A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-04-01 / 13. szám
A JÓ pásztor 3. OLDAL Emlékezzünk a régiekről AZ ELSŐ KIRÁLYI SORSJÁTÉK Egy Chuyes nevű olasz aranyműves 1644-ben Párisba utazott, avval, hogy ott neki feltétlenül meg kell gazdagodnia. Magával hozta egy Olaszországban divó játéknak a “loteriának” kezdetleges tervezetét és keresett egy társat, ki ezt a tervezetet kibővitené és egyúttal népszerűsítené is. Találkozott egy Vaugelas nevű lezüllött nyelvésszel, ki hajlandó volt segítségét felajánlani, de csak olyan feltétel mellett, hogy az olasz hangzású “loteria” szó helyett a játékot francia szóval jelölik meg. A nyelvésznek itt is kiütközött a francia lyelv iránti szeretete és miután az olasz Chuyes ebbe a mosolyogni való feltételbe beleegyezett, Vaugelas elnevezte a játékot “szerencse kikötőnek” (Port de la fortune), aztán buzgón hozzáfogott tervük keresztülviteléhez. Engedélyt szereztek, de Vaugelas nem tudta munkáját befejezni, mert közben utcai harcok törtek ki, melynek Vaugelas is áldozatul esett. Bodri az ember legjobb barálja? Nem mindig! A postás és a kutya természetes ellenségek? Ha ez a helyzet, annak csakis a kutya gazdája az oka. Akik a csigákat utánozzák ... 1657-ben egy éhező tudós, Georges de Scuderly, hívta újra életre a sorsjátékot. Vállalatába behozta a legbefolyásosabb kereskedőket, iparosokat, sőt, hogy az erkölcsi támogatást is megszerezze, társul vette be az akkori leghíresebb sajtóvezért, Loretet is. A nyeremények csodálkozásba ejtették a közönséget, hisz nemcsak ékszerek, finom szövetek, hanem kis házak is voltak közöttük és éppen ezért a közönség emögött csalást látott, mert nem tudták elképzelni, hogyan nyerhet valaki 5 frank befektetéssel egy 36,000 fontot érő családi házat. A társaság, hogy a bizalmatlanságot leküzdje, bevette a vállalkozásba Páris város főbiráját is. Ennek váratlan hatása lett. A tömeg megváltoztatta véleményét, megrohanta a sorsjegyárusitó boltokat s nem egyszer közelharc fejlődött ki egyes sorsjegyek megszerzéséért. Három emberáldozatot követelt ez a téboly odott sorsjegyharc, az emberek minden fillérüket sorsjegyre költötték, mig a többi boltok üresen álltak. A parlament nem nézhette ezt az őrjöngésig fokozott szenvedélyt és 1658-ban parlamenti határozattal elrendelte a “szerencsekikötő” azonnali megszüntetését. A vállalkozók azonban még ekkor sem vesztették el kedvüket és egy Pepin nevű nagyon befolyásos ember segítségével újabb engedélyt eszközöltek ki. Az újabb sorsjáték kizárólag pénznyereményekből állott és hogy a hatóságok jóindulatát is megnyerjék, a sorsjátékot jótékonycélunak hirdették. Hogy ez mennyire szolgálta a jótékonyságot, az mindjárt kitűnik az alábbiakból. A sorshúzást tizenkét kékruhába öltözött árva gyermek végezte, kik bekötött szemmel húzták a számokat. Mikor a 10,000 font főnyereményre került a sor, akkor kicserélték az előbbi kosarat és olyat hoztak be, melyben csak a vállalkozók által visszatartott sorsjegyszámok voltak és igy a nagy főnyeremény minden esetben a vállalkozók birtokában maradt. Hogy ezekkel a mesterkedésekkel mennyire nem volt tisztában a közönség, azt legjobban bizonyítja, hogy maga XIV. Lajos francia király is vásárolt sorsjegyeket és ennek hatására az egész királyi udvar is szenvedélyesen résztvett a szerencsejátékokban. Most már semmi sem gátolta a sorsjegyjáték újbóli rohamos fejlődését. Mindent elsöprő áradata következett az elvakult szenvedélynek. Maga Mazarin püspök is rendezett saját palotájában egy sorsjátékot, sőt a király testvére, az Anjou herceg is. Ekkor XIV. Lajos is saját sorsjátékot alapított, mely királyi sorsjáték elnevezést kapott. Erre a példára nemcsak a nemesek, de a polgárok is felbuzdultak és a leglehetetlenebb célokra, a leglehetetlenebb nyereményekkel sorsjátékot rendeztek. Egy párisi kertész fia például kisorsoltatta apja összes virágait s mikor az apa látta, hogy a nyerők kezdik elhordani kertjének büszkeségeit, bánatában öngyilkos lett. Egy Jules Magne nevű lyoni kereskedő saját leányát sorsoltatta ki. Amikor a nyerő eljött a leányért, a leány annyira felháborodott ezen az erkölcstelenségen, hogy apját megfojtotta. Az elvakult szenvedély nem ismert határokat. 1660-ban már olyan magas fokra hágott, hogy nagy történelmi események eltörpültek a sorsjátékok eseményei mellett. Szegény emberek minden fizetésüket sorsjegyekbe fektették, hivatalnokok egész havi járandóságukat fektették a szerencse megpróbálásába s igy nem egy öngyilkossági eset lett a következménye a sorsjegyjárványnak. A király eleinte finom eszközökkel harcolt ez ellen, gúnyos verseket íratott az elvakult játékosok ellen, de ez mit sem használt, úgyhogy végül kénytelen volt erélyes eszközökhöz folyamodni, betiltott minden sorsjátékot, csak az általa alapított “királyi sorsjátékot engedélyezte, melynek főnyereménye 100,000 font volt. Ezt a főnyereményt 1681-ben egy Emile Laverane nevű dúsgazdag főnemes nyerte meg, ki azonban a nyereményről lemondott a szegények javára. Ennek ellenében azonban húsz kiváló költőnek kellett Lave-HÁROM MILLIÓ AMERIKAI EL "TENGELYEN" Az Egyesült Államok népesség-statisztikusainak nincs irigylésreméltó feladatuk, a mikor meg kell számlálniok vándorló honfitársaikat. Mert napjainkban több mint három millió amerikai él “tengelyen”, azaz olyan házakban, amelyek állandóan változtatják helyüket. Ezeknek az úgynevezett “mobile home”-oknak száma a múlt évben 130,- 000-rel emelkedett. Bennük nem csupán olyan emberek élnek, akik vakációjukat akarják a szabadban eltölteni; az “örök utazók” népes csoportjában éppenugy megtaláljuk a tőzsdeügynököket, mint a hivatásos katonákat. De túlnyomó többségben mégis az épitőmunkások választottak otthonuknak a “tengelyt.” Az európai országutakon sem ismeretlenek a truckvontatásu házak. Ezek a családi vonatok azonban csak átmeneti célokat szolgálnak. Egyre több jómódú európai tölti szabadságát ilymódon. A szabadság letelte után azonban a mozgó otthon bevonul a garázsba és ottmarad a következő nyárig. Nem ez a helyzet az Egyesült Államokban. Itt a kerekeken futó családi házak a tulajdonosok valóságos otthonai. És éppen ezért berendezéseik sem ideiglenes jellegűek. A legdrágább gördülő villa körülbelül 12,000 dollárba kerül. A lakószobák területe mintegy nyolcvan négyzetméter és berendezésük olyan komfortos, mint egy stabil lakásé. A lakószobából éppoly kévéssé hiányzik a kémény, mint a televízió. A konyha — természetesen — teljesen automatikus. A fürdőszoba, a vendégszobák, a gyermekszobák olyan elegánsak és kényelmesek, hogy bátran felvehetik a versenyt a szilárd talajra épített házakban található hasonló jellegű helységekkel. A gördülő ház előnyei Az Egyesült Államok épitőmunkásainak gyakran kell változtatniok helyüket. Egyegy munka befejezése után az ország más részére kell vándorolniok. Ilyen körülmények között nagyon nehéz és költséges lenne az állandó költözködés, vagy a családtól való hosszas távoliét. A nagy ipari müvek, utak, vasutak építése nagylétszámu munkáskezet igényel. E munkások részére tehát igen praktikus a gördülő otthonok igénybevétele. Egy egyszerűbb, de jól berendezett mozgó-házat már 2,500 dollárért is lehet kapni és a vételárat hosszú részletekben fizethetik. Miért nem fejlődhetett ki ez a gyakorlati megoldás Európában? Azért, mert az európai országutak erre a célra nem alkalmasak. Amerika azonban szinte “beállította magát” a nomádok eme gépesített hadseregére. Széles utjai lehetővé teszik, hogy a kereken haladó családi házak kényelmesen és biztonságosan közlekedjenek rajtuk. Az ilyen házak részére speciális parkoló Helyeket is építettek. Itt nemcsak Tehorgonyozhatnak” a nomádok, hanem igénybe vehetik a szükséges technikai csatlakozó berendezéseket is. Bekapcsolódhatnak a helyi villany-, gáz-, és vizszolgáltatási hálózatba. Ugyanakkor felfrissíthetik battériáikat, amelyekkel útközben világíthatnak füthetnek és főzhetnek. Palackokban kaphatnak gázt és tartályokban vizet és mindezt igen olcsó áron. A'kentem:" házak A görög mitológia beszél az úgynevezett kentaurokról, a kik félig emberek, félig lovak voltak. A gördülő házak is gyakran alakulnak át “kentaurokká.” Ha ugyanis a tulajdonos egy-egy helyen hoszszabb ideig kiván tartózkodni, a “mobile home” alá fa, vagy beton-alapot épít s ezzel a kocsit megrögziti. Ez az alap némi munka árán bármikor eltávolítható és a félig stabil, félig mobil ház ismét viszszanyeri eredeti formáját. Sokan vannak olyanok is, akik irodájukat rendezik be ilyen mozgó kocsiban. Az iroda berendezése sem marad el a többi “fixalapu” hivatali helységektől. Nemcsak televízió, telefon, hanem rövid-hullámu adóberendezéssel is felszereli magát az, aki munkáját szívesebben végzi a változó környezetben. Egész városrészek Nehány helyen egy egész városrész “tengelyen” él. Száz és száz kocsiban ezer és ezer ember lakik. Aztán egy napon az egész tábor felkerekedik és útnak indul. Talán azért mert a munkalehetőség megszűnt a környéken, vagy talán mert a “mobile home’ tulajdonosait hirtelen megszállta a vándorkedv, mint tavasszal a költöző madarakat'. . . Castro Berlinje Cubában van,’ éppen úgy mint a keletnémet szovjetzónában, egy szabad sziget: a. Guantanamo flottabázis, amelyet Amerika 1903-ban bérbevett az amerikai segítséggel felszabadított Gubától. A szerződés értelmében a bázis csak Amerika saját akaratából vagy Gubával való meg állapodás alapján oszlatható fel. Hasonlít ez a megállapo dás a háboruutáni berlini megállapodáshoz, amelyet a szovjet most egyoldalúan szeretne hatályon kívül helyezni Castróék Guantanamobar ilyesmire még nem mérnél gondolni. Egyelőre csak próbálkoznak. Kimondták, hogj a Guantanamo bázison dolgozó 3000' cubai állampolgái munkaviszonyaira a forradalmi kormány törvényei és rendeletéi alkalmazandók. E rendelkezések egyike úgy szól. hogy munkásokat nem lehel elbocsátani . . . Amerika felelete: No! Elísgták a katonaszökevényt LA PORTE, Ind — Két éven át egymást követték lopások és betörések Iridiána és Michigan államok három szomszédos megyéjében és a nyomozás a 116 bűneset dolgában mostanig eredménytelen maradt. Most végre sikerült elfogni a rablót, Oscar Allen Nicholst, aki a háború idején megszökött a katonaságtól és hosszabb időt töltött az Alcatraz börtönszigeten. Happy birthday! Vanguard I, az amerikai mübolygó, a napokban tikiakkal ünnepelte meg születésének első évfordulóját. A tiktak: a Vanguard rádiójának jelzései, melyeket figyelőállomások felvesznek. A bolygó még sok születésnapot fog megérni; a tudósok becslései szerint 200-2000 év közt lesz az élettartama. De az sincs kizárva, mondja Dr. lohn P. Hagen, a Navy tudományos kutató laboratóriumának igazgatója, hogy Vanguard I. örökké fog élni. randről dicshimnuszokat zengeni. Természetes, hogy mikor a király betiltotta a magánsorsjátékot, sokan voltak, akik nem akartak engedelmeskedni e rendelkezésnek és titokban tovább űzték mesterkedéseiket. Ezekre szigorú büntetés várt, nem egy börtönt szenvedett el érte. Egy Gilby nevű zugsorsjáték-vállalkozó, mikor a börtönbe került, anynyira rabja volt vállalkozói szenvedélyének, hogy a börtönben a foglyok között is sorsjátékot rendezett. Mikor ezt megtudták, Gilbyt magánzárkába helyezték, ahol két évig szenvedett. A világ első sorsjátéka azonban XIV. Lajos király halála után erősen vesztett népszerűségéből. A papság látta, hogy ez nem vezet semmi jóra az emberek között és mint kártékony szenvedélyt ki is átkozták, csak valóban jótékony célú sorsjátékokat engedélyeztek. UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT SYDNEY, Ausztrália. — Feltűnt az iskolában, . hogy egy pár fiúnak sok pénze van. Egy diák naponta 15 dollárt adott egy másik nebulónak azért, hogy segített neki a könyveit az iskolába vinni. Egy másik kamasz a hugocskájának mindennap másfél dollárt adott azért, hogy — békén hagyja ... A kis Midások titka idővel eljutott a rendőrséghez, megindították a nyomozást. Találtak húsz gazdagot a fiuk közt. Honnan eredt a mesés gazdagság? Az egyik fiú a cirkuszsátor körül settenkedett és talált ott egy fekete ládát. A láda tele volt pénzzel. A fiú belemarkolt és hazavitt egy csomó bankót. Oly sok pénz volt, hogy nem tudta, mihez kezdjen azzal. Beavatta legjobb pajtásait a titkába és a fiuk minden héten pár font sterlinget vágtak zsebre, hogy gazdagságuk ne keltsen feltűnést. Amikor most a rendőrséget a felfedező kamasz elkalauzolta a lelőhelyre, a ládában 20,000 font sterling (44,000 dollár) volt. Eredetileg 50,000 fontot számlált a fiú. Tehát, leszámítva a fiuknál talált 3000 fontot, körülbelül 27,000 font sterlinget szétosztottak, elköltötték. A cirkusz igazgatója azt mondja, hogy mit sem tudott a fekete ládában elrejtett kincsről és sem ő, sem senki más nem igényli a megmaradt pénzt. A rendőrség valószínűnek tartja, hogy rabló rejtette el azon a nem is nagyon rejtett helyen a zsákmányát. GENUA, Olaszország. — Tizdolláros bankók röpködtek a levegőben, egy ablakból szórta le azokat Luciano Benazzi. A rendőrség tudta, hogy Luciano Benazzi dobálja ki azokat a bankókat — hamisított amerikai bankjegyeket —, mert neszét vette, hogy nyomában van a rendőrség. De hiába dobta ki az ablakon a bűnjeleket, mégis letartóztatták. BELGRAD. — Petar Musztafic, Hutovo boszniai falu 90 éves lakója, a falubeliek nem kis ámulására megszólalt. Mindenki azt hitte, hogy néma. Most elárulta a titkát: 1915-ben némaságot színlelt, hogy ne vegyék be katonának, azóta nyilvánosan egy szót sem •szólt és idővel beleszokott a néma szerepébe. Miért szólalt meg most mégis? “Azért, mert most már nem félek, hogy, mint katonaszökevény, bajba jutok. És nem is hiszem, hogy katonáék akarnak most engem”. RÓMA. — Pert nyert Faruk, az egyiptomi exkirály. Három évvel ezelőtt beperelt egy milánói cukorkagyárost, amiért “Faruk csokoládé” elnevezésű ádességet hozott forgalomba. Ez sértette méltóságát, mondta Faruk. De a milánói bíróság elutasitotta a keresetet, nem tiltotta el a Faruk név használatát, mert ?z közönséges, gyakori arab név. Most azonban a római főtörvényszék Faruk javára döntött és kötelezte i gyárat, hogy válasszon más nevet felséges csokoládés cukorkájának. LIPCSE. — A keletnémet kommunista kormány nem engedélyezte a kelet-berlini Biblia Társaság kiállítását a lipcsei vásáron, mert — nincs hely. Tavaly még volt hely a Biblia kiállításra. NIZZA, Franciaország. — Egy szálloda portásául megkérdezték: ki volt eddig a hotel legkülönösebb /endége? A portás azt felelte, hogy egy idősebb angol ír, aki mindig egyedül érkezett és kétágyas szobát foglalt. Éjfélkor felébreszttette magát, hogy átfeküldjön i másik ágyba. DUBROVNIK, Jugoszlávia. — Az Adriai-tengerben, Dubrovnik közelében megtalálták az 1600 évvel ezelőtt elsülyedt Illyria Epidauros városát. Az elsülyedt várost háromhónapi kutatás után angol és holland békaemberek feltérképezték és több mint 200 edényt, valamint érméket hoztak felszínre. A várost annak idején az avarok kirabolták és K. u. 360-ban a tengerár elsöpörte. TAIPEI, Formosa. — Aranyláz tört ki a szigeten. A bárokból elszaladtak a pincérlányok és bártündérek, mind a sziget déli városaiba vándoroltak, ahol uj bárok nyíltak meg. Miért ez a láz? Azért, mert az amerikai haderők “Kék . Csillag” néven hadgyakorlatokat fognak tartani Formosa déli partvidékén. Ahol amerikai katonák vannak, ott van sok dollár, és a formosai bártündérek szeretik az amerikai — dollárokat. LONDON. — Már nemcsak mozik bejáratánál lehet olvasni: “Csak felnőtteknek”. Egy cukorgyár candyt gyárt “csak felnőtteknek”. A felnőttek bonbonjai ájris whisky vei vannak töltve. LONDON. — Szokott helyen jártak tolvajok: a Scotland Yard rendőrigazgatóság épületében. De nem a cellákba vonultak be, hanem sorra járták a tisztviselők hivatali szobáit és megdézsmálták a fiókokat. Sok asztalfiókból sok pénz tűnt el. Félreértés elkerülése végett és a Scotland Yard becsületének megvédésére meg kell jegyezni, hogy a lopkodások nem rendőrök vagy detektívek irodáiban történtek, hanem az irattárban, ahol civil személyzet dolgozik. LINCOLN, Anglia. — Az esküdtbiróság elnökét a múlt héten fehér kesztyűvel ajándékozták meg, mert hat év óta elsőizben volt egy nap, amikor a büntetőbiráknak nem akadt dolguk. A fehér kesztyű ajándékozása ily ritka esetekben ősrégi hagyomány.
