A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-01-22 / 3. szám
A Jó PÁSZTOR Kiérdemesült budapesti házasságközvetitő emlékezései Tarkója körül lengedező hosszú, ritkás, őszes frizurája és régies csokornyakkendője hajdani vándorkomédiást idéz. Keskenyre húzott vékony esik szája: latolgató üzletemberé, nagyon közvetlen, behizelgő modora: egy emberismerő bűvészé. Házasságközvetitő. Már évek óta nyugalomban. Negyedszázadon át szövögette a Hymen-szálakat. Másodnapos krémes szelet — Hány ügy fordult meg a kezén? Sárgult könyvekben, régi jegyzetekben lapoz, számitgat: — Havonta 400—450, vagyis egy esztendőben úgy ötezer körül. Tehát összesen több mint százezer. No, persze nem egyformán oszlott meg, az első világháború után magasra lobbant a családalapitási kedv. Aztán egyre jobban meggondolta magát mindenki. Jött a válság és az újabb háború. Fegyverek között hallgat a szerelem, és tétlenül ül a közvetitő. 1944-ben már csak hárman fordultak hozzám. Azokban sem telt sok örömöm. Hirtelen visszanémetesedett soroksári fiuk voltak; garantáltan tiszta-germán nőket kerestek. Wagnert Brunhildát. Mondtam nekik: — Olyat legbiztosabban a Nibelung-mondában találhatnak. — Kik voltak a kliensei? — Az egész ország. A legbüszkébb nevektől kezdve a legkisebb mellékutcai iparosokig mindenki képviselve volt az én listáimon. Nemegyszer megtörtént, hogy valamelyik ismert nemesi család egész évadon át báloztatta a lányt. Ilyen ruha, olyan belépő, zsurok, házimulatságok, és hiába volt a befektetés, a sok pénz elúszott és a leány mégis a nyakukon maradt. Nem akarták a következő szezonban újra kezdeni, mert a második báli évadban olyan volt már egy lány, mint a másodnapos krémes szelet. — És maga férjhez tudta adni? — Kit nem tudtam én főkötő alá hozni? Persze, mindenkit hozzáilló emberhez. Vagyis egy szép fiatal földbirtokoslányt szép birtokkal, hasonló dzsentri fiúhoz. Ha a lány vagy a birtok kevésbé volt szép, akkor meg kellett elégedni földbérlővel, vagy egyetemet végzett intézővel. Kereskedők lányai 40—50 ezer pengővel igényt tarthattak ügyvédre, orvosra vagy mérnökre. Husz-harminc ezerrel jobb banktisztviselővel kellett beérniök, vagy tanárral. Tizezer forinton alul legfeljebb adóhivatali, számüvevőségi tisztviselőről álmodhattak, vagy kisiparosról. Mérnökök elpolyázása — Ki voltak a legkapósabb férjjelöltek? — Ügyvédek, mérnökök, orvosok. Egy jóképű orvos megkaphatta még egy báró leányát is. A mérnökök árfolyama a 30-as évek gazdasági válságában katasztrofálisan lezuhant. Kinek kellettek, amikor diplomával a zsebükben havat lapátolhattak? Kénytelen voltam a mérnökeimet elpotyázni, egyszerű benősülésre rőfösáruüzletekbe, meg odaadni őket vidékre, gazdalányoknak. — Hozomány nélkül nem vettek el senkit? — Biztosan megörtént, de nem nálam. Azok privát utón keltek el, de az a gyanúm — nem egykönnyen. Bár néha előfordult, hogy valaki nem ragaszkodott a pénzhez. Felkeresett például egyszer egy bankár azzal, hogy Pest legszebb leányát akarja, akár egy szál ruhában is. Mert neki reprezentációra kell. Szinházpáholyba, üzleti vacsorára. Hozzáadtam egy Miss Budapestet. Akadtak olyan özvegyemberek is, több gyerekkel, akik beérték szegény lánnyal, csak munkabiró legyen és jóindulatú. — Milyen korosztály fordult magához? — Tizenhéttől az emberi kor végső határáig. A legidősebb meg egy 72 éves agglegény, aki azzal keresett fel: — Elegem van a pártából! Vissza a köz vetítési dijat! — Hogyan hozta létre az ismeretséget? — Albumaim voltak. Abba kerültek a fényképek; az illető legfontosabb adataival: kor, foglalkozás, magasság, igény. Néha még a kedvteléseket is rávezettük: szeret horgászni, vagy bélyeggyűjtő és elvárja, hogy jövendő élettársa méltányolja passzióját. Ha a fotográfiák alapján nagyjából megfeleltek egymásnak, öszszeismertettem őket. Az irodám mellett volt egy szalonnak berendezett kis szoba, ott hoztam őket össze. Néhány közvetlen szó, aztán magukra hagytam, hadd barátkozzanak. Akadt finnyásabb is, azokat valami előkelőbb helyre, a Hangliba, a Ritzbe, a Gerbeaudba vittem. — Hogy sikerültek az ön által közvetített frigyek? — Előfordult, hogy felkerestek már házas korukban, hogy valami kis figyelmességgel mutassák meg hálájukat, de egyszer berontott hozzám egy dühös férfi, és orditva követelte vissza a közvetítési dijat, vagy szerezzek neki egy jobbat. Kétszer-háromszor megtörtént, hogy elvált emberek, akik tőlem házasodtak, újra hozzám fordultak. 3. OLDAL A délafrikai vulkán A FEHÉR EMBERNEK SZÜKSÉGÉ VAN A FEKETE MUNKAEREJÉRE, DE HALÁLOS FESZÜLTSÉGBEN EL “Ha Afrika valaha lángibaborul, a tűz a délafrikai unióban fog kitörni” — mondta egy johannesburgi újságíró David Reed amerikai uj ságirónak, aki tanulmányozta ezt a rendkívül kényes kérdést. Ma Afrika 220 millió főnyi lakosságát láz rázza, a nacionalizmus láza. Népek, amelyeknek úgyszólván nemzeti nyelvük csincs, hanem sokféle törzsi nyelvet beszélnek, hirtelen függetlenek akarnak lenni. Alig múlik el hét, hogy a sajtó ne közölne tudósításokat véres zavargásokról Afrika egyik vagy másik részén. De sehol sem olyan bonyolult a kérdés, sehol oly nagy a feszültség, mint a Délafrikai Unióban, a kontinens déli csücskén, ahol 2.5 millió fehér ember él 14.5 millió néger között és a faji egybeolvadástól való félelem oly irgalmatlan és embertelen törvényekre vitte rá a kormányaztot, mely hasonlít Hitler hírhedt faj elméletére. A telepítők ősi joga Ellentétben Afrika többi részeivel, ahol a fehér ember csak a múlt században vetette meg a lábát, Délafrikában annyiban bonyolultabb a kérdés, hogy a fehér embernek itt ősi telepitői jogai vannak. A hollandok — kiknek leszármazottai az Afrikaanerek vagy burok — több mint 300 év előtt telepeditek le itt és utánuk nem sokkal jöttek az angolok. Igaz, hogy a fekete ember a teremtés kezdete óta ált itt, de sohasem tudott kultúrát teremteni. Az őserdőben élt, majdnem kőkorszakbeli viszonyok közepette, mig a fehér ember feltörte az Ugart, városokat építette, civilizációt teremtett és Délafrikát a világ egyik leggazdagabb országává tette. A mai délafrikai kormányzat álláspontja az, hogy nem adhat politikai jogokat a négernek, mert akkor egyszerű többségével elnyomja. Ha nem adhat politikai jogokat, akkor nem engedheti meg a magasabbfeku iskolázását se. És hogy a fajkeveredést megnehezítse, külön városrészeket jelöl ki a fekete ember számára és olyan irgalmatlan vastörvénnyekkel tartja elnyomásban, ami szinte hihetetlenül hangzik a 20. században Megoldhatatlan dilemma — Ha ez egyszerű biológiai félelem lenne a faj keveredéstől — magyarázta a délafrikai ujságiró — a probléma nem lenne megoldhatatlan. A történelem számos népirtást ismer. Például Amerikában is a fehér ember kiirtotta a benszülött indiánt. Tudom, hogy felháborító ilyet mondani, de Délafrikában is ez történt volna, már a múlt századiban. De nálunk a helyzet más,_ mint Amerikában, ahová özönlött a fehér ember telepíteni. Mi rá vagyunk szorulva a benszülött lakosság munkaerejére. Ez a tragikus a dilemmában: a fehér és fekete ember kölcsönösen rá van szorulva egymásra Délafrikában. A néger munkaereje nélkül az ország gazdasága összeomlana és a fehér ember nélkül visszasülyedne a kőkorszákbeli állapotba. És mi több, az iparosodás folytán a fehér ember kénytelen egy bizonyos fokú iskoláztatást engedélyezni a feketének. De amint elemi fokú iskolázást engehélyez, amint a fekete megtanul írni és olvasni, az agitáció könynyebbé válik soraiban. A feketék vezető rétege pedig, miután otthon kapott elemi iskolai oktatást, külföldön fejezi be magasabbfoku tanulmányait és ma tehetségben, képzettségben nem marad el más népek vezető rétegétől. De a fekete lakosság zöme rabszolgáihoz hasonló sorban él. Miért nincs lázadás Ha a feketék olyan túlnyomó többségben vannak, miért nem volt még nagyebbfoku lázadás a fehér ember ellen? — vetette fel a kérdést Reed. Ez eszik idő kérdése — magyarázta délafrikai kollégája. A fekete ember, amint megismerkedik a városi élettel, még az elnyomás dacára is oly sok vonzó dolgot talál — filmszínházak, sportesemények, whiskey, olcsó színes ruha, stb. — hogy sem visszamenni nincs kedve a Özsungelbe, sem a megszokott és elért előnyöket nem meri kockáztatni. De ez csak idő kérdése. A következő generáció nem fog megelégedni az olcsó szórakozással, követelni fogja jogait. Ha ez megtörténik, Isten óvja Délafrikát! Ha a néger, akiknek többsége harcias zulu, egyszer szervezetten lázad, Afrika lángbaborul. A délafrikai unió problémája az gész kontinenst érinti. Minden lázas rengés, ami Déiafrikáit éri, végigfut az egész kontinensen. Sajnos, a fehér eimbeír eddig Délafrikában nem tudott más módszart kieszelni a probléma megoldására, mint az irgalmatlan elnyomást, ami pedig végzetszerűen siettetni fogja a vulkán kitörését. EMBEREVŐK VÁGYÓNK? WASHINGTON — A Belga Kongóban sokan a benszüllöttek közül azt hiszik, hogy az amerikaiak kannibálok. Maurice Stans, az amerikai pénzügyek legfőbb ellenőre hozta ezt a hirt Afrikából. A furcsa hiedelem abból támadt, hogy a benszüllöttek amerikai huskonzervdobozokat láttak, amelyeken egy néger fiú képmása volt. Olvasni nem tudnak, igy hát, a kép után ítéltek, annak alapján állapították meg, hogy az amerikaiak emberhússal élnek. moziiskola BELGRÁD — A jugoszláv főváros rendőrsége már nem csak tiketeket oszt a forgalmi kihágásokat elkövető autóvezetőknek, hanem ingyen mozijegyet. A megajándékozottnak el kell mennie a moziba, ahol olyan filmet vetítenek, mely a forgalmi kihágások csökkentését kívánja szolgálni. UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT NEW DELHI, India. — “Rózsafán termettéi? ...” Nem, a csecsemő nem rózsafán termett, hanem eperfán. ügy történt, hogy a Tapti folyó megáradt, a falu népe a hömpölygő áradat elől a fákra menekült, a fák ágaiba kapaszkodva imádkoztak, hogy a vizáradat visszafolyjon a folyó medrébe. Az egyik fán egy várandós asszony kuporgott és kétségbeesett nyöszörgésére a falubeliek az ágak közt kifeszitettek egy takarót, az lett a fánszületett kisded jászola. LONDON. — Fumifol Adulezs sziámi király egy londoni szabócégnél öltönyöket és uniformisokat rendelt 14,000 dollárért. WHITLEIGH, Anglia. — Bébi vagy TV? — ez volt a kérdés. Bili Williams, 35 éves kertész megmondta nyiltan: “Három fiunk van és ha megjön a bébi, nem tudunk televíziót venni. Ezért elhatároztuk, hogy a bébit, mikor megszületik, eladjuk”. De ezt az elhatározást a házaspár megmásította. KUJBISEV, Oroszország. — A Szovjetunió európai területének egyik legtávolabbi pontján, a Pecsoraitengeren van Vajgacs szigete. A szigetről nemrégen rádiójelentés érkezett az egyik közeli repülőtámaszpontra: sürgős segítséget kértek egy bonyolultnak ígérkező szülés levezetéséhez. A helyi kórház egyik orvosa és egy szülésznő a rendkivül rossz időjárás ellenére helikopteren azonnal a szigetre indultak. Az orvos úgy döntött, hogy a leendő anyát sürgősen kórházba kell számtani. A helikopter azonban hóviharba került és távol minden lakótelepüléstől, leszállt a pusztaság közepén, ahol az asszony egészséges leánygyermeket hozott a világra. A vihar elültével a helikopter folytatta útját s kórházba szállította az újszülöttet és édesanyját. A Szovjetunió első helikopteren született állampolgára a Vertolina (Helikopterecske) nevet kapta. BEAUVAIS, Franciaország. — Eletemették az öreg csavargót és akik ismerték és szerették, mélabusan búcsút mondtak a vén fickónak, aki nem sok jót tett életében, de rosszat sem. Másnap beállított a városházába az öreg csavargó és azt mondta: “Itt vagyok, tehát élek, ugye?” Hát persze, mondta az anyakönyvvezető és törölte az elhaltak listájáról Albert Lalande nevét. És megindult a nyomozás annak kiderítésére, hogy hát ki is volt az öreg ember, akit egy árokban halva találtak és akiben Albert Lalande, 60 éves csavargót, a nővére határozottan felismerte. TRENTO, Olaszország. — Mario Avantini forgalmi rendőrt egy autó elgázolta, de nagyobb baja néni esett, csak könnyebb sérüléseket és karcolásokat szenvedett. Ez elég ok lenne arra, hogy kártérítésre perelje a gondatlan automobilistát. De ő inkább nem perel, mert — a gondatlan hajtó, aki a balesetet okozta, a rendőrfőnök volt. Arany és gyémánt Ez a probléma Délafrikában meglehetősen újkeletű. A múlt században a fehér és fekete ember még aránylag harmóniában élt, valahogy hasonlóan a 18. századi amerikai viszonyokhoz. Nagyon kevés fekete élt városokban vagy fehér ember farmján. Csak mint háziszolgákat, cselédeket, takarítókat, farmmunkásokat alkalmazták őket. A fekete lakosság a “ikraal”-okban — ibenszülött falvakban — élte a maga törzsi életét. A változás a hatalmas arany és gyémántmezők felfedezése tette. A bányamunkához szükség volt a néger munkaerejére. Az arany és gyémánt azután hatalmas üzleti életet és más vállalkozást teremtett. Az ország rohamosan iparosodott és szükség volt a néger munkaerejére. Azok kezdtek tömegesen tódulni a nagyvárosokba, otthagyva a töszsi életformát, mig ma túlnyomó többségben vannak a városokban, de este 6 óra után nem láthatók, mert kötelesek visszahúzódni saját kültelki nyomortanyáikra. Miért irigylik Amerikát? MIT LÁT, MIT UTÁNOZ ÁZ EURÓPAI IFJÚSÁG AZ AMERIKÁI FILMEK ALAPJÁN? Soha talán az emberiség1 történelmében olyan nagy külömbség nem volt az uj és az előző generációk közt, mint ma van Európában. Ez az uj korszak valószínűleg a háború végével, 1945-ben kezdődött. Azok a gyermekek, akik akkor kezdtek növekedni, a szüleiktől teljesen különböző világban nőttek fel. Ezek a nyugateurópai gyermekek, akik Amerikáról csak másodkézből formálták elképzelésüket, ezt a képzelt és torzított életmódot akarják utánozni. Bár az utóbbi 12 évben több fiatal amerikai élt Európában, mint valaha, ezek a saját köreikben éltek és igen kevés kapcsolatuk volt a lakossággal. Az európai fiatalság az amerikai életről való képet a mozikból, televíziós filmekről, népszerű gramofon lemezekről és újsághirdetésekből nyeri. Az amerikai lapok igen elterjedtek Európában és a fontos és komoly cikkek helyett az európai fiatalság csak azt olvassa bennük, hogy mi itt a divat, és — Utolsó kérdés: Ekkora választék, ilyen bőség mellett ön kit vett feleségül? Finoman elmosolyodik és lekopogja az asztalon — Agglegény maradtam. hogyan szórakozik az amerikai fiatalság. Az európaiak szemében Amerika a vidám és könnyelmű élet hazája volt. Az idősebb generáció szemében ez bűn volt. A legtöbb európai úgy nőtt fel, hogy a takarékosság erény és az európai életnívó szerint az amerikai könnyelműen élt. Ennek az uj fiatalságnak az időkről is megváltozott véleménye van. Azok, akik 1938 előtt nőttek fel, az életüket hosszú lej áratra rendezték be. A jelen örömeiről lemondtak a jövő építése érdekében. Az emberek megnősültek, felnevelték a gyermekeiket, biztos jövedelmet alapitottak és akkor kezdték élvezni az életüket. Egy hosszú munkás élet előzte meg ezt a jutalmat. Akik állami hivatalokban dolgoztak, pályafutásuk koronájának tekintették azt az időt, amikor nyugdíjjal vonulhatnak nyugalomba. Ezekért az évekért dolgoztak karrierjük kezdete óta. Az idősebb generációnak ugyan rossz véleménye van azokról, akik csak a mának élnek, tekintet nélkül arra, hogy mit hoz a holnap. E'z az idősebb generáció nagyrészt Amerika-ellenes. Ezeknek nem lehet megmagyarázni, hogy amit a hollywoodi filmgyárak csinálnak, annak rendszerint igen kevés köze van a valósághoz. Annak hogy a gyermekeik ezt készpénznek veszik és szerintük az élet egyetlen célja, minél vidámabbá tenni a jelent, nem Amerika az oka. Ez öszszefiigg azzal, hogy a háború utószelei még igen soká megmaradnak a fegyverek letétele után is. Annyi bizonyos, hogy Európában is változnak az idők. Az európai munkás szervezetek is rövidebb munkaidőért, hosszabb vakációért harcolnak. Az európai háziasszony is meg akarja venni azokat a háztartási eszközöket, melyek megkönnyítik a munkáját. Az európai fiatalság majmolja az amerikai fiatalság ruháját, üvölt a- népszerű tehenes legények nótái hallatára és utánozza a mozi-gangsztereket. Amerika sikeresebb volt ) világ minden más népénél abban, hogy könnyebbé és szebbé tette a kispolgár életét. Megmutatta, hogy a kisebb jövedelmű embernek is telik autóra, rendes ruházkodásra, szórakozásra. Iskoláztatja a gyermekét, megkönnyíti a felesége munkáját és nem kell várnia, mire megöregszik, hogy egy kis örömet és pihenést vigyen az életébe. Valószínű, hogy az európai ipar is fel fog figyelés lehetővé teszi, hogy az európai dolgozó is meg tudja vásárolni azokat az eszközöket, melyek olyan irigyelté teszik az amerikai polgárt a világ más részeiben. RIZT0SITÁS NEW YORK — A biztosítótársaságok szövetsége közli, hogy jelenleg 115 millió életbiztosítási kötvény van érvényben, összesen 534 ezer millió dollár biztosítással. Családonkint 11,500 dollár biztosítás az átlag. HIMNUSZ VÁLASZTÁS LOME, Nyugat-Afrika. — Silvanos Olympio, a nyugatafrikai Togo állam miniszterelnöke eredeti és demokratikus módszert talált, hogy három javasolt dal közül kiválassza a nemzeti himnuszt. A három pályaművet közvetíteni fogja a loméi rádió és a hallgatóknak Írásban kell közölniök, melyik tetszett a legjobban. A legtöbb szavazatot kapott dal lesz a himnusz. A három pályamű 40 beküldött dal közül került a dön.tőbe. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy a harisnyakötést Franciaországban találták fel 1527-ben.
