A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)

1960-10-21 / 42. szám

Pünkösd utáni 20. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 4. fej., 46—53. szakasz. Az időben, mikor Galileába indult, jól fogad­ták őt a galileabeliek, mivelhogy látták mindazt, amit Jeruzsálemben müveit vala az ünnepen, mert ők is ott valának az ünnepen. Tehát Jézus ismét a galileai Kánába méné, hol a vizet borrá változtatta. Volt pedig Kafarnaumban egy királyi ember, akinek fia beteg volt. Midőn ez meghallotta, hogy Jézus Ju­­deából Galileába érkezett, hozzáméne és kére őt. hogy jöjjön le és gyógyítsa meg fiát, mert már halá­lán van. Mondá azért neki Jézus. Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Feleié a királyi ember: Uram, jöjj le, amig meg nem hal gyermekem. Mondá neki Jézus: Menj el, a te fiad él. Hitt az em­ber a beszédnek, melyet Jézus mondott neki és el­­méne. Amint hazafelé tartott, már elébe jöttek szol­gái és jelenték, mondván, hogy fia él. Tudakozódé1*, tehát tőlük az óráról, mikor jobban lett, s mondák neki, hogy tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. Meg­érté tehát az apa, hogy épen ebben az órában mond­ta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő és egész háza. SZENTBESZÉD Ebből a csodás történetből két mozzanatot fi­gyeljünk mi meg, közelebbről ... Az egyik mozzanat az, hogy a királyi embert a fia érdeke, a fia gyógyu­lásának kikönyörgése vitte Jézushoz ... Ha fia nem lett volna beteg, akkor talán sohasem tért volna meg. Ez az egyik mozzanat. A másik pedig az, hogy az apa a fia révén, a fia által lett hívővé, a fia által ért Jézushoz. Ebből a két mozzanatból tanulhat és tanuljon is a szülő és a gyermek egyaránt. Az evangéliumi ki­rályi embert fiának a testi betegsége, a fia életéért való aggódás vitte az Gr Jézushoz. Minden bizony­nyal ez az apa előzőleg sok mindent megpróbált már •ts csak mint utolsó menedékhez fordult Jézushoz . . . Tanulják meg a szülők azt, hogy gyermekeik nem­csak testi, hanem még inkább a lelki bajaikban is já­ruljanak Jézus elé és tanulják meg azt is, hogy Jézus ne legyen az utolsó menedék, hanem legyen az első! A gyermek sorsa végtére is az Isten kezében van. Ez egyszer bizonyos! De bizonyos az is, hogy minél jobbak a szülők és minél buzgóbban tudnak imád kozni gyermekeikéit, annál többet képesek kieszkö­zöld Istennél gyermekeik érdekében. Mózes anyja beállott cselédnek a királyi leányhoz, akinél fia ne­velkedett, csak azért, hogy fia közelében legyen t annak javát szolgálhassa. így kell beállani minden ■ igyes apának és anyának gyermeke kedvéért a jó Is­ién szolgálatába. A gyermekek pedig tanulják meg, hogy a szülői; az ő közbenjáróik Istennél, hogy a szülők imádkoz­nak érettük, imádkoznak az ő földi s örök boldog­ságukért . . . MANILA. — A Fülöp Szigetek rangban második lázadó vezérét, a Hűk kommunista mozgalom katonai parancsnokát, Castro Alejandrinot 14 évi keresés után sikerült elfogni. Malabon vidéki városban egy barátja házában vacsorázott, amikor rátörtek, a vezér ellenál­lás nélkül megadta magát. A Hűk lázadók első számú fővezére, Jésus Lava, még szabad, az erdőkben rejtőz­ködik katonáival. Szakértők kutatják a Iragikusvégü Electra repülőgép lezuhanásá­nak okát. A képen a Civil Aeronautics Board inspektora vizsgálja a gép roncsait. Azt hiszik, hogy a tragédiát a motor által beszivott •oadarak idézték elő. A »A PAS7TOK Elégedettek. — A nagy televíziós vita főszereplői, Kennedy demokrata párti elnökjelölt és Nixon re­publikánus elnökjelölt, a vitát követően, meg voltak elégedve szereplésükkel. Kellemetlen esetek mindenkivel megeshetnék tént már, hogy olyan helyzet­be került, amikor dadogott, s pirult, megakadt és szeren,- i cséje volt, ha valamiképpen 1 :ki tudott belőle evickélni. 1 i Ilyen helyzetet örökitett meg egy tipikus pesti vicc is. Az'Erzsébet téren két ma­ma ül egymás mellett. Élőt- í tűk gyerekek játszadoznak, i Az egyik mama megszólal: 1 — Nézze, nagysád, milyen < vízfejű az a gyerek. ; — Pardon, az az én fiam — mondja felháborodva a má­sik mama. ' — De milyen jól áll neki! ; Nem mindig sikerül ilyen : ügyesén kivágni magát az embernek nelhéz helyzetek­ből. Burányi Miklós mesélte: ■— Egy alkalommal nem tudtam kifizetni a házbére­met. Ez elég kellemetlen szi­tuáció volt. Úgy segítettem i dolgon, hogy egy bankban vettem fel ezer pengőt vál­tóra. Ezzel azonban az ügy lem záródott le, mert a vál­tónak az a rossz szokása van, hogy lejáratkor ki kell fizet­ni. Lejáratkor ismét kellemet len szituációba kerültem, a váltót kellett kifizetni. Úgy segítettem a dolgon, hogy egy násik bankban kétezer pen­gőt vettem fel váltóra. Mikor i kétezerpengős váltó lejárt, egy harmadik bankban négy­ezer pengőt vettem fel. És ez tgy ment tovább. Valószínűleg úgy fogok ki­kerülni az állandó kényes helyzetből, mint annak ide­án Pitt angol miniszter, aki­iek adósságait hagyatékából "izették ki. Hermann Lipót festőmű­vésszel történt, hogy egy al­kalommal, miikor át akart jön­­ú Budáról Pestre, felszállt így villamosra. Amint leült i kocsiban, a kalauz pár lé­­>éssel arrébb egy úrtól kérte i jegyet. Az illető zsebéibe íyult a pénztárcáért, majd jedten kutatta át összes zse­léit, de a pénztárca nem ke­­'ült elő. Otthon hagyta. A kalauz gúnyos arccal íézte az utas vergődését, najd kijelentetet, hogy a kö­vetkező megállónál le kell izállnia. Hermann Lipót a zsebébe íyult, hogy felajánlja a szűr. égés aprópénzt, mikor is c legnagyobb megrökönyödés­sel vette észre, hogy egy tú­lér sincs nála. ¥ Az utasok mosolyogva néz­ték, hogyan kapkod most már ő is a zsebeihez, Ebből a ké­nyes helyzetből úgy vágta ki magát, hogy leugrott a robo­gó villamosról, még mielőtt a kalauz odaért volna. Márkus Emilia egy társa­ságban ahol színházi dolgok­ról volt szó, nagyiban vitat­kozott és magyarázott. Köz­ben úgy belezavarodott, hogy már maga se tudta, mit akart mondani. Ebből a kényes helyzetből úgy vágta ki magát, hogy hir­telen az órájára nézett s eszé­be jutott, hogy neki sürgős dolga van és faképnél hagyta a meglepődött társaságot. Kisfaludy-Strobl Zsigmond egy ismerősével találkozott az utcán, akiről tudta, hogy munkatársa egy művészeti fo­lyóiratnak. / — Mondd, kérlek — fordult hozzá, -S’ irta azt a buta kétoldalas cikket a multheti számba? Még néhány becsmérlő jel­zőt használt az illető cikkre vonatkozóan. Ismerőse meg­rökönyödve hallgatta a raü vész kifakadását és dadogva vallotta be, hogy a cikket c irta. Stróbl mester hallgatót! egy pillanatig, majd igy szolt: — Hát beugrót tál? Én tud tam, hogy te Írtad, csak hec­­celni akartalak egy kicsit. * Ábrahám Pál egy nyári mu hatóban üldögélt, nagy társa­sággal. A szomszéd asztalnál egy ur nagyon hangosan vi­selkedett, mire a zeneszerző rászólt. Az idegen lármázni kéz dett, majd az ügyeletes rend­­őrtisztviselchöz fordult, hogy igazoltassa le Ábrahámot. A zeneszerzőnél semmiféle igazolvány nem volt. Pár pil­lanatig zavartan hallgatott, majd egy ötlete támadt. Oda­ült a zongorához és végigját szotta “Az utolsó Verekély­­leány” cimii operettjének va­lamennyi slágerét. Mikor be­fejezte, a rendőrtiszt igy szólt: Köszönöm szépen, ez elég. Ennél jobb és kelleme­sebb személyazonossági iga­zoltatásban még nem volt ré­szem. A hangos ur pedig bocsána­tot kértj. Rózsahegyi Kálmán mesél­te el a következő kedves tör-' ténetet: — Pár évvel ezelőtt a Du­nántúlra hívtak meg fog­­lyászni. Vonaton utaztam. Már egész közel jártunk ah­hoz az fRfrmáshoz, ahol ne­kem ki kellett szállni, miikor észrevettem, hogy tévedésből csupa nagyserétes patront hoztam. Nagyon elrösteltem magam, hogy én ilyen ágyú­golyókkal megyek foglyászni és hirtelen elhatározással égéi 33 patró.k'j'Ui ekemet ki­dobtam az ablakon. Mikor megérkeztem, sajnálkozva meséltem el, hogy útközben, amíg szundikáltam, valaki el­lopta patronjaimat. Másnap hajnalban indulás­ra készen álltunk, mikor az egyik hajtógyerek egy kendő­vel átköltött kis csomagot ho­zott a társasághoz. A kendő­ben az én patronjaim voltak. A gyerek mondta, hogy a vas­úti töltés mellett találta őket és biztosan az urak közül va­laki elvesztette. A házigazda rámnézett, én a házigazdára. Nagy zavar­ban voltam, de feltaláltam magam és ezt mondtam: — Biztosan vaddisznóra ment vadászni, aki ezt elvesz­tette. ÁZEGYHÁZ AFRIKÁBAN A 73 éves Porter érsek, aki mint liverpooli születésű an­gol állampolgár nemrégiben lemondott a ghanai érsekségé­ről, hazájába visszatérve ki­jelentette, hogy a katolikus egyház őszinte örömmel kö­szönti a gyarmati uralmak megszűnését és az uj afrikai államok megalakulását. Az az uj korszak — úgymond —, amelybe az afrikai népek lép­tek, semmiféle fenyegetést sem tartalmaz a keresztény­ség számára, sem most, sem a jövőben. Afrikában eléggé megerősödött a kereszténység ahhoz, hogy bizalommal te­kinthessünk reá. — Ami Ghánát illeti — tette hozzá az érsek —, nagy csodálattal és elismeréssel ki­sérem a független kormány munkáját. Meg tudom Ítélni annak eredményeit, hiszen több mint 40 éven át éltem és hirdettem az evangéliumot ebben az országban. CSÚCSFORGALOM Kellemetlen meglepetés várt sok párisit, amikor kipi­henve, lebarnulva visszatér­tek a nyári üdülésből. A meg­lepetés: kifosztott lakás. Pá­­risban a nyári üdülés ideje — régi hagyományok szerint — a betörők főidénye. E csúcsforgalomban a betörők kipuhatolják, melyik lakás áll elhagyottan, mert gazdája nyaralni utazott. A zsák­mányból aztán ősszel a betö­rők utaznak üdülni, hacsak közben le nem fülelik őket. Éppen ezért a nyári hóna­pokban a rendőrségen riadó­készültség van. De a birák, esküdtek, ügyészek is alig jutnak ilyenkor pihenőhöz. S hogy tényleg mennyi munká­juk van — nemcsak nyáron Pünkösd utáni 20. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 7. rész, 30. szakasz Azon időben egy városba méné Jézus, mely Naimnak neveztetik s vele ménének tanítványai és nagy népsokaság. Mikor pedig a város kapujához közelgett, ime egy halott viteték ki, egyetlen fia any­jának, ki özvegy vala és a város igen sok népe ment vele. Kit mikor meglátott az Ur, könyörülvén rajta, mondá neki: Ne sírj. S oda járulván,, illeté a kopor­sót. Azok pedig, akik viszik vala, megállának. És mondá Jézus: Ifjú, mondom neked, kelj fel! És felüle, aki megholt vala és szólni kezdett. S átadá őt anyjának. Elfogá pedig mindnyájukat a félelem s magasztalták az Istent, mondván: Nagy próféta tá­madt köztünk és hogy az Isten meglátogatta az ő né­pét. SZENTBESZÉD A naimi özvegy anya meghalt egyetlen fiának feltámasztásáról szóló szent történetben szemeink elé van állítva, a halál képe, hogy itt, a világon örök­ké nem élhetünk, azt a mindennapi tapasztalás elég­gé tanítja. Nincs emberhez illőbb cselekedet, mint a halál gondolatával megbarátkozni s a haláltól nem félni. Semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy minden egyes embernek kivétel nélkül, előbb-utóbb meg kell hal­nia. Hisz a Szentirás is azt mondja, hogy: “Elvan végezve, hogy az emberek egyszer meghalljanak.” Talán az tölti el félelemmel keblünket, hogy a halál ideje bizonytalan. Igaz, hogy mi nem tudjuk a halál idejét; mert sokszor a legnagyobb beteg is felgyó­gyul és a legegészségesebb ember is rögtön meghal­hat . . . Úgy éljünk tehát nap-nap mellett, mintha azonnal kellene meghalnunk. Annak tudása, hogy hamarább halunk meg, mintsem azt gondolnék, arra bírjon minket, hogy sem erőben, sem ifjúságban, sem egészségben ne biza­kodjunk és megjobbulásunkat, és az erkölcsi jámbor­ság gyakorlását ne halogassuk napról-napra és ne hagyjuk életünk végére, hanem kezdjük meg lelki üdvösségünk munkálását azonnal, fiatal korunkban, életünk erejében s akkor a testi halál után a túl világi életben a valódi boldogságot, Istennek szinről-szinre vaIó látását elérhetjük; azért ne rettegjünk a halál­tól, hanem inkább Szent Pál apostollal fohászkod­junk, — mondván: “Kívánok elválni és az Ur Jézus Krisztussal lenni.” Jeruzsálem. A DEMOKRÁCIA VESZTESEGEI Az Eisenhower elnök tokioi látogatása elleni tün­tetés a japán demokrácia vesztesége volt. Hasonlókép­pen a Kishi miniszterelnök elleni merénylet. És Kishi, a japán szocialisták és kommunista diákok által meg­buktatott miniszterelnök, most a demokrácia uj vesz­teségének mondta a gyilkos merényletet, amelynek ál­dozata Asanuma, a szocialista párt vezére-És a demokrácia japáni vesztesége Amerikának is vesztesége. A gyilkos merénylet következménye lehet, hogy Japánban megerősödik a japán-amerikai védelmi szövetség ellenzéke s Japán belesodródik a “semleges­­ségi” politikába, ami a szovjet célkitűzése. Japán kon­zervatív, Amerika-barát köreiben attól tartanak, hogy a nép őket azonosítani fogja a gyilkos merénylővel s a merénylet elitélése arra vezethet, hogy a közelgő vá­lasztásokon a szocialisták — a japán-amerikai szövet­ség ellenzői — nyerni, sőt talán győzni fognak. — arról tanúskodik egy sta­tisztika. Eszerint a párisi bí­róságok 1960 első hét hónap­jában 1100 év büntetést varr­tak a bűnözők nyakába, egyet halálra ítéltek és a felmen­tettek száma mindössze öt. ; hallotta már .. . ? ... hogy Brigham YQung j mormon vezérnek 56 gyerme­­j ke volt. . . . hogy a tejnek (whole 'milk) 87 százaléka viz. g- OLDAT]

Next

/
Thumbnails
Contents