A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-11 / 37. szám

2. OLDAL A Jő PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14» OHIO Telefon: CHerry 1-5305 feDOÍTZüTESl DIJAK: Égy évre —______________$6.00 fii évre______________ $3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.00 Half Year _______________$3-50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. KÍVÜL tágasabb és kényelmesebb Érdekes ez a diplomáciai sakkjáték! Évek óta ro­hamra megy a szovjet az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, javasolja, követeli, sürgeti a kommunista Ki­na felvételét a világszervezetbe, amely — mellesleg, de nem mellékesen megjegyezve — a béke fenntartá­sának őre a San Franciscóban megalkotott alapokmány értelmében. A szovjetet Kina felvétele kérdésében tá­mogatják nemcsak úgynevezett semleges kormányok, hanem a szövetséges angol kormány is. Teljesen eluta­sító magatartást csak Amerika tanusit — addig, amig Kina kommunista kormánya hajlandóságot mutat a békességes politikára. De mit látunk? A kinai kommunista kormány nem hajlandó feladni azt a szándékát, hogy fegyveres erő­vel kisérli meg alkalmas időpontban Formosa sziget meghódítását, a kinai nemzeti kormánytól való elsza­­kitását. Tibetben budapesti módra vérbefojtották a nép szabadságharcát. Laos független kormányzata ellen gerillalázadást szitának. Legújabban pedig India észak­keleti tartományait fenyegetik, annak az Indiának te­rületét, amely India a semlegesek táborából leghango­sabban követelte a kinai kommunista kormány felvé­telét a U.N.-be. Mit jelent mindez? Mit jelent a kinai kommunis­ták örökös háborús mozgolódása? Diplomáciai körök­ben kezd kialakulni az a nézet, hogy a kinai kommu­nisták egyáltalán nem vágynak a U.N. tagságra és az egész nagy lárma csak propaganda. A kinai kommu­nistáknak előnyös az, hogy kivül állnak és igy nem lehet rájuk olvasni a vádat, hogy az Egyesült Nem­zetek békeokmánya betűje és szelleme ellen vétenek. Ha benn lennének a U.N.-ben, a világszervezet éppen úgy megbélyegezhetné aggresziv akcióikat, mint aho­gyan megbélyegezte a szovjet magyarországi jogtalan támadását. Persze a kinai kommunisták éppen úgy da­colnának a világ közvéleményével, mint tette 1956 no­vember 4 után a szovjet. Sok hűhó semmiért. Már az angolok is hajlanak a meggyőződésre, hogy sok hűhó semmiért — mind­egy, hogy bent vannak, hogy kint vannak a kinai kom­munisták. Londonból jön a hir, hogy az angol kormány, amely elsőnek ismerte el a kinai kommunista kor­mányt, arra gondol, hogy az India és más ázsiai or­szágok függetlensége ellen folyó kinai kommunista merényletek miatt meg fogja szäkitani a diplomáciai kapcsolatot Pekinggel. A SZÜLÖK FELELŐSSÉGE A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények aggasztó mérvű elszaporodása nemcsak a rendőrséget, hanem a nevelésre hivatott szerveket, a szülőket, ta­nítókat, orvosokat és pszichológusokat is élénken fog­lalkoztatja. Köztudomású tény, hogy egy betegségen hatáso­san csak akkor lehet segiteni, amikor a kór még nem hatalmasodott el. Megelőzés — ez minden gyógyeljá­­rás lényege. A társadalmi betegségek is ilymódon gyó­gyíthatok. A gyermeki lélek puha, mint a viasz. Benyomá­sok és élmények úgy rögződnek meg benne, mint az ezüstnitráttal bevont filmeken a képek. A fiatalkorúak nem rendelkeznek még azzal a választóvízzel, amely­­lyel megkülönböztethetnék az igazit a talmitól. Ez a választóvíz: a tapasztalat. A serdülő ifjúság csak a formákat és a felületeket látja, a lényeget, az össze­függéseket megmutatni a szülők és a nevelők köteles­sége. ■ Minden szülő azt akarja, hogy gyermekéből be­csületes, józan, szorgalmas ember váljék. Nem lehet figyelmen kivül hagyni azt a tényt, hogy minden gyer­mek, születése pillanatában bizonyos hajlamokat hoz magával. E hajlamok a későbbiek során kifejleszthe­tek, vagy elnyomhatok. Minden azon múlik: milyen pél­dát lát a gyermek maga előtt. Milyen környezetben ne­velkedik, milyen befolyások érvényesülnek benne? Megfelelő neveléssel, eréllyel és következetességgel “kézben lehet tartani” a fiatalokat. Sok szülő úgy véli, hogy azzal, hogy eltartja gyermekét, már fel is nevel­te. Nem ellenőrzi, mit csinál szabadidejében, kivel jár, kivel barátkozik. Ha magatartását helytelennek talál­ja, kényelemből vagy tudatlanságból tudomásul veszi a tényeket. Végső esetben sommásan intézi el a vitát: formálisan megbünteti s azzal a dolog felett napirend­re tér. A serdülő gyermek lelkiélete — az általános köz-Muskegon, Mich.-ben megindult a Morning Star baptista egyház templomának át­költöztetése. A régi templomot nem lehetett egészében átszállítani, ezért szét kel­lett szedni és tervrajz szerint ugyanúgy felépíteni. A szállítást és az építkezést az egyháztagok és Rev. William Hunt maguk végzik. SEVILLA ARANY TÜNDÉRE — íme a palotám — mond­ja az idős hölgy, akit valami­kor “Sevilla arany tündéré­nek” nevezett a világ. Most Nizzában egy bútorozott szo­bában ülök vele, amely egy­ben szalon, konyha és fürdő­szoba is. Nehéz elképzelni, mit je­lentetet ez a kis spanyol tán­cosnő a századforduló számá­ra. Akkor Parisban a Bois de Boulogne szélén fekvő palo­tájában lakott, amelyet az Or­leans! herceg építette neki, mert részt vett vele egy ki­ránduláson. Tizenkét cseléd, titkárai voltak, akik szolgál­ták és mesebeli gazdagságá­nak számait jegyezték. De ma már csak az emlékek ma­radtak. Feléd nyújt egy leve­lezőlapot, melyre olaszul egy vers van irva és az aláirás: “Az élő szépségnek, valláso­san, D’Annuzio.” * — Anyám cigány volt és olyan szép, hogy egy szob­rász róla mintázta meg a Ca­­dixi madonnát. Cadixban szü­lettem. Egy este a cigány­­törzs, amelynek tagja vol­tam, nagy máglya körül ün­nepséget tartott. Anyám a meleg hamun táncolt. Apám a sötét árnyékban állott és meglátta. Görög tiszt volt, ki hárem napra jött Spanyolor­szágba, Idle soha nem ment vissza. Első szerelmem Guilelmo olasz operaénekes volt, csak 15 éves voltam, de már fele­ségül vett. Rosszul éltünk. Ő tanított meg rulettezni. Egy­szer Monte Carloban, amikor már mindent elvesztett, odá­ig ment, hogy hotelszobám kulcsát játszottál el. Éjnek idején egy szakállas férfi ko­pogott ajtómon, azt mondta, hogy joga van az ágyamhoz. Csak nehezen menekültem meg tőle. Szakitanom kellett, de pénzem nem volt. Utolsó aranyórámat én is kockára tettem és elvesztettem. Le­sújtva távolodtam el a játék­asztaltól, majd néhány perc múlva, amikor el akartam már menni, a krupier utánam szólt: — Kisasszony még a piro­son hagyja a pénzét? Az asz­talon halomban Ihevert az arany. Mondtam: Ez a pénz nem az enyém, én vesztet­tem. — De az öné — erősködött a krupier. Tévedés volt, ma­ga nyert és mert a pénz azon a szinen maradt, a következő fordulóban újra halmozva nyert. — Egy vagyonra tet­tem szert, de ez okozta jövő tragédiámat. Otero ezután Parisba ke­rült, ahol mint spanyol tán­cosnő lépett .fel. Már az első este ellenállhatatlan sikere volt. A legnagyobb újságírók, művészek, köztük Toulouse- Lautrec szorongtak a szín­házban. Hire, egyre nőtt. Tris­tan Bemard “a világ leg­szebb mosolyának” nevezte. Rangot jelentette, ha valaki a Maxims-nál vele vacsoráz­hatott. Asztalánál ültek Paris legnagyobb nevei. De ez csak a kezdet kezdete volt. A siker kirepitette Ameri­kába. Megérkezése nagy ese­ménynek számitott. — Másnap felvettem a kap­csolatot Amerikával. Az új­ságokból megtudtam, hogy felesége vagyok egy bizonyos Otero tábornoknak, de Alfonz spanyol király megszöktetett és hogy Rómában énekeltem a pápa előtt, két ikergyerme­kem van és a párisi opera tagja vagyok. * A szédületes honoráriumok ellenére sem maradt ott. Visz­­szatért Párisba, ahol tovább hódított. Egy fiatal arisztok­rata, aki belé szeretett, a Bois de Boulogne kinai pavillonja előtt öngyilkos lett miatta. — Csák a magam szenvedé­lyeinek voltam rabja, soha­sem a férfiaké • • • De a férfiak szenvedélye volt. Egy következő amerikai utazása alkalmával Vander­bilt, a milliomos szeretett be­lé, elhalmozta gyémántokkal és saját jachtján küldte visz­­sza Monte Carl óba, ahol min­dent eljászott, a jachtot is. Ekkoriban látták táncolni a walesi herceggel, a későbbi VII. Edward angol királlyal Ostendeben, aki mesés érté­kű koronás nyakéket ajándé­kozott neki. Vadászatra is hivta, de nem ment el. 1900-ban a Figaro megír­ta, hogy a kor legszebb ék­szerei Otero birtokában van­nak. És részletesen felsorolta őket, köztük Eugenie császár­nőét is. Egy párisi nagy bank­ban a harmadik legnagyobb folyószámla tulajdonosa volt. —: Sajnos őrült szenvedély­nek, a játéknak voltam a rab­ja. Csák két dolog érdekelt, nyerni és veszteni ... A já­tékkaszinók zöld szövetes asztalain 30 millió aranyfran­kot vesztettem el! Összes ékszerei odavesztek. Az a híres gyémánt bolero, amelyet Münchenben a bajor herceg ajándékozott neki és amelyet két és félmillió arany frankra becsültek, hó­napokig volt kitéve Cartier kirakatában. Ünnepelve, szeretve a gaz­dag, szépséges spanyol ci­gánylány évtizedekig hódí­tott. II. Vilmos német császár is látni akarta. Otero eljött, monoklival a szemében és II. Vilmos előtte nem tudott pó­zolni. — Gyakran vacsoráztam vele — mondja Otero. — Kis vadkacsámnak nevezett, ké­sőbb egy pantomimot irt a számomra. “A modellt”, ame­lyet el is játszottam Német­ország legnagyobb városai­ban. Utazásai közben Középeu­­rcpában felfedezte cigány­­testvéreit. Nyomban lelkese­dett értük. — Azonnal megfogott a muzsikájuk és a táncuk. Bu­dapesten az előadás után va­csorázni hivtak. Ott kitört belőlem a vér hatalma és a cigánybanda előtt olyan szen­vedéllyel táncoltam, mint ta­lán soha. Prágában egy hires pénz­­mágnással, Ribernerrel va­csorázott egy vendéglőben. — A tánc úgy elragadott, hogy hirtelen Sevilában érez­tem magam. Meztelen lábak­kal táncoltam. Hirtelen ki­nyitottam a vendéglő ajtaját és kitáncoltam rajta. Riber­­ner. és a zenekar követtek. hittel szemben — sokkal bonyolultabb, sokkal szerte­ágazóbb, mint a felnőtekké. Nem minden esetben könv­­nyü “megérteni” a gyermeket. Egy lélektelen gépet sem könyü áttekinteni. Az ember pedig nem gép. Meny­nyivel több munkát, fáradságot jelent hát egy gyer­mekkel való foglalkozás! Ha egy-egy kilengést kéz­­legyintéssel intézünk el azzal, hogy “gyerek még, majd benő a feje lágya”, úgy járunk el, mint a rossz kertész, aki a szélre bizza, hogy elhordja a gazt. Senkisem vitatja, hogy a szülőknek ezer gondja­­baja van. Sok esetben nem jut idő arra, hogy a gyerek szellemi-lelki fejlődését figyelemmel kisérjék. Csak­hogy ezzel nem lehet elintézni az ügyet. A lélek ba­­cillusai rombolóbbak, mint a testé. És éppenolyan alat­tomosak, mint a mikroszkóp alatt látható virusok. Vá­ratlanul rombolják szét a lélek egész épületét, s akkor már nincs segitség. Gyermeket a világra hozni roppant nagy felelős­ség. És aki vállalja, az nemcsak családjával, hanem a közösséggel szemben is számadással tartozik. A gyer­mekek bűne a szülők bűne is. Ha a fiatalkorú az alvi­lág mocsarába sülyed, egyetlen szülő sem védekezhet azzal, hogy “én nem tehetek róla, én igyekeztem a gye­dekből becsületes embert faragni.” Ez a védekezés nem fogadható el. Ha a gyermek konok és “nevelhetetlén”, adják át e kérdéssel hiva­talból foglalkozó állami szerveknek. De amig a gyer­mek a szülői házban él, olyan felelősségtudattal kell előkészíteni a későbbi közösségi életre, hogy szüleinek soha ne legyen oka szégyenkezni miatta. A TALLÉRTÓL A DOLLÁRIG 1519-ben történt, hogy Schlick cseh őrgróf el­kezdett ezüst pénzeket kibocsájtani, négy uncia súly­ban. Ezeket a pénzeket Joachimsthalban öntötték s ezért a nevük Joachhimsthaler lett, amit később tha­­lerre — tallérra — rövidítették. így született meg a dollár őse. Aki valaha olvasta a Kincsek Szigetét, Steven­son kalandos históriáját, emlékezni fog a regény­ben előforduló papagályra, amely állandóan ezt ri­kácsolja: “Pieces of Eight.” Azóta nincsen kalózregény, amely tökéletesnek nevezhetné magát, amelyben a papagály ne ordítsa ugyanezt. Ennek a papagálybeszédnek is köze van a tallérhoz. i ; #i A spanyolok tallérja úgy volt megcsinálva, hogy egynyolcad darabokat le lehetett belőle törni. így váltották fel nyolc darab részre. Innét a Pieces of Eight — nyolccaddarab — elnevezés. A két Ameriká­ban, a korai időkben, ezek a nyolcadrész dollárok nagy népszerűségnek örvendtek, vásárló és keres-, kedő főleg ezzel a pénzdarabbal dolgozott. Ezeket a nyolcaddarabokat “bit”-eknek hívták. Ez a kifejezés is megmaradt a mai amerikai nyelv­ben — a közönséges utcai nyelvben “két bit”-nek hívják a huszonöt centes pénzdarabot, más néven a kvódert. A tallér — a dollár — 1792-ben vonult be hiva­talosan az amerikai életbe. Az Egyesült Államok kormánya ekkor hatalmazta fel a philadelphiai pénz­verdét dollárok készítésére. GONDOLATOK Mi a művész? A mesebeli gyermek, akinek a könnyei mind igazgyöngyök. Gonosz mostohája, a világ, csak annál szivtelenebbül el-elveri a szegény gyereket, hogy az minél több igazgyöngyöt sírjon ki neki. HEINE —o— A nagy költők és gondolkodók után erkölcsi ér­ték dolgában mindjárt azok következnek, akik kel­lően meg tudják érteni őket. LONGFELLOW —o— Valahányszor csak azért elegyedsz vitatkozásba náladnál okosabb emberekkel, hogy alkalmad legyen megmutatni, mennyire okos is vagy te: bizonyos, hogy csupán a tudatlanságod fog nyilvánvalóvá válni. SAADI —o— Ne merészeljen az jó tanácsokkal szolgálni a fe­lebarátainak, aki tanácsot önmagának adni nem tud. SECENA Ifjúság és vénség nem a kor dolga, hanem az em­ber közérzéséé. CURTIS —o— Voltak-e már pillanataid, amikor mélységes meg­győződéssel állapítottad meg, hogy te voltaképpen igen ostoba ember vagy? Ha igen: légy nyugodt, nem vagy buta ember. De ha még nem voltak: biztos lehetsz benne, hogy hamarosan rá fognak jönni arra mások. SWIFT —o— Minden igazán emberbaráti érzelmű ember meg­veti az alamizsnanyujtásban nyilvánuló jótékonysá­got. G. B. SHAW Vájjon elérkeztél-e már az érettségnek ahhoz a fokához, amikor önmagad előtt is beismered, hogy lehetnek nálad okosabb ember is — a közvetlen kör­nyezetedben? THACKERAY Igen, de tél volt és havazott. És mégis a fehér hó szőnye­gén magammal ragadtam a cigányokat, Ribernert és a társaságot. Mezítelen lábak­kal, kemény hidegben táncol­tam végig az utat a szállo­dámig . . . Csodálatos éjszaka volt. Oroszországban is járt, hol a cárevics, a későbbi II. Mik­lós cár volt vendéglátója. II. Miklós egy éjjeli helyen mez­telenül, hatalmas ezüst tál­cán mutatta be őt a gárda tisztjeinek. A tisztek mind letérdeltek előtte, csak egv maradt mozdulatlanul, Peter Rostokoff herceg. Ennek lett a szeretője. A 40 éves herceg a leggálánsabb és legjobbszi­­vü lovagja volt. Milliókat költött rá. Azt mondogatta neki: — Ninuska, kergessél csőd­be, csak ne hagyjál el en­gem . . . De elhagyta, visszatért me­gint Párisba. Vére és a hire még nem hagyták nyugodni. Japán következett, ahol a Mi­­kadonál lakott, aki egy egész szigetet ajándékozott neki. A sziget a mai napig Otero ne­vét viseli. Az ősz lassan elkövetke­zett. Még sokat látták a Ma­xims-nál és a Café de Paris­ban. Csodálatos szépsége még mindig azokat is elbűvölte, akik már 25 éve ismerték. Az­tán visszavonult a Riviérára. De még nem volt egyedül, még bőven akadtak hires lá­togatói. Aristide Briand szí­vesen utazott le hozzá Pár is­­ból, hogy boldog születésna­pot kívánjon neki. — Mintha még ma volna — mondja Otero elérzéke­­nyülten. — Csodálattal va­gyok még mindig Briandért, pedig életem legszerencsétle­nebb pénzügyi műveletébe ugratott bele. Tanácsára 8 mililóért vásároltam orosz cá­ri kölcsönkötvényeket. De nem haragszom rá, mert ez is a nagy játékhoz, életem ér­telméhez tartozott . . . És most? — Nézze, — mondja az öreg dáma — most igy élek, de most sem koldulok. A deauvillei és cannesi játék­kaszinók főnökétől havi 25 ezer frankot, Monte Carlotól pedig havi 50 ezer frank tisz­teletbeli nyugdijat kapok . . b hálából a sok veszteségért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents