A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-14 / 33. szám
2. OlDÁL Á Jő PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5903 SUBSCRIPTION RATES: Jne Year_________________$6.00 Half Year --------------$3.50 fa C.L.011/.E1 ESI DIJAK: évre __________________$6.01 évre-$3.5t Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. JUBILÁL AZ INCOME TAX Aranyjubileumot ünnepel most az országos jövedelmi adó. Az országos adóhivatal ebből az ünnepi alkalomból elhalmozta a jubilánst szives jókivánatokkal, elmulasztotta azonban az ilyenkor szokásos szép és értékes ajándékokat. Mert az adószedőnek az a szokása és elve, hogy nem ad — senkinek semmit. A jövedelmi adót az amerikai nép sokáig úgy gyűlölte, úgy kerülte, mint az ördög a szenteltvizet. Az amerikai szabadság korlátozását látta a jövedelem megadóztatásában, mert ennek előfeltétele, hogy a kormány emberei szimatolhatják a jövedelmét, ami pedig mindenkinek privát ügye. Csak a polgárháború idején tűrték el Észak lakói, hogy Lincoln megadóztassa őket a háború költségeinek részbeni fedezése céljából. 1894- ben megint felmerült a gondolat, hogy a jövedelmet megadóztassák és akkor felállt a képviselőházban egy pennsylyaniai honatya és imigyen dörmögte: “Az income tax békeidőben olyan gyűlöletes, hogy nincs az a kormány, amely income tax kivetésére merészked nék”. Amikor a kongresszus mégis megszavazta az adót, a Legfelsőbb Biróság az amerikai szabadságjogok védelmében vétót emelt a törvény ellen, alkotmányellenesnek mondta ki és érvénytelenítette. Indokolás: “A jövedelmi adó nem más, mint a gazdagok háborúja a szegények ellen”. Az, hogy egy törvény alkotmányellenes és ez okból a Legfelsőbb Biróság érvénytelenítheti, nem a legnagyobb baj, segíteni lehet ezen a bajon úgy, hogy .csinálnak egy alkotmánymódosítást, amendmentet. 1913-ban ez megtörtént, életbelépett a 16-ik alkotmánymó-ILÍ, .•«! ' :buu - isi Áj í; , ü ti'.,.; j dositas es azóta a? income tax velünk van es velünk- H JViUl - i ■ ; :• Ulti iOI CCTMÍOD u I m IJO ' HUOlUU lész holtunk napjáig. Az első 'évben a jövedelmi adó 71 millió dollárral gazdagította Uncle Sam kincstárát. Most 62,000,000,- 000 dollárt tesz ki az egyéni és vállalati jövédelmi adó és egyének és vállalatok és uniók gondoskodnak arról, hogy minden évben több és több pénzre legyen szüksége a kormánynak kormányzati és honvédelmi célokra, igy hát évről-évre. több billió adót fognak fizetni. Az income tax eredetileg könnyen viselhető teher volt; például férj és feleség évi 4000 aranydollár jövedelemig egy cent adót sem fizetett és még a milliomos adója sem haladta meg a jövedelem 6 százalékát. Ma... mindenki tudja, mily sok adót fizetünk — oly sokat, hogy joggal mondhatjuk: nem csak magunknak dolgozunk és keresünk. Mit lehet tenni, hogyan lehetne segíteni ezen a bajon? Aki tudja, hogy hol lehet ingyen kapni rakétahordó lökhajtásos repülőgépet, jelentkezzék Washingtonban az illetékes hivatalban. HARC A MALARIA ELLEN A baloldali kép Dr. Bemard Finch, 41 éves orvosi mulatja, aki a West Covina, caliíorniai kihallgatáson fejéi karjára hajtva ül 33 éves Barbara nevű feleségének gyilkosságával gyanusilva. Jobboldali vöröshaju barátnője, Mrs. Carol Tregoff Pappa elvált asszony látható, aki azt vallotta, hogy a lövöldözés előtt látta Mrs. Finchel. kezében fegyverrel. A HŰTLEN ASSZONY ÁLMAI Casanova Jakab nem mondott el mindent, ami 1740-től 1773-ig megesett vele kalandoréletének tragikomédiái közepette. A nemes lovagnak első igazi szerelme Don Francesco felesége, Lucrezia volt. Madonna Lucrezia Rómában lakott, abol férje ügyvédkedéssel kereste a kenyerét. Casanova pedig Tivoliban bérelt egy régi kis kerti házat, narancsfák és olajligetek között, háttal egy omladozó kolostornak, apiely római fürdő márványkockáiból épült. Az égő napsugár, Tivoli éles btara, Lucrezia csókja és á saját lángoló vérfn érsekié te tündéfbarlari^gá tették a kis kerti. házat, amelyben biborvirágok és fehér liliomok 'között találkoztak a szerelmesek. Lucrezia szerette Casano-Irta: SURÁNYI MIKLÓS vát, de szerette a szép selymet, a bársonyt, az igazgyöngyöt és a régi arany kösöntyűket is. Férje, Don Francesco, éjjel-nappal dolgozott, Casanova fáradhatatlanul kártyázott, hogy Lucrezia minden szeszélyét kielégíthessék. Emiatt a Madonna sokszor volt egyedül és ilyenkor naplót irt fehér juhbőrhe kötött aranykapcsos naplójába. Egy alkalommal naplóját kivitte Tivoliba, hogy ha várakoznia kell szerelmesére, szép verseket Írjon a magány és várakozás óráiban. Este amikor Casavona hitelbe vásárolt egyfogatuján hazaküldte Lucreziát és gond terhes homlokát tenyerébe hajtva affin, töprengett, hogy miként hzéíi meg ezer lírára menő kártyaadósságát, hirtelen észrevette, hogy Lucrezia emlékkönyve az ablakpárkányon maradt. Kezébe vette, fellapozta és olvasgatni kezdte kíváncsian. Julius 4-ike volt és először a junius 28-iki félj egyzést betüzgette. Ezt •lvasta: Junius 28. Ma éjjel szörnyűséges álmom volt, amelyet csak leírni tudok, de elmondani nem merek senkinek. Tivoliban voltam, a kis kerti ház hálószobájában. Casanova ölében ültem. Egy szál ázsiai selyemből szőtt sötét violaszinü, áttetsző, dús redőjü, ezüstfonállal hímzett perzsa ing volt rajtam, amit Casanova hozott nekem Konstantinápolyból. Abban szeretett nézegetni, amikor őrülettől elborult szeme már kinyílt és látni is tudott. Én a vállára hajtottam a fejem s ő az arcomat simogatta. E pillanatban kinyilt az ajtó magától. Mind a két szárnya széjjelpattant s a nehéz bársony függöny hirtelen sűrű rdiiőkbe 'kesksnyedett, magától, engedelmesen, szinte kárörömmel szétnyílt, utat nyitott egy sápadt, verejtékes, tágra meredt szemű, reszkető ajkú férfiúnak. Don Lorenzo volt, az uram. Felemelte mind a két karját, mintha átkot hirdetne, vagy várná ,hogy rászakad az égboltozat. Rettenetes volt az arca: mint a csontvázaké, amelyeket az ásatásoknál emelnek ki a kőtörmelékek SZEGED Irta: JUHÁSZ GYULA A Tiszaparton halkan ballagok És hallgatom, mit sírnak a habok? E partok méla fordulóinál Állt egyszer gőgös Attila király. E tájon, hol a két viz összeér, Áldozott egykor dús Ajtony vezér. Ott fönn, ahol most vén harang dalol, Dugonics András busult valahol. Kenyából, Kelet-Afrikából érkezett legújabb jelentés a “háborúról”, amit az angol kormány folytat a benszülottek egyik nagy ellensége, a malária ellen. A nemzetek szövetségével karöltve folyik ez a harc százezer négyzetmérföldnyi területen. Aránylag kevésbe kerül ez az irtóhadjárat, amely emberéletek százait menti meg, nem szólva azokról az ■ezrekről, akik egész életükön át szenvedő áldozatai a maláriának. A statisztika mindennél ékesszólóbban beszél. A kenyai gyerekek 90 százaléka volt maláriás az akció előtt. Két évvel később, amikor a maláriaterjesztő szúnyogok irtása elkezdődött, mindösze 2 százalék volt a megbetegedés. A gyermekhalandóság a “háború előtt” nagy volt. Minden ezer közül 165 meghalt. Öt év múltán minden ezer közül 80 vesztette életét. A UN hasonló akciót folytatott annak idején Mexicoban, ahol ugyancsak emberéletek ezreit mentették meg. Ilyen hadműveletekről mindig szívesen ad számot a sajtó. A nemzetek szövetségének feladata, hogy karöltve az érdekelt nemzetekkel siessen az elmaradt népek segítségére. Ha a nyomorúság, baj, betegségek eltűnnek a föld színéről, a kommunista agitátorok a végén munka nélkül maradnak. A BÉKE BIZTOSÍTVA VAN . . . A Hazafias Népfront budapesti békebizottsága ülést tartott, amelyen dr. Pesta László elnök beszámo lója alapján megvitatták az első félévi békemozgalmi munka tapasztalatait. , A beszámoló rámutatott arra, hogy a fővárosban Mert busulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok? Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott, Petőfi Zoltán erre ballagott. Megállók felhős tavaszég alatt, S mig megy a viz és az idő szalad, Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg. egyre szélesebben bontakozik ki a békemozgalom. Az elmúlt félévben 640 békegyülést, megemlékezést, kiállítást rendeztek, s ezeken kivül számos tanácstagi beszámolón és szülői munkaközösségi ülésen is megemlékeztek a békemozgalom eredményeiről. Az idei második félévben a békebizottság részt fog venni békemozgalmakban a hiroshimai atomtámadás évfordulóján, a második világháború kitörésének évfordulóján. A hiroshimai évfordulón a;;t fogják hangoztatni, hogy az atombomba emberségtelen fegyver és atomtámadással csakis Kruscsevnek van joga újból és újból fenyegetőzni. A világháború kitörésének évfordulóján pedig a békemozgalmisták nem fogják említeni a Sztalin-Ribbentrop ölelkezést, amely elindítója Volt ennek a háborúnak. Arról sem fognak említést tenni, hogy a második világháború első fejezete azzal zárult le, hogy Sztálin és Hitler, mint éhes farkasok, feldarabolták Lengyelországot és felét-felét felfalták. Mégis, minthogy ennek a hazugságpropagandának békemozgalom nevet adtak, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának akciói biztosítani fogják a világ békéjét — akár hiszik a pestiek, akár nem. közül. A koponyájából fehéren villogott ki a fogsora és rémesen csattogott. Casanova nem látott semmit, csak én. Elugrottam az öléből, ő pedig ott maradt az ágyon és egykedvűen tűnődött. Nem vette észre, hogy elugrottam tőle, nem hallotta mentegetőzéseimet, nem látta, hogy cdaborultam az uram csontvázkarjai közé és nem hallotta, hogy bevádoltam őt gonosz hazugságokkal. Hogy ő az oka mindennek, hogy elcsábított, megrontott . . . hogy erőszakkal kényszeritett a házasságtörésre . . . Semmit sem hallott, sem a szerelmi vallomásaimat, sem a bocsánatkérést, sem a csókjaim csattanását amikkel levettem az uramat a lábairól s megmámorosodva az öleléseimben, azt kérdezte tőlem: — Mit csináljunk ezzel az emberrel? Én felkiáltottam: — Öljük meg a gonosztevőt! És szegény Casanovát megragadtuk, ágyba döntöttük. Sötét ibolyaszánü selyemingemből, amelyet ő hozott nekem Konstantinápolyból, kötelet csavartunk és megfojtottuk. Casanova nem ellenkezett. Hátrahajtotta a fejét, kimondhatatlan fájdalommal és szemrehányással rám né-BORT SUGÁRZÓ SZÖKŐKUTAK A régi világban Budán és Visegráclon a szökőkutak vizsugarai helyett borsugarakban gyönyörködhetett a szemlélő. Lapozzuk csak végig a régi leírásokat s rögtön találunk állításunkra bizonyítékot. Dainero Tamás megörökítette tz 1501-iki budai űrnapját. (Cime: “La Testa del Corpus Domini a Buda.”) Mindjárt ebben találunk valamit a budai borkutról: tj “A főtér közepén igen csinos szökőkút állott, melyből egész napon át kitűnő bor folyt. A temérdek nép egész nap zarándokolt e forráshoz. Bögrékkel, fazekakkal, kalapokkal merítettek a finom italból, sőt némelyik csak a száját tartotta oda a borsugárhoz.” Dainero Tamás megörökítette az 1501-iki budai borkút létezését igazolja. Bretagnei Anna francia királyné egyik fegyverhirnöke is említ Budán borkutat II. Ulászló felesége Anna 1502-ben Budára való megérkezésének leírásában: “A kastély egyik udvarában levő szökőkutból hat cső állott ki, melyek mindegyikéből egész napon át bor folyt.” Budán tehát két borkút is volt; az egyik a főtéren, a másik a kastély udvarán. Visegrád is dicsekedhetett ily kiváló ékességgel, egy bort szökellő kuttal, sőt ebből már kétféle: vörös és fehér bor folyt. E kútról Oláh Miklós emlékezik meg “Hungária et Atilla” cimii 1536-ban irt müvében. Munkájának “Buda környéke” cimü fejezetében, ahol a visegrádi udvart leírja, áll a következő: “ . . .csodálatraméltó remekmű a múzsák kútja is, melyből vörös és fehér bor folyt.” Valószínű, hogy nemcsak Budán és Visegrádon voltak ilyen borkutak, hiszen a pazarlásban határt nem ismerő magyar főurak, kiknek nagy szőlőtermő birtokaik voltak, bizonyára utánozták az udvar e meglepő ékességét. Következtethetünk erre abból is, hogy Oláh Miklóst nem a bor érdekli, mint az idegen írókat, hanem maga a kút, a “csodálatraméltó remekmű.” Hihető, hogy Oláh előtt nem volt újdonság a borkút elterjedtségénél fogva; s hátha igazat mond a magyar mesében. MAGYAR KÖLTŐK Emlékezés nélkül mi volnál, óh szív? Beszédes húrjától megfosztott hárfa. Tompa * Az élet rövid béke s hosszú harc, És a halál rövid harc és hosszú béke.- Peíőíi * Minden órádnak leszakaszd virágát: A jövendőnek sivatag homályit Bizd az Istenség kezére S élj az idővel. ' F ; r*........... Berzsenyi zett és azt suttogta utolsó erőlködéssel: — Azért mégis imádom önt, Madonna Lucrezia . . . Óh, miért is bocsájt az Isten ilyen rettenetes álmokat a házasságtörő asszonyokra! Ez volt a naplóban és Casanova, elolvasván, szánakozva, mosolyogva, kissé gúnyosan megjegyezte: — Szegény Lucrezia. Hogy megijedhetett! És megtapogatta oldalán rövid, hegyes, finom török kardját. Helyén volt a kard. Casanova kettőt lapozott a könyvben és szeme megállóit a mai dátumon. Julius 4. — Hm, ezt most irta, ahogy rám várakozott az erkély piros rózsái alatt. Él olvasta: Az éjjel is róla álmodtam, az én szép, finom, édesbeszédü, büszke és bőkezű gavalléromról. Úgy volt, hogy Casanova Párisban járt s ott a Hotel du Roule legszebb lakosztályában fogadta Lajos király udvarának kitűnőségeit. Tudósok, költők, művészek és az clasz opera szépségei úgy hódoltak előtte, mi*t az élet és szerelem királya előtt. Saint Simon, Condé herceg, Richelieu és egy Querini nevű nagyvilági dáma vezették őt Fontainebleauba, a királyi vadászatokra. Mindönki csodálta Casanova éles és könynyed elméjét, férfiúi megjelenésének kellemét, szerencséjét a játékban s a szerelemben, könnyed társalgását, lovaglását és tornáját. A nők mind felajánlották neki szerelmüket, de ő éjjel-nappal az én nevemet suttogta és a királyi selyemszöző gyárban két tucat harisnyát vásárolt nekem, amelybe minden második szál szinaranyból volt beleszőve. Óh, mily ragyogó volt az az áttört selyemarany harisnya! Madame Querini majd megtébolyodott irigységében és Condé herceg kedvese boldognak mondta azt a nőt, aki e drága kincseket a lábára huzza. A harisnyát én húztam fel, én voltam az a boldog asszony és Casanova volt az a szerencsés, aki látta, mint feszül meg térdemen e remekmű. Ezt álmodtam az éjjel s azóta nem tudok egyébre gondolni, mint a két tucat aranynyal átszőtt selyemharisnyára. Casanovának nem merem említeni, pedig tudom, hogy csak egy szót kellene szólnom és . . . Casanova arcán hideg verejték ütött ki a napló olvasásakor. Eszébe jutott ezer lira kártyaadóssága és ijedten susogta az ajka: — Ez már veszedelmes álom. Itt nem szabad tréfára venni a dolgot. Ha egy asszony ilyesmit álmodik . . . És Casanova összeszedte értákes apróságait, selyemmellényeit, fodros ingeit, bársonyzekéit, török kardjának szíj j át megszorította a derekán, fejébe vágta tollas kalapját, kiosont a kerti házból és szaporán szedegetve vékony lábait, elhagyta Tivolit. Kocsit bérelt és elszökött Ancona felé . . . RS
