A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-03-11 / 10. szám

2. OLDAL

a t«t pas/tok

(THE GOOD SHEPHERD;

Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította I

Megjelenik minden pénteken Published every Friday |

Published by — Kiadó

THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Szerkeszteni? és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO

Telefon: CHerry 1-5905

53

ELŐFIZETÉSI DIJAK:

Cjry évre________________$6.00

fél évre_________-__:_____$3.50

SUBSCRIPTION RATES:

One Year-------------------------$6.01

Half Year ............$3-5*

Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio.

AZ ARMONAS ÜGY MARGÓJÁRA

Mrs. Barbara Armonas és 19 éves fia, közel húszéves küzdelem után végre elhagyhatták a Szovjetuniót. Az orosz hatóságok két évtizednyi harc után most kiállították a szükséges útlevelet; anya és fia repülőgépre szánhattak és eljutottak Nyugatra, a szabadság földjére. A dán fővárosban, Kopenhágában találkoztak a család másik két tagjával, akik Clevelandból repültek oda, hogy már Európában magukhoz ölelhessék szeretteiket.

Mr. Armonas és Donna lánya több mint egy évtizede éltek az Egyesült Államokban. De életüket, amely a demokrácia tiszta levegőjében kivirult — beárnyékolta a két családtag távolléte. Szívósan és szüntelen harcoltak azért, hogy anya és fiú, feleség és testvér kiszabaduljanak a kommunista rabságból. Húsz év — nagy idő, egy fél emberöltő. Ennyi ideig tartott, amig most a kettészakított család egyesülhetett.

Az eset — az érdekeltek jogos és érthető örömén kívül — elgondolkoztató tanulságokat is kínál. Milyen “szabadság” lehet egy országban, ahol egy anyának és fiának húsz évig kell várnia ahhoz, hogy a család többi tagjaihoz kiengedjék? Milyen elveket vallhat egy ilyen ország a családi élet princípiumáról?

Az újságírók, — akik a boldog családot körülfogták a repülőtéren —, “győzelemnek” könyvelték el a szabadulást. Dehát miért kell olyasvalamiért harcolni, ami egy demokratikus államban magától értetődő é? természetes? Miért kell ünnepelni a diktátort, amiért kiengedett karmaiból valakit, akit, vagy akiket jogtalanul tartott fogva?

Ilyen alapon ünnepelni kell a betörőt, aki kegyesen visszaadja zsákmányának egy részét, a gyilkost, aki az utolsó pillanatban elengedi áldozatának torkát.

NEVETSÉGES VAD

Eisenhover elnök Chile fővárosában, ott élő amerikai diplomaták és üzletemberek előtt mondott beszédében a “nevetséges” jelzővel illette azt a Dél- Amerikában, főleg egyetemi diákok részéről hangoztatott vádat, hogy Amerika támogatja a délamerikai diktátorokat. Csakugyan nevetséges ez a vád, különö sen annak a rokon vádnak világában, hogy Amerika nem ad elég segítséget a délamerikai köztársaságoknak. Két ilyen vád együtt áll vagy együtt omlik össze. Mi azt mondjuk: együtt omlik össze. Mert a kettő ellentmond egymásnak. Valami alapja a diktátorok *ál Utólagos támogatása vádjának az lenne, ha sok segítséget említenének, ha azt állítanák, hogy a délamerikai diktatúrák aránylag több segítséget kaptak, mini a demokráciák. Ilyen merész és felelőtlen állításra pe dig nem vetemedtek.

Az igazság az, hogy Amerika nem avatkozhat be a déli szomszédállamok belső ügyeibe, és a segítséget, amit a népeknek küld, nem küldheti másnak, mint a hatalmat gyakorló kormánynak. De annak már többször tanú jelét adta Amerika, hogy nem szereti a spanyolamerikai diktatúrákat — például a venezuelai és a nicaraguai, Amerika áldásával elsöpört diktatúrákat.

Amerika két világháborút küzdött végig diktatúrák ellen és Koreában is szembeszállt a szovjet diktatúra próbálkozásával. Ezek nagy, vérrel megpecsételt tények, amelyeket éppen azok próbálnak elferdíteni, akik Moszkvából kapták kétes értékű demokratikus

nevelésüket.---------------FURCSA DOLOG — MÉGIS ÉRTHETŐ

Eisenhower elnök délamerikai kőrútján csak egy nagyobbszabásu ellenséges tüntetés volt — Montevideoban, Uruguay köztársaságban. Egyetemi diákok, akik még nem mernek “Éljen Kruscsev!”-et kiáltani, “Éljen Castro!” kiáltások kíséretében gyalázták az “amerikai imperialistákat”, a kommunista világpropaganda kedvelt célpontjait. Könnygázzal kergette szét a rendőrség a szemtelen diákokat.

Ez az egyedüli ellenséges tüntetés a demokrácia fellegvára ellen éppen Uruguayban történt, a legdemokratikusabbnak tekintett délamerikai köztársaságban. Furcsa dolgok történnek mostanság.

Furcsa dolgok, mégis könnyen érthetők. 8500 diákja van az egyetemnek és a 8500 közül körülbelül 75 fiú és lány ordítozott. Egy diák, amikor éppen arra haladt egy amerikai újságíró, odaszólt az amerikaihoz: “Ezek mind kommunisták. Mit nekik Magyarország, a budapesti vérfürdőről ők szeretnek megfeledkezni. Éljen Ike!”

Ez a magyarázata a furcsa dolognak: Maroknyi kommunista csőcselék nagy lármát tud csinálni. Egyszerű, mint az egyszeregy.

Kossuth Lajos szavai

A SZABADJÁÉRÓL, A DEMOKRÁCIÁRÓL ÉS A KÖZTÁRSASÁGRÓL

A szabadság embere vagyok. A szabadságé mindenütt és mindenben. E szó “szabadság” földi bálványom. Érette dobogott ifjú koromban, érette dobog hanyatló életemben minden érverés.

*

Szabadság után sóvárgok. nem hatalom után. Magamról biztos vagyok. Magamról tudom, hogy én a döntő győzelem napján, épségben tenném le a nemzet szuverénitását a nemzet kezeibe, s viszszalépnék magányom szegény árnyékába. A győzelemig pedig meg fognám tudni óvni a hazát mind nagyravágyástól, mind viszálytól.

*

Azt hiszem, hogy szerény nevem emlékezete, ha ugyan túléli földi életemet, ameddig túléli, még síromból is hirietni fogja a nemzeti függetlenség elvét.

*

A magyar nemzet szabadságra vágyik inkább, mint a hódítók dicsőségére.

Én tehát mint magyar, ismerve nemzetem jellemét s osztozva benne, hazám jövenlőjét nem a hatalomban, haíem a szabadságban keresem.

*

Mi amint magunknak köveeljük a szabadságot, függetenséget és nemzeti jogokat, így ezeket mástól sem akarük megtagadni.

*

Ki szabadságát megosztja, íem vészit szabadságából, sőt iki szabadságokat bocsát oszályra, szabadságot nyer; nert szabadságnak nincs töbjesszáma.

*

Egy nemzetnek nem halanló ember, de maga a minlenható Isten sem adhat oly jótéteményt, mely megérdemelné, hogy érte díjul szabadiágát adja.

*

A szabadság nemcsak kincs, mely önmagában is minden világi jót fölülmúló értékkel bir, hanem oly tenyésztő hatály is, mely egyedül képes az emberi természet nemesebb tehetségeit széles körben kifejleszteni.

sfí

Köztársasági gondolkozása ember vagyok, nem is hiszem, hogy gondolkozó ember más lehessen, mert az csakugyan a józan ésszel ellenkező fogalom, hogy egyes dinaszták vagy dinasztiák uralkodása vesse fel magát a társadalmi szervezet céljául s a nemzetek az ő birtokuknak tekintessenek és uralkodásuk tárgyává degradáltassanakt Tudom, hogy amint minden emberi intézmények, úgy a republikánus kormányoformáknak is vannak árnyoldalai, hanem politikai számtanom a republikát fölénybe helyezi az ezideig ismert kormányformák közt.

*

A jövendő a demokráciáé. És a demokrácia annyi mint önkormányzat — a népnek a nép általi önkormányzata. Ez

pedig csak köztársaságban lehetséges. Köztársaságon kívül legfeljebb csak , kormánybani részvéthez juthat el a nép, önkormányzathoz nem. A népnek a nép általi önkormányzata és a monarchia egymást kölcsönösen kizárják.

A népszabadságnak nevében tiltakoznom kell azon káromlás ellen, hogy csak az úgynevezett nagyhatalmaknak van létjoga. Nagyot kellett hanyatlani utóbbi időkben a politikai erkölcsiségnek ebben az Angliában, hogy már itt is akadnak, akik megtagadják a Canning idejében fennen hirdetett ama elvet, hogy a nemzetjogot a gyengénél úgy, mint az erősnél egyaránt tisztelni kell.

Csak rajta! rajta! a haza védelmére van pénz és lesz pénz, nem hagy el a nemzet, és ha elhagyna, teremtünk az egekből, s ha az ég elhagy, a poklokból is.

Kinyilatkoztatom, hogy azon nemzet nem fog élni, mely elvül nem választja azt, hogy aki őt kővel, azt ő

mennykővel visszadobja.

*

Nehéz volt a népnek a hoszszas szolgaság után a szabadság eszméjével rögtön megbarátkozni és magát tájékozni annak első viszonyai között, mert nem hiányoztak bujtogatók, kik a népben aggodalmat költöttek, még azon, nem mondom adományok, hanem igazságok iránt is.

A CUKOR KESERŰ IZE

A cukorüzletről, amelyet Mikoján Castroval kötött, a következőket kell tudni:

A cubai cukor termelési, önköltségi ára, fontonkint valamivel több mint 3 cent. Az ár, amit a szovjet fizet, körülbelül egynegyed centtel kevesebb, mint ez az önköltségi ár. Tehát tulajdonképpen veszteséggel adja el Castro a szovjetnek a cubai cukrot. Öt év alatt a szovjet évente egymillió tonna cubai cukrot vásárol bargain áron.

Mi haszna van Cubának abból, hogy öt év alatt öt millió tonna cukrot veszteséggel elad? A fenti kalkuláció szerint semmi haszna nem lenne, sőt ellenkezőleg, ráfizetne.

Miért adhat el Castro mégis cukrot veszteséggel? Azért, mert amit elveszt a réven, azt megnyeri a vámon. Amerika öt és egynegyed centet fizet a cubai cukor fontjáért s igy az orosz bargain ár és az amerikai felár kiegyenlítik egymást és végeredményben Cuba jó üzletet csinál — Amerika jóvoltából. Ezt úgy is lehetne mondani: Amerika a magas felár fizetésével nemcsak Cubának tesz financiális szolgálatot, hanem la szovjetnek is.

Elégedetten dörzsölheti a markát a ravasz örmény, Mikoján szovjet miniszterelnök-helyettes, méltó párja Hjalmar Schacht német finánczseninek, Hitler pénzügyi varázslójának.

A cubai cukrot az orosz kormány, mint kizárólagos cukorkereskedő, hozza forgalomba, hol 6 rubelért, hol 10 rubelért a fontját, aszerint, hogy milyen meszszire kell szállítani a birodalom végtelen térségeiben. Ez az ár a rubel hivatalos árfolyama szerint 72 cent, illetőleg 1 dollár 12 cent. Persze az orosz hivatalos átváltási árfolyam hamis; mégis nyugodtan lehet állítani, hogy a szovjet kormány a cukron sokkal több profitot csinál, mint amilyenről kapitalista cukornagykereskedők álmodni mernek.

De ez még mindig nem a teljes számadás. Tudni .kell még azt is, hogy a szovjet a cubai cukorért még az áron aluli árat sem fizeti meg teljesen. Ugyanis a Mikoján-Castro megállapodás úgy szól, hogy a szovjet csak 60 millió dollárt fizet dollárban, a többit leszállítja áruban, küld gépeket, használati cikkeket, fegyve: reket — és ezeknek árát a szovjet maga határozza meg, hiszen a szovjetben nincsen más ár, mint amit a kormány megszab.

Kérdés: miért csinált ilyen kedvezőtlen cukorüzletet a fiatal, tapasztalatlan cubai diktátor a minden hájjal megkent örménnyel? Azért, mert a cukorüzlet csak egy része volt az orosz-cubai gazdasági szövetségnek. A szovjet 100 millió dollár hitelt nyújt Cubának tiz évi részletekben, orosz árunak vásárlására. Castro reméli, hogy a nyersanyagokkal és gyártmányokkal, gépekkel, felszerelésekkel, amiket e hitel számlájára a szovjettől vásárolni fog, .nagy iparfejlesztési programot valósíthat meg.

Ez persze a jövő zenéje. Idővel biztosan keserű lesz a szovjet részére lekötött cubai cukor ize.

HÁROM PETŐFI ANEKDOTA

Petőfi 1844-ben barátjának, Egressy Gábornak, a hires tragikus színésznek közbenjárására fellépett a Nemzeti Színházban, a “Szökött katoná”-ban, Gimesy szerepében.

Egressy igy ir Petőfi fellépéséről:

“Sándor elejétől-végig bátran, kedélyesen játszott és ügyesen is mozgott, csupán hangja volt egy kicsit fakó a sok dohányzástól. Hanem a végjelenetben ezt kell mondani: “Ez itt a vőlegény, ez pedig a menyaszszony” — és Sándor e szavakat mondván, szórakozott^ ságból a leányt mutatta be vőlegényül, a fiút pedig menyasszonyul, mire a karzatról egy kis nevetés hallatszott.

Sándor ezt az esetet a sors intésének vette s a színészi pályáról végkép lemondott”.

* * *

Petőfi ráunt a vidéki színész sanyarú életére s ezért elhatározta, hogy újság kötelékébe lép. Vachott Sándor meg is hívta a “Pesti Divatlap” cimü laphoz, amelynek szerkesztője volt. Vachott igy emlékszik meg Petőfivel való találkozásáról:

“Egyszer csak egy mogorva, de jelentős, lelkes arcú fiatalember toppan a szobámba, borzas hajjal, világos szinü vagy inkább szinehagyott kabát- és nadrágban, s magastetejü fehér kalappal. Igazi vándor bolygólélek, a viszontagságos, hányt-vetett kalandos élet sajátszerü bélyegével, éppen mint egy felhőből cseppent garabonciás diák.”

* * *

Petőfi 1839. szeptember 6-án katonának ment és Horvátországba került. Másfél év után elbocsátották. Ekkor Karcagra ment és beállt színésznek Abday Sándor társulatához. Abday feljegyzései szerint:

“Petőfi katonaköpenyben jött hozzám Karcagra és színtársulatomnál öt hónapot töltött. De színésznek ügyetlen lévén, felvittem Pestre, ahol ötven forinttal megajándékozva, egy ügyvédnek adtam át.”

Pestről Ozorára ment Petőfi; itt Sepsy Károly társulatához szerződött és Rónai néven játszott. Ő maga igy ir róla:

Mennék ebédre és ebéd után Beigtatának ünnepélyesen A társaságba — nem kutatva, mi Valék: diák-e, vagy csizmadia?

Másnap felléptem a Peleskei Nótáriusban. Hősleg müködém Három szerepben, minthogy összesen A társaságnak csak hat .tagja volt . . .

Földalatti morajlás Budapesten

A magyarnyelvű Pravdák és Izvesztiják heteken át áhitatos előfohászokat mondta, majd újabb heteken keresztül lelkendező dicshimnuszokat zengtek a legújabb orosz csodarakétáról. Ilyen még nem volt! Lepipálták megint Amerikát!

A pesti ember olvasta — legalábbis az ordító nagybetűs címeket. És vájjon, mit gondolt olvasás és nemolvasás közben a pesti ember, a dolgozó, a beosztott; a hithü elvtárs és a kétkedő Tamás, akinek diverzáns' a népidemokrácia elnevezése?

Senkisem végzett Gallup-féle közvélemény-kutatást; ugyan ki is merné az embereket kikérdezni, hogy miképpen vélekednek erről meg arról az orosz sikerről vagy dicsekvésről? Hiába kérdeznének, Pesten manapság hallgatás a felelet éppen a legérdekesebb, legfontosabb kérdésekre.

És mégis, mégis felszínre hatolt a földalatti morajlás. Meglehetősen hangos lehetett ez a morajlás, máskülönben nem lett volna kénytelen meghallani az elnémított közvélemény hivatalos szószólója, a pesti Népszava: Olvassuk:

“Az óriásrakéta megszégyenítő hatással némitotta el azt a kevésszámú hitetlenkedőt, akik a kísérleteket bejelentő szovjet hivatalos közleményt erőfitogtatássá, propagandafogássá próbálták bagatellizálni.”

Ezzel a Népszava elárulta azt, hogy a magyar nép inkább kétkedéssel, mint lelkesedéssel fogadja a szovjet nagy teljesítményeiről szóló híreket. Erről mindig is meg voltunk győződve és a pesti Népszava csak megerősítette meggyőződésünket. A magyar nép nem lelkesedik sem orosz rabtartóiért, sem azok magyarországi helytartóiért.

BUENOS AIRES. — Eisenhower elnök látogatása alkalmával Frondizi köztársasági elnök úgy nyilatkozott, hogy Argentina az eddiginél kiadósabb financiális és technikai segítséget vár az Egyesült Államoktól.

MANILA, Fülöp Szigetek. — Bírói rendelkezésre becsukták a Graham Memorial kórházat, mert az igazgatóság adós maradt 16 kórházi alkalmazott előirt munkabéreivel. A követelés ügyvédi költségekkel együtt 20,000 dollár.

HAVANA. — A keletnémet szovjetzónából mezőgazdasági szakértők érkeztek Cubába, Castro meghívására, hogy útmutatást adjanak kolhozok megalakítására.

Eisenhower elnök Argentínában lelkes fogadtatásban részesült. Kéoünkön a rendőrség tartja fenn a rendet a kordont majdnem álszakitó közönséggel szemben.

A JO PÁSZTOF