A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-12-16 / 49. szám

2*- Oldal á JÓ PäSäTOk A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERDj Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY _ Szerkesztő.,ég és kiadóhivatal — Publication Office 173« EAST 22nd STREET Cl EVELANI5 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 i)'Ó Ei OFIZETÉS! dijakT subscription rates. érre __________________$6.00 ! One ¥ ear _______ _______$6.00 '*• évre ' $9.501 Half Year $3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio Mig egy polgári csoport pénzt gyűjt hazatérő autó soktól New Orleansban, hogy ezzel támogassák a tisztán fehér magániskolákat, a 6 éves Ruby Nell Bridges, mosolyogva vár az ajtóban, hogy vissza­menjen az egyesitett William Frantz elemi iskolába. MAGYAR ORVOSPROFESSZOR KORONÁS PACIENSEI Dr. Politzer Ádám ,a világhírű fülgyógyász, aki Albertin (Pest megye), 1835-ben született és Magyar­­országon nevelkedett, 1861-ben már a bécsi egyetem magántanára, 1870-ben rendkívüli, 1895-ben pedig nyilvános tanár lett. A világ számos egyetemének disz­­doktora, tudományos akadémiák disztagja volt. Igen sok magas kitüntetésben részesült és zsidó volta elle­nére a Krisztus-rend és a Szent Anna-rend lovagja is volt. Fülbaj ellen kezelte I. Ferenc Józsefet, Edward angol királyt, operálta az orosz cárt, XII. Leo pápát, a belga királyt, a spanyol trónörököst. :fs $ í|í NEM NYUGSZIK A bolsevista világ boszorkánykonyhájában, Moszkvában, uj maszlagot főznek. Miután Kruscsev­­nek Kongóban nem sikerült kommunista kormányt alakítania, most azon fáradozik, hogy növelje a ká­oszt, a zűrzavart. A latin-amerikai államokban nap­­mint nap újabb lázadást szit a fennálló rend ellen. Minden módon megnehezíti Nyugat-Berlin életét. A leszerelési tárgyalásokat zsákutcába kergeti. Polip­karjaival átfogja a világot és igyekszik nyugtalan­ságot kelteni, hogy az idegbajba hajszolt embereket végül is a maga hatalma alá gyűrje. Legújabban azt követeli, hogy az Egyesült Ál­lamok ürítse ki Délkoreát, Imperializmusról szónokol, a szabadságról harsog, kilométer hosszúságú frázi­sokkal igyekszik bizonyítani, hogy Amerika elnyom­ja a függetlenségre vágyó népeket. Még mindenkinek élénk emlékezetében vannak a délkoreai események. Amikor a nép Sygman Rae lemondását követelve tüntetett a főváros utcáin, az amerikai csapatok lábhoz tett fegyverrel szemlél­ték az eseményeket. Tiszteletben tartották a nép kö­veteléseit, jogait. De vájjon ugyanúgy járt-e el a szovjet a magyar szabadságharc idején? Kivonta-e csapatait, amikor a magyar nép egységesen a szovjet megszállás ellen foglalt állást? A magyar szabadsághősök vérükké' pecsételték meg ezt a követelést. Megdöntötték a kommunista csatlósok uralmát, uj kormány alakítot­tak, amely mögött ott állt az egész ország. A szov­jet imperializmus azonban gyarmatának tekintette1 a kis Magyarországot és tankjaival, túlerejével a föld1 re tiporta a magyar szabadságharc kibontott zász­laját. A nyugati világ gátjai előtt megtörik ez az uj szennyes áradat is. A frázisoknál sokkal hangosabbar és meggyőzőbben beszélnek a tények. A függetlenség — a marxi szótár szerint — rabszolgaságot, a szabad ság béklyókat jelent. Délkorea népe nem kér az ilyer fajta “szabadságból”. És a nyugati világ nem hagyj: cserben azokat, akik — szerencséjükre — nem kerül­tek a szovjet gyarmatosítás hálójába. Nincs messze talán az az idő sem, amikor a rabszolgák is felsza badulhatnak . HIBA A SZÁMÍTÁSBAN Kruscsev azzal fenyegetőzött, hogy atombombái rakétákat zúdít Amerikára, ha bántani merjük Cast­­rot. i\ a hower a durva moszkovita dörömbölőnek inéli.ósá'gl.eíjc.-vjn azt felelte, hogy Amerika sohasem fogja oitűrni, hogy a nyugati féltekén egy kormám - zat alakuljon, amely a világkommunizmus ellenőrzé­se alatt áll. Castro kormányzata ne ma világkommunizmus engedelmes eszköze a nyugati féltekén? Eisenhower elnök egymillió dollárt utalt ki a ku­ka menekültek segélyezésére, amely segítségre a me­nekülteknek azért van igényük, mert Kuba a világ­­kommunizmus ellenőrzése és védelme alá helyezte ma­gát. Tehát: bekövetkezett az, amit “Amerika sohasem fog eltűrni.” És ha bekövetkezett, mit lehet és mit kell ten­ni? Nem azt, amit a moszkvai dörömbölő haragjában Budapesten csinált. Hanem: az 1947 évi Rio egyez­mény alapján össze kellene hívni az észak- és dél-ame­rikai külügyminiszterek konferenciáját annak meg­beszélésére, hogy mily közös akciót indítsanak a bé­kebontó kormányzat ellen. Kellene ... De nem lehet a latin-amerikai kor­mányokat ilyen konferenciára összehívni, mert Cast­ro forradalma népszerű a latin-amerikai népek köré­ben. A legtöbb közép- és dél-amerikai országban na­gyon gazdag kisebbség és nagyon szegény nép van, diktatúra és osztályuralom. Az Egyesült Államok politikai-erkölcsi elve az, hogy mi nem avatkozha­tunk be más országok belügyeibe. Ezért nem támo­gathattuk a kormányok ellen irányuló mozgalmakat, legalábbis nyíltan nem. A Kennedy kormányzat sú­lyos probléma előtt áll: Amerikának mindenütt a né^ pék oldalára kell állnia, szükség esetén a “törvényes” kormány ellen. Máskülönben Castro forradalma át­terjed egész Dél-Amerikára. DOBOZY ÉS CIGÁNYAI A múlt század negyvenes éveiben, mikor a reformkor érzés- s gondolatvilágát kezd­te áthatni egy erős demokra­tikus áramlat, a magyar nép­dal ezeréves fája egyszerre virágba borult. Amit azelőtt alig méltattak figyelemre, az egyszerű paraszti nótát igazi gyönyörűséggel hallgatják az ári szalonokban is. Terem a aóta minden bokorban; az Al­föld buzavirágos mezőin han­goztatják az arató lányok, a Dunántúl szőlőhegyein vigan dalolják a szüretelők, az er­dős bércek oldalán megszólal­tatják a pásztorok furulyái. A zárosok szinházaiban azelőtt sohasem tapasztalt lelkese­dést kelt egy-egy népdalnak felcsendülése; bálokban a né­­oi muzsika ütemeire járják a zerbunkos, palotás, csárdás neg az uj társas- vagy ma­gántáncot. A hangversenyter­mekben, a klasszikus zene ott­honaiban is megjelenik szeré­nyen, de fergeteges tapsoktól isérve az eredeti, ősi, ma­gyar zene. \ "MAGYAR ÁFIUM" Csakhamar megélednek a magyar muzsika már-már fe­ddésbe vesző, régi tradíciói: a népdal cigányos előadása, a ajátos cifrázatok halmozása. 1 hangszeres zenénél a vonó­ik mellett a fuvó-hangszerek használata, trombiták, sípok, dobok, a “viola di gamba” (ez már eltűnt régi olasz hang­szer) alkalmazása. Nemcsak a városokban, vidéki centru­mokban alakultak kisebb-na­­gyobb cigánybandák, hanem egyes nemesi kastélyok zene­kedvelő urai is tartottak ma­guknak külön cigányzeneka­­zokat. Ezek állandó “kom­­menciót” kaptak a földesur­­tól és ennek fejében nemcsak minden ünnepies alkalommal .enélniök kellett a kastély­án, hanem mindig kéznél kellett lennie a bandának, va­­í ahányszor uruk megkívánta a “magyar áfiumot” — a nó­tái Mivel akkoriban is gyak­ran volt bánatos a magyar vmber világa s igy sokszor és nagyokat szoktak búsulni bor fölött, ezek a házi cigányok megtanulhatták, hogy milyen az a magyar sirvavigadás. Pesten igen jó hírnevű ze­nekarok voltak. Ilyen volt a Morelli-féle, de ez inkább ide­gen muzsikát kultivált. A ma­gyar zenének, főleg a népdal­nak két kitűnő művelője tá­madt a negyvenes években: Egressy és Rózsahegyi zene­kara. Egressy Béni, nagy tehet­ségű dalköltő, Egressy Gábor, a legnagyobb magyar tragi­kus szinész testvéröccse, 1844- ben alakított 12 tagú zenekart jónevü cigánymuzsikusokból. Benne volt a három Sárközi fiú, Dudás Károly, a duna­­f öld vári jeles csárdás játszó, Rózsavölgyi kitűnő tanítvá­nya, meg Farkas, a hírneves cimbalmos. A pesti sajtó me­leg érdeklődéssel kiséri Eg­ressy vállalkozását. Vackot. Imre elterjedt lapja, a Pesti Divatlap még azt is megírja, hogy az uj bandisták “lármá­­sabb fúvó hangszereket is használandanak”. Ennek ki­­hangsuly ozása azt is jelzi, mennyire kipusztultak las­sanként a cigányzenekarok­ból a fúvó hangszerek, me­lyek pedig korábban rendes instrumentumai voltak a tel­jes cigányzenekarnak. Néhai Tóth Béla, aki sok egyéb közt ilyen kulturhistória aprósá­goknak is szeretett utána jár­ni, írja, hogy a Bihari bandá­ja ilyen teljes zenekar volt, a “vonósokon kívül valának benne flótáspk, klánétások, többféle trombitás, két sípos, — vagy táregatós — meg egy üstdobos is’ ... A vonósok közt volt mestere a viola di gambának is.” ÜSTDOB -r A CIGÁNY­­ZENEKARBAN Az Egressy zenekar 1844 júliusában mutatkozott be a Szécbenyi-kertben és mind­járt meghódította a közönsé­get. Csak azt kívánta tőle egyik lap, hogy még több ré­gi magyart és tiszántúli csár­dást vegyen fel a műsorába. Rózsavölgyi Márk, a Petőfi megénekelte népszerű hege­­düvirtuóz, már kissé bajosab­ban tudott zenekart szervez­ni. A hires “győri banda” né­hány tagja hirdette ugyan, hogy újra szervezkednek és Rózsavölgyit kérik fel igaz­gatójuknak (ma úgy mond­ják: prímásuknak), de ez nem valósult még. Petőfi egy hír­lapi nyilatkozattal veszi vé­delmébe Rózsavölgyi vállal­kozását, melyre a Pesti Hir­­lap tudósítója kissé gúnyos megjegyzést kockáztatott meg. Nemsokára örömmel ad­ja hírül a “Pesti Divatlap”, AMIKOR ÍN HOZZAD JÁRTAM ■ - ■ FRÁTER LORÁND NÓTÁIBÓL Amikor én hozzád jártam. Minden rózsa hajtott. Szerelemtől, boldogságtól Ragyogott az arcod. Haragudott az apád is. Veszekedett az anyád is. Mert a szived, hü kis szived Csak én hozzám hajlott. r hogy Rózsavölgyinek síké riilt társaságot alakítani amely hamarosan a Nemzeti Körben mutatkozott be nagy sikerrel. .Az öreg Rózsavöl gyi is együtt játszott a bandá val; még mindig elragadóan — mondja a referens. Rózsavölgyi-tanítvány volt Csőri András, aki elismert, jc bandát vezetett a Dunántúl Valami tartós alakulat külön ben egyik banda sem volt; az állhatatlan cigánynép jött ment egyik bandától a másik hoz, mindenütt és mindenko: elégedetlenül. A vidéki zenekarok köz legkiválóbb ebben az időben a Dobozy-féle debreceni, me lyet egy dúsgazdag földésur: Dobozy Károly szervezett, ta nitott és vitt országos körút­ra. FÖLDESURBÓL CIGÁNYPRÍMÁS Manapság még a leglelke­sebb zenebarátok köréber sem nagyon sokan tudják, ki volt ez a Dobozy Károly. Ki váló ember volt. Ihletett ze­neköltő, csodált hegedüvir­­tuóz, erős karakter, lelkes ha­zafi, akinek nem csekély sze­rep jutott zenénk kivirágoz­­tatása körül. Sáros megyé­ben, Eperjesen született 1817- ben. Dobozy Lajos, insurgens óbester volt az apja; édesany­ja: lucskói Bánó Borbála. Ap­jától a muzsika szenvedelmes szerefetét örökölte. De örö­költ tőle egyebet is: három uradalmat. Az apa ügyvédet vagy gazdát szeretett, volna nevelni a fiából, de ez csak a zeneművészetért rajongott. Különösen a magyar zenéért. Eleinte tetszett az apának lát­ni fiában a zenei érzék korai megnyilatkozását, és jónevü zenemestereket tartott mel­lette. Károly már debreceni kis diák korában igen jól he gedült. A hires cigányprímás tói, az öreg Boka Andrástól tanulta a cigányos játszási modort, a sajátos fogásokat amiket ivadékról-ivadékra őriz meg a muzsikus cigány ság. De mikor az öreg Dobo zy azt látta, hogy fiát abc árdekli egyéb a zeneművé szeten kívül, felhasznált min den módot, hogy fékezze vagy korlátok közé szoríts: egyetlen fiának rajongó szén vedélyét. Hivatalosan pazar lónak nyilváníttatta fiát, de hamarosan megint csak meg békéit vele. Az öreg Dobozy 1842-ben elhunyt s a 25 éves korában magára maradt fiú­nak müvészszenvedélyét sen ki nem korlátozta többé. Az örökös a dicsőséget hajszolta nem a vagyont, a gazdag föl desur nem a búzán kapott hanem a búzavirágon. Legel ső gondja az volt, hogy zene kart állított össze cigányzené­szekből; ezeket oktatta, gya­koroltak, nyilvános hangver­senyeket rendezett velük mindenütt a legnagyobb si­kerrel. Azt beszélik iifelétek, Halovány az orcád. Nem veri föl a vén házat Kacagásod, nótád. Titkon sirat az apád is. Titkon sirat az anyád is. Ők már tudják, mi tépte le Arcodról a rózsát. KÜLFÖLDI KUDARCOK Mikor itthon már ország­szerte hírnevet szerzett és is­merték nevét mindenütt a kát magyar hazában, úgy találta, hogy e nagy művészi értékek számára meg kellene szerez­ni a legnagyobb mértékben a Amikor a nihilisták a cár ellen merényletet követtek el és füldobján át behatolt agyába e^y üvegszilánk, operálni kellett. Politzer tanárt hívták meg a műtét elvégzésére. Mivel tartottak attól, hogy odautaztában, ellene is merényletet követnek el, katonai különvonat ment érte. Politzer meglékelte a cár koponyáját és az operáció után, — minthogy a cár állapota igen súlyos volt — még két hétig mellette maradt. A két hét elteltével, amikor a cár már lábadozott, a professzor otthagyta mellette adjunktusát és egy ápolót és készült vissza­utazni. A bucsukihallgatáson a cár Íróasztalánál ülve, be­kötött fejjel fogadta a tanárt. — Tanár ur! — mondotta a cár —, tudom, hogy életveszélyből mentett meg, kérjen ezért bármit tőlem, 1 annak teljesítését előre megígérem. — Felség! Lehetek nagyon szerénytelen? — kér­dezte a tanár. : — Remélem nem a cári koronámat fogja kérni — felelte a cár. — Nerh, felség, — válaszolt a tanár. — Felséged- -élete veszélyben forgott és az én kezem mentette meg. Ez a kéz pedig egy zsidó keze. Ha az én hazámban is úgy volna, mint Felséged birodalmában, hogy a zsidók nem telepedhetnek le egyetemi városokban és nem ta- ; nulhatnak az egyetemeken, talán hiányzott volna a kéz, ‘ amely felséged életét megmentette. Az én kérésem, hogy ne hagyja üldözni birodalmában hitsorsosaimat és en­gedje meg, hogy a zsidók letelepedhessenek az egyete­mi városokban és tanulhassanak az egyetemen. Ha én majd kivénülök és kihullik kezemből a szerszám, talán az ott tanulók egyike fogja felemelni és továbbfejleszti azt a tudományt, melyet — Isten segítségével — én ala­pítottam. | A cár arca a szégyentől elpirult. Csak biccentett és ezzel befejeződött a kihallgatás, amely után dr. Politzer tanár visszautazott Bécsbe. Egy hónap múltán megjelent a tanár lakásán a bé­csi orosz követ és megmutatta a cári ukázt, amelyben megéngedtetett a zsidóknak egyetemi városokban való letelepülése és az egyetemeken való tanulás. Átadta egyben a cár élétnagyságu képét és a Szent Anna-rend brilliáns csillagát. # ífí # XII. Leo pápa súlyos fülbajban megbetegedett. Operációra dr. Politzert hívták meg, akit Rómába való megérkezésénél, a vasútnál egy bíboros és a pápa házi­orvosa, a szintén zsidó dr. Nathan fogadott. Dr. Politzer tanár koponyalékeléssel operálta meg a pápát, kinek állapota igen súlyos volt és ezért a tanár fél éjszakákat töltött betegágya mellett, mely fölött egy szentkép füg­gött. A pápa — látván, mennyiszer tekint a tanár a kép­­re, megkérdezte ennek okát, mire a tanár azt felelte,, hogy mint műgyűjtő gyönyörködik a kiváló műremek­ben. A pápa a bucsukihallgatáson a reneszánsz egyik mestere által festett képet és a Krisztus-rend lovagke- - resztjét nyújtotta át a tanárnak. külföld elismerését és becsü­lését is. Dobozy bátran neki­vágott a dolognak. Összegyüj­­ött egy cigányokból és nem igányokból álló zenekart és negindult vele a külföld meg­hódítására. De még Becsen ■em jutott túl; nem tudni, mi kból. Az ilyen vállalkozások­­ak rendszerint több az iri- Tyük és megrontójuk, mint a óakarójuk. Dobozynak igylátszik — volt ugyan ele­gendő anyagi ereje, de na­gyon kevés lehetett az ember­­smerete, ami pedig nagyon ’ontos tényezője a sikernek. Dobozy nem ismerte a csüg­­?edést és hamarosan megint összeszedett tizenhárom mu­­rsikust, győri cigányt és ma­gyart, és újból utrakelt, hogy remzeti zenénket, táncunkat ás öltözetünket a maga való­ságában a külfölddel megis­mertesse. Velük volt Fitos Sándor és Thury János, egy “könnyű” és egy “nehéz” ma­gyar táncos. A többrendbeli magyar ruhákat Országh bé­csi magyar szabó készítette a társaság számára. (FOLYTATJUK) DBÄGA BÜNPEIt LOS ANGELES — Dr. Ber­nard Finch orvos és a szere­tője, Carole Tregoff január­ban harmadszor fognak es­­küdtbiróság előtt állni, Mrs. Finch meggyilkolásával vá­dolva — a doktor mint tettes, a szeretője mint bűntárs. Az első és a második tárgyalás végeztével az esküdtek nem tudtak egyhangú verdiktet hozni. Ez a hosszú huzavona “drá­ga mulatság”. A bünper költ­ségei eddig 169,797 dollárt tet­tek ki s a januári tárgyalás a költségeket negyedmillió dol­lárra növelheti. Los Angeles adófizetői viselik a költsége­ket. PSZT! WASHINGTON — Szigo­rúan bizalmas! Hamarosan a légierőnek módjában lesz mü­­bolygókról fényképfelvétele-; két készíteni Oroszország minden részéből. Ez nem a sokszor említett Samos mü­­bolygó lesz, hanem . . . Szi­gorúan bizalmas!

Next

/
Thumbnails
Contents