A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-11-11 / 45. szám

A Jó PÁSZTOR 3. OLDAL A HOSSZÚ ÉLET TITKÁT ÉVEZREDEK ÓTA KERESIK Melenti Csartvillnek hívták az első százévest, aki­vel Gilbert Gensac francia iró találkozott a Fekete ten­ger partján, a “százévesek birodalmában”. — Körülbelül százöt-százhat éves lehetek, nem tu­dom pontosan, de legalább százöt. Egyébként annak­idején megkereszteltek és meg lehet találni nevemet a születettek nyilvántartásában — mondta az öreg. Csak egyszer volt beteg életében: hatvan évvel eezlőtt megfázott. Sem előtte, sem utána nem ismerte a betegséget. Mit keresett Gilbert Gensac a Fekete tenger part­ján? — Személyesen akartam meggyőződni róla — vá­laszolja —, mi igaz a legendából, hogy ez a százévesek országa. Most meggyőződött róla és a tapasztalatait egy két­százoldalas könyvben adja közre, melynek cime: “Száz­ötven évig fogunk élni”. E könyvben azt a meggyőző­dését fejezi ki, hogy már a mi nemzedékünk száz évig élhet, — ha akar. Akik csak az esküvő után láthatják jövendő férjeiket A PAKÍSTAtflAK NAGYRÉSZE SZIGORÚ VALLÁSI SZABÁLYOK SZERINT ÉL Pakistan leányai, asszonyai — igen csekély kivétellel — ma is írástudatlanok és 83 százalékig rendkívül valláso­sak. Pontosan betartják a moharedan hit, ma már ana­kronisztikusán ható előírása­it. Sürü fátylakban járnak és atyjukon, bátyjaikon kívül idegen férfivel beszélniük sem szabad. A pakistáni menyasz­­szony jövendő férjét még az esküvői szertartás alatt sem láthatja ( a vőlegényt atyja választotta ki számára) ; első Ízben akkor ismerheti meg, amikor bevezetik őt jövendő apósa felvirágzott házába. Egyizben egy esküvői szer­tartáson jelenlevő európai új­ságíró azt a kérdést intézte a menyasszony édesanyjához: milyen a vőlegény? “Nem lát­tam — felelte az asszony — a férjem választotta ki, lá­nyom részére.” Es amikor a lány apja előtt megkockáztat­ta ezt a megjegyzést: hátha nem szereti leánya a kivá­lasztott férjet? — az apa igy válaszolt: “majd szeretni fog­ja.” áz cskiivii szertartás Hogyan zajlik le az eskü­vői szertartás egy hithü mo­hamedán családban? Az em­lített újságíró erről a követ­kezőkben számolt be: — Az esküvő előtti napok­ban a menyasszonyt állandóan kenegetik; minden reggel a szolgálók egy különleges per­zsa eredetű rózsaolajjal és il­latos kenőcsökkel tetőtől-tal­­pig bekenik, helyesebben be­dörzsölik, a menyasszony tes­tét. Haját, amely rendszerint térdigér, ugyancsak naponta mossák illatos olajokkal. Ar­cát nem sminkelik, vagy pu­­derezik, hanem rózsalevelek­kel dörzsölik be, amelyeket előzőleg borecetben áztattak. Ez a különben barna arcnak rózsaszínű csillogást kölcsö­nöz. A menyasszony igy “be­pácolva” egy egész rózsakert illatát árasztja maga körül. Majd egy különleges prepará­tummal teszik csillogóbbá a szemét. Ezt követi az ajkak és a fogak kerületének festé­se. Végül pedig az ujjak he­gyeit, a tenyereket és a lábak sarkait festik be hennaleve­­lekkel, rózsaszínre. Az öltözködés külön hosz­­szadalmas művelet. Gyakran egy tucat asszony is segédke­zik a különböző előirásszer ruhadarabok felvételénél, i teljesen felöltözött menyasz szony ezután ölti magára a úgynevezett garara-köntöst amelyet a jövendő após aján dékoz a menyasszonynak. Vé gül pedig az aranyozott túr bán kerül a magas feltornyo zott frizurára. Mindent ősz szevetve: a menyasszony ig: teljesen felöltözve úgy fest mint egy keleti hercegnő. A vőlegény A vőlegény is éppen oiyar félénk és izgatott, mint í menyasszony. Természetes, hogy ő is kiváncsi jövendő élettársára. Pedig a megkö­tendő házasságnak semmi kö ze nincs a szerelemhez. A szülők választottak és — nincs tovább. Válásra csak nagyon ritkán kerül sor. Ha ilyesmi mégis bekövetkeznék ez valóságos botránynak szá­mit. Fülsekitető zenebona jelzi a vőlegény érkezését: egyen ruhába öltözött zenészek trombitálnak, verik a dobot és a különböző gongokat. .A feldíszített autóban égyik férfi rokona társaságában te­szi meg az utat a házig. Ott ’ pap a menyasszony távollá­­áben háromszor teszi fel ne­­.i a kérdést: “Akarod felesé­ül venni menyasszonyodat?” vőlegény' háromszor igen­lel felel. Aztán a férfiak be­­/onulnak a nők szobájába és >tt a menyasszonytól ugyan­iak háromszor kérdezi meg i szertartás vezetője: hajlan­­ló-e vőlegényét élettársául őgadni. Csak ezután találkoznak a egyesek. A fiatal párra vörös fátylat dobnak. Ezalatt a vő­­egény ekkor felemeli meny­asszonya fátylát, de csak pil­­anatra. A fátyol ismét lehull, t fiatalok homlokát arany­korral kenik be és a meny­asszonyt visszavezetik a szii­­ők szobájába. Ezután meg­kezdődik a mennyegzői lako­ma — külön a nőknek, külön i férfiaknak.. A lakoma után megy a menyasszony jövendő apósa házába és ott — vV're — véglegesen leveszi a fáty­­'at vőlegénye előtt. Ekkor lát­hatja őt a fiatalember — tu­lajdonképpen — először. Akadnak a mohamedánok között olyanok is, akik e szertartásokat már nem tart­ják be. De többségük ma is hódol a régi szokásoknak. A georgiai százévesek legnagyobb szakértője Pi­­ckelauri professzor, a georgiai Munkahigiérdai Intézet vezetője. Gensac értékes felvilágosításokat kapott tőle, Megtudta, hogy többezer százéves él ezen a környéken. A száz éven felüliek kétharmada nő. Hét százalékuk hord szemüveget. Három százalékuk süket. Legtöbb­jüknek jó a memóriája. A kilencven évesek nagy több­sége dolgozik, j ókedélyü és aktiv. Táplálékuk nagyon változatos: sok főzelék és zöld­ség. Hagyma, saláták, tarkabab, spenót, mogyoró, sző­lő, körte, narancs, alma, barack. A gyümölcsöt csak nyersen fogyasztják. Sok tejterméket esznek, mézet, kukoricalisztet. Az ételeket erősen fűszerezik. Étkezés­hez egy-két pohár bort isznak, kevés teát, vizet alig. Nyolcvan százalékuk nem dohányzik. Gensac emlékeztet rá, hogy az emberiséget évezre­dek óta foglalkoztatja a hosszú élet problémája. Mindig azt az élethatárt akarták túlszárnyalni, mely az adott • • f " ; pillanatban általánosnak látszott. A régi egyiptomiak az izzadás életmeghosszabbitó erejében hittek és igy üdvözölték egymást: “Jót izzad­tál?” A görögök és rómaiak Pintarchos bölcs tanácsát tisztelték: “Tartsátok a fejet hűvösen és a lábat mele­gen. Ha egy napon rosszul érzitek magatokat, helye­sebb pihenni és diétát tartani, mint gyógyszerekhez fordulni. A szellemért ne feledkezzetek meg a testről!” A tizennegyedik és tizennyolcadik század között azt hitték, hogy a fiatal lányok lehelete meghosszabbít­ja az életet. Az “életadó lehelet” éppen olyan babona volt, mint a hosszú élet elixire, a bölcsek köve és a kö­zépkor egyéb képzelődései. A tudományos alapon álló georntológia — az öre­gedéssel foglalkozó tudomány — igazi őse Ilufeland (1762—1836) német orvos, aki egy meglepő könyvvel lépett kortársai elé: “Az emberi szervezet — Írja Hufeland — hétszáz évig fennáll és aktiv maradhat. Az állatok nyolcszor hosszabb ideig élnek, mint növekedési korszakuk. Mi­után az ember huszonötéves korában teljesen kifejlett, életének felső határa kétszáz évben állapítható meg.” íme, miben látta Hufeland az élet természetelle­nes rövidségének okait: A tisztátlan levegő, a túl sűrűn lakott városok, minden rendű izgalmak túlzása, a fizi­kai és szellemi elpuhultság, az evésben és ivásban való mértéktelenség, a szellemi erőfesztiések túlzása, a szen­vedélyek, az unalom. Ötven évvel Hufeland halála után, egy francia tu­dós, Brown-Séquard előállította szexuális mirigyekből kivont preparátumát. Ezt követte Steinach “radikális metódusa”, Voronoff módszere, Mecsnikov joghurt­­kurája, Filatov biostimulinjai, Niehans friss sejtjei, Anna Aslan novocainja, Fadajev mesterséges álma, Belvefer és Gardner méhpempője. A tudósok nem szűn­tek meg kutatni a hosszú élet titkát, anélkül, hogy való­ban jelentős eredményt értek volna el. Ezzel szemben két fontos megállapításra jutottak: 1. Gyakorlatilag az úgynevezett természetes halál nem létezik. Hogy tudományos értelemben milyen ki­vételes eset az ilyen halál, bizonyítja, hogy 1957-ben három lyoni orvos érdemesnek látott megjelentetni egy könyvet “egy százéves egyén esetéről, aki meghalt anélkül, hogy klinikai értelemben beteg lett volna.” 2. Tudományos alapon nem lehet megfiatalításról beszélni, hanem csupán az öregedés megakadályozásá­ról. ALICANTE, Spanyolország. — Megbukott ,csődbe ment egy gyárvállalat, becsukták a gyárat s hat hónap alatt apránkint mindent elvittek, még a falak tégláit is. Most letartóztatták a 28 tolvajt, akik ezt az egész gyárat ellopták, j Naponként 24 órán át szolgáljuk ÖNT Minden munkanapon, George Cox és kollégái egy csomó személykocsit hajtanak ki az Illuminating Company szolgálat központjából és keresztül­­kasul egész Északkelet Ohioban. Feladatuk: állandó éberséggel vigyázni, hogy mindenkor szolgálják az Illuminating Company közönségét. Egy jól válogatott autópark. Nagy teherautók, gyorsan működő javítási munkára felszerelt kocsik, póznaásók és még motor scooterek is vannak szolgálatban. Ezek a jármüvek összesen nyolc millió mérföldet tettek meg Északkelet Ohioban az elmúlt évben. Ha az ön családjában egy vagy két kocsi van, tudni fogja, hogy George és társainak kocsival Való ellátása pénzbe kerül. Képzelje el tehát, mi­lyen összeget igényel 750 kocsi fenntartása. 1959-ben, az Illuminating Company 750 kocsiból álló seregének fenntar­tása több, mint $1,500,000 összeget igényelt. Ebből az összegből gazolin és olajra $250,000 jutott. Egyedül a rendtáblák 73,000 dollárba kerültek. E'z a kocsitömeg és kétfelé működő rádió összeköttetés lehetővé teszi, hogy néhány percen belül érkeznek oda, ahol szükség van rájuk. Rendel­kezésre állanak a nap 24 óráján át, hogy megbízható, alacsony áru vil­lanyáramot szolgáltassanak otthona részére. A TUDOMÁNY világából AN INVESTOR-OWNED COMPANY SERVING THE BEST { LOCATION IN THE NATION »

Next

/
Thumbnails
Contents