görögország — A görög és török határon összeütközésre került sor gö­rög farmerek és egy török járőr között. Két személy sú­lyosan megsebesült. Beolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buftaloi Híradó, Philadelphiai f üggetlenség, Newark! Hírlap.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents