A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-02-19 / 7. szám
7. OLD AL A ío KáS^TOÍ? SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLÍ.YESY MIHÁLY Elemér vegyes érzelmekkel szivében közelitett az ágyhoz, melyben az az ember feküdt, aki biztos menhelyéről ide csalta nejét. Harag, elkeseredés töltötte el e pillanatban szivét, másrészt mégis szánnia kellett ezt az embert, aki ime mily szörnyen lakolt tetteiért. Átlátta, hogy Tárcsu Demeterből nem vehet ki semmit s ismét az öregasszonyhoz fordult: — Régóta van maga ennél a háznál? — Oh nagyon régen, uram. Talán több mint tizenöt éve itt gazdasszonyoskodom. — Akkor hát minden bizonnyal felvilágosítást adhat nekem az itt történtekről. Nem volt itt a napokban egy urhölgy? — De volt itt egy, akivel a nagyságos ur egész bizalmas lábon állott s akit el is akart venni. — Ki volt az? — Kovács Klári színésznőnek mondta magát. Elemér már tudta, hogy ezt az. álnevet használta nővére. — Ez barna nő volt, ugye? — Igen, csinos barna nő volt, gyönyörű szép szemekkel. — Hát egy szép szőke nő nem járt itt? — De igen! Ilyen is volt itt a napokban. A nagyságos ur hozta őt valahonnét. Valami előkelő urinő lehetett, mert inas is volt vele. — Az volt az én feleségem, — jelentette ki Elemér. — És mi történt tovább? — Ez történt, — mutatott az öregasszony gazdájára. Akkor éjjel meglőtték! Hogy mindez hogyan történt, mi nem tudjuk. Akkor este feltűnt, hogy a vacsorát nem kéri senki, pedig vendégek voltak. Bementem tehát a nagyságos úrhoz, de nem találtam őt. A vendégek közül sem volt itt senki. Ekkor tudtam meg, hogy a mi urunk hamar lóra ült és ellovagolt. Hogy mi történt itt a háznál a vendégek között és közte, azt senki sem tudja. — Érintkeztek egymással a vendégek? — Nem tudjuk, uram! — Mondja el, hogyan képzeli mégis a dolgot? I | — Úgy képzelem, instálom, hogy a mi urunk bileänyrära ■ fl»~békitő szerepére vállalkozott. & bisoftfébárki akarta békiteni egymással a két urinőt, akik valószínűleg rokonok. A békités azonban meghiúsult. A szőke nőről és kísérőjéről később megtudtuk, hogy gyalog mentek el, urunk ezt észrevette, utánuk lovagolt. Ekkor történt, hogy meglőtték őt. — Vájjon azóta egyik se yolt itt a két nő közül? — Nem volt instálom, pedig a szőke nagyságos asszonyt már az inas is kereste. Elemér semmivel sem tudott többet, mint eddig. Hogy milyen szerepet játszott ebben a dologban Tárcsu Demeter, az valóban rejtélyes volt. Annyi azonban valószínűnek látszott, hogy Ilonkának itteni eltűnése nem az ő intézkedéséből történt. De akkor ki volt a tettes? Ki csalhatta el ismét Ilonkát? Etelka ezalatt kerülő utón visszatért Kolozsvárra. Óvatosságból azonban nem foglalta el eddigi szállását a fogadóban, hanem kivett egy szobát egy szegény iparosnál, akinek a kapujára ki volt írva, högy szoba kiadó s ki nem igen kereste, kihez van szerencséje, hanem örült, hogy lakót kap és pénzt lát ebben a sanyarú világban. Etelka fiatal asszonynak adta ki magát, kivel ura igen rosszul bánik, ennélfogva otthagyta őt és most kenyér után kell látnia. A lakástadó részvéttel nézett rá. — Ez valóban kellemetlen, — mondotta. — De hogy is lehet egy ilyen csinos menyecskével rosszul bánni? Etelka szemeihez emelte kendőjét. — Lássa, maga is azt mondja, hogy csinos vagyok, más is mondja és mégis az én uram más szoknyák után futkos. — Igazán gonosz ember lehet, — rázta fejét roszszalólag a szállástadó. — És a legrosszabb a dologban az, hogy mindent letagad és engem hibáztat. De tovább nem tűröm ezt az állapotot. Rajta leszek, hogy megdönthetetlen bizonyítékokat szerezzek. — És mi lesz akkor? — El fogok tőle válni! — Hát hiszen ezt már megtette azáltal, hogy otthagyta. — Ez nem elég, törvényesen is el akarok tőle válni. Én olyan embernél nem maradok. — Kár magácskáért, — mondotta a lakásadó. — Ilyen csinos menyecske létére csak nem fog egyedül élni? , — Még nem tudom. — mosolygott Etelka. — Kár is lenne, — folytatta a szobaadó, — ilyen szép nő minden ujjára tiz kérőt is kaphat, ha akar! — Igen ám, de akárkihez nem megyek ám ! Ezentúl megválogatom ám a kérőmet. — Ebben igaza van. Magácskának egy jóravaló férfire lenne szüksége, aki egy ilyen csinos asszonyt meg tud becsülni. Lehet, hogy e szavaknál magára gondolt. — Hagyja kérem, — legyintett kezével Etelka. — A férfiak mind egyformák. Kezdetben olyanok, mint a vaj, de aztán kimutatják ám a foguk fehérét. — Oh van ám kivétel! — Akkor hát miért nem nősült meg másodszor? — kérdezte Etelka csípősen. — Hh! Megnősülnék én most is, de hol találok én egy szerény igényű asszonyt, akinek ne csak a cicomán járna az esze, hanem a házi dolog után is látna. — Lássa, erre meg én mondom, hogy a nők köpött is van kivétel. Itt vagyok például én! Én sütök, főzök, mosok, vasalok és minden házimunkát /égzek. Ruháimra úgy vigyázok, mint a himes tojásra. Mert hej, jól tudom én, hogy a férfi milyen iíeservesen keresi meg a rávalót. A szállásadó csaknem áh itatós pilalntást vetett rá. — És ilyen asszonynak árván kell csatangolnia a világban! Hej, ha nekem ilyen feleségem lenne! — Akadna bizony, kedves ... mi is a neve? — J'urisits Kálmán. — Akad bizony Jurisits uram. — De más baj is van ám, kedves jó asszonyom, mi a kegyed neve? — Csepregi Lujza! — Minő szép név, — sóhajtott Jurisits. — Az a baj van nálam, hogy az első feleségem miatt adósságba vertem magam. — Hü, hát adóssága van? — Sajnos! — Ugyan mennyi? — Van bizony vagy ezerötszáz forint. — No, az nem sok! Egy asszony, aki magát igazán megszereti, ki is fizeti az adósságát, ha pénze van. — Igen ám, de hol kap az ember pénzes aszszonyt? — Azt is lehet kapni, csak keresni kell. Sokszor nem is kell nagyon messzire menni. Ezen szavaknál jelentősen nézett rá. Jurisits csakugyan elgondolta magában, hogy ez neki való asszony lenne. Amint mondja, roppant dolgos. Elvégez minden házimunkát, emellett pénzecskéje is van. — Teringettét, — gondolta magában, ez ne' A ' ség ieíTner Igazán,^1 egy Tszér!hcses veletlen hozta őt ide! Talán ütni kellene a vasat, mig meleg. — Hát... édes nagysád, — mondotta, kissé akadozva, meginditotta-e már a válópört az ura ellen? — Még nem! — Ezt pedig meg kellene ám tenni, nagysádkám! — Meg is teszem, amint kezemben lesz; a hűtlenségére vonatkozó bizonyíték. — Hol van ő jelenleg? — Itt Kolozsvárt tartózkodik a szeretőjénél. Azért jöttem ide én is. — Hisz akkor könnyen meg lehet őt fogni! — szólt Jurisits. — Rajta kell hát lenni, hogy őt leleplezze. — Oh kedves barátom, nem megy az olyan könynyen. Gondolja meg, hogy igen könnyen pórul is járhatnék. -Férjem még eddig nem tudja, hogy utána jöttem. Már most ha én lesbe állanék s ő engem valahogy meglátna, bizonyára leütné a derekam! — Ez bizony könnyen kitellenék attól a gazembertől. — Én azonban gondoltam valamit, — jegyezte meg Etelka szemérmesen. — Mi lenne az? — Szinte nem merem kimondani, Jurisits ur! — Én előttem bátran beszélhet édes nagysádka Ha esetleg az én segítségemre is lenne szüksége, szívesen megadom. — Hát hiszen ön elősegíthetné tervemet — de mégis oly különös és nem nőhöz való. — No már csakugyan kiváncsi vagyok, miber állana a terv. Csak mondja ki bátran nagysádkám. — Abban áll kedves barátom, hogy férfiruhában kellene rá leselkedni. — Teringettét! Ez igazán nagyszerű gondolat! — kiáltott fel Jurisits lelkesülten. — Én azonban szégyenlek férfi ruhát ölteni, mert én tisztességes asszony vagyok. — Hehe, — mosolygott Jurisits. — Valóban szépen venné ki magát ilyen ruhában. — Isten ments, — szabadkodott Csepregi Lujza szent megbotránkozással. Kisülne a szemem a szégyentől. — Én nem találok benne semmi rosszat, — jegyezte meg Jurisits. És kegyed nem is kacérságból enné ezt, hanem egy magasabb célért. — Gondolja tehát Juirsits ur, hogy meg lehet lenni ? — Meg, meg. Úgy se fogja tudni rajtam kívül senki! Én pedig néma leszek, mint a hal! — Ezzel hát tisztában lennénk, — szólt Csepregi Lujza. — De honnét veszünk ruhát? Juirisits most összehasonlitást tett saját becses személye és Etelka között s arra a következtetésre jutott, hogy az ő ruhái túlságos nagyok lennének e célra. — De meg van már! — tette hozzá hirtelen. — A szomszédomban lakik egy fiatal szobaur, annak a ruhái bizonyára jók lesznek. Egy öltözetet csak ide kölcsönözhet rövid időre. — Legfeljebb egy napra kell, — tette hozzá Etelka. — Csak egyszer is felhúzni mily nehezemre esik. Lesz tehát oly szives kedves barátom, nekem azt az öltözet ruhát megszerezni? — Oh a legnagyobb örömmel! — szólt Jurisits lelkesülten. — Mit nem tennék meg kegyedért! Szemeik találkoztak és Jurisits tulboldog volt. Most már biztosra vette, hogy senki más nem lesz a felesége, mint ez a tűzről pattant menyecske, ki nemcsak csinos és dolgos, hanem pénze is van. Átment gyorsan a szomszédba a fiatal szobaurhoz, aki csakugyan kölcsönzött neki egy öltözet ruhát. Csepregi Lujza most visszavonult szobájába s ott átöltözködött. Valóban megenni való ifjúvá változott át. Jurisits egész el volt ragadtatva s nem győzte őt magasztalni. — Még csak a bajusz hiányzik, — jegyezte meg Etelka, miután egy pillantást vetett a tükörbe. — Igaza van! Erre nem gondoltam. — Pedig arra okvetlen szükség van, kedves barátom ! — Baj, baj, — mormogta Jurisits lehangoltam — Nem lehet azt is a szomszédtól kérni. Etelka felkacagott. — Maga igen naiv kedves barátom! Nem tudja magát feltalálni? Nincs-e fodrász ismerőse? — Hogy ne volna! Sőt a keresztkomám éppen fodrász. — Fusson hát hozzá s csináltasson hamar egy fiatal embernek való bajuszkát. Talán lesz is neki készen. — Terringettét, mily okos, — gondolta magában Jurisits. — Milyen asszony! El is rohant rögtön fodrász komájához. — Kedves komám uram, adjon hamar egy bajuszt ! — Minek az magának koma? — Csak adjon, egy kis tréfáról van szó, semmi 3gyébről! De siessen komám uram, a tréfának még ma este meg kell lennie! A fodrász mi rosszat sem gondolt s átadott a tornájának egy kis bajuszt, ki ezzel diadalmasan sie- Veft vissza Csepregi Lujzához. Most tehát misem hiányzott s Etelka úgy át tudta magát változtatni, hogy még tulajdon fivére is alig ismert volna rá! Jurisits sok szerencsét kívánt vállalkozásához s dkisérte Csepregi Lujzát, ki csakhamar eltűnt az esti homályban. Nagyszerű menyecske, — gondolta magában rosszán utána nézve. — Hej, ha megkaphatnám őt, le boldognak mondanám magam, főkép ha adósságaimat is kifizetné. Etelka ebben az álöltönyben egész bátran járíatott a városban. Betért egy kávéházba megfigyelii, hogy mit beszélnek a legújabb esetről az emberek, negfordult a rendőrségi épület környékén, sőt a föladó előtt is le-fel járt, amelyben Ilonka lakott. Annyit hallott, hogy a rendőrség nagyban keresi őt, különösen a román határ szélén. Az volt a 7eltevés, hogy a történtek után Lorántffy Etelka náshová nem szökhetett, mint csakis Romániába. 3z neki elég volt! Legalább megtudta, merre nem kell mennie, ha távozni akar Kolozsvárról. Erre izonban egyelőre még nem gondolt, miután itt ez idő ;zerint biztosabbnak érezte magát, mint bárhol. Jurisits türelmetlenül várta visszatértét! Ő úgy Shajtotta, hogy a szép Csepregi Lujza már ma szegezhetné meg a szükséges bizonyítékokat. Végre megérkezett az ál-ifju. Valóban ideje is /olt, mert a bajusz egyik fele már félre csúszott. — Nos, mit végzett nagysádkám? — kérdezte mindjárt Jurisits. — Csak türelem, barátom. Előbb hadd vegyem e a bajuszom. így ni! Pfuj, de csúnya jószág. — Megcsókolnám a helyét, — gondolta magában Jurisits, de nem merte kimondani. — És most beszéljen nagysádkám! — Mit mondjak? — Vájjon rajta csipte-e hát ő kelmét? — Ej, ej, milyen kiváncsi kelmed, Jurisits uram Mem szégyenli magát férfi létére? Juirisits kissé elpirult, de csakhamar feltalálta nagát: — Kedves nagysádkám, nem kíváncsiságból, haíem azért kérdezem, mert megbosszulva szeretném :udni női becsületét. — Ez igazán szép öntől, kedves barátom. Megnyugtatására mondhatom, hogy nem jártam hiába. — Tehát rajta kapta őkéimét? — Rajta! — Hála az égnek, — csapta össze kezeit Jurisits. — Hogy is volt? Oh beszéljen nagysádkám, mert szörnyen kiváncsi vagyok. (Folytatjuk) személyi hírek STEVENSON Hogy Adlai Stevenson harmadszor is vállalja-e az elnök- * jelöltséget, azt még senkisem tudja — talán ő maga sem. Majd elválik. Egyelőre Stevenson csak Mettawa illinoisi kisváros községtanácsába pályázik február 27.jén, amikor ő nem is lesz ott, hanem Dél-,.s Amerikában lesz körúton. ± KENNEDY Ki írja John Kennedy szenátor, elnöki aspiráns kampánybeszédeit ? A legutóbbi californiai beszédet Mórt Sahl hires televízió komikus irta — kitünően. FAUBUS Orvai Faubus arkansasi kormányzó, a négerek egyenjoguságának halálos ellensége, állítólag jelölteti magát államában az elnökségre. Az i terve, hogy az arkansasi delegáció élén a demokrata konvención igyekszik a lehetőségig legyengíteni a jogegyenlősági programot, és ha ez nem sikerül, mint a fehér felsőbbségi eszme hőse és mártírja tér vissza Arkansasba. MRS. POWELL Chicagóban 116-ils. születésnapját ünnepelte meg a múlt héten Mrs. Sally Powell, aki Alabamában rabszolgasorban született. Magas életkora a családi Bibliába feljegyzett adatok alapján bizonyítva van. A 7 legjobb vicce önkéntes jelentkezőt keresnek az első magyar szputnikra. Az idős Krepák jelentkezik. . — Hány éves? — kérdik tőle. — Hetvenöt, — hangzik a válasz. — Krepák elvtárs — kérdezik tőle tovább csodálkozva —, miért vállalkozik" ebben a korban ilyen veszélyes utazásra? — Gondolom — feleli Krepák —, hátha lezuhanok , Cl Bécsbe. ELPÁROLGOTT GYÉMÁNTOK TEL AVIV, Izrael — Gyimántkereskedők lepecsételt csomagban a Lydda repülőtérre küldtek gyémántot csaknem félmillió dollár értékben. A csomagot Lyddából repülőgép vitte rendeltetési helyére, Hong Kongba. Ott vámvizsgálat alá akarták venni a szállítmányt, de a csomagban nem volt semmi megvámolnivaló. A csomag üresen érkezett meg. Nem akar lusta fiatalokat látni! BUDAPEST — Kádár János kiadta a parancsot: A fiataloknak dolgozniok kell. Ingyen dolgozni. Elvárom, hogy ebben az évben legalább ;t millió munkaórát vállaljanak önként fiatal fiuk és leányok! HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy eddig 10 allenökből lett elnök — a legtöbb az elnök halála miatt lpépett annak helyébe.
