A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-10-28 / 43. szám
\ TA PiezTnfc 7. OLDAL irta: lULUIL^Y Ü11IIÍ%LI — A tisztáson összekerültek, — folytatta Elma. — A gróf kijelentette, hogy egyiküknek meg kell halnia, mert kettőjüké nem lehet a szép nagysága. Először az idegen ur lőtt, de nem talált. Ekkor a grófra került a sor és golyója leteritette az ártatlant. Én ide futottam, talán segíthetnénk rajta. A vén cigány asszony rögtön felemelkedett. — Megnézzük mi van vele. Ha meg lehet menteni, megmentjük. Hej, visszafizetem a grófnak, amit velünk tett .talpra állítjuk azt az urat, ha lehet, akkor majd lesz valaki, aki azt a rablófészket valahára felperzseli. Elma az elesetthez vezette őt. Vera letérdelt eléje s megfogta kezét. — Még nem merevedett meg, — mondotta. — Talán segíthetünk rajta. Most vigyük őt magunkkal. De senkinek el nem szabad ezt árulni, mert ha megtudja a gróf, akkor végünk. Ketten nagynehezen elcipelték Elemért barlangjukba. A férfi cigányok napközben szerte csatangoltak a távoli falvakban, üstöt foltozni és lopni, ahogy éppen magával hozta a sor. Elemért puha mohaágyra fektették. Vera mindenekelőtt kimosta sebét, aztán tiszta gyolcsot vett elő és arra egy apró tégelyből kenőcsöt kent. — Ettől nyolc nap alatt meggyógyul, — mondotta. — Ha ismernék a doktorok ennek a kenőcsnek csodatevő hatását. De Vera el nem árulja titkát. A tapaszt ráillesztetet a sebre, szorosan rákötötte és igy szólt Elmához: — Huszonnégy óráig igy kell feküdnie. Ne háborgasd őt, ha azt akarod, hogy felgyógyuljon. Ha huszonnégy óra múlva meg nem mozdul, akkor menthetetlenül veszve van, akkor el lehet őt temetni. Elma izgatottan várta be a következő napot. Körülbelül oly időtájt, ahogy tegnap ide hozták a sebesültet, lábujjhegyen közelített hozzá s látta, hogy az becsukott szemmel, még mindig mozdulatlanul fekszik. Minél jobban nézte őt, annál mélyebb részvétet érzett magában a szerencsétlen fiatal ur iránt, ki a legszentebb küzdelemben, a nejéért való harcban esett el. Mennyire sajnálta volna, ha többé magához nem térne. E pillanatban kimondhatatlan gyűlöletet érzett a gróf iránt, ki mindkettőt: a nőt meg a férjét is szerencsétlenné tette. Ott ült virrasztva a sebesült mellett. Gondolatban a kastély foglyát felkereste. Vájjon tudja-e, hogy férje már ily közel járt hozzá, az utolsó órában azonban váratlanul összejött a gróffal s a rákényszeritett párbajban megöletett? Oh, ha tudná, bizonyára meghasadna szegénykének a szive. És amilyen lelketlen a gróf, bizonyára meg is mondta neki, hogy ezáltal megfossza őt minden reménytől s megtörje vonakodását. E pillanatban megmozdult a sebesült s mindjárt rá nehéz fohász szakad fel melléből. Elma felszökött ültéből s föléje hajolva, várakozásteljesen nézett arcába. A sebesült azonban nem nyitotta fel szemeit. A cigányleány most anyjához futott, ki a barlang előtt üldögélt. — A sebesült életjelt adott magáról, — súgta neki halkan. — Mikor? — Éppen most. Úgy volt, mintha másik oldalára akart volna fordulni, de nem volt ereje. Ennek következtében fájdalmasan felfohászkodott. Most a vén cigány asszony is fekápászkodott s bement a barlang belsejébe, ahol Elemér feküdt. Keze ugyan elég hideg volt már, de szive, bár alig hallhatóan, dobogott. Vera most elővett egy vászonzacskót, melyben szárított füvek voltak. Ezektől kivett két-három csipetnyit, csuporba tette s vizet öntött rá. Elma ezalatt tüzet rakott s midőn a csupor tartalma befőtt, leszűrte s kissé hülni hagyta. — Most pedig ügyesnek kell lenni, lányom, — szólt Elmához. — Én a fiatal ur fejét lassan felemelem, te pedig vigyázva a szájába öntöd a főzetet. — De hátha nem tud nyelni? — Az ne okozzon neked gondot. Nyelni fog, amint csiklandozni fogja nyeldeklőjét a folyadék. Csak jól add be neki. Elma összeszedte minden ügyességét s egy fakanál nyelével felfeszitvén a sebesült száját, lassan és óvatosan oly mennyiségben öntötte belé a teát, hogy szépen lenyelhette. — No most már minden jól van, — szólt Vera megnyugodva. — Azt hiszem, hogy a legközelebbi főzetet már magától fogja inni. Elma most nem mozdult el többé Elemér mellől. Szeme mindig rajta nyugodott s leste, mikor fog megmozdulni s mikor nyitja fel szemét. Most már nem volt oly szomorú, mint tegnap. Anyja azt mondta az imént, hogy most már minden jól van. És anyjának azt tudnia kell. Eddig haragudott rá, mert a gróf miatt sokszor minden ok nélkül bántalmazta őt, ezt azonban arra való tekintettel, amit a sebesülttel tesz, megbocsátotta neki s többé nem gondolt rá nehezteléssel. De mi ez, hogy a beteg még mindig nem nyitja fel szemét, sem meg nem mozdul? Tán az volt utolsó sóhajtása, amit az imént hallatott? Aggódva ment ki anyjához, ki a barlang nyílása mellett üldögélve, kézi guzsalát pörgette. — Mi bajod van megint Elma? — Oh anyám, a sebesült sehogy sem akar magához térni. Attól félek, hogy amit az imént hallottam, az volt elszálló lelkének utolsó fohásza. — Ne fecsegj! Nem értesz te még ehhez. Egy óra múlva ismét beadunk neki a főzetből s holnap ilyen tájban látni fogod hatását. Elma belenyugodott. A főzetből még kétszer beadtak a betegnek s másnap csakugyan mutatkozott a hatás. Elemér újólag megmozdult s mindjárt rá szemét is kinyitotta. Elma szinte megijedt s meg se mert mozdulni. Elemér nyilván nem volt még egészen magánál, mert szemeit ismét behunyta s egy darabig mozdulatlan maradt. A kis cigány lány összeszorult szívvel ült helyén s meg se mert mozdulni. A halál torkából visszatérőnek első felpillantása valami misztikus hatással volt reá. így telt el vagy egy negyed óra. A sebesült állapota azonban szemlátomást javult, arca már nem volt oly ijesztően sápadt, tagjaiból eltűnt a halál merevsége, szeme is mozgékonyabb lett. Most Elemér ismét felpillantott és fejét féloldalt hajtva, tágasabb látkört igyekezett nyerni. Most észrevette Elmát s szeme meglepetéssel tapadt rá. Bizonyára nem tudta, hol van és ki van körülötte. Elmának az inába szállott a bátorsága és kifutott anyjához: — Mama, mama! — kiáltott lelkendezve, — a fiatal ur magához tért és fejét fél oldalt hajtva, rám nézett. — Nos, hát oly nagy baj az, te bohó. — Oh Istenem, úgy megijedtem. — Miért? Talán csak nincs olyan vad nézése, hogy el kell futni előle? — Gyere csak mama és nézd meg magad-A cigányasszony bement a barlangba s Elemér fekhelyéhez közelitett. Elemér őrajta is némán mintegy kérdőleg nyugtatta tekintetét. Vera előkereste tömlőjét és tejet töltött a pohárba. — Igya meg ezt a nagyságos ur, — szólt cigányos kiejtéssel. — Nagyon jó lesz. Elemérnek önkéntelenül a minapi éjszaka jutott eszébe, melyet a remeténél töltött. Ott is barlangban hált és tejet kapott inni. De akkor nem volt oly gyenge, mint most. -— Hol vagyok? — kérdezte bágyadt hangon. — Jó helyen van, nagyságos ur. Szegények vagyunk, de becsületesek. Jó szívvel adjuk, amink van. Elma most bátorságot vett magának és köA,.e-zólt: — Meglőve találtuk a tisztáson, onnét ide hoztuk s addig ápoltuk, míg magához tért. Elemér rendezni látszott gondolatait, Lassankint eszébe jutott minden. Rábukkant a rablófőnökre, ki párbajt kényszeritett rá és meglőtte őt. Neje, akit keres, nála van fogságban és nem akarja őt kiadni semmi áron. Ezen gondolatnál izgatottan fel akart emelkedni, de nem birt. Vera vállára tette kezét. — Még nem szabad, nagyságos ur, — mondotta. — Még ezzel várni kell. — Oh meddig? — nyögött fel Elemér. — Még most nem lehet tudni. Talán tiz, tizennégy nap is lesz belőle, talán kevesebb is. Életünk ás mindenünk a jó Isten kezében van. — Oh, nekem pedig mennem kell, — suttogta Elemér izgatottan, mert nehezére esett a beszéd. — Az én ügyem igen fontos és sürgős. Egy emberi életről van szó. Elma izgatottan fészkelődött, mintha mondani akarna valamit. — Vannak-e itt a környéken haramiák? — kérdezte most Elemér. — Nincsenek, — csóválta fejét a cigánynő. Elemér kétkedve nézett rá. — Kell, hogy legyenek, — mondotta. — Hiszen főnökükkel találkoztam, az lőtt agyon. Elma erre igen élénken rázta fejét. — Nem haramia volt az, nagyságos ur, — mondotta. Elemér most őrá vetette bágyadt tekintetét. -— Honnét tudod te. hogy nem az volt. — Onnét tudom, mert mindent láttam és hallottam, ami önök közöt', történt, Az nem haramia volt, hanem a gróf ur. — Miféle gróf? — kérdezte Elemér álmélkodva. — Gróf Kömlőváry. — Biztosan tudjátok ezt? — Igen, — bólintották élénken a fejükkel mindketten. Elemér egy percig megütközve nézett rájuk. — Nem értem, — mondotta. — Akivel én találkoztam és aki engem meglőtt, azt én mint haramiavezért ismerem, aki engem is fogva tartott, mert nőmet kerestem. Onnét ismerem őt és ő is engem. — Hogy ki lőtte meg a nagyságos urat, azt ér nem tudom, mert nem láttam, — válaszolt Vera. — Ez a kislány azonban látta s ő azt mondja, hogy gró, Kömlőváry volt akit igen jól ismerünk. — Nem tévedsz, gyermekem? — kérdezte Elemér. — Nem, nem nagyságos ur. Már messziről láttam jönni a gróf urat és elbújtam előle, hogy meg ne lásson. — Nem értem a dolgot, — mormogta maga elé Elemér. — A rablófőnök itt mint Kömlőváry gróf szerepel. Mondjátok meg, — tette hozzá fenhangon — talán birtoka van itt? — A kastélya oda át van az ördöghegy alatt! Elemér izgatottságában fel akart emelkedni, de nem volt ehhez elegendő ereje. — Ismeritek ti ezt a kastélyt? — kérdezte. — Hogyne nagyságos ur! Én már voltam is benne! — dicsekedett Elma. Eleméren óriási izgatottság vett erőt. Nera észrevette ezt s hamar közbe szólt: — Csillapodjék le, nagyságos ur! Nem szabad izgatottnak lenni, mert ez nagyon árthatna. Elemér izgatottan fordította fejét jobbra balra. — Hah, — nyögött fel fájdalmasan, — miért ’/agyok én ide láncolva? Majd esdekelve emelte fel szemét a vén cigányasszonyra. — Meg tudna engem maga gyógyítani? — Meg, meg nagyságos ur, de csak úgy, ha most még nem izgatja fel magát. Oh, ez nagyon veszedelmes. Ha nem uralkodik magán, igen könnyen bele is halhat és akkor ki fogja megbosszulni a gróf tettét? Elemér behunyta szemét. A cigányasszonynak gaza van! Nem szabad izgalomba jönni. — Jól van! Igyekezni fogok nyugodtnak lenni. Hsak még egy kérdésre szeretnék felvilágosítást nyerú. De előbb mondd meg, mi a neved, kis lány? — Elma! —Mondd meg tehát, Elma, mikor voltál utóiéra a gróf kastélyában? ' — Néhány nap előtt! — Láttál-e ott egy szép fiatal szőke nőt? — Láttam! Még mezei virágokat is vittem neki i gróf ur parancsából. — Szomorú volt? — Bánatos volt a kinézése, úgy hogy meg is sajnáltam őt. — Rosszul bánt vele a gróf? — Azt nem mondhatnám! Sőt ellenkezőleg . . . Vera, intett neki, hogy többet ne mondjon még most s mindjárt ő vette át a beszéd fonalát: — Legyen nyugodt nagyságos ur! A nagyságának nincs semmi baja — majd rajta leszünk, hogy a nagyságos ur mielőbb talpra állhasson és akkor majd megmondjuk, mit kell csinálni. Hej, nékem is lenne egy kis leszámolni valóm a gróffal. Remélem, egyszer ütni fog a bosszuállás órája nemcsak a nagyságos urnák, de nekünk is! Most csak arra nézzen, bogy nyugalmát mielőbb visszanyerje. Egyelőre ez a fő! Elemér belátta, hogy a cigányasszonynak igaza van. Első a nyugalom, ez a felgyógyulás alapfeltétele. — De azért beszélhetünk szeretett feleségemről, — mondta. — Oh, ha valahogy tudtára lehetne adni, hogy itt vagyok! Nem mehetnél be a kastélyba, Elma? — Most már nem, nagyságos ur. — És miért nem? Elma kérdő pillantást vetett anyjára, ha vájjon szabad-e megmondani az igazat . . . Vera azonban tagadólag intett. Erre is rákerül még a sor, hogy megmagyarázzuk! Most a fő, hogy a nagyságos ur pihenjen. Gye•e Elma, a nagyságos ur szundikálni akar! — Várjatok még egy percig, — tartotta őket Assza Elemér. — Talán mégis bejuthatnál, Elma! Gazdagon megjutalmazlak, ha hirt viszel nőmnek a kastélyba! — Igen, nagyságos ur. Idővel minden meg lesz, — mondotta Vera. — Most csak azon legyen, hogy elszenderedjék. Kezénél fogta Elmát s magával vitte. Elemér magára maradt zavaros gondolataival. Gróf és rablófőnök! Hogy illik ez össze? Ezt nem bírta felfogni. És mégis úgy kell lennie! A cigányleány egész határozottan állítja s nincs oka arra, hogy a tényállást elferdítse. A haramiafőnök itt gróf — és kastélyában halmozza fel a rablott kincseket. Itt tartja fogva Ilonkát is. A nyomorult bitang, el akarja őt szeretni! De maga bevallotta, hogy célját el nem érte. (Folytatjuk) A Kát. Aggmenház hírei A Katolikus Aggmenház Bizottsága a Szent Margit teremben tartotta évi tisztújító gyűlését, az 19S’0-61 esztendőre. A tisztikart gyhangu felkiáltással választották meg. Főelnök: Beírást I ajos bíró, a bizottság elnöke: Andrejkovics Jőzsefné, alelnök: Lulovics Lajosné, pénztárnok: Bell Jakab, levelező titkár: °ápay Ferdinándné, jegyző: Bléner Istvánná, uj tagok titkára: Szegedi Jánosné. Ellenjrök: Déri Gézáné, Hanzel Mihályné, Livák Ferencné, Vargo Ferencné, Volna Margaret, Serbán Jánosné. Vigalmi bizottság: Bálint Józsefné, Breznyai Jőzsefné, Csuhaj Jánosné, Szabó Istvánná, Kocsis Istvánná, Tóth Gyuláné. A bizottság bejelenti, hogy következő gyűlését november 17-én, este 8 órakor tartja, a Sheraton-Cleveland Hotelben. Di. Schweitzer magyar munkatársát Kongóban megölték NEW YORK. — Dr. Domán Miklós ismert new yorki nemzetközi jogász neje értesítést kapott a külügyminisztériumtól, hogy első házasságából származó 20 éves fiának, Mark H. Higginsnek a holttestét UN színes katonák kifogták a Kongo államban levő Kasongo folyóból. Az értesítés ugyan nem mondja, de a szövegből kiérthető, hogy az ifjút kongói benszülöttek gyilkolták le és a holttestét a folyó vizébe dobták. Az ifjú Higgins több mint egy évvel ezelőtt a Nobel-dijas Dr. Schweitzer Albert afrikai kórházába ment tanulmányútra, Lambarenebe, onnan julius elején a Kongo államba ment, ahonnan irt, hogy az Elizabethvilleben megtartott Fouth of July ünnepségen résztvett és onnan Ugandába utazik. Azóta nem hallottak hirt felőle. SZOVJET SEGÍTSÉG BUDAPEST.— Naponta 34 liter tejet ad a kosztromai i szarvasmarha és a magyar szüi'ke keresztezéséből származó Avar nevű tehén. A magas hozam mellett a tej zsírtartalma is tekintélyes: 4.5 százalék körül van. NAGYDÍJ AT NYERT A BIHARI-TÁNCEGYÜTTES DÍJON, Franciaország; — A Bihari János Táncegyüttes a nemzetközi népitánc-fesztiválon Magyarországot képviselte és megnyerte a nagydi- i jat, egy igen értékor díszes nyakláncot. A hét legjobb vicce Szigorúan bizalmas agrármegbeszélésen a budapesti pártközpontban azt az aggályát fejezi ki egy szakember, hogy a kolhozositás nem fog kellő eredménnyel járni. — Hogy mondhat ilyet, elvtárs? — csodálkoznak a többiek. — Százszázalékos diadal országszerte. Mindenkit sikerült beterelni a termelőszövetkezetbe. Nincsen már sehol egyéni gazda. — Épp ez a baj — mondja az agrárszakértő. — Mert kit fogunk majd felelőssé tenni, ha baj lesz a terméssel és az ország ellátásával? .............. ■—IM.I.II" I ..... ..........................................— SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE
