A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-11 / 50. szám
s. nyűi: Advent harmadik vasárnapjára Szent János I. fej. 19-28. szakasz EVANGÉLIUM Ez János tanúsága, mikor a zsidók papokat ég levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzája, hogy megkérdezzék őt: Ki vagy te? S megvallá és nem tagadá és megvallá, hogy én nem vagyok a Krisztus. És kérdezik őt: Hogy van tehát a dolog? Illés vagy-e te? És mondá: nem vagyok. A próféta vagy-e te? Feleié: Nem. Mondák azért neki: Ki vagy tehát, hogy feleletet vigyünk azoknak, akik minket küldöttek? Mit mondasz magad felől? Mondá: Én vagyok a pusztában kiáltónak szava: Egyenesitsétek az Ur útját, amint Izaiás próféta mondotta. A küldöttek pedig a farizeusok közül valók voltak. És kérdék őt, mondván neki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? Felele nekik János, mondván: Én vízzel keresztelek, de köztetek áll, akit ti nem ismertek ... Ő az, ki utánam jövendő, ki megelőzött engem, kinek nem vagyok méltó sarusziját megoldani. Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztel vala. SZENTBESZÉD Az Adventek, vagyis az urjöveti időnek legszebb feladata az elménknek s a szivünknek Kriszl tus Urunk földi eljövetelére, földi születésére való ráirányítása és az adventi előkészületi időnek legszentebb célja az, hogy magunkat nemcsak külsőleg, hanem főleg belsőleg is méltókká tegyük egyelőre a földi Karácsonyra, azután pedig az örök Karácsonyra. Az ember célja pedig a boldogság. A boldogság azonban nem található fel csak egyedül a jó Istenben, vagyis az embert semmi más nem boldogíthatja, mint egyedül csak az Isten bírása. Minthogy pedig itt e földön Istent a maga valójában nem bírhatjuk, nyilvánvaló, hogy az emberiség boldogságának súlypontja nem erre a földre esik, hanem a túlvilágba! Itt a földön legfeljebb ideig vagy óráig lehetünk boldogok és ugyebár milyen hamar s milyen könyi.iyen is kiszalad kezünkből az a földi boldogság! Ha már az emberek a földi, mulékony boldogságért annyit fáradnak és nélkülöznek, szenvednek, akkor az igazi, az örök boldogságért is fáradnunk, nélkülöznünk és szenvednünk kell. Az ember földi élete voltaképen nem más, mint Idvent, mint előkészület az örök Karácsonyra. Itt a [földön folyvást Adventben, vagyis urjöveti időben járunk . . . Mindenkor kész lehetünk arra, hogy az Ur kopogtat s magához szólít bennünket. Az Ur Jézus világosan megmondotta: “Nem minden, aki mondja nekem: Uram, Uram, megyen be mennyek országába, hanem aki megteszi az Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az megyen be a mennyek országába.” — Amint már a földi életben is az apa akaratának a teljesítése a gyermek boldogsága, úgy a mennyei boldogság is a menynyei Atya, vagyis a jó Isten akaratának teljesítésétől függ. Az Istenhez, vagyis az örök boldogsághoz vezető ut tehát az Isten parancsolatának szigorú megtartása. BIBLIAI JELENETEK. Krisztus gyógyít. Ezekben az adventi evangéliumokban ismét elénk áll Keresztelő Szent János, a sivatagi óriás, akinlek megadatott, hogy Krisztus hírnöke lehessen; a próféták közt a legnagyobb, aki nemcsak megjövendölhette, de önnön szemével is láthatta a Megváltót; az a szent, akit Jézus maga nevezett a férfias erő mintaképének. Krisztus történetében amaz alakok közé tartozik, kiket az evangéliumokon kívüli más történeti források is említenek és megrajzolnak, így a iheródesi házhoz közelálló nagy történetiró, Josephus Flavius is, aki ugyan János halála után néhány évvel született, de gyermekkora óta szakadatlanul hallott róla, majd meglelte és feldolgozta a sivatagi próféta halálának és életénék jelentéseit a királyi család archívumaiban, valószínűleg olyanokkal is beszélt, akik még ismerték és hallották őt, s az, amit róla ir, hatalmas vonásokkal megrajzolt és egészen azonos az evangéliumok életeleven Keresztelő Szent Jánosáról. Még élőbbé, még valóságosabbá teszik azonban ezt a képet a jordánmenti sivatagban alig néhány évvel ezelőtt feltárt leletek. Ugyan nem közvetlenül magáról Jánosról szólanak, de megadják történetének reális hátterét, éles képekkel töltik ki életrajzának eddigi fehér foltjait. Mert kezdettől fogva kérdés volt, hogy ő, akinek szülei már a születéskor korosak voltak s nyilván már gyermekkorában meghaltak mellőle, ugyan milyen sorsra került az ő haláluk után és hogyan válhatott egyrészt a sivatag neveltjévé, másrészt azzá az óriási ismeretü szentirás-tudóssá, aki a beszédeiben felmerülő fogalmak szerint alaposan járatos, az ószövetség minden könyvének minden tekercsében s mélyéig ismeri ennek a maga idejében könyvtárnyi műnek éppen akkoriban legtöbbet emlegetett kérdéseit, alapfogalmait, s a Messiásra vonatkozó jövendölésekhez bámulatos szellemi erővel és fogalmi pontossággal tudja hozzágyeztetni a saját misztikus életében kapott kinyilatkoztatásokat és megvilágításokat. Sivatagi remeteélet, tudományos szinten mozgó tanultság, misztikus élményekben gazdag életszentség s ugyanakkor egy kora és népe valláséleti problémáit ismerő és eligazító hitszónok egyesülnek alakjában, amikor fellép. A szentirási régészet és a történettudomány ugyan eddig is választ tudott adni az ezekkel kapcsolatosan felmerült kérdésekre, leginkább éppen Josephus Flavius alapján, aki oly sokat és világosan ir az ószövetségi életszentség eszményein alapuló s tudós remete-szerzetességet egyformán képviselő esszenusokról. Amit azonban róluk irt, az pontossága és hitelessége mellett is: írott betű volt elsősorban. De a tőle származó képet szinte a legapróbb részletekig élet tölti ma ki. A Chirbet-Qumran melletti leletek és ásatások és a nyomukban megindult kutatómunka folyamatosan tárja fel a Jordánon túli sivatagnak azokat a valóságos kolostorvárosait, amelyekben megszakítás nélkül élt tovább nemzedékről nemzedékre a nagy próféták iskoláinak, misztikái életszentségének legbensőbb hagyománya. Még az előtt is, aki nem járt ott, müvek sorában s fényképek százaiból tárul fel az oroszlánsárga sivatagi táj, ahonnét nyugat felé a Holttenger ólomszinü tükrére lehet látni s a judai hegység vörhenyes sziklafalai felé. Az ásatások feltárták ezeknek a kolostorvárosoknak lakóhelyiségeit, oktató- és irótermeit, víztároló- és fürdőmedencéit, közös étkezőszebáit, az idefogadott gyermekeknek, mintegy akkori ncviciusoknak nevelésére és oktatására szánt cellasorokat, megtalálták még a könyvtári és irószobák íróasztalainak maradványait és fém- és égetett cserép tintatartóit is. Hát ezeknek a helyeknek valamelyikén, nem lehetetlen, hogy egyideig talán Chirbet-Qumrániban is növekedett és tanult a gyermek János; valószínűleg még Zakariás gondoskodott arról, hogy elholta után ide, itt élő barátainak oltalmába és nevelése alá kerüljön: a fia. Megtalálták azokat a tekercseket, amelyekre a szentirást írták le és kommentálták, megtalálták és szakadatlanul tárják fel további tudományos és hitéleti irodalmukat, s megtalálták életszabályaikat, amelyeknek megtartásában az Előfutár felnövekedett. De — s éppen itt van a fordulópont — éppen ezek a meglelt és szemmel látható részletek mutatják Zakariás és Erzsébet fiának az ő közösségüktől és életüktől különváló személyiségét s rendkívüli küldetését. Őket talán csak Keresztelő Szent János sivatagi életszentségre való nevelésére és szentirási tudással való kiképzésére küldte a történelem; arra, hogy fenntartsák a próféták hagyományát a próféták leendő Legnagyobbja számára. Súlyos hiba volna azonban annak életét és szerepét az övékből magyarázni s a Keresztelőt art esszénus-élet, mozgalom és bqgy úgy mondjuk, szerzetesség egyik — akármennyire is nagy _ alakjának tekintenünk! Mert János igazi egyénisége, igazi szerepe és igazi nagysága éppen abban van, amivel ő maga, személyesen, eltér a sivatagi kolostorvárosok életétől és hagyományától. Eltér azzal, hogy egy idő múlva különválik tőlük és a személyes magányba vonul. Majd eltér azzal, hogy kilép ebből a magányból, a Jordán egyik gázlójához vonul és abban az évben, amit oly pontosan határoz meg az eseményeknek, sőt időpontoknak oly szorgosan s gondosan utánajáró Lukács evangélista — “Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Pontius Pilátus volt Judea helytartója, H erodes pedig negyedes fejedelme Galileának, s Fülöp az ő testvére negyedes fejedelme Itureának és Trachonitis tartománynak . . . Annás és Kaifás főfapok alatt” — nos, ebben az időtanilag oly szabatosan megjelölt évben fellép és az arab sivatagból a tengerpartig megrázza a világot a Messiás eljövetelének hírével. Vállalt egy küldetést, amit a lelkének legmélyén érzett misztikus híradásból tudott meg attól a Szentiélektől, akinek illetésére “repesni kezdett” még mint magzat anyjának szive alatt. Most mint felnőtt férfi, megedzve a tanulástól és tudástól, a kisértések elhárításától és a böjtöktől, dereka körül teveszőr ágyékkötővel: tudja azt is, hogy ennek a küldetésnek nem tehet eleget egymaga. Felnőtt tanítványokat gyűjt maga köré — s ebben is eltér azoktól a sivatagi településektől, melyekben felnőtt és amelyek gyermek-növendékektől kapták uj és uj nemzedéküket. Az ő taniványaiból alakult ki az őt felkeresendő názáreti unokatestvére számára a tanítvány öle első csoportja. S ami ezzel legalábbis egyenlő ranguan fontos, a palesztinai vallási élet összképébe ő vetette bele a már nemcsak eljövendő, hanem valóban el is jött, már meg is testesült Megváltó pontos fogalmát: “íme, az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit!” Azt a képet, amely nem az egész világot maga alá igázó hadvezéré; nem egy földi birodalom uralkodójáé, hanem az ártatlan Isteni Áldozaté, akinek eljövetele kedvéért az embereknek meg kell térniük. “Metanoeite!” — hirdetik görög szóval az evangéliumok a szentjánosi prédikáció lényegét, amit ezzel a szóval fordítunk: “Térjetek meg!” De ami szószerinti pontossággal annyit jelent: “Forduljatok meg! Fordítsatok hátat eddigi életeteknek! Fordítsatok hátat bűneiteknek!” Ennek hirdetése a Sivatagi Próféta legvégső titka. Ez az a titok, amit nem magyaráznak meg a sivatagi kutatások még oly lenyűgöző érdekességü leletei sem. Egyedül az a történeti Krisztus magyarázza meg, aki felé az ő élete, szerepe irányul s akinek történetiségét éppen Előfutára alakjának történetisége és szerepe állítja még élesebb fénybe. Keresztelő János titkát az az egyház magyarázza meg, amely a szentjei közé vette fel őt és beleállitja az idők végéig tartó saját földi küldetésébe, évről évre hirdetvén általa az adventi megtérés, Krisztus felé való fordulás gondolatát és akaratát. S ez a legnagyobb eredménye a Sivatagi Próféta életének: az egyház mindnyájunk életébe állította őit, felemelte alakját a Jordán-mente látóhatárától és kiemelte az idő léptékeiből. S az a titok, ami ebből következik, a saját lelkünk Istennel való érintkezésének titkai közé tartozik . . . A polio üqy vádlottjait felmentették Jelentettük két hónappal ezelőtt, hogy az igazságügyminisztérium mint az ország fő vádhatósága vádat emelt öt nagy gyógyszertgyártó vállalat ellen azon a címen, hogy egymással összebeszélve (a törvény kifejezése szerint: összeesküdve) indokolatlanul magas árakat számítottak állami intézményeknek Dr. Salk-féle polio elleni szérumért. A monopóliumokat tiltó törvény alapján megindított per Trenton, N. J.-ben Phillip Forman szövetségi biró előtt hét héten át folyt, A vállalatok 19 védőt sorakoztattak fel, akik azt bizonyították, hogy egyik vállalat a másikat nyomon követte jáajánlataival azért, mert éles verseny volt, nem pedig árdrágitási célzattal. Ez a védekezés igy, pár szóval elmondva, nagyon egyszerűnek tetszik. De a bizonyítási eljárás eredményei nem voltak ilyen egyszerűek és Forman biró két és háromnegyed óra hosszat tartó előadásban indokolta meg az Ítéletet, amellyel a vád alól felmentette a vállalatokat és azok felelős vezetőit. A hamis prófétákról. EVANGÉLIUM Szent Máté 7. fej., 16—21-Az időben mondá Jézus: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, kik juhok ruházatában jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok; gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vájjon szednek-e a tövisbokorról szöllőt, vagy a bojtorjánról fügét? így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt nem teremhet. Mnden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak és tűzre vetnek. Azért tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. — Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram, Uram, megyen be mennyek országába, hane maki Atyám akaratát cselekszi, ki menynyekben vagyon, az megyen be a mennyek országába. SZENTBESZÉD Sok prófétáról tesz említést az ószövetségi könyvek gyűjteménye. Vannak kis és nagy próféták, akiknek tiszteletreméltó jövendöléseit olvasatjuk a Szentirásban. Az Úristen őket bízta meg, hogy közöljék az embereknek az ő szent akaratát. Azt hinné az ember, hogy a tizenkét kis prófétával azután végleg le is zárult a próféták serege; ugyanis az Újszövetségben mindenről tudomást szerezhettünk, amire csak szükségünk volt az Istennel való kapcsolatunk kiépítésére. Sem több, sem kevesebb nem lehet, sem hozzáadni nem lehet semmit ahhoz, amit az Ur Jézustól, kaptunk, mert mindent átadott nekünk, amit csak az Atyától kapott. Mégis úgy látszik, vannak még uj próféták is- Krisztus a mai szent evangéliumban említést tesz róluk: óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárány öltözetében jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok . . . Ezek is próféták, de hamis próféták, akiktől őrizkednünk kell! Bizonyos, hogy az Ur figyelmeztetése nem volt hiába való, mert uton-utfélen találkozunk ilyenekkel. A számuk valóságos légió. Céljuk az, hogy a sátán szerepét átvéve, hamis jelszavaikkal eltántorítsák a jóakaratu embereket az igazságtól. Mézesmázos hizelkedéseikkel igen sok esetben eredményes s a munkájuk. Aratnak a gyöngébb lelküek köréjen. Könnyen elérhetik céljukat, hisz kedveznek az ;mberi gyarlóságnak és — sajnos — igen kevés tisz,alátásu ember van, aki észreveszi rajtuk a bárányi gyapjusima ruházat alatt a ragadozó farkast. Mi a kötelességünk az ilyen álprófétákkal szemjen? Kerülnünk kell őket s minden erőnkkel meg kell akadályozni rombolásukat. Nem is olyan nehéz megismerni őket, mert bár a nyáj közé tartozóknak nirdetik önmagukat, de szavuk és viselkedésük elárulja, hogy a lázitásaikban nem a jóakarat az iránymutatójuk. Megvetőleg beszélnek a hit egyes igazságairól, vagy legalább is tréfálkoznak azok felett, hogy meggyöngitsék a tiszteletet, mely minden hivő lelkében él szent hitünk örökszép igazságai iránt. Gúnyt űznek szent dolgokkal, nevetségesnek tüntetik fel az Egyház kétezer esztendős, lelkeket nevelő szertartásait. Véleményt nyilvánítanak az isteni parancsolatokról, készek kijelenteni azt is, hogy azok nem mindenben kötelezők, különösen napjainkban már divatjamúlt ósdiság ragaszkodni azokhoz. Bebeszélik önmaguknak s másoknak, hogy az Isten sem kívánja tőlük azoknak betartását, mint ha az Isten a parancsolatokkal lehetetlenre kényszerítené az embert és nem az emberi boldogulás örök feltételeként rendelte volna azokat. Különösen gyászos és ördögi a szerepük a gyűlölet hamis prófétáinak, akik az ő egyéni sértődöttségüknek és sértett hiúságuknak úgy akarnak elégtételt keresni, hogy egyetlenkedést és széthúzást idéznek elő a hitköségben- A papnak feltétlenül az igazság mellé kell állnia. Ne menjenek templomba, ne fizessetek semmit, - ilyenfajta jelszavakkal sugdosódnak körülkörül 3 az anyagias kevéshitü ember bedől nekik, hiszen jobban esik a fülüknek azt hallani, hogy ne fizessenek. Szívesebben elköltik ők a pénzüket italra, mint a templomra. így szórják az ő hamistanuságuknak mérgét a vigyázatlan lelkek között. De majd jön hamarosan a leszámolás órája s a farizeusi lelkekre fenyegető jajt kiáltó Mester szava dörgedelmes Ítéletet fog mondani felettük és követőik felett. Testvérek, vigyázzunk! Hitünk hűséges betartása kötelességünk, még ha életünkbe is kerül. Hogy tántoríthat el tehát minket egy gvülölködő kígyói csábitó Tőle? A sivatagi próféta titka ______A JA PÁSZTOR_________ Irta: IJJAS ANTAL
