A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-11 / 50. szám
2. OLDAL (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 "3 ELŐFIZETÉSI Egy évre __________ fél évre --------------DIJAK: .„$6.00-$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year--------------------------$6.00 Half Year............. -$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. TÉVEDNI EMBERI DOLOG Miss Hellivell 22 éves pénztárosnő öt éven át hűséggel és becsülettel szolgálta munkaadóját, a Hadley Falls- Trust Companyt. Egy napon azonban hibát követett el. Fürge ujjai elsiklottak a gépen és egy csekket, amelynek $22.75-ről kellett volna szólnia, tévedésből 4,000,022.75-ről állított ki. A gépben nyilván bennmaradt egy tétel amelyet elfelejtett törölni, vagy a gyors munka következtében benyomta á négyes számot s amikor a csekket kiadta, nem nézte meg, milyen összeget képvisel ez a pénzthelyettesitő értékpapír. A hiba miatt a pénztárosnőt állásából elbocsájtották. A bankot kár nem érte, mert a csekk tulajdonosa, Mrs. James Kalsh azt nem váltotta be. Viszont amikor megtudta, hogy bejelentése nyomán a tisztviselőnőt a vállalat elbocsájtotta, kijelentette, hogy a csekket addig nem adja vissza, amig az igazságtalanul állásvesztésre Ítélt pénztárosnőt nem rehabilitálják. A magunk részéről szivvel-lélekkel az ügyfél helyes és emberi álláspontját képviseljük. És Mrs. Walshnak még egy tanácsot is adunk: kérdezze meg az elbocsájtást elrendelő vezetőállásu férfiútól, vájjon ő nem követett-e el munkája közben hibát? Sohasem fordult elő, hogy valamit melléfogott, hogy tévedésből, vagy szórakozottságból rosszul oldott njeg egy feladatot? Bármilyen csodálatos lángész is az illető, bizonyára nem mer megkockáztatni egy olyan ki-, jelentést, mely szerint. “Ő még sohasem tévedett.” Nyilván azt mondaná, hogy: “tévedni ember dolog.” Csakhogy másképen fest az a tévedés, amelyet más követ el, s megint más színe és akusztikája van annak a hibának, amelyben mi magunk vagyunk ludasok. Márpedig az, aki maga is gyarló ember, nem Ítélhet el másokat hasonló hibáért, különösen akkor nem, ha abból senkinek semmiféle kára néni származott. Ám tegyük fel, hogy az illető energikus ur egyike ama nem létező lángelméknek, akik addig szeplőtlenül és makulátlanul végezték munkájukat. Ez esetben most követett el hibát, mégpedig igen durva hibát. És ezt azzal követte el, hogy elbocsátott egy becsületes jó munkát végző pénztárosnőt. És ez súlyosabb tévedés, mint az, amelyért Miss Hellivellt munkájától fosztotta meg. HIBA TÖRTÉNT PANAMÁBAN A panamai Amerika-ellenes tünttések kétségtelenül kommunista, főleg Castro-féle elemek izgatására vezethetők vissza. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy most nacionalista láz van az egész világon és, miután Nasser egyiptomi diktátor büntetlenül kisajátíthatta a Szuez csatornát, szinte logikusan következtek erre a panamai események. Most a A panamai Amerika-ellenes tüntetések kétségtetóságaitól, hogy engedjék meg a Zóna területén az amerikai zászló mellett a panamai zászló kitűzését is. Ezt a követelést nyugodtan lehetne jogfeladás nélkül teljesíteni, merthiszen Amerika Zóna területét bérli Panama köztársaságtól és elismeri, hogy az a terület panamai terület. Joggal mondják tehát egyesek Washingtonban, hogy hiba történt: a függetlenségükre büszke és hiú panamaiaknak ezt az engedményt már régen meg kellett volna adni; jobb lett volna megadni önszántunkból korábban, mint most a tüntetések és zavargások nyomása alatt. “Kormányozni annyi, mint előrelátni”, — mondta egy francia államférfi. KOCÁ VADÁSZOK Alig vette kezdetét a vadász idény, az erdőket ellepték a kocavadászok, akik izgalmukban rendszerint előbb lőnek, aztán nézik meg, hogy mi is mozog a bokorban. A “véletlen” gyilkosságok tömege meghökkentette a hatóságokat Michigan, Massachussetts államokban, olyannyira, hogy azt követelik, a jövőben vizsgáztassák le a vadászokat. Tudni akarják, fegyvert adhatnak-e a kezükbe. A legtöbb államban semmiféle korlátozás nincs. Aki vadászati engedélyt kér, minden akadály nélkül megkapja. Csak a fiatalkorúakat “leckéztetik”. Ami rosszabb, visszaeső kocavadászok évről-évre újra mehetnek töltött puskával kalandozni, amig egyszer aztán ők kerülnek sorra. Massachussetts államban három hét alatt 44 va\ JA PÍS7TOT? Nashville, Tenn.-ben a tűzoltóság 1930-as kocsija "bedöglött" a fagypont alatti hí degben, de szerencsére csak gyakorlatra mentek. I: ICSI JÓSKA MÓRA FERENC MESÉJE Folyón innen, patakon túl, túl, a nagy erdő közepében volt a csodaforrás. Azért csodaforrás, mert aki belőle csak egy cseppet, is ivott, azzá változott, amivé akart. Ha madárka akart lenni, hát madárka lett; ha nyulacska akart lenni, hát nyulacska lett. Sőt, egyszer egy szegény parasztim ivott a csodafcrráisból s király akart lenni, hát király lett. Hiszitek, nem hiszitek, de ez igaz mese, mert éppen igy mondotta el Sári néni egy téli estén, mikor a kemence körül ültünk. Sári néni pedig már nagyon, de nagyon öreg, ő már sokat látott, hallott az életben. Lám, a kicsi Jósika első hallásra hitté, s bofzas fejecskéjét édesanyja ölébe hajtva, gondolta magában, hogy ő is szeratpe inni abból a csodaforrásból. Mi minden lenne! Lenne kis madárka, nyulacska, erdei virág . . . hogy lássa, hogyan élnek az állatok, virágok. Szép is lehelt ez,, mindig kinn lenni a szabadban, erdőben, mezőben. AiMig-addig gondolkozott, míg egyszer csak elindult kicsi Jóska a nagy errdőbe, a csodaforrás felé. Senki sem vette észre, mikor kora reggel óvatosan kiment a szobából, sem azt nem hallották, mikor az utcaajtó, becsapódott, pedig az mindig nagy zajt csinál. A házak, a fák olyan különösek, de ő nem félt, mert kezében tartotta felhúzva, nyilpuskáját, s bizonyára ettől tartott a jegyzőék kutyája, hogy még az sem ugatta meg, pedig az a leggoncszabb kutya. Ment, mendegélt kicsi Jóska a csodaforrás felé. Sietve sietett túl a patalkon, a nagy erdő közepébe. Hát egyszer csak megérkezett a csodaforráshoz. Megállóit, s gyönyörködött a gyöngyöző csodaforrás friss vizében, de most egy kicsit elkezdett félni. Nem csoda, hiszen egyedül volt a nagy erdő közepében, ahol a medvék és farkasok laknak. Bár nem mondta, hogy fél, azért mégis remegve vett a forrásból néhány csepp vizet, s amikor itta, ezt gondolta magában: Édes csodaforrás gyöngyöző friss vize, Engemet bátorrá változtass izibe, Bátorrá változtass izibe, izibe. S hiszitek, nem hiszitek, legott azzá változott, ami a legbátrabb a világon: gyönyörű oroszlán lett belőle. Olyan szép, nagy sörényű oroszlán, mint amilyen a képeskönyvekben van lerajzolva. Kicsi Jóska most már igazán nem félt semmitől. Mint hős oroszlán jártjkelt a rengetegben. Amerre ment, futottak bezzeg a vadállatok, mert ő volt a legbátrabb . . . De meghallották a vadászok, hogy ritka szép oroszlán van az erdőben, elmentek nagy golyós puskákkal, kutyákkal, űzőbe vették, itt is, ott is elállták az utat, s ő így sóhajtott: j , Édes csodaforrás gyöngyöző friss vize. Engem kis virággá változtass izibe. Virággá változtass, izibe. S hiszitek, nem hiszitek, legott azzá változott. Gyönyörű szép, illatos kis virág lett belőle. Ott ült. a patak partján, méhek döngicséltek, tarka lepkék játszadoztak körülötte, s olyan vig volt a kis virág .. . De hirtelen beborult az ég, hullott a zápor, s megnőtt az áradat, mely zúgva rohant alá a kis patak vödrében, eltiporva, elmosva mindent, ami útjában állt. A szegény kis virág félelemmel eltelve látta a felé rohanó árt, mely halála lesz neki, s ijedtében igy sóhajtott: Édes csodaforrás gyönyörű friss vize, Engemet nagy fává változtass izibe. Nagy fává változtass, izibe. S hiszitek, nem hiszitek legott azzá változott. Nagy, hatalmas karonáju fa lett belőle. Ott fenn állt a hegytetőn, s büszkén teikintgetett, mert ő volt a legszebb, a legnagyobb fa az egész erdőben. Úgy örült annak, hogy ő most a fák királya, de midőn javában örvendezett, jöttek a favágók. S már felemelték nagy fejszéiket, hogy levágják, feldarabolják, midőn ijedtében igy sóhajtott: Édes csodaforrás gyönyörű friss vize. Engem kis madárrá változtass izibe, Madárrá változtass, izibe. S hiszitek, nem hiszitek legott azzá változott. Szép kis aranytollu, ezüst hangú madár lett belőle. Sűrű bokrok országában szálldogált ágról agra, s olyan szépen dalolgato’tt, hogy mindenki gyönyörködve. hallgatta . De egyszer csak hirtelen le csapott a héja s üldözőbe vette, hegy zsákmányul ejtse Repült, repült olyan gyorsan amint csak tudott, de üldözője mindig nyomában volt, s egyre közeledett feléje. Mit tegyen most, mi legyen már? Sirt az üldözött kicsi madár, Jóska. Hiszen akármi lett, mindenütt csak szenvednie kellett. Minden állat fa és virág többet szenved mint az ember. O, ha még egyszei: ember tudna lepni! , ... S az a gonosz ragadozó madár utolérte,, már. tátq-gafta száját, midőn ijedtében így sóhajtott: .,, Édes csodái Orr ás. gyönyör v friss vize. Engem kis Jóskává változtass izibe, Jóskává változtass, izibe. S hiszitek, nem hiszitek legott azzá változott: OS van ügyes kis Jóska lett belőle, éppen mint azelőtt. Ott feküdt kis fehér ágyában, a puska is ott volt mellette, s mindketten jóizüen aludtak. Mikor reggel felébredt, aat mondta kicsi Jósika az édesanyjának: — Mégiscsak legjobb kicsi Jósikának lenni! Se csásiár, se király Richard Wagner már kisgyermekkorában rajongott a zenéért. Különösen tetszett neki Weber “Bűnös vadász” című operájának nyitánya. Szülei egyszer elvitték a színházba, amikor éppen Weber, a nagy zeneszerző maga idlirigálta a zenekart. A kis Wagner elragadtatva hallgatta a gyönyörű zenét és bámulta Web ért, a nagy karmestert. Le nem vette róla a szemét egész este. Egyszer séta közben találkoztak Weberrel, aki ismerte a gyermek szüleit. Tréfásan megkérdezte a kisfiút: — Mi szeretnél lenni, ha megnősz? Ugye császár vagy király? — Sem császár, sem király nem szeretnék lenni, hanem olyan hires zeneszerző, mint maga, — felelte a kis Wagner. Ez az óhajtása a legnagyobb mértékben teljesült. 1 HÁROM GÉNIUSZ A 16. század elején három csodálatos géniusz élt egyidejűleg és mindhárom a képzőművészet dicsőségét szolgálta. Lionardo da Vinci, Michelangelo és Rafael. Az egyik az elmélyült szépség, a másik az erőteljes szépség, a harmadik a derűs szépség alkotóművésze volt Köztudomású, .hogy Lionardo és Michelangelo nem szerették egymást. Amikor egyszer Rafael előtt sajnálkozva emlegették: milyen sajnálatos, hogy ez a két lángelme gyűlöli egymást és Ä CÁRNŐ 13 SZERELME Egy német kisváros szegény hercegkisasszonya.; Tizennégy éves korában Erzsébet cárné meghívta az orosz udvarhoz, ahová féltucat harisnyával s ugyanannyi fehérneművel felszerelten be is vonult. Még csak szép sem volt. Kellemes jelenség, mint a legtöbb fiatal leány, csak józanabb, eszesebb, nagyravágyóba amit szűkös gyermekkora, serdülő lelkének elnyomót tálmai magyaráznak és mentenek. Házassága Péter cár oldalán rosszul ütött ki: boldogtalan volt és szomorú. Házassága első éveit negértetlenül, kielégítetlenül élte, testileg és lelkileg tökéletlen, korlátolt férje oldalán. De mert fiatal /olt, elég erőt érzett magában a küzdelemre, s az erkölcsileg mélyen sülyedt orosz udvari életben keresett feledtető vigasztalást. A délceg Sergius Soltikov bőségesen kárpótolta üt csalódásáért, elárasztotta mindazzal a gyöngédséggel, figyelemmel, amit annyira szomjazott Katalin. Boldogságát csak az zavarta, hogy a nép trónörökösért imádkozott. Végre megjött az is. Az ünnepségek /égtelenbe nyúltak: az öröm szentesítette a bűnös /iszonyt, melyet ez a kor nem minősített se bűnösnek, sem erkölcstelennek. Soltikov után Poniatovsky következett, majd Trego iy Orlov, később Potemkin. Az élelmes német íölgynek megvolt a tehetsége, hogy idejekorán tulidjon kedvesein, mielőtt idilljei drámai befejezést iyertek volna. Bőségesen megajándékozta lovagjait, ikikkél igazán gavallérosan bánt el, pénzt, birtokodat adományozva nekik. Összesen tizenhárom szerelme volt Katalin cárnőnek, de alapjában mindig megmaradt tipikus német polgárnőnek, jó gazdasszonynak, aki sohasem bért el szokott napirendjétől, s nem hanyagolta el tennivalóit. Korán kelt, s hogy cselédségét ne zavarja, szobáját maga fütötte be. A nap folyamán jutott ideie, munkán kivíil, a vallás gyakorlására, lelki szükségletekre, egész sereg ügyesbajos ember fogadására rszórakozásra is. ( , Egyik barátnőjének naiv dicsekvéssel irta egyeben, hogy valamelyik kedvencével szakítva, még legnélységesebb szerelmi bánatában sem hanyagolta el npró háztartási kötelességeit ... Eleinte, mikor szegényes otthonából a mesebeli gazdagságba cseppent, némi pazarlásokat engedett meg magának, de német takarékossága mihamar győzedelmeskedett, s csupán egy szenvedélyéhez maradt iü élete végéig: a jótékonysághoz. Segítette a birodalom sok elesett szegényét szívvel, áldozatkészen. Cselédséghez végtelenül jó volt, amit élénken bizonyít ez a kis történet: Egyizben nagy estélyt adott, s mikor a fényes vendégsereg már hazafelé készülődött, Katalin bocsánatot kért, hogy egy percre, szokása szerint, szétnézhessen a személyzet között. Odakünn megdöbbenéssel vette észre, hogy a cselédek még nem vacsoráztak és hát bizony a főúri vendégeknek jó darabig várakozniok kellett, amig a cárné a cselédség vacsorájáról gondoskodott. Hasonlóan jellemző kis esetek bizonyítják, menynyi igazságszeretet, jóság és gondosság élt benne. Becézte az állatot is: kutyák, macskák, majmok, madarak egész serege vette körül. Néha térdnadrágban, csizmákban, nehéz puskával a vállán, órákig barangolta az erdőt, elfeledkezve trónról, hatalomról, ceremóniákról. Máskor a nap nagy részét férfinyeregben, lóháton töltötte. Annyira telve volt szeretettel, hogy könnyen hozzáfért minden ember leikéhez, ő maga fájdalmasan panaszolja: — Ha a kegyetlen sors ifjúságomban olyan férjet ad, akit szeretni tudtam volna: bizonyos, hogy örökké hü maradok hozzá ... így pillangó módjára csapongta át a fél életét, pedig a kor nagy bölcsei elismerik, hogy egyike volt a legmélyebb gondolkodó elméknek. Nagy adminisztrátor, nagy uralkodó. S gyönge nő létére sem engedte, hogy szive felülkerekedjen józan eszén. Péter cár megöletése után — 1762-ben — harminc évig uralkodott még. Lángolón szerette Oroszországot, melyet naggyá, virágzóvá tett, de energikus életének alkonya felé mégis úgy érezte, hogy aszszonyi mivolta gátolja öt gigászi munkájában: — Az uralkodáshoz szemek kellenek és kezek, —panaszolta ilyenkor, — de a nőnek csak fülei vannak. Kétségtelenül megállapítható, hogy a történelem egyik legértékesebb asszonya volt, s ép ezért magántéletének szépséghibáira ráragadhatjuk a feledés és elnézés tapaszát. ezáltal elkülönül egymástól, az ifjú géniusz mosolyogva mondta: A gyűlölet elválasztja őket, de a világhír újra egyesíti őket! A hős lélektana Napoleon császárnak egyszer aggódva mondta a szárny segéd j e, hogy vonuljon hátrább a csatában, mert az életét veszélyezteti ezen a helyen. Mire Napokon igy felelt: — Győzni muszáj, de élni nem muszáj! Bolonddal nem szabad spha vitatkozni. Bolondot nem meggyőzni, hanem megkötözni kell. A JÓ PÁSZTOR dász szerencsétlenség történt. Michiganban 32. Az özvegyek és árvák csak részvétnyilatkozatokat kapnak a kocavadásztól, nem pedig kártérítést. A new yorki sajtó, amely hadjáratot indított a kocavadászok ellen, arra hivatkozik, hogy még a gyakorlott, veterán vadászok sem teljesen megbízhatóak. De az,-hogy rövidlátó, nagyothalló öregeknek duplacsövű fegyvert adnak a kezükbe nem más, mint felhívás “véletlen” emberölésre.
