A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-11-20 / 47. szám
s nixiAr \ T* PÄS7TOT? Pünkösd után utolsó vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 24. fej., 15—35. szakasz Midőn látjátok a pusztulás utálatosságát, amelyet megjövendölt Dániel próféta, állani a szent helyen, aki olvassa, értse meg, — akkor akik Júdeábán vannak, fussanak a hegyekbe és aki a héjazaton vagyon, le ne szálljon valamit elvinni házából és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elhozza palástját. Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban . . . Imádkozzatok azért, hogy futástok ne legyen télen vagy szombaton. Mert nagy szorongatás lészen akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől fogva mindeddig és nem is lészen. S ha meg nem rövidittetnének ama napok, egy élő lény sem szabadulna meg, de a választottakért megröviditcetnek ama napok. Akkor ha valaki mondja nektek: íme, itt a Krisztus vagy amott, ne higyjétek. Mert támadnak hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy tévedésbe ejtsék, ha lehet, még a választottakat is . . . íme eleve megmondottam nektek. — Ha tehát mondják nektek: íme, a pusztában vagyon, ki ne menjetek, ime a rejtekhelyeken, ne higyjétek azt. Mert valamint a villámlás napkeleten támad és látszik napnyugatig, úgy lészen az emberfiának eljövetele is. Ahol a holttest van, odagyülnek a sasok is. Mindjárt pedig ama napok után a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak és az egek erői megrendülnek . . . Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen és jajveszékelni fognak a földnek minden népei és meglátjátok az Emberfiát, amint jön az ég felhőin nagy hatalommal és fönséggel ... És elküldi angyalait nagy harsonaszóval és egybegyüjtik az ő választottait a négy szél felöl, az egek egyik végétől másik határáig. Vegyetek példát a fügefáról, mikor ága már gyönge, és levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképen ti is midőn mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van az ajtóban. Bizony mondom néktek, le nem múlik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek. Ég és föld elmúlnak, de az igéim el nem múlnak. SZENTBESZÉD A mai vasárnap az egyházi évnek utolsó vasárnapja. A mai vasárnappal ime lezárul a Pünkösd után való vasárnapok sorozata, véget ér az egyházi év; a következő vasárnap már Advent első vasárnapja, az uj egyházi év kezdete. Az Egyház az idők ezen'határánál, ahol a múlt és a jövő találkoznak, hogy aztán egymástól annál jobban eltávolodjanak, az utolsó és az első vasárnapon a lényegében és tartalmában ugyanazon evangéliumi részletet olvastatja fel híveinek talán az egész evangélium legkomolyabb és legmegszivlelendőbb részletét, nevezetesen az utolsó ítéletről szólót, hogy úgy az egyházi év végén, mint az újnak a kezdetén üdvös félelemmel és komoly gondolatokkal töltsön el bennünket, hogy belátva a világ múlandóságát, mint az írás mondja: “Félelemmel és rettegéssel iparkodjunk munkálni lelkünk üdvét”, legalább a jövőben, akik bizony a múltban talán oly sokat gondoltunk a földiekkel és oly keveset törődtünk a lelkűnkkel. A szentatyák egyhangú véleménye szerint nincs a lélekre nézve hasznosabb, mint az utolsó ítéletről való gyakori, megemlékezés és elmélkedés, sőt Aranyszájú Szt. János azt kívánja, hogy naponkint, sőt óránként is gondoljunk arra. — Maga az Ur is nagy súlyt fektetett erre és ezért ismételten meghagyta apostolainak, hogy hirdessék és tanítsák az utolsó ítéletet, amint Szent Péter Írja: “És parancsolá nekünk, hogy hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, aki az Istentől az elevenek és holtak birájává rendeltetett. Elmélkedjünk ezért mi is a mai alkalommal az utolsó ítéletről. A föld és minden, ami van épugy, mint az ember, az Istentől csak múló életet kapott. Szükség van az utolsó Ítéletre Isten szempontjából is! Istent az emberek, igen az emberek, hej de sokszor gáncsolják, de sokszor szidalmazzák, de sokszor birálgatják intézkedéseit, hogy igy nem jó, hogy úgy nem jó . . . Ugyan hol vesz magának Isten elégtételt? Itt a földön nem! Hát majd elégtételt vesz a világ végén, amikor majd minden ember nemcsak a jók, hanem a gonoszok is kénytelenek majd látni és érezni, hogy Istennek minden intézkedése bölcs volt és minden tette az ember üdvét szolgálta . . . Itt a földön az emberek az igazságot sokszor félreismerik, szükséges tehát, hogy egyszer a valójában megismerjék azt . . . Legyünk rajta, hogy az igazság megismerése ne legyen reánk nézve félelmetes, hanem örvendetes. Ámen. PARIS. — Honoré de Balzac multszázadbeli nagy regényíró lakóházát múzeummá alakították át. A lakásban van egy nappaliszoba, egy szalon és két hálószoba. Bútordarabok, képek és kéziratok vannak kiállítva a múzeumban, és — a legérdekesebb darab — egy létra, amely mindig az ablaknak volt támasztva, hogy Balzac gyorsan elszökhessen, ha hitelező kopogtat az ajtón. A világ egyik leggyorsabb repülőgépe, egy Air Force Starfighter jet, Dayton, Ohio közelében lezuhant egy házra, két gyermeket megölt, anyjukat súlyosan megsebesítette. A gépet vezető James W. Bradburry őrnagy ejtőernyővel megmenekült. A király házasodik (Folytatás a 2-ik oldalról) szonigy éves Leczínszky Mária hercegnővel. A leánykéréssel Rohan herceg, strassburgi bíboros érseket bízta meg. Szaniszló, a kolduskirály, amikor meghallotta, hogy a francia udvar választása az ő leányára esett, az örömtől sírva, tul'boldogan rontott be a leánya szobájába. “Oh, leányom, leányom — kiáltotta, — boruljunk térdre és adjunk forrón hálát az egek Urának.” Mária ezt az örömkitörést úgy értelmezte, hogy atyját viszszaszólitották a lengyel trónra. Szaniszló azonban csakhamar felvilágosította, hogy még ennél sokkal nagyobb boldogság szakadt reájuk: “Nem, nem kedves leányom, az Ég még kedvezőbb kegyej lemmel fordult felénk: a francia király megkérte a kezedet.” Viílars,. aki a memoárjaiban megírta ezeket, niég hozzáteszi: Néhány perccel e boldog családi jelenet után belépett a hercegnő szobájába Rohan kardinális. Akkorra Mária már visszanyerte nyugalmát, és e szavakkal lépett a leány kérő főpap elé: — Mélységes hálával vagyok, bíboros ur, azért a megtiszteltetésért, amelyben Franciaország királya részesít. A családom akarata az én akaratom is, az atyám döntéséhez fogom tartani magamat mindenben . . . A weissemburgi nyomorúságos királyi hajlékban túláradt az öröm, Franciaország azonban cseppet se volt elragadtatva a választástól. Máriát nem tartották a királyhoz méltónak, és tömegesen jelentek meg a röpiratok, amelyen azt a kérdést feszegették, lehet-e Franciaország királynéja egy olyan hölgy, aki néhány hét előtt még tulon-tulboldog lett volna, ha azok közül kéri meg a kezét egy, akik az udvarnál most majd a szolgála ttévő tisztjei lesznek? Lepattogtak a hercegnőről azok a rágalmak is, hogy beteg epileptikus és az orvosi fakultás más jelességei gondosan megvizsgálták a hercegnőt, és konzultációjuk egybehangzó eredménye az volt, hogy Mária egészséges, és mindenképpen alkalmas arra a fenkölt feladatra, hogy trónörökössel ajándékozza meg a királyt. E megnyugtató kijelentések után és Prie asszony sürgetésére Bourbon Henrik most már mindent elkövetett, hogy a házasságot minél előbb megkössék. A király is ban pedig megkezdődtek az előkészületek az esküvőre. 1725 augusztus 15-én vezette oltár elé Strassburgban Mária hercegnőt XV. Lajos nevében az oríeánsi herceg, két nappal utóbb pedig, kelengye helyett inkább csak atyai tanácsokkal ellátva, felkerekedett útjára az uj királyné, akit akkor már Fontainebleau-ban várt a fiatal férj. Följegyzik, hogy amerre a királyné útja elvezetett, az éhségtől elgyötört nép kijött elébe, és túláradó szeretettel köszöntötte. Az ország akkor még atyai jóindulattal volt tele uralkodója és ennek ifjú neje iránt. Fontainebleau-ból a király Moreiig neje elé utazott. Itt esett az első találkozásuk. Végül aztán megérkezett a me-; net Fontainebleau-ba, ahol szeptember 5-én megülték másodszor is az esküvőt. A nép nyomora azonban akkor olyan szörnyűséges volt, hogy szemérmesebbnek tetszett, ha az esküvőt nem ülik meg túlzott fénnyel és az udvar nem fejt ki túlságos pompát. Ezt el is határozták, ám ennek ellenére is olyan ragyogó volt az ünnepség, hogy régi udvari emberek kijelentik: ‘ “nagy fáradságába került a szemnek, amig ennyi gazdagságnak, tündöklő csillogásnak káprázatát megszokhatta.” A tizenöt esztendős király pedig módfelett meg volt elégedve az eseményekkel. El volt ragadtatva feleségétől, nagy megütközésére azoknak az udvari dámáknak, akik idáig hasztalan próbálták meghódítani a király szivét, és kudarcaik miatt elterj esz tették a hírét, hogy XV. Lajos idegenkedik a nőktől. A nagy ceremónia napján a király komolyan, méltóságteljesen, de amellett feltűnően szerelmes gyöngédséggel viselkedett. Ismételten, fennhangon kifejezést adott érzelmeinek; Mária királyné egy csapásra meghódította a szivét. A királynak sokat ócsárolt, kigunyolt házassága a számításaikban csalódott asszonyi ambíciók nagy elkeseredésére, —- igazán boldognak ígérkezett. KÉT UJ U. S. BÍBOROS János pápa biborosi rangra emelt nyolc főpapot, köztük két amerikait: Albert Gregory Meyer chicagói érseket és Aloyzius J. Muench fargoi (N.D.) érseket. A Kát. Aggmenház hirei November l§-én tartotta a Katolikus Aggmenház Bizottság gyűlését a Sheraton-Cleveland Hotelben rendezendő elite bál ügyében. Petrásh Lajos városi biró, főelnök nyitotta meg a gyűlést, majd Andrejkovics Józsefné, elnök mondott bevezető imát és üdvözölte a megjelenteket. Pataky Gusztávné jegyző felolvasta a részletes jegyzőkönyvet, melyben köszönetét mondott a Bizottság nevében Bálint Józsefnének és Andrejkovics Józsefnének a két sikeres ebéd rendezéséért, amelynek jövedelméből az Aggmenház uj zongorája árát kifizették, majd Szegedi Jánosnét tagügyi elnökül választották meg. A bálbizottság főrendezőnek ismét Petrásh Lajos főelnököt, rendezőknek Hriczó Jánosnét, Kocsis Istvánnét, Keszey Lajosnét és Kolazsy Irmát választották meg; titkárok: Pataky Gusztávné és Pápay Ferdinandné, pénztárnok: Jakab Bella, bizottsági elnökök: Andrejkovics Józsefné, Lulovics Lajosné, Bálint Józsefné, Szabó Istvánná, Scherbán Jánosné, Breznay Józsefné. A különféle elbizottságok tagjai későbbi gyűléseken fogják megválasztani. A bizottság december 9-én a Szent Margit teremben, ja| nuár 6-án a Sheraton-Cleveland Hotelben tart gyűlést. BIBLIAI JELENETEK Apostolok prédikálnak Jeruzsálem utcáin beleegyezett. Erre sietve megszervezték a jövendő királyné udvartartását, Strassburg-Pünkösd után utolsó vasárnap EVANGÉLIUM János 10, 1—11 Bizony,, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevőkön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik, és bejár és kijár majd és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. SZENTBESZÉD Adventben vagyunk. Krisztus születésének ünnepére készülünk, a karácsonyt várjuk . . . Éppen ezért gondoljunk Szent Jánosra, aki Jézusnak előhírnöke volt, aki mint ilyen, azt hirdette a zsidóknak, hogy a eMgváltó megjelent s ezért tartsanak bünbánatot és keresztelkedjenek meg. Szent János volt ugyancsak az, aki Jézust is megkeresztelte a Jordán folyónál és aki először tett ünnepélyes bizonyságot Jézus istensége mellett, amidőn azt mondotta Jézusról: “íme, az Isten báránya, aki elveszi á világ bűneit.” Mindezek után különösnek tűnik fel, hogy Szent János mégis tanítványokat küld Jézushoz azzal a kérdéssel : “Te vagy az eljövendő, vagyis a Megváltó, vagy mást várjunk?” Ámde János nem azért küldötte Jézushoz a tanítványait, mintha ő kételkedett volna Jézus messiási voltában, hiszen akkor nem tett volna Jézusról ünnepélyes tanúbizonyságot; hanem azért küldte el tanítványait, hogy azok maguk is meggyőződjenek Jézus istenségéről, megváltói mivoltáról. Jézus a neki feltett kérdésre nem felel egyenesen, hanem utal cselekedeteire. A cselekedetek, a tettek ugyanis a legszebb szónál is többet beszélnek és a cselekedetekből jobban s biztosabban megismerhetek, megítélhetek valakit, mint a szavakból. A szavakkal könnyen vissza lehet élni, de a tettek előbb-utóbb elárulják az embert s olyannak mutatják meg, amilyen a valóságban. Krisztus Urunk is, amidőn azt feleli: “Jelentsétek meg Jánosnak, amiket hallottatok és láttatok”, mintegy azt mondja: a cselekedeteimből Ítéljetek meg, azokból lássátok, hogy igenis, én vagyok a Messiás, mert azokat a cselkedeteket, amelyeket én viszek végbe, senki más nem teheti, csakis a Megváltó. A vakok látnak, vagyis az emberek belátják, megtanulják, hogy a jó Isten az embert nem cél nélkül teremtette és hogy az embereknek a legszebb hivatása a jó Isten megismerése és a jó Isten szolgálata. A sánták járnak, nemcsak a testi sánták, hanem a lelki sánták is, vagyis azok, akik eddig a sötétségben és a bűnnek utján jártak, azok most a hit világosságában és az erények utján haladnak — előre. A sánták járnak, nem a földi gyönyörök, nem a gazdagság, nem a dicsőség után, hanem az önmegtagadás, a szegénység, a megvettetés, a kereszt utján, a krisztusi utón. A poklosok tisztulnak. A poklosok jelentik a bűnösöket, akik Krisztus megérkeztével megigazulnak, mert itt van az Isten báránya, aki leveszi az emberről a bűnt és a büntetést, és visszaadja neki az eredeti ártatlanságát. A siketek hallanak. Nemcsak a testi siketek, hanem a lelkiek is. Hallják az Isten igéit, hallják az újszövetség legnagyobb és legszebb törvényét, az Isten és a felebaráti szeretet örök parancsát. Ilyent a világ még nem hallott, ilyenre a világ eddig még siket volt. A halottak feltámadnak. Az egész emberiség meg volt halva, meg volt halva a menyországra nézve, mert a bűnben hevert. Krisztus feltámasztja a halott lelkeket, akárcsak testeket. Krisztus uj életet ad a lelkeknek: a kegyelem életét és ezzel megnyitja előttük a szép mennyet, az örök életet. Krisztus tanítása szerint a halál nem sötét sir, hanem az életnek kapuja. A szegényeknek az evangélium hirdettetik. A szegények Krisztus eljövetele előtt megvetett egyének voltak, a szegénység szégyen volt, a szegényekkel nem törődött senki. S ime, mi történik? ... Krisztus maga is szegény lesz, a szegények és nyomorultak barátja és azt mondja nekik: Ti majd egyszer gazdagok lesztek, hiszen azért lettem én szegénnyé, hogy ti gazdagok legyetek. De hát az én gazdagságom nem erről a földről való.
