A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-10-21 / 42. szám
Pünkösd utáni 20. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 4. fej., 46—53. szakasz. Az időben, mikor Galileába indult, jól fogadták őt a galileabeliek, mivelhogy látták mindazt, amit Jeruzsálemben müveit vala az ünnepen, mert ők is ott valának az ünnepen. Tehát Jézus ismét a galileai Kánába méné, hol a vizet borrá változtatta. Volt pedig Kafarnaumban egy királyi ember, akinek fia beteg volt. Midőn ez meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, hozzáméne és kére őt. hogy jöjjön le és gyógyítsa meg fiát, mert már halálán van. Mondá azért neki Jézus. Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Feleié a királyi ember: Uram, jöjj le, amig meg nem hal gyermekem. Mondá neki Jézus: Menj el, a te fiad él. Hitt az ember a beszédnek, melyet Jézus mondott neki és elméne. Amint hazafelé tartott, már elébe jöttek szolgái és jelenték, mondván, hogy fia él. Tudakozódé1*, tehát tőlük az óráról, mikor jobban lett, s mondák neki, hogy tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. Megérté tehát az apa, hogy épen ebben az órában mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő és egész háza. SZENTBESZÉD Ebből a csodás történetből két mozzanatot figyeljünk mi meg, közelebbről ... Az egyik mozzanat az, hogy a királyi embert a fia érdeke, a fia gyógyulásának kikönyörgése vitte Jézushoz ... Ha fia nem lett volna beteg, akkor talán sohasem tért volna meg. Ez az egyik mozzanat. A másik pedig az, hogy az apa a fia révén, a fia által lett hívővé, a fia által ért Jézushoz. Ebből a két mozzanatból tanulhat és tanuljon is a szülő és a gyermek egyaránt. Az evangéliumi királyi embert fiának a testi betegsége, a fia életéért való aggódás vitte az Gr Jézushoz. Minden bizonynyal ez az apa előzőleg sok mindent megpróbált már •ts csak mint utolsó menedékhez fordult Jézushoz . . . Tanulják meg a szülők azt, hogy gyermekeik nemcsak testi, hanem még inkább a lelki bajaikban is járuljanak Jézus elé és tanulják meg azt is, hogy Jézus ne legyen az utolsó menedék, hanem legyen az első! A gyermek sorsa végtére is az Isten kezében van. Ez egyszer bizonyos! De bizonyos az is, hogy minél jobbak a szülők és minél buzgóbban tudnak imád kozni gyermekeikéit, annál többet képesek kieszközöld Istennél gyermekeik érdekében. Mózes anyja beállott cselédnek a királyi leányhoz, akinél fia nevelkedett, csak azért, hogy fia közelében legyen t annak javát szolgálhassa. így kell beállani minden ■ igyes apának és anyának gyermeke kedvéért a jó Isién szolgálatába. A gyermekek pedig tanulják meg, hogy a szülői; az ő közbenjáróik Istennél, hogy a szülők imádkoznak érettük, imádkoznak az ő földi s örök boldogságukért . . . MANILA. — A Fülöp Szigetek rangban második lázadó vezérét, a Hűk kommunista mozgalom katonai parancsnokát, Castro Alejandrinot 14 évi keresés után sikerült elfogni. Malabon vidéki városban egy barátja házában vacsorázott, amikor rátörtek, a vezér ellenállás nélkül megadta magát. A Hűk lázadók első számú fővezére, Jésus Lava, még szabad, az erdőkben rejtőzködik katonáival. Szakértők kutatják a Iragikusvégü Electra repülőgép lezuhanásának okát. A képen a Civil Aeronautics Board inspektora vizsgálja a gép roncsait. Azt hiszik, hogy a tragédiát a motor által beszivott •oadarak idézték elő. A »A PAS7TOK Elégedettek. — A nagy televíziós vita főszereplői, Kennedy demokrata párti elnökjelölt és Nixon republikánus elnökjelölt, a vitát követően, meg voltak elégedve szereplésükkel. Kellemetlen esetek mindenkivel megeshetnék tént már, hogy olyan helyzetbe került, amikor dadogott, s pirult, megakadt és szeren,- i cséje volt, ha valamiképpen 1 :ki tudott belőle evickélni. 1 i Ilyen helyzetet örökitett meg egy tipikus pesti vicc is. Az'Erzsébet téren két mama ül egymás mellett. Élőt- í tűk gyerekek játszadoznak, i Az egyik mama megszólal: 1 — Nézze, nagysád, milyen < vízfejű az a gyerek. ; — Pardon, az az én fiam — mondja felháborodva a másik mama. ' — De milyen jól áll neki! ; Nem mindig sikerül ilyen : ügyesén kivágni magát az embernek nelhéz helyzetekből. Burányi Miklós mesélte: ■— Egy alkalommal nem tudtam kifizetni a házbéremet. Ez elég kellemetlen szituáció volt. Úgy segítettem i dolgon, hogy egy bankban vettem fel ezer pengőt váltóra. Ezzel azonban az ügy lem záródott le, mert a váltónak az a rossz szokása van, hogy lejáratkor ki kell fizetni. Lejáratkor ismét kellemet len szituációba kerültem, a váltót kellett kifizetni. Úgy segítettem a dolgon, hogy egy násik bankban kétezer pengőt vettem fel váltóra. Mikor i kétezerpengős váltó lejárt, egy harmadik bankban négyezer pengőt vettem fel. És ez tgy ment tovább. Valószínűleg úgy fogok kikerülni az állandó kényes helyzetből, mint annak ideán Pitt angol miniszter, akiiek adósságait hagyatékából "izették ki. Hermann Lipót festőművésszel történt, hogy egy alkalommal, miikor át akart jönú Budáról Pestre, felszállt így villamosra. Amint leült i kocsiban, a kalauz pár lé>éssel arrébb egy úrtól kérte i jegyet. Az illető zsebéibe íyult a pénztárcáért, majd jedten kutatta át összes zseléit, de a pénztárca nem ke'ült elő. Otthon hagyta. A kalauz gúnyos arccal íézte az utas vergődését, najd kijelentetet, hogy a következő megállónál le kell izállnia. Hermann Lipót a zsebébe íyult, hogy felajánlja a szűr. égés aprópénzt, mikor is c legnagyobb megrökönyödéssel vette észre, hogy egy túlér sincs nála. ¥ Az utasok mosolyogva nézték, hogyan kapkod most már ő is a zsebeihez, Ebből a kényes helyzetből úgy vágta ki magát, hogy leugrott a robogó villamosról, még mielőtt a kalauz odaért volna. Márkus Emilia egy társaságban ahol színházi dolgokról volt szó, nagyiban vitatkozott és magyarázott. Közben úgy belezavarodott, hogy már maga se tudta, mit akart mondani. Ebből a kényes helyzetből úgy vágta ki magát, hogy hirtelen az órájára nézett s eszébe jutott, hogy neki sürgős dolga van és faképnél hagyta a meglepődött társaságot. Kisfaludy-Strobl Zsigmond egy ismerősével találkozott az utcán, akiről tudta, hogy munkatársa egy művészeti folyóiratnak. / — Mondd, kérlek — fordult hozzá, -S’ irta azt a buta kétoldalas cikket a multheti számba? Még néhány becsmérlő jelzőt használt az illető cikkre vonatkozóan. Ismerőse megrökönyödve hallgatta a raü vész kifakadását és dadogva vallotta be, hogy a cikket c irta. Stróbl mester hallgatót! egy pillanatig, majd igy szolt: — Hát beugrót tál? Én tud tam, hogy te Írtad, csak heccelni akartalak egy kicsit. * Ábrahám Pál egy nyári mu hatóban üldögélt, nagy társasággal. A szomszéd asztalnál egy ur nagyon hangosan viselkedett, mire a zeneszerző rászólt. Az idegen lármázni kéz dett, majd az ügyeletes rendőrtisztviselchöz fordult, hogy igazoltassa le Ábrahámot. A zeneszerzőnél semmiféle igazolvány nem volt. Pár pillanatig zavartan hallgatott, majd egy ötlete támadt. Odaült a zongorához és végigját szotta “Az utolsó Verekélyleány” cimii operettjének valamennyi slágerét. Mikor befejezte, a rendőrtiszt igy szólt: Köszönöm szépen, ez elég. Ennél jobb és kellemesebb személyazonossági igazoltatásban még nem volt részem. A hangos ur pedig bocsánatot kértj. Rózsahegyi Kálmán mesélte el a következő kedves tör-' ténetet: — Pár évvel ezelőtt a Dunántúlra hívtak meg foglyászni. Vonaton utaztam. Már egész közel jártunk ahhoz az fRfrmáshoz, ahol nekem ki kellett szállni, miikor észrevettem, hogy tévedésből csupa nagyserétes patront hoztam. Nagyon elrösteltem magam, hogy én ilyen ágyúgolyókkal megyek foglyászni és hirtelen elhatározással égéi 33 patró.k'j'Ui ekemet kidobtam az ablakon. Mikor megérkeztem, sajnálkozva meséltem el, hogy útközben, amíg szundikáltam, valaki ellopta patronjaimat. Másnap hajnalban indulásra készen álltunk, mikor az egyik hajtógyerek egy kendővel átköltött kis csomagot hozott a társasághoz. A kendőben az én patronjaim voltak. A gyerek mondta, hogy a vasúti töltés mellett találta őket és biztosan az urak közül valaki elvesztette. A házigazda rámnézett, én a házigazdára. Nagy zavarban voltam, de feltaláltam magam és ezt mondtam: — Biztosan vaddisznóra ment vadászni, aki ezt elvesztette. ÁZEGYHÁZ AFRIKÁBAN A 73 éves Porter érsek, aki mint liverpooli születésű angol állampolgár nemrégiben lemondott a ghanai érsekségéről, hazájába visszatérve kijelentette, hogy a katolikus egyház őszinte örömmel köszönti a gyarmati uralmak megszűnését és az uj afrikai államok megalakulását. Az az uj korszak — úgymond —, amelybe az afrikai népek léptek, semmiféle fenyegetést sem tartalmaz a kereszténység számára, sem most, sem a jövőben. Afrikában eléggé megerősödött a kereszténység ahhoz, hogy bizalommal tekinthessünk reá. — Ami Ghánát illeti — tette hozzá az érsek —, nagy csodálattal és elismeréssel kisérem a független kormány munkáját. Meg tudom Ítélni annak eredményeit, hiszen több mint 40 éven át éltem és hirdettem az evangéliumot ebben az országban. CSÚCSFORGALOM Kellemetlen meglepetés várt sok párisit, amikor kipihenve, lebarnulva visszatértek a nyári üdülésből. A meglepetés: kifosztott lakás. Párisban a nyári üdülés ideje — régi hagyományok szerint — a betörők főidénye. E csúcsforgalomban a betörők kipuhatolják, melyik lakás áll elhagyottan, mert gazdája nyaralni utazott. A zsákmányból aztán ősszel a betörők utaznak üdülni, hacsak közben le nem fülelik őket. Éppen ezért a nyári hónapokban a rendőrségen riadókészültség van. De a birák, esküdtek, ügyészek is alig jutnak ilyenkor pihenőhöz. S hogy tényleg mennyi munkájuk van — nemcsak nyáron Pünkösd utáni 20. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 7. rész, 30. szakasz Azon időben egy városba méné Jézus, mely Naimnak neveztetik s vele ménének tanítványai és nagy népsokaság. Mikor pedig a város kapujához közelgett, ime egy halott viteték ki, egyetlen fia anyjának, ki özvegy vala és a város igen sok népe ment vele. Kit mikor meglátott az Ur, könyörülvén rajta, mondá neki: Ne sírj. S oda járulván,, illeté a koporsót. Azok pedig, akik viszik vala, megállának. És mondá Jézus: Ifjú, mondom neked, kelj fel! És felüle, aki megholt vala és szólni kezdett. S átadá őt anyjának. Elfogá pedig mindnyájukat a félelem s magasztalták az Istent, mondván: Nagy próféta támadt köztünk és hogy az Isten meglátogatta az ő népét. SZENTBESZÉD A naimi özvegy anya meghalt egyetlen fiának feltámasztásáról szóló szent történetben szemeink elé van állítva, a halál képe, hogy itt, a világon örökké nem élhetünk, azt a mindennapi tapasztalás eléggé tanítja. Nincs emberhez illőbb cselekedet, mint a halál gondolatával megbarátkozni s a haláltól nem félni. Semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy minden egyes embernek kivétel nélkül, előbb-utóbb meg kell halnia. Hisz a Szentirás is azt mondja, hogy: “Elvan végezve, hogy az emberek egyszer meghalljanak.” Talán az tölti el félelemmel keblünket, hogy a halál ideje bizonytalan. Igaz, hogy mi nem tudjuk a halál idejét; mert sokszor a legnagyobb beteg is felgyógyul és a legegészségesebb ember is rögtön meghalhat . . . Úgy éljünk tehát nap-nap mellett, mintha azonnal kellene meghalnunk. Annak tudása, hogy hamarább halunk meg, mintsem azt gondolnék, arra bírjon minket, hogy sem erőben, sem ifjúságban, sem egészségben ne bizakodjunk és megjobbulásunkat, és az erkölcsi jámborság gyakorlását ne halogassuk napról-napra és ne hagyjuk életünk végére, hanem kezdjük meg lelki üdvösségünk munkálását azonnal, fiatal korunkban, életünk erejében s akkor a testi halál után a túl világi életben a valódi boldogságot, Istennek szinről-szinre vaIó látását elérhetjük; azért ne rettegjünk a haláltól, hanem inkább Szent Pál apostollal fohászkodjunk, — mondván: “Kívánok elválni és az Ur Jézus Krisztussal lenni.” Jeruzsálem. A DEMOKRÁCIA VESZTESEGEI Az Eisenhower elnök tokioi látogatása elleni tüntetés a japán demokrácia vesztesége volt. Hasonlóképpen a Kishi miniszterelnök elleni merénylet. És Kishi, a japán szocialisták és kommunista diákok által megbuktatott miniszterelnök, most a demokrácia uj veszteségének mondta a gyilkos merényletet, amelynek áldozata Asanuma, a szocialista párt vezére-És a demokrácia japáni vesztesége Amerikának is vesztesége. A gyilkos merénylet következménye lehet, hogy Japánban megerősödik a japán-amerikai védelmi szövetség ellenzéke s Japán belesodródik a “semlegességi” politikába, ami a szovjet célkitűzése. Japán konzervatív, Amerika-barát köreiben attól tartanak, hogy a nép őket azonosítani fogja a gyilkos merénylővel s a merénylet elitélése arra vezethet, hogy a közelgő választásokon a szocialisták — a japán-amerikai szövetség ellenzői — nyerni, sőt talán győzni fognak. — arról tanúskodik egy statisztika. Eszerint a párisi bíróságok 1960 első hét hónapjában 1100 év büntetést varrtak a bűnözők nyakába, egyet halálra ítéltek és a felmentettek száma mindössze öt. ; hallotta már .. . ? ... hogy Brigham YQung j mormon vezérnek 56 gyermej ke volt. . . . hogy a tejnek (whole 'milk) 87 százaléka viz. g- OLDAT]
