A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-22 / 52. szám
2. OLDAL A .Irt PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI Egy évre ________ Pél évre ________ DIJAK: .„$6.00-$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_____________$6.00 Half Year_____________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. KARÁCSONY AMERIKÁBAN Az amerikai karácsonynak külön története van. Tengerentúlról, sokféle országból órkeztek ide bevándorlók, akik magukkal hozták saját kultúrájukat. Régi amerikai családok még visszaemlékeznek a házilag készített gyermekjátékokra, a sütött-főzött tortákra s tésztákra, a nyugalmas légkörre, a szerény eszközökkel és költségekkel előkészített vendéglátásra. A gyarmati korszakban, a függetlenség kikiáltásáig New Englandban a pilgrimek szigorúan eltiltották a karácsonyi vigalmakat. Angliából vallási üldöztetés elől menekültek el és szigorú önmegtartóztató puritán hitük nem tűrte el az óhazában szokásos mulatozást. Á délebbi gyarmatokba azonban, például a mai New Yorkba is, a hollandi telepesek magukkal hozták a vidám Sinterklaus legendát, amelyet itt Santa Clausnak kereszteltek el, a jókedvű és bőkezű Mikulást, aki a gyermekek facipőit édességekkel és ajándékokkal töltötte meg, amig az igazak álmát aludták; a felnőttek pedig rokonokat és barátokat látogattak, ittak-ettek és mulatoztak, ahogy azt Hollandiában megszokták. New Jerseyben a svédek, Pennsylvaniában a kvékerek, Virginiában az Episcopalian egyházhoz tartozók ünnepeltek a maguk módja szerint. Louisianában a franciák és Floridában az olások és spanyolok tűzijátékokkal világították meg az éjszakát. Virginiában tizenkét napig tartott az ünnep. Szárnyasokat és vadpecsenyét, tortákat napokkal előbb készítettek el a háziasszonyok és jóelőre kiválasztották a legszebb fenyőfákat karácsonyfa céljára. A Szent Estén nagy vacsorával fogadták a ro- komikat barátokat, akik gyakran messze földről érkeztek lóháton, hintón, vagy szánkón. Ahogy a bevándorlók összekeveredtek a régebbi lakókkal, az óvilág karácsonyi szokásai beolvadtak az újvilágéiba. Pennsylvaniában 1741-ben németek és magyarok uj telepet alakítottak, amelyet Bethlehemnek neveztek el Jézus születési helyéről. Felújították itt a képletes jászolt, úgy hogy az az Uj Testamentumban megiratott. Azóta másutt is sok helyen rekonstruálják a Jászolt, a Szent Családdal, pásztorokkal, állatokkal és az ajándékot hozó napkeleti királyok. Csak 1850 körül állították fel az első karácsonyfát Amerikában a németek, de ma már nagyobb városok közterein is díszes karácsonyfák emelik az ünnepi hangulatot. Az írek helyezték el az első mécseseket a fenyőfa ágain, amely szokást Írországból hozták magukkal, ahol fáklyákkal világítottak utat a papnak, aki a Szent Estén imádkozni járt el hívei házaiba. A régi angol szokás: a karácsonyi dalok éneklése Bostonban elevenedett fel e század elején, éppen abban a városban, amelyben 100 évvel azelőtt még minden ünneplés szigorúan tiltva volt. A különböző országokból eredő karácsonyi énekek lassanként Amerikában is meghonosodtak, a német, angol, francia, olasz, spanyol, magyar és százféle másnyelvü dal. Mindenki a saját anyanyelvén szereti elénekelni a Csendes Éjt, ahogy imádkozni is mindenki a saját anyanyelvén szokott. A LEGNAGYOBB POFON Amióta Sztálin elindította h hidegháborút, az Egyesült Nemzetek fórumát a Visinszkik, Malikok, Gromikok úgyszólván kizárólag álnok manőverekre, hazug propagandára, Amerika gyalázására használták ki. Rendületlenül pofoztak bennünket és mi rendületlenül tűrtük a gyalázatot. A magyar szabadságharc után uj fejezet következett: A szovjet szemérmetlenül arculcsapta Amerikával együtt az egész szabad világot, fittyet hányt a világszervezetre, amely a budapesti vérengzést elitélte, az orosz vörös hadsereg kivonulást és szabad választások kiírását követelte. De még ez sem volt elég a gyalázatból. Néhány héttel ezelőtt tanúi voltunk annak a szégyenletes jelenetnek, hogy Budapest véreskezü hóhéra ugyanezen fórum előtt mint a béke fehérgalambos apostola szónokolhatott és előterjeszthetett egy tolvajnyelven megfogalmazott ezeregyéjszaka! mesét általános lefegyverzésről, paradicsomi békéről. Hogy a békeprédikáció még hatásosabb legyen, Kruscsev atombombával hadonászott. Mi magyarok most még egy — nem utolsó — pofont kaptuk az Egyesült Nemzetek házában. A visírtam az örömtől Sírva vigadni: mily megkapó és megrázó magyar specialitás ez! Sirás és nevelés, bánat és öröm: micsoda ellentétek, milyen különböző érzések ezek és mégis csak kell valami közeli kapcsolatnak lenni, mert a lelket felkavaró nagy öröm nevetés helyett gyakran jelentkezik sirás formájában. BÍRÓ LAJOS — Sok évi amerikai tantó" kodás után hazajöttem Magyarországba, Budapestre. Elmentem a régi lakásunkra és valami nagy-nagy melegség fogta el a szivem táját. A régi butorck kedves ismerősekként néztek rám. Kutatni kezdtem a fiókjaimban év egyszerre egy fénykép került a kezembe. Egy mosolygó babaarc, egy drága nevető kis gyermekkori kép. Bizony sirvafakadtam. CSÓK ISTVÁN Párisban voltam, mint fiatal festő. Egy karácsony alkalmával nagy tárSasásággal levonultunk valamelyik hires kávéházba és elkezdtünk kártyázni. Éppen rám került az osztás sora, amidőn a hátam mögött erős csengő hang szólalt meg. — Hát nekem nem ősztől, öcsém? — Hátra néztem és meglepetésemben felkiáltottam. Kiss József kedves jovális arcát láttam magam előtt. Ott állt a nagy költő, a maga tel jes kicsinységében és barátságosam mosolygott rám. Könnyek tódultak a szemeimbe. Bizony ilyen kellemes meglepetésre nem számítottam. Kiss József aztán leült az asztalunkhoz, elnyerte a pénzünket és eltávozott. Utána néztünk, amig apró termete el nem tűnt és nagyon meg voltunk hatva valamennyien. GCMBASZÖGI FRIDA — Volt egy nagy periódus, amikor nem játszottam hoszszu hónapokon keresztül. Nagyon féltem, hogy elveszítem a kapcsolatot a közönséggel. Mikor arra került a sor, hogy újra debütáljak, olyan izgalom vett rajtam erőt, hogy ehhez hasonló lámpalázra egész szinészi pályafutásom alatt nem emlékszem. És sikerült. A közönség kedvesen és ^lelkesen fogadlott. Nem is csodálom, hogy könynyek szöktek a szemembe. HUBAY JENŐ — Sctk szép és felemelő dolog történt velem az életben. Sokat örültem és sokat búsultam. Azt hiszem és ez bizony os elégtételül szolgál nekem, hogy több volt az, öröm, mint a szomorúság. Legszívesebben arra az örömre gondolok vissza, amikor Andor fiam leleplezte a portrét, amit rólam készített. Akkor láttam, hogy a fiam művész. Sírtam az örömtől. MÓRICZ ZSIGMOND — Nem is kell messzire mennem, hogy egy ilyen nagy örömtől beszámoljak. A “Légy jó mindhalálig” című darabomat rendeztem. A sok gyerek élénk lármája felkeltette bennem ifjúságom szunnyadó emlékeit. Itt láttam először, hogy tulajdonképpen miért is, Írtam ezt a regényt és a regényből ezt a darabot. Felelevenedett a múlt és halk zenléje fülembe Urta mindazt a sok csodálatosan szép dolgot, ami elmúlt, hogy ebben a sok, vidám, ártatlan gyerekben újra visszatérjen nekem. RAJNAY GÁBOR- Nagyon hálátlan, szerepet kaptam egy darabban és biztos voltam benne, hogy csúnyán megbukom. A közönség azonban talán érezte, hogy én nem tehetek a dologról és melegen ünnepelt. Ez annyira meghatott, hogy — ami nálam ritkán fordul elő — igazi könnyek jelentek meg a szememben. ZÁDOR ISTVÁN — A szolnoki müvésztelep dédelgetett kedvence volt Pajtás nevű kutyám. Történt, hogy egyszer hajón, utaztam vele. Pajtás jókedvűen ugrált ide-oda, végül egy jó lendülettel keresztülbukfencezett a korláton és beesett a Tiszába. A hajó lapátjai között fuldoklóit Pajtás és azt hittem, hogy nem látom többet. Egy derék hajóslegény azonban utánaugrott és kihúzta. Az a pár könnycsepp, amit ráhullattam, nem vizeisitette be jobban kedves kutyámat, hiszen, úgyis esuremviz volt. ZSOLT NÁNDOR — Angliában éltem, mint kis kezdő zenész. Tanultam és komponáltam. Egy gazdag zenebarát egyszer meglátta a “Waise Caprice” cimü zenedarabomat. Meghallgatta és azonnal elvitte egy hires, kiadóhoz. Ott újra le kellett játszanom. A kiadó azonnal átnyújtott nekem tizenöt fontot és egy hét múlva megjelent kotta-alakban a Waise Caprice. Kérdem tisztelettel azokat, akiknek hosszú várakozás, reménykedések és harcok, ambíciók és keserves küzdelmek után átnyújtják az első tiszteletdijait és kinyomtatják a lcgd'édelgetetteb müvüket, vájjon nem elég ok-e ez arra, hogy az ember örömében sírjon? Londonban egy diáklány a tenyészállat kiállításra ugy vitte bikáját, hogy maga ült a hátára és nyargalt végig a főváros utcáin. A Jó Pásztor Verses Krónikája Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ KARÁCSONY^ FÉNYEK Nem szabad ma lelk’ekTeTíy^'oilani; tündérit és széjjet kell ma csak mondani. Égi mesekönyvét bűvös szent csodáknak, bűvös rejtelmeit a karácsonyfának. Három Királyokat; égi csillag fényét; bűnök megváltását, emberek reményét. Szentlélek csodáját; Szuzanya fogalmát: Jézus igéinek megváltó hatalmát. Égi gyermekimát, lelke sugárzását: ünnepet, amelynek nem találni mását. Csak tündérit, szépet mondjunk e Szent Napon: Haliga, szférák zengnek zsoltárt hallgatagon. Megszületett újra. Hópelyhek csillognak s fényesebb a fényük most a csillagoknak. A szent égi Kisded újra földre szállott, hogy újra megváltsa a borús világot. Megcsufolt bár sokszor pogány földi gazság: Te vagy mindig az Ut, Élet és Igazság! Hiába születtek fekete mágusok; pogány heródesek, pogány Pilátusok. Hiába gázoltak dicsőségbe, vérbe: földarasznyi ütjük Jézus rég kimérte. Megharcolta Jézus sátánnal a harcát s felénk fordította fényes égi arcát. Túl a háborúkon, túl a vérfolyókon, túl a szemforgató hazug pogány szókon, Túl a földre omlott sok embernyi véren, túl a meggyalázott keresztény eszményen, túl sátánerkölcsön, vérfertös sok bűnön, túl földrengéseken, túl pusztító tűzön: nem szállott le Jézus a földre hiába, világit a csillag a nagy éjszakába. Földre szitál Isten megváltó mulasztja, mely a “vörös tengert” szárazra apasztja. Lebegjen hát ünnep az egész világon: eljön egyszer majd az örökös karácsony! lágszervezetben a hidegháborús felek közt békés megegyezés történt arra nézve, hogy a világűrben tartózkodni fognak atombombás, rakétás hadviseléstől. Az ellenőrzést egy vegyes bizottságra bízták és — ebbe a bizottságba a budapesti hóhér követelésére beválasztották az ő budapesti helytartóit, a Kádár János banda delegátusait. Ezzel a — nem utolsó — pofonnal beteljesedett a szovjet győzelme az egész szabad világ felett. Nevetséges és felnőtt emberekhez méltatlan lenne tovább is elítélni a szovjet magyarországi vérengzését egy testületben, amely a hóhér békeprédikációit meghallgatja és a hóhér segédeit megkülönböztető tisztelettel, magas megbízatással traktálja. Aggódva, szégyenkezve kérdezzük: Hol csattan el a legközelebbi — nem utolsó — pofon? A FURULYÁZÓ KIRÁLY TRÉFÁI Nagy Frigyes porosz király magánéletében nagy barátja volt a zenének és a tréfának s az egyetlen dolog, amiben ne mismert tréfát — a zene volt. Az ő zenekarának virtuózai ugyanolyan szigorú fegyelem alatt állottak, akárcsak a katonái. Uralkodása alatt a zenei élet egész Poroszországban igen élénk volt. Sebastian Bach, a nagy zeneszerző mondta egyszer egy franciának Nagy Frigyesről: — Azt hiszi, hogy Nagy Frigyes a zenét szereti? Téved! Ő csak a fuvolát szereti. És ha ön talán azt hinné, hogy Frigyes szereti a fuvolát, akkor megint téved, mert ő csak a saját fuvoláját szereti. Bach igazat is mondott ezzel, mert mikor Frigyes aki 40 esztendőn keresztül naponta négy órát fuvolázott, életének utolsó idejében elvesztette első fogait, nemcsak hogy a fuvolázással hagyott fel, hanem még udvari zenekarát is szélnek eresztette és nem akart többé hallani sem zenéről. Az utolsó sziléziai háború idején egy kis falu parasztházában töltött a király egy éjszakát. Lefekvés előtt a földszinti szoba ablakához ült és fuvolázni kezdett. Észrevette, hogy egy sötét alak lesi őt a falhoz lapulva. Letette a fuvolát és kihajolt. — Mit akarsz?! — rivalt rá a leskedőlőre. A jó ember — a község iskolamestere — halálrarémülten dadogni kezdett: — Felség legalázatosabb szolgája . . . Nem tudtam ellenállni a vágynak ... Én rajongok a muzsikáért. — Ja úgy — mondta megnyugodva a király —, akkor maradhatsz, ahol vagy. Azzal visszaült fuvolájához, játszott még egy darabig s végül be akarta csukni az ablakot. — Csak még egy számot — könyörgött ekkor a magáról megfeledkezett iskolamester. Éjjel egy óra volt, de Frigyes leült fuvolázni. Ugyancsak későn került aznap ágyba, másnap pedig hajnali három órakor felkelve, győzelemre vitte a Lausitz melletti csatát. Elmondhatjuk, hogy ez a csata úgyszólván a király fuvolaszavára vette kezdetét. Táborában ült egyszer Nagy Frigyes és a vezérkar tanácskozásaival nem igen törődve, fuvolázgatott. Tudta mindenki, hogy ilyenkor nem szabad zavarni az “öreg Fricit”, ahogy gránátosai nevezték. Futár jött azonban postával és sürgős hírekkel. A •király kedvetlenül tette le fuvoláját és átnézte a postát. Kiadta rendelkezéseit, aztán újra fuvolázni akart. — Még egy érdekes hir van, — szólt ekkor a futár.— A francia Pilatre de Rosier és Romain szeren/ • tétlenül jártak léggömbjükkel. Nagy szenzáció volt ez akkoriban. Az első repülő emberek a levegőben. Nagy Frigyes mosolygott. — Az angolok meghódították a tengert — mondta elgondolkozva, — mi meghódítottuk a szárazföldet, a franciáknak igazán nem marad más hátra, minthogy a levegőbe emelkedjenek. Azzal újra fuvolája után nyúlt. Hogy milyen művésze volt Nagy Frigyes a fuvolázásnak, arra jellemző a következő történet is. Fiatal korában amszterdami tartózkodása alatt szerette volna megkóstolni Frigyes a hires holland pástétomot. Megbízta hát kísérőjét, Balbi ezredest, hogy a fogadósáénál rendeljen ilyen pástétomot számára. A fogadósné kicsinylően nézett végig az ezredesen. — Pástétomot akar enni? — kérdezte. — Nem hiszem, hogy meg tudja fizetni a 30 forintot, amibe a pástétom kerül. Balbi ezredes tréfásan megnyugtatta a fogadósnét, hogy az ő ura kiváló fuvolaművész és hangversenyt is fog adni, amivel sokat keres majd. — Na, ezt csak akkor hiszem el, ha hallom — felelte a fogadósné és azon nyomban fel is szaladt Frigyeshez. i , j — Uram, — mondta, — hallom, jól tud fuvolázni, ugyan fuvolázzon nekem valamit. Frigyes belement a tréfába, elővette fuvoláját és játszott is rajta. A holland fogadósné szájtátva hallgatta. — Na — mondta végül, — maga tényleg nagyon jól játszik és biztosan sok pénzt keres majd ezzel. Most már meg is csinálom majd magának a pástétomot. Az ilyen dicséret Nagy Frigyesnek úgyszólván nagyobb örömet okozott, mintha valaki hadvezér! tehetségét dicsérte volna meg. Fél Európa rettegett Nagy Frigyes hadvezéri tehetségétől és ez a különös, tréfakedvelő király, aki megváltoztatta Európa térképét, a hadseregekkel való sakkjátékon kívül főszórakozását a fuvolázásban találta. Ilyen furcsaságokat találunk a történelem kulisszái mögött.
