A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-11-25 / 46. szám

«. ot.n\n

A ln PAS7.TOK

Pünkösd után 25-ik vasárnap.

EVANGÉLIUM

Szent Lukács, 12, 16—21

Monda az Ur e példabeszédet: Egy gazdag embernek földje bőséges termést ada. És gondolkodik vala magában, mondván: Mit miveljek? mert nincs hova gyü„tenem terményeimet. És mondá: Ezt cselekszem: Elbontom csűreimet és nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden terményeimet és javaimat. Azután mondom lelkemnek: Lelkem! van sok jószágod, sok esztendőre éltévé; nyugodjál, egyél, igyál, vígan lakozzál. Az Isten pedig mondá neki: Esztelen! ez éjjel számon kérik tőled lelkedet; a miket tehát szerzettéi, kié lesznek? így vagyon, a ki magának kincset gyűjt, és nem gazdag az Istenben.

SZENTBESZÉD

íme, mily gondjai vannak a gazdagnak. Aggódik, mint egy szerfelett szegény, mivel mint nagyon gazdagnak, nincs helye, ahová a földi termését elhelyezze. Még nem is szedte össze a termését, máris a kapzsiság bűnét vonta magára, midőn magáénak mondta azt. Mert tudjuk, hogy milyen sok veszélynek van kitéve a földi termés az összegyűjtés előtt.. . Gyakran elver i a jégeső, sőt a nap égető hősége kezeinkből ragadja ki azt és a felhőkből sokszor lezuhozó záporeső hasznavehetetlenné teszi.

De a kapzsi gazdag nem gondolt ezen balesetekre, hanem csak azon törte a fejét, hová gyűjtse össze terményeit és mondá: elbontom csűreimet és nagyobbakat építek s oda gyűjtöm az évi minden terményeimet és az előbbi esztendőről fennmaradt minden javaimat. A kapzsiság vezérelte a gazdagot ezen elhatározásra és nem a szeretet, amely ezt sugalta volna neki: “Oszd szét javaidat a szegények között!”

így vagyon, aki magának kincset gyűjt és nem gazdag az I -tennél és ilyen vége lesz majd a fösvény gazdagnak, aki magának gyűjt kincset és nem gazdag az Istennél. Az Istennél pedig az gazdag, aki alamizsna és más jócselekedetek által sok érdemet szerez és elhelyezi az Istennél és napról-napra növeli, fokozza azt.

A mondottakból következik, hogy minden múlandó; megtanulhattuk azt is, miképen kell elenyésző javakkal gazdálkodni, hogy örökkétartó javakat szerezhessünk magunknak. Ép ezért kerüljünk mindent, amit eddig lelkünk üdvösségének kockáztatásával folytattunk, hogy midőn eljön a múlandóság sötét éjszakája, semmi szégyenfolt ne mocskolja be sziveinket, hanem mint a hó, tisztán és fehéren állhassunk az örök Biró elé .. .

Legyünk azért erősek a hitben, ragaszkodjunk tántorithatatlanul az Üdvözítő törvényeinek megtartásához, hogy egykor mi is elmondhassuk Szent Pállal: “Azért bizonyos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem akármely egyéb teremtmény nem választhat el minket a jó Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban alapul.”

EURÓPAI SEGÍTSÉGET KAPUNK

Valami uj a Nap alatt: mi, akik oly sokszor oly sokat adtunk az európai országoknak, most kapunk valamit. ígéretet kaptunk a nyugatnémet kormánytól, hogy az elmaradt népek megsegítésére adni fognak a jövő évre ezer millió dollárt, aminek az a jelentősége, hogy ennyivel kevesebb terhet kell siselnie Amerikának. Soká tartott, mig a németek engedtek az amerikai nyomásnak és ezt elhatározták. A németek után remélhetőleg más európai országok következnek, amelyeknek gazdasága a Marshall Terv óta megerősödött.

A gazdag európai országok bevonása a segitőprogramba már sürgős szükségesség lett, mert a tisztán amerikai segítség arra vezetett, hogy Amerika aranytartaléka megcsappant. Az arany —, illetőleg dollár-vesztéshez nagyban hozzájárul az is, hogy az Európában állomásozó amerikai katonaság fenntartási költségeit mostanig egyedül Amerika fedezi. Amerika követeli Nyugat-Németországtól több amerikai hadosztály költségeinek átvállalását. Végül sokmillió dollár vándorol Amerikából tengerentúlra azért is, mért a külföldön szolgáló tisztek és katonák számos családtagja velük van, az amerikai kormány, illetőleg az adófizetők költségén. Ezen a vonalon is változás lesz.

PARIS. — Uj illatszert reklámoznak Párisban a férfiak részére. Az uj parfüm neve “Odeur d’argent” (pénzszag). A hirdetések szerint az uj illatszer a pénz szagát árasztja, s azt a férfit, aki használja, a pénz illata lengi körül.

Tüntetések Algériában — A szélsőséges jobboldali franciák Algériában, dührohamukban összetörték az Egyesült Államok információs központjának berendezését.

AZ EGYHÁZ HIVATASA A BÖRTÖN ÁLLAMBAN

BUDAPEST — Az Actio Catholica lapja, Uj Ember, írja:

Sok érdekes, sok figyelemreméltó észrevételt hallottunk azoknak az egyházi személyiségeknek ajkáról, akik a közelmúlt napokban Kovács Vince püspök, apostoli kormányzó kettős jubileumának megünneplésére gyűltek öszsze a váci püspöki palotában. 50 évvel ezelőtt szentelték püspökké a váci egyházmegye apostoli kormányzóját.

Az első dátumra utalva jegyezte meg a beszélgető társaság egyik tekintélyes tagja:

“Voltak bizonyára periódussal a mi történetünknek is, amikor ötven év szinte nyomtalanul tűnt el, ez az utolsó félszázad azonban talán túlságosan is változatosan alakult, Jött az első világháború, követte az álszenteskedő kurzus, amely “kereszténynek” címezte magát, majd reánk szakadt a második világháború is szörnyű szenvedéseivel és pusztításaival. És azután 1945-ben jött valami, ami még nem volt sem Magyarországon, sem másutt; a katolikus egyház találkozása a szocializmussal. Az igazi problémát persze, ahogyan én láttam és ma is látom, a mi egyházunk számára nem maga a szocializmus vetette fel, mint politikai, gazdasági és társadalmi rendszer — végtére egyházunk 2000 év alatt nem egy változást élt át —, hanem a belehelyezkedés szüksége egy olyan hatalmi körbe, amelyben az állam az anyagelvű világszemléletét kívánta és kívánja érvényesíteni. És sajnos, visszapillantva a fordulatnak ezekre a hónapjaira, meg kell mondanunk azt is, hogy a nyugati világ — katolikus egyházi tényezők is — legtöbbször olyan befolyást igyekezett gyakorolni, amely kizárólag az ő politikai érdekeiket szolgálta és zavarta, nehezítette a mi helybiztosításunkat. Nem adhatunk igy eléggé hálát a Gondviselésnek, hogy voltak főpapok — amilyen a ma ünnepelt Kovács Vince püspökünk is —, akik az államkormányzattal tiz éve megkötött megállapodásban lefektették azokat a sineket, amelyeken haladva egyházunk törhetetlen reménységgel nézhet a jövő elé . . .”

S a második dátum: a püspökszentelés évfordulója. Ebbe kapcsolódott bele egy további hang:

“Érdemes egyenleget vonnunk. Az elmúlt kor püspökei közjogi méltóságok voltak, nagybirtokosok, ahogy akkor előszeretettel nevezték őket: “egyházfejedelmek”, akik legtöbbször híveik, sőt papjaik számára is szinte megközelithetetlen magasságban székeltek, akiket palotáik szinte légmentesen elszigeteltek a való élettől. Voltaképpen ők jelenítették meg a “gazdag szegények” típusát. A mi püspökeinknek már nincsenek földjeik, nincsenek politikai előjogaik, de annál meghittebb közösségben élhetnek papjaikkal és híveikkel. Ma a püspökökről, mint “püspök atyáról” beszélünk, s meg szoktuk őket igy is szóllitani. Az atyaviszony jóságot, szereteted bizalmat foglal magában, és viszontszeretetet, hűséget és engedelmességet hoz magával. Tagadhatná-e bárki, mennyivel apostolibb ez a szellem és légkör, mint amilyen a múltban volt?”

Optimizmus az egyház jövője tekintetében . . . Nem henye szóhasználat részünkről: ezt árasztotta a váci ünnepség, ezt érezték át a megjelentek. Hadd idézzük egy harmadik megnyilatkozást is.

“Az Ur Jézus nem a világi hatalomra, hanem a püspökökre és papokra bízta egyházát. Nem az állam feladata az egyház felfejlesztése, mert mindenkor és mindenütt a püspökök bölcsességén és a papok szolgálatának minőségén múlik, hogy a világnak ezen vagy azon a pontján fejlődik-e vagy sorvad-e az egyház. Nyugodtan állithatom: ha mi papok azokon a kereteken belül, amelyeket az állammal kötött megállapodás kijelölt, odaadóan teljesítjük kötelességeinket, ha nem lesznek üresek a gyóntatószékek, ha színvonalasak lesznek szentbeszédeink, ha szorgalmas felkészüléssel tanítjuk a vallást — akár az iskolában, akár a templomban — ha lelkiismeretesen ellátjuk a betegeket és buzgólkodunk a

szentségek osztása körül: akkor nincs ok aggodalomra, akkor gyümölcsöző lesz a mi fáradozásunk, hazánk, népünk és egyházunk javára.”

RÓMAI LELETEK

FENÉKPUSZTÁN

A Veszprém megyei Fenékpusztán, ahol a római birodalom Pannónia tartománya megerősített városának maradványait őrzi a föld az ország egyik legjelentősebb régészeti kutatása kezdődött az idén. A történelmi idők emlékeit őrző római város feltárását egyes kutatók már évtizedekkel ezelőtt megkezdték és akkor találták meg az erődítmény 1. számú bazilikáját. A munka azonban akkor anyagi támogatás híján csakhamar abbanmaradt, az értékes templomromokat betemették. Az utóbbi években számottevő anyagi áldozatok árán nagyobb arányban kezdték meg a munkát Fenékpusztán. Az idén már a balatoni kirándulók számára is látványos hellyé változtatták a népvándorlás korában elpusztult város maradványait.

A iák iráspróbája

Van egy elmélet, melynek értelmében kézírásból meg tudják állapítani, hogy van-e valakinek rákja, vagy sem. Ennek járnak utána a N. Y. Hospital for Joint Diseasesben, ahol eddig 10,000 iráspróbát tartottak és megállapították, hogy a rákbetegek kézírásában határozott hahonlóság mutatható ki. Sőt tudni vélnek olyan esetekről is, hogy a kézírás kimutatta a betegség létezését, mielőtt oi'vosi utón meg lehetett volna állapítani.

A lüz martalékai. — Ashland. Mass.-i városkában egy lakóházban tűz ütőit ki és Paul LaPrise öttagú családja a tűz áldozata lett

Pünkösd után 25-ik vasárnap

EVANGÉLIUM }

Szent Máté 13. fej. 31—35. szakasz

Az időben mondá Jézus: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vevén az ember, elvetett földjébe, amely kisebb ugyan minden magnál, mikor pedig felnő, nagyobb minden véleménynél és fává leszen, úgy, hogy az égi madarak eljönnek és ágai közt laknak. Más példabeszédet is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, melyet vévén az asszony, elvegyite három véka lisztbe, inig mind megkovászosodott. Mindezeket példabeszédekben mondá Jézus a seregnek, és példabeszédek nélkül nem beszélt nekik, hogy beteljesedjék a próféta szava, ki mondotta: Megnyitom számat példabeszédekben, hirdetni fogom, ami el volt rejtve a világ kezdetétől.

SZENTBESZÉD

Hány és hány nagynak, halhatatlannak hirdetett emberi munkára mondhatjuk el napjainkban: “volt és nincs”, — hány és hány, egyszer világhírű, világszerte ismert s ünnepelt ember volt, akinek ma már a nevét sem tudják és fordítva: mennyi és menynyi kezdetben kicsiny és lenézett isteni, vagy Istentől ihletett emberi mü van, ami még napjainkban is él és virul, mint ahogyan él és virul a búza, avagy a rozs, melynek magvát a jó Isten évezredekkel ez előtt hintette el a földbe és mennyi és mennyi , életében nem ismert, félreismert vagy pláne a világ részéről eszelősnek, hogy ne mondjam bolondnak tartott ember ma ismert, ünnepelt és boldognak, szentnek hirdetett Krisztus Urunk földi országában, az Egyházban.

“Az én alkotásom tovább marad fenn, mint a tied . . .” Amit az egyszerű, névtelen rabszolga mondott a királynak, azt mondja mintegy Szt. Péter, az ismeretlen, az egyszerű halász, amikor megérkezik Rómába s megáll a római császárok palotája és a pogány istenek emberépitette temploma előtt ... Az a rabszolga, kicsiny, szerény magvat vetett csupán, ami meg se látszott a hatalmas gúlák mellett és mégis: az még ma is él, épugy Szent Péter is kicsiny, ismereten volt az akkori világ nagyjai, császárai és királyai, íatalmasai és tudósai előtt és mégis Krisztus Urunk leki mondotta: “Te Péter vagy és e kőszálon építem Inyaszentegyházamat, s a pokol kapui sem vesznék ?rot azon.” És ime, hol vannak a Péter idejebeli csáízárok, királyok, tudósok és hatalmasak; legfeljebb i történelem lapjain olvashatók; Szent Péter azonban él és uralkodik szerte a világon a katolikus Egyházban ; él és uralkodik pedig a római pápában a világ végezetéig.

A mustármag ugyanis, amelyről a mai szent evangéliumban maga az Ur Jézus szól, az Egyházat ,elenti, de jelentheti az Egyház tanítását, a krisztusi tanítást is . . .

Általában nagy baj az embereknél, hogy a kicsiny dolgokra, legyenek azok akár jók vagy rosszak, nem fordítanak elég gondot. Pedig a kicsinyen kell a.jót is kezdeni, hogy a nagyobb jót is elérhessük és viszont a kis bajt, a Ids bűnt is el kell kerülnünk, nehogy a kis bajból hagyobb származzék.

Nagy dolgot nem tud mindenki produkálni, a mindennapi kis dolgokat azonban mindenki elvégezheti, csak legyen meg benne a jóakarat. És erre kell ránevelni az embernek önmagát, a szülőknek a gyermekét, az elöljárónak alattvalóját, a tanítónak tanítványait, mert ne felejtsük el, hogy az embernek boldogsága a mindennapi kis dolgokon fordul meg 3 aki a kisebb dolgokban pontos, az a nagyobbakban még inkább azzá lesz.

Sokak emlékében él Amerikában a több mint 20 évvel ezelőtt elhunyt magyar festőművész, Halmi Artur neve, aki már előzőleg, szülőhazájában, nagy elismerést szerzett magának képeivel.

Már egész fiatalon megbízták I. Ferenc József, magyar király arcképének megfestésével, ami az akkori dinasztikus időkben, csak valóban elismert művészeknek jutott osztályrészül.

Ezután jött az Egyesült Államokba, ahol egész sereg kiváló személyt megfestett, többek között Széchényi László, magyar követet, a feleségét, Vanderbilt Gladyst, Geraldine Farrart, Hempel Fridát a Metropolitan Opera részére, William H. Taft volt elnököt, a Guggenheim család több tagját és sokan másokat.

Az elhunyt művész özvegye, Mrs. Rose Halmi, kegyeletteljesen emlékezve férjére, aki oly nagy elismerést szerzett a magyar névnek, összegyűjtötte férje számos müvét, egyeseket kölcsönkért és festményekből, ceruza és szénrajzokból, valamint vázlatokból, kiállítást rendezett, amely egész novemberben látható lesz a Fairleigh University Rutheford Campuson, New Jerseyben.

Decemberben és januárban az egyetem két másik campusán lesz a kiállítás, Teaneck és Madison városokban.

ÖSSZEDŐLT HÁZ

NEW YORK. — New Yorkban egy négyemeletes régi ház hatalmas robaj közepette összedült, de a nyolc lakó közül szerencsére senki sem sebesült meg.

Kiállítás Halmi Artúr miiveiből