A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-05-13 / 19. szám
A ló PÁSZTOR 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE ~ IIIRIIIUBIIIIWII— —j———— Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Nem is mondták meg senkinek, hogy tanuk és . segédek nélküli párbajt vívtak egymással, hanem azt hitették mindenkivel, hogy véletlenségből vadászat közben történt a szerencsétlenség. És mindenki el is hitte. Az orvos hallgatott, Anicán kívül más nem tudott a dologról és arra nem is • gondolt senki, hogy Anica ide jöjjön. Gligor tehát búcsút vett unokabátyjától s ismét szent volt köztük a béke. Vazul meg volt nyugtatva, ami nagyban hozzájárult a javulás előmozdításához. Etelka, kiben még csak most kezdtek kifejlődni az eddig szunyadó nemesebb érzelmek, a nevelőnői tiszten kívül még az ápolónő tisztét is átvette. — Kegyednek ez sok lesz, — mondotta Krecsun. — Meg fogja erőltetni magát s ezt én nem engedhetem. -— Bocsánat, uram, nem sok az, amit valaki szívesen tesz. — Nagyon szép kegyedtől és hálás is vagyok érte, de mégsem engedhetem, mert hátha belebetegszik. Akkor aztán igazán jól állnánk. — Amiatt ne aggódjék kegyelmes uram! Sokat kibír egy nő, sokkal többet, mint egy férfi. — Mindamellett nem szabad túlhajtani a dolgot, — mondotta a herceg. — Legjobb lenne egy ápolónőt kihozatni a bukaresti fehérkereszt egylettől. — Nem! — szólt Etelka. — Minek ide idegen személy? Elvégezzük ezt magunk is. Ha éppen nagyon ki leszek merülve, majd akkor felvált engem a szobalány. A herceg nagy nehezen belenyugodott. Etelka valóban csodálatraméltó önfeláldozással ápolta s minden kívánságát előre kitalálta. Emellett a gyermekeket sem hanyagolta el, sőt még a házat is vezette. — Ez egy valóságos kincs, — gondolta magában Krecsun. — Boldognak érzem magam, hogy ilyen nevelőnőt kaptam. Ezidőben házassági gondolatokkal is foglalkozott. Ez az áldott jó teremtés, ki gyermekeinek igazi anyja és az éjt nappallá téve a legnagyobb önfeláldozással szenteli magát neki, valóban megérdemelné, hogy őt nejévé tegye. Hátha valami elszegényedett grófnő vagy bárónő, aki csak azért hallgatja el igazi nevét, hogy családját ne kompromittálja? Ha csakugyan igy áll a dolog, akkor nem is lesz reá nézve lealázó ez a házasság. Egy grófnő, vagy bárónő, vagy ezzel egy rangú nemesnő, valóban nem válik szégyenére a Krecsun háznak! A következő napon azonban egy kis vihar keletkezett. Megérkezett Anica, kinek létezéséről Etelka még eddig mit sem tudott. Éles tekintetével legott észrevette, hogy a ház ura nem közönyös iránta. Mikor pedig özvegy urak égni kezdenek egy különben csinos és fiatal nőért, akkor a házasság legtöbbnyire nincs kizárva. A herceget saját különleges körülményei szinte predestinálták a másodszori nősülésre. Először is óriási vagyona nőválasztásnál teljes függetlenséget biztosit számára. Másodszor: két leánygyermeke van, lüknek szükségük van egy jó szerető anyára. Minden nő azonban nem szívesen megy olyan özvegyhez, kinek gyermekei vannak! Harmadszor: szelíd családias , természete szintén arra utalta őt, hogy újra felépítse a házi tűzhelyet, melyet első nejének bár nem egészen bebizonyított, de valószínűnek látszó hűtlensége kegyetlenül szét rombolt. Mindezt Etelka felismerte és feltette magában, hogy addig üti a vasat, mig meleg. Hogy mily sikerrel ütötte eddig, azt már alkalmunk volt tapasztalni. A román nábob csakugyan komolyan fontolóra vette a másodszori nősülés eshetőségét — különösen most, midőn betegágyba döntve, több ideje volt helyzetéről gondolkozni s Etelkának nagyszerű tulajdonságairól napról-napra jobban meggyőződött. — Ilyen nő kell nekem, — mormogta magában nem egyszer. Mindazok közül, akiket eddig ismertem, ő az egyedüli, aki önzetlen. Minden tette arra mutat, hogy nem magáért és a maga jóvoltáért, hanem azért él, hogy a mások javáért feláldozza magát. Ne is csodálja tehát senki, hogy tekintete kimondhatatlan gyöngédséggel pihent rajta, valahányszor bejött utána nézni, rendben van-e minden és nincse- valami kívánsága? Emellett azonban egyéb leendőit sem hanyagolta el. Ügyelt a gyermekekre, utána nézett a cselédeknek, sőt még a legsürgősebb leveleket is a herceg szóbeli utasításai szerint elvégezte. ' — Valóban szerencsés vagyok, hogy ilyen nőt kaptam, — gondolta magában. — Ha Isten segélyével szerencsésen felgyógyulok, akkor majd lesz rá gondom, hogy őt megfelelő jutalomban részesítsem. Etelka éles megfigyelőképességgel bírt és kitalálta a nábob lelkében képződő elhatározást. Ez ösztönzésül szolgált neki arra, hogy még jobban feláldozza magát, vagyis hogy még jobban üsse a vasat. Jóságos, de komoly erélyével már is rászoktatta a többi cselédeket, hogy mindenben az Ő akaratát teljesítették. Mindenre nézve tőle kértek engedélyt s ha valami történt, neki jelentették. Ezt leginkább azért is tették, mert a herceg, hogy feltétlen nyugalma legyen, egyszer s mindenkorra hozzá utasította őket, kimondván, hogy mindenben a kisasszonyt tekintsék teljhatalmú helyettesének. így állottak a dolgok, midőn Anica megjelent a herceg palotájában. A cselédek közül alig ismert egyet-kettőt. A nábob ugyanis titokban tartotta viszonyát s nem engedte meg, hogy Anica őt valamikor meglátogassa palotájában és valahányszor kiment hozzá, legtöbbnyire szolga vagy vadász nélkül ment. A portásnét azonban még a szülei házból ismerte, ehhez fordult tehát útbaigazításért. — Megjöttél Anica? — kérdezte a portásné csodálkozva. — Mi jót hoztál? Eljöttem megnézni, hogy érzi magát a herceg ur. Él-e még? — Oh hogyne! — Eszerint tehát jobban van? —Úgy kell lennie, mert a doktor ur már tegnapelőtt óta nem volt itt. — Nagy szerencse, — szólt Anica. — Pedig roszszul volt ám! Azt hittem, hogy ott nyomban meghal. —Jaj lelkem, Anicám, jó kezekben van ám a kegyelmes ur. — Hogy értsem ezt? — kérdezte Anica csodálkozva. — Ah, tehát még nem is tudod? Van itt most egy igen szép kisasszony, mint nevelőnő, aki érti ám a maga dolgát. Az itt most minden! ’ Anica elképedt. — Egy kisasszony? — kérdezte szinte reszkető hangon. — Mióta van itt? — Talán még nincs három hete. Anicának egyszerre agyába szökött a vér és kalapálni kezdte halántékát. Körülbelül három hét óta kezdte őt elhanyagolni a herceg. Ennek tehát az idegen kisasszony az oka. Ez láncolta ide az urat. — Látni akarom az urat, — szólt felindulva. — Vezessen, néni! — Oh az nem megy olyan könnyen lelkem Anica. Ehhez a kisasszony engedélye kell. — De hiszen én a kegyelmes úrhoz akarok menni ! — Oh lelkem, oda éppen te mehetsz .legkevésbé. Anicában forrt az indulat s a féltékenység. — Meglátom, ki fog engem ebben meggátolni! — kiáltott lihegve. — Én látni akarom a kegyelmes urat ezt nekem meg nem tilthatja senki. —Oh lelkem, akkor te nem ismered az itteni viszonyokat, — viszonzá a kapusné. — Itt csakis az történhetik, amit a kisasszony akar. — Kicsoda ez a kisasszony? — Mit tudom én? Egy idegen nevelőnő, akit hallomás szerint Berlinből ajánlottak ide. Útközben majdhogy vasúti szerencsétlenségnek esett áldozatul. — Bár oda veszett volna, — mormogta magában Anica kajánul. — És szép-e? — Oh nagyon csinos. És milyen előkelő. Olyan finom és elegáns a megjelenése, mint egy nagyúri nőé! Úgy uralkodik a háznál és mindenki úgy engedelmeskedik neki, mintha ő lenne a ház úrnője. — Plah! — sziszegte fogai között Anica, — ez a sváb bestia karmai közé kerítette az urat! — Nem egészen igy van ez, Anica. Nem lehel mondani, hogy karmai közé kerítette. Magától történt minden, ami történt. A szivek önként feltárultak előtte, mindenki hódol neki, holott nem is kereste s nem keresi most sem. Nem goromba, sőt szelíd, mint egy angyal. Nem parancsol soha semmit, hanem csak kért. Az egész cselédség úgy van, hogy tűzbe menne érte. Anica haragosan intett kezével. Ezek a szavak szinte égették lelkét, kin volt neki hallgatni ezeket az áradozó dicséreteket. — Én mindamellett látni akarom a kegyelmes urat, — mondotta egész határozottsággal. — Nekem ehhez jogom van. — Ka gondolod lelkem, hogy erre jogod van akkor majd felvezetlek, gyere velem. Anica követte a kapusnét. A kapus még oda szólt nejének, hogy ne avatkozzék ebbe a dologba, Anica azonban haragosan letorkolta őt s olyasmit mormogott, hogy neki régibb jogai vannak, mint ennek a jött-ment német kisasszonynak. Még ha román nő lenne, akkor talán lehetne hallgatni, de azt nem lehet eltűrni, hogy egy idegen nő uralkodjék ennél a háznál. A kapusné tehát felment az emeletre a gyermekek lakosztályába, mert ott vélt legbiztosabban rátalálni a kisasszonyra. Etelka csakugyan ott volt. — Drága kisasszony, kezdte a kapusné csúszómászó alázattal, egy fiatal nő van itt . . . — Ki ez a nő? — Mit akar? — Látni akarja a kegyelmes urat. A szép Anica a goricai vadászkastélyból . . tudja onnét, ahol a szerencsétlenség történt. — És mit akar ez a nő? — kérdezte Etelka öszszeráncolva szemöldökét. — Hát csak látni szeretné a kegyelmes urat, mert tetszik tudni, ott történt a baj s ő most látni szeretné, ha jobban van-e urunk? Etelka az ajtóhoz lépett s kitekintett az előszobába, ahol Anica már csaknem kifogyott a béketürésből. Most előlépett a szép román nő és szikrázó szemét rávetette Etelkára. Ezzel a tekintettel szinte keresztül döfni szerette volna őt. Ebből a tekintetből eleget tudott Etelka. Arca egyszerre olyan fagyos lett, mint a jég és magasrí egyenesedve, igy szólt metsző hangon: — Urunk nincs abban a helyzetben, hogy látó gatókat fogadhasson. — De én látni akarom őt! — kiáltott Anica. — Ehhez jogom van! Ha én nem vagyok, talán már régen kint lenne a temetőben. — De ki ön? — kérdezte Etelka. — Azt ne keresse! Jelentse be az urnák s ő bizonyára fogadni fog engem. Etelkában hirtelen fellángolt valami. — Jól van, — gondolta magában. — Most majd elválik, hányadán állunk. — Jöjjön, — tetet hozzá fenhangon. — Majd bejelentem önt az urnák Mi a neve? — Csak úgy mondja neki, hogy Anica van itt Goricáról. Etelka előre indult, Anica diadalmasan követe, mert biztosra vette, hogy a herceg vissza nem utasíthatja őt. Etelka hidegen intett neki, hogy várjon az előszobában; Anika azonban erre nem volt hajlandó t mindjárt vele akart bemenni. — Várjon, — parancsolta Etelka szigorúan. — Ilyen házban nem szokás bejelentés nélkül belépni. Ezen szavak után bement s betette maga után az ajtót. A herceg a belső szobában feküdt. Etelka arcáról mindjárt leolvasta, hogy valami kellemetlenség történt. — Egy fiatal nő van itt, — kezdte Etelka hidegen. — Látni akarja a kegyelmes urat. — Ki az a nő? — kérdezte a herceg elváltozva, mert már sejtette, hogy Anica van itt. Erre Etelka előkelő közönnyel felelt: — A nevét megmondta, de már elfeledtem, tolakodó magaviseleté ugyanis felbosszantott. — Nem Anicának mondta magát? — Igen, annak, — felelt Etelka kurtán. — Minien szava azonban olyan hideg és metsző volt, mint a borotva. A herceg homloka ráncba húzódott. Ez a látogatás valóban igen kellemetlen, sőt bosszantó volt reá nézve. Megtiltotta Anicának, hogy a kastélyban mutassa magát s mégis eljött. Tekintete Etelkára irányult, ki mereven, hidegen állott előtte, mint valami szobor. Krecsun ebaöl azt gyanította, hogy Anica bizonyosan botrányosan viselkedett s ezáltal ellenszenvet, sőt hidegséget feltett Etelkában. E gondolat felháborította őt s igy szólt indulatosan :- Nem akarom látni! Legyen szives ezt tudtára aam. — Ez nem elég neki, — üálaszolt Etelka. — Nem fogja nekem elhinni, amilyen erőszakoskodó! A herceg most megrántotta a csengőt, mely a harmadik előszobában tartózkodó komornyiknak szólt. Ez az adott jel folytán az ellenkező oldalról bejött. — Parancsol uram? — Eredj ki Juon a balkéz felöli előszobába és mondd meg az ott várakozó nőnek, hogy nem fogadhatom őt. Mondd meg neki, hogy nyugalomra van szükségem! Távolitsd el őt szép szerével, de semmi szin alatt be ne ereszd. Juon kiment. Anica tűkön ült s indult is már befelé . . . azzal a föltett szándékkal, hogy a legroszszabb esetben kierőszakolja magának a bemenetelt. A komornyik igy szólt: — A kegyelmes ur nem fogadhatja magát! — Miért nem? — kérdezte Anica lihegve. — Azért lelkem, mert beteg és nyugalomra van szüksége! — Hazudsz! — kiáltott Anica. — Bizonyosan az a német -kisasszony biztatott fel téged, hogy engem elküldj. De én nem engedem elutasítani magam! Én bemegyek az úrhoz. Az ő tulajdon szájából akarom hallani, vájjon csakugyan kiutasit-e? Be akart menni. A szolga azonban útját állotta. — Nem szabad bemenni! Szigorú utasításom van magától a áegyelmes úrtól, hogy be ne bocsássák senkit! Anica csaknem magánkívül volt. — Jól van, — lihegte bőszülten. — Most tehát tudom hányadán állok. De reszkessetek bosszúmtól! Ezt mondva elrohant. Juan visszatért s elbeszélte urának a történteket. Krecsun komoran hallgatta. A végén igy szólt merengve: (Folytatjuk) I SZEMÉLYI HÍREK j IP Page 7 Személyi hírek SZOKOLOVSZKIJ Vaszili Szokolovszkij tá»ornagy, az orosz vezérkar 63 vés főnöke, nyugalomba vomit. Beteg . . . Szokolovszdj a keletnémet szovjetzónáan levő orosz haderő paancsnoka volt a berlini bloíád idején. EATON Cyrus Eaton clevelandi nultimiliiomos szovjetbaráot a milliomosok és általában i kapitalisták eltemetésére részülő Kruscsev a legmagaabb kitüntetéssel, a Lenin híjjal tüntette ki. Ezt a nagy Büntetést Eaton azzal érdenelte ki, hogy Kruscsev beruh ultimátuma és többi háborús fenyegetései ellenére szentül hisz a szovjet békésé gyában. LUCY Lucille Ball (I Love Lucy) elvált Desi Arnaztól. Az volt a panasza “kétlelkű” férje ellen, hogy dührohamai pokollá tették az életét. így végződött egy húsz éves, legboldogabbnak szinlelt TV házasság. De, miután együtt lettek milliomosok, üzleti kapcsolatuk tovább szövődik. KOZLOV Kruscsev uj tisztogatást végzett, többek közt kitette helyettes miniszterelnöki állásából Frol Kozlpvot, akiről sokan azt hitték, hogy ő van kiszemelve államfőnek Kruscsev visszavonu \ a -.vagy halála esetén. A mostani tisztogatás általában a fiatalabbak előretörését jelenti. A 7 legjobb vicce A május elsejei katonai diszszemén, Kruscsev ellép a diszszázad előtt. — Mondd elvtárs — kérdi az egyik katonától — szeretsz te engem? — Igen - feleli az. — Meg tudnál ölni? — Nem. Kruscsev továbbmegy és megkérdi a következőt: — Szeretsz te engem? — Igen — hangzik a felelet. — Meg tudnál ölni? — Nem! Ez igy megy tovább. Mindegyiktől ugyanazt a választ kapja, mig végül elérkezik az ezreddoboshoz. Ettől is megkérdi : — Szeretsz te engem? — Igen — mondja a dobos harsányan. — Megtudnál ölni? — De Kruscsev elvtárs...! Ezzel a dobbal . . .? ÜRES ISTÁLLÓ OLDHAM, Anglia — Egy tejgazdaság három tehene eltűnt, a farmer a szomszédot vette gyanúba. Jöttek a rendőrök, a szomszéd farmert mély álomban a széna kazalban találták, az istállója pedig üres volt. Hová tűntek tehát a lopott tehenek? Megtalálták azokat oly helyen, ahol teheneket nem szoktak sem keresni, sem találni. Két tehén a hálószobában volt, egy a fürdőszobában. Ezért kellett a tolvaj farmernek a szénakazalban hálni. t 4
