A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-21 / 34. szám

8, OLDAU A .Tő PÁSZTOR Pünkösd után 14-ik vasárnap EVANGÉLIUM ./ Szent Máté 6. fej., 24—33 Senki két urnák nem szolgálhat, mert vagy az egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy az egyiket tűrni fogja és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. — Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egye­tek, sem testetekről, hogy mibe öltözzetek. Nem több­­e az élet az eledelnél s a test öltözetnél? Nézzétek az ég madarait hogy nem vetnek és nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táp­lálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Ki ad­hat pedig közületek gondjai által nagyságához egy könyöknyit? És a ruházatról mit aggódtok? Nézzé­tek meg a mezők liliomait, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak, pedig mondom nektek, hogy Salamon király minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, az Isten is ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsiny­­hitüek! Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit eszünk vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk. Hiszen tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek va­gyon. Keressétek azért először az Isten országát és az Ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban egy igen nagy igazságot jelent ki tanítványai előtt: “Sen­ki két urnák nem szolgálhat”, majd igy folytatja, hogy a dolog még világosabban álljon szemeink előtt: “Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak”, vagyis nem szolgálhattok Istennek és a pénznek, a világnak. Az emberre nézve földi életben két ur szokott szerepelni: Jó Isten és a világ. Az embert vagy az Isten vezeti, vagy a világ.' A vallásos ember mindenben vallásos meggyőző­dése cselekedeteit és szavait, de még gondolatait is HZ Isten törvénye szerint irányítja, vagyis nem tesz, , lem beszél, de még csak nem is gondol olyasmit, ami íz Isten parancsolataival ellenkezik, és ha talán mégis tett, beszélt, vagy gondolt rosszat, azt megbánja s iparkodik jóvátenni. Az ilyen ember az Istennek szol­gál. A világi ember ellenben mindent a saját, vagy az emberek meggyőződése szerint szeret tenni. Éle­tét, gondolatait, szavait és cselekedeteit csak önmaga vagy az emberek irányítják ... Mindent emberi szem­pontból, emberi tekintetből tesz. A világi emberre nézve nem az az irányitó, hogy mit mond, vagy mit ir elő az isteni törvény, hanem hogy mit mondok"en, hogy mit mondanak az emberek ... És ha valami tette balul ütött ki, azt nem azért bánja, mert azzal ellenkezésbe jutott az Isten parancsaival, hanem azért, mert amiatt valamiféle kárt, szégyent kellett elszenvednie az emberek részéről. Erre a két hatalomra, erre a két erőre mondja az Ur: “Senki két urnák nem szolgálhat; nem szol­gálhattok az Istennek és a világnak!” Két külön­böző ut ez; az első jobbra, a másik balra vezet. Más a szava az Istennek és más a szava a világnak, azért nem követhetem egyszerre az Istent és a világot. Ha valahol és valamiben igaz a “vagy”, akkor igaz ebben. Vagy az Istennek szolgálok, vagy a világ­nak, majr öregségemben szolgálok az Istennek . . . Nem mondhatom, hogy például ezen a héten az Isten parancsait követem, a másik héten pedi g a világ szerint élek, aminthogy a gyerek se mondhatja jo­gosan: ezen a héten szót fogadok, a jövő héten azt csinálok, amit akarok ... Nem mondhatom becsü­letesen szemedbe, hogy jó barátod vagyok, a hátad mögött ellenséged. És mégis valahogy úgy vagyunk, hogy szeretjük magunkat megosztani az Isten s a világ között. Az Istennek is akarunk szolgálni, de azért a világot sem akarjuk elhagyni. Valahogy úgy akarnánk eljárni, hogy a kecske is jóllakjon, ele káposzta is megmarad­jon. Az Ur kedvében akarunk járni, de hát azért néhanapján — mint mondják — az ördögnek is-gyúj­tunk gyertyát. Hát mindez megalkuvás, kétszínűség. És ilyen a mai ember . . . Ilyen a templomban, sőt ilyen még a családban is. Tudja, hogy mindenhol és mindenben mit kell tennie és mégis nem mer úgy tenni, hanem ötven percentre megalkuszik, látszólag, nehogy másikat megsértse, voltaképpen pedig azért, mert gyáva. S az ilyesmi előfcb-utóbb megbosszulja magát, már az emberek előtt is, de még inkább az Isten előtt, mert az ilyenről mondja Szent János: “Mivel se meleg, se hideg nem vagy, elkezdlek kivetni számból.” Legyünk tehát jellemesek, álljunk határozottan földi életünk­ben Krisztus mellé, hogy egykoron Krisztus megvall­­jon bennünket az ő mennyei Atyja előtt. Roseburg, Ore.-ban egy robbanó anyagokkal megrakott teherautó felrobbant. A tűzoltóság megfeszített munkával dolgozott a tűz oltásán. 11 ember lelte halálát a lángok között és 29 súlyos sebesülés történt. Tűzoltók és rendőrök is vannak az áldozatok között. TABÁNI EMLÉKEK A temetők sem örökéletüek. elenyésznek, mint az az sok­sok em'ber, akiket ölükbe fo­gadtak. De a sikertek kró­nikása, aki egykor ott bo­lyongott a vízivárosi és tabá­ni temetők besüppedt sírjai, bozóttal benőtt korhadó fa­­keresztjei, ledőlt síremlékei között, kiböngészte, felje­gyezte őket. Eredeti és szivreható volt az a vers, amit egy postatiszt sírkövére vésettek barátai: Negyven évig postakezelő voltam, kiosztottam solt-sok levelet; kinek örömöt, kinek but okozván . . . Bocsássatck meg! Isten vele. tek! Szent Ágoston szavait idéz­te egy kereszttel ékesített sír­emlék: “Az ember, ki nem hisz az örök létben, örömök közt él, de szenvedések közt hal meg; de ki hiszi a mennyei életet, szenvedések közt él s öröm­mel adja lelkét az Urnák.” “Élek. Látok. Ihletek” Örök siratása az életnek és a halál­ban sem szűnő 'vágya a to­vábbélésnek ez a felírás. A sírból fenyőfa emelkedett a magasba. Gyökerei a halott poraival ölelkeztek a hant alatt. Megható volt egy plébános sírján az elmosódott felírás: Ez emlé>W««^i szeretet és hála emelte. Itt nyugszik egy lelkipásztor, hű nyája közepette, Ki nyáját ötven évig híven, buzgón legeltette, Együtt éltek szeretetben, mig tartott a. LÜdi pálya, S ha majd egykor megszólal a feltámadás trombitája. Együtt ébred öröklétre, a hü Pásztor és a nyája. Hogy ki volt a hü lelkiatya, azt már akkor nem lehetett elolvasni, mert nevét lemar­ta az idő a márványkőről. Bizonyára sokan ismerik a pesti Városliget magányos sírját is. Egy magát megne­vezni nem akaró fővárosi ügyvéd nyugszik alatta, aki nagy vagyont hagyott Pest városára jótékony céllal. Utolsó kérése az volt, hogy itt temessék el és sírkövére csak ezt a szót véssék: Fűit — volt. A siriratok bokrétájába utolsó virágként kössük ezt az ismeretlen nevű halott fej - fájáról lemásolt két sort: Csak mi rög volt, vált itt röggé; A szeretet él mindörökké! Kolostor a.csónakban Különös hely Hong Kong kikötője. Nagy részén a vi­zet sem látni, oly sűrűn sora­koznak benne a kinai bárkák, a dzsunkák. Ezek a bárkák nem csupán arra szolgálnak, hogy velük közlekedjenek gs róluk halásszanak; lakóhelyei is családok .tízezreinek. Kíná­ban mintegy százezer ember lakik vizen. Magában Hong Kongban mintegy hatezer ha­lászbárka szorong egymás mellett. Ebiben a tömkelegben ta­lálható a világ egyik legér­dekesebb kolostora. Három francia nővér él a csöppnyi kolostorban. Fcucauld atya rendjébe tartoznak. A Vie Catholique című francia lap egyik munkatár­sa véletlenül bukkant az ér­dekes társaságra kikötői bo­lyongása közben s megláto­gatta őket. A bárka legnagyobb részét a csöppnyi kápolna foglalja el. A három nővér, aki rajta lakik, külön engedélyt kapott a Szentatyától, hogy a kápol­na tabernákulumában őrizhe­ti a Legszentebbet és szent­­ségimádás közben nyitva tarthatja a szentségház, ajta­ját. A nővérek egyenruhája kék selyem, rajta bronzszinü keresztekkel. A bárka orrán a pápai lobogó leng. Az újságíró kérdéseket tett fel életükre vonatkozóan. — A dzsunkák népe, akik között letelepültünk — mon­dotta vezetőjük, Jézusról el­nevezett Dominica nővér — halászatból él. Kísérletet tet­tünk vele mi is, azonban ha­marosan be kellett látnunk, hogy ez olyan művészet,, amelyhez generációk hagyo­mányára van szükség. Ezért az egyik közeli konzervgyár­ban vállaltunk munkát. Úgy osztjuk be elfoglaltságunkat, hogy váltakozva ketten dol­gozunk a gyárban, egy pedig otthon tart ügyeletet. Elmondotta a nővér, hogy nem minidig dolgoznak, mert a gyár egy tető nélküli han­gárban működik s ha esik az eső, munkaszünetet kell tar­tani. — Evangéliumi program­juk? — kérdezte az újságíró. — A lehető legegyszerűbb. Teljesen élni a körülöttünk levő nép életét és abban tenni tanúságot az evangéliumi igazságokról. Ezen az egysze­rű módon mindennél hatáso­sabban tudjuk megismertet­ni Jézust és az Ő tanítását a dzsunkák népével. KINCSEK AZ AUTÓ FALÁBAN TEL AVIV, Izráel. — A rendőrség nyomozást folytat egy németországi turista ügyében, aki egy izráeli csem­pészbandával áll kapcsolat­ban. Heinrich Wagner, a 38 éves németországi turista, aki a Teodor Herzi hajóval érke­zett Izráelbe, tekintélyes sze­mélypoggyászt és autót ho­zott magával. A kutatás so­rán a kocsi falából a követ­kező holmik kerültek elő: 516 aranyozott karkötő, 270 nylon sál, 190 selyem fejkendő, 7 kis portable rádió, 580 külön­böző márkájú karóra és 180 tranzisztor. A turista a szokásos vám­­vizsgálatnál csak a bőrönd­jében lévő tape-rekordert em­lítette meg és a tisztviselők kérdésére kijelentette, hogy más elvámolnivalója nincs. Amikor a bőröndöt tüze­tesebben megvizsgálták, an­nak fedelében karkötőket és fejkendőket találtak. Volks­­wagen-tipusu kocsijának ülé­seit a turista aranyórákkal és japán gyártmányú tranzisz­torokkal bélelte ki. A csempész-áru értéke 30 ezer dollár. A rendőrség tudni akarja, kivel állott Wagner összeköt­tetésben, kinek kellett volna az árut átvennie? A jelek sze­rint a nyomozás egy nagy cempészbanda leleplezéséhez fog vezetni. A haifai járásbiróság17000 dollár óvadék ellenében el­rendelte Heinrich Wagner szabadlábrahelyezését. A vádlottat Körösi Chájim ügyvéd képviselte a vizsgáló­bírói tárgyaláson. Az üggyel kapcsolatban a rendőrség egy telavivi keres­kedőt is letartóztatott, akinek lakásán arany óra készletet találtak és aki feltevés sze­rint együtt dolgozott Wagner­rel. HALLOTTA MÁR. . . ? .. . hogy az almafa leggyor­sabban növő gyümölcsfa. Pünkösd után 14-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 22. 1—14 \ Az időben mondá az Ur e példabeszédet: Ha­sonló mennyek országa egy királyemberhez, aki me­nyegzőt szerze fiának. És elküldé szolgáit, hogy a hi­vatalosakat hívják meg a menyegzőre, de nem aka­­rának eljönni. Ismét más szolgákat külde, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak, hogy íme, elkészí­tettem ebédemet, tulkaim s hizlalt állataim meg van­nak elve és minden kész, jöjjetek a menyegzőre. Azok pedig elmulasztván, elmenének, némelyik ma­jorjába, némelyik pedig keresete után. A többiek pe­dig megfogák az ő szolgáit és szidalmakkal illetvén, megölék. Hallván ezt a király, megharaguvék, és el­­küldvén hadait s elveszté ama gyilkosokat, és azok városát felgyujtá. Akkor mondá szolgáinak. A me­nyegző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak mél­tók. Menjetek ki tehát az utszélekre és akiket talál­tok, azt mind hívjátok a menyegzőre. És kimenvén szolgái az utakra, összegyűjtők mind, akiket találtak rosszakat és jókat és betelek a menyegzős ház tele­­pültekkel. Beméne pedig a király, hogy lássa a tele­­pülteket és láta ott egy embert, aki nem volt menyeg­zős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom, hogy jöttél be ide, menyegzős ruhád nem lévén? Amaz pe­dig elnémula. Akkor mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén a kezeit és lábait, vessétek őt a külső sötétségre, ott lészen sirás és fogak csikorgatása Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a vá­lasztottak. SZENTBESZÉD ~ * A mi szent hitünk azt tanítja, hogy a halál után minden ember megjelenik az Isten itélőszéke előtt és ettől az Ítélettől fog függni a mi örök üdvösségünk vagy örök kárhozatunk, mert jó tetteinkért örök ju­talom, bűneinkért pedig örök kárhozat vár ránk a másvilágon. Mi, keresztény katolikusok, mindezt hisszük s mégis sokan, igen sokan úgy élnek, mintha erről sem­mit sem tudnának, mintha a földi élet után nem vol­na se ítélet, se pokol, se mennyország. Fáradozunk, küzködünk és verejtékezünk a mú­landó földi javak megszerzésében, a lelkünk üdvére azonban sokszor nem is gondolunk. Óh és hányán vannak, akik hallani sem akarnak túlvilágról, pokol­ról, Ítéletről és mennyországról! Óh, milyen szeren­csétlenek az ilyen emberek! Szerencsétlenek, mert a tülvilági ítéletben örök bünhődés lesz osztályrészük. Hogy mi is ily szerencsétlenek ne legyünk, te­gyük fel a kérdést: mit kell cselekednünk, hogy az örök életet elnyerjük? Aki üdvözülni akar, annak feltétlen szükséges az, hogy legyen erős hite, mert maga Jézus mondot­ta: “Aki hiszen, üdvözül.” De még maga a hit sem elégséges az üdvösségre, mert hiszen az ördögök is hisznek s mégse üdvözölhetnek. Feltétlen szükséges tehát, hogy hitünk élő legyen, hogy az a jócselekedt­­tekben nyilvánuljon meg. Vagyis, ha üdvözülni aka­runk, feltétlen meg kell tartanunk az Ur parancsait, mert világosan megmondotta azt Jézus Krisztus, hogy “nem mindenki, aki mondja: Uram, Uram, megy be a mennyeknek országába, hanem csak az, aki Atyánk akaratát cselekszi.” Az isteni parancsolatok megtartása nélkül lehe­tetlen üdvözölnünk. Azért mondja Jézus: “Ha az örök életbe be akarsz menni, tartsd meg a parancso­latokat.” Azonban nagyon csodálkozna az az ember, aki azt gondolná, hogy akkor is üdvözölhet, ha az egyik parancsolatot megtartja, a másikat pedig áthágja. Aki üdvözülni akar, annak az összes parancsolatokat be kell tartani, egyet se szabad áthágnia. Mert ha va­laki az összes parancsolatokat megtartaná, de az egyiket áthágná, éppen úgy nem várhat Istentől ju­talmat, mint az az ember, aki egy parancsot sem tar­tott meg, mert azt mondja Szent Jakab apostol: “Ha valaki az egész törvényt megtartja, de egyben vét­kezik, vétkezik valamennyiben.” XXIII. János pápa (jobboldali) megáldja a Filipino Papnevelő Szeminárium alapkövét. A papneveldéi Ró­mában építik fel. A képen baloldali: Rufino J. Santo manilai (Fülöp Szigetek) érseke látható.

Next

/
Thumbnails
Contents