A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-04-29 / 17. szám
\ tó páwrot? 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE * Irta: TÖLCYESY MIHÁLY r± 4 UMWBWBHMHHHanOMMBHMS -« A beszélgetés abba maradt. Gligor később kio. sont a cinteremből s felfutott az emeletre, egyénedben a gyermekek lakosztályának tartva. Etelka éppen angolul tanult a kicsinyekkel. De . ez is inkább csak játék volt, mint komoly tanulás. Egyszerre nyílt az ajtó és valaki betoppant. — Gligor bácsi! — kiáltották a gyermekek örvendve s rögtön elébe futottak. A bácsi mindegyiküket megcsókolta, aztán a nevelőimre vetette tekintetét, ki ültéből felkelve, mozdulatlanul állott az asztal mellett. Gligor meg volt lepetve. A nevelőnő valóban pompás teremtés, gyönyörű alak, ragyogó szem, bájos fnegjelenés. Mielőtt azonban valamit szólhatott volna, betoppant a háziúr, kinek feltűnt Gligor távolléte. Első gondolata is az volt, hogy alighanem a gyermekeket kereste fel. Hogy ezt nem épen a gyermekekért teszi, ezzel rögtön tisztában volt. — Ne háborgassuk őket a tanulásban, — szólt Gligorhoz s karja alá nyúlva, indult vele kifelé. Gligor nem ellenkezett, a folyosón azonban ki, bontakozott és megállva jól szemébe nézett Krecsunnak. — Pompás nevelőnőd van! Igazán remek jelen. ség. Most már értem, miért nem lehet téged sehol sem látni. ’■ — Ugyan, mit gondolsz? — felelt Vazul nem ;■ esekély zavarban. — Én már tudom, mit gondolok, — jegyezte meg Gligor jelentőségteljesen. — Bolond vagy, Gligor. Nagyon tisztességes lány ám ez. — A nevelőnök mind egyformák. Egyébiránt at> tói függ, mikép magyarázzuk a tisztességes szót. Ha meg nem lopja az asszonyát, vagy a gazdáját és elég jól bánik a gyermekekkel, akkor már elég tisztességes. Magánerkölcseivel nem sokat törődünk. Vazul nem folytatta ezt a témát s unokaöccsável visszatért a cinterembe a többi urakhoz, kik daloltak, ittak és kártyáztak. Krecsunnák volt rá gondja, hogy unokaöccse többé el ne osonhasson. Végre felkerekedett a társaság s nagy zajjal távozott a kastélyból, a házigazdának őszinte örömet szerezve ezáltal. Nem lehetett mondani, hogy nem volt szives és vendégszerető házigazda, sőt ellenzezöleg az egész környéken mindenki magasztalólag szokta emlegetni Krecsun nábob vendégszerető házát. Most is nem annyira a társaság elmenetelének örült, mint inkább annak, hogy az a bolondos Gligor is velük távozott. , Még egyszer felment a gyermekekhez, hogy megnézze, mint vannak. A nevelőnőre csak egy futó pillantást vetett. Mindketten zavarban voltak — a legutóbbi fejtegetések még élénk emlékezetben voltak mindkettőnél. — És most aludni, kedveseim, — szólt a családfő. — Mára elég volt a tanulásból. Gyöngéden megcsókolta gyermekeit, a kisebbiktől különösen is kérdezte, nem fáj-e valamife, a nevelőnőnek is jó éjt kívánt és visszavonult. Egy darabig csendes volt minden. A herceg egyre többet foglalkozott magában a nevelőnővel. Kezdetben azzal áltatta magát, hogy amit iránta erez nem egyéb, meleg részvétnél. Mert végre a részvét is éppen olyan, mint minden más emberi érzelem, a szépek és a fiatalok iránt sokkal hevesebben nyilváni 1, mint a csúnyák és vének iránt. Etelka szép is volt, fiatal is, hát nem csoda: hogy a részvét melegebben nyilvánult iránta. A herceg legalább azzal áltatta magát, hogy ez mind csak puszta részvét, semmi egyéb. De vájjon mi volt az ami Gligort ismét ide vezette mindjárt a következő napokban? Talán ő is részvétet érzett a csinos nevelőnő iránt? Krecsun szívesen fogadta ugyan rokonát, de azért jobban szerette volna, ha el nem jön. Gligor azonban igen okosan számított. Ilyenkor, mikor csak egy vendég van, együtt szokott ebédelni az egész család. így legalább alkalma lesz jól láthatni az idegen szépséget, kit unokabátyja oly féltékenyen őriz. A herceg máskor szívesen magára hagyta őt s nem bánta, ha négy-öt napig is itt maradt. Most azonban nagyot nézett, mikor látta, hogy Gligor visszaküldi kocsiját. — Miért teszed ezt? — kérdezte. Most már Gligor nézett rá meglepetve. — No már engedj, barátom, nem ismerek rád. Máskor is Agy tettem, sőt akárhányszor te magad küldted vissza a kocsimat. Krecsun találva érezte magát és elhallgatott. Gligor azonban ravasz kópé volt s igy szólt: — Egyébiránt, ha éppenséggel terhedre vagyok, van szerencsém magamat ajánlani. Krecsun elpirult. — Ne légy előre, Gligor. Jól tudod, hogy az egész rokonságból téged kedveltelek legjobban! Ne komédiázzunk hát. Gligornak bizonyos célja volt s hamar kiengesztelődve, kezét nyújtotta a háziúrnak. — Legyen hát szent a béke, — mondotta. Vazul melegen szorította meg a nyújtott békejobbot. Ami azt illeti, Gligort igazán kedvelte s mindig örült, valahányszor jött, mert megjelenése mindig életet és élénkséget hozott a házba. Most azonban a jó Isten tudja, miért, nem szereti, hogy eljött. Az előbbi nevelőnök mindig panaszkodtak rá, hogy velük szemben mindig túllép bizonyos határokon. Krecsun erre ügyet sem vetett. Végre is, ha a kisasszonynak ez nem tetszik, nyitva az ut, mehet, ahová tetszik, jön helyébe másik. Most azonban, mióta itt van az uj nevelőnő, jelentékeny változás állott be gondolkodásában. Most egyszerre az erénycsősz szerepére vállalkozott s féltékenyen őrködött afölött, nehogy idegen férfi közelítsen és veszélyeztesse jó hírnevét. Gligor mindezt észrevette és rögtön tudta hányat ütött az óra. Vazul egyenesen félti tőle a csinos kisasszonyt. Ez még csak inkább tüzelte őt. — Csak azért is utána vetem magam, — gondolta magában. Hanem Krecsun is résen volt s mindent úgy intézett, hogy Gligor minél kevesebbszer láthassa a nevelőnőt. Mindjárt a következő napon már jókor szobájába toppant. — Tudod-e, Gligor, mit gondoltam ki mára? Úgyis tudom, hogy leginkább vadászat kedvéért jöttél, kimegyünk tehát goricai vadászkastélyomba s ott esetleg vaddisznókra is vadászunk. — Ühüm! — mosolygott magában Glimor gúnyosan, — tudom már, mi a célod. No de sebaj. Ami halad, el nem marad. Lóra kaptak és kinyargaltak a goricai vadászterületre. A herceg már előbb tudatta Etelkával, hogy ma egész nap nem lesznek itthon, aminek Etelka őszintén örült, mert észrevette, hogy Gligor is szemet vetett rá és félt tőle. így azonban legalább nyugta lesz tőle egy napig. Útközben Gligor elkezdett évődni Vazullal. — Hát csak el akarsz engem távolítani. Meg akarod gátolni, hogy csak lássam is a nevelőnődet. — Ugyan, ugyan, Gligor! . — Talán nem igaz? — kiáltott a másik. — Nem szabadkoztál-e minap este, mikor látni 'akartam a gyermekeket? Nem futottál-e mindjárt utánam, mikor mégis hozzájuk mentem? Egyébiránt szó, ami szó, a nevelőnő egész csinos nő. Különösen a szeme bűvölő. Emellett egész külsje és modora fölöttébb előkelő és megkülönböztetett. Jó Ízlésed van, bátyám. — Mit össze-vissza nem beszélsz, Gligor. —- Nos? Talán nincs igazam? Oh, barátom, egy ilyen tapasztalt fickót, mint én, nem lehet tévútra vezetni. Én tudok olvasni a szemekben. A tiédből pedig azt olvasom ki, hogy igen érdeklődői az uj kisasszony iránt. . — Csak annyiban érdeklődöm iránta, amennyiben gyermekeimnek nevelője. — Ne füllents, Vazul! — Komolyan mondom, — erősítette Vazul. — Ez egy igen jó családból való tisztességes leány, aki most először van ilyen alkalmazásban. — Tehát erkölcsös? — Oh, egy valóságos angyal, — szólt Vazul lelkesedéssel. r— Lám, lám, — szólt Gligor, — nem is hittem volna. Ám ha igy áll a dolog, akkor én lemondok eddigi bűnös életmódomról s a legrosszabb esetben még nőül is veszem őt. Ezt csak próbaképen mondta, hogy hallhassa, mit szól hozzá Vazul. Ez csakugyan meglepetve nézett rá. Hogy egy olyan világfi, mint Gligor, megnősüljön, ez igazán képtelenség. — Ugyan ne bolondozzál, — mondotta. — De komolyan mondom. — Én pedig nem hiszem! — kiáltá Vazul. — Olyan embernek, mint te, ez nem is való. Hiszen már az első hónapban megunnád a házasság szent igáját s arra törekednél, hogy azt lerázzad a nyakadról. — Hát te különb férj lennél? — Azt hiszem, hogy bebizonyítottam. — Be! — szólt Gligor gúnyosan. — Azt hiszed, a titkos dolgaidat nem ismeri senki? Oh, csak legalább én előttem ne farizeuskodnál. Tán nem tudom mi történt hat év előtt Bukarestben s mi van jelen'eg Goricán? Vazul ajkába harapott és elhallgatott. Nemsokára kiértek a goricai vadászkastélyba, mely az eriőtisztáson egy mogorva hegyoldal alsó terraszán emelkedett. Csinos svájci stilban épült, nem éppen fényűzően, de csinosan és kényelmesen berendezve. A herceg legalább is S—10 nap óta nem volt künn, pedig azelőtt hetenként kétszer-háromszor biztosan megfordult itt ■ ■ * Egy hatalmas véreb jött elébe, barátságosan csóválgatva farkát. Valóban fejedelmi állat volt, mely a herceget abban a kegyben részesítette, hogy megveregetni engedte általa hatalmas bordáit. Gligort csak megszagolta, aztán többet nem foglalkozott vele. — No nézd a bestiát! — szólt ez sértődve. — Hogy fitymál. Egyszer agyonlövöm ezt a gőgös kutyát. — Akkor Anicával gyűlik meg a bajod, — jegyezte meg erre a nábob. — Apropos, — nézett szét Gligor. — Mi az, hogy Anica nem mutatja magát? Ezt valóban Vazul is különösnek találta, de hallgatott. Lehetséges, hogy Anica e pillanatban éppen kint van valahol. De ennek ellenkezője csakhamar nyilvánvalóvá 1ett azáltal, hogy belülről mérges ajtócsapkodások hallatszottak. — Tyü, itt ugyan szépen fogadnak bennünket. — szólt Gligor felkacagva. A nábob szemöldöke ráncba szökött, arca elborult. Tudta már, hogy az ajtócsapkodások Anicától erednek s az okot is sejteni vélte. De ki volt ez az Anica? Ezt néhány szóval elkeli mondanunk. Volt a nábob birtokán egy zsellér kinek egy gyönyörű leánya volt. Egy igazi oláh fáta a legszebb fajtából. Vazulnak tetszett a leány és kiházasitotta. Aztán férjét a goricai vadászkastélyba tette erdőfelügyelőnek. A szép menyecske ezentúl is tetszett neki és mint már említettük, hetenkint kétszer-háromszor is kijárt a goricai vadászkastélyba, hogy ott pihenje ki a vadászat fáradalmait, ha ugyan voltak. Legutóbb azonban, a nevelőnő ittléte óta, egyszerre megfeledkezett Goricáról s a maga kastélyát is igen vonzónak találta. Anica azért haragos volt s a mérges ajtócsapkodások tőle származhattak. Krecsunnak ez nem tetszett s bosszúsan kétszer egymásután megrántotta a csengőt, melynek szava élesen sivitott végig a kastélyban s jelezni látszott, hogy a gazdával nem tanácsos kikötni. Anica csakhamar mégis jelent. Az_ eszemadta igen durcás arcot csinált s csak immél-ámmal kérdezte: ,t ’ t ) | — Mit parancsol, dontmufe? f A herceg úgy tett, mintha mitöern* venne fészre s igy szólt: — Kedves Anica, ma egész nap itt fogúnk vadászni a goricai erdőben. Remélem, jó ebédet fogsz készíteni számunkra. • ..... Anica hegyesen biccentett egyet a fejével és kiment, Az urak is kimentek az erdőbe s' nerhsokára lövésektől visszhangzott a hegység. Anica csakugyan jó ebédet főzött és haragja nemcsak lecsillapodott, hanem gondolta talán jó lenne kicsinosítani magát s ezáltal ismét felkelteni urának lankadó szenvedélyét. Kacér főkötőcskét kötött fejére, mely alól göndör hajfürtjei hamisan kandikáltak elő, arca ki volt gyulva, szemei égtek a sürgés-forgás következtében. Mire elkészült a terítéssel, már jöttek is az Urak. íziben feladta az ételt, mert tudta, hogy a hatalmas testmozgás következtében minden vadász éhes. Ahogy felszolgálta az ételt, Gligor meg is csípte gömbölyű karját, melyet Anica ez alkalomból bizonyos célból fitogtatni akart. A hatás meg is lett, de nem ott, ahol várta, hanem ott, ahol súlyt nem fektetett rá. (Folytatjuk) POLITIKAI HIRDETÉS POLITIKAI HIRDETÉS SZAVAZZON A CLEVELANDI ISKOLASZÉK FELESLEGES ISKOLA ADÓI ELLEN! ITT VA.WAK A TÉXYKK: HA HÁZÁNAK BECSLÉSI ÉRTÉKE $ 6,000.00 $ 7,000.00 $ 9,000.00 $12,000.00 ADÓJA 1961-BEN EMELKEDNI FOG $28.80 $33.60 $43.20 $57.60 ADÓJA 1962-BEN EMELKEDNI FOG $34.80 $40.60 $52.20 $69.60 * (Ne felejlse el! Lakbéreket is érintenek ezek az adóemelések!) EZEK AZ ADÓ EMELÉSEK $36,800,000-EL TŐBE PÉNZT IGÉNYELNEK CLEVELANDI INGATLAN TULAJDONOSOKTÓL 1961-BEN ÉS 1982-BEN! Ennek a pénznek egy részére egyáltalában nincs szükség! A többi pedig öt évi időszakra felosztva elviselhetővé tenné az ön adóterhét és mégis megfelelő oktatási lehetőséget nyújtana. OTTHONÁÉRT ÉS CSALÁDJÁÉRT! Szavazzon a SZÜKSÉGTELEN Iskola Adók K 1.1. E N I APARTMENT St HOME OWNERS ASSN Karl Duliier, ügyvivő titkár FEDERATION OF REALTY INTERESTS Homey DuLaurenco, elnök I SZEMÉLYI HÍREK j ItlJML Beardsley Rumi április 18- án, hétfőn, a jövedelmi adó bevallás utolsó napján, meghalt 65 éves korában. Rumi a világ legnagyobb üzletének, a newyorki Macy department heuse-nak igazgatósági elnöke volt és emléke még sokáig élni fog, mert az ő eszméje volt a jövedelmi adó levonása a heti fizetési csekkekből. CLARK Ma' k Clark tábornok rádió előadásában azt a nézetét nyilvánította ki, hogy a világháború legkiválóbb hadvezére nem Eisenhower tábornok volt, hanem Harold Alexander angol tábornok. MARGARET Ei'zsébet királynő ingyen lakást utalt ki a 300 éves Kensington palotában a húgának, Margaret hercegnőnek, és Tonynak. A potya lakásban van három hálószoba és két fürdőszoba. DR. STROZIEU Dr. Robert M. Strozier, a tallahasseei Florida egyetem elnöke, szivszélbüdés következtében meghalt 53 éves korában. XÉNIA Xenia Federovna orqsz nagyhercegnő, az utolsó öár nővére, V. George angol király unokanővére londoni otthonában meghalt 85 éves korában. A bolsevik forradalom után, amikor a cárt és családját a kommunisták agyonlőtték, Xéniának sikerült eljutni Yaltába és egy angol hadihajó, amely éppen akkor a Fekete-tengeren cirkált, felvette és Angliába vitte öt, a férjét és gyermekeit. Azóta Xenia az angol királytól kapott otthonba vonult vissza, ott élt egyedül és az utblsó 14 évben egyetlenegyszer sem látták; a házon kiv.ül. A 7 legjoJb vicce Az alábbi történetet egy moszkvai nyugateurópai nagy követ mesélte el hazaérkezése után; — Egy alkalommal a Hotel Moszkva éttermében ebédeltem, amely tudvalevőleg a Moszkvában tartózkodó diplomáciai kar és a külföldi turisták kedvenc találkozóhelye. A szomszéd asztalnál ebiedéit a francia követség néhány magasrangu tisztviselőié. Egyikük egyszer csak odahívta a pincért: Kérem — mondta —*-• ezzel e késsel képtelen vagyok elvágni ezt a szelet húst itt.' a tányéromon. í Nem csodálom — feleltein pincér, arcizomrándulás nélkül — az nem hús ... az bfeépitett mikrofon. MUTATVÁNY WASHINGTON. — Johnson texasi szenátor, egyike az elnöki aspiránsoknak, mindig magával hordja és mindenkinek mutogatja cardiogramját — azt az elektromos orvosi készülékkel felvett képet, amely a szívverését mutatja. Azt mutatja, hogy a szive |z 1955-ben szenvedett szivattak ellenére normállűan működik.
