A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-04-22 / 16. szám

2. OLDAT, A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; _______Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 o-' ELŐFIZETÉSI DIJAK: [ SUBSCRIPTION RATES: Cgy évre___________$6.00 ! One Year ___________________$6.00 évre __.___________$3.50 I Half Year ,_______:______*3-50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio SUPERDEMOKRÁCIA A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT Már rég nem olvastunk oly üdítően kedves és oly megdöbbentően ostoba levelet, mint azt, amely a budapesti Magyar Nemzetben “A női egyenjogúság­ról” dm alatt megjelent. A levél írója, pesti háziasz­­szony, azzal kezdi a mondókáját, hogy ma már nem úgy van, mint volt régen, ma az asszonyok a férfiak­kal egyenrangú állampolgárok, hasonló munkáért éppen olyan bért kapnak . . . lehetnek akár minisz­terek is. . Hogy őneki mi rész jut az egyenjogúságból? íme, ezt Írja: ‘■'Én csak egyszerű háziasszony vagyok, mégsem kárhoztatom magam arra, hogy életem a konyhában éljem le. Részt veszek a tanács munkájában, művelem magam, s rendszeresén eljárok a körzet rendezvé­nyeire. Öttagú család gondja nehezedik rám, mégis találok módot arra, hogy részt vegyek a közösségi munkában. Ha a tanácsnál, a házkezelőségnél elő­adom észrevételeimet, javaslataimat, mindig szíve­sen fogadják, meghallgatják.” Nos, mi szívesen elhisszük, hogy már az is egyen­jogúság, hogy férfiak valamelyik kupaktanácsban meghallgatják, nem hurrogják le a nőket. De a java még csak ezután következik: “Népi rendszerünk nagy vívmánya, hogy a mi szavunk is éppen annyit nyom a latba, mint a férfia­ké. Ha erre gondolok, eszembe jut az az újsághír, hogy Svájcban nem is olyan régen még 'arról vitat­koztak a politikusok, hogy a nőknek adjának-e sza­vazati jogot vagy sem. Hol vagyunk mi már ettől? Ha összevetjük jogainkat a svájci asszonyok jogai­val, akkor értjük meg igazán, hogy nálunk nemcsak papíron van"hdg a női egyenjogúság, hanem a való­ságban is.” Oda lyukadt ki tehát a naiv pesti háziasszony, hogy a szovjet rendőrállam sokkal-sokkal demokra­tikusabb — nemcsak a fiatal amerikai demokráciá­nál, nemcsak a régi angol demokráciánál, hanem még a legrégibb svájci demokráciánál is. Kruscsev és Ká­dár szuperdemokráciája! Hurrá! BÁBELI ZŰRZAVAR A U. N.-BEN A nemzetek megértésének előmozdítására alapí­tott Egyesült Nemzetek Szervezetében bábeli zűrza­var mutatkozik. A nemzetek nem értik egymás nyel­vét. A legegyszerűbb fogalmak értelmezésénél is ne­hézségek merülnek fel. Például hol ezek, ahol azok nem tudják — nem akarják tudni —, hogy mit jelen­tenek e szavak: “Nem avatkozni be más nemzetek belső ügyeibe”. Legújabban a délafrikai négerek elnyomása dol­gában merült fel a kérdés, hogy tehet-e valamit az Egyesült Nemzetek Szervezete anélkül, hogy meg­szegné saját alapokmányában foglalt elvét, hogy nemzetek belügyeibe nem ártja be magát. A Bizton­sági Tanács nagy többséggel úgy határozott, hogy a délafrikai négerek ügye nemzetközi ügy. Leghan­gosabban hangoztatták ezt: a szovjet és afrikai és ázsiai delegátusok. A szovjet . . . Amikor a magyar nép fellázadt kommunista sanyargatói ellen, a szovjet brutális erő­vel beavatkozott a magyar nemzet belügyébe, aztán, amikor az Egyesült Nemzetek nagygyűlése 53 sza­vazattal 10 ellen kimondta, hogy igenis a szovjet jog­talanul beavatkozott Magyarország belügyeibe, a szovjet delegátusai fölényesen vigyorogtak: a szov­jet katonai beavatkozás bclügy, amelybe a U. N.-nek nincs beleszólása! És az ázsiaiak . . . Amikor a kínai kommunis­ták erőszakot követtek el Tibet népén, India nem volt hajlandó az erőszakot elitélni, hallgatással elismerte, hogy Tibet megrohanása kínai belügy, amelybe a vi­lágszervezetnek nincsen beleszólása. Kétféle mértékkel mérnek a new yorki felhő­karcoló Bábelben nyüzsgő mindenféle és mindenfajta népek. GYILKOLTAK VAGY NEM GYILKOLTAK? Síi- Leslié Munro, Uj-Zéland delegátusa az Egye­sült Nemzetek Szervezetében, akit a világszervezet megbízott azzal, hogy Magyarországon személyes vizsgálat alapján győződjék meg az újabb terrorhi­­rek igaz vagy hamis voltáról, itt előadást tartott s a következő kijelentést tette: — Még mindig jönnek hírek Magyarországról, hogy a kormány kivégeztetett fiatalokat az 1956-os * fő PÁSZTOR Tőr vény tudó bakter A 270 font súlyú, dob alakú "Tiros" nevű müboly gó (balra) napok óla kering a világűrben és TV fel­vételeket küld a légköri időjárási viszonyokról. Dr. Abe Silverstein. a légür bizottság menetrendi igaz­gatója, a jobb oldalon levő földgömbre mutatva jelentést lesz a sajtó képviselőinek az uj mübolygó sikeréről. Balázs János savanyu ábrá­­zattal kérdezősködött Bagi Tamás bíró után. — Itthon van? Ferkó gyerek a kapufélfát ölelte az egy karjával, kö­nyökkel befelé bökött a ház felé. — Odabenn lesz. Öregbiró uram kibámult az ablakon, szándékát kérdezte: — Mi kéne? — Hivatalos. Meghótt a bakter . . . — Suba Balázs? — Az. — Hászem, beteg se vöt. — Meglehet. Azér csak meg hótt. Baginé megeresztett egy “Jézus Máriát!” Bagi Tamás a fejét csóválta, takarékos szóval sajnálkozott: — Ejnye, ejnye . . . oszt hogy hótt meg? , — Mint a rendes ember. Gutaütése vót, oszt fejibe szállt a bor. Éccaka befeledke­zett a Galga János torára, oszt reggel saroglyán vitték haza. Bagi Tamás elgondolkozott. —- Akkor meg kötelesség­­ímulaszüas is vót. — Vót. Irta: GÁDOR GÉZA — Ma úgyis mindegy. Kegyesen legyintett. — Hóttába nem érdemes el­csapni. — Elcsapta az Isten. Baginé megbotránykozva szólt közbe. — Elszólitotta . . . Bagi Tamás rábólintott. —- Bakterrel nem igen áll­nak ott se szóba . —■ No . . . no . . mondja az írás, hogy elsőkből lesznek az utósók, utósókból az el­­elsők ... — Azér Suba Balázs az ég­be se lesz öregbiró . . . Azután szót ejtettek a te­metésről. — A községnek kéne temet­­tetni . . • — Hogy, hogy? — Hivatalba érte a halál. Bagi Tabás nem úgy gon­dolta. — Nem kellett vóna torba menni! — Kötelességből is mehe­tett. — Tor nem kötelesség. — Hogy háborgás ne le­gyék . • ■ : ■ ■; j; : ;,{ — Az Gaz. Nem vót? Nemű ‘Közönséges tor vöt. Csak a törvénybirót ver-Tavaszválás... Viiágnyilás... Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Dalol már a tavasz, ujjong a természet, de nyomában lohol máris az enyészet. Most, amikor nyilik mindenütt a virág, háborútól retteg most is még a világ. Az ibolya nem mer tavasz álmot szőni, s törpe kicsi szárán nem mer nagyra nőni. Rémület tükrözik ibolya szemében, S félve elrejtőzik a bokrok tövében. A fehér gyöngyvirág ki sem mer tán nyilni. nem mer ő sem boldog fény-tavaszt remélni. Fél az orgona is, de bátrabb egy fokkal, s biztatón beszélget a kis jázminokkal. Fészket költ a madár: a jövőt ringatja, s kicsi fiókáit ily módon oktatja: "Veszélyes a macska, bagoly, holló, menyét: mohón kivánia mind a madár éleiét. Figyeljetek jól hát, élteteket óvom: veszélyes az ölyü, veszélyes a sólyom. De ismétlem százszor, hogy jól megértsétek: kerüljetek kígyót, vérengző vércséket. Féljétek a vihart, jégesőt, villámot, hogy ne legyen könnyű, korai háláltok. De egyet fiókák el ne feledjetek: legveszélyesebbek mégis az emberek. Kölykeit oktatja barlanban a farkas, hangja fátyolozott, tompa, aggodalmas. Farkas nem hóhéra a saját nemének: farkast ne öljetek, bár sohsem ennétek. Bár gyomrunkat éhség ölésre uszitja, enfajáí a farkas soha nem pusztítja. Átlőve oldalunk, de szabadok vagyunk, de mégsem öljük meg soha saját fajunk. Egy . . . csak egy állat van ezen a világon, mely enfaja éltét sohse kéri számon. Ember néven veszi körül hir, csodálat, örökkön öldösi enfajái ez állat! ték meg. Azér meg nem kár. Háborgás nem vót , . . Bagi Tamás biró ur elgon­dolkozott. — Akkor lehetne községi temetés. Egy liberás, két ha­­rangos. — Nem kell annak libera se. Csak négy szál gyertya, meg fakoporsó. . — Ha már a község temet­ted, legyék egy libera . . . — Ingyen is temethetné fi pap . . . . Öregbiró nem jóindulatú mosollyal felelt;: — Annak is csak kell va­lamiből élni ... Ha már két keze munkájából meg nem él. Közrefogták a pálinkásüve­get és a község dolgairól so­káig beszélgettek. Unatkozva ballagtak har­madnap a koporsó után. Bagi Tamásnak már szikrányt hányt a szeme, annyira bá­multa a pap fekete palást­ját. Más bámulni való nem akadt. , t- Csak pipázni lehetne . . . Asse lehet . . . A jegyző izzadó homlokát törölhette f — Télen is meglapithatta vóna a guta ezt a vén disz­nót . . . Éppen kánikulára várt . . . — Uj baktér kell . . . — Kell. — Gondolt-é valakire kend ? Ráintett. — Gondótam Varga Gyuri lesz a bakter. A jegyző rosszalva csóvál-! ta a fejét . . . — Nem jól gondolta. Itt van az a kiszolgált csendőr, annak kell adni valami köz­hivatalt. A főszolgabíró ur amúgy is neheztel, hogy min­denből mellőztük eddig. — Mondtam már, hogy le­gyék sirásó. Alispánnak nem tehessük ... Se fináncbiztos­nak. — Lehetne bakter. — Afennét lehet. Varga Gyuri lesz a bakter . . . — Baj lesz belőle. Tudja kend, hogy a főbiró . . . Bagi Tamás haragosan oda hadonászott a jegyző orra alá. — Már tekintetes jegyző ur, én csak ammondó vagyok, hogy jegyző vagy képviselőt tehet a főbiró, — mer jegyző, vagy képviselő akárki ija-fija lehet, — de bakteri nem, mer éccakára csak becsületes em­ber gondjába tehetjük á fa­lut .. . Önérzetes mellére helyezte az öklét. — Amég én biró vagyok. A jegyző bosszonkodva csa­pott maga elé: — No, furcsa kis becsüle­te van az öreg Vargának. Öt esztendeig foltozta Szegeden a törvény . . . Öregbiró uram komoly mél­tósággal ráintett: — Antid jobb . . . Törvény­tudó. szabadságharcban való részvétel miatt. A magyar kormány ezt tagadja. Ha a magyar kormánynak nin­csen semmi takarni való ja, szívesen kellett volna fo­gadnia a bejelentésemet, hogy Magyarországba aka­rok utazni. De a magyar kormány megtagadta ne­kem a beutazási engedélyt. Ehhez a nyilatkozathoz nincs semmi hozzátenni- I való. A tények beszélnek. És vádolnak. TÚLTELJESÍTETT ÉK A TYÚKOK A NORMÁT MOSZKVA. — A Szovjet­unióban kísérletképpen ibo­lyántúli sugárzásnak tették ki egy tyukfarm tyúkjait. A kí­sérlet eredménye: 65 száza­lékkal növekedett a tojásho­zam. ELLENF0RMD1L0M CIHÁBAN HAVANA. — A szigetország keleti végében, a Maestra hegyvidéken, ahonnan Castro lázadása meg­indult, ellenforradalmi csoportok alakultak és ugyan­olyan taktikával-harcolnak, Castroék ellen, mint ezek harcoltak Batista diktatúrája ellen: gyújtogatással, or­szágúti rajtaütésekkel. Az ellenforradalmi gerillahar­cosok vezére Manuel Beaton őrnagy. Már megtörtén­tek az első összecsapások az ellenséges táborok közt. Még korai az ellenforradalom erejének felmérése. BARÁTSÁGOS AJÁNLAT TOKIO. — Az orosz nagykövet meg-nem-támadási szerződést ajánlott fel Japánnak azzal a feltétellel, hogy Japán elszakad az amerikai szövetségtől. Kishi miniszterelnök sürgeti a parlamentben a januárban Washingtonban kötött japán-amerikai köl­csönös védelmi szerződés helybenhagyását, hogy az ér­vényre léphessen már Eisenhower elnök junius 19-re tervezett tokioi látogatása előtt. Japán nem kér olyan meg-nem-támadási szerző­désből, amilyent annakidején Sztálin kötött Hitlerrel. VILÁGHÁBORÚ A SÁSKÁK ELLEN Az Egyesült Nemzetek egész szervezete az eddigi tapasztalatok szerint — elsősorban a budapesti és a tibeti megtorlatlan gazságok után — képtelen megfe­lelni annak a hivatásának, hogy jogtalan támadások megakadályozásával őrködjék a világ békéjének fenn­tartásán. De vannak a világszervezetnek rész-szerveze­tei, amelyek nagyon hasznos hivatást teljesítenek az elmaradt népek javára, gazdasági és technikai segélyt nyújtanak, egészségvédelmi munkát végeznek, éhinség vagy más katasztrófa esetében azonnal segítséget kül­denek. Mondani sem kell, hogy amikor idegen népekéi t áldozatot kell hozni, első helyen találjuk Amerikát és utolsó helyen a világboldogitó kommunizmust hirdető szovjetet. Az Egyesült Nemzetek élelmizési és mezőgazda­­sági szervezete most kidolgozott egy hat évre tervezett sáskairtó programot. Mint a moszkitót, ki akarják ir­tani a sáskát. Véget akarnak vetni a pusztitó sáskajá­rásoknak, amelyek bibliai idők óta sanyargatják a né­peket, főleg a földművelő primitiv népeket, felfalják sokszor népek egész évi élését. Rómában a múlt héten tizenhárom nemzet dele­gátusai megállapodtak a sáskák elleni világháború együttes vezetésében, és a hadjárat költségeire — a UN szervezettel együtt — csaknem négy millió dollárt ajánlottak fel. A hadjáratot a levegőben, a földön és vizen fogják folytatni. Repülőgépekről irtó vegyianya­gokat fognak ledobni, a földön, folyók mentén, mocsa­ras vidékeken igyekezni fognak elpusztítani azokat a fészkeket, ahol a sáskák tanyáznak és szaporodnak. Modern fegyverekkel fognak a sáskák ellen harcolni oly vidékeken, ahol ősidők óta csak primitiv eszközök­kel védekeztek a sáskajárások ellen. A hadszíntér óriási kiterjedésű: az afrikai Marok­kótól az ázsiai Himalája vidékéig. A haderők főpa­rancsnoka Paul G. Hoffman amerikai nagyiparos és politikus. A római egyezményt a következő országok delegátusai Írták alá: Anglia, Abesszinia, Franciaor­szág, Ghana, India, Irák, Libanon, Perzsia, Marokko, Tunisz, Törökország, Somali. Együttműködést helyez­tek kilátásba: Szaudi-Arábia, Jordán, Kuwait, Egyip­­tom-Sziria, Yemen, Szudán. Az arabok a sáskajárás ellen csak azzal a feltétellel hajlandók küzdeni, ha nem kell együttmüködniök Izraellel. Ezért Izráel a ma­ga területén önállóan fogja a sáskákat irtani. A háborús kasszában a költségek 40 százalékát Amerika fizeti be. A szovjet és a szovjetizált országok nem vesznek részt a hadjáratban. Joe Garry, aki indián lepee-ben (sátorban) született az első tős­gyökeres indián, aki megválasztása esetén a szenátus tagja lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents