A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-18 / 51. szám

« OTT)ÁT] \ TA PTQ7TOP Advent, negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács 3:1-6 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esz­tendejében, amikor Poncius Pilátus helytartója vala Judeának és Heródes negyedes fejedelme Galileának, Fülöp az ő testvére pedig fejedelme Itureának és Tra­­ehonitis tartománynak s Liziliának, Annás és Kaifás főpapok alatt, lön az Ur igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. És elméne a Jordán egész kör­nyékére, hirdetvén a bünbánat keresztségét a bűnök oocsánatára, mint Írva vagyon Izaiás próféta beszé­deinek könyvében a pusztában kiáltónak szava: Ké­szítsétek az Ur útját, egyenesítsétek az Ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom meg­­alacsonyittatik, és a görbék egyenesekké lesznek, és a göröngyösek sima utakká; és meglátja minden test az Isten üdvösségét. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk előszeretettel vette körül beszé­deinek tárgyait, hasonlatait, példáit az akkori palesz­­dnai életből, hallgatóinak életéből. Azokhoz a me­ző, a szántóföld, a halakban gazdag tó állt a legkö­zelebb, tehát az emberi alakban megjelent isteni böl­csesség ezeket a hallgatóságának ismerős tárgyakat elemezte, magyarázta s ezek alapján igyekezett őket a természetes világból felemelni a természetfeletti életnek színvonalára. Miután pedig bizonyára nem járunk téves utón, ha Krisztus Urunkat követjük, mi is bátran felhasználhatjuk a bennünket körülvevő világ természeti tüneményeit, kézzelfogható tényeit, hogy felül emelkedve ezen a természetes látható vi­lágon, tanulságokat merítsünk lelkünk természetfe­letti élete számára. Az Advent az Ur jövetele előkészítésének ideje. És Advent mai negyedik és utolsó vasárnapa ilykép­­pen az “utolsó simítások” ideje. Mindenféle jövetel­hez pedig ut szükséges, és ezért olyan nagyon találó a mai szent időhöz a mai szent evangélium hasonla­ta az útról. Krisztus Urunk előhírnöke, utjának leg­nagyobb előkészítője, Keresztelő Szent János is jól tudta, hogy hepe-hupás, girbe-görbe utón, hegynek fel, völgynek le haladva igen nehéz, hosszadalmas és bizonytalan dolog a célhoz érni. Ezt tehát Keresztelő Gzent János már 1900 éve éppen olyan jól tudta, mint amint tudja ma minden fuvarozó és minden vasúttár­saság. Ám több tanulságot is menthetünk a mai szent evangéliumból. Valahányszor az evangéliumot olvassuk vagy halljuk, a Szent Lélek segítő kegyelmét kérjük, hogy abból lelkünkre is üdvös tanulságot meríthessünk. És ilyen tanulságot kell merítenünk a mai evangéliumi szakaszból is. Arra kell gondolnunk, hogy végered­ményben az élet minden törvényét a jó Isten alkotta. Az egész mindenség mindenütt hasonló törvények­nek hódol. Amint testünk számára vannak akadá­lyok az előrejutásban, ha utunk folyton hegynek fel, völgynek le megy és egyenetlen, úgy a lelki életben is igen gyatrán vagy sehogysem haladunk előre, ha folyton a kevélységnek, döíyfösségnek hegyeibe aka­dunk : olyan nagyon nehéz, sőt lehetetlen ezeket meg­másznunk. És a tunyaság, restség a legtalálóbban mély völgyhöz, szakadékhoz hasonlítható. Abba is saját súlyánál fogva milyen könnyen lezuhanhat egy szikla vagy az ember maga is. És milyen nehéz aztán. a völgybe szakadt tömböt ismét felvontatni a sima, jó országúira, milyen körülményes, vagy éppen em­berileg lehetetlen a szakadékba esett turistának me­gint felküzdenie magát a biztos ösvényre. A folyton ravaszkodó, köntörfalazó, csalárd ember életútja valóban a tekervényes zeg-zugos ös­vényhez hasonlít. Ha az ember ilyenen halad, önma­ga se tudja: közeledik-e a céljához? Sohase tudja, mivel találkozik öt perc múlva ösvénye egyik kanya­rulatánál. Az Ur közel vagyon, de zeg-zugos, hepe-hu­­pás, hegynek fel, völgynek le haladó uttalan utón sohasem érünk el Hozzá. Ezért feladatunk világos: a kevélységnek, dölyfnek hegyeit át kell vágnunk, a tunyaság völgyeibe sohasem szabad lezuhannunk. Becsületes, állandó szorgalommal fel kell azokat töl­­tenünk, hogy életünk színvonala mindig emberi s istengyermeki méltóságunkhoz illően emelkedett le­gyen. És egyenes legyen abban az értelemben is, hogy nem csavarodik folytonosan jobbra-fcalra a hazudo­­zás, képmutatás tekergő, mindig célttévesztő irányá­ban, azaz inkább iránytalanságában. STOCKHOLM — A rendőrfőnökség épületében tolvaj járt, ellopott egy rádió leadót és vasárnap reg­geltől estig üzeneteket, utasításokat, riadókat kül­dött a rendőrség központjába és a cirkáló rendőr­autókba. Közbe-közbe gorombaságokat is “sugárzott” a rendőrök felé. Keresték-kutatták, nem tudtak a gazfickó nyomára akadni. Hajdani ádventi áhitat Rorate . . . Harmatozzatok egeik onnan fölülről és felle­gek csöpögjék az igazat; nyi­latkozzék meg a föld és te­remje az Üdvözitőt! így zeng az ének az álilvent legfonto­sabb istentiszteletén, a hajna­li, vagy, miként egyes helye­ken mondják: az angyali mi­sén. A régi szokás, amely sze­rint éjféli harangszóval jelez­ték az advent kezdetét, ma már feledésbe merült, áim a hajdani áhitat most is meg tudja ragadni a lelket. A ki­csi falusi ablakokban kora hajnalban kigyullad a fény, a ház idősebbjei az utcára siet­nek. Régen volt olyan hely is, alhol énekkel és csengetyü­­szóval ébresztették fel egy­mást a hi vek. Szent időszak az advent, nemcsak a templomban, de otthon is. Egymást érik a je­les napok, amelyeken áldást esillenek minden korú és ne­mű hivtk önmagukra és sze­retteikre az uj életet dajkáló, a fény születésére készülődő téli homályban. Szent András napján böjt­tel és imádsággal kérnek a dél-alföldi lányok maguknak derék élettársat. Szent Borbálakor törik sok helyen a lányok a cseresznye­­ágat, hogy vizbe téve kizöl­­düljön, miként egykor Szent József vesszeje, és hirdesse ártatlanságukat. Szent Miklós a keresztény ajándékozó kedves napja. Szeplőtelen Fogantatás már a középkorban a “magza­­tos“ asszonyok ünnepe, mikor “bizony töredelmességgel, igaz gyónással, oltárhoz járu­­lással” könyörögtek méhük drága terűiéért. Luca sem csupán a pogány babonák felélesztésének al­kalma. A luca-buza, melyet csirázni tesznek, hogy kará­csonyig kizöldeljen, az élő ke­nyér, a születő Jézus jelképe. Luca nem varázslattal segít, hanem áldást hoz azoknak, akik akár testileg, akár lelki­leg világosság nélkül vannak. Jámbor aszonyok naponta mondják a “Boldogságos Szűz örömeiből font aranykoszo­­rut.” Száz Üdvözlégy hangzik el ilyenkor az imádságban és miniden tiz után egy-egy szép elmélkedés Mári^ nagy ád­venti örömeiről. Szép imádságokra, énekek­re ad alkalmat az ádventi ko­szorú s rajta a gyertyák meg­gyújtása. Krisztust befogadó bethlehemi jászollá avatja a tiszta szobák asztalát és a tisz­ta lelkeket a Szállás-keresés, mely december közepén veszi kezdetét. Az idő már későre jár, A madár is fészkére száll. Csak a Szent Szűz jár hiába, i Bethlehemnek városába. , Legalább ti, jó emberek Fogadjátok a Kisdedet. Házatokra boldogság száll. Ha betér az égi Király. Karácsony böjtjén, ősszü­­leink napján — a kora közép­kortól mindmáig — templo­mokban és otthonokban leját­szódik misztériumok formájá­ban a bűnbe esett Ádám si­ralma és a bűntől megváltó Krisztus születésének törté­nete. Ilyenkor tisztálkodik a gyó­nás szentségében a férfinép. Makulátlanul szeretnének le­térdelni az éjféli misén és haj­nalban a pásztorok miséjén. Nehéz feládlat térdet, fejet hajtani, bünlöket és meakul­­pát mondani. De a szép gyer­mekverssel biztatják magu­kat: Nem sajnálom fáradságom. Csak a Krisztust megláthas­sam. Paradicsom mezejében Arany szőnyeg leteritve. Közepébe arany bölcső, Benne fekszik Jézus Krisztus. Jobb kezében aranyalma. Bal kezében aranyvessző. Megsuhintja ő vesszőjét. Zug az erdő, cseng a mező, S nem láthatnék szebb gyümölcsfát. Mint a Krisztus keresztfáját. Mert az vérrel virágozik, | Szentlélekkel gyümölcsözik. * * KIS HÍREK az óhazából DEBRECEN. — A Hor­tobágyinak uj érdekessége a puszta kellős közepén, a ki­­lenclyuku hid mellett, a Hor­tobágy romantikáját őrző csárda mögötti postahivatal, amelynek már 76 takarékbe­tétes ügyfele van. Több mint százezer forint megtakarított pénzt őriz a kis hivatal. Az ügyfelek a régi Hortobágy csikósainak, gulyásainak utó­dai, akik most állami gazda­ságban dolgoznak. * “Betyárballadák’’ címmel az Európa Könyvkiadó közre­adja a délkelet-európai né­pek betyárköltészetének gyűj­teményét. * SZTÁLIN VÁROS . — Ta­kács Lajos, a totóiroda volt vezetője 1968-ban 32,000 fo­rintot sikkasztott a nyeremé­nyek kifizetésére érkezett összegekből. A hiányt mindig a következő heti pénzből pó­tolta, úgy, hogy egyes nyere­ményeket késedelmesen fize­tett ki. Ugyanekkor Weiser Frigyes, a sztalinvárosi taka­­rékpénztár-fiók volt helyettes vezetője a totószelvények árá­ból 8500 forintot tulajdoní­tott el. Amikor Welser — aki­nek ellenőrzési joga volt a totóiroda felett — megtudta Takács visszaéléseit, összefo­gott vele és azontúl együtte­sen sikkasztottak. 1959 első felében összesen 84 ezer fo­rintot vágtak zsebre. Takács Lajost hatévi börtönre és 87 ezer forint kártérítésre, Wel­ser Frigyest négyévi börtönre és 1í6,600 forint megtérítésé­re kötelezte a bíróság. * KISPEST. — A Népkert­­vendéglőben szórakozott Ko­csis János üvegtechnikus és Gumbinger József. Az italozó társaságnak Kocsis eldicseke­dett, hogy azonnali halált oko­zó méreg van nála. Záróra előtt a két férfi az utolsó po­hár sörbe ciankálit töltött és felhajtották. Aztán haza in­dultak, azonban néhány lépés után mindketten összeestek. Kocsis azonnal meghalt, Gum­­bingert életveszélyes állapot­ban kórházba szállították. Magához térése után elmon­dotta, hogy virtusból ittak mérget. * ÚJPEST. — Az Újpesti Gyapjuszövőgyárban 1952 és a múlt év ősze között a válla­lat dolgozói közül többen bűn­szövetkezeteket létesítettek és az ellenőrzés teljes hiánya kö­vetkeztében végszámra lopták a szöveteket és ládaszámra a fonalat. A több mint negyed­­millió forint értékű árut rész­ben állandóan beszervezett, részben alkalmi orgazdáknak adták el, akik tovább üzérked­tek vele. Végül is leleplezték őket és többhetes tárgyalás után most hozott Ítéletet ügyükben a Fővárosi Biróság. A bandavezérek közül Kó­­czián István 53 éves műveze­tőt 6 évi, Baschánd Lipót 57 éves munkást 5 évi, Markaly Sándor 39 éves sofőrt 3 és fél­évi börtönnel, Hanzel István 40 éves portást és Rosenbaum László 40 éves művezetőt 4-4 évi, Adorján Sándor 46 éves szállitóvállalati alkalmazottat 2 évi, Horváth Balázs 42 éves szabó kisiparost 2 évi börtön­nel sújtotta. Huszonöt vádlot­tat 6-14 havi börtönre, illetve pénzbüntetésre ítéltek, mig öt vádlottat felmentettek. KISKUNFÉLEGYHÁZA.— Kiss János négy saját neve­lésű sertése mellé ugyanennyi sertést vásárolt s azokat le­vágva, részben kolbásznak feldolgozva, részben füstölt szalonnaként és húsként ér­tékesítette. A járásbíróság nyolc hónapi börtönbüntetés­re ítélte. * Munkácsy képet fedeztek fel Bulgáriában, amelyen há­rom leányalak látható. Az egyik pianón játszik, a má­sik kettő figyelmesen hallgat­ja. A festmény 1928-ban Amszterdamból került Bul­gáriába. Előzőleg egy gazdag holland műgyűjtőé volt, aki­nek halála után egy árverésen egy bolgár család vásárolta meg. ❖ Latabár Kálmánt nem en­gedik nagyobb szerepekhez és ezért kénytelen a Kálvária­téri kis varietében játszani. Minden este teltház ünnepli. * Darvas Iván színészt, akit a forradalom alatti magatar­tása miatt nem engednek színpadra, jelenleg az “Április 4” gépgyárban segédmunkás. KRUSGSEV, AZ ÍRÓ MOSZKVA. — Kruscsev könyvet ir kedvenc témájáról: Békés együttélés és versengés a Nyugattal. ACÉL ÉS ÁGYÚ WASHINGTON— A Fehér Ház közgazdasági szakértői úgy vélekednek, hogy ha az acélárak emelkednek, a 41 ezer millió dolláros katonai költségvetés nem lesz elegen­dő, mert minden fegyver ára magasabb lesz., SZABOTÁZS VOLT! BROOKLYN, N. Y. — A Midway repülőgéphordozó ha­dihajón gyújtogatás történt. A lángok már majdnem a lő­szerraktárig hatoltak fel, me­lyet gyorsan vízzel árasztot­tak el, hogy elkerüljék a lő­szereknek és az egész hajónak felrobbanását. A gyújtogató tengerészt letartóztatták, Yo­kosuka japán városban, az amerikai flottabázison levő hadbíróság fog Ítélkezni fe­lette. Azt hiszik, hogy ez a tengerész gyujtogatási mániá­ban szenved. MENEKÜLNEK WASHINGTON — Lengyel és cseh katonai attasék át­­szökése a szabad világba csak kis része a valóságos helyzet­nek. Ebben az évben igen sok magasabb rangú kommunista fordított hátat urainak. Leg­többen nem oroszok, hanem csatlósországok polgárai. Hogy hányán voltak ezek a szökevények, az titok. Legtöb­ben azt mondják, azért hagy­ták el kommunista kormány­zat alatt álló országukat, mert megrémítette őket az 1956 őszén a magyar nemzet ellen elkövetett gazság. Rabszolgák voltak DETROIT. — Mrs. Almeda Hudson, aki rabszolgaságban született Mississippi állam­ban, 107 éves korában meg­halt. 187 egyenes leszárma­zottja maradt. 13 gyermeke közül 8 van életben. A többi­ek: 40 unoka, 84 dédunoka, 35 ükunoka és 20 —1 nevez­hetjük őket akárhogyan. ❖ . LOUISVILLE, Ky. — 112 éves korában meghalt Dán Hughes, aki rabszolgatartó gazdájától, Joe Hughes ezre­destől kapta családi nevét. Dán 15 éves koráig volt rab­szolga. Azóta, csaknem egy évszázadon át, sokszor mon­dogatta, hogy jó dolga volt a gazdájánál, mindig volt elég enni és inni, nyugodt alvás és kevés munka az ültetvényen. Krisztus nemzetiségi táblázata EVANGÉLIUM , Szent Máté 1:1-25 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiá­nak nemzetségéről való könyv. Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákobot; Jákob nemzé Judát és testvéreit. Juda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot. Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt. Sálmon nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Oh ed nemzé Isait. Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől. Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abi­­ját, Abija nemzé Asát. Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást. Uzziás nemzé Joathámot; Joathám nemzé Ák­­házt; Ákház nemzé Ézékiást. Ezékiás nemzé Manassest; Manasses nemzé Á- mont; Ámon nemzé Jósiást. Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babiloni fogságra vitelkor. A babiloni fogságvitel után pedig Jekoniás nem­zé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt. Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliá­­kimot; Eliákim nemzé Azort. Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot. Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matt­­hánt; Matthán nemzé Jákobot. Jákob nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik. Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség és Dávidtól a ibabilúni fogság­­raviteltől Krisztus tizennégy nemzetség. A Jézus Krisztus születése pedig igy vala: Má­ria, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lé­lektől. _____________ József pedig, az ő férje, mivelhoz igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az Urnák angyala álomban megjelenők néki, mond­ván: József Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneitől. Mindez pedig azért lön, hogy beteljesedjék, a­­mit az Ur mondott volt a próféta által, aki igy szól: Imé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenyvén, úgy tón, amint az Ur angyala parancsolta vala néki, és fele­ségét magához vévé. És nem ismerő őt, míg meg nem szülé az ő első­szülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. BIBLIAI KÉPEK

Next

/
Thumbnails
Contents