A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-20 / 47. szám

2. OLDAL

A TA PÁSZTOR

A JÓ PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken Published every Friday

Published by — Kiadó

THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Szerkesztőid? és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO

Telefon: CHerry 1-5905

SUBSCRIPTION RATES:

One Year ----------------$6.00

Half Year ------ ------?3.5C

ELŐFIZET ESI

Egy évre ------------fel évre ------------DIJAK:

..$6.00

.$3.50

Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio.

HÁLAADÁS NAPJA

Az embert négyféle ok sérkenti arra, hogy imádkozzék Istenéhez. Dicsőiti, mert elismeri, hogy nélküle nem volna meg ez a szép világ, könyörög hozzá, hogy teljesítse a kívánságait, bocsánatot kér elkövetett bűneiért. Hálát ad a jóért, amiben része volt, vagy ha veszedelemtől menekült meg. A hálaadás minden jóérzésü ember ösztönös érzése.

Már a primitiv ember is hálát adott Teremtőjének, ha aratása sikerült és átvészelte az időt egyik terméstől a másikig. A régi görögök szeptemberben ünnepelték Demeter napját, a zsidók két hálaadó ünnepet tartottak egy évben, az Uj Testamentom szerint tulajdonképen mindennap hálaadás ünnepe van. Az újkori népek majd mindegyikének van saját nemzeti hálaadó napja. A magyarok Péter és Pál napján dicsőítik az Úristent a betakarítandó termésért. Amerika első szervezett bevándorlói, a pilgrimek, Hollandián keresztül jutottak el az újvilágba, ahol Szent Márton napja elképzelhetetlen volt az aranybarnára sült kacsapecsenye nélkül. Amikor tehát 1621-ben a súlyos nélkülözések után eltöltött év hefejezéseképen, betakarították termésüket, háromnapos ünnepet rendelt el Bradford, a kormányzójuk. A feljegyzések szerint őzpecsenyét az indiánoktól kaptak ajándékképen, vadludat, kacsát és pulykát maguk vadásztak, rákot, halat, maguk fogtak ki a tengerből.

A dinom-dánom, amely három napig tartott, példát szolgáltatott a későbbi évek hasonló lakomáinak. Hagyományossá vált Thanksvigiilg Napján pulykapecsenyét felszolgálni. Az első aiüerikai vadszőlő bort is felszentelték a pilgrimek. Tök és áfonya még nem volt az első étlapon, ezek csak évekkel később kerültek az amerikai ünnepi lakoma asztalára.

A második Thanksgiving Day-t két évvel később ünnepelték meg a pilgrimek, amikor is- a kormányzó sürgetésére imákat mondtak és zsoltárokat énekeitek Isten dicsőségére, aki idevezette őket és átsegítette a kis csapatot az első nagy megpróbáltatásokon.

1665-ben Connecticut gyarmat október hó utolsó szerdáját jelölte ki Thanksgiving napjának, 1789- ben pedig George Washington november 26-át ajánlotta hálaadó ünnepnek. Csak Lincoln elnök adott ki proklamációt arra, hogy Nemzeti Hálaadás Ünnepel tartsunk november utolsó csütörtökén. Igen rövid megszakítással, ez a nap maradt meg máig is annak amire rendeltetett: az amerikai nép hálájának kifejezésére, mindazért, amit Teremtőjének köszönhet.

UJ IDŐK

Mély együttérzéssel és rokonszenvvel olvastuk, hogy Norfolk hercege kiköltözik nemes és vitéz ősi fészkéből, az Arundel kastélyból és 11,000 akeres birtokán épittet egy kis családi házat, amelyben csal kilenc hálószoba lesz. Kilenc hálószoba talán elég lenne a hercegnek ,a a feleségének és négy leányuknak, de szűk egy ilyen otthon egy családnak, amely 40 szobás lakáshoz szokott. Ezt be kell látnia annab is, akinek házában csak egy vagy két hálószoba van

A Duke of Norfolk családja azért kénytelen ? megszokott életszínvonalat szerényebbel felcserélni mert nagyon nagy az adóteher és nagyon nagyok a? igényeik a mai háztartási alkalmazottaknak. Ezérl az Arundel kastélyt megnyitják a turistáknak be léptidij ellenében, hogy a fenntartási költségeket fedezni tudják. '

Változnak a idők — Angliában is, ahol a hagyományok erősebbek, mint bárhol másutt a világon.

GUINEA ELNÖKE A FAJI KÉRDÉSRŐL

Sekou Toure, a fiatal afrikai köztársaság, Guinea elnöke két hétig az Egyesült Államokban tartózkodott. Látogatása során többizben tanácskozott az ország különböző városaiban a fehér és néger vezető személyiségekkel.

Elutazása előtt kijelentette: meglepetéssel tapasztalta, hogy milyen jó a kapcsolat a fehér és & színes lakosság között. Úgy látom, — mondotta — hogy a még fennálló nehézségeket a legnagyobb jóakarattal és segitőkészséggel igyekszik a kormány leküzdeni”.

Toure szavai nem elködösitő propagandaszólamok, vagy egy vendég udvarias megnyilatkozásai. Tagadhatatlan, hogy ezen a téren akad még javítanivaló is. Azt azonban senkisem vitathatja, hogy az

Keansburg, N. J. közelében négy bálnái sodort a tenger a sekély vízbe, ahol megrekedtek és a parii őrségnek kellett az emlősöket elszállítani.

A király házasodik

Irta: ADORJÁN ANDOR

Öt esztendős volt XV. Lajos amikor dédatyjának, XIV. Lajosnak halálával rája szállt a francia királyi korona. A kiskorú király helyett az orleánsi herceg- uralkodott, mint rágens és ez a derék, kikapós herceg a mulatozáson és .szórakozáson kívül egyetlen gondot ismert, azt, hogy minél előbb megbázásitsa az ő kis gyámoltját. Minthogy azonban magának is két leánya veit, akiknek számára férjről kellett gondoskodnia, igyekezett ezt a tömeges kiházasitást úgy egybefoglalni, hogy lehetőleg a maga két lányának is szerezzen vőlegényt ott, ahol a francia király számára arát talál. A vidám herceg számításának kedvezett' a szerencse. Miután rövid ideig tartó háborút folytatott Spanyolországgal és győzött, a spanyolok fölött, a békét kérő y. Fülöp spanyol királlyal megállapodott abban, hogy V. F'ülöp az akkoh négyéves leányát, Mária Viktória infánsnőt feljegyzi XV. Lajossal, viszont V. Fülöp kát fia cÖzül az egyik: a trónörökös Ion Luis elveszi a régens idősebbik leányát, Mile de Montsansiert, a másik fiú pedig, Ion Cadlos majdan a régens násik leányát, Mile de Beauolaist vezeti oltár elé.

Ebben megállapodván, a randa és a spanyol királyi íercegkisasszonyokat szépen icserélták. A régensherceg eányai a spanyol udvarba kerültek, a spanyol infánsnőt sédig elvitték a Muette-kassélyba, hogy ott tanítsák, neveljék addig, amig elég nagy esz hozzá, hogy csakugyan felesége legyen a francia királynak.

A spanyol infánsnővel való rigy: ez volt az első házasság, amelyet XV. Lajos szánéra kieszméltek. Amikor nenyasszonya Franciaországsa érkezett, XV. Lajos mindsssze tizenegy esztendős volt. szörnyen kétségbeesett aníak hírére, hogy ő most vőlegény és katonai nevelőjének, i marcona Villeroy marsallíak kellett megvigasztalnia: ‘Ugyan felség, egyezzék bele 6 szivvel abba, amit elkerülne úgy sem lehet . . .” És a :is király meg is vigaszitalólott.. Amikor néhány nappal itóbb egyik kedves tisztje negjelent előtte, hogy bejeentse neki, hogy rövidesen negnősül, a király ezzel felelt az újdonsült vőlegény tisztelgésére: “Látja, én

előbbre tartok mint ön, mert nemsak hogy feleségem, de már egy négyéves lányom is van.” Csakugyan a tizenegy esztendős kis király arája éppen akkoriban múlt négyéves.

Három év óta volt már az infánsnő Franciaországban, és ez idő alatt a régensherceg leányából már régen spanyol trónörökösné lett. 1723-ban meghalt a régens és utána Bourbon herceg vette át, mint első miniszter az ügyek vezetését. Bourbon Henriket pedig váltig gyötörte az a gondolat, mi lenne, ha a kis király igy, fiatalon örökösök nélkül halna meg? Nem anynyira a rokoni szeretet volt az, ami elrágódott a herceg szivén, mint inkább a féltékenység, hogy amennyiben XV. Lajos utód nélkül találna elhunyni, a francia koronát az orleánsi ág örökölné, amellyel ők, á Condé-k csendes ellenségeskedésben éltek. Bourbon herceg aggódása még jobban nőtt, amikor a kis király egy ízben megbetegedett és ágynak esett. A herceg akkor megfogadta, hogy mihelyt a király meggyógyul, nyomban megházasitja, de nem menyasszonyával, a kis spanyol infásnővel, hanem másvalakivel, egy más korosabb királyleánnyal, aki hamarcsabban kecsegtet trónörökössel, mint a hétesztendős infásnő ... A spanyol királylánnyal való eljegyzést ezért felbontotta, és egy szép napon visszaküldte a Pyreneusokon túlra a hoppon maradt kis gyermekmenyaszszonyt.

Persze, ezért a súlyos sértésért nagy volt a megrökönyödés a spanyol udvarnál. V. Fülöp nem sokat habozott és ha szégyenszemre visszaküldték hozzá az[ ö leányát, ő is nyomban visszaküldte Franciaországba a régens két leányát. Az idősebbik, Montpansier hercegnő akkor különben is özvegységre jutott már: a férje, dón Luis , már halott volt. Visszaküldték őt is, húgát is és a kölcsönösen visszacserélt királyi gyermekek jövendő sorsa ugyancsak tragikusan formálódott! Az infánsnő József Ernáiméi későbbi portugál királynak lett a neje és igen szerencsétlen házaséletet élt; az özvegységre jutott, mert sem a spanyol,

szony egyenesen nyomorba jutott ,mert sem a spanyolé sem a francia udvar -nem akart törődni vele, és végül is mint karmelita apáca halt meg; a húga pedig Beaujolais hercegnő sehogyan se tudta elviselni, hogy elszakították vőlegényétől, dón Tarlóstól, és szerelmi bánatában halt meg fiatalon, huszesztendős korában, mint Krisztus menyasszonya.

Bourbon Henrik herceg pedig sürgős igyekezettel dolgozott rajta, hogy kis gyárnoltjának feleséget szerezzen. Olyant, aki minél előbb dauphinnel ajándékozhatja meg az országát. Hogy minél előnyösebben essék a választása, azért listát készíttetett Európa akkori királykisaszszonyainak nevéből, kinek-kir nek neve mellett feltüntetve az illető hölgy vallását is, az életkorát és a vagyoni viszonyait. . .

Az igy készült listán összesen száz hölgy.. szerepelt. A száz királyi princes„sből .kellett kiválasztani azt az egyet, akinek közremük liésévei máj d uj rügy fakad a kiszáradó ágon. Ama száz hölgy közül mingy árt az első selejtezésnél. kiesett negyvennégy, bár hajadonok voltak, de huszonnégy tavasznál többet láttak már, és igy csakugyan öregek voltak feleségnek a tizenöt éves király mellé. Tiz másik hercegnőt azért törültek, mert vagyoni kifogás volt ellenük, huszonkilencnél pedig az volt a baj, hogy nem töltötték még be tizenkettedik esztendejüket, és. igy túlságosan fiatalok. Maradt a névsoron még tizenhét hercegnő, már most ezek között kellett eldőlni, hogy melyikük kerül XV. Lajos mellé a francia trónra.

A kiválasztott tizenhét királyi leány közül különösen kettő tetszett alkalmasnak: az egyik Anna, angol királyleány volt, a másik pedig Bourbon herceg tulajdon buga: Mile de Vermandois.

Csakhamar azonban kiderült, hogy az angol hercegnőről sem lehet szó,azért nem, mert az angol törvények tiltják, hogy a királyi család tagjai más vallásra térjenek át, már pedig a francia király másít, mint katolikát nem tehetett a hitvesévé. így maradt egyedüli komoly jelölt gyanánt de Vermandois hercegnő, és az udvar nagy részének tetszett is az a gondolat, hogy egy a Bourbonok Condé-ágából való hercegnő legyen Franciaország- királynéja. Tetszett persze ez az ötlet Bourbon hercegnek is, akinek, mint első miniszternek, semmi kifogása se lehetett ellene, hogy igy sógorává legyen a királynak.

Ámde a terv, amikor már mindenek szimpátiája meg veit nyerve a számára, az utolsó pillanatban meghiúsult és pedig egy hirhedett asszonyságnak, marquise de Prienek intrikái folytán.

Ez a ravasz, gonosz,' cselszövő asszony a baráthője

trszág’os hatóságok minden törekvése az, hogy a két caj viszonyát a teljes egyenlőség szilárd alapjaira helyezzék.

Amerika népének hagyományai mindössze kétíáromszáz évre nyúlnak vissza. Ez az idő egy nemzet hetében nem számottevő. Száz évvel ezelőtt a négerek ősei még rabszolgák voltak Amerika földjén, akiknek felszabadításáért a fehérek százezrei adják életüket. Azóta a faji egyenjogúságot a nemzet egyetemes akarata által létrehívott törvények biztosítják. Vannak még olyanok is, akik a faji felsőbbrendűség idejétmúlt és ártalmas gondolatának hivei. Ezt a felfogást azonban lassan és fokozatosan kimarja és megsemmisíti a civilizáció választóvize. A jelek azt mutatják, hogy az egészséges, a haladás irányába mutató folyamat egyre erősödik.

Az álmok néha valóra válnak

Egy san franciscoi orvos, Eberhard Kronhausen — amint megírtuk — San Diegoban 120 dollárért egy festményt vásárolt. A gyűrött vásznat egy kopottruháju embertől vette meg, akinek azt egy ócskás adta el 20 dollárért. Kiderült, hogy a festmény Veronese olasz mester remekműve és értéke körülbelül egymillió dollárra tehető.

Egy nappal azelőtt az orvos még az átlagos vagyonú polgárok közé tartozott. Jól keresett, gond léikül élt, de a pénzért keményen meg kellett dolgoznia. A döntő napon ugyanúgy ébredt fel, ugyanúgy fogott napi munkájához, mint egyébkor. Semmisem mutatott arra, hogy ez a nap mérföldkő lesz életében, nem sejtette, hogy háza előtt — láthatatlan palástban — a szerencse istenasszonya, Fortuna áll, hogy mellészegődve, elvezesse őt a mesébe illő vagyon forrásához.

Hányán álmodnak szerte a világon ilyen szerencséről! Hány ember ábrándozik arról, hogy egy naoon megüti a főnyereményt, megtalálja a bölcsek kövét, megoldja az örök élet titkát, feltalál valamit, amiért dollármilliók hullanak majd az ölébe.

A hirtelen meggazdagodás vágya örök utitársa az emberiségnek. Ez a vágy hajszolja a kártyást és a különböző szerencsejátékok fanatikusait. Ez a vágy kergeti bűnbe az emberek ezreit, akik egy pillanat alatt szeretnének hozzájutni ahhoz a vagyonhoz, •amelyhez más egy élet munkája, egy ihletett gondolat, vagy lángeszű tehetség birtokában jut el.

Ne legyünk nagyképűek és álszentek; valóban nem rossz dolog máról-holnapra meggazdagodni. A vagyon nemcsak kényelmet és gondtalanságot, hanem ennél sokkal többet: hatalmat is jelent. És minden ember lelke mélyén cézárok és imperátorok hatalomvágya szunnyad. Ám a példák azt bizonyítják, hogy Fortuna makrancos és szeszélyes hölgy. Csak nagyritkán szegődik azok mellé, akik kíméletlenül és sóvár mohósággal hajszolják öt. A szerencse szereti 1 a meghökkentő, váratlan fordulatokat. Megveti azokat, akik uszályába kapaszkodva rimánkodnak kegyeiért. Kenvencei inkább azok, akik közömbösek iránta. Fortuna pártatlan és tárgyilagos. Nem befolyásolják őt a fohászok, nem nézi a kiválasztott anyagi helyzetét. Ha szabályokba lehetne foglalni a szabálytalant és kiszámítani a kiszámíthatatlant, úgy a tétel igy hangzanék: a mennyekből aláhulló mesebeli szerencse rendszerint azokat látogatja meg, akik nem hisznek benne.

Minek hát fucni utána? Ha kergetjük, úgyis elfut előlünk. Álmodni is csak titkokban szabad róla, hogy véletlenül meg ne tudja. De néha azért jól esik megidézni őt az álom bűvöletében, amint tündérkoronával a fején, mesebeli fényben ellebeg előttünk, s mi vágyakozva tárjuk ki utána erőtlen karjainkat.

Mert az álmok — amint a san franciscoi orvos esete mutatja — néha mégiscsak valóra válnak . . .

volt Bourbon Henrik hercegnek, és a gyenge herceggel azt tehette, amit akart. Szeszélyeinek megvalósításában segítségére volt Paris Duverney is, aki akkoriban, a fivéreivel együtt az ország legnagyobb pénztekintélye volt; a herceg finánc tanácsosa és emellett lelketlen spekuláns. Paris Duverney és a marquise együtt folytatták üzleteiket, és ha Duverney a pénz hatalmával tartotta leigázva a gyenge herceget, a marquise viszont szerelmének ingerével tudta lebéklyózni. így aztán ezek ketten tartották voltaképpen kezükben a kormányzatot és az ország sorsát.

Prie marquisenek eleintén nem volt kifogása XV. Lajos és Vermandois hercegnő násza ellen, de előbb ki akarta puhatolni, hogy a zárdában nevelődött hercegnő milyen érzelmekkel viseltetik iránta? És ez áz óvatossága nem is volt hiába való. Mert amikor Prie marquise megjelent a hercegnőnél, őfensége meglehetősen kurtán bánt vele, sőt megértette, hogy mint bátyának szeretőjét mélyen megveti. A sértett marquiset ez a bánásmód kihozta a sodrából. “Ostoba és dölyfös teremtés — kiáltotta oda a hercegnőnek, — tudd meg: nem leszel királyné soha!” És ezzel a fenyegetéssel, amelyet Duverney segedelmével be is tudott váltani, otthagyta a királyi arát. Bourbon Henrik inkább lemondott róla, hogy a király sógora legyen, semhogy megharagitsa a kedvesét és a finánczseni Duverney-t, aki a spekulációival meg-megteliitétte a herceg üres kasszettáit,.

‘Most már nem volt más hátra, mint tovább válogatni a listán maradt nevek között. Azonban a leánykérés ilit it, ott is akadályokba ütközött. Végül aztán Prie marquisenak az a fényes ötlete támadt, nem lenne-e jó, ama hercegnők közül választani arát, akiket akármilyen tekintetnél fogva előbb törültek a névsorról. A tekintete csakhamar megakadt egyen: Leczinszky Mária hercegnőn, az elűzött lengyel király, Leczinszky Szaniszlónak leányán. Ezt a hercegnőt eredetileg azért törülték a névsorról, mert nem találták sem elég előkelőnek, sem elég vagyonosnak, hogy á király mellé emeljék. Prie aszszony azonban nem volt válogatós. Neki kapóra jött ez: ha nyélbe üti a házasságot, a száműzött, és szegény hercegnőből lett francia királyné bizonyára hálás lesz iránta. Kapóra jött a kombináció Paris Duverneynek is, aki annak idején elég (tekintélyes összegeket kölcsönzött Leczinszky Szaniszlónak és most, ha a házasság létrejön, számíthatott rá, hogy a francia király kifizeti az ő trónjátvesztett apósának ezt a tartozását.

Prie asszony és Duverney aztán addig-addig puhította Henrik herceget, amig végül is rászánta magát, hogy elküldje háztüznézőbe egyik hívét, Losilliéret az Elszászban levő Weissemburgba, alhol Leczinszky szűkös viszonyok között tengődött. Losilliére tapasztalásai elég kedvezőek voltak, erre Henrik herceg elhatározta, ’hogy a tizenöt éves királyt összeházasítja, a hu(Folytatás a 8-ik oldalon)

53