A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-10 / 28. szám

2. OLDAU A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: így évre__________________$6.00 évre-$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year______________$6.00 Half Year . .-..-$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. AUTOMATIZÁLT FARM Az elmúlt tavasszal a chicagói mezőgazdasági ki­állításon bemutattak egy automatizált farmot, amely­nek tulajdonosa akár háza tornácáról vezetheti gazda­ságát. A traktor fotocellás volt és gombnyomásra, haj­tó nélkül szántott és boronáit. Az órával időzített vil­lamos keltető szekrényekből gombnyomásra jöttek ki a tojásból kikelt csibék. A sertéseket és teheneket gombnyomásra táplálták, mint North farmján. Az is­tállókból a hulladékot futószalag vitte ki. A fejés fél­automatikus volt, amennyiben a fejőgépet a tehén tő­­gyére kellett erősíteni, de onnan kezdve önműködően fejt, és egy gép önműködően paszterizált, sőt palac­kozott. Mesterséges megtermékenyítés állandóan javitja az állatállományt. Egy emberöltőn belül még a leg­kisebb farmernek is tiszta fajállatai lesznek. A tenyész­tők ma már tudnak zsirtalan sertést, tyuknagyságu pulykát előállítani. Wisconsinban, a mezőgazdasági egyetemen dinnyenagyságu paradicsommal kísérletez­nek — atombesugárzás utján. Mindez előreveti a lehetőségét egy olyan élelmi­szerbőségnek, amely évszázadokra elhalaszthatja a rettegett időt, amikor “több lesz az eszkimó, mint a fóka”, vagyis több lesz az ember a földön, mint a- ter­melhető élelmiszer. A farmprogram, amely az ország egyik legkínosabb politikai és gazdasági problémáját okozza a túlterme­léssel, ebben a tekintetben üdvös volt. A kis- és közép­farmereknek stabilitást adott, úgy hogy azok mertek beruházkodni újabb és újabb gépekbe. Igaz, hogy ez a /program sok kis farmert tönkre iá tett, de a folyamat elkerülhetetlen mezőgazdaságban épugy, mint ahogy elkerülhetetlen volt az iparban. Ma még nehezen tudjuk magunk elé vetíteni a jö­vő táplálkozását, illetve a táplálék termesztését. Egye­temek kísérleti farmjain látunk búzatáblákat, .ame­lyek a normálisnál háromszor nagyobb aratást adnak és teheneket, amelyeknek tejhozama kétszer nagyobb az átlagos jó faj tehénnél. — A mazőgazdaság — mondja Dr. Isaac Butler, a Wisconsin! egyetem mezőgazdasági tanára — évezre­deken át a legkonzervatívabb emberi foglalkozás volt. Csak most kezdte reformálni önmagát, és alkalmazni a módszereket, amelyeket az ipar már a múlt század­ban alkalmazott. Nem látok semmi okot arra, hogy az élelmiszert ne termeljük ugyanolyan gyári eszközök­kel, mint az iparcikkeket az emberiség javára . . . FELNŐTTEK NEVELÉSE Nem tagadhatjuk el ingerültségünket, valahány­szor a gyermekbünözés és a laza gyermeknevelés prob­lémáiról hallunk. Szerintünk nincs külön gyermeki probléma, csak emberi probléma van. Egy társadalom­ban a gyermekek morális színvonala olyan, mint a fel­nőtteké, akik mintaképül szolgálnak neki. Ha a gyer­mekbünözés problémáiról beszélünk, miért nem említ­jük meg a bűnözési statisztika általános emelkedé­sét? * Tudjuk, szokásos napjainkban a gyermekek kifo­gásolható magaviseleté a televízió bűnügyi drámáinak tulajdonítani. Ez csak megkerülése a felelősségnek. A televízió előtt a rémregények voltak az igénytelenebb ifjúság szellemi tápláléka — mégsem mentegetőztek a felnőttek a rémregényekkel. ' Úgy tűnik nekünk, hogy a felnőttek csak maguk­ról akarják elhárítani a felelősséget a televíziós drá­mákra való hivatkozással. Amire itt valójában szükség volna, az a felnőttek nevelése, a felnőttek kioktatása, hogy a gyermek nevelése erőfeszítést, önfeláldozást és időt kíván. Azt hisszük, a felnőttek nevelése utján old­hatjuk meg a gyermeknevelés problémáját. A KERALAI TAPASZTALAT Indiában a keralai események bizonyítják, hogy a kommunizmus Ígéretének légvárai milyen hemar om­lanak össze. Nem mintha ez újdonság lenne, a tapasz­talat közös minden országban, amely megismerte a kommunizmust. Kerala abban a szerencsés helyzetben van, hogy mint India szövetségi tagállama, sikerrel harcolhat a kommunizmus ellen. Ha sikerül magáról lerázni a kom­­munista kormányzatot, az első eset lesz a történelem­ben, hogy egy kommunista kormányzat a lakosság til­takozása folytán megdőlt. Ez okból érdekes lesz figye­lemmel kisérni a keralai helyzetet. Kívánjuk, hogy a Anglia "Hovercraft" nevű repülő iányér típusú jármüvét első útjára bocsátották az Isle of Wight-en. A négy lemezű tengely ventillátor 18 incsre tolja fel a Hover­­craftot a föld vagy a tenger színe fölé. A Saunders-Roe Co., a gyártó cég, jelenleg egy 40 tonnás modelen dolgozik. A képünkön látható model, amely minden irányb ar működik, 435 lóerős motorral van el-látva. Árpádházi Szent Erzsébet asszony II. Endre leánya ama Gretrudistól, akinek az a bi­zonyos kellemetlen esete volt Bánk bánnal. Jó választás le­hetett, mert különben nem vette volna feleségül a kap­zsi. és zsugori tihüringiai gróf. Az asszony félt az urától, félt a thüringiai herceg ke­gyetlen tekintetétől és dur­va szavaitól. S gyakran volt oka Erzsé­betnek félni, mert szerette a szegényeket, szétosztó köztük ruháit, pénzét, ékszereit. Kis kosarában maga hordta ne­kik az élelmiszereket. A gróf ellenben igy okoskodott: A jókedvű adakozót szeretik az istenek, én azonban nem sze­retem. Az isteneknek köny­­nyü, mert nem az övékből adakozik, de az erfyém'ből és azt nem tűröm. Elkergetéssel fenyegeté nejét, ha ezt a “bo­londságot” abba nem hagyja. Az asszony most már csak titokban segíthette szegé­nyeit-, de annál nagyobb szen­vedéllyel. Mert azt szeretik megcselekedni az asszonyok, ami tiltva van, bár igaz, hogy emiatt a legritkább esetben lesznek szentekké . . . Egyik sétájánál a vár m el­írta: MIKSZÁTH KALMAN lett elterülő erdőben Erzsé­betet magyarul szólitá meg egy vézna, fáradt, elrongyolt fiú: —- Mindjárt meghalok az éhségtől, ha nem adsz vala­mit enni. — Te magyar vagy? — Hol jársz erre? — Apámat keresem, akit foglyul hurcoltak az ellensé­gek. — Hát várj meg itt, légy türelemmel, hozok valami harapnivalót. Hazafutott s megrakván kis kosarát sonkával, gyü­mölccsel, kaláccsal, megin­dult ama hely felé, ahol a fiú várta. A várudvaron a férjével találkozott, aki ingerülten szólt rá: — Mi van abban a kosár­ban? Erzsébet lesütötte szemeit, de nem felelt. (Megmondod-e rögtön, mi van benne? *, S fenyegetöLeg emelte fel kezet. ’ ' ~ * Erzsébet habozott egy per­cig, megmondja-e az igazat? De akkor az ura elkobozza az élelmiszereket, őt pedig el­kergeti — és a vándor meg­hal ében. Hátha megmene­­kednék egy hazugsággal? Is­tenhez föhászlkcdlék bocsána­tért és igy szólt: —Rózsák vannak benne. — Nem hiszem! — rivalt rá a gróf. — Mutasd! S ezzel kitépte kezéből a kosarat. Lerántotta a fehér kendőt, mellyel a kosár le volt takar­va. A hercegasszony elhalvá­nyodott és reszketett a féle­lemtől, szive lázasan dobo­gott, mint a szorongatott ga­lambé és behunyta a szemeit, mintha azt várná, hogy az ura megüti, de az belepil­lantván a kosárba, nagy meg­lepetésére minden ingerült­ség nélkül nyújtotta vissza. — Csakugyan nem csaltál meg Erzsébet. Bocsásd meg, hogy heves&edtom. A kosár szinültig tele volt különféle szinü kis rózsákkal. Isten csodát müveit a szent asszony kedvéért. Ebből a kellemetlenségből tehát Erzsébet kimenekült. De nem hagyhatta őt, a tü­relmetlenül várakozó fiút szó nélkül. — Nem csaltalak meg, sze­gény fiú, mert némi élelmei hoztam neked, de akár hi­szed, akár nem, rózsákká vál­tozott kosaramban. A fiú sóhajtott és elhitte neki, mert oly szép szslid igaz arca volt, mint a Máriáé ami Asszonyunké. — Most már nincs egye­bem, — folytató Erzsébel könnyezve — csak ezek a ró zsák, amelyekkel nem lak­hatsz jól. Nem adhatok sem­mit, de ezeket mégis itt ha gyem, hogy Isten még egy­szer csodát tegyen velők i javadra. Ezzel kiborította a kosarái és a rózsák a fiú lábaihoz hul­lottak. Ő felszedő azokat £ tovább inüult velük. Illatoz­tak neki legalább és gyönyö­rűsége telt nézésükben. Az­tán egyszerre olyan vig lett de oly vig lett, hogy elf elej­tő buját, éhségét, mintha ki­cserélték volna, ugrándc-zve ment az országúton s dalolt egyre dalolt. “Elhagyitanálak kis ró­zsáim, szép rózsáim, de még­se teszem — mondogatta, — mert hátha még egyszer cso­da történik veletek, mint ame szép asszonynál, ahol támad tatok.” így ment és egyre dalolt mig csak apját meg nem ta­lálta, sőt még azután is, mig csak haza nem ért és azutár is, mikor (haza ért. A rózsákat próbálta szétszórni, de ázol mindig vele maradtak és r dalokból soha ki nem fogyott, úgy hogy végre is hire leb dalainak, rószáinak. Beszél­tek az emberek róluk, magi is emlegette, hogy ezek a ró zsák bűvösek, még majd -egy­szer valamikor megváltoz­hatnak. Pedig ki tudja, hát­ha már is átváltoztak, — da­lok lettek. WASHINGTON. — Az idei költségvetési év deficitje 12 és félbillió dollárra rúg. PUSZTULÁS VAGY BfiKE? Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Roskadozik vállunk a problémák alatt: mikor hull le rólunk a nagy balsorsiakat? Kifeszitve a harc és a béke ive: Genfben dobog most tán egész világ szive? Diplomaták raia csatázik egymással. Farkasszemet nézve a végpusztulással. Béke vagy háború? Háború vagy béke? Lesz-e az embernek végül menedéke?. A zöld asztal most még az igazságosztó, de a végén talán piros lesz a posztó? Mit rajzol a falra titkos égi irás? Hogy fejeződik be Genfben a nagy vívás? Mindig könnyes, véres volt a magyar sorsa, alig akadt, aki szenvedését oltsa. Ki tudja, mily bűnért? Ki tudja, mi végeit? Mindig árnyékos volt felettünk az élet. Hogyha daloltunk is sirva-vigadósan, lefizettük százszor szenvedés-adóban. # Csetlettünk, botlottunk, csatákban vagy vérben: mindig bánaifelhő szállt a magyar égen. Százarcu igazság: mi az igazságod? hogy áll a magyarrral végső számadásod? A történelemben milyen nyomot hagyunk: végleg elveszünk vagy végleg feltámadunk? Magyar történelem, most vagy egykor régen, mindig balsors ködlött fönt a magyar égen. Ha rikkantottunk is olykor egynéhányat, dalunkban ott búgott az örökös bánat. Egyszer jött a török, egyszer jött a tatár, mindig könnyes, véres volt a magyar határ. Egyszer jött az osztrák, egyszer jött a német, mindig árnyékos volt felettünk az élet. Aztán jött az orosz, a "felszabadító", magyar földön dúló örökös vérszivó. Békés jobb életre mindhiába vágyunk: mikor senkisem bánt, egymásai csatázunk! lakosság minél kevesebb vérontással rázza le magáról a kommunistákat, de úgy látjuk a helyzetből, hogy Ke­rala népe véráldozattól sem riad vissza a cél érdekében. KÜLÖNÖS HALOTTI SZOKÁSOK — A magyarokkal rokon északi népeknél — Írja — érdekes szokások fűződnek a halott kultuszá­hoz. Az osztrákoknál és voguloknál az özvegyen ma­radt nő nyirfahéjból, fából és bőrből bábut készít, mely az elhunytat ábrázolja. Hat hónapon át minden nap odaülteti az asztalhoz a főhelyre, étellel, itallal kínálja és mindig magával hordja. A bábu ruhájának és ékszerének olyannak kell lennie, aminőt az elhunyt férje viselt életében. A jakutok a kun sirszobrok primitiv változata­képpen a halott emlékére alakját híven utánzó fabá­but faragnak, melyet díszes helyen állítanak föl a szobában; a száját zsírral megkenegtik és húst tesz­nek elébe. A sámán a halottas állványára emberi alaknak megfelelően kifaragott deszkát állít, melynek törzs­része madárformáju. A temetéskor a halottal együtt a bábot is szánra helyezik és bőrbe kötözve otthagy­ják a sir mellett. A bábnak a halotti kultuszban már a régi Egyip­tomban is szerepe jutott. A régi egyiptomiak ugyanis fából, mészkőből és gránitból, de leginkább zöld, vagy kék zománccal bevont égetett aranyból halotti ha­­bát, úgynevezett sebti-t készítettek, mely a múmia hü mása volt. Testét bepólyázták, két karját á mellén keresztbe tették. Válláról zsákot lógattak le gabona befogadására. A sebtit a mumiasirba temették a ha­lottal együtt, mert a néphit szerint a sebti munkálta meg a halott helyett az alvilági földet. AFRIKAI MESÉK Az ember és a kigyó Az ember és a kigyó egy napon együtt mentek vadászni. Mikor már elég vadat zsákmányoltak, ha­zafelé indultak. A kigyó, amely több vadat birt el, ezt mondja útközben: — Semmi áron se egyeznék bele, hogy megosz­­szuk vadászatunk eredményét. — Ez igazságtalanság, — jelentette ki az em­ber. — Menjünk bíróhoz, döntsön ő. Elmentek a sakálhoz, A sakál meghallgatta a panaszukat, pislogott s az emberhez fordult: — Bot van a kezedben, a kigyó pedig a lábad előtt bever. Mit mondjak-még? Hiszen a halál olyan kis dolog az ember szemében! . . . Az ember megértette s egyetlen csapással agyon­ütötte a kigyót. * ' Az öszvér és a mezesfazék Két panaszos áll a biró előtt. Tárgyalás előtt az egyik egy szép öszvért adott a bírónak, másik agy nagy fazék mézet. A biró meghallgatta a pana­szukat és annak adott igazát, akitől az öszvért kapta. — Miért nem nékem adtál igazat? — kérdezte a másik. — Mit várhatál mást? — felelte a biró moso­lyogva. A tárgyalás előtt az öszvér egy rúgással ösz­­szetörte a fazekat és mind kifolyt a méz . . . Az ember és a halál 1 Egy gazdag ember szerződést kötött a halállal, hogy az előzetes figyelmeztetés nélkül ne jöjjön érte. Arra gondolt, hogy igy elegendő ideje lesz az előké­születre, a bünbánatra. Kevéssel a szerződéskötés után kimúlt a gaz­dag ember egy kis kecskéje. A gazdag ember fel se /ette. Nemsokára ezután egy járvány megtizedelte a, jószágállományát, aztán elvitte á feleségét, két gyermekét. De a gazdag csak folytatta kicsapongó életét. Megint elmúlik pár hónap. Egy nap csak be­állít a halál a gazdaghoz: — Gyere velem, ütött az órád. — Miért szegted meg a szerződést? — kérdezte a gazdag. — Hiszen kötelezted magadat, hogy fi­gyelmeztetni fogsz, mielőtt értem jönnél! . . . — Igaz — felelte a halál — és én meg is tartót­om a szerződést. Először a kis kecske pusztulásá­ul jelentkeztem, később, mikor jószágaid döglöttek neg, feleséged és két fiad halt meg, naponta jelez­nem jelenlétemet. Hát az én hibám, hogy nem akar­tad tudomásul venni? S ezeket mondva, a halál megragadta zsákmá­nyát és magával vitte. GENUA, Olaszország. — A horkolókat dr. Borisz Vaszilev itt élő orosz származású tudós olyan géppel akarja elcsendesiteni, amely visszavezeti a kellemet­len hangott a fülükhöz, s igy felébreszti őket. Idővel leszoKnaú vagy a horkolásról vagy az alvásról. QUITO, Ecuador. — Tavaly májusban Nixon al­­elnök betért Alberto Siggo borbély műhelyébe és si­mára borotváltatta az arcát. Most Siggo mester kitett egy uj cégtáblát: “Mr. Nixon borbély műhely és szép­ségszalon”. >3 ERZSÉBET RÓZSÁI

Next

/
Thumbnails
Contents