A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-17 / 29. szám
8. OLDAL A Jó PÁSZTOR Pünkösd után 9-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 19, fej. 41—47. szakasz Az időben amint közeledett Jézus, látván a várost, megsiratá azt, mondván. Vajha te megismerted volna legalább ezen a te napodon ,amik békességedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve szemeid elől! Mert rád jönnek a napok és körülvesznek ellenségeid sáncokkal, bekerítenek, megszorongatnak téged mindenfelől, és földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerték meg látogatásod idejét. És bemenvén a templomba, elkezdé kiűzni azokat, akik benne adnak és vesznek vala, mondván nekik: írva van, hogy az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek! És tanít vala mindennap a templomban . . . A papi fejedelmek pedig és az írástudók és a nép főemberei igyekvőnek őt elveszíteni; de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép rajta esügg vala, hallgatván őt. SZENTBESZÉD Jeruzsálem nem ismerte meg sem azokat a dolgokat, amik békességre szolgáltak volna, sem látogatásának, megpróbáltatásának idejét sem. Ezért beteljesedett Jeruzsálem fölött, amit az Ur Jézus előre megmondott: “körül vesznek ellenségeid . . . és nem hagynak benned követ kövön.” Mindez valóban megtörtént Krisztus születésétől számítva a 70-ik évben. A rómaiak körülvették Jeruzsálemet, melyet a külső ellenségnél talán még Jézus kiűzi a kufárokat sokkalta jobban sújtott a belső ellenségeskedés, az átkos polgárháború; kiéheztették a várost, végül pedig felgyújtották a lakói; a zsidók közül csak azok menekültek meg, kiknek szerte a világon hirdetniük kellett a hires város pusztulását. Mindezt Jézus előre látta s ezért sirt Jeruzsálem fölött. . . Siratta városát, melyről még csak nem is olyan régen azt mondották neki tanítványai: “Mester, nézd minő szép város és milyen ragyogók a tornyai”, de a város pusztulásánál még jobban siratta lakóinak lelki vakságát, akiket meg akart menteni nem egyszer, de akik a mentő kezet mindig eltaszitották maguktól, amit az Ur keservesen panaszolt fel egy másik alkalommal: “Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat és mindazokat, akik hozzád küldettek: hányszor akartam egybegyüjteni fiaidat, de te nem akartad.” Jézus sirt Jeruzsálem fölött, mert fájlalta szomorú sorsát, mert szerette városát, szerette hazáját, így mutatott nekünk példát az isteni Mester a hazaszeretetre, kötelességünkre nemcsak akkor, amikor a haza táplál bennünket, hanem akkor is, amikor áldozatot vár tőlünk, sőt még akkor is, amikor a haza talán igazságtalan velünk szemben. Hát az Ur Jézussal szemben nem volt igazságtalan a hazája, hát nem a saját nemzete Ítélte Őt kereszthalálra? És mégis, Krisztus nem átkozta meg a hazáját, gyilkosaiért pedig igy imádkozott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Ez az igazi hazaszeretet! Tegyük félre mi is az átkos pártoskodást, tartsunk össze, becsüljük meg egymást, érezzünk együtt a szülőhazával, annak száz bajával. Áldozzunk és imádkozzunk, hogy a Mindenható vonja el szülőhazánktól haragjának mennykövét, ne sújtva tovább, hanem állítsa újra talpra az igazaknak, jóknak igaz örömére. WASHINGTON. — Lengyel tudósok, csakúgy, mint angol, francia és német kutatók rádióaktiv carbont találtak a dohányfüstben. Szakértők szerint ez az a méreg, amely rákot okoz. Aliquippa, Pa.-ban, a Jones & Laughlin Sieel Corp. épszakai munkásai elhagyták az épületet, amidőn a nappali munkások barrikádot emeltek, az üzem elzárására. A munkások nem törődtek David J. McDonald acélunió elnök parancsával, hogy az uj szerződési megállapodások folytatása alatt tartsák üzemben a gyárat. Vissza a keskeny útra! Micsoda éjszaka lehetett az, amelyet egy olaszországi kert rejtek lugasában a kétségbeeséstől szinte eszét vesztve töltött el egy leányanya, keblén csecsemőj ével! Aranybaja napok óta gondozatlan, akárcsak teste is — pedig kilenc év óta szinte egyéb gondja sem volt, mint a testápolás, Marglheritának löszébe jutott, hogy gyermekkorában éppen emiatt a haj miatt mennyi szelid figyelmeztetést halott édesanyjától, midőn újra meg újra a tükör előtt lépte meg, alhol a gyermeklányka saját szépségétől meg ittasulva állt. “Lehetsz még beteg, elcsufulhatsz még fiatalságodban, mi marad akkor? Lelked szépségére ügyelj inkább, kisleányom.” Az anya meghalt, éppen mikor a serdülő leánynak leginkább lett volna reá szüksége. A mostoha pedig szeretetlenül korholta csupán. Amint a hold lassan felkuszott az égre, s az alvó kertben csak a halk madárpityegés hallatszott, sorra rajzottak fel Margherita lelkében az emlékek. Tizenöt éves volt, nagyon is tudatában annak, mennyiben fordulnak meg utána Laviano macskaköves utcácskáin, mikor e’jsziüköitt udvarhölgynek a szomszédos montepulcianoi kastélyba, hogy az élet, a nagy élet hullámai közé vesse magát. Atyja beletörődött, a mostoha pedig úgyis előre megmon-Munkástüntetés Szlovákiában PRÁGA. — A szlovákiai Breznoban összetüzsre került a sor a mahrisch-ostraui szénvidékre való kényszeráthelyezés ellen tüntető szlovák bányászok és a rendőrség, katonaság kirendelt egységei közt. Két bányászt megöltek a rendőrök és a katonák golyói, több súlyosan megsebesült. Hasonló tüntetések zajlottak le Zólyomban, Besztercebányán Privicén és Rajcéban. A hatóságok a tüntetések hatására azonnal beszüntették a bányászok kényszeráthelyezését. EGY POSTÁS HŐSTETTE BUDAPEST. — Ünnepség volt szerdán a Belügyminisztérium Országos Tüzrendészeti Parancsnokságán, Mészáros Mihályt, a 62-es postahivatal kézbesitőjét ünnepelték. Mészáros Mihály április 28-án napi kézbesitőmunkája közben észrevette, hogy a 13- ik kerületi Frangepán utca 40-ik számú ház egyik bezárt lakásából füst szivárog. Nem habozott, feltörte a füsttel teli lakás ajtaját, és megmentette a füst-, illetve tüzhaláltól a helyiségben fuldokló három gyermeket. dotta, mi lesz ebből a ledér, haszontalan leányból. Kilenc év színes és -mégis egyhangú forgataga elevenedett meg most a leányanya előtt: hogyan szerette őt az ifjú várur, mennyi gyönyörű ruhát, ékszert adott neki, hogyan hordozta a tenyerén! Mindent odaadott, csak nevét nem — hiszen nemes -embe-r volt. S ekkor halk sikollyal gondolt arra a rettenetes reggelre: már majd egy hete elment a kedves és kora reggel kutyája vonszolta, szinte hivta őt. Ó, az az oszlani kezdő test az erdő sebtében vájt gödrében, amint a kedvest a rablók hi Helen ében elásták! Hogyan esett össze a gondolatra, mi lett vájjon a leikével! Hogyan tért vissza a kastélyba, hogyan szedte össze ruháit és tért -meg kilenc év múltán az atyai házba! Ma este pedig nem talált fedelet, mely föléje boruljon: atyja Áremelések Lengyelországban A lengyel minisztertanács árszabályozási határozatot hozott. Felemelték, átlagosan 2)6 százalékkal a marhahús árát, 55 százalékkal drágább lett a vasúti közlekedés. A húsárak emelése 440 millió zlotyval terheli meg a fogyasztókat, a vasúti közlekedés drágulása pedig évi ezerötszáz millió zloty több kiadást jelent. Ezzel szemben néhány textiláru, mütalpu cipő és a nylonharisnyák árát körülbelül 10 százalékkal csökkentették. Az Air Force Discoverer IV rakétája biztatóan indult, de nem sikerült holdját az srbitba juttatni. a mostoha kívánságára kiutasitotta őt. — Mamma mia — suttogta kékülő ajakkal —, ha ő élne, nem jártam volna igy. Élete legsúlyosabb -éjszakáját vivta meg. Hiszen megvannak még ékszerei, rossz ruhája kilenc és óta nem is volt és itt van a teste . . . Miért ne élhetné tovább a vidám és könnyű életet? Nem kellett a gonosznak megjelennie, ott volt szivében, emlékeiben kisértett, 24 éves vére -ösztökélte: tovább, a kényelmes -utón. De mintha hangot hallott volna, két halott szavát, holtan megtalált kedvesének szavát és tiz. esztendő óta halott -édesanyjának aggódó hangját: uj életnek kell kezdődnie! Mintha egy rég elporladt -kéz kulcsolta volna össze, mint valamikor -régen, gyermekkorában, a két kezét: Margherita öszszefonta ujjait csecsemőjének testecskéje felett. És imádkozott. S elhatározta, hogy -elmegy Cortonába. Három-négyórás ut, ott nem ismerik, de ő nem titkolja m-ultját. Ismerte ott a kisebb testvérek templomocskáját — eddig csak kívülről —, ott majid meggyógyítják lelkének szörnyű sebeit. Margherita ekkor nem látta még a jövőt, nem ismerte a két özvegyet, aki másnap -majd házába fogadja, ne-m tudta, hogy ugyanakkor leendő lelkivezetőjétől is meg kapja a feloldozást. És nem látta előre azt a huszonhat évet sem, amelyat keméfiy vezeklésben, a szeretetszolgálatban tölt majd el. A lelkében csak annak tudata élt, hogy meredek s keskeny lesz ezentúl az ut, amelyen járnia kell. És a madarak csicseregni kezdtek, a hajnalt köszöntötték. Felkelt a nap és Margherita, a későbbi Co-rtonai Szent Margit elindult Cortona felé. Szabadságot Kelet-Európának Az Amerikai Vöröskereszt, Atlantic City-ben tartott konferenciáján felszólalt Cabot Lodge, az Egyesült Nemzetek delegátusa. Kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a keleteurópai országok visszanyerjék szabadságukat. “Senki ne higyje azt — mondta -Cabot Lodge — hogy az Egyesült Nemzetek elismerik a Szovjetuniónak azt a jogát, hogy a keleteurópai nemzeteket végleg a maga fennhatósága alá helyezze. Az a véleményünk, hogy az egész világ békéje és biztonsága is részben függ attól, hogy megszűnjék az a tarthatatlan helyzet, hogy a Szovjetunió leigázza azokat a népeket, melyek egyszer már ismerték a szabadságot.” Pünkösd után 9-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 14. rész, 59. Az időben kényszerűé Jézus a tanítványokat beszállni a haj ócskába s előre átmenni a tengeren, mig elbocsátá a sereget. S elbocsátván a sereget, felment a hegyre egyedül, hogy imádkozzék . . . Beesteledvén pedig csak teljesen egyedül vala ott. A hajócska pedig a tenger közepén hányaték a haboktól, amennyiben ellenkező szél vala. Az éjszakának negyedik őrváltásakor pedig hozzájuk méné, a tengeren járván. És amint látták őt a tengeren járni, megháborodának, mondván: Ez rém. És a félelem miatt kiáltának. És mindjárt szóla nekik Jézus, mondván: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek. Felelvén pedig Péter, mondá: Uram, ha te vagy, parancsold nekem azt, hogy hozzád menjek a vizen. Ő pedig mondá: Jöjj! ... És kiszálván Péter a hajócskából, a vizen. jár vala, hogy Jézushoz menjen . . . Látván pedig az erős szelet, megijede és midőn merülni kezdett, kiálta: Uram, ments meg engem. És Jézus azonnal kinyújtván a kezét, megfogá őt és mondá neki: Kicsinyhitű. Miért kételkedtél? És midőn bementek a hajócskába, megszűnők a szél . . . Akik pedig a hajócskában valának, éljövének s imádák Őt, mondván. Bizonyára Istennek Fia vagy. És miután átkeltek a tengeren, Genezár földjére jövének. SZENTBESZÉD Amint Krisztus Urunk a pusztában a kenyerek s halak megsokasitásának csodáját véghezvitte, mindjárt kényszerűé a tanítványokat beszállani a hajócskába és előre átmenni a galileai tengeren, más néven a generázeti tavon. És elbocsátván a népet, felméne az Ur a hegyre egyedül imádkozni. Beesteledvén pedig, csak egyedül vala ottan. Mig Jézus a hegyen imádkozott, a hajócska, amelyben a tanítványok voltak, a tenger közepén hányaték a haboktól, mert ellenkező szél vala. Az éjszakának negyedik őrváltásakor pedig a tanítványokhoz ment Jézus, a tengeren járva. S amint látták a tanítványok Jézust a tengeren járni, megháborodának, mondván: Ez rém, azaz kisértet, mivel az ilyen éjjel és a sötétségben szokott járni és az embereket ijesztgeti; de másrészt azért mondották ezt a tanítványok, mivel még nem ismerték azt, hogy Jézus az, aki a tengeren járkál. És a félelem miatt felkiáltának. És mindjárt szóla nekik Jézus, mondván: Bízzatok, hisz én vagyok; a ti tanítótok, kit ismertek ti és akinek jótéteményét és mindenhatóságát általam véghezvitt számos csodában tapasztaltátok, aki nem jöttem megijeszteni titeket, hanem megmenteni a hatalmas szélvésztől és a félelemtől, tehát ne féljetek sem a kisértettől, sem a hullámok haragjától. Ekkor mondá Péter Jézusnak: Uram, ha te vagy a Jézus, tanítónk s Urunk, parancsold nekem, hogy hozzád menjek a vizen. Jézus pedig mondá Péternek: Jöjj. S kiszállván Péter a hajócskából a vizen jár vala, hogy Jézushoz menjen. Péternek a vizen való járkálása vagy úgy történt, hogy Krisztus isteni erejével visszatartotta Pétert, hogy alá nem merüljön, vagy jégkeménnyé változtatta át Péter lábai alatt a vizet, vagy elvette egy kis időre testének súlyát. Az erős szél előidézte Péterben a félelmet, a félelem a kétkedést, a kétkedés a veszedelmet. És midőn merülni kezdett Péter, kiálta, mondván: Uram, ments meg engem. Ezen szavakból kitűnik, hogy Péter nem kételkedett afelől, hogy Krisztus az, aki a galileai tengeren megjelent, máskülömben oly nagy veszedelemben nem őt hívta volna segítségül, hanem az Istent, ki a mennyekben van, amint szokták ezt hajótörést szenvedők tenni, de csak afelett kételkedett Péter, vájjon Krisztus engedte-e meg, hogy a szél ereje fel» korbácsolja a hullámokat, melyek között ő igen könynyen halálát lelhetné. sÉ Jézus azonnal kinyújtotta kezét, megfogá Pétert s mondá neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És midőn bementek Krisztus és Péter, akik a tengeren járkáltak, a haj ócskába, megszünék a szél. A tanítványok, kik a haj ócskában voltak, meghívták Krisztust magukhoz. Jézus elfogadta a meghívást és amint Péterrel együtt belépett hozzájuk, a hajó azonnal a földhöz ért, amelyhez indultak vala, vagyis a galieai tenger közepéről, mely három mérföld távolságra volt a szárazföldtől, egy pillanat alatt Betszaida partján kötöttek ki. Az Ur Jézus, amint tanítványait megmentette és őket egy pillanat alatt a partra juttatta, úgy minket is, akik az élet tengerének hlllámaitól hányatunk, ha Ő benne bízunk és hozzá ragaszkodunk, megment és megsegít, hogy biztosan vitorlázhassunk s az örök üdvösség révpartjára kiköthessünk. LONDON. — Kossuth Lajos egyik londoni lakóházát (39, Chepstow Villas, Kensington) emléktáblával jelölte meg London város tanácsa. Az aktusnál jelen voltak G. F. Cushing és Iványi-Grünwald Béla egyetemi tanárok és Ignotus Pál, a Magyar írók Szövetsége Külföldön elnöke.
