A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-06-03 / 22. szám
4. OLDAL A TA PÁSZTOR ÓHAZAI HÍRADÓ A magyar munkások vallásosak, panaszolják a propagandisták BUDAPEST, — A Népszavában érdekes, tanulságos cikk jelent meg a vallás-ellenes mozgalom eddigi hiábavalóságáról a munkásság körében. Ellentétben a szabadvilági munkásszervezetekkel, amelyek a munkásság anyagi helyzetén, munkaviszonyain, egészségi és öregségi biztosításán igyekeznek javítani, a szovjet szakszervezetek egyik fő feladatuknak tekintik a vallás és egyház elleni harcot a munkásság körében. “Szép szakszervezet!’’ — mondják az ilyesmire a csufolkodásról még mindig le nem szoktatott pesti polgárok. A' Népszava cikkének kiindulópontja egy kérdés: “Beléphetek-e a szakszervezetbe, ha vallásos vagyok?” — kérdezte a bizalmit egy faluról a fővárosba felkerült építési munkás. “Természetesen,” felelte a bizalmi, “a vallás magánügy.” De ennek csak a fele igaz a szakszervezeti cikkíró szerint. Nem elég azt mondani, hogy a vallásos ember beléphet a szakszervezetbe, vagyis dolgozhat, vágyis nem Ítélik éhhalálra; a vallásos munkást fel kell világosítani, hogy a vallásosság nem áll a munkásság érdekében. Mert a vallás a belenyugvást prédikálja ... És igy tovább. Aztán következik egy érdekes bevallás: Ma a szervezett munkások körében több I a hivő, vallásos gondolkodású, mint bármikor azelőtt. Nem szívesen vall be ilyesmit az atheista propagandista, ezért mindjárt kimagyarázkodik: Azért vannak ma többen, mert feljöttek a falvakból a városokba nagy számban falusi és kispolgári elemek, háziasszonyok, akik még nem szabadultak meg vallásos nézeteiktől. És ha már vallani kell, miért ne vallana tovább a vallás tagadó? Azt írja, hogy a városi ipari munkások, különösen a férfiak nagy része még szintén nem szabadult meg a hittől. Ezeket a hívőket az üzemekben tapintatosan és türelemmel el kell hódítani a vallástól, el kell vetni bennük a kétkedés magvát. Hosszú évekig tartó magvetés lesz ez, állapítja meg mélabusan a szakszervezeti vallás-ellenes mozgalom propagandistája. Aztán, befejezésül, felveti a kérdést: “Miért oly fontos a vallás ellen harcolni, ha a vallást magánügynek tekintjük?” És mindjárt megfelel saját kérdésére: A szakszervezeteknek azért kell a vallás ellen küzdeniük, mert a vallás útjában van a materialista világnézettől áthatot szocialista társadalom megteremtésének. Más szóval: vallásosság és kommunizmus összeférhetetlen. MINDEN Ä MIÉNK" JELSZÓVAL EGY LOP, TÖBB LOP, SOK LOP BUDAPEST. — A magyarországi államkapitalista gazdaságban, amelyet hamisan szocialista vagy kommunista gazdaságnak neveznek, a legérdekesebb jelenségek egyike a társas lopkodás. A pesti lapok bűnügyi krónikáiban csak ritkán olvasunk egyéni vállalkozásokról; a legtöbb vagyon-elleni bűnügyben több tolvaj, csaló, sikkasztó szerepel. Lop a munkás, az előmunkás, a könyvelő, a pénztáros, a felügyelő, az ellenőr, az igazgató elvtárs. Néha az egész nagy tárgyalótermet elfoglaló bűnszövetkezet áll a büntetőbíróság előtt. Tipikus népidemokratikus és államkapitalista bünügy volt az, amelyről az alábbiakban számolt be a Magyar Távirati Iroda: iSolymosi János és Herczeg József textil-filmnyomókat a felsőbb szövetkezeti szerv meg bízta, hogy segítsenek fellendíteni a Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet tevékenységét, majd ugyanerre kérte fel őket a VII. kerületi Kézműipari Vállalat. Mindketten vállalkoztak is rá, de tevékenységük közben különféle szabálytalanságokat követtek el. A többi között hamis nevek alatt több munkabért számoltak el és vettek fel, mint amennyi megillette volna őket. A szövetkezetnek és a Kézműipari Vállalatnak öszszesen 460,000 forint kárt okoztak. A Fővárosi Bíróság Solymosi Jánost, Herceg Józsefet, valamint Szemes Lászlót, a Kézműipari Vállalat volt gazdasági vezetőjét három évi és három hónapi, Riz Józsefet, a vállalat volt főkönyvelőjét egy évi börtönre Ítélte. A bíróság több más vádlottat felfüggesztett börtönre, illetve pénzbüntetésre ítélt, s a károkozókat a kár megtérítésére kötelezte. A francia kormány két uj pósiabélyegei hoz forgalomba junius 13- án, a francia kultúra kiemelkedő egyéniségeinek emlékére. A felső bélyeg Hilaire Degas festőművész, az alsó George Bizet zeneszerző emlékének megörökítésére készült. Oroszországi hajó egy beteg tengerészt szállít a tengerpartra Atlantic City, N. J. közelében. A beteg matróz, Ivan Baliuk, súlyos betegen kórházba került. A Savialogor nevű halászhajó a követségen keresztül engedélyt kéri amerikai partokon való kikötésre. A kérdés az. hogy miért került a halász hajó annyira délre Nova Scotiától? A külügyminisztérium egy tagja kijelentése szerint, nem valószínű, hogy a halászhajó utjának célja kémkedés volt. Kincsének többé proletárok! Csak bajszolt munkások vannak! A világháború után, majd az 1i9i5i6 évi szabadságharc után nyugati szabad országokba menekült sok magyar fiú és leány és a magyarságnak azokban az országokban már fennállt vagy hamarosan megteremtett szerve zetei igyekeztek lehetővé tenni, hogy a magyar diákok idegen földön folytathassák — a magyar szellem megőrzésével — iskolai tanulmányaikat. Ausztriában, Németországban és egyebütt magyar iskolák létesültek szerény anyagi viszonyok közt, nagy nehézségekkel küzdve. .Csak amerikai magyarok önzetlen támogatása tette lehetővé eddig is a külföldi magyar iskolák fenntartását, és erre a segítségre tovább is nagy szükség van. És az amerikai magyarság megteszi kötelességét. A Magyar Tankönyv Bizottság az egész országban gyűjt magyar tankönyveket és pénzt ily könyvek vásárlására. Ennek a gyűjtési kampánynak egyik szép eredményéről értesítette most lapunkat a United States Committee for Refugees, melynek irodája 11 West 42 St., New Yorkban van. A bizottság Az Innsbruck tiroli, ausztriai városban működő magyar Reálgimnázius igazgatójától, Romhány Gáspártól, a következő levelet kapta: B. Kovács Fréda asszony eljuttatta hozzánk a Hohnné Kincses Mária utján önökhöz átutalt 200 dollárt iskolánk javára. Köszönettel nyugtázom ezt a jelentős összeget. Iskolánk, amely 14 éve működik idekint az emigrációban, sok magyar gyermeknek tette lehetővé, hogy iskoláit elvégezze, majd egyetemi tanulmányait folytathassa. A legnehezebb időkben, igen nehéz körülmények között tudtuk feladatunkat teljesíteni, éppen az anyagiak hiánya miatt. Most az 1956-os emigráció nagy iskolává fejlesztette az innsbrucki Magyar Gimnáziumot is. Az elmúlt években az UN segítségével sok probléma megoldódott, de sajnos ezidén már csak a 6, 7 és 8 osztályok után kapunk támogatást, s ez minden évben egy osztállyal fokozatosan csökken. így gondjaink ismét növekszenek, s ezért fordultunk még időben az amerikai magyarsághoz, hogy szerény keresetükből áldozzanak ennek a magyar intézménynek, amely legfontosabb feladatát végzi az emigrációban, hiszen sok magyar gyermeket igyekszik megmenteni a magyarság számára. Magyar irodalmat, történelmet s elsősorban nemzeti nevelést csak itt szerezhet, s idegen iskolákban ezt nem kaphatja meg. Lehet müveit ember, de müveit magyar ember soha. A küldeményt a szülők nélkül kimenekült gyermekek ellátására fordítjuk. Mégegyszer nagyon köszönöm áldozatkészségüket és kérem, tartsanak meg bennünket továbbra is segítő jóindulatunkban. Magyar köszöntéssel: Romhány Gáspár igazgató. Ehhez a levélhez mindenekelőtt kiegészítésképpen megjegyezzük, hogy az említett hölgyek a clevelandi magyar társadalom érdemes személyiségei: B. Kovács Fréda a Magyar Tankönyv Bizottság elnöke, Hohnné Kincses Mária a clevelandi Menekült Gyermekek Segélyző Bizottságának elnöke. De megjegyezzük még a következőket is; A United States Committee for Refugees nagy, országos szervezet, amely Eisenhower elnök kezdeményezésére és RÓZSAHEGY (Ruzomberok), Szlovákia. — A következő levelet egy amerikai magyar kapta Rózsahegyen lakó bátyjától, nyugalomba vonult, illetőleg nyugalomba küldött fogorvostól. A levélben említett Jenő, unokaöccsük, szintén fogorvos, de ezenfelül szájsebész is, még pedig a levélíró nagybácsi szakvéleménye szerint a szájsebészet mestere. Jenő Lucenecen (Losonc) a fogászati intézet igazgatója.) * . . . Jehőéket május elején meglátogattam, szabad időm van bőven, ök remekül vannak, de, azt hiszem, feleslegesen gondot csiálnak maguknak. Jenő és Mariska jól keresnek és szeretik a foglalkozásukat. Itt átalakították a közigazgatást. Az ország 18 kerületéből 10-et alakítottak és a járásokat is összevonták. A luceneci járáshoz hozzácsatoltak egy járást, de a főváros Lucenec maradt. Julius elsején áll be a végleges változás és Jenő attól tart, hogy nem ő marad meg a megnagyobbodott járás fogorvosfőnöke, hanem egy ottani fiatalember, aki csak két év előtt szerzett diplomát és a szakban még egészen zöld. Megnyugtattam őt, hogy ilyesmit — akármilyen érdemei és összeköttetései vannak annak a fiatalembernek — el sem tudok képzelni, mert .Jepártfogásával alakult meg a Nemzetközi Menekült Év világmozgalom keretében. Az amerikai társadalom minden rétege képviselve v(m ebben az emberbaráti inézményben, melynek célja, hogy a Menekültek Éve keretében minél több hontalannak lehetővé tegye, hogy uj hazában uj otthont, jobb jövőt, boldogulást találjanak. A még mindig hontalanságban tengődök közt sok magyar is van s ezért a U. S. Committee for Refugees az amerikai magyarokhoz is fordul kérő szóval: adakozzanak a nagy embermentő munka elősegítésére. A nagy feladatok egyike az emigrációban megalakult magyar iskolák támogatása pénzadományokkal s éppeh ezért a U. S. Coinmitteé lapunk utján is kéri az amerikai magyarokat, hogy adakozzanak. Adományaikat küldjék erre a címre: United States Committee for Refugees, 11 West 42 St., New York 36, N. Y: — azzal a kisérő megjegyzéssel, hogy adományukat az innsbrucki Magyar Reálgimnázium céljaira kívánják fordittatni. Az erre a célra küldött adományok a jövedelmi adó beval' lásnál levonásba hozhatók. nő a szakmájában egészen elsőrangú szakember és mint kórházi főorvos és szájsebész is egészen kitűnő. Tudnod kell, hogy a fogászatot meg len hét tanulni az egyetemen, de a szájsebészet egészen más, ahhoz születni kell, mint ahogy például szobrásznak születni kell. És engem megnyugtat az is, hogy Jenő nemcsak kiváló a szakmájában, hanem kitűnő összeköttetései vannak neki is és közszeretetnek örvend. Mondtam neki, ne búsuljon, mert elvégre a legrosszabb eset az lesz, hogy csak fogorvosi munkát fog végezni, 2,300 koronával kisebb lesz a fizetése, viszont rengeteg gondtól és felelősségtől szabadul meg. És most magunkról, Azt Írtad, hogy nálatok községi autonómia van, mely maga határoz a sorsa felett és nem lehet a lakosok akarata ellenére a külvárosokat egyszerűen hozzácsatolni a nagy, városhoz. Itt nálunk úgynevezett járási autonómia van. És elég, ha, az embernek egy-két ellensége van, és akkor kitehetik az állásából. Természetesen a törvény keretein belül. És 1058-as törvényünk megengedi, hogy 65 éven felüli nyugdíjasnak az intézete felmondhat. Ezzel a lehetőséggel éltek, amikor nekem felmondtak tavaly. Lelkiismeretfurdalásuk nem volt, hogyan is lehetett volna,, hiszen ők a BUDAPEST. —- A Népszava egyik oldalán egymás mellett, jobboldalt és baloldalt, két riport jelent meg, amelyeket inkább egy dupla cikknek lehet nevezni ,annyira kiegészíti a balszéli cikk a jobbszélit. A kettő együttvéve oly jellemző korképet nyújt, mind a régmúlt időkben egy Plutarchos nevű történetíró párhuzamos életrajzai. A kettős cikk a magyarországi munkás helyzetét világítja meg két oldalról, a hamisság és az igazság szemszögéből nézve. A hamisság A cikkíró felel a sokfelől jött kérdésre, hogy miért áll meg mindig a Népszava címoldalán, díszhelyen, Marx hires, még egyre emlegetett jelszava: Világ proletárjai egyesüljetek! Miért, hiszen a szocialista Magyarországban már nincsenek proletárok. A munkásságé a hatalom, a munkásság kezében vannak a bankok, a gyárak, a földek. “Tiéd a gyár, magadnak dolgozol !” Azt feleli a Népszava, hogy ez a j elszó Magyarországon is még mindig érvényes, annak ellenére, hogy a magyar munkás a maga ura, nem proletár. Azért érvényes a jelszó, mert még mindig sok országban, főleg Amerikában .embertelenül kizsákmányolják a munkásokat — igazi proletárokat. No de olvassuk az elvtárs saját szavait: “A tőkés tulajdon megsemmisítése, a tőkés osztály megszüntetése emelte szabad munkássá, szabad termelővé, önmaga urává a valamikori proletárt. A tőkés osztály ugyanis a nemzeti jövedelem aránytalanul nagy részét sajátítja ki, szívja ki piócaként a gazdaság vérkeringéséből. A FedeVal Reserve Board kimutatásai szerint az Egyesült Államokban a családoknak mintegy egytizede az egész nemzeti jövedelem egyharmadát élvezi. így az életszínvonal átlagszámai az USA-ban jótékonyan rejtenek el fényt és árnyat, nyomort és fényűzést. De emellett a tőkést szolgálja a tőkés államban minden, ami a munkás verejtékcseppjeiből előáll a munkabéren felül: az értéktöbblet. A kapitalizmusban a munkás a munkabérén kívül semmit sem mondhat a magáénak — ezért proletár.” Itt álljunk meg egy szóra. Amerikában a nemzeti jövedelem zömét nem a családok egytizede élvezi, hanem a nagyszámú gazdagok mellett a sokszorta nagyobb számú munkásság milliónyi sokasága. Ez világosan kiderül a jövedelmi adó kimutatásokból, melyek azt mutatják, hogy hiába adóztatják meg a nagy jövedelmeket több mint 90 százalékig, a kincstár adóbevételének túlnyomó része a kisemberektől jön, köztük a proletároktól, akiknek átlagos hetibére többszöröse a mamagyar munkás havi keresetének . én nyugdijamat a megélhetésemre elegendőnek tartották. Most itt egyes árucikkek árait leszállították, olcsóbb lett a villanyáram is. Jenőéknek nagy könnyebbség az is, hogy a két fiúért nemcsak nem kell tandijat fizetni, hanem könyveket és Írószereket is ezentúl ingyen kapnak. Remélem, hogy e levelem téged nagy mértékben megnyugtat. 25 dolláros Tuzex küldeményedet a hó elején megkaptam, köszönöm szépen. Minthogy junius elsején elköltözünk, mint már jeleztem, Zilinára, a legközelebbi Tuzex-el várj addig, amig uj címünket z közlöm veled, Ami pedig a marxi értelemben vett értéktöbbletet, a részvényeseknek ki nem osztott profitot illeti, egy fővárosi újság cikkírójának tudnia kellene, hogy azt a profitot a nagyvállalatok vezetőségei nem zsebelik be, hanem uj építkezésekre, az üzemek uj felszerelésére, modernizálására, jelenleg főként automatizálásra használják fel — tehát a nemzeti gazdaságot gazdagítják azzal. A Népszava cikkirójának tudnia kellene, hogy lényegében ugyanez történik a kommunista (helyesebben államkapitalista) gazdasági rendben is. Mert tőkeképződés csakis a profit, vagy extra profit, vagy értéktöbblet (nevezhetjük akárhogyan) félretevésével történhet. A külömbség az amerikai és a magyarországi rendszer közt az, hogy Amerikában, mielőtt az értéktöbblet elkülönítésére kerül sor, a munkások már megkapták, minden hét péntekjén, a világon legmagasabb munkabért, ellenben Magyarországon csak férj és feleség együttes munkájából lehet ugy-ahogy megélni és gyalog járni, vagy villamoson utazni. Ezek összehasonlító tények, ezek ellen nem lehet mással, mint ugyancsak tényekkel, vitába szállni. Szólamok, nagyhangú kijelentések nem segítenek. Például mitsem segít a fenti Népszavaidézet utolsó mondata. Közismert tény ,hogy Amerikában és más kapitalista országokban a Lasalle-féle vasbértörvény már régen ócskavas közé és onnan beolvasztásra került. Az igazság A lap baloldalán találjuk meg az igazságot. Ott arról van szó, hogy a pártkongreszszus alkalmából megintcsak munkahajszát (finomabb kifejezéssel: munkaversenyt) rendeztek, és sok üzem büszkén jelentette tulteljesitményeit. Legyen elég egy példa. A Vörös Csillag tragtorgyár egyik munkása jelenti : “A lánctalpas traktorok kereszttartóiból 26 darabot öntöttem. Még plusz kettőt. S a 30 darabbői, amit tervem felül vállaltam, kettőt teljesítettem. De meglesz a többi is — hunyorít hozzá, majd öszszeszedi a szerszámait, jelezve, hogy a mai napra befejezte a munkát.” Ez, ugye, arra mutat, hogy egyre fokozottabb munkatempóba hajszolják a munkásokat. És mire mutat a Vörös Csillag Traktorgyár másik munkásának, darabolónak, a jelentése : “A mi brigádunk 430 ezer forint értékű anyagot takarított meg a múlt évben. Elnyertük a szocialista cimet is. Két gépet alakítottunk át. Azelőtt 80 milliméteres darabok kerültek a hulladékba a drága anyagból. Most 15 millimétert is vágnak.” Ez arra mutat, amit számtalan más magyarországi riportból is tudunk: hogy rettentő anyapazarlás folyik a “minden a miénk” üzemekben. A bürokratikus gazdálkodásban pazarlással és hanyag munkával, azonkívül módszeres lopkodással és csalással segít magán, javít a sorsán a kizsákmányolt exproletár. FAKUTYA öt világrész magyar vicclapja. Megjelenik havonta kétszer. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 65 Mortimer Street London W. 1, England Előfizetés fél évre: $2.40 egy évre: $4.80 RÓZSAHEGYI LEVÉL k csehszlovákiai szovjsíparadicsomban ez az elv: Minden a miénk, amig el nem veszik! Külföldön tanuló magyar diákul amerikai támogatást kérnek
