A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-07-29 / 30. szám
4. OLDAU A .Th PÁSZTOR I ÓHAZAI HIRflDd Szovjetbüza a! BUDAPEST. — A Magyar Nemzet érdekes riportot közöl a mezőgazdaság egyes problémáiról, amelyeket vagy az éghajlati viszonyok vagy a modern termelési módszerek vetnek fel. Arról van szó, hogy bizonyos növényeknek, például a búzának, mely fajtái a legalkalmasabbak a magyarországi éghajlatban való termesztésre és mely fajták alkalmazkodnak jobban a modern mezőgazdasági gépek, például az aratógépek technológiájához. A Délföldi Mezőgazdasági Kutató Intézet kísérleti telepein, Szegeden, most ezeknek a szempontoknak figyelembevételével tanulmányozzák a Délalföld különböző növényeit. A délalföldi növénynemesitők az apró piros szemű ősi magyar búzát használták fel az uj, nagyobb termést adó buzafajták kitermesztésére. Ebből származik a bánkuti és a mezőhegyesi búza; ezeket nagyon kedvelik a gazdaságok, Magyarország vetésterületének több mint 40 százalékán ezeket a búzákat termesztik. Nagy a sikértartalmuk és finom a lisztjük. Azonban a mezőgazdaságban bekövetkezett változás az eddiginél nemcsak nagyobb termést adó búzák kitenyésztését, de a nagyüzemek kialakulása olyan növények kinemesitését követeli meg, amelyeket a nyári viharok kevésbé döntenek le és amelyek alkalmasabbak a gépi aratásra. Ezért az intézet telepein több külföldi buzafajtával kezdtek kísérletezni. Ezek közül leginkább a Fortunáto nevű olasz búza látszott legalkalmasabbnak a meghonosításra. Amellett, hogy a magyar búzánál alacsonyabb, erősebb a szára, a szemtermése holdanként a30 mázsát is eléri. Ám az elmúlt tél a hozzáfűzött reményt lelohasztotta. A melegebb éghajlathoz szokott növényt a szigorú magyar tél kipusztitotta. Ez az esemény az intézet kutatóinak figyelmet inkább a zord időjárást is jól biró szovjet buzafajták felé irányította. Ezek között a Bezosztája nevű, á magyar búzánál nagyobb termést adó, erősebb szalmáju ígérkezik olyannak, amivel érdemes kísérletezni. Szegedi paprika és makóihagyma A magyar paprikát különleges magyar fűszernövénynek ismerik szerte a világon. Nem egy külföldi országban tettek már kísérletet az utánzására. E vállalkozások mind ez ideig eredménytelenek maradtak, a szegedi és kalocsai édes-nemes paprikát nem tudták idegenben meghonosítani. A szegedi fűszerpaprika ősi fajtája a Szeged környékén termesztett méregerős, csípős paprika volt. Ebből a vad törzsből többszöri kér észt érzéssel nemesitették ki azt a szegedi és kalocsai cipmentes édes-nemes paprikát, melynek izét, zamatát, illatát s festék tartalmát egyetlen külföldi fűszerpaprika sem képes legyőzni. Az elmúlt években nagy gondot okozott a Délalföldi intézet kutatóinak a makói hagyma jó hírnevének visszaállítása is. A háború következtében beáramló idegen fajták a makói hagyma legfőbb értékét, a szilárd tömörségét, az eltarthatóságot, s nem utolsósorban szép fehér húsát veszélyeztették. Az intézet több mint kétezer termelőtől gyűjtött be termést, hogy a jellegzetes makói hagymát az idegen beütésektőlmegtisztogassa. A több évig tartó válogató ésselejtezó munkát végre siker koronázta. Az uj növényt 1957- ben az Országos Növényfajta Nemesitő Tanács “Nemesitett makói hagyma” névvel látta el, s a termesztését engedélyezte. 'Az intézet gazdaságai pedig válalták, hogy a hagymatermesztő vállalatnak évről évre 200 mázsa nemesitett vetőmagot adnak át. Kommunista temetés Vigántpetenden BUDAPEST. — A Népsza- [ badság “Gyalázkodás” cimü cikkben gyalázkodik, a Veszprém megyei Vigántpetend község plébánosát szidja, amiért ennek nem tetszett egy kommunista temetés. Mit gondol a Népszabadság cikkírója: egy katolikus papnak tetszhet-e a kimondottan egyház-ellenes és vallás-ellenes tüntetés azon a helyen, ahol nincs külömbség ember és ember közt, ahol egyenlő az ur és a szolga, még a kommunista és a nem-kommunista is? Adjuk át a szót a gyalázkodónak, hogy jobban belelássunk a lelke feketéjébe: Fiatal kommunistát temettek Vigántpetenden; kommunista módon, vörös és fekete drapériák komor díszében. Mivel példás életű, megbecsült ember volt, temetésére kivonult a falu és a környék szine-java. Öregek és if átallok, pártonkivüliek és párttagok osztoztak mély részvéttel az özvegy és a két árva gyászában. Annál nagyobb volt a halottat utolsó útjára kisérő hivek megdöbbenése, amikor plébánosuk igy támadt rájuk a vasárnapi misén. “Szégy élj étek magatokat. Piruljatok. Apáitok, anyáitok megszentelt sírjai között tagadtátok meg az Istent. Bemocskoltátok a temetőt” — mennydörögte a pap, arra célozván, hogy szenteltvíz nélkül, az ő imája nélkül került a halott a földbe. Szokol László plébános templomi pulpitusáról üzenetet intézett a szerencsétlen özvegyhez is,' mondván: bűnét úgy teheti jóvá, ha semmi segélyt nem fogad el “ezektől”. A temetésen megjelent gyerekeket is derekasan megleckéztette. Szokol László nagyon is megfontoltan kezdte nevezetes prédikációját: “Két napig latolgattam, elmondjam-e, a mit mondani akarok.” S nem is először rohan ő ki előzetes latolgatással, vagy anélkül kommunista ifjúsági táncmulatságok, tömegfelvonulások, összejövetelek ellen. Már többször is figyelmeztették a békesség kedvéért eddig mindezt elnézték neki. De mos betelt a pohár. S ráadásul a káplán is felbuzdult plébánosa példáján. A temetésen részt vett fiatal gyerekeket például eltiltotta az első áldozástól, mondván: “Kellett neketek vöröspelenkás temetés?” A káplán a “vörös pelenkával” a kommunista temetések drapériáira célzott. Mozgalmunk e mészetesen egyházi belső ügy, sohasem szólunk bele. De hogyan merészeli Horváth Mátyás káplán ma, 1960-ban a hitoktatás céljaira kölcsönszimbóliumát akarta nevetségessé tenni a legképtelenebb lelki terror eszközével. Az áldozástól tudtunkkal csak-jj.-, ............... PESTI KIS TÜKÖR MARGIT NAPI AJÁNDÉK Állok az áruház kirakata előtt, nézem a női ruhákat. Sok a feltűnő, rikító, oktalanul kicifrázott, de akad Ízléses, egyszerű, elegáns is. Válogatok, kersegélek, közben megáll mellétem egy férfi. Egy darabig ő is nézeget, aztán felém fordul: — Nem tetszene haragudni, ha kérdeznék valamit? Egy pillantással megállapítható, hogy ez nem “olyasfajta” férfi. Komoly, egyszerű ember. Tehát barátságosan: — Tessék csak. — Az ott — mutatja a legfinomabb, legdiszkrétebb darabot — szép ruha? — Bizony szép. — Azután való-e negyvenéves asszonynak? — Való hát. Ezt a ruhát akárki felveheti. — Megvenném a feleségemnek, de hogy tudjam megmondani, mekkora kell? — Hát milyen alakja van Margitkának ? Meglepve néz rám, de pillanat alatt rájön, hogy kiszámítottam: névnapi ajándék lesz a ruha. Rávágja: — Ilyen, pontosan ilyen, mint ... — zavarba jön, nem tudja, hogy szólítson. — Mint nekem? Hálásan rábólintja az igent, így hát bemegyek vele az üzletbe, megvesszük a ruhát. Odakint nagyon köszöni a segiséget, búcsúzik. Tömpe körmü, széles kezével gyengéden fogja a lenge csomagot, s már fordul is be a szomszéd virágüzlet ajtaján. Szivéből tudja az íratlan törvényt: nem elég az ajándék, egy szál virág is kell hozzá. Kissé megkésve — a magunk részéről is sok hasonló Margit napot kívánunk. Valamint hasonló derék férjet azoknak is, akiknek nem Margit a nevük. Lőrincz Mária Kái minden szemért BUDAPEST. (FEC) — A rádió és sajtó felhívásokat intéz a kolhozok tagjaihoz, hogy őrködjenek az aratásnál, vigyázzanak,legyenek éberek és óvjanak meg minden gabonaszemet. Az uj kolhoztagok dolgozzanak úgy, mint amikor még önálló gazdák voltak és ne hagyják abba a munkát 8 órai munkaidő után. A párt vezetői kimentek a helyszínre, kiküldték a pártnevelőket, titkárokat ,szakszervezeti, vezetőket, tömbmegbizottakat, a kommunista ifjúsági szervezet tagjait, hogy buzditsák az aratókat jó “kommunista munka” végzésére. egyes súlyos bűnnel terhelteket tiltja el az egyház. Ez teradott állami iskolában bűnnek nyilvánítani és példátlanul gyalázni a kommunista temetést ? És gyalázni az elhunytat, akit a falu egész népe tisztelt és becsült! A felháborodás azóta sem csillapult Vigántpetenden. Az állam és az egyház egyezségét sértő hitszegő prvokáció s a minősíthetetlen gyalázkodás ódiumát a békebontóknak viselniük kell. * Eddig a Népszabadság és a jólismert kommunista frázisokhoz és jelszavakhoz nem fűzünk sok megjegyzést, hiszen az amerikai'magyar újságolvasónak az efféle vallásellenes propaganda nem újság, lapunkban már sokszor szó volt erről. Egy megjegyzést mégsem mulaszthatunk el: Hazugság a cikkírónak az az állítása, hogy akár a plébános, akár a káplán a halottat gyalázta volna. Halottgyalázás a kommunisták monopóliuma. Congo elnő miniszterelnöke Lumumba (bal) és a belga miniszterelnök Gaston Eyskens pláirják az okmányt, melynek értelében Congo szabad ország lelt. Ne szólj szám Kádárországban BUDAPEST. — A magyarországi úgynevezett szakszervezetek lapjában, a Népszavában “Egy áthelyezés története” címen érdekes cikk jelent meg, amely bevilágít a magyar munkkarabság sötét poklába. “Ne szólj szám” a jelszó. Aki ki meri nyitni a száját, annak “régen rossz.” Itt az írás, olvassuk: P. G. kéményseprő tiz esztendeje dolgozik a Fővárosi Kéményseprő Vállalat 14-ik kerületi kirendeltségén. Lakása ugyanebben a kerületben van. A közelmúltban éppen ezért érte kellemetlenül, amikor közölték vele, hogy “vállalati érdekből” áthelyezték a 11-ik kerületbe, tehát a város másik végébe. Tekintettel arra ,hogy helyébe másik kéményseprőt helyeztek. P. G. nem értette, mi itt a vállalati érdek. Arról nem is beszélve, hogy számára ez a döntés igen hátrányos. A feltűnő a dologban az, hogy az áthelyezés előtt néhány nappal az említett kéményseprő vitába szállt a telep vezetőjével. A vita alapja: a 14-ik kerületben — a többi kerületekhez hasonlóan — a kéményseprők nagy része szolgálati kerékpáron közlekedett. Hiszen kormos ruhájukban sem villamosra, sem autóbuszra nem szánhattak fel. A kirendeltség néhány kéményseprőjétől az egyik; napról a másikra megvonták a kerékpár használatát. Társai nevében P. G. tiltakozott az intézkedés ellen. Büntetésül elhelyezték a 11-ik kerületbe. Megkérdeztük a vállalat szakszervezeti bízott ságát: mi a véleményük a lezajlott vita és az áthelyezés közti összefüggésről ? A szakszervezeti bizottság kijelentette, hogy egyetért a vállalattal és úgy értelmezi a vállalati érdeket, hogy P. G. magatartása — ellenvetése egy intézkedéssel szemben —- a munka fegyelem lazulásához vezetett volna. A vállalat érdeke, hogy ezt elkerüljék. A baj csak az, hogy a vállalat érdekének védelme mellett nem vették figyelembe egy olyan munkás érdekét, aki tiz esztendeje dolgozott náluk, és a munkahelyéhez közel lakott. * A pesti riporter, aki ezt a cikket igy megh’ta, talán nem látta át, hogy mily megdöbbentő eset ez. Vagy átlátta, belátta, de nem tehetett másképp: Nem róhatta meg szigorúan a szakszervezetet, amely egy jogtalanul meghurcolt és károsított munkás ellen döntött, illetőleg nem is döntött, csak éppen jóváhagyta az üzemi “felsőbbség” önkényes, embertelen rendelkezését. Nem annyira maga az eset megdöbbentő, mint inkább az, hogy az ugynevezet szakszervezet, ahelyett, hogy megvédené egy munkás jogait és érdekét, meghunyászkodik az önkényesen basáskodó “felsőbbség” előtt. A pórulját kéményseprő most már tudja a leckét: Ne szólj szám, nem fáj fejem. Igazságtalanság ellen felszólalni csak kapitalista országban szabad — az igazi szakszervezet utján. Dr. Szerb Zsind Magyarország legöregebb orvosa BUDAPEST. — Dr. Szerb Zsigmond 93 éves, az ország legidősebb gyakorló orvosa. Hosszú életében sokat dolgozott, sokat látott, sokat tud mesélni. És minden, amit mond, érdekes: A Könyök utca Születtem 1867-ben, a koronázás, a kiegyezés évében. A ház már nem létezik, az utca sem. Alakja után Könyök utcának hívták, mert a Waitznerbulvárdról indult el s oda is torkollott vissza. A Waitzner-bulvárd azóta Váci körút lett, majd Vilmos császár ut, ma pedig Bajcsy-Zsilinszky ut. Régi történet, hogy miért kellett eltűnnie az utcának, ahol születtem s gyermekségem évei teltek. Egy napon Ferenc József fiatal feleségét a budai Várból Gödöllőre vitte. Végigkocsikázva a Király utcán, hintájuk elakadt a nagy sárban és kénytelenek voltak visszafordulni. Ferenc József ekkor magához hivatta Andrássy miniszterelnököt: A magyarok azt akarják, hogy itt töltsem az év egy részét. S még egy rendes ut sincs . . . Sugárutat kell építeni . . . így született meg az Andrássy ut s tűnt el a föld színéről a Könyök utca. Apám palóc földről származott, anyám óbudai lány volt, s mindkét nagyapám lelkes Kossuth-párti. Mi gyerekek, már magyarul beszéltünk. Régi emlékeim között minduntalan felbukkan Kerepesi Zsuzsánna, dadám képe. Több, mint harminc esztendő múltán a Rókus kórházban láttam viszont . . . Rám nézett s azt mondta. — Ugye, Zsiguci, meggyógyít? De már nagyon beteg volt, a karjaim között halt meg. Pályájára tévedt Hogyan lettem orvos? Felnőttem, pályát kellett' választanom. — Tanuld, ami csak jólesik mondta apám. — De medikus nem lehetsz. Az veszélyes foglalkozás . . . Felkerültem Bécsbe bölcészhallgatónak. Miután az orvosi pálya vonzott, mind a két fakultásra beiratkoztam, s vizsgáztam is mind a kettőből. Tanulmányt Írtam Zoláról — két levelet is kaptam tőle — s a rákövetkező évben Turgeny évről. De eljártam Billroth és Nothnagel hires bécsi professzorok óráira is... Különös élet volt akkor a bécsi diákélet. Délelőtt medikus voltam, délután bölcsésztanhallgató, esténként a bécsi operában hallgattam tizkrajcáros jeggyel, állóhelyről, a világ első énekeseit. Röntgen! 1889-ban a g'yomorfotografálás gondolatával foglalkoztam. Zürichbe utaztam, hogy elképzelésemet kivitelezzük. S akkor jött egy német fiatalember, aki tanulmányt nyújtott be a müncheni akadémiának: “Néhány újfajta sugárról” cimmel. Konrad Ferdinand Röntgen volt. Mondták róla, hogy egy alkalommal kis angolpipáját bent felejtette a laboratófriumban, s még akkor este visszament érte. A pipa a csukott szekrényben hevert, de Röntgen a sötétben is azonnal meglátta, mert mellette volt a Crookes cső, s az átvilágította a szekrényt. Ek- 1 kor támadt benne a gondolat... Würtburgba utaztam, hogy megismerkedjem Röntgennel s mellette tanuljak. Kellemetlen, száraz ember volt. Reggelenként bement a laboratóriumba, újságpapírba csomagolt ebédjével a hóna alatt s — este ment haza. Nem lehe- 1 tett beszélni vele, sem a közelébe jutni, tanártársaival is ■ alig állt szóba ... ( Holtig tanul . . . Egész életemben dolgoztam. Nem érdekelt már, mint I a munka. Érdekelt a természettudományok minden ága, de főleg a magam szakmája... Most is sokat elhagyok ' miatta . . . Eléggé restellem... < Valamelyik nap elővettem egy < görög könyvet — már nem értettem. De latinul még mindig jól tudok. Ha rossz a kedvem, Horatiust vagy Márcus Aure- 1 liust olvasok . . . Hires római * császár volt és bölcs ember. Ha a háború nem zaklatta, ] évekig élt itt a Garamszög- . ben és irt. Sokan azt mond- ‘ ták, hogy egy nagy szerelem tartotta errefelé, de nem 1 igaz. Itt élt vele a felesége, 1 akit szeretett, hiszen a hábo- ; ruha is elvitte magával ... A mártír 1 r Szerb Antal a mártírhalált halt iró és irodalomtörténész, ! unokaöcsém volt. ] Tulajdonképpen én nevel- ' tem fel. Amint gondolkodni tudott, itt volt nálam ... Én irányitottam . . . Mindig az i irodalommal foglalkozott. Azt < akartam, hogy orvos legyen, 1 de nem állt kötélnek. Szeret- . tem volna ebbe az irányba te- ■ relni, azonban nem szerette a természettudományokat. S j Egész életét Írással, olvassál töltötte. Nagy olvasottsága, kitűnő memóriája volt. Teljesen igénytelen az élettel szemben, ruházatára nem adott semmit, végtelenül jószivü, s élhetetlen a végtelenségig. Magától vonult be — úgy vélte, ez hazafias kötelessége... Puskatussal agyonütötték a németek . . . A hosszú élet titka Hogy mi a hosszú élet titka ? Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Úgy kell élni, ahogy azt a természet józan szava diktálja. Becsületesen és dolgosán. Aki igy él, jogot formálhat a hosszú életre. Kóla gyermekkorom óta mindig dolgoztam s mondhatom a munka nemcsak tartalma életemnek, de öröme is. Amikor rövid időre megszakítom a munkát, mert belátom, hogy az én koromban már pihennem is kell, nem érzem jól magamat, elvesztem jó közérzetemet, étvágyamat, életderümet, sőt még a jó álmomat is. Persze, a hosszú élet titka nem általánosítható. Egyéni adottságok, külső életviszonyok erősen beleszólhatnak. Azt mondhatom, hogy akinek életét nem rövidítik meg tőle független és kiszámíthatatlan külső körülmények, például háború vagy beleset, szesz, dohány, kártya és ha-1 sonió káros szenvedélyek, az nyugodtan számíthat a mai higiénikus életviszonyok között kijáró hetvenéves átlagéletkorra. Persze, nem szeretném, ha félreértenének. Nem az élet örömeiről prédikálok, ami gyakran az élet megrontója; inkább szeretném, ha Epikureus volna ideáljuk, de az igazi Epikureus, aki nemcsak bölcs volt, de életmüvész is. Ahogy diákkoromban énekeltük : Nem pihenni, nem rozsdásodni Szépséget és bölcsességet megizlelni, Oltani a szomjúságot, ha éget. Gondokat tréfával eltüzni, Aki ezt tudja, szivébe megmarad Élete fogytáig diáknak . . . Irodalom? Művészet? BUDAPEST. — A Magyar Ifjúság cimü hetilap, a kommunista ifjúság hivatalos lapja, közli, hogy a kereskedelmi forgalomban megjelentek az alábbi lemezek: Behár: “Békés baráti kézforgás”, Szolovjev-Szedoj: “Moszkvaparti esték”, Muradeli: “Dal a szput nyákról”, Juhász-Kapuvári: “Hajrá, hajrá komszomol”, Oóvalev; “A kolhozok éneke.” Orosz hajé a Dunán BUDAPEST. — A bécsi Duna-kikötőből kifutott a Szovjet Dunahajózási Társaság Ausztriában készült uj személyszállító diesel expressz hajója, az Izmail felé tartó Amur, amelyet bemutattak az osztrák és a külföldi sajtó képviselőinek. Az Amur 103 óra alatt ér Bécsből Izmailba és 133 óra alatt teszi meg visszafelé az Izmail-Bécs utat. Közben horgonyt vet és két órát tölt a pozsonyi kikötőben és 3-3 órát Budapesten és Belgrádban, valamint 1-1 órát Buszéban és Giurgiuban. Végállomásain 2-2 napig horgonyoz. 240 utast szállíthat a legmodernebb kényelemmel berendezett 1, 2, 3 és 4 ágyas fülkéiben. A Szovjet Dunahajózási Társaság és az IBUSZ magyar utazási iroda között meg állapodás alapján a budapesti utasok az Amur bármelyik járatára a budapesti IBUSZ- nál válthatnak jegyet. Önállósította magát a gyári lakatos BUDAPEST. — Kara Gábor lakatos gyárban dolgozott. Tekintélye volt és megbíztak benne. Erre a bizalomra építette spekulációit, hogy önálló műhelyt létesít. S ez hogy megy legkönnyebben ? Ha a hozzávalót a gyárból viszi ki. És 8 éven át tette is ezt. Hordta a golyóscsapágyakat, fűrészlapokat, motorláncokat és szerszámokat garmadával, de vitt gépeket is, kisesztergát., golyósprést és jókora állványos fúrót. Hogyan tehette? Néhány esztendeig a hátsó kijáraton. A kapura tőle kértek lakatot, s az ehhez való egyik kulcsot “elfelejtette” átadni. Alkony attájt aztán itt hodta ki a jövendő műhely felszerelését, majd visszatért és legálisan távozott a főkapun. De csomagolta oltott mész alá is a szerszámokat s volt úgy, hogy a gyár részére vásárolt anyagokat be se hozta a gyárba, hanem vitte egyenesen haza. Persze, ehhez még egy emberre volt szüksége. A raktárossal. Erdő Istvánnal sikerült megegyeznie és midketten, amikor már sokat összelapkodtak, kezdték eladogatni a keresettebb anyagokat. A felvevő piacra — Kara Gábor egyik nőismerőse révén I Csongrád megye volt. ; A kár 200.000 forint.
