A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-17 / 29. szám

4. OLDAL A Jó PÁSZTOR GENFI RIPORT Irta: Fábián Ilona Az életmentők megérkeztek Savannah. Ga.-ba, ahova helicopierrel hozták a Meld­­rim. Ga.-i vasúti robbanás egyik áldozatát. A vonat kisiklott egy vasúti hidon és a szerelvény, melynek két kocsija butane gázt szállított, felrobbant. A halottak szá­ma eddig 17, de valószínűleg több is lesz. HU! IMS OLCSÓN KAPHATÓ Pesti riport “Túri vásár sátor nélkül...” ez a régi magyar nóta jut az eszembe, amikor Géniről ma­gáról szeretnék beszámolni. Genf és konferencia: szinte elválaszthatatlan ez a két fo­galom. És valóban, itt állan­dóan ülésezik valamilyen kon­ferencia, melyen rajta csügg a világ szeme, mint amilyen az 1955-ös csúcs, vagy akár : mostani volt. Itt állandóan tanácskoznak kisebb-nagyobb bizottságok, melyek javítani törekszenek a világ során és ahol, mint ahogyan az itteni rossznyelvek mondják, a szó­nok szónokol és a tagok édes álmukat alusszák. Közben pe­dig gyártják a jegyzőkönyvek és emlékiratok tömegeit, me­lyeket ha egymás tetejére raknák, bizonyára felérnének Európa legmagasabb hegyé­nek, a 4810 méteres Mont Blanc csúcsáig. Közben megfeledkezünk ar­ról, hogy Genf nem csupán a konferenciáknak színhelye, de Európának egyik legszebb, legérdekesebb városa. Köves­sük hát a genfiek példáját akik édes-keveset törődnek a konferenciákkal, melyek leg­alább idegenforgalmi szem­pontból hasznosak. Valaha régen mikor azt kérdezték tőlem, milyen he­lyen szeretnék lakni, azt vá­laszoltam, hogy egy hegy te­tején, a viz partján és a vá­ros kellős közepén. Genfben még ezt is lehet. Ha nem is éppen a hegytetőn, de kilá­tással az Alpesek és a Jura hegység csúcsaira. (Egyébb csúcsok jelen pillanatban nem láthatók.) Genfnek van kék tava és két folyója. A szma­­ragdzold, sebesvizü Rhone itt folyik ki a tóból, hogy a város végén elnyelje a sáros, lom­­hafolyásu Arvet s kuriózum­ként mutatják az idegenveze­tők miként tartja meg egye­sülten is jellegét a két folyó, amely békés koexisteneiában folydogál tovább, az egyik piszkosan, a másik tisztán. EGY NAGY KISVÁROS Mint ahogy New Yorkra és Párisra mondani szokás, Genf sem egy város, de sok kis város összetétele. Ahány emberrel beszélek, mindegyik más szemmel látja Genfet. Én is másnak láttam tavaly, mikor csak egy hetet töltöt­tünk itt és szállodában lak­tunk. Valóban sokan azt hi­szik, ha a Cornavin pályaud­vartól, az elegáns Rue du Mont Blancon keresztül lesé­tálnak a tópartig, már min­dent láttak. Hátha még felül­tek a városnéző buszra és megmutatták nekik a Nemze­­, tek Palotáját, a bástyákkal körülvett óvárost a dombte­tőn, a templommal melyben egykor Kálvin János prédikált az egyetemet és a sok árnyas fákkal telt gyönyörű parkot. Kisvárosiasnak tartják. Pe­dig órákat is eltart amig a sok villanynegyedet bejárjuk, melyek virágzó kertjeikkel körülveszik a várost. Egyez­zünk hát meg az általános vé­leményben, mely szerint Genf a világ legnagyobb kisvárosa De aztán ne mondja nekem senki, hogy Genf unalmas vá­ros. Kislánykor ómban, ami­kor mint aféle gyerek, aki nem tudja mihez is fogjon, elkezdtem nyafogni, hogy unatkozom, édesanyám azt szokta mondani: “Intelligens ember nem unatkozik.” Ak­kor ez nekem nagyon impo­nált. Öt éves korban ki nem akar intelligensnek látszani? De Genfben nincs is szükség külön ösebb intelligenciára, hogy ne unatkozzon az ember A kis fehér hajók, melyekkel bejárhatjuk a genfi tavat, még mindig ott kötnek ki a város közepén, néhány lépés­nyire attól a helytől, ahol egykor Erzsébet királyné szi­vébe szúrták a gyilkos tőrt. Néhány lépésnyire vannak a strandok, s ha szabadulni akarunk a nyár melegétől, 7 perc alatt fel visz a kis im­bolygó kötélvasut az 1100 mé­teres Saléve tetejére. Még akkor is, ha volnának ünnepélyek és látványossá­gok, mint amilyen a 450 esz­tendős Kálvin jubileum, ami­kor a reformáció emlékművé­nek szobrait kivilágították és megszólaltatták, vagy az egyetem 400 éves fennállásá­nak ünnepe, amikor a diákok fáklyásmenetben, k o r a b e li ruhákba öltözött tanáraikkal élükön járták be a várost, akkor sem kell itt unatkoz­ni. Genfnek van öt múzeuma, számos könyvtára, nembe­szélve a sok könyvesboltról, amelyektől alig bírok elsza­kadni. Ahányfelé nézünk, más és más látvány tárul sze­münk elé. A vár szűk sikáto­rai beletorkolnak a divatos és forgalmas üzletutcákba és a bankok és hipermodern bér­paloták közül előbukkan egy ódon vártorony, egykori bör­tön, a hős szobrával, kit ott fejeztek le. Szinház, opera­­előadás, szabadtéri és egyéb hangversenyek és három ma gasnivóju napilap elégiti ki Genf kulturszomját, nem szól­va a többi francia és német­nyelvű svájci laptól, sőt ha­bár Genf a Kfjvini puritaniz­mus városának van elkönyvel­­ros, ahol meg van engedve “le strip-tease”, mint idegen­­forgalmi engedmény vagy attrakció. Amúgy gém érnék rá unat­kozni, mert némi háztartási teendők is lefoglalnak. Min­dig az volt az érzésem, hogy egy országot vagy várost csak akkor lehet igazában megismerni ha az embernek háztartása is van. Szerencsés véletlen folytán egy kedves kis lakáshoz jutottunk né­hány lépésnyire a sajtófőha­diszállástól és háziasszo­nyunk, aki csak esténkint jár haza, ránk hagyta csinos vi­lágos konyháját. Bizony .ez már az ötödik ország, ahol háztartást vezetek és heten­­kint kétszer lejárogatok a genfi piacra, amely friss illa­tos és zamatos gyümölcsei­vel, zöldségeivel gyönyörűsé­ge nemcsak az Ínynek, hanem a szemnek is. Nem szabad megfeledkeznünk a színes il­latos" virágokról,, montreuxi hires vad nárcisokról, Fran­ciaországból hozott gyöngy­virágokról -és szegfűről, de ha már illatokról beszélünk ne hagyjuk emlitetlenül Svájc és Franciaország kitűnő sajt­jait, a Gruyéret, a Camem­bert, a Reblochont, és tenger nyi egyébb válfaját, amelyel talán sohasem kerülnek ex­portra. Az egyik bódéban iz­galmas tésztaféléket árul egy olasz, kész raviolit, gnocchit melyet csak ki kell főzni vagy sütőbe tenni, a másik­ban sonkát, kész pástétomot és napon szárított húsokat. Supermarket azért errefelé k dívik és a kirándulók külör örömére fogpaszta szerű tu busókba csomagolják a kon­denzált tejet, a mustárt és a majonézt, sőt a paradicsom­mártást is. A genfi piacnak, amely a budapesti Vérmezőre emlé­keztető nagy térség szélén hú­zódik végig, csak egy hibája van: nehéz megközelíteni Néhány lépésnyire van ugyan tőlünk, de olykor tiz percig is eltart amig keresztüljutok a kétirányból vadul' száguldó autók, de főleg kerékpárok és motorkerékpárok stirü során Ilyenkor New York “traffic light”-jai után fog el a vágy. Valóságos közlekedési múze­umot lehetne az itt látható jármüvekből össze állítani melyek, ha automobilokká változnának át, már csak a háztetőkön jutna számunkra hely. Meglettkoru, termetes hölgyeket látunk merész Ves­­pákon száguldani és a múlt­­korában a sok bicikli közt még egy trailer is parkolt az egyetem előtt. A szűk utcákon kígyózó zöld és piros karcsú villamo­sok, olyanok mellettük, mint régi korabeli illedelmes nők. Nem hasonlítanak Pest sárga villamosaira, ezeken bliccelni nem lehet, s a lépcsőkön sem lógnak fürtökben az utasok mert induláskor a lépcső la­posra csukódik. Itt az is elő­fordul, hogy az utasok átad­ják helyüket és átszállhatunk pirosról zöldre és viszont. A hires francia udvarias­ság, amely Párisban kihaló­­félben van, itt javában virul. A genfi nem kiabál, nem ve­szekszik. Azt mondják, ha itt valaki éjszaka háborítja / csendet, szomszédja, kinek ál­mát megzavarta, se nem or­dít, se nem vágja cipőjét a falhoz, csak egyenesen a rendőrségre telefonál. Talán azért, mert olyan tiszta, csendes és rendes ez a város, mondják ridegnek a genfi polgárt. Pedig sehol se láttam annyi kis virágzó ker­­tecskét a város bérházainak tövében — itt sok helyen nin­csenek udvarok és a házal háta közös árnyékos terekre vagy utcákra néz — ahol te­nyérnyi kis helyen rózsák tö mege virít, kék szarkalábak tornyosulnak, vödrökbe ülte­tett leanderek között. Nagy becsben állnak itt a házi-ál­latok, különösen a kutyák Ezeket felengedik minden Járműre, vendéglőbe és a mi­nap mögöttünk a moziban egy barna uszkár aludta keresz­tül a műsort. A madarakról nem is szólva. Minden abla­kon csipog, csiripel, trillázik hol japán fülemüle, hol kanári Legalább féltucat kanárit számoltam össze a szomszéd utcában. Nem csoda hát hogy amikor Madame Gro­­mijko kedvenc kanárija, me­lyet repülőgépen hoztak utá­na Oroszországból, világgá repült, vagy ahogy itt Írták “a szabadságot választotta” terjedelmes riportok jelentek meg erről a genfi lapokban. Genfben feltűnik a tömén­telen vendéglő, kávéház. Szá­muk, úgy mondják meghalad­ja az ezret. Tekintetbe véve hogy nem csupán a városnak, de az egész genfi kantonnak 170 ezer lakója van, ez egé­szen szép teljesítmény.. A “Geneva Diplomat” cimü an­­golnyelvü lapocska Ínyenc szakértője, áraik szerint a kö­vetkező osztályokba sorolja a genfi vendéglőket: külügy­miniszterek, nagykövetek, ál­landó delegátusok és újság­írók kategóriája, hozzátéve, ha azonban még nem érkezett volna meg a fizetés, még min­dig elmehet a Restaurant (kb. 50 cent) kaphat ebédet Látván, hogy az árakat ille tőleg még az újságírói kate­gória is csak a főszerkesztők­re és star riporterekre vonat­kozik, .vendéglőkutató kör­­utam a Restaurant Rousseau­­ra korlátozódott, ahol néhány lépésnyire Jean-Jaques Rous­seau egykori szülőházától egy ódon ház első emeletén diákmenzákhoz hasonló helyi­ségben, víászkosvászonnal te­rített afeztalnál korpakása levest ebédeltem, valamint burgonyával és spenóttal bő­ségesen kerített nagy adag ízletes sztéket. Általában, kitünően és aránylag olcsón lehet Genf­ben enni. Nekünk is megvan a két kedves szokott helyünk. Az egyik a sebesvizü, zöld Rhone fölé épült teraszával olyan mint egy hajó fedélzete és a tóból frissen fogott hal a különlegessége. A másik a Brasserie Landolt. Sok euró­pai városnak megvan a maga történelmi vagy irodalmi ká­véháza, hogy ne említse! mást, mint a pesti Pilvaxot, vagy a nagyváradi Fekete Sast, ahol Ady Endre irta ver­seit. A Landolt arról hires hogy úgy Leninnek, mint Mussolininek, akik annakide­jén számüzöttként éltek Genf­ben, ez volt a tanyájuk. Lenin és felesége a szomszéd ház­ban laktak, mely ma a Hotel Mirabeau, ahová nem tudom tradicióbóPe avagy véletlenül a magyar kommunista újság­írók szálltak. Emlékét-nem őr­zi tábla, de él itt egy idős orosz, kiábrándult egykori kommunista, '!aki Leninnel sakkozni idejárt. “Mit is várnák ezektől, “morogja”; én már 1909-ben tudtam, hogy ezek kicsodák, hogy egy szavukat sem lehet hinni.” S miközben e sorokat irom látom, hogy ismét csak a kon­ferenciánál lyukadtam ki. Ugylátszik mégsem sikerük politika mentes riportot ír­nom Géniről. Az Atomklisbban Franciaország is telj es jogú tag kíván lenni. De Gaulle ki­jelentette: nem hajlandó to­vább megengedni, hogy Fran­ciaországban olyan atombom­bával felszerelt repülő- és ra­kétatámaszpontok legyenek, melyek fölött az Egyesült Ál­lamok rendelkezik. Amerikai törvény szerint • viszont a NATO-hadsereg atomfegyve­reinek —- háború esetén való — bevetéséről csak Amerika dönthet, Anglia beleegyezé­sével. Most harmadik, teljes­­jogú tagként Franciaország is fel akar lépni, ellenkező esetben, megtagadja, hogy az ilyen repülőflották és rakéta­bázisok továbbra is francia területen maradjanak. Mi­után az amerikai törvényt ne­héz lenne megváltoztatni, Norstad tábornok, a NATO- hadsereg vezetője, az eddig Franciaországba telepi tett nukleáris flottát Angliába helyezte át. TÁRGYALNI AKARNAK PÁRIS — A francia szocia­listák határozatilag mondot­ták ki, hogy tárgyalni akar­nak az algíri szabadságharco­sokkal a béke érdekéiben. De Gaulle elnököt felszólították, hogy kössön békét az arabok­kal. A kis albérleti szobába lel­kendezve rohant be Ádámné: — Feri, hallottam egy címet, ahol olcsó lakáshoz jutunk! Több sem kellett Ádám Fe­rencnek, felkapta kabátját és feleségével együtt rohant r megadott címre, Magyar Jó­­zsefékhez, a Váci ut 45-be. Magyar ék igy tájékoztatták Ádámékat: Mohácsra költöz­nek és a lakást hajlandók két és fél évre bérbe adni potom 15,000 forintért, természete­sen előre és készpénzben fi­zetve. Ádámók a pénzt összeszed­ték, és hamarosan beköltöz­tek Magyarék egy szoba, konyhás lakásába. Aztán az idő múlt, és Ma­gyarék ugyanabban a lakás­ban maradtak. Szó sem volt már Mohácsról, kiköltözésről. A pénzről néha szó esett — veszekedések során —, de Magyarék a pénzt már elköl­tötték ... * Magyar amolyan kis szél­hámos volt csak, legalábbis Bakos Jánoshoz képest. Neki Pesterzsébeten, a Dózsa — Kérem, segítsenek — hangzik a telefonból. — Miben ? — Nem bírom már a sok házimunkát. A feleségem a Filmtechnikai Vállalat szám­viteli osztályán dolgozik. Ok­tóber' óta annyit túlóráznak, hogy rendszeresen csak a ké­sői éjszakai órákban ér haza. Az utóbbi hetekben pedig gyakori, hogy egy-két napig is bentmarad a munkahelyén. A Filmtechnikai Vállalat számviteli osztályán az embe­reket nagy munkában talál­tuk. Egyesek már második napja nem voltak odahaza. Mándoki Józsefné, a számvi­teli osztály vezetője elmond­ta: “Nem lehet őket hazaza­varni.” — Október óta folyik ez í rohammunka. Az emberek már nagyon kimerültek, de látják, hogy sok a tennivaló és nem lehet őket hazazavar­ni. Gyakori a napi 12-14 órás munkaidő, de előfordul az is, hogy 33-34 órát dolgozunk egyfolytában. — Mi az oka a mértéktelen túlóráztatásnak ? Barna Gyula, a vállalat igazgatója arra hivatkozik hogy a Művelődésügyi Minisz­térium nem ellenőrizte idő­ben az uj árak kidolgozását. — Több mint tízezer alkat­rész uj árát kellett kiszámol­nunk — mondotta —, a meg­adott határidőt csakis túl­órákkal tarthattuk be. A lel­tározás ugyancsak sok tulóráJ igényelt. Ezt követte a doku­­mentális vizsgálat és a bank­­revizió. Ennek során egy sor súlyos hiba derült ki, amiért a főkönyvelőt is felelősségre kell vonni. Mire a hibákat megszüntettük, jött a minisz­térium utasitása a negyedévi mérleg elkészítésére, ami mi­att még a mai napig is túl órázni kell. Ehhez természe­tesen mindig megkaptuk a mr nisztérium engedélyét. Fejétől bűzlik a hal A felsorolt tények megfelel­nek a valóságnak — de véle­ményünk szerint mégsem szol­gálhatnak indokként arra, hogy az embereket törvényte­lenül tulóráztassák. Már az is törvénytelen, hogy a minisz­térium illetékes szervei hoz­zájárultak ehhez. Éppen ezért elsősorban a minisztériumot terheli a felelősség. E válla­latnál néhány évvel ezelőtt már milliós károk származtak György -utón volt egy szoba, konyhás lakása. Elhatározta, hogy vidékre költözését némi üzlettel köti egybe. A lakást eladta Burján Ist­­vánnénak 12,000 forintért, 8000-et előlegben felvett. Ezt a lakást aztán pár hónap múl­va eladta Szűcs Józsefnek 8000 forintért. Ennél az üz­letnél több mint 5000 forint előleget vágott zsebre, és az­után a lakást sürgősen eladta Kosa Józsefnek 13,000 forint­ért. A kapott 3000 forint elő­leget azonban visszaadta. Megszólalt lelkiismerete? Nem, mégsem . . . A lakást negyedszer Bakó Ignácnak adta el 6000 forint készpénzért. írást is készített, a pénzösszeget persze köl­csönként tüntette fel. Bakó javára azután lemondott a la­kásról, és azt a tanács ki is utalta a vevőnek. A turpis­ság azonban kiderült, és Ba­kótól — elvették a lakást. * A fővárosi bíróság most Magyart egy évi börtönre. Bakost két év és négyhónapi börtönre ítélte. érdekes riportja a fegyelem lázaságai miatt. Mégsem gondoskodtak arról, hogy alaposabb rendszeresebb ellenőrzéssel megelőzzék a baj t. Finom szakszervezet! A vállalatnál felmerült tör­vénysértésért felelős a szak­­szervezeti bizottság és a Mű­vészeti Dolgozók Szakszerve­zete is. írásban űgyán nem járultak hozzá a mértéktelen túlóráztatáshoz, de tudtak róla és nem tettek ellene sem- 7iit. Pedig a szakszervezet feladata közé tartoEik, hogy a dolgozók érdekeinek, egész­ségének védelmében a legha­tározottabban fellépjen a tör­vényeink megtartásáért. KUTYAHARAPÁST KUTYA SZŐRÉVEL Pelveste brazíliai városban harcot indítottak a nagyvá­rosi zaj ellen. Jelszavuk: Kí­méljük polgártársaink ide­geit, ne lármázzunk. És hogy a kampány kezdetét minden­kivel tudassák, meghuzatták a város összes harangjait, diszlövéseket adtak le és erős hangszórókon ismételten fel­hívták a lakosságot az ak­cióban való részvételre. MEGSZÓLALNAK A NÉMÁK? R. V. Tait angol szájsebész uj készüléket alkotott, amely­nek segítségével állítása sze­rint visszanyerhetik hangju­kat olyan betegek, akik azt gégemütét következtében vesztették el. Az angol fogá­szati szaklapban ismertetett készülék lényege az, hogy egy zsebben hordható telep gomb­nyomásra működni kezd, s a szájba helyezett membrán rezgéseket tesz. A beteg ez­után a szokásos beszédmoz­dulatok segítségével már jól megérthetheti magát. Az or­vos beszámolója szerint csak a “h” és a “g” hang kiejtése jár némi nehézséggel. A NEPTUNIT LEGYŐZI A MARINITOT A drezdai fatechnológiai és rostkutató intézetben nep­­tunit nevű uj éghetetlen épí­tőanyagot dolgoztak ki hajók számára. Ezzel megtörték az angol gyárak monopóliumát, mert a kanadai azbesztrost­ból Angliában készített mari­­nit alulmarad a bazaltrostok­ból és egy szervetlen kötő­anyagból előállított neptunit­­tal szemben. A "Fehér sport" hősei. Balról: Alex Olmedo perui születésű diák, aki a délcalifor­mai egyetemen tanul, a wimbledoni tenniszverseny döntőjében megszerezte a győ­zelmet Rod Laver, ausztráliai játékos ellen (jobbról). ROHAMMUNKA HÉT HÓNAP ÓTA A pesti Népszava Óhazai Híradó

Next

/
Thumbnails
Contents