A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-04 / 49. szám
2. OLDAL (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Camp David szellemét idézi mostanában, unosuntalanul, a szovjet hazugságpropaganda. Camp David az a hely, ahol Eisenhower kénytelen volt elfogadni és megszorítani Kruscsev ukrán és magyar vértől lemosott jobbját. Camp David szelleme azt jelenti, hogy békésen együtt kell élni a szovjet zsarnoksággal, ha nem akarunk világpusztitó háborút. Ugyanez a szellem lebegett 1955-ben Genf felett. A genfi szellem is a békés együttélés szelleme volt, ami nemcsak azt jelentette, hogy nem robbantjuk fel egymást, hanem kifejezetten azt is jelentette, hogy egy ország sem avatkozik bele más országok belső ügyeibe. A genfi szellem elpárolgott mint kámfor és Camp David szelleme még nem párolgott el mint kámfor. Ez a külömbség. Genf után, sőt már a genfi napokban Kruscsev felfegyverezte Nasser egyiptomi diktátort, hogy háborút kezdhessen Izrael ellen, majd a következő évben, amikor a magyar nép fellázadt kommunista rabtartói ellen, a szovjet nem avatkozott be, csupán ágyukkal és tankokkal r'ommálőtte Budapest jó részét. Ez nem volt beavatkozás a magyar nép belső ügyeibe .. . És Camp David után ? Kruscsev, alighogy visszaérkezett Moszkvába, kijelentette, hogy a békés együtt élés szelleme nem jelenti háborús akciók tilalmát, a békés együttélés szellemével összeegyeztethető, hogy a kommunista Kina budapesti mintára orosz tankokkal és légibombákkal támadjon Formosa szigetére. És összhangban van a békés együttélés szellemével az is, hogy Kruscsev; egyre-másra hidrogénbombás? támadással fenyegetőzik, hói itt, hol oft. Mindezt figyelembe kell venni, amikor Moszkvádból az a hir-jön, hogy a Pravda ,megdicsérte Herter külügyminisztert, azt Írva róla, hogy már kezdi megérteni a Camp David szellemet, a békés együttélés szellemét. Bizony, bizony, Herter külügyminiszter nagyon jól tudja, hogy mit ért Kruscsev békés együttélés alatt. SZABADSÁG! FÜGGETLENSÉG! Az Egyesült Nemzetek fóruma előtt a magyarországi szovjetkormány szószólója hitet tett a szabadság és függetlenség szent elve mellett. Lőrincz Tamás — jegyezzük meg a nemes jellemű férfi nevét! — szép beszédében azt fejtegette, hogy minden nemzetnek joga van függetlenségre. Nem szabad nemzeteket meggátolni abban, hogy szabadok és függetlenek legyenek. Lőrincz Tamás elvtárs ezeket a szép szavakat az afrikai benszülöttek érdekében mondta, akik még mindig gyarmati kormányzat alatt állnak. A szovjet birodalom gyarmataira ezek az elvek nem alkalmazhatók, a magyar nemzetnek nincsen joga szabadságra és függetlenségre? Pszt, erről Moszkva magyar bábjainak hallgatniok kell! IGAZSÁGTALAN KRITIKA A moszkvai Pravdában magasállásu fizikatudósok élesen bírálták és kolholták azokat az orosz tudományos cikkírókat, akik hamis tudományos szenzációkat tálaltak fel a közönségnek. Nemrég két szenzációs orosz tudományos felfedezés hire járta be az egész orosz gyarmatbirodalmat és most a három tudós a Pravdában kijelentette, hogy az a két felfedezés egy lyukas kopeket sem ér. ! Az a szigorú kritika igazságtalan. Egy rendszeriben, melyben a hazugság a kormányzatnak és a propagandának elismert, legális fegyvere, nem szabad égy vagy több hazudozót pellengérre állítani. Vagy szabad hazudni, vagy nem szabad hazudni; de azt nem lehet mondani, hogy tudományos hazugság tilos, más hazugság megengedett, sőt kívánatos. Aminthogy nem lehet azt mondani, hogy lopni nem szabad, de sikkasztani szabad. Vagy: lopni, csalni szabad ennek, nem szabad annak. SZÖKEVÉNY PAPÁK A kormány, mint jelentettük, megengedte, hogy a nyomozó hatóságok a jövőben betekintést nyerjenek a Social Security adataiba. Ennek révén ugyanis könynyebben akadnak rá olyan egyénekre, akiket tartásdij, vagy családfentartási dijak elmaradása miatt keresnek, de nem találnak. Amerikában nincs bejelentési rendszer és igy így szép asszony története Csak néhány könyv -és kevés megbízható okmány örökíti meg igazi alakját ennek a kalandos életű, gyönyörű asszonynak, kinek emléket Hugó Viktor drámában örökítette meg és egy-egy kalandját Alfred de Vigny irta meg, Cinq-Mars” cimü regényében. Még hiteles arcképe sem maradt. Marie de L’Orme 1613 október 3-án született Baye-ban, Champaubert mellett. Atyja: Jean de Lon, chevalier de L’Orme, Baye bárója, több kitüntetés tulajdonosa, XIII. Lajos király-bizalmas embere, aki leányait, köztük Máriát, aki ötödik gyermeke volt, a XH-ik századbeli, kertektől övezett, tornyos kastélyban nemes kisasszonyokká neveltette. Két idősb nénje: Izabella és Margit, “szép növésű” leányzók voltak: de Mária, a tizennyolc éves gyönyörű hajadon, a “teremtés mestermüve” volt. így emlékeznek róla az egykorú hagyományok. Hosszú, göndör fürtéi vakítóan fehér arcának szolgáltak keretül; az orra gyöngén iveit; örökké mosolyra álló ajak és csodás szép szem tette élénkké kifogásta-’ Irta: CSILLAY KÁLMÁN lanul szabályos arcvonásait. Szépen játszott a hárfán és gyönyörű hangját nagy hozzáértéssel tudta érvényesíteni. Mária önálló, akaratos és szeszélyes volt, de mindamellett jókedvű, szeretetreméltó és szende is tudott lenni noha ezeket a tulajdonságokat sokszor dacos gőg mögé rejtette. A házasságra csöpp kedvet sem érzett magában és minthogy nagyon vallásos volt: szülői azt tanácsolták neki, hogy vonuljon zárdába. Mária vonakodott. Egy szép napon Theophile de Viau, az akkor már hírneves hugonotte költő, aki a családnak barátja volt, egy költő-társát: Des Barreaux lovagot vezette be a baye-i kastélyba. Des Barreaux lovag és költő igazi férfiszépség volt, de ragyogó külsején át cinizmus ütközött ki félreismerhetetlenül; rossz társasága a lelke mélyéig megrontotta' ezt a férfit. Mária és a költő az első találkozás alkalmával megszerették egymást; talán az első igazi szerelem gyulladt ki szivében ennek a nőbolonditó férfinak, aki összes hóditó tulajdonságait harcba vitte, hogy Mária szerelmét felébressze. A fiatal, tapasztalatlan leányka áhítattal leste minden szavát a csábitónak, aki eleinte tartózkodónak mutatkozott és a tisztességes kérő szerepében annyira megnyerte Mária bizalmát, hogy hosszú sétákra indult vele a nagy parkba és a folyó mentén. A tizennégy évvel idősebb és a gáláns kalandokban jártas férfi értette módját, hogyan kerítse hatalmába ezt a bájos leánykát. Mária, legalább eleinte, erősen ellenállt a csábitónak, aki versben és prózában ostromolta őt lángoló szerelmével. Két idősebb nénje: Izabella és Margit, rossz szemmel nézte, hogy a szép lovag nem nekik, hanem a húguknak teszi a szépet és féltékenykedésükben titkon nyomon követték magányos sétáikon a szerelmes párt. A titkos találkákról értesítették atyjukat, aki hamarosan véget vetett az érzelgős sétáknak és Máriát elvitte hazulról. De Barreaux nem vesztette el a türelmét, várt és most már levélben oktatta ki Máriát, hogyan kell szülői éber figyelmét kijátszani. Chevalier de L'Orme azt hitte, hogy immár'elmúlt a veszély és leányát hazavitte a kastélyba. De Barreaux résen volt és legott megjelent, de kerülte a napvilágot, hanem mint gonosztevő, éjjel belopódzott a fáskamrába; mikor azután a kastély népe mély álomba merült: besurrant Mária hálószobájába. A megrémült leányka, a botránytól való félelmében, nem bírt ellentállni a csábitó rábeszélésének . . . elbukott. Amikor a' szülők is rájöttek a szerelmes pár titkos találkáira: sietve elhagyták Baye-t és az egész család Parisba költözött, aboan a reményben, hogy ott jobban ügyelhetnek a megté vedt leányra. Ám keserűen csalódtak, mert a szerelmes Mária a felügyeletet kijátszva: megszökött a szülői házhói és felkereste szerelmesét i “cipruslombok” alatt. így nevezte el Des Barreaux azt i szép kis fészket, amelyet a ^aubourg Saint-Victor egyik lázában kettejük számára berendezett. Ettől a pillanattól cezdve a szülők levették ke■üket Máriáról, akit teljesen i sorsának engedtek át. Immár három éves a viszályuk és Máriából Marion lett. Ragyogó szépsége, előkelősége mindenütt feltűnést keltett, amerre csak járt. A Revue-des-Petits-Champs - utcában lakott és gyakran látók őt a Place Rovale-cn. Barátnője és vetélytársnője Niíon de Lenclos! Most már szeszélyeiről és kalandjairól is oletykáznak az emberek, szépségének hire eljut Richeieu, a rettegett bíboros és álamférfi fülébe is, aki megíivja Mariont biborosi paloájába. Marion nem meri eníek a hatalmas embernek a neghivását visszautasítani és ipródnak öltözve járult Ri:helieu elé, aki lovagi öltőcetben várta vendégét. Tolas kalpaggal fején, magasszásu csizmában és szürke seyemből készült, arany-és ezüstcirádákkal ékes ujjastan fogadta Mariónt, aki Ri■helieut ebben a ruhában nem Is annyira hóditónak, mint inkább mulatságosnak találta. Amikor de Bournais,, Richeieu kamarása, a száz aranynyal telt erszényt jutalmul átnyújtotta, Marion egyszerien a kamarás fejéhez vágta azt. Richelieu azután minlent elkövetett, hogy Mariont Des Barreaux-tól elvá'assza; legalább a költő fünekfának ezt mesélte és utonutfélen gúnyolta a rettegett minisztert. Ekkor ismerkedett meg Marion a fiatal Cinq-Mars (Folytatás a 8-ik oldalon) A Jó Pásztor Verses Krónikája Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ h KÖLTŐ ÄLMÄI Megmondtam ä bósznak, én állást csérélek: olyat, amelyből majd lírásán megélek. Miért legyek iró? Versfaragó költő? Miért legyen rajtam kopott a felöltő? Miért legyen csámpás öreg cipőin sarka s miért rijtes-rojtos a nyakkendőm farka? Miért legyen tükrös, fényes Vén nad^Ágom, amelyben a saját sorsomat meglátom? Haj bizony, feleim: én állást cserélek, olyat, hol dollárok és nem rímek beszélnek. De hogy kezdjek hozzá? Van egy jó ötletem: kinek más a sora, sorban felkeresem. Mondják el egyenként, mily gyöngy az életük, én pedig örömmel cserélek majd velük. Máris elindulok hírszerző követnek: me a válaszuk, amint következnek: A szabó: Mit hallok, jó uram: szabó akar lenni? Well: 20 évvel előbb fogják eltemetni. A szabó élete szenvedések pokla, tűnek és cérnának reménytelen foglya. A suszter: Csiriz, dikics, lábszij, faszög és kaptafa átkozott, aki csak rá gondolt valaha. Mintsem megkóstolja a suszteráj izit, egye meg ebédre inkább a csirizit. A mészáros: Amikor elmentem barmok hóhérának hogy kedvébe járjak szegény jó apámnak, keszkenőjét anyám százszor telesirta: ‘A taglóddal viszel, kedves fiam, sirha.” A nyomdász: Vakít a sok betű; öl az ólomméreg: mégiscsak éppenhogy valahogy megélek. És micsoda iróki Micsoda Írások! Micsoda megkergült elmenyilallások! Siratom a papirt, siratom a gépet: egyik sem éri meg a nyomdafestéket! A bősz: Látja, öreg álmos, ébredjen fel végre: ne vágyódjék többé, uj, jobb, mesterségre. Ne kujtorogjon hát másfelé vén lába: sült galamb seholsem repül a szájába. Dollár nem sok csurran bár a vers-lant húrján: de a szeme ott függ az ég kék azúrján! Ha nem is telik sok ivásra, evésre: Éhkop legjobb ihlet minden verselésre. könnyű eltűnni az 50 állam 176 milliós embertengerében. A kincstárnak és igy közvetve az adófizetőknek évente súlyos milliókba kerülnek az elhagyott gyerekek, akikről állami, vagy szövetségi intézmények kénytelenek gondoskodni, miután apjuk faképnél hagyta őket. A felelőtlen apák más államban keresnek munkát és ehhez szükségük van Social Security kártyájukra. Ezen a nyomon az eltűntek, helyesebben az elbújdosottak 40 százalékát sikerült megtalálni. A szökevény papákat aztán biróság vonja felelősségre és kényszeríti, hogy gondoskodjanak gyermekeikről. CARUSO PESTI BUKÁSA Csathó Kálmán érdekes visszaemlékezéseei. Enrico Caruso, miután sorra meghódította a világ nagy városainak operába járó zeneértő és nem értő közönségét, 1907 október 2-án Budapesten megbukott. Mi rejlett e sikertelenség mögött? Jelen voltam ennél a nevezetes sikertelenségnél, pontosan emlékezem rá, és minthogy azóta az operaházi szájhagyomány egész legendává dagasztotta az esetet, talán nem árt, ha igazságot szolgáltatunk a nagy énekes emlékének. Caruso akkor már néhány éve a new yorki Metropolitan Opera tagja volt, ahoFévi negyven köteles, azaz biztosított fellépéséért fellépésenként tízezer svájci frankot kapott. Hogy ez mekkora összeg volt abban az időben, arról fogalmat adhat az, hogy ugyanekkor a budapesti Operaház egy esti maximális bevétele körülbelül ötezer svájci frank volt. Az Operaház rendes helvárak mellett nem tudta volna megfizetni Caruso fellépti diját, 12,000 frankot, ezért azt találták ki, hogy jótékony céllal kössék össze a vendégfellépést, lekötve a tiz-tizenötszörösére emelt helyárakból befolyó tiszta haszon egy részét a Tüdőbeteg Szanatórium Egyesület javára. Abban az időben a közoktatásügyi minisztériumban a színházi ügyek referense voltam. Állandó hivatalos helyem volt a két állami színházban. De Apponyi miniszter a jótékony célra való tekintettel letiltotta, hogy ezt a helyet aznap este ingyen igénybe vegyem. Ő maga ugyanis megfizette hivatalos páholyáért az 500 koronát. Az én helyem száz koronába került volna, telefonáltam hát a színházba, hogy adják el a jótékonycél javára, de egy óra múlva már a színházból telefonáltak, hogy okvetlen menjek el az előadásra, mert üres a színház, meg kell tölteni. Rendes helyemet eladták ugyan, de küldtek egyet helyette a tizedik sorba. Jób Dániel ült mellettem, szintén ingyen. Ö akkor a Vígszínház rendezője volt, de Operába nem járt, mert nem volt egy cseppet sem muzsikális — ingyen azonban hajlandó volt megnézni és meghallgatni a nagyszerű világhireséget, akiről a lapok egy része már jóval előbb öles reklámcikkeket közölt. Ilyenek sokan voltak aznap este az Operában. Caruso egyetlen fellépésére — elég szerencsétlenül — Rhadamest választották Verdi Aidájában. Aidát Vasquez Italia Molina grófnénak, az Operaház akkori sztárjának kellett volna énekelnie. Ö próbált a vendéggel, délután azonban rekedtségére hivatkozva lemondott, ezt azonban csak közvetlenül az előadás előtt közölték Carusoval. A legenda szerint Caruso a próbán egy túlságosan bizalmas gesztussal fejezte ki tetszését a grófnőnek, aki állítólag ezért mondott volna le, s Caruso emiatt való bosszúságában, állítólag, nem volt diszponálva, s ez lett volna oka a siker elmaradásának. Mindez persze nem igaz. Hogy Caruso a próbán cilinderrel fején és sétabottal kezében jelent meg, amit rossznéven vettek tőle, és hogy nem énekelt, csak markirozott, az való. Az is, hogy a tempóra és egyebekre nézve utasításokat adott és megállapodott a karmesterrel és a partnerekkel, — a többi azonban mese. Vasqueznénak nem kellett külön sértődés, hogy lemondjon. Megírták róla, hogy a lemondást, ezt a keresztényi erényt, nagy előszeretettel gyakorolja: hetenként átlag kétszer mond le, s már közel jár hozzá, hogy századik lemondása jubileumát megülje. A bizalmas gesztus legendája pedig Caruso valamely amerikai, állatkerti állítólagos botránya emlékének a felelevenítéséből ered és szintén nem igaz. Igaz ellenben, hogy Carusonak valóban nem volt sikere. Legalább is nem olyan, amilyet megérdemelt volna, de ennek nem indiszpoziciója volt az oka, hanem egészen más. Indiszpoziciót csak zenekritkusaink egy része emlegetett udvariasságból, a sikertelenség magyarázatául, de nem a vendég művész, hanem a közönséggel szemben való udvariasságból, mert Caruso, — ha kellemetlenül érintette is, hogy olyan partnerrel (a Vasquezné helyett beugró Ney Herminnel) kellett játszania, akit addig nem is látott — gyönyörűen énekelt és kedvetlensége, ha ugyan volt, egyáltalán nem befolyásolta sem játékát, sem bámulatos énekkulturáját és csodálatos hangját sem. Azt a tökéletesen iskolázott, kristálytiszta, tüneményes hangot, amely olyan lágy és sima volt, mint a legpuhább bársony, és mégis kifejező; amelynek nem volt semmi érdessége, de hajlékony volt és érzékeltetni tudta a legfinomabb árnyalatokat is. Mindez olyan előadás mellett, amelyben nem volt semmi hatásvadászat, semmi szinfalhasogatás. Caruso sem produkált nagy fortissimokat, hanem olyan egyenletes és plasztikus éneket, amely nem dinamikájával hatott, hanem finomságaival — azokra persze, akik értették és értékelni tudták. Ilyenek azonban akkor este, 1907 október 2-án csak elenyésző csekély számban hallgatták az Aida előadását: az Operaház zeneértő törzsközönségét a mértéktelenül felemelt helyárak kiszorították a színházból. A színházat egyharmadrészben gazdagok vagy (Folytatás a 4-ik oldalon) \ To P QQwTOR A JÓ PÁSZTOR DAVID SZELLEME >3 ELŐFIZETÉSI DIJAK? | SUBSCRIPTION RATES: Egy évre _________________$6.00 ! One Year--------------------------$6.00 tél évre_________________S3.60 I Half Year --------------------------$3.5C Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség: és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905
