A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-31 / 31. szám

7. OLDAL

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE

A lord intett kezével, ami azt jelentette, hogy nem érdemes foglalkozni vele.

— Minek köszönhetem a szerencsét, báró ur?

— Lord, tudtára kívántam adni, hogy levelet kaptam Elemértől.

— Ah igen? Mit ir? Megtalálta nejét?

— Még nem. Sőt nyomon sincs.

— Ez valóban különös. Hogy lehet ez? -— Én magam sem értem. Az írásból látszik, hogy Elemér a legnagyobb izgatottságban van. Ily körülmények között az ő felhívása folytán, kénytelen vagyok Etelka kisasszonytól bővebb felvilágosítást kérni.

— De miért Etelkától?

— Azért kérem, mert ő azt hiszi, hogy Etelkának tudnia kell, hol van Ilonka.

— Mire alapítja Elemér ezt az állítását?

— Sok mindenfélét irt levelében, többek között azt is, hogy nővérét Debrecenben igen jól ismerik.

— Debrecen micsoda? — kérdezte a lord.

— Ez egy virágzó város a magyar Alföldön. Kutatásai közben Elemér oda is eljutott s ott megtudta, hogy ... de vájjon elmondhatom-e?

— Csak beszéljen báró.

— Elemér tehát megtudta Debrecenben, hogy Etelkának viszonya volt egy ottani birtokossal.

A lord hirtelen kiegyenesítette magát.

— Elemér állítja ezt? — kérdezte.

— Úgy van. Elemér úgy beszél róla, mint kétségtelen tényről, melyet többen is tudnak.

— Lehetetlen, — kiáltott a lord. — Nem hihetem, hogy Etelka ennyire megfeledkezett volna magáról.

— Már pedig én hiszek Elemérnek. Ő nem állít olyat, amiről biztosan nem tudja, hogy igaz. Ez a földbirtokos utóbb tönkre ment s a körülmények által a rablók közé sodortatva, ő maga is azzá lett s bandájának élére állva, rettegésbe ejtette az egész Alföldet.

— Ah ez különös. De hadd halljam tovább.

— Az az ember Etelkára költötte egész vagyonát, — folytata Ödön.

— No már az nem lehet igaz, — szólt a lord. — Etelka soha sem volt oly körülmények között, hogy kénytelen lett volna magát kitartatni egy férfi által. Ez a hazugság bélyegét viseli magán.

— Lord tehát azt hiszi, hogy Elemér hazudik?

— Ezt nem állítom éppen, de tévesen értesült. Etelkát én nem ismerem ilyennek.

— Oh, lord, ön még nem ismeri őt. Itt persze egész más színben mutatja magát. Itt olyannak tünteti fel magát, mint egy angyal.

— Elég, — intett kezével a lord. — Önből az ellenszenv beszél.

Ödön ingerült lett.

— Jól van, — mondotta. — Én tehát tisztán a levél tartalmához fogom magamat tartani. Elemér egész határozottan azt állítja, hogy Etelka részletesebb felvilágosításokat adhat neki Ilonka hollétére vonatkozólag.

— De miből következtetik ezt?

— Éppen abból, amit az imént mondtam. Etelkának ismeretsége volt egy emberrel, aki rablóvá lett — mi sem valószínűbb tehát, mint az, hogy Ilonkát ehhez a rablóhoz adta.

— Ezt nem hihetem, — kiáltott a lord.

— Méltóztassék lord Etelkát ide hivatni.

Erre a lord indulatba jött.

— Báró ur! Én már meguntam önökért minduntalan rendőrszolgálatokat tenni. Már idáig vagyok.

Torkára mutatott. * *

— Sok olyan történt legutóbb nálam, ami egészen elkedvetlenített. Nekem most nyugalomra van szükségem, hogy megtámadott idegeim helyre jöjjenek.

— Mi történt, lord?

— Hagyjuk ezt. Ha elmondanám, még jobban felizgatnám magam.

* — Lord, — szólt most Ödön igen komolyan, ön nem áll szavának.

— Hogy-hogy?

— Ön azt ígérte, hogy segítségemre lesz.

— Miben?

— Abban, hogy Etelkától szép szerével megtudjunk mindent, amit tudni akarunk.

— Eddig meg is tettem.

— Igen, de még korántsem vagyunk célnál s most további támogatásra van szükségem.

— Tudja kedves báró ur, én már legjobban semmit sem szeretnék tudni a dologról.

— Ez tehát azt jelenti, hogy lordságod nem akarja beváltani Ígéretét. Ám akkor én sem vagyok kötve adott szavam által. Ezután nem fogom többé kímélni Etelkát.

A Tó PÁSZTOR

A lord homloka ráncba húzódott, arcán a boszszuság kifejezése látszott.

— Báró ur, — mondotta. — Én egyáltalán nem vagyok hajlandó magamat befolyásoltatok Én azt ígértem, hogy amit lehet, közvetitek. Etelka nyíltan kimondta, hogy Ilonkáról nem tud többet, mint azt, hogy intézetbe vitték. És én azt el is hiszem neki. Ezzel azt hittem, az ügy be van fejezve.

— De a mi részünkről még koránt sincs befejezve.

— Ám akkor engemet hagyjanak ki a játékból. Nem ellenkezem, hogy még egyszer beszéljen Etelkával, én azonban többé tudni sem akarok a dologról.

Nemeshegyi meglepetve nézett rá.

— Úgy látom, lord, önnek ma igen rossz napja van. Ön fölöttébb ingerült kedélyállapotban van. Igen rosszkor jöttem.

A lord most kissé lecsillapodott és mélabusan mondta:

— Mindazok után, amik házamnál történtek, csodálkozom, hogy még igy is vagyok. De térjünk a dologra. Az imént mondfam, hogy beszélhet Etelkával, ha éppen akar.

— Lord tehát kívánja, hogy beszéljek vele?

— Semmi érdekem se kívánja ezt, — felelt a lord ajakát félrehúzva. — Ha tetszik beszélhet vele. Úgy tudom, hogy a kertben van.

Ödön tehát búcsút vett a lordtól. Úgy értesült azonban, hogy Etelka már visszatért a kertből és szobájában van.

Nemeshegyi tehát bejelentette magát.

Etelkának úgy látszik kapóra jött ez a látogatás és örvendve ment elébe egész az ajtóig, kezét nyújtván neki.

Ödön ezáltal egészen meg volt lepetve s el is felejtette visszautasítani kezét. Nem is jutott hamarosan eszébe a régi ellenségeskedés. «

Etelka egy zsölyéhez vezette vendégét s leültette.

— Valóban, nagyon örvendek, hogy egyszer ismét eszébe jutottam. Hogy van, kedves Ödön? Mint érzi magát az idegen városban?

Ödön már összeszedte magát és komoly arcot öltött.

— Kisasszony, — szólt kimérten. — Elemértől levelet kaptam . . .

— Ah, bizonyára megtalálta Ilonkát.

— Még eddig nem. A kegyedtől nyert adatok nem vezettek célhoz.

— Valóban igen sajnálom.

Ödön csípősen jegyezte meg:

— Kegyed bizonyára nem mondott meg nekünk mindent. Én tehát most a nyert adatokat ki akarom egészíteni.

— Lelkem, én többet már nem mondhatok.

— Ezt azonban mi el nem hisszük.

— Hogy-hogy? — kérdezte Etelka elcsodálkozva.

— Fel fogom olvasni fivére levelét s abból kegyed be fogja látni, hogy álláspontunk egészen helyes.

—Hadd halljam tehát, — mondotta Etelka s hátradőlve a pamlagon, apró lábai hegyét mutatta.

Ödön azonban most a levelet bontotta szét s nem vette szemügyre Etelkának igéző helyzetét.

Felolvasta a levelet elejétől egész végig. Etelka nyugodtan hallgatta, egyetlen arcizma sem árulta el, hogy a levél tartalma felizgatta volna őt.

— írja meg Elemérnek, hogy nagy tévedésben van, — szólt egész nyugodtan.

— De mit szól kegyed a birtokossal való benső viszonyhoz?

— Mese, — legyintett kezével Etelka. — Ilyesmi ellen én nem is védekezem.

— De gondolja meg, hogy Elemér ezt mint tényt hozza fel.

— Még akkor sem igaz. Elemér tévútra van vezetve. A szegény fiú különben is el van fogúivá ellenem.

— De gondolja meg, hogy Debrecenben mindenki beszél róla.

— Az emberek sokszor mondanak olyasmit, ami nem igaz.

— Kegyed hát tagadja?

— Nem ismerhetek el olyat ,ami nem igaz.

— Térjünk hát a dologra. Kegyed tehát nem akar közelebbi adatokat rendelkezésemre bocsátani?

— Nem vagyok abban a helyzetben, — felelt Etelka határozottan.

— Mit írjak tehát Elemérnek?

— írja meg, hogy nem tudok többet, mint már mondtam.

— De ő ezzel nem lesz ám kielégítve.

— Sajnálom, de többet nem tehetek.

— Előre látom, hogy Elemér a végső eszközhöz fog nyúlni.

— És mi lenne az, kedves báró?

— Meg vagyok győződve, hogy Elemér kegyedet a hatóság által fogja vallomástételre kényszeriteni.

Etelka erre egészen nyugodtan válaszolt:

— Ott se mondhatnék többet.

Ödön meg volt lepetve. Nem hitte volna, hogy

Etelka ennyire tudjon színlelni. Vagy talán csakugyan igaza lenne?

— Kisasszony, — mondotta, — könyörüljön fivérén. Ne kényszerítse őt oly lépések tételére, melyek kellemetlenek lennének az egész családra.

— Én nem kényszerítem őt. Én csak annyit tudok mondani, hogy ő merőben téves útra jutott.

— Mi van hát azzal az alföldi birtokossal?

— Semmi sincs. Mi lenne? Az egész nem egyéb mesénél.

— Nem volt kegyed soha Debrecenben?

— De voltam. Sőt voltam én Nagyváradon és Kolozsváron és más városokban is. Ebből tehát nem lehet azt következtetni, hogy mindenütt rosszul viseltem magam s mind igaz lenne, amit az emberről beszélnek. Én ártatlan vagyok s elég nem szép, hogy még ön is rosszat gondol rólam.

Ödön gondolkozott egy percig s midőn látta, hogy Etelka szeméhez emeli zsebkendőjét, egészen meg volt indulva s igy szólt engesztelőleg:

— Én világért sem gondolok rosszat kegyedről. Ily borzasztóságot igazán nem tudok elképzelni. De mit írjak Elemérnek? Ha tudtára adom lépéseimnek sikertelenségét, akkor a fegyverszünetnek alighanem vége. Elemér követelni fogja, hogy kegyedet állítsuk a biró elé.

— Azt hiszem, a lord közbe fogja magát vetni,

— jegyezte meg erre Etelka.

— Nem hiszem, — rázta fejét Ödön. — ő lorcL sága szavaiból kivettem, hogy ez az ügy rqár nagyon terhére van. Hallani sem akar már róla.

— Oh, akkor végem van, — kiáltott fel Etelka szomorúan. — Ekkor végkép el leszek hagyatva. Szinte sejtettem, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. Balmora Viktoria még is kivitte, hogy a lord elfordul tőlem, az öreg komornyik meg azon van, hogy az elhidegülést egyre jobban tágítsa. Oh, Ödön, nemsokára itt lesz az idő, talán nagyon is hamar, hogy innét is el kell mennem. És nem tudom hova. Nincs barátom, nincs pártfogóm.

Arcát eltakarva, ismét zokogni kezdett.

Ez több volt, mint amennyit Ödön elviselhetett. Lágy szive megesett rajta s nem volt annyi akaratereje, hogy ellenállhatott volna ennek az érzelemnek, melyet a józan ész világa mellett helytelennek talált.

Megragadta kezét, elhúzta arcáról s igy szólt:

— Nincs egészen elhagyatva, Etelka. Kegyed nagyot vétett ugyan, de látom, hogy bűnét őszintén bánja, ennélfogva nem tehetem, hogy elhagyjam. Én meg védem kegyedet Elemérrel szemben.

— Oh, Ödön! — kiáltott Etelka.

Kicsibe múlt, hogy keblére nem dobta magát, de ezzel még várni kellett.

— Mily jól esnek a szavai, Ödön. Mondhatom hogy a vigasz balzsamát csepegtette fájó szivemre.

Ödön folytatta:

— Nem hiszem, hogy törésre kerüljön a dolog Lord Parleyt nem tartom képesnek arra, hogy kegyedtől megváljon, illetőleg kegyedet kitaszítsa. A: egész nem egyéb kedvetlenségnél, mely néhány naj múlva el fog múlni. Kissé érzékeny, mint a legtöbt angol, de idővel le fog csillapodni, s aztán ismét a régi kerékvágásban fog menni minden, kegyed pedig megmarad állásában.

— Állásomban? — kérdezte Etelka fájdalmasan. — Nincs nekem itt semmiféle állásom. Akartán: a lady utódja lenni, de a lord nem akarta. Most még mindig csak tűrt személy vagyok a háznál. Ez valóban nem méltó hozzám.

— Kedves kisasszony, ezt előbb kellett volna mind meggondolni.

— Ezt az én helyzetemben nem tehetem. Nekem akkor egyáltalán nem lehetett válogatni. Mint menekülő jöttem ide. Tudtam, hogy Londonban rokonunk van. Találomra tehát felkerestem lord Parleyt. Bemutatta mneki magam, ide jöttömnek tulajdonképeni okát azonban elhallgattam. Általában csak viszálvkodást hoztam fel okul amiért hazulról eljöttem s c magához vett. Később mindegyre jobban megkedvelt

— sőt lehet mondani, rokoni jóindulata tüzes szenvedéllyé változott át, — mely azonban most kialvó félben van. Ha a lord leveszi rólam a kezét, akkor pártfogó és barát nélkül állok és nem tudom, hogy m: lesz belőlem. Idegen országban a legnagyobb nyomornak — sőt még ennél is rosszabbnak leszek kitéve — ha ön nem könyörül rajtam.

Lábaihoz dobta magát s könyörögve emelté fel hozzá kezét.

A hatás teljes volt. Ödön le volt győzve. Felemelte őt s keblére ölelte. Etelka engedte.

Egy darabig átölelve tartották egymást, ödör végre kibontakozott s csakhamar el is ment.

Sajátságos gondolatok támadtak benne útközben. Most szinte restelni látszott magában, hogy ilyen gyenge. Másrészt szive ujjongott örömében. Most hát végre Etelka mégis meghajolt előtte s viszonozza szerelmét.

Amiért oly sokáig hasztalan küzdött, amit elérhetetlennek vélt, az most minden várakozása ellenére valósággá lett. A magasan álló gyümölcs egyszerre ölébe hullott.

"" (Folytatjuk)

BUMCHE

NEW YORK Y- A West Side Tennis Club vonakodott felvenni tagjai sorába Dr. Ralph Bunche néger diplomatát és fiát. Bunche nem kiáltott biró után, csak annyit mondott, hegy ez szégyen é.v árt Amerikának a nagyvilágban. Nem is kellett ide biró. A klub elnöke lemondott és az uj vezetőség kijelentette, hogy a klub nyitva áll minden tisztességes ember előtt, fajra, szinren, vallásra tekintet nélkül.

AH HO MULTH

NANAIMO, B. C. Canada — A salish indián törzs Erzsébet angol királynőt látogatása alkalmából az Ah Ho Multh révvel tüntette ki. Ez a név Minden Népek Által Tisztelt Minden Népek Anyját jelenti.

MUELLER

A Strauss admirális kényszerű távozása folytán megüresedett kereskedelmi miniszteri állásba az elnök Frederick H. Mueller grand-rapidsi butorgyárost hivta meg.

MAMIE

Az első amerikai atomhajtásos kereskedelmi hajót Mamie Eisenhower egy pezsgőspalack odavágásával Savannah névre keresztelte.

McKAY

Douglas McKay, Oregon volt kormányzója, volt belügyminiszter, 66 éves korában meghalt.

Melegítő íalpapii

MJCGZKVA — Szovjet vegyészek olyan tapétát készítettek, amely a külsejét tekintve semmiben sem tér el a közönséges tapétától, de azzal a rendkívüli tulajdonsággal rendelkezik, hogy füti a lakást. Az uj tapéta három gumiréte*gből áll, amelyek között különböző műanyagok és elektromos vezetők vannak. Ha az áramot bekapcsolják, a különleges tapéta a szoba hőmérsékletét 40 fokig felmelegiti. A melegítő tapétát a közeljövőben nemcsak lakásokban, hanem gépkocsik belsejében is alkalmazni fogják.

t

HITLER IFJÚSÁG

OOILiUMB'UiS, Ga. — Richard Renka 18 éves fiú beismerte, hogy ő gyújtotta fel a columbusi szépművészeti múzeumot, miáltal >50,000 dollár kárt okozott; továbbbá bevallotta, hogy ő mázolt náci horogkereszteket a múzeum és két zsidó templom falaira.

DUTYIBA!

MOSZKVA — A Pravda közli asszonyok panaszosleveleit férjeik részegsége miatt. Azt követelik az asszonyok, hogy pénteki napokon, amikor a munkabérek kifizetésre kerülnek, azokat ne a férjeknek, hanem a feleségeiknek adják át és a férjeket helyezzék el kórházakban, tartsák őket ott addig, amig kijózanodnak.

NEM JÁTtK

EWCÖHIMA, Japán — Harvo íSzugao 28 éves fiút erős szél a tenger vizébe sodorta, egyideig vergődött a hullámok közt és a parton levő barátja öt erőteljes fiatalembernek felajánlott 5000 yent (>$14), hogy mentsék ki a vízből a fuldoklót. De a fiuk 10,- 000 yent kértek, alkudozni . kezdtek és eközben Hárvo Szugao elmerült a tengerben.

Irta: TÖLCYESY MIHÁLY

SZEMÉLYI HÍREK