A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-11-13 / 46. szám
4 ló PÁSZTOR 7. OLDAL •| Útközben Pista haragosan szidta Pacsirta Jancsit, ki őket ily lelkiismeretlenül felültette. Mert ime nemcsak ez nem igaz, hanem nem volt igaz az sem, amit a katonákról és pandúrokról beszélt. V A gyanakodás a többiekre is átragadt és csakhrmar általános lett az elégedetlenség a legfiatalabb testvér ellen. Sőt többen még azt is nyilvánították, hogy nem-e titkos szövetséges társa Lorántffynak, ki az ő érdekében akar itt mindent kipuhatolni ? A vezérnek is elmondták mindezt. Harambasa rokonszenvvel viseltetett a fiatalember iránt s nem akarta ezt elhinni. — Tegyük hát próbára őt, — mondá Pista. — Menjen be egyszer a fiatal asszonyhoz s mindjárt látni fogjuk, ismerik-e egymást. Ha igen, akkor biztos, hogy kutya van a kertben. Ez elől ki nem térhetett Harambasa s elrendelte, hogy a legközelebbi alkalommal, midőn ennivalót visznek a présházba, Pista magával vihesse Pacsirta Jancsit. — Én rögtön meglátom, bízhatunk-e benne. — mondotta Pista. — Én mindjárt kezdettől fogva gyanúsnak tartottam ide jövetelét. Hej, egy Wesselényi fiú nem megy a rablók közé egy leány miatt. Hanem igen is úgy áll a dolog, hogy alighanem ezért a fiatal nőért jött, akit a présházban őrziink. Biztosan ő volt az a tekintetes ur, aki a lakatos által ki akarta nyitatni a présház ajtaját! Abban maradtak tehát, hogy ő legyen az, aki Pacsirta Jancsit megfigyeli és kitanulmányozza. A fiatal rabló tegnap óta a legnagyobb változáson ment keresztül. A többiektől félrehuzódva, mélázva feküdt a fiiben, mitsem törődve azzal, hogy mi történik körülötte. Pista melléje telepedett. — Jancsi te! — szólt hozzá, — Mibajod van neked, hogy úgy el vagy keseredve? Jancsi hallgatott. A másik pedig folytatta: — Tudom én, hogy lépésedet előbb-utóbb meg fogod bánni! — Ugyan ne beszélj ily bolondot! — fakadt ki Pacsirta Jancsi. — Én tudtam mit teszek, hát hiába ís bánnám. — Nem úgy értem én, hogy a betyár életet bántad volna meg. Hejh, gyöngyélet a betyár élet. Hanem leány kellene neked. Lobogó, fiatal véred szerelem után kiált. Tudom én azt. Akárhányan voltak már igy s amint felcsaptak, nemsokára a szeretőjüket is magukkal hozták. Ezt azonban a vezér határozottan rém szereti. Lányok a táborban sokszor végzetesek lehetnek reánk nézve. Pacsirta Jancsi nem is hallgatott erre a beszédére, mely még hozzávetőleg sem érinti azokat a gon: dolatokat, melyek őt most foglalkoztatták. — Szerelmes vagy ugye? — kérdezte most egyenesen Pista. — Nem tudnám, kibe! — dörmögte maga elé a : fiatalember. — Hát abba a szép nőbe, aki a présházban van. A fiatalember hirtelen rávetette szemét. — Ugye, eltaláltam? — kiáltott fel Pista. — Most végre az elevenedre tapintottam. Hát hiszen ezen nem is csodálkozom! Nem te vagy az első, akit ez a tündér megbabonázott. Voltak itt már hárman is, akik lángra gyuladtak érette. Ketten késsel mentek egymásnak miatta és felkoncolták egymást, a harmadikat maga a vezér koncolta fel. Pacsirta Jancsi felfigyelt. — Úgy ám testvér! — erősítette Pista. — Veszedelmes dolog ám abba a nőbe szerelmesnek lenni. Olyan az, mint zárt ablak mögött a lépés méz! Látni láthatja mindenki, de nem férhet hozzá! Hanem te azért mégis hozzáférhetsz. A fiatalember meg nem állhatta, hogy ismét rá ne nézzen. — Ugye kiváncsi vagy? No hát tudtodra adom, hogy ma te leszel az ételhodók egyike. Pacsirta Jancsi összerezzent. — Én? — kérdezte csodálkozva. — Hogyan jutok én ahhoz? — Hát úgy, hogy ma rád kerül a sor! Te sem vagy ám külömb, mint a többi! Neked is ép úgy kijut mindenből, mint a többinek. Éppen azért úgy rendelte a vezér, hogy ma mi ketten vigyük fel az ételt a présházba. Jól tudom én kópé, hogy egyedül szeretnél menni, ele az nincs megengedve senkinek. Egyedül senkinek se szabad bemenni. Pacsirta Jancsi hirtelen felemelkedett. Látszott rajta, hogy ezen szavak oly nagy felindulásba hozták őt, melyet nem tudott leküzdeni. — Mi lel, hé? — kérdezte ezt látva Pista. — Meguntam már a keverést! — felelt Pacsirta Jancsi. Pist'a fürkésző pillantást vetett rá s ezt gondolta magában: — Most már tudom hányadán állok. Ez az ember nem rablónak jött ide. Nekünk itt egy finomul szőtt fondorlattal van dolgunk. Ez ki akarja szabadítani a szép nőt! — Jancsi! — kiáltott fenhangon, — Ne menj el, mert mindjárt fel kell mennünk a présházba, a szakács már készen lesz a vacsorával. A fiatalember látta, hogy e nehéz feladat alól nem bújhat ki. Vagy talán kelepce akar ez lenni? Talán már gyanítanak valamit s ily módon akarnak maguknak bizonyságot szerezni, vájjon ismeri-e a szép fiatal nőt? E tudatban nem annyira fürkésző, mint inkább bősz pillantást vetett Pistára. Ez észrevette és megértette ezt a pillantást, mely gyanúját még inkább megerősítette. De ha igy áll a dolog, akkor őrizkednie kell tőle. Mert nem lehetetlen ám, hogy Pacsirta Jancsi őt egy alkalmas pillanatban keresztül döfi és a fiatal nőt az est oltalma alatt elszökteti. — Van-e nálad valamiféle fegyver? — kérdezte. — Van bizony! — felelt Jancsi. — Mutasd csak, — szólt Pista egész jámborul. — Úgy sem láttam még, mid van! Bolondja vagyok a szép revolvernek! — Az enyém pedig elég szép. — válaszolt Pacsirta Jancsi. — Ötven forintért vettem Pesten. — Tyüh, az már szép lehet. Hát még mid van? — Van még egy tőröm, mely valóságos értéktárgy. Ilyet ma már pénzért nem is lehet kapni! — Ejha! Hadd lám csak? Pacsirta Jancsi húzódozott. — Nos, miért nem mutatod? — Ráérünk még erre, — feleit a fiatalember. — Esetleg megláthatod fent a házban! — Különös ember vagy te! Hát nem mered megmutatnia? Avagy nincs bizalmad hozzám? Pacsirta Jancsi tehát elővette a tőrt s átadta neki. — Valóban csinos, — szólt a másik. — Most hadd lám a revolvert is. — De kiváncsi vagy, hallod-e? — Nem kíváncsiság ez, hanem érdeklődés, — mgyarázta neki Pista. — Fegyver iránt mindig érdeklődtem. Az én revolverem már ócska, tudni szeretném, minőt vegyek magamnak. A tied mindenesetre jó is, szép is, arról fogom lenézni magamnak, minőt vegyek, ha veszek. — No már megbocsáss pajtás, veté ellen Pacsirta Jancsi. — Egész fegyvertelenül csak nem állhatok itt. .. hátha hirtelenül ellenség támad ránk! — Attól te ne félj! — Majd lövök én helyetted, de vissza adhatom rögtön, amint szükség lesz rá! Egyébiránt ettől ne félj. Ugyan ki támadna meg bennünket? Pacsirta Jancsi azonban sehogy sem akarta revolverét is átadni. És mivel a másik sürgetően kérte, elővette ugyan, de még nem adta át, hanem másik kezével a tőrt kérte. * Pista azonban nem akarta megérteni ezt a mozdulatot s követelőleg kérte a revolvert is. — De minek az neked? — Akarom, hogy add ide! — kiáltott Pista villogó szemét rászegezve. Már most Pacsirta Jancsi is kötötte magát: —• Csak azért se adom, mert azt hiszed, hogy parancsolhatsz nekem. — Parancsolok, mert öregebb vagyok náladnál! Te itt még bundás vagy, a bundásnak pedig azt kell tennie, amit az öregebbek parancsolnak. — Ilyenben nem parancsolsz! Ami az én tulajdonom, azt nem tartozom átadni. Egér Pista most fordított egyet a dolgon. — Jól van hát, itt van a tőr, és most add ide a revolvert! Pacsirta Jancsi nem ellenkezhetett tovább, s a tőr átvétele mellett átadta neki a revolvert. Egér Pista mohón kapott utána s megnézte. — Valóban pompás darab! — szólt s eltette. — Mit csinálsz? — nézett rá meglepetve Jancsi. — Egyelőre megtartom. — Ugyan ne tréfálj! — Semmi tréfa! — mondotta Egér Pista. — A revolver nálam marad, mig visszatérünk! Pacsirta Jancsi elhült. — Mit akarsz ezzel mondani Pista? A megszólított jól a szeme közé nézett Pacsirta Jancsinak. — Előrelátásból teszem ezt! — mondotta. — Tehát félsz tőlem, vagy bizalmatlan vagy irántam? — kérdezte Jancsi felháborodva. — Ez cudarság! — Ne háborogj, Jancsi öcsém, mert ez nincs rendjén. A bundásoknak nem szabad legénvkedniök! Neked is letörjük ám a szarvadat! Pacsirta Jancsiban forrt a méreg, de hallgatott. Tudta már, hogy azért akarják elszedni fegyvereit, mert már nem bíznak benne. Ezalatt odaértek a présházhoz. Ott megint kezdte Egér Pista a tőrt elkérni. — De mit nyaggatsz engem ezzel az ostobasággal? — fakadt ki Pacsirta Jancsi bosszúsan. — így nem mehetsz be ide! — Akkor hát minek küldtetek? Kértem-e ezt csak egy szóval is? — Mindegy, add ide azt a tőrt! — Csak azért sem adom! — Vigyázz magadra Pacsirta Jancsi! Bepanaszollak a vezérnél! — Csak rajta! Nem hiszem, hogy a vezér neked igazat adjon. Mert ha nem lenne szakad fegyverrel ide belépni, akkor ő maga megmondta volna ezt. — Mindegy! — válaszolt Pista. — Fegyveresen ide be nem teszed a lábad! — Hát nem teszem be! — vonta vállát Pacsirta Jancsi. — Nem akarod hát látni a szép not? — Nem! Pista elővette zsebéből a kulcsot és felzárta az ajtót, miközben mindig társára nézett. Nyilván gyanította, hogy ez forral valamit magában. Mintegy ösztönszerüleg elővette a revolvert, de ugyan e pillanatban Pacsirta Jancsi egy briganti ügyességével oldalába döfte a tőrt. Egér Uista összerogyott, miközben felnyögött: — Áruló! — Nyomorult! — mormogta Pacsirta Jancsi. — Ez a bizalmatlanságod bére! A rabló minden erejét összészedve, fel akart emelkedni. A fiatalember úgy gondolkodott magában, hogy egy döféssel több vagy kevesebb, az már nem nyom a latban s még egyszer beléje döfte a tőrt, ezáltal egészén elnémitva őt. A revolvert kikapta áldozata kezéből s egy percig rémülten bámult rá. A vér látása borzasztó izgatottságot keltett benne. .i -t — Meg kellett tennem! — mormogta magában. — Ha meg nem előzöm őt, velem történt volna ugyanez. Inkább tehát én. De már most mit csináljak? Viszsza nem fordulhatok. Előre kell mennem a megkezdett utón. Egér Pista zsebeit átkutatva, még több kulcsot talált benne. Ezek egyike bizonyára nyitni fogja a szoba ajtaját, melyben a szép fiatal nő van. Izgalmas borzadály futotta át minden tagját, midőn a fogolyra gondolt. Mily közel van most hozzá! Csak egy zárt ajtó választja el őt ... ez ajtó is hamar nyitva lesz és akkor . . . de mi lesz akkor? Lázasan reszkető kézzel nyitotta fel az ajtót s benyomult. De ime, mi ez? A szobában nem látott senkit. A lámpát, melyet az előteremből behozott, magasabbra emelte s körül nézett. De ismét csak arra az eredményre jött, hogy a szobában nincs senki. Pacsirta Jancsi elsápadt, tagjai remegni kezdtek, homlokán nagy cseppekcen állott a verejték. — Hói lehet Ilonka? — gondolta magában. — Csak nem menekülhetett el innét. Vagy maguk a rablók tették el láb alól és Egér Pista csak azért akart engem ide csalni, hogy másvilágra küldjön. Úgy kell lennie! Ezért akarta minden áron elszedni fegyvereimet. Most már nem bánom, hogy megöltem őt. Most a háttérben egy kamaraajtót pillantott meg. Első gondolata az volt, hogy hátha oda vonult a szép fiatal nő? Pillanat alatt ott termett az ajtónál és betaszitóttá . . . Erre sikolás hallatszott. A következő pillanatban egy női alak állott előtte. Ilonka volt. Lorántffy Elemér sokat szenvedett felesége. — Nagyságos asszonyom! — szólalt meg Pacsirta Jancsi. — Ne féljen tőlem. — Ki ön? — kérdezte Ilonka remegve. — Azt most ne kérdezze! Erre nincs idő. Ha ki akar szabadulni a rablók kezéből, akkor kövessen engem. — Férjem küldte önt? — Nem! Engem a kétségbeesés hajtott a rablók közé. Itt megtudtam, hogy kegyed fogva van! Sőt a rablóvezér meg is mutatta kegyedet nekem. De most nincs arra idő, hogy sokat beszéljünk. Jöjjön velem, de gyorsan. — Irgalom Istene! — sóhajtott fel Ilonka. — Ne tétovázzék, mert minden perc veszélyt hozhat! Ha a vezér ide küldene valakit, vagy ő maga ide jönne utána nézni, vájjon rendben van-e minden, akkor ugyan cifra dolog történne. Ilonka még mindig bizalmatlankodott. Oly sok keserű csalódáson ment keresztül, hogy lehetetlenség volt ezt az idegent mindjárt az első szóra követni. Ki tudja, mit akar vele vagy mi célból akarja őt innét elcsalni. — Legjobb lesz nekem itt maradni. — szólt lemondóan. — Oh, azt ne tegye. Vagy annyira el van már ernyedve, hogy még szabadság után sem vágyódik? Megragadta kezét s vezetni akarta. Ilonka visszavonta magát. (Folytatjuk) -?■ ■ Személyi hirek NOEL-BAKER Philip Noel-Baker angol fizikai tudós kapta meg az idei Nobel békedijat. Azt hirdeti, hogy ha a népeket meg lehetne mozgatni, együttes akcióval pár napon belül el lehetne érni az általános lefegyverkezést és a béke biztosítását. Ilyen értelmű nemzetközi akció előmozdítására máris felajánlotta a békedijat, 42,000 dollárt. PAHLEVI Pahlevi őfelsége, Perzsia császára, Párisban a St. Laurent divatszalonban megrendelt egy gyönyörű fehér menyasszonyi ruhát. Most már nem titok, hogy talált egy szép leányt, aki neki fiuörököst, trónörököst kell hogy szüljön. (Ha csalódás érné megint.. .. No de minek az ördögöt falra festeni!) CARTER Steven V. Carter iowai demokrata képviselőnek tavaly szemére hányták, hogy 19 éves fiának titkári címen évi 11,872 dollár fizetést utaltatott ki a kongresszus pénztárából. Carter akkor azzal védekezett, hogy a fia segítségére nagy szüksége van, mert ő rákban szenved. Most meghalt 44 éves korában. OMUKAMA Az afrikai Ugandának négy tartománya és mindegyiknek egy királya van. Toró tartomány királya Omukama most Amerikába jött mint Eisenhower elnök vendége. Őfelsége 27 feleségét nem hozta magával. SZAUi) Szaud Ib Aziz arab király Németországban keresett orvoslást bajára, de nem lehet rajta segíteni, mert vérrákban szenved. NAURIMAN Talán a legszebb egyiptomi lány volt Narriman. Jegyben járt, de a kövér szoknyávác’ász Faruk király egyszerűen elvette a vőlegényétől és feleségül vette. Nem sokáig volt Narriman királyné, Farukot elkergették a trónról, Narriman egy orvoshoz ment feleségül, attól most elválik és egy dúsgazdag libanoni csokoládágyáros felesége lesz. LANGER William Langer north-dakotai szenátor 73 éves korában meghalt. Republikánus volt, de többnyire a demokratákkal szavazott. YONG Sisavang Vong, a délkeletázsiai Laos ország királya, aki évek óta szenvedett rákban, meghalt 74 éves korában. Polgárháború vihara közepette lép a trónra Savang Vathana herceg, a 25,000 főnyi nemzeti hadsex-eg főparancsnoka. HAZUG SZÁMOK WASHINGTON — Kormányhivatalok pontos számítása . szerint' Amerikában az 1958-59 tanévben 45,636 mérnök kapott diplomát. Az oroszok azt állítják, hogy ebben az évben 106,000 mérnököt képeztek ki. Ez igaz lehet, de igaz az is, hogy az oroszok mérnököknek nevezik a technikusokat, mechanikusokat is. Az amerikai mérnöki véve a mozdonyvezetők és más gépkezelők, akiket engineereknek neveznek. Számok sokszor hazudnak, különösen ha propagandacélra számolnak a kommunisták. HALLOTTA MÁR . . . . . . hogy a moly csak három hétig él, de ez idő alatt |200 tojást toj. I éő árpaG Irta: TÖLGYEST MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE
