A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-09-04 / 36. szám
8. OLDAU Pünkösd után 16. vasárnap i EVANGÉLIUM Szent Lukács, 14. fej. 1—11 Az időben, mikor Jézus szombati napon egyik főfarizeus házába ment enni, azok szemmel tárták őt. És íme, előtte vala egy vizkóros ember. És megszólalván, Jézus kérdé a törvénytudókat és a farizeusokat, mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ezek pedig hallgattak. Akkor Jézus fogván amazt, meggyógyitá és elbocsátá. És szólván nekik, mondá: Ha valakinek közületek szamara, vagy ökre kútba esik, nem huzza-e ki azt rögtön, szombatnapon? És erre nem tudtak felelni neki. A hivatalosaknak pedig példabeszédet monda, észrevevén, miként válogatják az első üléseket, igy beszélvén hozzájuk: Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre, nehogy ha náladná'l előkelőbb ember volna meghiva, oda jővén az, aki téged és őt meghívta, azt mondja neked: Adj helyet ennek, s akkor szégyenszemre az utolsó helyet kelljen elfoglalnod . . . Hanem mikor meghívnak, eredj, telepedj az utolsó helyre, hogy mikor jövend, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, menj feljebb. Akkor dicsőséged leszen az egész asztaltársaság előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. SZENTBESZÉD Diogenes, a hires görög bölcs, aki azt tartotta, hogy az ember annál függetlenebb, annál nagyobb, minél kevesebb szükséglete van és aki éppen ezért nem is házban, de csak hordókban lakott, egyszer — a monda szerint — sáros lábát Plátónak, a görögök egyik legnagyobb bölcselőjének szőnyegébe törölte, ezen szavakat mondván: “Plátó gőgjét taposom.” Mire, ugyancsak a monda szerint, Plátó- nagyon okosan és szellemesen igy vágott vissza: “Taposod, de még nagyobb gőggel.” Aki ugyanis más gőgjét tapossa, és azzal dicsek• zik, azzal kérkedik, az még gőgösebb, mint akinek a gőgjét tapossa. Aki valamelyik társaságban csak azért ül az utolsó helyre, hogy azzal tüntessen, hogy észrevegyék és magasabbra vigyék, az látszólag, külsőleg alázatos ugyan, de valójában és belsőleg gőgös, mert csak hiúságból és feltűnésből teszi azt, amit tesz. Avagy aki például csak azért imádkozik, hogy az emberek lássák és dicsérjék, az valóban jobban szolgál magának, mint az Istennek,, az jobban imádja önmagát, mint az Istenét. Nem ilyen látszólagos ájtatosságot, nem ilyen külső alázatosságot követel tőlünk az Ur Jézus, midőn a mai szent evangéliumban azt mondja: “és aki magát megalázza, felmagasztaltatik,” de igenis követel tőlünk tényleges ájtatosságot és belső alázatosságot. Azt követeli az Úr, hogy érezzünk bensőnkben, hogy tisztában legyünk azzal, hogy önmagunkban s önmagunktól semmik sem vagyunk, mindenünk a jó Isten adománya, nincs okunk, nincsen jogunk semmire sem büszkének, gőgöseknek lennünk és akkor ha meg van a belső alázatosság, akkor meg lesz a külső alázatosság is . . . Akkor majd nem azt forgatjuk elménkben, hogy ennél is, meg annál is jobbak vagyunk, hanem azt, hogy semmik vagyunk, hogy mások nálunk sokkal jobbak és akkor majd nem keressük az első helyeket, nem versengünk, nem válogatunk, hanem leülünk, ahová épen jutunk s megelégszünk azzal, ami éppen van. Ez az egészségtelen verseny, amely tisztán emberi tekintetre van építve, sajnos, épen olyan régi, mint amilyen régi maga az ember. Az elsőt Ádám kezdte meg és befejezni majd csak az utolsó Ádám fogja ... Az első Ádám gőgjében annyira ment, hogy mintegy versenyre kelt az Úristennel, olyanná akart lenni, mint az Úristen. És az utolsó Ádámig minden pártütő Ádám versenyre kél az Istennel, amidőn gőgjében félrelöki az Isten parancsait és lázadó gyanánt azt mondja Istennek: nem szolgálok Neked . . . Az természetes, hogy az első Ádám elbukott és azután arcának véres verejtékével kellett ennie a mindennapi kenyerét . . . Amint Szent Pál mondja: Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, megbocsájtván egymásnak, mint az Úristen is megbocsájtott nektek az Ur Jézus Krisztusban. Amen. LONDON — Louis Goldberg, 53 éves, kályhareparáló, állt, álldogált a járdán és kapott ezért két font sterling pénzbirságot. No de ilyet, mondta Goldberg, amikor a városi biró elé vezették: Hát már az se szabad, hogy az ember este a munkája végeztével, fáradtan megpihenjen és friss levegőt szivjon? Sajnálom, mondta a biró, de meg kell büntetnem magát, mert a törvény úgy szól, hogy a gyalogjáró nem álldogálásra való, hanem jövés-mennésre. Ön az álldogálásával fennakadást okozott a járdán való járás-kelésben, amivel mások szabad járás-kelési jogát csorbította. A Jó PÁSZTOR Columbia, Mo.-iől nyolc mérföldnyire történt a nagy hármas autó összeütközés, amely 11 halálos áldozatot követelt. A kép elején vannak az áldozatok letakart tetemei. A VILÁGI FÉRFIAK A MODERN KORBAN A neves osztrák katolikus iró, innsbrucki teológiai tanár, Rahner atya. A teremtés és megváltás müvében Isten nem tett lényegbevágó különbséget férfi és nő között. Egyképpen lehetnek szentek, ugyanaz a mennyország várja őket. Mégis világszerte tapasztalható, hogy a templomokat inkább töltik meg nők, mint a férfiak. Rahner felveti a kérés erkölcs oldalán, mert ez foglalkozásából folyó kötelessége, hanem ellenkezőleg, azért lett pap, mert az élő Isten és az igazság iránti szeretet lobog benne. Amit a mai férfi a vallásban és az egyházban keres és szeret, az annak a más világ felé mutató oldala. Isten és a boldog örökélet felé törő vágyainak eszközét kivájrja bennej Rahner rámutat a vesajátos területein, köreiben: a világban is érvényre kell juttatnia. A férfi akkor találja meg maradéktalanul helyét a kereszténységben és az egyházban, mikor rádöbben, hogy evilági, történelmi hivatását is csak úgy tudja tteljesiteni, ha több, mint földi ember: Isten embere, ami elsősorban erkölcsiséggel telt embert jelent. dóst, mi az oka ennek az eltolódásnak? Jelentős mértékben az, hogy a keresztény vallásos élet jelenlegi fpnrnája és gyakorlata inkább összhangban áll a nőik érzésvilágával, mint a férfiakéval. A mai férfi számára mást jelent a vallási élet, a kereszténység, az egyház, mint a régebbi korok, elsősorban a középkor embere számára és más a hozzájuk való viszonya is. A középkori ember számára, aki nem tudott olvasni, nem hallgathatott rádiót, nem nézhetett filmet, a templom, a prédikáció úgyszólván egyetlen lehetősége volt a magasabb szellemi életnek. Ma, amikor sokféle lehetőség áll rendelkezésére e téren, a templomban mást keres, mint régi elődei. A régi korok embere nem mehetett el közömbösen az egyház mellett. A mai ember megteheti. Szabadon bírálhatja, ha kedve tartja, elmehet templomba, de ha úgy tetszik neki, el is hanyagolhatja. Még azok a férfiak is, akik otthon, a társadalomban keresztényi módón élnek, dolgoznak, szórakoznak, mihelyt arról van szó, hogy résztvegyenek az egyházközségi életben, gyakran elhárítják maguktól és egyszerre kijelentik, hogy nincs rá idejük. Megkövetelik a paptól, hogy bizonyítsa be a lelkek ügyében való buzgólkodással, miszerint nem azért áll a hit A californiai Vandenberg AFB telepen kilőtték a Discoverer V. rakétát. szedelmekre is, amelyek ebből a magatartásból fakadnak: azaz az egyház jogi és intézményi részétől való idegenkedés és csak a földöntúli rész elfogadása. Gőg, kényelmesség, önösség lappanghat benne és uralkodhat el nyomában a léiken. Mégis arra buzdítja a lelkipásztorokat, egyházi szónokokat, hitoktatókat, htígy ne rettenjenek meg még a bírálattól sem, mely a világi férfiak részéről jön feléjük és ne utasítsák azt vissza mereven, mert ebben a korban, amikor a férfi valóban könnyen elmehet az egyház mellett közömbösen, a bírálat többnyire az érdeklődés és felelősségvállalás jele. Rá kell nyitni a mai férfi szemét, hogy azt, amit az egyházban keres: a földöntúli és erkölcsi normák rendjét, lelke legmélyebb vágyai akarják és ezt a vágyat a maga ÁRANYMISEK PÉCS — A pécsi egyházmegye papjai közül most ünnepelték aranymiséjüket Gratzl Gyula kér. esperes, sásdi plébános, Haug Nándor, ny. plébános, Horváth Károly kér. esperes, szekszárduj városi plébánosa, és Sebő Pál tb. kanonok, mágocsi plébános. Sajtos Zoltán és Szilárd Károly egri egyházmegyei nyugdíjas papok junius 21-én mutatták be aranymiséjüket Székesfehérvárott. Mindkettőjük kézvezetője dr. Tóth József egri teológiai tanár MIT ÉR AZ ÉLÉT MUNKA NÉLKÜL? Consalvi bíborost súlyos idült betegség gyötörte. Az orvosok feltétlen nyugalmat ajánlottak, mint egyedüli gyógyszert. — És meddig élhetnék ily módon? — kérdezte a főpap. — Nyolc-itiz évet — felelték az orvosok. — És ha úgy élek, mint eddig éltem, munkában? — ‘Legfeljebb négy-öt évet! — Rendben van! Akkor hát dolgozom tovább, mert sokkal többet ér négy-öt, hasznos munkában eltöltött esztendő, mint háromszor annyi áthenyélt idő. A JÓZSEFVÁROSI TEMPLOM MEGÁLDÁSA BUDAPEST — A Józsefvárosi-templom véglegesen elkészült. Befejeződtek rajta a külső munkálatok is. Az újjáépítés költségei közel kétmillió forintot tettek ki, melynek egy részét az állam fedezte. A templomot 1799- ben áldották meg először. Most Hites Ignác c. prépost, erzsébetvárosi plébános áldotta meg a (teljesen, újjáépült templomot. Ez alkalommal mondotta ezüstmiséjét Papp Ferenc érseki tanácsos, a jelenlegi plébános is. GYORSHAJTÁS OLATHE, Kansas — Ronald Gardnert az országúti rendőr lefülelte, mert 50 mérföld előirt sebesség helyett 52 mérföld sebességgel hajtotta truckját. William S. Allen városi biró a két mérföld sebességi túllépésért két cent pénzbírságra ítélte. De Ronald Gardner hiába fordította ki mindegyik zsebét, nem talált két centet. Mit tehetett egyebet, átadta biztosítékul a heti bércsekkjét. NÁCI BŰNÖK BONN — Miközben a szovjet hazugságpropaganda a nácik dédelgetésével vádolja a nyugatnémet kormányt, Nyugat-Németországban — és csakis ott, nem pedig a keletnémet szovjetzónában — még egyre folyik náci vűnözők üldözése. Bonnban az ügyész két évi börtönbüntetést kért Hasso von Manteuffel tábornok ellen, aki Ukrajnában egy “gyáva” katonát agyonlövetett, bár a hadbíróság enyhe büntetést szabott ki. Nyugat-Berlinben letartóztattak négy volt nácit, köztük egy orvost, akik 1945 áprilisában, a vesztett háború utolsó napjaiban ihalálthozó injekcióval megöltek elmebetegeket. HALLOTTA MÁR . . . ? . • . hogy az arkansasi Hot Springs National Park az egyedüli fürdőhely, amelynek tulajdonosa a U. S. kormánya. Mondá az Ur e példabeszédet: Egy messze útra menendő ember, eléhivá szolgáit és átadá nekik javait. És egynek öt talentomot ada, másnak pedig kettőt, ismét másnak egyet, kinek-kinek tulajdon tehetsége szerint, és azonnal elindula. Elméne pedig, aki öt talentomot hoza, mondván: Nram! öt talentomot más ötöt nyere. Hasonlóképen az is, aki kettőt vett vala, más kettőt nyere. Aki pedig egyet vett vala, elmenvén, a földbe ásá és elrejté ura pénzét. Sok idő múlva pedig visszajővén ama szolgák ura, számot vete velők. És eljővén, ki öt telontomot vett vala, más öt teltnomot hoza, mondván: Uram! öt talentomot adtál nekem, más ötöt nyertem rajta. Mondá neki ura: Örülj jó és hiv szolgám! mivelhogy kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljőve pedig az is, aki kéútalentomot vett vala és mondá: Uram! két talentomot adtál nekem, ime más kettőt nyertem. Mondá neki, ura: Örülj, jó és hiv szolgám! Mivelhogy a kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljővén pedig az is, aki egy talentomot vett vala, mondá: Uram, tudom, hogy kemény ember vagy, aratsz, hol nem vetettél, és gyüj tesz, hol nem hintettél; félvén tehát, elmentem, és talentomodat a földbe rejtettem; ime itt a tied. Felelvén pedig ura, mondá neki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és gyűjtök, hol nem hintettem; azért pénzemet a pénzváltóknak kell adnod, és én megjővén, kamattal vettem volna meg, ami enyém. Vegyétek el tehát tőle a talentomot, és adjátok annak, akinek tiz talentoma vagyon. Mert mindannak, akinek vagyon, adatik és bővelkedik; attól pedig, akinek nincsen, amije van is, elvétetik tőle. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre: ott leszen sirás és fogak csikorgatása. Ezeket mondván, fölkiálta: Kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. SZENTBESZÉD E példabeszéd kioktat bennünket, hogy mily szigorúan fog számot vetni az Ur Jézus a gonoszokkal az ítélet napján, viszont mily nagy jutalomban fogja, részesíteni a jámbor hívőket, akik adományaikat Isten dicsőségére serényen felhasználták. E példabeszédben a messze útra menendő ember alatt értenünk kell Jézus Krisztust ,aki messze útra ment, midőn a földről a mennybe felemelkedett; a halál idején pedig s az utolsó Ítélet napján ismét eljő az Ur. A szolgák alatt értendők a hívek, még pedig úgy a zsidókból, mint a pogányokból lett keresztények és különösen az egyházi elöljárók, akik a példabeszéd szerint az ő uruk javainak sáfáraivá rendeltettek. A javak és a talentumok alatt érteni kell Isten bármely adományát, amelyek nélkül semmit sem vihetünk véghez. Talentumot nyerni annyit tesz, mint Isten adományait növelni azoknak használata által, leginkább pedig jó cselekedetekkel Isten malasztját önmagunkra és másokra gyarapítani. Ezen példabeszéd arra int, hogy kinek-kinek Isten malasztjával teljes erőből együtt kell működni. ■dl,,. Sokan ahelyett, hogy az Istentől vett kevés adományokat saját és embertársai javára fordítanák, hanyagságba merülnek és csak nyugalomról gondoskodnak. De ám számot fog vetni az Ur Jézus minden egyes emberrel a testi halál után, rögtön bekövetkezendő részletes Ítélet alkalmával, nyilvánosan pedig az utolsó ítélet napján. Az utolsó ítélet napján, — mondja Szent Gergely —, mindenki meg fogja mutatni, mit munkálkodott. A szentek, kik Istentől nyert kegyelemmel serényen együttműködtek, részesei lesznek Isten dicsőségének, uralkodásának és örömének nagyobb vagy kisebb mértékben, kinek-kinek érdemei szerint. Serényen munkáljuk tehát lelki üdvösségünket, hogy senki ne találtassák közülünk, aki az utolsó Ítélet napján kétségbeejtő félelemmel s borzalommal lépjen az isteni igaz Biró elé. Herodotos temploma Pünkösd után 16. vasárnap EVANGÉLIUM A í Szent Máté, 25, 14—30
