A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-05-20 / 20. szám

«SSg, oldal: A ln PASZTOK Husvét után 5. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 16, 23-30 Az időben mondá Jézus: S azon a napon már sem mit sem kérdeztek éntőlem. Bizony, bizony mondon nektek: amit csak kérni fogok az Atyától az én ne vemben, megadja nektek. Eddig semmit se kértetel az én nevemben. Kérjetek és megnyeritek, hogy örö mötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mon dottam nektek, eljön az az óra, amidőn már nem pél dabeszédekben fogok nektek szólani, hanem nyiltai beszélek az Ayáról. Azon a napon majd az én nevem ben kértek és nem mondom nektek, hogy én fogon kérni az Atyát értetek, hiszen az Atya szeret titeket mivelhogy ti szerettek engem és hittétek azt, hogy éi az Istentől jöttem. Ki jöttem az Atyától és e világra jöttem, ismé elhagyom e világot és az Atyához megyek. Mondák az Ő tanítványai: íme, most nyíltan be szélsz és semmi példabeszédet nem mondasz. Mos tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged, hog: valaki kérdezzen téged, ezért elhisszük, hogy az Isten tol jöttél. SZENTBESZÉD A keresztjáró, a kérő napok előtt vagyunk, me lyeken az egyház fokozottabb mértékben és sürgetőb ben, mint máskor felhív bennünket az imádságra, a isteni irgalom elnyerésére és Isten méltó haragjánál kiengesztelésére. Ezeken a napokon az egyház körme netet vezet a keresztelésekhez, mert az isteni irgalor s megbocsátás jele a kereszt s nincs is másban üdvös ség, csakis a keresztben. Jézus mondja: “Kérjetek és adatik nektek, keres setek és_ találtok, zörgessetek és megnyittatik nektel Mert minden, aki kér, nyer, aki keres, talál és a zöi getőnek megnyittatik”. Sok kérni, sok keresni valónk van nekünk és ige sok okunk van a zörgetésre. , N^ncs bennünk az Isten szent akaratában és rer clelésében való igaz keresztény megnyugvás. De va bennünk kételkedés, kétségbeesés, irigység. Van bér mink harag s zúgolódás Isten és ember ellen. És higj jétek el, hogy ezek a lelki bajok átkosabbak és ross szabbak minden testi bajnál. Munkáink, törekvéseink és vágyaink messze e erelődtek a helyes, az igazi iránytól. Lefoglal bennür írét egészen a föld és elfelejtjük az eget. Ezért su. ;iztán bennünket az Isten. Ez az isteni büntetés hivt életre egykoron a keresztjáró napokat. Mennyi ember panaszkodik, hogy hosszú időn í folytatott könyörgése nem hozta meg a kívánt siker Hogyan értsük tehát a szent evangélium biztat szavait? Bizonyos, hogy nincsen olyan imádságunk, ami lyet nem hallgatna meg az Isten, ha bizalommal fői dulunk hozzá, csak azt ne várjuk a jó Istentől, hog pontosan azt adja meg mindig nekünk, amit mi aki runk. Az anyagias életbe elmerült lélek nem lát tisztái Életbevágónak tekint olyasmit, ami jelentéktelen, ki lönösen azt, ami testi szükséglet csupán. Természete hogy az Isten jósága nem siet az ilyen tévedés gyám< litására. “Nem tudjátok, mit kértek” — mondotta az L a mennyei első helyeket megpályázó két apostolna és e szavak ráillenek nagyon sok imádságra. Amikc valamit kérünk a jó Istentől, ne gondoljuk, hogy b védés nélkül javunkra kérjük azt; bízzuk ennek elb rálását az Istenre, aki a jövőbe is lát és aki talán nei fogja teljesíteni az imádságba foglalt kérést,^ me: mint a kés a gyermek kezében, kárunkra szolgálna. Mégis imádságunk ilyenkor sem hasztalan, mei — amint az írás mondja, — az igaznak imádsága sí kát ér. De hogy igazak legyünk, az imádság mellé od kell állítanunk a bünbánatot, mert bünbánat nélki nem soka ér az imádság. Itt vannak a keresztjái napok, használjuk fel azokat, hogy egyrészt a jó I tent bűneinkért kiengeszteljük, másrészt pedig, hoj: irgalmát, kegyelmét biztosítsuk a magunk számár DRAMA A KASTÉLYBAN (Folytatás a 2-ik oldalról) Kommunista győzelem Gubában A Castrora felesküdött kommunista nyomdász­­ujságiró unió emberei rohammal bevették a Diario de le Marina napilapnak szerkesztőségét és nyomban megjelentettek egy vezércikket, amely szerint a lap kiebrudalt szerkesztője ellenforradalmi összeesküvő volt és már csak egy lépés választotta el attól, hogy hazaárulóvá váljék. “A lapot ellopták”, mondta Jósé Ignacio Rivero, a kiadó, “de nem lopták el a lap szellemét. Ez tovább fog élni és kisérteni a lap olvasói százezreinek lelké­ben.” Rejtekhelyéről üzente ezt Rivero. Remélni lehet, hogy nemsokára látni fogják őt — Miamiban. HAVANA. — Castro sokmillió dollárért rendelt Hollandiában egy nagyerejü rövidhullám rádió állo­mást, amellyel el fogja érni Észak- és Dél-Amerikán kivül Európát is. minden héten egy láda töltény 1 érkezik a címére. Azoknak az erdőben mindenütt elszórt hüvelyét nagy gyönyörűség­gel gyűjtötték a falubeli gye­rekek. Mire a terraszon ülök eze­ket és más pletykákat alapo­san megtárgyalták, az inas jelentette, hogy az ebédlőben jeges bólét tálaltak és ennek mindenki örült a tikkasztó nyári éjszakában. Hamarosan betódultak és mikor újra va­dásztörténetekre került a sor, Borzaky elmagyarázta, hogyan lehet három egymás­mellé állított töltény közül a középsőt kilőni. Valaki ekkor megjegyezte: — Azt hiszem, nincs is ná­­ad jobb lövő az egész ország­ban. Mindenki helyeslőleg bólo­gatott, de a nagy vadász apó­jának különvéleménye volt. szeszes fejjel elfelejtette az öreg erdész, hogy miről nem szabad beszélni. — Jobb nincs — mondta lassan —, de hasonló van egy. Szt a Zalay gyereket gondo­­’om. Nem járt ugyan soha Afrikában, de a tehenész sa­ját szemével látta, mikor a 'óva nyakáról vagy harminc lépésről lelőtte a lódarazsat, úgyhogy az állat észre sem vette, hogy a mérges jószág földre hullott róla. Kinos csend támadt és eb­ből Borzaky tudta, hogy min­denki ismeri a históriát. De ez nem zavarta meg. — Lehet — szót és egyet hörpintett az egri vörösből. — De erről a fickóról nem akarok beszélni, mert egyszer szemtelen volt és akkor meg kellett vernem. Erika asszony elejtette a bólés kanalat és ez jó alka­lom volt, hogy lehajolva egy pillanatra eltakarja arcát, melyet bibor-pirosra festett az indulat. Eddig sem szerette az urát, de most már gyűlölte. Máig csak a minden szeszélyét vég­rehajtó, kegyetlen akaratú embert látta benne, de ez a pillanat meggyőzte arról, hogy Borzakynak az ö önér­zete semmit sem számit és eszébe sem jut, hogy ez a ki­jelentés a feleségét mennyire sértheti. Ahogy itt mindenki előtt eldicsekedett azzal, hogy megverte azt, akit ő szeretett, undok szörnynek látta ezt a kemény embert, soha nem volt tekintettel sen­kire. Fojtogatta a sirás és már-már felállni készült, hogy visszavonuljon a szobájába, mikor az inas levelet hozott be és letette a gazdája elé. A levelet Zalay Pista küld­te, igy hangzott: “Kérgesszivü tolvaj! Gye­re ki—ha van bátorságok — hogy leszámolhassak veled.” Erika asszony felugrott és a többiek végigrohantak a szobákon, mig a pántos tögy­­kapun ki nem értek a szabad­ba. Az égen ragyogott a hold, beborítva, megvilágítva fé­nyével a tornác széles oszlo­pait. A bejárattól oldalt mintegy 15 lépésnyire fekete szobor állt: Borzaky Gáspár, karjá­ra eresztett fegyverrel. A park túlsó sarkán, jó száz lé­pésnyire, karcsú férfialakra vetődött a fény. Úgy állottak félelmetes mozdulatlanságban mint két bosszúálló isten, kik égzengés és villámlás között fognak összecsapni. Berencsés főtisztelendő ur pár lépést tett előre és mivel hang nem .jött ki a torkán, til­takozva emelte kezét az ég fe­lé. De hiába. Mintha csak ez lett volna a jel, a két puskás most felemelte a fegyvert és lőttek. A két lövés csaknem egy­szerre dördült el és mindenki riadtan várta, hogy valame­­lyk.iik felbukik. De nem. P karcsú férfi előrejött a hold­­fényben ékszerként villogó fehér liliomok között. Látni­­valóan sértetlen volt. Borza­ky pedig mozdulatlanul állt helyén és valamennyien hoz­zája szaladtak. Fehér, nyári kabátján, a melle balodalán sötét folt fe­­ketéllet-t, melytől keskeny esik szaladt le egészen a cipő­je orráig. Nem tudott-szólni, de az arcán nem volt se harag se félelem. Inkább a meglepe­tés hökkenése rögződött rája és az elégedettség halvány mosolya, mintha csettinteni akarna, és mondaná: — Láttátok . . .? Ez az igazi . . ■ Ezt valamikor csak én ludtam megcsinálni. Egyszerre összeomlott a teste és végignyult a fénylő pázsiton. Karja a feje alá csúszott és az arcára békés nyugalom ült. Úgy feküdt ott, mint csak aludna . . . Kémlelődnek a tenger mélyében MOSZKVA. — Több mint egy éve hajózik a tengereken az első tudományos célokra használt szovjet tengeralatt­járó, á Szerevjanka. A ten­geralattjáró eddig már négy kutatóidat tett az Atlanti­­óceán északi körzetében és a Barents-tengeren, az amerikai partok közelében. A hajó első­sorban a szovjet halászflottil­­lák munkáját sekiti: megfi­gyeli a különböző halfajták, főként a heringek vonulását, vizsgálatokat végez a legal­kalmasabb halászati idősza­kok, körülmények megállapí­tására. A tengeralattjárói dol­gozó tudósok a tenger felszí­ne alatti vizréteg biológiai körülményeit ,a fény és hang terjedésének szabályait vizs­gálják. Tilos hallgatás LONDON. — A cirkáló rendőrautók rádió üzeneteit lehallgatni tilos, de a törvényi tilalom ellenőrzése lehetetlen. Emiatt a rendőrség sokszor későn érkezik betörések és kasszaíurások színhelyére. Mert—jelenti a Scotland Yard — a gazfickók cinkostársai lehallgatják a rendőrségi alarmot és a betörők elpáro­lognak, mielőtt a cirkáló au­tók oda érkeznének. Újabban oly gyakoriak lettek lekésé­­sek, hogy a rendőrség azzal a tervvel foglalkozik, hogy a riadókat nem szavakkal, ha­nem titkos jelekkel adják le. A vakon szülöttről EVANGÉLIUM Szent János, í), 1—38 Az időben: Átmenvén Jézus, láta egy vakon szü­letett embert és kérdezők tőle őt tanítványai, mond­ván: Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az ő szülői, hogy vakon született? Feleié Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülői, hanem hogy kijelentsenek az Isten cselekedetei őbenne. Bekern szükség annak cselekedeteit tennem, ki engem küldött, mig nappal vagyon; eljön az éjsza­ka, midőn senki sem munkálkodhatik. Mig e világon vagyok, világossága vagyok e világnak. Miután ezeket mondotta, a földre pökvén, sarat csinála a nyálból és a sarat a vak szemeire kéné, és mondá neki: Eredj, mosdjál meg Siloa tavában. Elmene tehát és megmosdék, és mint látó téré vissza. Azért a szomszédok, és kik azelőtt mint vak kol­dust látták őt, igy szólónak: Nemde ez az, ki ott ül és koldul vala? Némelyek mondák: hogy ez az. Mások pedig: Nem, hanem hasonló ahhoz. ő pedig mondá: Én vagyok. Kérdezők tehát őt: Miképen nyíltak meg sze­meid? Feleié: Az az ember, ki Jézusnak mondatik, sa­rat csinála, és megkené szemeimet és mondá nekem: Menj a Siloa tavára, és mosdjál meg. És elmenék, meg­­mosdám, és látok. És kérdezék őt: Hol van ő? Mondá: Nem tudom. Elvivék a farizeusokhoz azt, ki vak volt. Szombat vala pedig, mikor a sarat csinálta Jézus és megnyitotta annak szemeit. Mondá erre a farizeu­sok közül némelyik: Ez ember nem Istentől való, ki a szombatot meg nem tartja. Mások pedig mondák: Hogyan cselekedheti bű­nös ember e jeleket ? És szakadás vala közöttük. Mondák azután ismét a vaknak: Te mit tartasz afelől, ki megnyitotta sze­meidet? 0 pedig mondá: hogy próféta. Nem hivék azért a zsidók felőle, hogy vak volt, és látó lett, mígnem előhivák szülőit. És kérdezék ök3t, mondván: Ez-e a ti fiatok, kiről mondjátok, hogy vakon szü­letett? Miképen lát tehát most? Felelvén nekik az ő szülői, mondák: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született; miképen lát pedig most, nem tudjuk. Ismét eléhivák tehát az embert, ki vak volt, és mondák neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. Ő pedig mondá: Hogy bünös-e, nem tudom; egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok. Talán ti is tanítványai akartok lenni? Erre megátkozák őt, és mondák: Te légy az q tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózesnek szólott az isten; ezt pedig nem tudjuk, honnét való. Feleié az az ember, és mondá nekik: Épen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnét való és meg­nyitotta szemeimet. Tudjuk pedig, hogy Isten a bűnö­söket meg nem hallgatja; hanem aki istent tiszteli, és akaratját cselekszi, azt meghallgatja. Világ kezdeté­től sem hallatszott, hogy valaki megnyitotta szemeit a vakon születettnek. Ha ez nem Istentől való, nem tehetett volna semmit. Felelvén, mondák neki: Egészen bűnökben szü­lettél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. Meghalló Jézus, hogy kivetették őt és találkozván vele, mondá neki: Hiszesz-e te az Isten Fiában ? Kérdé amaz és mondá: Kicsoda az, Uram, hogy higyjek őbenne? És mondá neki Jézus: Láttad is őt, és aki veled szól, ő az. Amaz pedig mondá: Hiszek, Uram! És leborul­ván, imádá őt. DÁVID KIRÁLY ÜZENET Ä VÉGTELENSÉGBŐL Május 8-án reggel 5 órakor csodával határos ese­mény játszódott le a Föld és a végtelen mindenség közt. Nyolc millió mérföld távolságban, földi jeladás­ra, megszólalt elsőizben a Pioneer V amerikai mü­­bo'lygó második, erősebb, 150 watt erősségű rádiója és egy és fél percen át érdekes, értékes üzeneteket küldött le a Földre a világűrben uralkodó hőmérsék­leti, sugárzási, vonzási és egyéb jelenségekről. Ilyen messzeségbe még soha nem hatolt fel em­­ber-alkotta alkotmány. Pioneer V március 11-én szállt fel Cape Canaveralról, azóta hetenkint egymillió mér­­földnyire távolodik el a Földtől és kering a Nap kö­rül. Angliában és Hawaii szigetén egy-egy rádió ál­lomás összeköttetést tart fenn a világűrben kalando­zó Pioneerral és időnként üzeneteket kér és kap. A most működésbe lépett 150 wattos rádió és az eddig működött, de már kimerült kisebb rádió eddig össze­sen 109 órán át küldött le üzeneteket. Joggal viseli a Pioneer, Úttörő nevet. Szétszórt cement kockák maradtak meg ebből a Sapulpa, Oklahomában levő házból, miután egy ha talmas tornádó vonult végig a városon. A tornádó egyike volt azoknak a szélviharoknak, amelyel nagyszámú áldozatot követeltek Oklahoma és Arkansas államokból.

Next

/
Thumbnails
Contents