A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-12-16 / 49. szám

8. OLDAL A Jó PÁSZTOR Advent negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács 3:1-6 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esz­tendejében, amikor Poncius Pilátus helytartója vala Judeának és Heródes negyedes fejedelme Galileának, Fülöp az ő testvére pedig fejedelme Itureának és Tra­sh onitis tartománynak s Liziliának, Annás és Kaifás főpapok alatt, lön az Ur igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. És elméne a Jordán egész kör­nyékére, hirdetvén a bünbánat keresztségét a bűnök oocsánatára, mint Írva vagyon Izaiás próféta beszé­deinek könyvében a pusztában kiáltónak szava: Ké­szítsétek az Ur útját, egyenesítsétek az Ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom meg­­alacsonyittatik, és a görbék egyenesekké lesznek, és a göröngyösek sima utakká; és meglátja minden test az Isten üdvösségét. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk előszeretettel vette körül beszé­deinek tárgyait, hasonlatait, példáit az akkori palesz­­dnai életből, hallgatóinak életéből. Azokhoz a me­ző, a szántóföld, a halakban gazdag tó állt a legkö­zelebb, tehát az emberi alakban megjelent isteni böl­csesség ezeket a hallgatóságának ismerős tárgyakat elemezte, magyarázta s ezek alapján igyekezett őket a természetes világból felemelni a természetfeletti életnek színvonalára. Miután pedig bizonyára nem járunk téves utón, ha Krisztus Urunkat követjük, mi is bátran felhasználhatjuk a bennünket körülvevő világ természeti tüneményeit, kézzelfogható tényeit, hogy felül emelkedve ezen a természetes látható vi­lágon, tanulságokat merítsünk lelkünk természetfe­letti élete számára. Az Advent az Ur jövetele előkészítésének ideje. És Advent mai negyedik és utolsó vasárnapa ilykép­­pen az “utolsó simítások” ideje. Mindenféle jövetel­hez pedig ut szükséges, és ezért olyan nagyon találó a mai szent időhöz a mai szent evangélium hasonla­ta az útról. Krisztus Urunk előhírnöke, utjának leg­nagyobb előkészítője, Keresztelő Szent János is jól Vudta, hogy hepe-hupás, girbe-görbe utón, hegynek fel, völgynek le haladva igen nehéz, hosszadalmas és bizonytalan dolog a célhoz érni. Ezt tehát Keresztelő Szent János már 1900 éve éppen olyan jól tudta, mini amint tudja ma minden fuvarozó és minden vasúttár­saság. Ám több tanulságot is meríthetünk a mai szent evangéliumból. Valahányszor az evangéliumot olvassuk vagy halljuk, a Szent Lélek segítő kegyelmét kérjük, hogy abból lelkünkre is üdvös tanulságot meríthessünk. És ilyen tanulságot kell merítenünk a mai evangéliumi szakaszból is. Arra kell gondolnunk, hogy végered­ményben az élet minden törvényét a jó Isten alkotta. Az egész mindenség mindenütt hasonló törvények­nek hódol. Amint testünk számára vannak akadá­lyok az előrejutásban, ha utunk folyton hegynek fel, völgynek le megy és egyenetlen, úgy a lelki életben is igen gyatrán vagy sehogysem haladunk előre, ha folyton a kevélységnek, dölyíösségnek hegyeibe aka­dunk : olyan nagyon nehéz, sőt lehetetlen ezeket meg­másznunk. És a tunyaság, restség a legtalálóbban mély völgyhöz, szakadékhoz hasonlítható. Abba is saját súlyánál fogva milyen könnyen lezuhanhat egy szikla vagy az ember maga is. És milyen nehéz aztán a völgybe szakadt tömböt ismét felvontatni a sima, jó országutra, milyen körülményes, vagy éppen em­berileg lehetetlen a szakadékba esett turistának me­gint felküzden:-?. magát a biztos ösvényre. A folyton ravaszkodó, köntörfalazó, csalárd ember életútja valóban a tekervényes zeg-zugos ös­vényhez hasonlít. Ha az ember ilyenen halad, önma­ga se tudja: közeledik-e a céljához? Sohase tudja, mivel találkozik öt perc múlva ösvénye egyik kanya­rulatánál. Az Ur közel vagyon, de zeg-zugos, hepe-hu­pás, hegynek fel, völgynek le haladó uttalan utón sohasem érünk el Hozzá. Ezért feladatunk világos: a kevélységnek, clölyfnek hegyeit át kell vágnunk, a tunyaság völgyeibe sohasem szabad lezuhannunk Becsületes, állandó szorgalommal fel kell azokat töl­­tenünk, hogy életünk színvonala mindig emberi e istengyermeki méltóságunkhoz illően emelkedett le­gyen. És egyenes legyen abban az értelemben is, hogy nem csavarodik folytonosan jobbra-balra a hazudo­­zás, képmutatás tekergő, mindig célttévesztő irányá­ban, azaz inkább iránytalanságában. LONDON. — Stanley Ford, 54 éves, nyugalomba vonult angol kapitány bigámia vádja alatt állt a londo­ni biró előtt. A második, törvényellenes házasságot Bécsben kötötte, ahol az Agglegények Klubjának elnö­ke volt. Egyévi felfüggesztett börtönbüntetést kapott a kétfeleséges agglegény . . . Műgyűjtő. — Bil Pearson egy TV műsor keretében bemutatta három életnagyságu műkincsét, amelyet Vera Cruz mexicoi város közelében ásott ki. Bámulatos csodák történtek Szent X. Plus pápa életében X. Pius nagy pápa volt és nagy szent, már életében hal­kan suttogták róla: II santo Papa — a szent pápa. Nem szerette és erélyesen vissza­utasított minden ilyen beszé­det, imádságot kért minden­kitől, és komolyan vette ezt, magát méltatlannak és gyar­lónak tartotta. Pedig már éle­tében történtek keze nyomán csodák, a szenttéavatás több kötetnyi aktájában vannak ezek is közzé téve, ámbár nem ezek a csodák, amelyek a kánoni eljárás során boldog­gá- illetve szenttéavatásához felhasználást nyertek, csupán j emberi hitelük van. Már a pápaválasztás után közvetlenül történt ily érde­kes esemény. Herrero y Espi­nosa biboros, valenciai érsek 80 éves korában jelent meg a konklávén. Súlyos betegség támadta meg az agg egyház­főt, halálán volt, mikor Sarto biborost megválasztották. X. Pius néven látogatta meg az uj pápa, rögtön a választás után. A bíborosnak megmon­dották, ki van ágyánál. Kinyi­totta szemét, és suttogva kér­te a pápai áldást. Megkapta. X. Pius megillctődve tette ke­zét az aggastyán fejére, rövi­den imádkozott, és megáldot­ta. És ime, a biboros abban a pillanatban jól érezte ma­gát. Három nap múlva haza tudott utazni. Mindenütt el­mondotta, hogy az uj pápa ál­dása gyógyította meg őt. Történeti tény és hitelesen feljegyzett az a rengeteg ese­mény, amelyet a nyilvános kihallgatások alkalmával ész­leltek. A pápa mindig csak azt mondotta: hinni kell és imádkozni, és az Isten megse­gít. Egy Ízben a tömegben sze­gény férfi szólította meg, se­gítse meg őt a Szentatya, hogy kenyeret tudjon keresni gyermekei számára. Jobb kar­ja ugyanis teljesen béna volt, s az orvosok szerint gyógyít­hatatlan. A pápa áldására egy pillanat alatt használni tudta karját. Máskor egy ötvenéves né­met férfi állt előtte, ki szüle tése óta vak volt. A pápa megtudta, mily szerencsétlen, és Isten iránti bizalomra buz­dította. A férfi abban a perc­ben látott. Ismét máskor, mi­kor éppen egy nagy tömeg mellett haladt el a pápa, han­gos sírásra lett figyelmes. Egy Lyonból való asszony zo­kogott, kisfia mellette bá­mészkodott a szentatyára. Mit sem értett az egészből: tökéletesen süket volt. “Hin­ni kell, asszony, hinni” — mondotta az édesanyának a pápa és a kisfiú abban a pil­lanatban hallott. Távolba ható események is olvashatók a hiteles feljegy­zésekben. Torinóban egy Ga- I leani nevű férfi 1911-ben rá­­' kos daganatban szenvedett. Nővére a pápához fordult, hogy mondjon érette misét. A beteg műtét előtt állott, le kellett vágni a lábát. Néhány nap múlva a kezelőorvos meg állapította, hogy a daganat telejesen eltűnt. A bolognai orvosprofesszor, Murri is ta­núsította ezt az esetet. Azon a napon ^mondotta a pápa a misét a betegért, X. Pius halála évében In­diában egy katolikus árvaház főnöknője gyógyíthatatlan be­tegségben szenvedett. 1914 ja­nuár 18-án néhány gyermek­nek első áldozása volt. Ezek Írtak a pápának és megkö­szönték, hogy ily fiatal kor­ban áldozhattak. Egyúttal kérték, imájával segítsen sze­retett főnöknőjükön is, ki ek­kor vette fel az utolsó kene­tét. Február 7-én távirat ér­kezett X. Piustól, hogy a nagybetegnek pápai áldását küldi. Amint a főnöknő a táv­iratot elolvasta, azonnal fel­kelt, felöltözött és enni kért. A következő napon átvette in­tézménye vezetékét, mintha sohasem lett volna beteg. Számtalan esetben vallot­ták róla, hogy az emberek lei­kébe is látott. A Róma mellet­ti Trefontane trappista kolos­tor apátja kihallgatást kért tőle, hogy bonyolult ügyében tanácsot kaphasson. Ám szó­hoz sem jutott. X. Pius rögtön ezzel kezdte: “Abban az ügy­ben, amely foglalkoztatja, igy és igy járjon el” — és a leg­apróbb részletékre kiterje­dően adta meg utasításait. Máskor egy fiatal pap tömeg-DRÁMA A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT BÉCS — Halbthurn burgenlandi határmenti fa­­!u lakói szemtanúi voltak annak, hogy a magyar ol­dalon a határvédelmi őrtoronyban egy magyar ha­tárőr főbelőtte magát. Szovjet flottabázis Afrikában kihallgatásra jelentkezett, de előtte még meggyónt, s ezért majdnem lekésett. Mégis be­jutott a terembe, s ott térdelt a többi között, a pápa pedig mosolyogva rótta meg: “Más­kor, ha hozzám jössz, ne gyónj közvetlenül előtte, nem szabad a gyónást elsietni!” X Pius mindazt, ami életé­ben vele történt, mindig Is­tennek, Szent Péter kulcsha­talmának s a hitnek tulajdo­nította. Mert valóban az volt, amit a piemonti püspökök a boldoggáavatást kérő írásuk­ban mondottak: a természet­fölötti pápa. EJTŐERNYŐS MISSZIONÁRIUSOK A Venezuelában húzódó Pe­­riai hegyekben a Motilones törzshöz tartozó mintegy 3000 indián él elszigetelve a külvi­lágtól. Eddig minden idegen aki megkísérelte a behatolást az indiánokhoz, életével fize­tett merészségéért. A machi­­quesi apostoli vikariátus 2 ka­pucinus misszionáriusa most hosszabb előkészület után megkísérelte a hithirdetést a törzs területén. Az előkészü­leti idő alatt számos esetben rendszeresen átrepültek a te­lepülést, élelmiszereket szö­vetet, ruhákat, tükröket és ■•dísztárgyakat dobtak le. Ezenkívül a missziós atyák fényképeit is leszórták. Egy alkalmas napon a két missziós atya ejtőernyővel leugrott az ellenséges érzületü indiánok településére. Amikor az indiá­nok a felhőkből leszálló két misszionáriust meglátták, pá­nik fogta el őket és nem hasz­nálták nyilaikat. A ledobott képekről azután hamarosan megismerték a két kapucinus atyát. Az eddig érkezett hí­rek szerint az indiánok to­vábbra is békésen viselkednek és előreláthatóan az ejtőer­nyős misszionáriusok hithir­dető munkáját siker dicséri. Lengyelek a Keresziuton A jeruzsálemi Keresztut két állomását lengyelek őrzik és gondozzák. A világháború alatt számos lengyel mene­kült Palesztinába. Akkor két keresztuti állomás, a harma­dik és a negyedik, romokban hevert. A lengyel katonák kö­zött levő építészek és épitő­­munkások helyrehozták a két állomás sérüléseit. Attól kezd­ve a Jeruzsálemben működő lengyel ház és a papja látja el a két stáció karbantartását. A harmadik állomásnál mú­zeumot létesítettek, mely be­mutatja, milyen volt Jeru­zsálem Jézus életében és utá­na a történelem különböző szakaszaiban. A muzeum ter­meiben mintegy 5000 emlék­tárgy található. Könyvtár csatlakozik hozzá, mintegy 10,000 kötet könyvvel. LISZABON — A portugál kormány közli, hogy Guinea uj afrikai állam kormánya szeptemberben a szovjetkormánnyal titkos szerződést kötött, mely sze­rint az oroszok tengeralattjáró-bázist és rádió állo­mást létesítenek ott, Afrika nyugati tengerpartján. Orosz hajók nagymennyiségű fegyvert és lőszert szál­lítanak november közepe óta Guineába. 380 guineai tanul orosz katonai és technikai iskolákban. 25 orosz, 74 cseh és 65 kínai “technikus” dolgozik Guineában. Rendszeres légi forgalom van Csehszlovákia és Gui­nea között. Szent Máté 1:1-25 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiá­nak nemzetségéről való könyv. Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákobot; Jákob nemzé Juclát és testvéreit. Juda nemzé Fárest és Zárát Tárnáitól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot. Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt. Sálmon nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Rutától; Oted nemzé Isait. Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől. Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abi­­ját, Abija nemzé Asát. Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást. Uzziás nemzé Joathámot; Joathám nemzé Ák­­házt; Ákház nemzé Ézékiást. Ezékiás nemzé Manassest; Manasses nemzé Á- mont; Ámon nemzé Jósiást. Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babiloni fogságra vitelkor. A babiloni fogságvitel után pedig Jekoniás nem­zé Salátáiéit; Salátáiéi nemzé Zorobábelt. Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliá­­kimot; Eliákim nemzé Azort. Azor nemzé Sádokot; Sáclok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot. Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matt­­hánt; Matthán nemzé Jákobot. Jákob nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik. Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség és Dávidtól a babilóni fogság­­raviteltől Krisztus tizennégy nemzetség. A Jézus Krisztus születése pedig igy vala: Má­ria, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselésnek találtaték a Szent Lé­lektől. József pedig, az ő férje, mivelhoz igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az UrnaK angyala álomban megjelenők néki, mond­ván: József Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott. a Szent Lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneitől. Mindez pedig azért lön, hogy beteljesedjék, a­­mit az Ur mondott volt a próféta által, aki igy szól: Imé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenyvén, úgy tön, amint az Ur angyala parancsolta vala néki, és fele­ségét magához vévé. , És nem ismerő őt, míg meg nem szillé az ő első­szülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. BIBLIAI IÍÍ5fi*UK Krisztus nemzetiségi táblázata EVANGÉLIUM

Next

/
Thumbnails
Contents